Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-29 / 209. szám, szombat

Botisz Pole voj :AZ UTOLSÓ HÁBORÚS RIPORT és foguk villan ki belőle. De a világos nemzeti ruhába öltözött lányokat ez sem riasztotta vissza — csókolgatták a katonákat. A gyermekek bátran felkapaszkodtak a harci • gépek még meleg páncéljára. Emlékszem, az tjgyik nehéz tank lemaradt A nyugati országokban megforduló véghez. És íme, azon az éjszakán már le" — írom újra a pilótának, oszlopától, megrekedt a Vencel-téIrő gyakran hallja a kérdést: ott feküdtünk a parkban a fűben, A fejével valami stadion felé int, rerl

t Óriási tank volt, acélborításán — Saját müvei közül melyik tet- régi barátommal, az ezredessel, re- amejý a folyón túl terül el. Csak nem sok-sok csatából eredő horpadással, szik Önnek a legjobban. Melyikre ménykedve néztük az elénk terített akar a stadionra leszállni? Hát le- forradással. Az irdatlan, sokat prókülónösen büszke? térképen a vörös rombuszokat, ame- szállt-e valaha is valaki futballpályá- bált gépet elhalmozták az emberek Hogy melyik tetszik — erre is lyek rádiónk közlése szerint már ra repülőgéppel? Kellemetlen bor- gyöngédségükkel, hernyótalpait hár^lehetpe válaszolni; de ha akarják elég mélyen behatoltak a hegyek zongás futott át rajtam. Hiszen a fáiombbal díszítették fel, valaki vitudníT hogy melyikre vagyok a le^- szürke vonalaiba. háború véget ért. De már késő volt fágkoszorút akasztott félelmes ágyúbüszkébb, akkor nem a regényeim, — Ha ez sikerül, csoda lesz! — gondolkozni a dolgon. A pilóta ki- csövére. Asszonyok a tankra terített elbeszéléseim valamelyikét említem, mondotta az ezredes. — Persze, nem kapcsolta a gázt. Csend lett. A gép asztalkendőről kínálgatták Ijázisütehanem azt az átlagosan megítt ha- misztikuss értelemben. A hadveze- ferde siklórepülésben ereszkedett ménnyel és más elemózsiával a katoditudósítást, amely 1945 májusában tés művészetének csodája lesz. — lefelé, s úgy tűnt, a zöld mező fel- nákat.' Egy tiszteletre méltó külsejű jelent meg a Pravdában, ilyen egy- S felém fordulva hozzáfűzte: — Lát- ugrik elébe. A kerekek már a füvön sovány kis öregember, aki zsebét szerű igénytelen címmel: Prága fel- ja, ezt érdemes megírnia! gurultak, hála istennek, s ebben a teletömte kristálypohárkákkal, nagy szabadítása. A riport irodalmi szem- Megírni! Leadni az utolsó riportot, pillanatban — puff! Semmi különös üvegből házi szilvapálinkát töltögepontből nem éppen ragyogó, sőt ta- a mindenki másnak már befejező- nem történt, csak az utolsó percben tett. A tank öles termetű • gépésze Ián darabos, száraz a stílusa. S még- dött háború utolsó csatájáról. Leírni beleakadt a légcsavar a stadiont öve- hatalmas kezével eltolta a kisértő is igazán büszke vagyok erre a a szovjet tankosok e páratlan ugrá- ző korlátba és pozdorjává tört. pohárkát s ezt dörmögte: legutolsó haditudósításomra. sát a magas hegyeken át. Valóság- De ezen se lehetett már elmélkedni. _ N

e

m i

ehet, nem lehet öregapám. Moszkvában, az egész szovjet föl- gal elakadt a lélegzetem a gondolat- Egy sereg ember futott felénk Köszönöm. Danke. Merci. Érted? dön, az összes külföldi frontokorf; ra, s egész éjszaka a törzskari tisz- a stadionon keresztül — homokszí- N

er

n i

ehet, szolgálatban vagyok, ahol szovjet katonák harcoltak, el- tek körül ténferegtem, repülőgépért nü kezeslábasba öltözött fegyveres A

z öváros-téren még füstölgött a ha/igzottak már a győzelmi ágyúlö- könyörögtem. Az öreg bajtársak ne- férfiak, rendes öltönyt viselő fegy- ré

gj városháza — a megszállók tevések. Elmúlt az a lármás óra is, vettek rajtam. — Ugyan minek az, vertelen férfiak, nők, gyermekek. Itt hetetlen dühükben felgyújtották. Az amikor az Elba közelében, az első a háború befejeződött, inkáb igyunk a Strahov sporttelep negyedében mi apostolok, akik néhány évszázadig ukrán front törzskari szálláshelyéül a győzelemre — és az asztalhoz rán- voltunk az első szovjet katonai járták útjukat a régi óra számlapján, szolgáló bárói kastély parkjában gattak. Csak az arcvonal parancsno- egyenruhás emberek. És a prágaiak- mos

t megálltak. A fasiszták bosszúösszevissza lövöldöztünk. Az ünne- ka I. Sz. Konyev marsall látott bele ban rádióhallgatás közben, a szov- szo

mjas tombolása Megsemmisítette pélyes alkalommal én is kilőttem igazán egy haditudósító lelkébe, fe- jet hadsereg hőstetteinek hallatára ezt a pártját ritkító órát. Megmond• minden töltényemet. Teljes csend jét csóválta, morgott is egy kicsit, felgyülemlett érzések, a remény, t

ák nekünk, hogy a felkelők hadihonolt, a jelek szerint mindenki aztán a legnagyobb óvatosságra, kö- amelyet a segítségül- hívott hadse- s

záiiása a városháza épségben maaludt. rültekintésre utasító intelem s más regbe vetettek, a türelmetlenség, ra

cj

t szárnyának pincéjében van. Ott Ámde a rádió-adóvevő háborúsán hasonló, a háborús körülmények kö- amellyel várták a segítséget — azo

nban má'r senkit sem találtunk, ^elsötétített vitorlavászon sátrában zött soha be nem tartható tanács mindezek az érzések mondhatni ránk Csak a p

a

ciión szétszórt töltényhümorzejelek sípoltak. A holtfáradt rá- kíséretében mindjárt parancsot ka- zúdultak, a két szovjet tisztre, aki v

ei

y

ek m

eg véres kötszerdar'abok diós feszülten, görcsösen szorította pott a híradó szolgálat egyik legjobb a szó szoros értelmében az égből tanúskodtak arról, hogy forró napofüléhez a hallgatót. repülőtisztje, hogy repüljön velem pottyant a fejükre. Kézszorítások, ka

t éltek itt át. — Megint nyílt szöveget mondanak Prágába, ahová a vezérkar számítá- ölelések, csókok, kiáltások, köny- Ram még vá

rt a feladat, hogy elbe — suttogta, és a ceruza remegve sai szerint reggelre el kell jutniuk nyek... A kezeslábast viselő embe- beszéljem a Pravda olvasóinak Prászántotta a papírt, írta azt, amit a a különböző utakon előrenyomuló rek, a felkelés harcosai őrséget ál- g

a újongó felszabadulását. De hogyan • rádiós hallott. tankseregek előőrseinek. ~ lítottak a repülőgép mellé. A tömeg teljesíthetem? Egyik cseh kísérőnk Vállán át néztük a kialakuló so- A reggel még csak kezdte felvál- pedig felkapott bennünket, az em- elvezetett bennünket a prágai rádió rokat, s megtudtuk, hogy az éj sö- tani az éjszakát, amikor a kicsiny, berek a vállukon vittek... épületébe. Mint kiderült, ennek pintétjéből a szovjet katonáktól és tisz- szitakötőhöz hasonló repülőgép fel-^ A háború napjaiban már találkoz- céjéből küldték nyíltszövegű segélytektől, a szovjet hadsereg parancs- ugrott a harmattól nyirkos* repülő-' tam ennek a csodaszép országnak kérő hívásaikat a felkelők. Fáradt, nokságától segítséget kér egy iz- térről. A számára lehetséges legna- honpolgáraival, láttam a csehszlovák borostás arcú, a lábukon alig álló gatott hang: „Elveszünk. Erőnk őrá- gyobb magasságba emelkedett, és a hadtest hőstetteit* a Dukla hágóban, emberek átnézték iratainkat, megról órára fogyatkozik. Segítsetek." térképre még a földön berajzolt vo- ahol a véres csata óráiban a szov- hallgatták magyarázatainkat, tanácsA felkelők valahol Prágában mű- nalat követve Prága felé vette útját, jet katonák újra meggyőződhettek koztak egymás között. Aztán egy goködő rádiója hívott bennünket. Tud- A sűrű erdő borította hegyek csú- bajtársaik, a csehszlovák harcosok lyószóróval felszerelt férfi odabicetuk már, hogy Prága lakossága fel- csai már alattunk aranylottak, ami- bátorságáról és önfeláldozó haza- g

ett hozzánk — mint később megkelt a német megszállók ellen, s kor a fzürke út-ereken feltűntek a szeretetéről. Hosszú heteket töltöt- tudtuk, egy híres orosz emigráns bátran küzd a város különböző ne- velünk egy irányba mozgó első gé- tem a szlovákiai felkelők között, író fia — és közölte: gyedetben emelt barikádokon. Ami- pek. Kik ezek? A mieink, vagy az megfigyelhettem a hősies felkelés _ Mondja be a szöveget, kor a rádió elhallgatott, a rádiós ellenség? A kapkodás, amelyet a kibontakozását és tragikus végét. De Egy darabka papír sem volt a kelerántotta fejéről a hallgatót, s a repülőgép megjelenése kiváltott, fe- itt Prágában ezen a reggelen, a zemben. Egész idő alatt, míg Prágát háta mögött álló ezredeshez for- leit a kérdésre: az ellenség. Nem zsenge hársfalevelektől illatos és jártuk, nem vettem el a ceruzát, dúlva követelően kérdezte: iőttek ránk. Az oszlopok folytatták tüzektől füstös májusi reggeleh előt- De annyi élmény halmozódott fel — Hát nem lehet rajtuk segíteni? útjukat. Mind sűrűbben tömörültek, tünk, szovjet emberek előtt mintegy bennem, hogy egy szuszra le tudtam Az ezredes szemöldökét összevon- A

z utak fentről úgy festettek, mint lelke legmélyét tčrta fel az öreg diktálni a riportot. A nagy, rendkíva szemlélte a kék és vörös jelekkel hangyáktól ellepett ösvények, ame- örökifjú város, feltárta a megszerzett vüli, boldogító eseményekről szólt, telerajzolt térképet. Egy szót sem Jyeken sorban vonulnak a rovarpk. szabadság első óráit átélő, szépséges amelyeknek tanú-ja lettem a felszaszólt, de éreztük, hógy ez a jól kép- A pilóta csökkéntette a magasságot, -életvidám lelkét. S minden forró ér- badított Prágában, üres szobában zett, tapasztalt törzskari tiszt, akit Mos

t már kivettük az egyenruhák zés, amely lelkében felgyülemlett, a beszéltem, s valahogy nem is hittem, a legveszélyesebb helyzetben is min- színeit is — a motorizált gyalogság Prága megmentéséért, a hegyeken hogy ezt felveszik valahol, leírják dig megihgathatatlanul nyugodtnak szürkéjét, a hegyivadászok tarka áttörő szovjet harcosok felé áradt és eljuttatják a szerkesztőségbe. De láttunk — most aggódik. álcázó köpenyeit. Az ellenség! De és felénk, a lényegében véletlenül azon a napon, amikor a szovjet tanA helyzet' pedig a következő volt. ho

1 vannak a mieink? Amikor a he- odakerült két egyszerű szovjet ka- kosok Prága megmentésének csodáA fegyverletétel aláírása után egý 9Y

e

k lejtősödtek, halmokba, síkság- tonára is. ját véghez vitték, mégis mindent Szászországban állomásozó, pihent, b

a mentek át, az utak elnéptelened- — Éljen a vörös hadsereg! Éljen lehetségesnek éreztem. És valóban kitűnően ellátott és felszerelt SS- tek. A pilóta a teljes veszélytelen- a Szovjetunió! — harsogták minden- a tudósítást leírták, eljuttatták a hadosztályokból álló nagy hadsereg- séget felhasználva, egész alacsonyra felől. szerkesztőségbe és megjelent a laptette ,e a f

e9.wert, s ereszkedett, már láttuk a tankok Tankjaink, a portól bársonyos pán- ban. eros hátvédei fedezete alatt gyors hernyótalpas rovátkáit az aszfalton. célla

l J

m4

r bevonultak a városba. így írtam meg a második világvisszavonulasba kezdett a hegyeken D

e 9épet sehol. S a rovátkák semmit A p

0,: úgy sz

aiiongott fölöttük, mint háborúban utolsó riportomat, azt, at Nemetországból Csehszlovákia sem árultak el, hiszen az ellenség tav

aszi napon a mezők fölött a pára. amelyre büszkébb vagyok, mint bárie,e. Oszlopaik menetirányából ítél- tankjai ugyanolyan nyomokat hagy- A katon

ák arcát is szarvasbőrként melyik könyvemre, -ť*- t 9 !9yekeztek. A mi felde- na

k- mint a mieink. így repültünk ülte meq a por Csa

k szemükfehérje Szántó Irén fordítása, ütőink és a hozzánk önkértt átállt má

r harmadik órája, amikor az elégAz űrhajós (fametszet) > Zala József i RIADÓ Érző antenna minden idegem, távoli tájak adását veszem. Ha száll a hír, a nyílt, vagy rejtjeles, agyam a jelben értelmet keres. Bárhol dördülnek gyilkos fegyverek, az elnyomottak élén én megyek. Záruló szemek fényét felfogom, szítom, s izzó fáklyaként hordozom. A roskadót emelem: „Légy erős!"' Majd rohanok, akár az eszelős, üszköt csóválnak felém a falak, segítségért ezrek kiáltanak. Kötöző kezem hogy pihenne meg, amíg be nem hegSdnek a sebek? Az éhezőké minden falatom, a szoihjaeóknak italom adom. Az elesettel együtt vádolok, és az arcomba sújtó ostorok vércserző dühe egyszer visszaüt, szörnyű elégtételt vesz mindenütt. német antifasiszták egybehangzóan toľbľn^ľagftrôľ tSycs'účsal jeientették, hogy a csoport parancs- «voiMn yy izga

tottan nckának szándéka: áttörni Csehszlo- ^ZOLOOTAK K H 4SSBÓ

L vákia fővárosáig, egyesülni az ottani atratoraui

t, ^ garnizonnal és hosszas utcai harco- m

e.

9

e" ," ' l

Q„

íá

n tuiuuk hoav a , kat kikényszeríteni. A számítás egy- ^^f'mel a' várton"llvül dulatla

n, tikkasztó hőség tárcájukba nyu^ szerű volt: az oroszok sajnálják X°k Valam> közelebb eső teret ~o.sra. Az emberek, ha te- jegye - °> ™

k

e™

e asszon

y kéri majd a gyönyörű várost s így ők a ^ keresnünk< vagy be

nt a vá- ZZ, az árnyékos oldalon közieked- K^

elet meanézi, rendben talál ja rég, építeszeti remekművekkel fe- ^ le

Szállnunk. És már ott is A „

i

n„

m^nr,ik. nutabnszok. a leaaeKet. dezve magukat elüldögélhetnek még . - A U -- • • HÉTKÖZNAPI JEGYZET Déli egy óra körül jár az idő. Ale- a jegyeket. Az emberek zsebükbe, ki hol tartja a jegyeket, megnézi, rendben találja s udvarias köszönettel adja vissza. Kipirult a hőségtől, ajka .fölött verejtékcseppek gyöngyöznek. Egyenruhája vastag szövetből készült. Mennyivel jobban kínozhatja a kánikula,. mint minket, — nézek végig „^„.SJPj e

o „„„_. _ _ az utasokon — akik a lehető legnosiesen verekedtek a jól felfegyver- könnyű és áttetsző, amott súlyos a'"

e

lU mindig tovább hullámzik, szellősebb ruhákkal védekezünk eltett ellenséggel, az ő rádiójuk hang- tömören gomolygó felhő — egész "ne- mär lätom is m

í okozza: ellenőrzik lene. De az ellenőr fegyelmezett ja szólt most éjszakánként'és hívott gyedeket'takart' be. Ott nyilván he- •»ii......

;....ii..,.iii.iiiiimiiinimi| DennunKet- segítségül. ves csata dúlt. S az utcákon mégis gE " ~ - - ne

k A villamoskocsik, autobuszok, - - úszott alattunk a szépséges Prága. (f

c belseje mind megannyi go-Prágában. A helyzetet az is bonyoli- felismertük, mert a kitűnő V™ vere

jiékezö utasokkal van tel u totta, hogy a szovjet seregek gyo- ™ iroda)o

m már a háború előtt ^dénfcí fellélegzik, mikor vegre zelmeitől lelkesített pragau-lakosok «en iroc ^ csod

á_ Mnaenuj nJ

t a nyitott ablakon bátran felkeltek a megszállók ellen. ™ ^. Nyomban láttuk, hogy át így mégis áramlik Munkások, hivatalnokok, érteimisé- ' , k harcok A foly

6. , ö. giek. akiknek csak szabadságszere- ^ még nt gz ág

yúlövé

Sek siban mozgolódás tátetükben rejlett erejük, elfoglalták Tűzvészek füstje - itt "" a város számos kulcspozícióját, es " --..—hŐSÍPCAn varaVnA*-"

1' Ez a felhívás már visszhangra ta- embertömeg hullámzott, es fentről ) Iáit a szovjet népnél. A hadvezető- jól kivettük a kék-fehér-piros nemséq utasítására Ribalko és Leljusen- zeti zászlókat. Világosan láttuk hogy ko 'tábornokok Németországban har- ezeket az utcákat a felkelők tartjak coló tanksereoei parancsot kaptak a kezükben. Valahol itt kellett learra, hogy arcvonalukat fejlesszék fel szállnunk. Észrevettük, hogy szerény, déli irányban, kezdjenek új tárna- mulatságos szitakötohoz hasonló gédásba, a 'hegvi utakon érjék utói az .Pünk megjelenésére az utcán jarkaellenséq csapatait, ékelődjenek kö- 'ó emberek igen élénkén reagalnak. z éjük. vágjanak rést ber.níik. a szét Láttuk, hogy kezzel. zászlóval internem veit ellenséges hadosztályokat getnek, fejüket hátravetve még felhagyjak maguk mögött, és erőlte- kiabálni is próbálnak nekünk. A neiytett" menftben folytassák útjukat «t tisztázódott eloltunk. Prňga fc-lé, hoqy mire a fasiszta Cédulát írtam a pilótának: Keress csapatok oda érnek, Csehszlovákia leszállóhelyet. Bolintott. A gep. fővárosát acélpajzs védje. gondosan kerülve a csata fustjelezte A minap befejeződött háborúban helyeit, már csaknem a háztetők fosok csodálatos tettet vitt véghez, l»tt körözött. A folyótól odáig nea szovjet hadsereg, olyat, amilyet, hány könnyű fustsav huzodott. Ölném írt le, sőt nem is láthatott elő- dalt mintha gyapotos dobozok nyíltak re a hadtudomány. De ilven menete- volna fel, fehér fustgomolyagok bolést éjszaka, keskeny felderítetlen dorodtak... A város szélen tankokai heqyi utakon - ahol minden kanyart láttunk, gyorsan mozogtak a kulvaer-ľďitménnyé változtathatott a ta- rosok felé. Kinek a tankjai? A miepasztalt s mindenre elszánt ellenséq ink, a mieink, hat persze! Hogy ko- még olyan hadvezérek, mint Ri- szöntik őket az emberek m.lyen b - jjf ™™ ' (

B. Bl.ttó felv.) balko és Leljusenko se vittek még zalommal szaladnak elébük. „Szállj csonakázas. kedves, udvarias, mosolygós.. Néhány perc múlva egy cukrászdában találkozom vele. Fagylalttal hűsíti magát. Beszédbe elegyedünk s én a kánikulához nem illó ruhájára teszek célzást. — Előírás — von megadóan vállat. — Kötelesek vagyunk egyenruhában járni s könnyebb, nyáriasabb nincs. — Valahányszor ellenőrrel találkoztam, mindig előírásosan zajlott le a jegyek átvizsgálása, egyszer sem voltam tanúja, hogy bliccelőt fogtak volna, míg másféle „zűr" sajnos elég gyakran akad. — Nehogy tévedésbe essék s azt higgye: feleslegesek vagyunk. Ha megnézné statisztikai kimutatásunkat, látná, hogy még nem veszett ki az a „szórakozott" embertípus, aki megfeledkezik a jegyvásárlásról. Persze olykor rajtacsípik s kénytelen belátni, hogy a „feledékenység" olykor sokba kerül. Legtöbb dolgunk a negyvenkettes—negyvennégyes kororsztállyal akad. Ezek talán rosszul felfogott fiatalos virtusból, „hecc"ből nem váltanak jegyet s boldogok, ha sikerül túljárniuk a hivatalos közegek eszén. Bevallom, néha nem is tudok komolyan haragudni ezekre a gyerekekre, ha látom, hogy nem meggondolt csalási szándék vezette őket, hanem gyerekes csínytevés. Persze, pardon, akkor sincs, meg kell tanulniuk, hogy fiatalos virtuskodlsaikat megengedett területen engedjék szabadjára. — Megmondaná, hogy melyik nem képviselőivel akad több munkája? — „Ügyfeleim" kilencven százaléka férfi. A nők lelkiismeretesebbek. De el kell árulnom, hogyha közülük fogok egy bliccelőt, több bajom van vele, mint tíz férfivel. Néha segítséget kell igénybe vennem. Ďehát minden foglalkozásnak vannak nehéz pillanatai — nevet kedves öniróniával. — Milyen hosszú ideje ellenőr? — Második éve. Ezalatt az idő alatt megismertem a bliccelők valamennyi típusát. Az állomások közeelében találkozom a „tájékozatlan vidékiekkel". A legellenszenvesebb típus az „intelligens". Sértett önérzettel szembeszáll velem, mintha én követnék .el méltánytalanságot vele szemben. Hiszen úgye csak rá kell nézni és fel sem tételezhető, hogy a jól öltözött, komoly, jómodorú tanult ember... aki aztán ilyenkor nem is jómodorú. Kocandová Helena legyint egyet s ez a mozdulat az ellenőr számos tapasztalatát fejezi ki. — Részben nevelő munka a miénk — mondja elmenőben — s talán nem is egészen eredménytelen. Kezet nyújt. Mivel búcsúzzam tőle ? Kívánjak neki további jó munkát? Nem. Kevés, egyre kevesebb munkát kívánok. Megértőn rám nevet s kilép a perzselő nyári fényben égő utcára. O. K. SJJ SZÖ 6 * 1961. július 29.