Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-19 / 199. szám, szerda

Az aratók szakácsnője KÉSZÜL AZ EBÉD Ínycsiklandozó illat után mentünk a Lukov Dvor-i Állami Gazdaság Čermaň-osztályán s az üzemi konyhába jutottunk. Rozália Melóvá szakácsnő fehér köpennyben forgolódott a széles tűzhely körül. A konyhában nagy a rend és a tisztaság, akármelyik városi vendéglő konyhájával felvehetnék a versenyt. — Hány éve főz az aratóknak? — tettük fel a kérdést Rozália Melovának, mivel az aratók nagyon dicsérték főztjét. — 19 aratást töltöttem a gazdaság konyhájában. Krist földbirtokosnál kezdtem és az állami gazdaságról megyek nyugdíjba. — Mivel földbirtokosnál és az állami gazdaságban is dolgozott, bizonyára össze tudja hasonlítani a múltat a jelennel. — Ami az aratást illeti, valamikor gépek nélkül nagyon nehéz volt ez a munka. Naponta sötétben holt fáradtan jöttek haza az aratók és hajnalhasadáskor már kint voltak a földeken. Evés helyett inkább pihentek. Igaz, hogy a főzéshez szűken szabta az uraság a hozzávalót. Most a fárasztó testi munka javarészét gépek végzik és az aratók élelmezésén nem takarékoskodik a gazdaság. De sok függ attól is, hogyan készítik el az ételeket. Rozália Melóvá tapasztalt szakácsnő, kiváló ételeket főz. Az aratók azt mondják, hogy a hazai koszt sem jobb. D. V. Rövid egy év alatt nagy változás A HNB JÓL SZERVEZI AZ ARATÁST • AZ IPARBAN DOLGOZÓK IS SEGÍTENEK • AZ ARATÁS NEM AKADALYOZZA A NÖVÉNYÁPOLÁST • A GÉPESÍTÉS MÉRLEGE: BEFEKTETÉS 90 EZER, MEGTAKARÍTÁS 111 EZER 393 KORONA A múlt hét közepén Dél-Morvaországban, többek között a Bfeclav járásbeli hruškyl szövetkezetben is felzúgtak az aratögépek, hogy most már a tavaszi árpa és kenyérgabona betakarításához kezdjenek. Az említett szövetkezetekre vonatkozóan az aratógép kifejezést nem a szó szoros értelmében kell venni, hisz nem a kévekötőké a főszerep — melyekre munkájuk révén legjellegzetesebb kifejezés az aratógép — hanem a rendrakóké, a rendfelszedőké és a szecskázóké. A kombájnaratás is már csak olyan kisegítő jellegű a gazdaságban, és éppen ez az, ami a nagy változást jelenti. Tavaly a hruškyi szövetkezetben olcsóbb a gabona betakarítása többmég egy szál gabonát sem arattak menetesen, de ha számot vetünk, le többmenetesen, pedig volt belőle kiderül, hogy a kiadott összeg megakkor is elég, mivel a magtermesztők térül már az idei aratás alatt. Mert közé tartoznak. Az idén az 546 hek- az 546 hektár gabonából — a régi tár gabonának több mint háromne- szerint — 300 hektáron kévekötőkgyed részét többmenetesen aratják kel, 246 hektáron kombájnokkal aratle. ták volna le a gabonát. A kétmenetes — A jó kévekötő sokat levág egy aratás a kévekötőkkel végzett aranap alatt — ismeri el Trecha La- tásnál 192 koronával olcsóbb hekdislav agronómus —, hanem sok táronként, ami a 300 hektár gabomunkaerőt követel a keresztberakás, nánál 57 600 korona megtakarítást a hordás, az asztagolás, a cséplés, jelent. s nem mondhatjuk, hogy sok emberünk van. Most, hogy bevezettük a többmenetes módszert, az asszonyok bevonása nélkül végezzük el az araBár az előzetes terv szerint 245 hektárról akarták kétmenetesen betakarítani a gabonát, az őszi árpa learatása után a szövetkezetesek tást. Azok nyugodtan kapálhatnak abban egyeztek meg — mivel maa kukoricában, van még belőle vagy guk i

s elismerik nagy előnyét — 40 hektár kapálatlan. hog

y kétmenetesen 300 hektárt aratA szövetkezet portáján otthonosan na

k ,

e Lehetségesnek tartják ezt mozgó Ulehla František, a HNB el- a háro

m rendfelszedővel, hisz tavaly nöke is bekapcsolódik a beszélge- eg

y kombájnjuk 170 hektárt aratott tésbe. — A 40 szövetkezeti tagon kívül 30 férfi vesz részt az aratásban, mégpedig a falu ipari dolgozói. Megbeszéltük velük, hogy amikor szükség lesz rájuk, szabadságot vesznek ki. Ugyancsak megbeszéltük az üzemek igazgatóságaival is a szabadságoltatást, hogy az aratás zökkenőmentesen mehessen, s a szalma se maradjon a tarlón. Ulehla elvtárs szintén nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az aratási munka sem akadályozza a növényápolást, mivel az asszonynép ezen a téren tevékenykedhet. Előnyös az új technológia e téren is, ahhoz kétség nem fér, hanem mindenekelőtt az önköltség csökkentése az alapvető érv, ami az új módszer bevezetése mellett szól. Ehhez Beneš Cyril műhelyvezetőnek van találó megjegyzése. — Keressük az olcsóbb termelés útját, s ezt csakis a teljes mechanizáció biztosíthatja. Igaza vari a műhelyvezetőnek, bár az agronómus számítgatja, hogy legkevesebb 90 ezer koronát fektettek be a hiányzó felszerelésbe, ami még szükséges volt az aratáshoz. Az agronómus szerint még saját tapasztalatból nem tudják, mennyivel lesz le és a rendfelszedéssel nincs annyira terhelve a gép, tehát gyorsan végez a ráeső résszel. Azonban térjünk vissza a számvetéshez, a megmaradt 246 hektár gabonához, amiből. 129 hektárt hárommenetesen aratnak le. Ez hektáronként 417 koronával olcsóbb a kombájn aratásánál, ami szintén szép összeget tesz ki: 53 793 koronát. Ezek szerint 111393 ezer koronát takarít meg a szövetkezet az aratási munkálatoknál, ami még több az agronómus által emlegetett befektetésnél. Előbb Ulehla elvtárs a szervezési kérdést érintette, mikor a munkaerő biztosításáról beszélt. Érdemes erről is elmondani még egyet s mást, mert összefüggésben van az olcsóbb termeléssel. Az aratáshoz két rendrakót, 3 rendfelszedőt, 2 szalmaprést, 2 szecskázót, 5 nagy űrtartalmú pótkocsit, két cséplőgépet és 14 traktort készített elő a szövetkezet. Megjegyzem, annak ellenére, hogy két cséplőgépről is szó esik, senki se kételkedjék abban, hogy csak 40 dolgozóra _ (kivéve a 30 brigádost) van szükség az aratásnál. A cséplőgép legkevésbé igényes munkaerőre. Két fúvócső helyettesíti az egész személyzetet. Az egyik a szalmát fújja boglyába, a másik a magot egy magasan elhelyezett tartályba, így csak gépkezelő és egy segédmunkás dolgozik a cséplőgépnél. Jók a szeryezők, még azt is beosztották, hol dolgozzanak a kétmenetes aratásra előkészített gépek és hol a hárommenetesre előkészítettek. Az utóbbiak a telep közelében aratnak, hogy a traktorosok ne fogyasszanak sok üzemanyagot a szecskázó és cséplőgép közti szállításnál, s győzzék az anyagot hordani. Tehát minden kicsiségre figyeltek, ami csökkenti az önköltséget. Attól sem kell tartani, hogy hoszszabb időre kiesik valamelyik gép, mert 3 szakember van megbízva a javítással. S nem olyan szakemberek, hogy csak kicserélik az elkopott részt, hanem ha kell, hegesztenek, csiszolnak, szóval az öregből újat készítenek. Benyus József Szemlélfetó' agitációval — Munkabiztonsági kiállítás a komárnói hajógyárban Kecses vonalakkal megrajzolt hegesztő, esztergapadja fölé hajoló munkás, hatásos, a háttérből szinte elevennek tűnőén kiváló asztalos ä fűrészgép mellett, sok szín, ötlet, a rajzoló mesterségben való jártassága jellemző a komárnói hajógyárban megrendezett munkabiztonsági kiállításra, amit a szemlélő az első pillanatban képzőművészeti kiállításnak vélne, csak amikor közelebbről, jobban megnézi, akkor ötlik a szemébe, hogy a szikrákat szóró hegesztflpálca fölé védőszemüveg nélkül hajol oda a munkás, a megkapó, mozzanatokban gazdag másik képen pedig a hajó mellett felállított állásokon korlát nélkül dolgoznak a munkások nagy magasságban. A szemléltető agitáció eszközeinek felhasználása igen eredményesnek bizonyult. Az egyes figurák az életből ellesett mozzanatokkal vannak „felruházva", így a szokásos, merev plakát — vagy fénykép-ábrázolással szemben elevenszerűséggel, hitelesebben hatnak. A kiállítás rendezői llllIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIMIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIllllllllIlIIIIlUIHIIIinilllllllllllllllIlllllllllli Két világ egy képen Az új inhalációs készülék segítséget nyújt a szilikózis elleni harcban A podébradyi üveggyár dolgozói az üzemi egészségügyi központban korszerű inhalatóriumot rendeztek be. Segítséget nyújt majd a dolgozóknak a szilikózis elleni harcban, amely betegség a szilikátpor hosszas belélegzése folytán következik be. Csehszlovák fúrógépek Olaszországnak (ČTK) — A Strojimport Csehszlovák Külkereskedelmi Vállalat a legutóbbi hat hónap folyamán Olaszországnak több millió korona értékű 8 nehéz vízszintes fúrógépet szállított. A csehszlovák vállalat kapta a megrendelést az erős olaszországi és nyugat-németországi konkurrencia ellenére. Ez a bizalom annak köszönhető, hogy a csehszlovák gépek könnyen kezelhetők s ügyes szerelési megoldásukkal megfelelnek a korszerű technológia és a termelés gazdaságossága követelményeinek. Gé

piparunk újdonsága Új fémmegmunkálógépek Az idei brnói árumintavásáron új gépekkel dicsekedhetnek a csehszlovák gépgyárak. A Sezimovo Ostí-i gépgyár az AB 63 típusú automata fémmegmunkáló-gépet állítja ki, amely a legmagasabb fokú automata ir£«ylto£arendezessel van ellátva. Az új gépnél a szakmunkásra csak az anyagellátás és a kész alkatrészeknek a gépből való kivevése hárul. Az SPK 63 típusú gép ezt a munkát is elvégzi, mert a vasanyagot is felemeli a földről és önműködően belehelyezi az automatagépbe. Ezek az új gépek új fejezetet jelentenek a csehszlovák gépipar történetében. Az inhalatóriumot a legjobb teljesítményű készülékkel szerelték fel, amelyet dr. František Doležal, az ostravai Tudományos Kutató Intézet dolgozója szerkesztett. A készüléket az Ostroj Opava nemzeti vállalat gyártotta. A készüléket a helyiség közelében helyezték el és a betegek mészoldat és ásványvízkeverék mikroszkopikus cseppeit lélegzik be. Óránként kb. egy liter folyadékot permeteznek szét. A készülék előnye, hogy nem igényel különös kezelést és mivel nem áll mozgó gépalkatrészekből, nem kényes és zavartalanul működik. (ČTK) Folvainkból egymás után tűnnek el a múltra emlékeztető, szegényes zsúpfedeles házikók. Néhány év múlva már hírmondónak sem marad belőlük. Helyettük cseréptetős családi házak, korszerűen felszerelt kis villák sorakoznak utcahosszat. Horný Barban teljes ütemben folyik a 14 tantermes modern iskola építése. Szeptemberben már megkezdődik benne a tanítás. A mellette gubbasztó szalmatetős ház mintha változó, szépülő életünkre akarná felhívni a figyelmet. (Szűcs Béla felvétele) A szakszerűtlenül felkötött anyag átka. (Foto: Vlčko) egyúttal munkabiztonsági rejtvényversenyt hirdettek ki, amelynek keretében a bemutatott fényképeken a munkabiztonsági fogyatékosságokra kell rámutatni. A kiállított anyag és a versenyből eredő anyagi érdekelt-, ség minden bizonnyal sok dolgozó érdeklődését váltja ki, ami lényegében a kiállítás célja. A kiállítás újszerű megoldásaival és a hasznos verseny-beiktatással figyelmet érdemel, ugyanis ezeket a megoldásokat más üzemek is felhasználhatják. Laczkó elvtárs, technikus, a kiállítás megtekintése után még azzal az észrevétellel egészítette ki a rendezést, hogy hatásos lenne a képeken látható fogyatékosságokat (védőszemüveg hiánya stb.J egy-egy eredeti eszköz odahelyezésével is kidomborítani. A kiáliítáj szemléltető módszerekkel bemutatta, hogy a balesetek 27, százaléka a helytelen munkaszervezésből, 18 százaléka a munkabiztonsági szabályok hiányos ismeretéből és szakszerűtlenségéből, 32 százaléka veszélyes, meg nem engedett munkamódszerek használatából és 28 százaléka pedig egyéb szabálysértésből ered. Hazánkban legfőbb érték az ember, éppen ezért mindent megteszünk az ember védelméért. Ez a kiállítás is ezt a célt szolgálta és úgy érezzük, hogy mind a munkabiztonsági osztály dolgozói, mind pedig Mester elvtárs, a kiállítás gyakorlati kivitelezője, jő munkát végeztek, (k. PEDAGÓGIAI TALÁNY Tanár ismerősömmel találkoztam a minap. Javakorabeli ember az illető. Az ilyen találkozásokkor majdnem mindig ugyanaz beszélgetéseink témája: a fiatalság. Ez szinte már szabállyá vált. A legutóbbi találkozásunk sem volt kivétel. Hanem valamivel azért mégis különbözött régebbi eszmecseréinktől. Mert eddig a második mondatnál rendszerint — szerencsére csak képletesen — már hajba kaptunk. Ö — talán azért, mert már közel jár az ötvenhez — mindig az ifjúság szapulásával kezdte. Az erkölcstelenséget, meg az öregebbek iránti udvariatlanságot, de főleg a tanuláshoz való rossz viszonyt emlegette mai fiatalságunk legnagyobb bűneként. Én meg — mert sokkal fiatalabb vagyok níla — körömszakadtáig védtem generációmat. Most minden átmenet nélkül ezzel állt elém: - Maholnap már a harmincéves tanítói jubileumomat ünneplem, de ezzel a jelenséggel még nem találkoztam. Különben te is ismered Dohányos Pistát. Nem volt olyan konferencia, hogy ne foglalkozott volna vele a tantestület. A leggyengébb tanulóink egyike volt. Arra a csúnya jelenetre is emlékszel, ami közöttem, meg az anyja között lejátszódott. Az egész család engem okolt, miért nem tanul a fiú. Aztán kértek szép szóval, meg máshogy is, javasoljam a fiút főiskolára. Nem tehettem. A leggyengébbek egyike volt. De nem csak ezért voltam ellene a gyerek továbbtanulásának. 6 maga is ellene volt a főiskolának. Mindenáron hajószerelő akart lenni. Emlékszem. Arra is emlékszem, hogy az egész család — együttvéve és külön-külön — mozgósította az összes közeli és távoli ismerősöket a fiú „érdekében". Az eredmény nem is maradt el. A fiúnak — mivel az egyetemi tanulmányokhoz egyáltalán nem volt Ikedve, az anyja szavaival élve legalább íróasztalt biztosítottak az ismerősök révén. Hanem a tizenhétéves legényke itt lepte meg legjobban a szüleit. A hivatalbalépés első napján ugyan még engedett a kényszernek, kiöltözködött és megjelent új munkahelyén. Másnap azonban nem volt az az ígéret, vagy fenyegetés; amivel el tudták volna még egyszer küldeni. Azt gondolhatja most az olvasó, hogy a serkedező bajúszú tizenhétéves fiú személyében egy megrögzött makaccsal, vagy valamilyen beteges hajlamú fiatalkorúval van dolgunk. Pedig ez tévedés. Nem telt bele egy hónap, megúnta családja tagjainak sopánkodását, megúnta, hogy édesanyja ezt az állapotot — hogy egyetlen fiának az olyan „piszkos" mesterségekhez van kedve, mint a hajószerelés — családi szégyennek, katasztrófának nevezte. A család — de különösen az anyja - megszűntek társaságba járni, egyszóval mintha kompromittáltnak érezte volna magát az egész família. Pista pedig — ahogy mondtam —, egy hónap se telt bele, pakkolt és meg sem állt Prágáig. Mert ott is vannak valahol hajógyárak. Aztán évekig mintha a föld nyelte volna el. Senki se tudott róla. A szüleinek ugyan írt néha egy levelet, de ők nem nagyon kérték, hogy jöjjön haza szabadságra. Valószínűleg —. legalábbis én így gondolom —, attól féltek, hogy ha a fiú az anyjával végigmenne Komárno egyetlen valamirevaló utcáján és az ismerősök megkérdeznék tőlük, hol volt a fiú, nem mondhatnák, hogy: diplomáciai küldetésben, vagy oroszlánvadászaton tartózkodott külföldön, hanem be kellene vallaniok a „szomorú" valóságot, hogy bizony „csak" a hajószerelői mesterséget folytatta. - Tudod, mi lett Dohányos Pistából? — kérdezte pedagógus barátom, megzavarva engem a fiúra való visszaemlékezéseimben. Minden rosszra elkészülve, bánatos arccal tette fel az első kérdést: — Becsukták szegény gyereket? Hibásnak én a szüleit tar ... !— Más, —, legyintett a tanár. Házasságszédelgő lett belőle? Ismerősöm nem feszítette tovább a húrt, hanem a zsebébe nyúlt és egy kétrét hajtott kartonpapírt nyújtott felém. „Tisztelettel értesítem, hogy a sikeresen elvégzett főiskolai tanulmányok után az oklevelek ünnepélyes átadása 1961. július 8-án lesz a Cseh Műszaki Főiskola dísztermében." És az aláírás, ami a legjobban meglepett: Dohányos István, hajöszerelő. Tóth Mihály 3ÜJ SZÖ 5 * 1961. július 16.