Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-27 / 207. szám, csütörtök

|Nicolas Guillén: i New York-i néger éneke Hamuszín galamb kesergl New-Yorkban mi mindent látott: körülrepülte s visszaszállott és nem észlelt csillagot, nem látott S virágot $ csak követ és füstöt, >5 csak füstöt és fémet, !$ csak fémet és lángot, csak lángot és követ mást nem is látott. és fémet és füstöt — Elmondod-é, galamb nekem: miként sir a néger? Azt nem! Elmondod-e, galamb, nékem: miként énekel? Azt bátran: Közelebb szálltam, üdvözlőn intett és rázendített; — olyan dalt nem is vártam — „Kaptam csöpp ajándék — vágyat, madaram, rajongó nem bírta tovább, abból a csöppból, madaram, csírázom virágok sorát, virágok, csillagok sorát, testvéri csillagok porát, csillagok útmenti nyomát! Kaptam pár ajándék tónust, madaram, nem birta szóló-hang szála, e néhány hangból, madaram, és szívem mélyéből máma csodaszép himnusz fakad, könnyű, mint békés patak, szilaj, mint néger harag Kaptam kis ajándék-vasat, medaram, kovácsnál rozsda leste, ebből a csonkból, madaram, kiverek este vasszerszámot ügyünknek: kalapácsot öklünknek, sarlót, mely bünt megbüntet. Š SÍPOS GYÖZÖ, fordítása. fc

MNHHWN

H_

NMNNHaHNNMMN

N. Lermontov <»-« Próbáljuk meg emlékképzeteink so= a múltba tekint, a XVIII. századbeli Érából Mihail JurjeVics Lermontov parasztlázadók iránt érdeklődik a 1(1814—1841) halálának 120. évfordu- Pugaöov-felkelésben (1773-74), meg% lóján (1961. VII. 27.) az ő lírai mű- szólaltatja azt a döntő változásokra > vészeiének szavát és hangját, ezt a szomjas romantikát, amelyet Lenin X sajátságos színezetű, mélyzengésű forradalminak nevez, j hangot felidézni, amelyet az jellemez, Ké

t j

zbe

n helyezték át a gárdatiszt >hogy önuralmas lefékezettségen át, L

ermo

ntovot büntetésül kaukázusi 'ezzel párosulva, lángoló magasba sorezr

edbe, ekkor fájlalta a szün|szárnyalást, kirobbanásra kész szen- telenül folyó vérontást (1864-ben ért >vedélyt éreztet. „ak véget), fájlalja a cserkeszek Honnan e lefojtottság s milyen szabadságának elvesztét. p eszmeiség táplálja a lángolást? 1830-ban így szólítja meg az álA Szent Szövetség néven hírhedtté tala csodált hegyeket: ^vált világpolitikai rabláncnak még a >a Metternlchénél is kíméletlenebb Kaukázus tája, messze föld, >láncszeme volt a dekabristákra tipró Te népszabadság otthona! £1. Miklós cár uralma. Kínokkal téged is betölt Az a huszonhat év, amelynek át- A háború vérzápora. bélése Lermontovnak megadatott, eb- (A Kaukázushoz.) Xben a sötét világban telt el. t Mit látott ő maga körül? Szolgai Tíz évvel későb egy véres ütközet Xmeghunyászkodást a cári udvarralés után, amelyben harcolnia kellett, a X az uralkodóházzal szemben, talpnyaS16 főurak versengését az udvar keX gyeiért, kíméletlen ridegséget a föl;!;desurak részéről a jobbágyok irányárban. t Amit így tapasztalt és elítélt, azt "", a^

a

r ' ?

2 ég boltja tiszta, Xaz akkori politikai rendőrséggel, a S alatta he

lV mindenkinek. I cenzúrával és a nemesi társadalom rosszindulatával szemben vagy J teljesen magában kellett tartania, ^vagy megszólalás közben óvatosságira volt szükség. 4 Ugyanilyen erők ellen kellett Leríj, montov kortársának, a nála kilenc t évvel fiatalabb Petőfinek is küzdenie, Ilyenkor a költő merészen ^hiszen a Habsburgok bécsi Burgja Néz a jövőbe, messze ki, X hasonló osztályuralom fészke és tá- s ilyenkor a világ egészen >Cmasza volt, mint a Romanovok péTtervári Xélipslotáis El nem múló hálával tartozunk a hazánk földjén szabadságunkért el- T _ . ' ... esett szovjet katonáknak. A bratislavai Slavínon megkoszorúzzák a hő- X taian a nemesi szarmazasu es gar- w.^nwr cxu CP HaíW, feívMols^ ;> datisztként szolgáló Lermontov kuz- S ha könnye ra tuk már kiszikkadt, sok emlekmuvet. (P. Haško felvétele). £

delme bénítób

b

a

körülmények között Velü

k egyszerűen befűt. (A zsurnaliszta, az olvasó és az író.) Milyennek látta a jelent az, aki így fel tudta emelni tekirttetét a hegyek, élükön a Kazbek örök nyugalmát állítja oda példának: , Es akkor engem elfogott A titkos bú az emberért. De ő a harcot egyre szítja, Csatát csatára vív — minek? (Valerik) Áz ihlet percei ezek, amikor a rímek lágyan simúlnak egymáshoz, de a mondanivalót titkolni kell: Tisztának látszik őneki; De az ily perc szülötteit csak Ö olvassa dugott helyütt, © ÍR® y >ment végbe, mint Petőfié, mert ő >nem kívülről, a nemesi társadalmon >kívüli népi szintről fordult vele • szembe, hanem a tiszti és földesúri > világ keretén belül élve támadta. Kissé távolabb húzódott a nevetgélő, beszélgető csoporttól, a magány után vágyódott, hogy szertekószáló gondolatait rendezze. Magas, erőteljes megjelenésű férfi volt Fejér András, őszbe vegyülő hajjal. Az élettapasztalat bölcsességét sugárzó fekete szemei valahová a messzeségbe tekintettek. Aznap töltötte be 50. esz tendejét. Talán az évforduló adta a lökést ahhoz, hogy gondolatban végigfusson életén. Székét az ablak mellé húzta, tekincsak káromkodva szidták a világot. 34 éves volt, amikor a háború < egész borzalmával kitört, nélkülözést,, a puszta életért való rettegést, mér-; hetetlen nyomorúságot hozva magá-> val, milliók számára pedig a teljes* Az akkori cári cenzúrára jellemző, tisztult jövő felé? ihogy Lermontovnak balladaszerű re;mek elbeszélő költeményét, a Kalas•nyikov kalmárról szólót a szerző ! szabadelvű nézetei miatt először le' tiltották s később csak névtelenül en1837-ben Puskint elérte az a sors, amely négy év múlva Lermontovra várt: párbajban, gyilkosnak nevezhető kalandor halálos sebet ejt rajta pisztolyával. Lermontov A költő hatete öntudatlanul a kinti tájat szemlélte, gondolatai azonban a múltban kalandoztak. Mezítlábas, gatyás kisgyerek volt ismét, aki a porban hancúrozott pajtásaival. Sok jó gyerekcsíny jutott eszébe, amiknek emlékétől önkéntelenül elmosolyodott. Csakhamar megváltozott arckifejezése. Régi otthonára gondolt, a kis földes szobára, ahová a parányi ablakon keresztül még véletlenül se talált be soha a napfény. A levegőben a szegénység jellegzetes savanyú szaga terjengett, — a kenyérsütéshez félrerakott kovász és az emberi zott, fiatal volt, hát bírta. A komtestek kipárolgásának áporodott nehéz siaga. Tüzelő télen alig akadt, őrizték a szoba kis melegét. Sovány, „ wí.w »„«„„ megsemmisülést. A modern kor fej-$9

edté

k meg közlését. Petőfivel szem- lála című elégiában a felbújtott gyil^.ľ JIľnni SíLÍ w « lett technikájának segítségével gyil-±

be

n • cenzúra nem mert ilyesmire kos mellé tartozô bťinrésze

s*

ke

n kolt az önmagából kivetkőzött cm-|

veteme

<!

m' . sújt végig megbélyegző szavakkal: a ber. Füstölgő házromok, felrobban- X A szabadságharcosnak termett Ler- tr6n körül falánk töm

egben álló tott hidak, átvágott vasúti sínek, ? montov ellenzékisegét a végletekig hóhéroknak nevezi őket, akik meg„ h„„„ -inhh awof t„

rom

t kőtörmelék, üvegszilánk, pusztulás|fokozta a cári onkenyuralom elleni feszítik a szabadságot, a szellemet, a mindenfelé, megbénult élet. A* -J^S^ ^SSánofe^- hí

r"

e,

vet

,

f

t® akiknek ősei eltiporták szágutakon emberi páriák vonszolták <;>

i

a°

nKenl nal

a ™

ln

t aitaianos eiKese- a dolgozók nemzedékeinek boldogusovány, kiéhezett testüket tömege-|redettseg jelentkezett: a világfajdal- lásá

t. sen dűltek ki a sorból és °ttmarad-|^ ^ongás a korulmenyeknek Méhán elmondhatta LermontoV tak sorsukra hagyatva, vagy egy 4

Keaeiyere nenezeao arnyeKa volt. golyó rövidítette meg kínjaikat. — f Milyen Lermontov hazafisága? És Az ember azt 'gondolná, hogy soha X hogyan vélekedett arról a szakadat- Mint páratlan bíró ítélek ki nem törülhető eleven emlékként planul folyő harcról a Kaukázus sza- Es mások titkát sem kímélve maradnak meg emlékezetében az át-l

ba

d népeinek leigázásáért, amelyben Azt, ami piszkos, ronda gyom élt borzalmak. Az újjáépítés lázas S mint katona kénytelen volt részt Kíméletlen lekorholom. üteme és az idő múlása begyógyí- i venni. (A

z utóbb említett költeményből.) totta a friss sebeket, egy azonban f 15 éves korában mint török ember feszült benne, menni akart, ki a nagyvilágba, kiszakadni fojtó környezetéből. De ez csak vágy maradt. Titokban azonban soha sem adta fel majd magának, mint amilyen az ap jáé. A tragédia akkor szakadt rájuk, amikor kocsis apját megrúgta a ló. Nem volt segítség. — Az elárvult családban neki kellett átvennie apja szerepét. Dolgos, nehéz évek következtek. Minden erejét beleadta a munkába, látástól vakulásig dolgomagáról; menciő kevés, az éhes száj annál több volt. Esténként telt zsákként a inss »eoeK«. egy ™»T XO eves Koraoan mint toro* emoer Hasonl6 é[et olvashat6 nála másutt

: dűlt a rozoga fekhelyére. Agya el- bizonyos, az ó szivében is kitorulhe-1panaszát szólaltatja meg. hogy ha ele

l uivdsnato naia másutt. agyondolgozott anyját szinte látja, tompult, nem foglalkoztatták már amint a cselédház közös konyháján a tűzhelyen rántást kavargatva szelíden, sző nélkül hallgatja a pergőnyelvű, piszkosszájú szomszédaszonyának örökös sirámait. A déli harangszókor hazaérkező apját mindig örömmel seregiette körül az öt gyerek, utána mohón estek neki a közös tálnak. Anyjuk rendszerint félrevonulva kanalazta ki a maradékot. Az ünnepnapok így a messzeségből szépnek tűnnek. Pirosra sült kalácsot majszolva, csoportba verődve vonult ki a kis mezítlábas had a rétre, vagy a Nagynádas mellé kalandot keresni. Tavaszi estéken a közeli vizek felől felhangzó békakuruttyolás zenéje mellett ismeretlen vágyak támadtak kamaszszívében. A levegőben az akác édes illata terjengett és ő egy barna kislányra IIIÜIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIMMII kamaszkori álmai. Taposómalom volt ne

k_ g°?

d°.

la

t,®;. az élet, az évszakok egymást ismételgették és semmi lényeges változást nem hoztak. Egy fokkal könnyebben lélegzett, amikor húgai felcseperedtek és a városba mentek szolgálni, majd legkitetlenül benne ég a háború elvetésé- X néha feltűnt egy-esy merész és nagy Es mélyre küldtem mély tekintetem, r elme, megtörte a csüggedés, mert S láttam — s hogy ügy mondjam: Az utána következő erőfeszítések X hízott a májam — évéire gondolt. Az építőmunkából f. Az élet többnyire teher, nem élet itt, Cégéres bűnt nagyúri helyeken, ő is derekasan kivette a részét. És i Hol sanda gyűlölet kígyó karjával Haszonlesést az örökmécs-homályban mire tudatosan körülnézett, megvál-X átfon, tozott életet talált maga körül. AzXRabszolgák életüket bilincsben új eszmék hatására leomlottak az J tengetik! (Gyermekmese. 1840). sebb öccse is munkába állt. Anyjuk emberi válaszfalak, ö maga is öntu-|£ táj az én hazám, barátom! is el-eljárogatott néha mosni. Ekkor szánta rá magát a nősülésre. Ideje volt, a faluban már úgy is öreglegénynek számított. Megváltózott az élete. Felesége vidám, talp- XT ráesett teremtés lévén, derűsen nézett a világba, öt is felrázta tespedésf'ből. Most is megmelegszik a Hogy az értékes embernek nincs helye a nemesi léhaság, a pózoló úrUgyanekkor Monológ című versében ^S^St ^S^T datosabbá vált, tudásszomjában köny veket olvasott, — könnyen hozzá férhetett - együtt tanult gyerekei-1azt neveziI boldognak aki teljesen JakTmnľ^Vcs^rinb^^n^'^ôkítetté xjelentektelen, aki semmi a foldon, " . Q

t-u Nem bánta meg azt a három évet, i mert sem tehetség, sem az érzelmek s térsadalomraizzaí ami t munkásként a városban töltött, i gazdagsága nem hasznosítható, nem ^^^ Látóköre szelesedett. Vegul is a szí- Xérvényesíthető: J J ve mégis visszahúzta a földhöz, vég-; szíve, ha rágondol, mit köszönhet leg a falujában telepedett meg. asszonyának. Mikor apósa halála után Bekapcsolódott a közös munkába, egy kis földet örököltek és búcsút és ha voltak is eleinte nehézségek ' mondhattak a cselédsorsnak, úgy tűnt, hogy a szerencse rájukmosoly gott. Igaz, a munkában majd meggyőztesen kerültek ki ezekből. Ma már a jólét uralkodik falujukban. Tavaly épített szép családi háza • Észak fiai, olyanok vagyunk, mint '.Észak virága: nyarunk túl rövid S elhervadunk gyorsan, könyörtelen. • Akár a szürke nap a téli égen, '.Oly szegény, oly ködös az életünk. szakadtak továbbra is, de néhány és családja köjül kalandoztak most szerencsés esztendő után az erőfeszítésnek meg is volt a látszatja. vagyon én — olvasható Pecsorin naplójában — mint a matróz, ki egy hajó fedélzetén született s nőtt fel: lelke összeforrott a viharokkal és a harcokkal, partra vetődve csak unatkozik, gyötrődik." Lermontov világirodalmi hatású remekében, a Vitorlában már mint 18 A háznál egy tehén kérődzött, kellett is a tej a három apróságnak, akik gyors egymásutánban érkeztek. 1841-ben, halála évében, megtalál gondolatai. A régi szeretettel gondolt ?J

a és kifejezi Lermontov konkrét éves fiatalember kimondta, hogy szá feleségére, akinek a segítsége, megér-1kapcsolatát a dolgozó néppel. Más már

a megnyugvást, nyugalmat a tése, ösztönzése nélkül talán nem?szemmel nézek én hazámra - írja -v

a

d vész , a szabadságért lázadók lenne ma az az ember, aki. Elégedett büszkeség töltötte el, amikor a >— mint más, nem merengek a múlt nak tere

t teremtő vihar jelent. ; emlékein, hanem szeretem az ország Disznót is vágtak évről évre. Ügye- gyerekek jutottak eszébe. Művelt, sen osztotta be az asszony, a szalon- öntudatos, mai fiatalok, akik tudják, na kitartott, a nagy dologidőben még hogy mit akarnak. Idősebbik fia apI Pusztáinak nagy bűvös hallgatását, JA ringó erdők végtelen zúgását falatozhatott belőle. A kenyérnekva lő is megtermett, így hát csak meg voltak valahogy. Néha még elége ja földszeretét örökölte, örült, ha^ erre godolt. Már végez a fiú a mezőgazdasági főiskolán és hamarosan dettségfélét is érzett. Máskor meg bekapcsolódik ő is a munkába. KisKunyhók sorát, mely ott lapult Lermontov műve és sorsa iránt a múlt század ötvenes éveitől kezdve mutatkozik érdeklődés magyar íróknál. Arany Lászlő különösen kedvelte Lermontovot, fordította rövidebb költeményeit és A csekészfiú című S a bús nép rezgő mécsvilág'"a^™ hosszabb kö,t

öi elbeszélést (orosz címe Mcin), melynek hőse egy fiaLermontovot nem a görög-római ta

l szerzetes, aki cserkesz szármaókorról szőtt iskolás nemesi illúziók zású létére nem bírja a pravoszláv tiiuuviaivoi — w-v— kötik le, hanem a néphez való kö- kolostori élet bénítő légkörét és nyoapáik helyébe léptek - szőlt váltott gyog az életörömtől, ha motorkerék- f, zelség csodáitatja meg vele azt, amit masztó terhét. . . . . . t L í 1 : 1 _ A 1/XrÄKrt rrtll/lA^nnl/ w a1/ • elgondolkodott, rendjén van-e igy, hogy annyit kell dolgoznia neki is meg az asszonyának is, hogy a leglánya is érettségi előtt áll már, bi-« zony szalad az idő. Egy kis bizony-í talankodás után másik fia is egye-; szükségesebbre teljék. Ha gyerekkori nesbe jutott, jó szakmunkás vált cimboráival — akik közben család- belőle. Mosolygós arca csakúgy raHazánkban minden üdülő a dolgozók egészségét, felfrissülését szolgálja, így van ez a Karlovy Vary melletti Kvselka fürdő gyönyörű üdülőjével is. (J. Tachezy felvétele). ezekről ä dolgokról, azok ugyan- párján hazaérkezik. Nem volt könnyű bizony az élete,ett egy kicsit a saját gondolataiba amíg idáig jutott, sok küzdelmesmélyedni. (Volt idő, amikor magán év van mögötte, de érdemes volt hakvaló embernek tartották öt). Kiarcolni. Egy mély lélegzetvétel —nyújtózott, majd biztos léptekkel in talán a múltnak szóló sóhaj hagytadult előre társai felé, az olyan emel ajkát, azután felállt és derúsenber nyugodtságával aki az emberi nézett szét maga körül. Az üdülő közösségben megtalálta a helyét és Ízlésesen berendezett társalgójShan°tt szívvel lélekkel helytáll, vidáman szórakoztak társai. Jól es BERTHA GÉZÁMÉ >később folklórnak neveznek: lA szalmazsuppos, barna háztetőket, • A faragott rámájú ablakot. ",ünnepkor a táncolva vigadókat lElhallgatnám féléjszakákon át, 'A dobbantókat és kurjongatókat >S a mámoros parasztok víg szavát. - Lermontov azt a konvenciókkal lszakító bátorságot képviseli, amely ha 1945 óta ismételten kiadták fordításban Lermontov válogatott verseit. A fordítók kollektívumában olyan nevekkel találkozunk, mint Gyulai Pálé, hogy régebbiek említésén kezdjük és soruk folytatódik Kosztolányi Dezsőig, Illyés Gyuláig és Aprily Lajosig és további fiatal tehetséges fordítók népes csoportjáig. SAS ANDOR ÍDj SZÖ 7 * 1961. július 27.