Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-20 / 200. szám, csütörtök

A HUMOR ÉS SZATÍRA ORSZÁGOS FESZTIVÁLJA Július 13—16-ig iártották meg Upnlcén, harmadízben, a humor és a szatíra immár hagyományossá vált országos (esztiválját. Noha Lipnicét már IV. Karoly városi rangra emelte, ma is apró kisközség, egyetlen utcácskája szinte elrejtve húzódik meg a hatalmas vár árnyékában és bizonyára elrejtve is maradt volna, ha Jaroslav Hašek fel nem fedezi élete utolsó éveiben. A felfedezéshez jő barátja, Jaroslav Panuška akadémiai festőművész segítette, aki mindent elkövetett, hogy Hašek alkotó kedvét felvillanyozza és újabb alkotásra serkentse. Hašek először kirándulásra érkezett ide, majd úgy döntött, hogy a nyári hónapokat itt tqjti, végül Lipnicenek és környékének dombos, gyönyörű tája. elragadóan szép fenyőligetei és erdő) annyira elbűvölték, hogy végleg itt maradt. Hašek — kiadója sUrgetésére — itt írta a Švejk folytatásait és Itt is halt meg anélkül, hog.v a világirodalom egyik legnagyobb szatirikus művét befejezhette volna. Äm a mű így is halhatatlan lett és 40 nyelvre fordították le. „A filmművészet humanizmusáért, a békéért és a népek barátságáért" MEGNYÍLT A FILMMŰVÉSZEK SZABAD VITÁJA • CSEHSZLOVÁK FILM KEDVEZŐ VISSZHANGJA • JURIJ GAGARIN A VILÁG FILMCSILLAGAI K ŰZÖTT A mű különböző nyelvű kiadásait a Hašek Múzeumban láthatja az ember. A múzeumot abban a kis házikóban rendezték be, melyet Hašek közvetlenül a halála előtt vásárolt, és amelyben alig egy fél esztendeig lakott. A szobában, ahol egykor Kiiment Stepánek titkárának a Švejk folytatásait diktálta, helyet kaptak afe életéről és művéről szóló dokumentumok. Az eredeti fényképek és dokumentummásolatok nyomán képet kaphatunk küzdelmes és zaklatott életéről. Látjuk Hašeket a szerkesztőt, a katonát, társai között a világháborúban, majd a Szovjetunióban mint sajtófelelőst. Itt az ötödik szovjet hadtestben komoly politikai funkciót töltött be. Aláírása ott van ama forradalmi felhívás másolatán, amelyet a szovjet hadsereg a csehszlovák katonákhoz intézett. A Szovjetunióban lépett Hašek a kommunista pártba. Pártigazolványának a fényképmásolata igazolja, hogy Jaroslav Hašek hazánk első kommunistái közé tartozott és nemcsak szóval és Írással, hanem tettekkel is harcolt a kizsákmányolók, az imperialisták ellen. Mindenről persze itthon a rendőrség pontosan értesülve volt. Ott van az 1918-ban kiállított elfogató parancs ellene és a dokumentum-másolatok között a rendőrség véleményét is olvashatja a látogató. Többek között az van benne, hogy Hašek nemcsak a Csehszlovák Légió ellen .hanem Masaryk személye ellen is ádáz harcot folytatott. Ez igaz is volt. Mondják, hogy sem Masaryk, sem Beneš előtt nem volt ajánlatos Hašek nevét kiejteni. A múzeumban egyébként ott van Hašek zsebóráú^mellette kopott tokja is, melyet a világháborúban állandóan magánál hordott. Az értékes óra mutatólapján nincs megjelölve, hogy hol, melyik országban gyártották. Miközben néztem az órát, lehangoltan arra gondoltam, no lám, az óra még itt van, de gazdája már nincs többé ... Nos igaz, Hašek, aki a cseh szatírát világirodalmi rangra emelte, mindössze 40 évet élt és ma ott fekszik a lipnicei temetőben, mégis nyugodt lelkiismerettel állíthatom, szellemének hatása ma elevenebb, mint életében volt. Az ember egy lépést sem tehet ebben a feldíszített, virágoktól tarkálló kedves kis községben, hogy ne találkozna Švejk, a jó katona figurájával. Hatalmas állványokon, a legtipikusabb Svejkjeleneteket láthatja az ember. Az utcán felállított sátrakban enni-, inni- meg olyasnivalót árulnak. A legérdekesebb az, hogy ez emberek sorban állnak még a könyvsátrak előtt is. Fiatalok és Idősebbek egyaránt falják a Hašekrol szóló könyveket. Számos fiatal vásárló úgy távozott a könyvsátortól, hogy nem vehette meg a kívánt könyvet, mert elfogyott. Amikor a könyvárusítót megkérdeztem, milyen összegért vásároltak ma könyvet, elfoglaltsága közepette jókedvűen intett. — Őszintén szólva, nem tudom, de azt hiszem, közel 5000 korona lesz a mai eredmény. Megsúghatom önnek, tavaly a fesztivál utolsó napján nyolcezer koronás forgalmat csináltunk. Ha holnap szép idő lesz, lehet, hogy túlszárnyaljuk a tavalyi forgalmat. Jól mondta, ha,szép idő lesz. Sajnos, szombaton nem volt a legszebb. Este hatig minden úgy ment, mint a karikacsapás. Sütött a nap, az emberek jókedvvel ettek-ittak, és hangos derűvel készülődtek, hogy este megnézik a szabadtéri előadást, amelyet a rádió és a televízió is készült közvetíteni. A délután folyamán a lipnicei vár alján a két szabadtéri színpadon élénk mozgolódás volt tapasztalható. A kisebb színpad felé szakadatlanul áradt a nép. Itt a CSISZ-együttesek bemutatkozása zajlott le és főleg iskolások százai foglalták el a nézőtér ülőhelyeit. Hangosan mulattak, tapsoltak a szatirikus jeleneteken és szavalatokon, melyeket a fiatalok lendületesen adtak elő. A nagyobb szabadtéri színpadon hivatásos prágai színészek az esti, ünnepi esztrádelőadásra készülődtek. Főpróbát tartottak. A zenekar állandóan játszott, s színpadon és a színpad körül mindenütt próba-fellépésre kész színésznőket, színészeket lehetett látni. Nagy volt az izgalom, három állványon televíziós gépek ágaskodtak, egy-egy jelenetet a rendező utasítására újra meg kellett Ismételni. A szakadatlan próbák közepette az ember érezte, hogy itt mindenki a legjobbat, a legszebbet akarja nyújtani, képességeinek a javával akar hozzájárulni a vidámság légkörének megteremtéséhez, a Hašek-hagyomány elmélyítéséhez, az országos fesztivál művészi színvonalának növeléséhez. Ment is minden a legnagyobb rendben. Pontosan este hat órakor azonban, amikor a másik, a kisebb színpadon befejeződött az előadás és az iskolások százai szép sorrendben felszálltak a hatalmas autóbuszokra, hogy idejekorán hazaérkezzenek, lassan szemerkélni kezdett az eső. A szemerkélés szolid volt, amolyan tréfás figyelmeztetésnek hatott... Persze, senki sem akarta komolyan venni. A szemerkélés ellenére a vendégek tömegestül a szabadtéri nagyszínpad felé özönlöttek. Hét óra után a szemerkélés egyre sűrűbb lett. Ekkor a nézők mér esőkabátot és ernyőt is hoztak magukkál. Este fél nyolckor, amikor a reflektorok kigyulladtak, mér nem szemerkélt többé, hanem rendesen, kitartóan esett. Akkor már nemcsak az ülő-, hanem az állóhelyek Is foglaltak voltak. Az eső ellenére újabb emberhullámok érkeztek. Közel négyezer lehetett a nézők száma, amikor az előadás megkezdődött, A konferanszié a színpadra lépett. Ogy tetszett, hogy a reflektorok nedves fénnyel világítják meg az arcát és nevetve bejelentette, hogy a műsor megkezdődik és hogy ők — már mint a színészek — addig maradnak, amig a közönség marad. Hangos nevetés volt a válasz. A közönség maradt... Ilyen élmény^ ben még sohasem volt részem, sohasem láttam ilyen kultúrszomjas nézőközönséget mint most ebben a kitartó, sűrű esőben, amely arra tört, hogy szétmálassza a fesztivál ünnepi előadását. Az előadás alatt reflektorok robbantak, egymás után mondották fel a szolgálatot, de ezt senki figyelembe se vette, a díszelőadás folytatódott, a vidám jelenetek, dalok, sanzónak eljátszása és eléneklése pontosan a terv sžerint zajlott le. A közönség nem mozdult. Szívósabbnak, erősebbnek bizonyult az ellenséges esőnél. Nekem, aki ázottan és mégis vidáman kuporogtam ülőhelyemen, az volt a benyomásom, hogy itt most nem akármilyen előadás folyik. Itt a művészet tartja főpróbáját, a művészet harcol itt a szürke, ádáz esővel, és ebből a harcból a művészet kerül ki győztesen. Amolyan elszánt . áldozatkészség, összefogás nyilvánult meg mind a művészek, mind a közönség részéről, hogy az eső nem bizonyult komoly ellenfélnek. A nők, akik szerepükhöz híven mélyen dekoltált estélyiruhákban jelentek meg a színpadon, úgy játszottak, mozogtak a reflektoroktól megvilágított zuhogó esőbenj mintha az eső nem is verdeste volna meztelen vállukat, és a közönség oly viharos tapssal adott kifejezést hálájának, mintha zavartalan holdvilág mellett élvezné az előadást. Ljuba Hermanová egy remeksanzont adott elő, azzal a magávalragadó közvetlenséggel, amely az igazi művészek sajátja. Nyolc—tíz percig tarthatott, de meg vagyok róla győződve, ha fél órát énekelt volna, akkor is boldogan meghallgatták volna és senkinek sem jutott volna eszébe, hogy elhagyja a hplyét. A fesztivál ünnepi esztrádmüsorának rövidzárlat vetett véget. Hašek tollára lett volna méltó azt a pillanatot lerögzíteni, amikor a hirtelen támadt sötétségben a művészet eleven varázsa megszűnt és a közönség egyszerre ráébredt arra, hogy alaposan átázott. Mindenki fedél alá menekült. Volt ebben a menekülésben bizonyos fajta akasztófahumor. Az volt a benyomásom, hogy senki sem sajnálta, hogy zuhogó esőben nézte végig ezt a tarka, színvonalas művészi előadást. SZABG BÉLA A múlt hét végén zsúfolt programot kellett végignézniük a moszkvai II. Nem- zetközi Filmfesztivál részvevőinek. A svSdek gyermekfilmje Mi

: bUUerbrüni gyerekek és a versenyen kívül bemutatott A bíró után a jugoszláv Mennyei csapat következett, mely a koncentrációs táborok szomorú életéből vitt epizódokat a vászonra. Az indiai filmgyártás A 14. éjszaka holdja című filmmel mutatkozott be, mely az indiai nők századelejei nehéz sorsát ecseteli. A svájciak Michel Dikoff rendezésében 8 Teli Vilmos című történelmi filmmel szerepeltek. Bár a kritika kifogásolta a rendező régimódi felfogását és egyes beállításait, mégis szembeállította a franciák filmjével: Lány a kirakatban (Cléves hercegnő) filmjével szemben, mely minden komolyabb mondanivalótól megfosztva kimondottan a külső hatásra épül. Az angolok Oscar Wilde pere. melyben az ismert Peter Finch remekelt, nagy alkotó vitát váltott ki a fórumon, mely a hét vége felé elkezdte gazdag munkáját. Különböző művészi egyéniségek nézetcsatája folyik itt, mely lényegében szintén a békés közeledést szolgálja a kultúra terén. Indonézia bemutatta nagy filmjét, a Szabadságharcosokat. A film dicsőíti az indonéz nép hősiességét és lerántja a leplet a gyarmattartó haramiákról. Nagy érdeklődést keltett az NDK dokumentumfilmje ,,Weimar Buchenwald mellett", mely a náci embertelenség elleni mememento. * Szergej Geraszimov, világhírű szovjet rendező A művész és kora elnevezésű alkotóvitában nagy elismeréssel nyilatkozott a hazánkban évente hagyományosan megrendezett filrnfesztlválokról. A filmfesztivál — mondotta — nemcsak a bemutatott filmeket öleli fel, hanem találkozókat jelent, amelyeken új kapcsolatokat teremtenek, megszilárdul a régi barátság és új baráti kapcsolatok születnek. Geraszimov hitet tett a szovjet ember törhetetlen békevágya mellett és alkotóterveiről nyilatkozva bejelentette, hogy a DEFA-val karöltve Emberek és álllatok című, új béketárgyú filmjén dolgozik. + Igen nagy érdeklődést keltett a fesztivál részvevői körében a Filmek, melyeigy néz ki este felé a Rosszia mozi előtti Puskin-tér. (ČTK — TASZSZ felvétel.) ket önök nem láttak elnevezésű bemutató. Nyugati országokban nem látott filmeket mutattak be, mint például Dovzsenko Zvenyigora, Ermler és Jutkevics Központi terv című filmjeit és más alkotásokat. * Az új hét nagy eseménnyel kezdődött: A fesztivál részvevői a Szovjetunió Művelődésügyi Minisztériumában Jurij Gagarinnal, az első űrhajóssal találkoztak. Kérdések özönével árasztották el a világ legismertebb filmcsillagai a mosolygó űrrepülőt. Gagarin válaszai minden alkalommal derültséget keltettek és kielégítették a kíváncsiskodókat. Példáűl arra a kérdésre, mi volt az első érzése viszszaérkezése után, így felelt: „Tudatosítottam, hogy mindkét lábammal a földön állok." Arra a kérdésre, szándékozik-e ismét a világűrbe repülni a közeljövőben, Gagarin határozott választ adott. „Természetesen. Persze az ürrepUlést nem akarom monopóliumként kisajátítani. A barátaim, akik velem együtt készUltek, szintén szeretnének felrepülni." Majd tréfásan megjegyezte: „Amikor meghallották, hogy ma a filmcsillagokhoz készülök, kértek, adjam át nekik szívélyes üdvözletüket. A filmcsillagok is kozmikus lények: még az űrhajósok számára is nehezen elérhetők." „De ma nem vagyunk olyan messze" — jegyezte meg erre Gina Lollobrigida. Egymást követték az érdekesebbnél érdekesebb kérdések, melyekre az első űrrepülő találó választ adott. Végül kedvenc filmjelről érdeklődtek: „Nagyon sok filmet láttam. Nehéz kategorikus választ adnom arra a kérdésre, mely filmek tetszettek leginkább. Az utóbbi évek szovjet filmjei közül leginkább a Ballada a katonáról és a Tiszta égbolt tetszett, fippen az a cél ragadott meg, amit szolgálnak: a művészet humanizmusáért, a békéért és a népek barátságáért vívott harc." — mondotta a világ első számú űrrepülője. (L) A moszkvai II. Nemzetközi Filmfesztiválról írják: É L MENYE K O Z ÖN É B E N Gyorsan telnek a fesztivál nap-, jai . . . Minden egyes napja nagyon rövidnek s egyben nagyon hosszúnak tűnik. Rövidnek tűnik azért, mert részvevői annyi szemlét, találkozót, kirándulást terveznek a nap 24 órájára, hogy máskor egy jó hétig is eltartana ... Viszont hosszúnak tűnik azért, mert minden vendég igen sokat láthat és tapasztalhat. „Élmények tengere" — így jellemezte fesztiváli élményeit az egyik külföldi újságíró. Tucatszámra peregnek a filmek a fesztiváli mozik vetítővásznain. Kepés kivétellel a modern filmművészet érdekes, jelentős alkotásai, „A filmművészet humanizmusáért, a békéért és ft népek barátságáért" fennkölt jelszó sok lebilincselő és derűlátó filmben talál visszhangra. A fesztivál számos részvevője hangoztatja, hogy sok újat fedezett fel a művészetben e napokban. A külföldi vendégek ezenkívül sok új ismeretet szereznek arról az országról, mely oly szeretettel fogadta őket, Moszkváról és a szovjet filmművészetről. Ez Moszkva! A fesztivál első munkanapja. Az autóbuszok a főváros különböző kerületeibe szállítják a vendégeket. Feltűnnek a délnyugati kerület új lakónegyedei, az egyetem, Moszkva látképe a Lenin-hegyekről. A rohamosan fejlődő város nagy tájképei gyorsan követik egymást, mint a filmképek a vásznon. Végül eljutottunk a Kremlhez. A Borovickij kapunál különböző vi. lágrészekből érkezett vendégek álldogálnak. — Gyönyörű ez a mai kirándulás — mondja Bobakar Battíi, a Mali Köztársaság tájékoztatásügyi és turisztikai államtitkárának kabinetfőnöke. — Csodálatot keltenek a vendégekberif a Lenin proszpekt épületcsoportját, a luzsnyiki stadion, a Kreml ősrégi épületei. Nagyon szívélyes volt a vendégek találkozója a kedélyes moszkvaiakkal. A Moszíilm műtermeiben A filmművészet történetének sok dicső fejezete fűződik a Moszfilm névhez. Virágok, derűs arcok, az ablakokból barátságosan integető emberek fogadták a vendégeket. A műterem egész munkaközössége elébük sietett július 12-én. Az új épülettest előcsarnoka felvevöteremmé változott: a híradósok elhatározták, hogy megörökítik az emlékezetes találkozót. V. Szurinnak, a stúdió igazgatójának rövid üdvözlő beszéde után JVera Mareckaja, a Szovjetunió népművésze vette át a szót. Kiderült, hogy nyelvtehetség. Több nyelven ismételte el üdvözletét. A tolmácsok munka nélkül maradtak egy időre. J. Balík, a tehetséges fiatal cseh rendező Prága utcáiban forgatja az „Üzenet az élőknek" Mmü, f ucíkról szóló film külső felvételeit. (J. Nősek felvétele.) Mfirefkaja kijelent ette:,,., nincs nagyobb öröm, mint a nagy művészet nyelvén igazat mondani az embereknek. Teljesen osztotta nézetét Szergej Bondarcsuk is, aki a következőket mondotta: — Ahogy itt elnézem az egybegyűlt jilmesek csillagcsoportját, elképzelem, mily film születhetne, ha a film jelenlevő mesterei összefognának és közösen dolgoznának rajta! A vendégek betérnek a műtermekbe. Éppen folynak az Üt az ismeretlenbe című film felvételei. Romm, a rendező így nyilatkozik új művéről: — A színészek, akiket itt látnak, Batalov és Lavrova az atomerö békés felhasználása problémájának megoldásán dolgozó fizikusok szerepét alakítják. A vendégek körülveszik a művészeket, ismeretséget kötnek, autogramot adnak egymásnak. Ahová az ember néz, mindenütt élénk beszélgetés folyik. Csu Cin-min kínai rendező volt tanítójánál Fjodor Provorovnál az új felvevő kameráról érdeklődik. Az NDK filmesei a stúdió munkaszervezéséről, fejlődési távlatairól kérdezősködnek. Az amerikaiak kiníncsian nézegetik a világosító berendezés automata szabályozómüszerét. A hangstúdió nagytermében töredékeket mutatnak a vendégeknek a Vörös vitorlák, A század kezdetén, Kolja barátom, Lángoló évek című filmekből. A filmgyár megtekintése után felkértük Sperling és Perlberg producöröket, az amerikai küldöttség tagjait, számoljanak be, milyen benyomást gyakoroltak rájuk a látottak. A vendégek kiemelve a Moszfilm korszerű és pazar berendezését igen nagyra becsülték a Lángoló évek című filmen végzett rendezői és operatőri munkát. Miután két részt láttak a filmből, kérték az egész bemutatását. Mamadu Salle, a Guineai Köztársaság filmeseinek képviselője így nyilatkozott: — Először vagyok ilyen nagy műteremben. A mi filmművészetünk nagyon fiatal. A jövőben nagyon hasznos lehet számunkra az, amit itt lýttam. Lázasan telnek a fesztivál napjai. Sok új, érdekes, deríts élmpiyben '.esz még 'észé a fesztivál részvevőinek. Az Üj Szó számára írták: O. BELGAVSZKIJ és O. ABOLNYIK ÜJ SZÖ 7 * 1961. július 22.