Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-02 / 182. szám, vasárnap

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban sikeresen fejlesztik a vegyipart, főképpen a műanyaggyártást. Képünkön Cso Wha-jong, a vegyi tudományok doktora munkatársaival együtt a műgyanta előállításával kísérletezik. (ČTK — KTK — felv.) IllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllMIIIIII 40 éves Kína Kommunista Pártja ÜNNEPI GYŰLÉS PEKINGBEN Peking (ČTK) - Július elseje előestéjén Pekingben ünnepi gyűlés volt Kína Kommunista Pártja megalapításának 40. évfordulója alkalmából. A Népi Képviselők Országos Gyűlésének nagytermében a főváros lakossága valamennyi rétegének képviselői vettek részt. Az elnöki emelvényen helyet foglalt Mao Ce Tung, Liu Sao Cshi, Csou En Laj, Csu Te, Kína Kommunista Pártja KB politikai irodájának, s Központi Bizottságának további tagjai, valamint a demokratikus pártok és társadalmi szervezetek képviselői. A gyűlést az Internacionálével nyitották meg. Az ünnepi szónok, Liu Sao Cshi, a Központi Bizottság alelnöke, a Kínai Népköztársaság elnöke beszédében összefoglalta a párt történelmének fő fejezeteit s utalt Nefiru sajtóértekezlete Delhi (ČTK) - Nehru indiai miniszterelnök június 30-i sajtóértekezletén ismét határozottan támogatta az általános és teljes leszerelés gondolatát, amelynek fő feltétele a Szovjetunió és az USA közötti egyezmény. A részleges leszerelés elméletét, mint nem reálist elvetette. Nehru N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének a német kérdésre vonatkozó, legutóbbi beszédeiben foglalt javaslataival kapcsolatban rámutatott a Nyugat-Berlinben uralkodó veszedelmes helyzetre. Kijelentette, hogy ez a veszedelem a jövőben méa növekedhet. Nehru élesen elítélte a portugál gyarmatosok angolai kegyetlenkedéseit, valamint azt a támogatást, amelyben a NATO részesíti Portugáliát angol fegyverszállítmányok formájában. A Laoszról tárgyaló genfi nemzetközi értekezlet kérdésében Nehru állást foglalt Laosz nemzeti kormányának megalakítása mellett. Kijelentette, hogy a laoszi kérdés megoldásában szem előtt kell tartani és betartani az Indokinára vonatkozó 1954. évi genfi egyezményeket. az 1960 novemberi moszkvai tárgyalások jelentőségére.' Kína több mint 17 millió tagot számláló kommunista pártjának fő feledataként a marxizmus-leninizmus, a szocialista építés^ tárgyilagos törvényei, a Szovjetunióban és a többi testvéri országban folyó szocialista építésből eredő tapasztalatok tanulmányozásának szükségességét jelölte meg. Külpolitikai téren három fő elvet sorolt fel, amelyeket a Kínai Népköztársaság betart. Ezek: a baráti kapcsolatok fejlesztése, a kölcsönös segítség és együttműködés bővítése a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, a különböző társadalmi rendszerű államokkal való békés együttműködésre való törekvés az öt elv alapján, továbbá harc az imperialista háborús politika ellen és egyúttal valamennyi leigázott nemzet forradalmi harcának támogatása az imperializmus és gyarmatosítás ellen. A ülést rövid záróbeszéddel Csou En Laj, Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöke, az Államtanács elnöke fejezte be. Ezután az államhimnusz következett. Az est második részét kultúrműsor képezte. Henry Winsiont szabadon bocsátották Washington (ČTK) - Henry Winstont, a négerek jogainak elszánt harcosát, az USA Kommunista Pártjának volt szervező titkárát szabadonbocsátották. Az igazságügyi minisztérium jelentése szerint Kennedy elnök csupán azért rendelte el Winston idő előtti szabadon bocsátását, mert a nevezett megvakult és kénytelen lesz magát egy életveszélyes agytumor-operációnak alávetni. A német békeszerződés megkötése az érdeklődés középpontjában Hruscsov elvtárs beszédének nemzetközi visszhangja A világsajtó érdeklődésének középpontjában továbbra is Hruscsov elvtárs szerdai beszéde áll. A New York-i lapok vezető helyen számolnak be a beszédről. „Hruscsov tárgyalásokat javasol a berlini vita megoldására" — emeli ki címében a New York Post. Hruscsov miniszterelnök tárgyalásokat javasol Berlinről és Németországról és óvja a Nyugatot attól, hogy katonailag kísérelje meg a kérdés rendezését - hangzik a New York Jaurnal American cikkének címe. Az amerikai sajtó összehasonlítja a szovjet kormányfő beszédét Kennedy amerikai elnöknek csaknem egyidőben elhangzott washingtoni nyilatkozatával. Kiemeli, hogy HrusKÖZLEMÉNY a szovjet—amerikai tárgyalásokról Washington (ČTK) - A szovjetamerikai leszerelési tárgyalások résztvevői június 30-án a következő közös közleményt adták ki: Az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányának képviselői, akik június 19-től Washingtonban tárgyalásokat folytattak a leszerelés kérdéseiről és a tárgyalások újrafelvételéről abban a szervben, amelynek létesítésében megegyezést kell elérni, elhatározták, hogy az ülésezést július 17-ig megszakítják. A tárgyalásokat Moszkvában folytatják a két kormány június 19-e előtt létrejött megegyezése alapján, mely szerint a tárgyalások első fele Washingtonban, a másik Moszkvában lesz. Az algériaiak elutasítják Algéria kettészakitását Tunisz (ČTK) — Mohammed lazid, az Algériai Köztársaság Ideiglenes kormányának tájékoztatásügyi minisztere pénteken egy tuniszi sajtóértekezleten elutasitotta a francia kormánynak Algéria kettészakítására irányuló terveit. Ezenkivlil bejelentette, hogy kormánya július S-ét „az Algéria liettészakitása elleni tiltakozások napjának" nyilvánította. Erre a napra esik ugyanis Algéria 1830-ban történt francia megszállásának évfordulója. Jazid i sajtóértekezleten kijelentette, hogy a francia kormány képviselői az utóbbi napokban több ízben fenyegetődztek Algéria kettészakításával ami igen komoly helyzetet teremt nemcsak Algériában, hanem egész Észak-Afrikában. Algéria Ideiglenes kormánya ezért újból kijelenti, hogy az algériai népnek törvényes joga van területe épségére. csov és Kennedy kinyilvánította készségét, hogy tárgyalásokon foglalkozzék a Németországgal kapcsolatos kérdésekkel. A bonni parlament nyilatkozata Ä bonni parlament június 30-án nyilatkozatot hagyott jóvá, amelyben a német békeszerződés megkötését követeli, természetesen azzal a feltétellel, hogy a nyugati imperialisták elképzelései alapján uralmuk kiterjed a náci Németország határaiig és az Így „egyesített" Németország a NATO agresszív tömb tagjává válik. A nyilatkozatot dr. Gerstenmayer, • a borinI parlament elnöke valamennyi parlamenti frakció nevében a parlament jelenlegi funkciós időszakának záróülésén adta elő. A Nyugat álláspontja továbbra is zavaros André Fontaine a Mondeban rámutat, hogy az amerikai kormánykörök a szocialista országoknak a német békeszerződés megkötésére irányuló törekvésére további szankciókkal válaszolhatnának, többek között a felforgató rádiópropaganda fokozásával. Az amerikai és a francia sajtó az USA-nak ama kísérleteivel foglalkozik, hogy de Gaullenak a német kérdésben elfoglalt „kemény" álláspontját felhasználva nyomást gyakoroljon a francia kormányra, hogy az atomfegyvereket szállító amerikai repülőgépeknek engedje meg a francia támaszpontok használatát. A New York Herald Tribúne emlékeztet arra, hogy az USA légiegységeit 1959-ben helyezték át Franciaországból a nyugat-németországi és a nagy-britanniai támaszpontokra, amikor de Gaulle elnök nem engedte meg, hogy francia területen olyan atomfegyverek legyenek, amelyek nincsenek teljesen francia ellenőrzés alatt". A lap továbbá rámutat, hogy az amerikaiak már 1959-ben kérték de Gaulle beleegyezését abba, hogy e repülőgépek visszatérhessenek Franciaországba, abban az esetben, ha „rendkívüli intézkedésekre" kerülne sor egy esetleges berlini válsággal kapcsolatban. De Gaulle azonban elutasította ezt. A lap kifejezi azt a kívánságát, 111. fenyegetését, hogy „ha a franciák annyira óhajtják, hogy a Nyugat a berlini kérdésben szilárd álláspontot foglaljon el, akkor a légierők elhelyezésének kérdése Washington és Párizs közötti tárgyalások napirendjére kerül". Bírálják Kennedy merev magatartását Az angol lapok is nagy figyelmet szen-J telnek N. Sz. Hruscsov beszédének. Különösen beszédének azt a részét hangsúlyozzák, amelyben említést tesz a békeszerződés megkötéséről és a nyugatberlini helyzet rendezéséről előterjesztett szovjet javaslatok nyugati fogadtatásáról. A Iapoik moszkvai tudósítói kiemelik azt a tényt, hogy a nagygyűlés részvevői hangos tetszésnyilvánítással fogadták Hruscsov szavalt, amikor kijelentette: a Szovjetunió kész aláírni a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Némelyik lap bizonyos elégedetlenséget vél felfedezni amiatt, hogy Kennedy nem tanúsít olyan rugalmasságot a német kérdésben, mint ami a szovjet javaslatok alapját képezi. •1IIII1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMI1IIIIIIIIllllllllIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIÍ Sajtóhír: Áz amerikai imperialisták azon mesterkednek, hogy atomfegyverekkel szereljék fel a revansista nyugatnémet hadsereget. NYUGATNÉMET REVANSISTA: Köszönöm, mister! Tudni fogjuk mire használjuk... (Nic. Nicolaescu rajza) TALÁLÓ FIGYELMEZTETÉS ADENAUER ORNAK Nem volna szabad szem elől tévesztenünk Németország és Berlin kettészakadásának okait: nem az oroszok, angolok, vagy amerikaiak bűnéből szakadtak ketté, hanem a német hódító háború következményeképpen, amely a civilizációnak csaknem valamennyi értékét megsemmisítette. Adenauernek joga van nézetét nyilvánítania Berlin kérdésében, de nincs joga meghatározni a politikát, vagy megvétózni a terveket, amelyek a berlini kérdést megoldhatnák, de nem tetszenek a nyugatnémeteknek. Jól ismert Adenauer elképzelése (a német kérdés megoldásáról)... Az oroszok nem fognak egyetérteni vele, ám belegyezhetnek Berlin semlegességébe. De csődbe kell fulladnia minden kompromisszumnak Adenauer csökönyössége miatt? (Reynold News) MONTGOMERY MARSALL A NÉMET KÉRDÉSRŐL Egyes emberek a nyugaton azt állítják, hogy Németország kettészakítottsága nem természetes, nem igazságos, nem logikus és hogy meg kell azt szüntetni. A Német Demokratikus Köztársaság azonban „tartósan" fennáll, s nem logikus az, hogy a NATO hatalmak nem hajlandók elismerni létezését. Oroszország nem az egyedüli, melynek a német nemzet borzalmas szenvedéseket okozott, romlásba döntött számos európai nemzetet. A németeknek egyelőre kettészakadva kell maradniok s ez az ő saját hibájuk. Korunkban nem jó, ha Európában 70 millió egyesült német van. Az oroszok belátható Időn belül nem engedik az ilyen egyesülést, (értsd: az Adenauer elképzelése alapján történő egyesülést — a szerk. megj.) és igazuk van; ezt tudja Európában minden politikai vezető, de egyik sem meri beismerni. (Sunday limes) Báránybőrbe bújt farkas a „fekete földrészen" Afrika, a „fekete földrész" az imperialisták számára mindig csábos vadászterület volt; a természeti kincsek, az olcsó munkaerő-forrás mágnesként vonzotta ide a zsákmányra éhes angol, francia, portugál, spanyol és más tőkéseket. ^ Az amerikai hivatalos körök, sőt nem egy amerikai történész is gyakorta hangoztatják az amerikaiak „szeplőtlen jó hírét" Afrikában. Arra hivatkoznak, hogy Amerika „nem vett részt" a gyarmatok felújításában, s az Egyesült Államok politikáját teljesen eltérően igyekeznek feltüntetni a régi gyarmattartó hatalmak politikájától... Tagadhatatlan, hogy az Egyesült Államok afrikai politikáját sajátos vonások jellemzik. De e politika „gyarmatellenes" voltát, az Egyesült Államok „felszabadító szerepét" hangoztató állítások minden alapot nélkülöznek. Ezt világosan bizonyítja az amerikai töke behatolásának története az afrikai szárazföldre. Az 1818-ban megalakult „Amerikai gyarmati társaság" Nyugat-Afrika partvidékén vetette meg lábát s megalapította itt Libériát, amelynek élén sokáig amerikai kormányzó állott. A 19. század második felében az Egysült Államok tevékeny részt vett az európai hatalmak versengésében Közép-Afrika megkaparintásáért. Az amerikai kapitalizmus, amelyet főként a nyugati féltekén más országok gyarmati leigázása foglalt el, s nyakig merült a spanyol gyarmatok meghódításáért indított háború előkészületeibe, ebben az időben nem tudott részt venni az afrikai területek közvetlen bekebelézésében. fgy azután a 19. század végén és a 20. század elején Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország, Belgium, Portugália és Spanyolország osztozott e területeken. Anglia, Franciaország és Belgium, amelyek Afrikában kiterjesztették gyarmatalkat a német gyarmatok rovására, az első világháború után erős pozíciókra tettek szert e kontinensen és szívósan akadályozták az amerikai töke behatolását. A második világháború után az amerikai monopoltőke kihasználva Anglia, Franciaország és Belgium komoly legyengülését, Afrikában is terjeszkedni kezdett. Az amerikai imperializmus expanzióját Afrikában siettette a Kínában elszenvedett veresége s nem csekély mértékben az afrikai kontinens növekvő stratégiai fontossága. Az amerikai tábornokok már hosszabb ideje arra törekszenek, hogy Afrikát atomháborús és rakétatámaszponttá alakítsák át. Ezenfelül pedig stratégiai nyersanyagforrásul akarják felhasználni az Egyesült Államok és a többi NATO-állam számára. Az amerikai imperializmus terjeszkedése az afrikai népek hatalmas nemzeti felszabadító mozgalmával, a volt gyarmatbirodalmak fokozatos széthullásával párhuzamosan folyik. Ehhez Igazodik az amerikai tőke céljainak szolgálatában álló propaganda is, felhasználni igyekezve az Izmosodó nemzeti burzsoázia eléjedetlenségét, azt bizonyítva, mily „hahékony az amerikai segítség" az afrikai államok gazdaságának fejlődése és megszilárdulása szempontjából. Az amerikai tőke gazdasági expanziója elsősorban a növekvő tőkekivitelben nyilvánul meg. Az USA magán- és állami beruházásai Afrikában az amerikai sajtó becslése szerint 1959-ben meghaladták a 2 milliárd dollárt, vagyis húszszorosán múlták felül a háború előtti beruházásokat. Jóllehet Anglia és Franciaország — mint a múltban is — Afrika gazdasági életében kulcspozíciókat tolt be, e kontinens az amerikai monopoltöke fontos érdekszférájává vált. Az Ekonomist című brit folyóirat szerint jelenleg több mint 200 amerikai társaság működik Afrikában. Az amerikai monopóliumok elsősorban a gazdasági és műszaki „segítség" örve alatt igyekeznekmegkaparítani Afrika kincseit, főként az uránércet. Ez a törekvés Amerikát szembeállítja Angliával és Franciaországgal is. Az Egyesült Államok expanzionista körei éppúgy, mint a nyugat-európai gyarmati hatalmak, aktívan szembeszállnak az afrikai nemzetek felszabadító mozgalmával. Jellemző azonban, hogy míg közös síkba tömörülnek Angliával, Franciaországgal és Belgiummal, ha arról van szó, hogy elfojtsák az afrikai népek szabadságküzdelmét, ugyanakkor e körök igyekeznek aláásni a régi gyarmattartó hatalmak pozícióit, hogy szabaddá tegyék az utat saját monopóliumaik számára. Azamerikai vezető politikai tényezők nemegyszer kijelentették, hogy az Egyesült Államoknak és Angliának közös érdekeik ellenére különböző a nézetük Afrikáról, mert ők a gyarmatosítók és a gyarmatellenes erők között az úgynevezett „középút" politikáját választják. Ez az úgynevezett „középúf-politika a valóságban nem más, mint a legnagyobb fokú visszaélés az afrikai nemzetek felszabadító harcával abból a célból, hogy e nemzeteket megnyerjék a maguk oldalára. Az amerikai imperializmusnak ez a politikája arra irányul, hogy a gyarmati kizsákmányolás régi módszereit új, tökéletesebb módszerekkel helyettesítse, tágabb teret biztosítva az amerikai monopóliumoknak. Ha behatóbban vizsgáljuk az USA-nak a független amerikai államokban folytatott politikáját, három fő irányzatot különböztethetünk meg. Először Is az Egyesült Államok abban a mértékben ahogy az egyes afrikai nemzetek függetlenséget nyerve erősödő szerepet játszanak a nemzetközi porondon, mindent elkövet, hogy meggátolja őket a békés együttélés politikájának folytatásában. Ezt a célt szolgálják a „kölcsönös biztonsági egyezmények", amelyekkel az amerikai monopolista körök megbéklyózni igyekszenek ezeket az államokat. Másodszor az amerikai újgyarmatosítók legfőbb törekvése, hogy fékezzék a független országok iparának fejlődését, különféle akadályokat gördítsenek a fiatal afrikai államok és a szocialista országok közötti szorosabb kapcsolatok kibontakozásának útjába. Ugyanakkor igyekeznek gazdasági szövetségekbe vonni őket a monopóliumokkal, hogy így alárendelt szerepben megmaradjanak az imperializmus rendszerében. Harmadszor az Egyesült Államok pozícióinak megerősítésére a legnagyobb mértékben felhasználja a felszabadult, vagy a felszabadulóban lévő államok nehézségeit. Állami és magánkölcsönökkel, természetesen politikai feltételekhez szabott kölcsönökkel és hitelekkel igyekszik magához láncolni ezeket az országokat. Mindebből látható, hogy az amerikai monopóliumok „báránybőrbe bújt farkaské-t" vetik rá magukat Afrikára, a „gyarmatellenesség" koholt jelszavával igyekezvén leplezni gyarmati kizsákmányoló céljaikat. A „fekete földrész" feleszmélő, tényleges szabadságukért egyre öntudatosabban harcoló népeit, azonban nem áltathatják sokáig. A fejlődés a népek mellett dolgozik, a gyarmatosítás pedig, öltsön magára bármilyen mezt, feltartóztathatatlanul pusztulásra van ítélve. .ár P. J« ÜJ SZÖ 3 * 1961- július 2.