Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-29 / 209. szám, szombat

t ' .-"i • n V Beszélgetés Ján Cikkerrel 50. születésnapja alkalmából Ján Cikker, államdíjas zeneszerző, a szlovák zenei élet egyik vezető egyénisége 1961. július 29-én ünnepli ötvenedik születésnapját. ötven esztendő nagy jelentőségű évforduló egy alkotó művész életében. A művész ötvenéves korában alkotó ereje teljében, művészi pályafutása zenitjén áll. Alkotása egyre szélesebbre nyíló távlatait bevilágftja a fejlődő, forrongó, utat keresd és utat találó elmúlt esztendők ereHOL LESZ AZ ELSŐ BEMUTATŐ? — A prágai Nemzeti Színházban jövő év április 6-án. Azután kerül sor a bratislavai és a košicei bemutatóra. Külföldre is van már terminusom, onnan is érdeklődés nyilvánul meg űj operám iránt. MELYIK MÜVE NŐTT LEGJOBBAN je. Ján Cikker gazdag művészi múlt- ^ SZÍVÉHEZ? ja erős alapokra fektette művészi _ h

0 , d , Mindegyi

k vő e kiteljesedésének tág lehetősé- ha valam

eYyikkel elégedetlen vagyok. s

ei « ä « .. N I

_

ÄV

.

AI utólag javltok, változtatok rajta, olyAz ünnepi f forduló alkalmából Ror e

y

J

ik l

ykor másik művem hall, felkerestem Cikker mestert hogy . gato

m

a

y MÍ

V/

sebbeíl) de véfl0L h

a kozvatlen forrásul halljunk valamit ^

á

s.

más formábatl ís

> mindegyik életéről, munkájáról, terveiről Dol- d szívemnek, gozószobájában ülünk le meleg hangú, őszinte beszélgetésre. A szoba légköre első pillantásra elárulja, hogy „„/„„„, ebben a környezetben egy erős mű- VAGY EMBERI ÉLMÉNY, vészegyéniség él és dolgozik. A han^ Cikker mester elgondolkozik. Talán gulat közvetlen, szívélyes, felteszem élménydús életének emlékei között az első kérdést: kutat. Ebben a percben nyílik az ajHALLOTTUK, HOGY MOST FEJEZTE tó, a felesége lép be. Illatosan páBE ŰJ OPERAJÁT. MILYEN LELKI rolgó feketét tesz az asztalra. MegMOMENTUMOK KÉSZTETTÉK ARRA, jelenése úgy látszik megadta az HOGY TOLSZTOJ „FELTÁMADÁS" impulzust. CÍMŰ REGÉNYÉT VÁLASSZA OPERA TÁRGYÁUL? NEM MONDANA VALAMIT AZ ÉLETÉRŐL? LEGYEN AZ ZENEI Az — Erről még senkinek sem beszéltem*. de úgy érzem, Ötvenedik Cikker mester naav íróasztala mö- születésnapom éppen a megfelelő alt^rSľLSX^tíSt hogy ^'T^f^^^^Tszo^oít aTéli* kérdés érzékeny húrokat pendített jggJ"£ Andrej Usin (Leningrád): Orosz táj éjjel. 1959. iaiiiiiififiiiiitiiiiiiiiitfiatiiifiiiiiitaiiiiiiiHiifiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiittfiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiuiiii Több figyelmet A falu közepén, árnyas fákkal szegélyezett park gazzal benőtt ösvényein közelíthető meg a kastély. Kísérőmmel, Obert János elvtárssal, a Málaši Állami Gazdaság sztkszervezetének elnökével törünk utat magunknak a kastély felé, melynek ablakai vakon bámulnak a nap sugaraitól szikrázó természetbe. Az ajtók helyét csak sötét nyílások jelzik. A kastély falait kikezdte az idő vasfoga, és a hulló vakolat, mint az enyészet előhírnöke jelentkezik. Amikór belépünk az oszlopcsarnok árkádjai alá, az elmúlás dohos leheletét érezzük a levegőben. Bent az árkádokon túl még szomorűbb a kép. Itt emberi kéz segíti a pusztulást elő. Eltűnnek a szobákat elválasztó falak s lassan gazdát cserélnek a mennyezetet tartó gerendák is. A la'kóSlzöbák padlóját pedig nehéz lenne' megállapítani, milyen is lehetett egyj kor. .— A háború borzalmai megkímélték ugyan a kastélyt — mondja kísérőrrr —, a tetőn esett rést még ki lehetett volna javítani, de nem így történt, A kastély körüli huzavona a teljes pusztulást idézte elő. A gyorsan fejlődő falunak nincs kultúrháza. A fiatalok pedig szeretik a kultúrát. Több forrásból megerősített hírek szerint éppen ők, a fiatalok fogtak össze és egy helyiséget teljesen újjáépítettek és számos színvonalas előadás megrendezését vállalták. A CSISŽ- és a Csemadok-tagok voltak a kultúra úttörői, akik időt és fáradságot nem sajnálva végezték lelkes munkájukat. De jött a JNB leirata. "A málaši kastély lebontandó. És a helyi nemzeti bizottság okos vezetői miért ne ott kezdjék a bontást, ahol a fiatalok művelődnek. Felszedték a padlót, eltűntek az ajtók, ablakok. Ledőltek a falak. S lassan, lassan fogy, zsugorodik az épület. Két hét múlva a bontást be kellett szüntetni. Itt maradt tehát az ifjúság kultúrház nélkül. De kinek fáj ez? Pedig fáj. Fáj a málaši fiataloknak, akik kocsma helyett szívesebben tartózkodtak a kultúrház falai között. Vádolnak a fiatalok! Okuk van rá. Építőmunkájukat derékba törték. Kultúra helyett a kocsma bűzös levegőjét „élvezhetik." Gyakran hallhatjuk a panaszt, hogy a fiatalokat nem lehet a kultúrmunka számára megnyerni. Valóban így van ez? Tegyük szivünkre a kezünket és valljuk be: Felkaroljuk-e mindig ifjúságunk kezdeményezését? Segítjük-e őket munkájukban? Vagy legalább lehetőséget adunk-e nekik mindenütt ahhoz, hogy saját erejükből talpraálljanak? Bizony, nem egy esetben nem! Pedig a málaši dolgozók is szeretnének kulturáltabb életett élni. Mert a szép ház, a szép bútor, a motorkerékpár még nem minden. Találóan jegyezte meg Mikla András elvtárs, ho,gy a szomszédos Čaka község ezelőtt legalabb harminc évvel el volt maradva a kultúra terén Málašsal szemben, de ma már fordított a helyezet. Szükséges, hogy a helyi nemzeti bizottság tagjai, valamint a szövetkezet vezetősége érdemben foglalkozzanak az egész község lakosságát érintő kérdéssel és lehetőséget nvújtsanak a fiatalok művelődéséhez. Andriskin József, Želiezovce meg. Mélyről válaszol: — Tolsztoj Feltámadása régi ol jobbat köszönhetem. Első őrzőangyalom, az édesanyám. Apám elesett vasmányom. De a művészi elhatáro- « zások inkább véletlenszerűen szülét- .nl^ľ^ľľ „„T, A „„„, »„J maradt anyam mindent elkövetett, nek. A művész nem mindig tud egy . „ A„ A témát, gondolatot nyitott lélekkel hogy taníttathasson. Az ő áldozatos jóságának köszönhetem, hogy muzsiegész mélységében befogadni és fel- ^ t^tten^Másik ó ángya löm a ifüieA óc holcs ifHniimi. Ku

s 'ettem. MasiK jo angyalom a dolgozni. Külső és belső körűimé nyek. különféle lelki mozzanatok közrejátszása szükséges ahhoz, hogy egy . témakör megkapja és inspirálja az embert. Ezt előre elhatározni nem feleségem. Világéletemben sokat dolgoztam, de az utolsó tíz év alatt — tizenegy esztendeje vagyok nős — négy operát komponáltam. Erre ^ňl .nV ŕľo aligha lettem volna képes, ^ha nem áll mellettem Ilyen segítőtárs, aki jól ismert téma, amire már sokszor „

Ä,,

oU

a "L,

w„_ gondoltam és ugyanúgy sokszor el is mentem mellette, egy bizonyos időmagára vállalta az élet minden kül ső gondját, baját és megteremtette körülöttem a nyugodt, zavartalan pontban váratlanul megragad, sze- Téakörét Van méa eav harmem és szívem hirtelen kinyílik. ™

a iff^Liľ ™ 9.I!

y I egyszerre meglátom és megérzem a témában rejlő művészi lehetőségeket. Ez is így történt. Tolsztoj regénye mintha újjászületett volna madik szerelmem is, de arra senki .nem féltékeny. A hegyek. Azok hűek. erősek, változatlanul állják az időt. A hegyeimnek nagyon sok insbennem. Ellenállhatatlanul megkapott P

iráci6

t köszönhetek, a műben élő erkölcsi erő. egész lé- KEDVES MESTER, NAGYON Könyemet áthatotta a részvét a mű SZÖNÖM A SZÉP ÉS TANULSÁGOS szenvedő szereplői Iránt. A regény BESZÉLGETÉST. MEGENGED MÉG a múlt századbeli cári társadalmi vi- EGY UTOLSŐ KÉRDÉST? szonyok szenvedélyes bírálata. De Elneveti magát, most szinte fiúvan benne valami, ami még ennél is san vidám az arca. több, megragadóbb. Minden sorából — Segíthetek? Előre látom, hog.y kisugárzik Tolsztoj erkölcsi és em- az obligát kérdés következik, beri állásfoglalása: nemesebb és em- Igaza volt. Szinte egyszerre mondberibb megbocsátani, mint önző egyéni célok miatt gyűlölni embertársunkat. A regényhez fűződő benső kapjuk: MILYEN TERVEI VANNAK A JÖVŐBEN? — Szeretnék még néhány operát esolatomon túl a tárgy színpadi fel- komponálni. Shakespeare Vízkeresztje dolgozását is rendkívül érdekesnek jár a fejemben, a sok dráma után találtam és külön örömet jelentett egyszer zenei vígjáték félével is számomra, hogy ezzel a munkámmal kifejezésre juttathattam mély megbecsülésem Tolsztoj emberi és írói nagysága iránt. KI IRTA AZ OPERA SZÖVEGKÖNYVÉT? — Mint előzfi operám, az ..Árnyék" szövegét, ezt is én magam írtam. Négy vázlatot készítettem, amíg a végleges fogalmazás megszületett. megpróbálkozom. Ezenkívül erősen foglalkoztat a Szlovák Nemzeti Felkelés. A témát még nem találtam meg, de a gondolat érik bennem. Cikker mester 50-ik születésnapja alkalmából a zenekedvelők tábora nevében is szívből kívánjuk, hogy zavartalanul megvalósíthassa érdekes művészi terveit. HAVAS MÁRTA „MESE" Á HÁBORÚRÓL (Szünidei levél diákjaimnak) KEDVES LÁNYOK ÉS FIÜK! A napokban idegen nyelvű könyvkim közt keresgéltem és á kezémbt került egy színes fedelű vékony orosz könyvecske, Mihail Solohov világhírűvé vált kis remekműve, az „Embersors". S amint lapozgattam a kis könyvben, Ti jutottatok eszembe. Ti, akik az orosz órán olyan figyelmesen, érdeklődve, majd könnybe boruló szemmel hallgattátok, amikor elmondtam Nektek Andrej Szokolov és a kis apátlan-anyátlan Ványuska megható egymásratalálását. Azóta hónapok teltek el, de ha orosz órán a dicső szovjet hadseregről, a Nagy Honvédő Háborúról vagy valamilyen háborús témájú irodalmi alkotásról beszélgettünk, mindig akadt köztetek valaki, aki arra kért, hogy „meséljek" még a háborúról valami szépet, olyat, mint amilyen Andrej Szokolov története volt. Akkor — tekintve, hogy az órán egyéb dolgunk is akadt — nem tehettem elegét kéréseteknek, de ebben a levelemben elmondok Néktek egyet-mást a háborúról. Először is talán arra hívnám fel figyelmeteket, hogy az a sok szép irodalmi alkotás és film, amely a második világháborúról szól és melyeket Ti is oly jól ismertek — sajnos — nem mese! Kétségtelen, hogy ahol hősök és hőstettek születnek, ahol az igaz ügy és a hamisság viaskodik és végül is az igazság győz, ott mindig sok a meseszerűség is. És mégis: a háborúról mesélni nagyon nehéz. Mi, akik már átéltünk egy háborút, a békéről mesélünk szívesebben. Mi, a háborús évek diákjai arra emlékszünk vissza legszívesebben, milyen feledhetetlen perceket éltünk át 1945 május kilencedike délelőttjén, amikór mint hatodikos gimnazisták iskolánk összes diákjaival együtt ott szorongtunk a ízük iskolaudvaron és a szónoki emelvénnyé elélöptetett kopott széken állva jó osztályfőnökünk az izgalomtól és örömtől remegő hangon közölte velünk a szinte hihetetlennek tűnő bejelentést: „Lányok, fiúk! Drága gyerékek! Vége a háborúnak! A fasiszta Németország megvert seregéinek képviselői aláírták a feltétel nélküli kapitulációt!" Nem lehet — de nem is szabad — elfelejteni azt a történelmi jelentőségű napfényes májusi napot, amelyén sokat szenvedett drága hazánk szabadsága és a szabadsággal együtt annak édes ikertestvére, a béke megszületett. Az élet, amely a háború poklán és az elnyomás kálváriáján keresztül olyan mostohának, könyörtelennek és elviselhetetlennek mutatta meg magát, azon a ragyogó májusi napon ismét megtelt értelemmel és mi, fiatalok, mindannyian fogadalmat tettünk akkor, hogy a békéért és szabadságért harcolni fogunk szívünk utolsó dobbanásáig. Nehéz volt megszokni a szabadságot és békét? Nem! Nem lehetett nehéz, hiszen az ember arra születik, hogy szabadon és békében éljen. Az ember, az alkotó munka éltető eleme csakis a béke lehet. A béke a Ti szemetek előtt teljesedik ki és ma már jól tudjátok, hogy azok a szép sikerek, melyeket hazánkban a szocialista társadalmi rend építése terén elértünk és egész mai szocialista életformánk csakis annak köszönhető, hogy a Nagy Honvédő Háborúban magát i számtalanszor kitüntető szovjet hadsereg világraszóló és a történelemben párját ritkító fényes győzelme által meghozta nekünk a szabadságot és lefektette a tartós béke alapjait. Ha ma körülnézünk viruló szép hazánkban, ha felmérjük azt az utat, melyet a szocializmus építése terén ez ideig" megtettünk, ha elgyönyörködünk Bennetek, a ma fiatalságában, akik nem ismeritek az éhséget, a nyomort, a nélkülözést, akkor bizony még csak gondolni sem szeretünk az emberiség legnagyobb átkára, a háborúra. Mert ne gondoljátok, kedves lányok és fiúk, hogy a háború valamiféle pompás kaland, ragyogó hőstettek végrehajtásának lehetősége vagy valamiféle romantikus csetepaté. A szovjet hadseregnek és hazánk harcoló fiainak hőstettei álljanak mindig ragyogó példáként előttetek és ösztönözzenek Benneteket hasonló hőstettekre, ha arra kerülne a sor, hogy azt kellene megvédenetek, ami a legdrágább számunkra: a hazát. De emellett természetesen a mi mindenkori eltökélt igyekezetünk az, hogy kitartó és következetes békepolitikánkkal elhárítsuk a támadás veszélyét hazánk határaitól, mert mi nem akarunk háborút, mert gyűlöljük a háborút. Íme néhány adat a háború esztelen voltáról: Nemrég olvastam az egyik lapban, hogy l. Abdasev szovjet mérnök számításai szerint a legutóbbi 45 esztendőben 12 ezer milliárd rubelnyi összeget tesz ki világviszonylatban a háborús célokra fordított költségvetés. S ez az óriási összeg csak a fékévesztett és esztelen rombolást és öldöklést szolgálta. Megdöbbentő és elgondolkoztató a két világháború veszteséglistája is. Az első világháborúban több mint 10 millió ember halt meg, közel 20 millió ember megsebesült és csaknem 7 millió ember eltűnt. A második világháború ezt messzemenően meghaladta: 52 millió ember (katonák és polgári személyek) szerepel a halottak listáján. Eelülmúlná-e egy esetleges harmadik világháború ezt a veszteséglistát is? Válasz helyett hadd idézzem Wiliam Davidson, híres amerikai elméleti fizikus néhány megállapítását arról, milyen „eredménnyel" járna csupán egyetlen hidrogénbomba harcbavetése. A tudós szerint egyetlen ilyen bomba felrobbantásakor több energia szabadul fel, mint amennyit az összes eddigi háborúkban végzett robbantások energiája tesz ki. A robbanás helyétől 20 mérföldnyi távolságban a szabadban tartózkodó emberek szempillantásnyi idő alatt szénné lobbannak. A robbanás helyén keletkező tüzgomba akkora erővel tör a magasba, hogy ezzel az energiával magával ránthatná a sztratoszférába a Szovjetunió vagy az Egyesült Államok egész lakosságát. A robbanástól számított fél percen belül 750 négyzetkilométernyi területen lángba borul minden és rommá omlanak az épületek. A robbanáskor keletkező energia 15 százaléka radioaktív sugárzássá alakul, amely hosszú éveken át a levegőt és az esőt szennyezi és terjeszti a fehérvérűséget, a rákot és egyéb szörnyű betegségeket. Hát — ügye — ezek nem a legkecsegtetőbb kilátások? De ha már megismertettelek M Benneteket néhány „háborús" adattal, melyekről a különféle lapok böngészése útján szereztem tudomást, még ide iktatok egy érdekes adatot, szavahihető statisztikai megállapítást: A második világháború folyamán hadicélokra elpazarolt pénzből a világon élő minden egyes család számára egy-egy ötszobás villát lehetett volna építeni. Ezek után, kedves lányok és fiúk, ugye ostoba és nevetséges lenne a kérdés: van-e értelme a háborúnak? Nektek tudnotok kell jól, hogy nékünk bíznunk kell korunk fejlett civilizációjának, kultúrájának diadalában, hatalmas béketáborunk kiapadhatatlan erejében. A nemzetközi politikai helyzet alakulása és előrelátható, egyáltalán nem kilátástalan távlatai arra engednek következtetni, hogy a kardcsörtető és valamennyi becsületes szándékú ember számára mérhetetlenül ellenszenves nyugatnémet kancellár, Adenauer és a hozzá hasonló háborús uszítók a történelem színpadán ma már csupán a teljességgel mellőzhető és nélkülözhető statisztéria szerepét töltik be és a világ valamennyi békeszerető emberének érdeklődése, tisztelete, hálája és együttérzése az olyan kiváló békepolitikusok felé irányul, mint amilyen a béke ügye mellett mindig kiálló, fáradhatatlan szovjet miniszterelnök, Nyikita Szergejevics Hruscsov. Kedves lányok és fiúk! Bár, „mesét" most sem mondtam a háborúról\ úgy gondolom, néhány gondolatommal hozzájárulhattam ahhoz, hogy a háború még elszántabb ellenségeivé és a béke vidám szívű barátaivá neveljelek Benneteket. Végezetül pedig szívből kívánom nem-/ zedékünknelc és a minket követő nemzedékeknek, hogy a háborút csupán meséből ismerjék és gyermekeink, unokáink egykor majd ámulva hallgassák: valamikor régesrégen még az is előfordult, hogy az ész teljes megtagadásával az emberek a legszörnyűbb fegyverek felhasználásával halomra ölték egymást. És legyen számukra a háború valóban csak mese, mint ma Piroska és a farkas vagy Hófehérke és a hét törpe meséje. Viszontlátásra a békeharc számunkra legkedvesebb csataterén, az iskolában! SÁGI TŐTH TIBOR ÜJ SZÓ 7 * 1961. július 29.