Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-18 / 198. szám, kedd

Aratási jegyzetek A plasztikus ooyopok Jelese és jövője Kladno közelében a Vinaricel Helyi Nemzeti Bizottság - karöltve a lakossággal — korszerű uszodát lé­tesített, melynek a Gottwald bányából odavezetett 22 C fokos meleg vize lehetővé teszi a fürdőzést még hi­degebb Idó esetén is. (Jifí Krulis ČTK - felv.) Nagyobb lendülettel Ä Keletszlovákiai Vasmű építke­zésén e hó elején átadták rendel­tetésének a központi mechanizá­ciós műhely hatalmas csarnokát. Nagy munkasikernek számít ez. Júliusban azonban más munkahe­lyeken is — mint például a hen­gerde építésénél — a szerelési munkálatok tartoznak a legfonto­sabbak közé. A vítkovicei Klement Gottwald Kohóművek szerelői si­keresen teljesítik a szerelési mun­kák terveit. Az öttagú hengersor építkezéséből eddig már négy ha­talmas 24, illetve 30 méter széles csarnokot építettek fel. A négy csarnok közül kettőben már a gé­peket is beszerelték. A vítkovicei szerelők a párt megalakulása 40. évfordulójának tiszteletére tett kö­telezettségvállalásukhoz híven au­gusztus 15-ig befejezik az egész hengersor szerelését. A szerelők a munka megkezdé­sétől — ez év március 15-e óta — összesen 3000 tonna acélszerkeze­tet szereltek itt össze. Kiváló mun kájuk nyomán a hengerművet már 1963. július 1-én üzembehelyezhe­tik. A plzeňi Lenin Művek szerelői is jelentősen hozzájárulnak a Vas­mű felépítéséhez. Plzenből még ebben a hónapban Košicére szállít­ják az öttagú hengersor egyes al­katrészeit. E hó Yl-éxy. pedig meg­kezdték az egyik hatalmas 80 ton­na teherbírású daru szerelését, me­lyet szintén a Lenin Művek dolgo­zói gyártottak. A plzeňi Lenin Művek a Kelet­szlovákiai Vasmű építésének fő szállítójaként szerepel. A feladat nagyságát az avatatlan' el sem tud­ja képzelni. A Kohómű részére szállítandó Plzeňben készült tech­nológiai berendezés több mint 100 ezer tonna súlyú lesz. A cseh mun­kásosztály méltó módon járul hoz­zá Szlovákia iparosításához. iiiiiiiiiimmiiiimiiuimmiiimiiimmm Korunk termelésében egyre na­gyobb szerepet játszanak a mű­anyagok. Az első világháború végén a termelésben majdnem kizárólag természetes anyagokat használtak fel. Ezeknél, ahhoz képest, hogy az anyag a természetben előfor­dult, csak több-kevesebb megmun­kálásra, de nem lényeges átalakí­tásra volt szükség (vas, fémek, fa stb.). A két világháború között viszont, főként pedig a második vi­lágháború után „műanyag" elneve­zéssel olyan új anyagok kerülnek felhasználásra, amelyek a termé­szetben nem fordulnak elő, ha­nem vegyi úton, mesterségesen ál­lítják elő őket. Ezek az új, mes­terséges anyagok sok olyan tulaj­donsággal rendelkeznek, amelyek­kel a természetes anyagok nem vehetik fel a versenyt. Még ennél is fontosabb, hogy ma már a ve­gyészek a mesterséges anyagok tulajdonságait, pl. a rugalmasságot, szilárdságot, hő- és savállőságot, stb. egyre jobban előre is meg tudják tervezni, szinte „mérték után" előre meghatározott tulaj­donságokkal tudják előállítani. A prágai Technikai Múzeumban rendezett kiállítás közelebbről megismertet a műanyagok, illetve a plasztikus anyagok feldolgozásá­val és felhasználásával a gépipar­ban és a közlekedésben. A plasz­tikus anyagok előállításához szük­séges legfontosabb nyersanyagok a kőolaj, a földgáz és a szén. Ezekből a nyersanyagokból bonyo­lult vegyi folyamatokkal szerves vegyületek, úgynevezett monome­rek nyerhetők, amelyek különleges vegyi reakciók útján óriásmoleku­Iás anyagokká, úgynevezett poli­merekké, vagyis plasztikus anya­gokká alakulnak át. A plasztikus anyagok aszerint, hogyan viselkednek a hőmérsék­lettel szemben, két csoportra oszt­hatók. Az első csoportba a hőre keményedők-termoszetek tartoz­nak, amelyek megkeményedve hő­re többé nem lágyulnak. Ide tar­toznak a fenolplasztok, mint a fa­olit, grafodur, umaeart és umacol műanyagok. A faolitból pl. saválló csővezetékeket, az umacartból és umacolból saválló lemezeket és burkolatokat gyártanak. A második csoportot a hőre lá­gyuló műanyagok — a termoplasz­tok képezik, A legismertebb közü­lük a PVC (polivinilklorid). A ke­mény PVC-ből sajtolás útján a legkülönfélébb gépalkatrészek és egyéb közhasználati cikkek készül­nek, mint pl. ventillátorok, tele­fonkészülékek, gramofonlemezek. A puhított PVC-ből hengerléssel padlóburkolatokat, műbőrt, lég­mentes csomagolásra szolgáló hár­tyákat, kiszorításos eljárással (ki­nyomással) pedig tömlőket, ká­belburkolatokat állítanak elő. A fenti példákkal azonban ko­rántsem merülnek ki a plasztikus anyagok felhasználásának lehető­ségei. Könnyű súlyuk, kiváló tu­lajdonságaik, egyszerű megmunkál­hatóságuk, tartósságuk és mutatós külsejük folytán különösen jól hasznosíthatók a vasúti, országúti és légi közlekedési eszközök gyár­tásában. A gépiparban ma már igen el­terjedtek a plasztikus anyagokból gyártott csapágyak, fogaskerekek és szerelvények. Általuk megtaka­ríthatók a szűkkeresztmetszetű és drága tarkafémek. További előnyük, hogy ellenállnak a korróziónak. Al­kalmazásukkal csökken a gépek okozta zaj és előállításuk egysze­rű módja következtében növekszik a munkatermelékenység. A plasz­tikus anyagok kitűnő szigetelő tu­lajdonságuknál fogva az elektro­technikában is igen nagy teret hó­dítottak. A gépipari alkatrészeknek és elektrotechnikai cikkeknek plasz­tikus anyagokból való gyártását a közeljövőben nagy mértékben au­tomatizálni fogják. Ezért ma már olyan automatikus prések tervezé­sével foglalkoznak, amelyek majd milliós sorozatokban gyártják az egyes alkatrészeket. A kiállításon bemutatott plaszti­kus anyagokból előállított sokféle gépipari alkatrészek, közszükség­leti cikkek és egyéb tárgyak iga­zolják, mily nagy fontossággal bír­nak e műanyagok népgazdaságunk továbbfejlesztésében. A vegyészek­re, gépészekre, elektrotechnikusok­ra vár a nagy feladat, hogy pár­tunk XI. kongresszusának határo­zata értelmében 1965-ig a plaszti­kus anyagok gyártása hazánkban a négyszeresére emelkedjék. KARDOS MÁRTA Hasznos kulturális cserejátékok Esztendőkkel ezelőtt a budapesti Nemzeti Színház három darabbal mutatkozott be közönségünknek a Hviezdoslav Színházban és ezt a mi Nemzeti Színházunk drámai együttesének vendégjátéka követte Bu­dapesten, majd a Magyar Állami Opera balettkarának bemutatkozása és a szlovák opera nagysikerű vendégjátéka következett a magyar fővárosban. Színházainknak ez az egészséges kulturális cseréje szlo­vák és magyar vonalon a továbbiakban áttolódott a vidék nagyvárosai­ra, így Košice és Miskolc között jöttek létre vendégjátékok, újabban pedig a nitrai Kerületi Színház és a győri Kisfaludy Színház közt épült ki bensőségesebb művészi kapcsolat. A csere Nitra és Győr között a Ke­rületi Színház vendégjátékával még 1959-ben kezdődött, amikor is Ján Hollý színes, énekes játékát, a Kubo-t mutatták be várakozáson felüli nagy sikerrel. Viszonzásul Giricz Mátyás, a győriek főrendezője, Fehér Klára Nem vagyunk angyalok című vígjáté­kát rendezte szlovákul a nitrai Ke­rületi Színházban. Egy esztendei szünet után a két színház újból felvette a kapcsolatot, melynek eredményeként Ondrej Raj­niak, a Kerületi Színház igazgatója Peter Karvaš Éjféli misé-jét rendezte Győrött. A magyar kritika egyhan­gúlag kivételesen nagy elismeréssel fogadta Karvaš igényes íjiondanivaló­ját és kiemelte, hogy Rajniak hihe­tetlen feszültséget tudott a színpa­don megteremteni, s az egyes jelle­mek körülhatárolása, 'rendezői jellem­zése is remekül sikerült. Lényeges volt Karvaš drámájának ez az első magyarországi bemutatója, amely fel­hívta a figyelmet a szlovák dráma­írás legkiválóbb alkotására. Viszonzásul ismét Giricz Mátyás jött el Nitrára, ahol a szlovák együt­tessel Gáspár Margit Égi háború című játékát rendezte meg. A sza­tirikus elemekkel átszőtt színmű elő­adásának ma nyomatékos aktualitást ad, hogy eszmei mondanivalójával ki­tűnően szolgálja békeharcunk cél­kitűzéseit. Gáspár Margit roppant öt­letesen indítja el a fény és a sötét­ség erőinek összecsapását egy elkép­zelt égben és pokolban, s három fel­vonáson át igen igényesen le tudja bi­lincselni a nézőket szellemes és szó­rakoztató párbeszédeinek görögtüzé­vel. A játék ege angyalaival, aposto­laival természetesen nem az idea­lista eszmevilág mennyboltja, ahogy a pokol is ördögeivel és vezérigaz­gatónak nevezett Sátánjával is csu­pán a játék szülöttje, ahol megszív­lelendő tanulságok hangzanak el azokról az erőkről, amelyek nap­jainkban a háború tüzét szítják. Giricz Mátyás rendezői munkájá­nak sikerült a játék olykori riport­szerűségét az ötletes mese eleven pergetésével enyhíteni és kiemelni azokat az eredeti és tartalmas gon­dolatokat, amelyek a szórakoztatáson túl tagadhatalanul elgondolkoztató nevelő hatást gyakorolnak a nézőkre. A sikerben része volt különösen Vla­dislav Müller átélt, szinte szenve­délyesnek mondható játékának és Dušan Blaškovičnak is, aki ellenfelét, az égbe betolakodott Z. Z. Markantos ágyúkirályt és fegyvergyárost alakí­totta mesterien. Igen jól hatottak Csinády István színes és eredeti dísz­letei, amelyek a szatirikus játék szel­lemében kitűnően szolgálják a ren­dező elgondolását és jó játékteret biztosítanak az együttesnek. A har­madik vendég, Kovács Margit jel­mezei is minden dicséretet megér­demelnek: eredetiek minden erede­tieskedő célzat nélkül. A nitrai Kerületi Színház idei utol­só bemutatóját jelentős sikerként könyvelhetjük el. Gáspár Margit já­tékának bemutatásával békeharcunk mai fázisában igen hasznos munkát végez közönsége körében. E. V. Á z időjárás komiszkodik. Dél­Si előtt forrón sütött a nap, a kombájnok, aratógépek éhes mohó­sággal falták a gabonát, acélos búza­szemek peregtek a zsákba, délután vad zivatarok söpörték végig az Ipoly mentét s a részvétlen, topor­zékoló szelek takarodót fújtak. Azonban az időjárás sincs minden emberre egyforma hatással. Varga János, a bátorovái HNB titkára pél­dául azon a véleményen van, hogy az eső „a legjobbkor jött", s ez a kijelentés — tekintettel arra, hogy a bátorováiak a délelőtt folyamán végeztek a gabonabetakaritással — érthető. A kapásnövényekben egy ilyen kis zivatar nem sok kárt tehet, ellenkezőleg, nagyon is hasznukra vá­lik, hiszen a föld már repedezett a szárazságtól. Ezzel szemben kétségtelenül igaza van György Imrének is, az Opatová Nová Ves-i szövetkezet elnökének, aki legszívesebben ostorral kergetné szét a sötéten kavargó fellegeket. Pedig itt is vannak kapásnövények; van kukorica, burgonya, melyek só­várogva várják a nedvességet, de van más is: százötven hektárnyi be­érett, aratatlan gabona. Ezért cseng élesebben az elnök hangja, ezért a szája szögletében elmélyülő keser­nyés ráncocska, szemének haragos, zord fénye. — Még ez is! — kiáltja dühösen —, nem elég a bajunk...! Hiába, a baj csőstül jön. Kezdődik azzal, hogy a szövetkezet három ké­vekötögépe közül egyik sem működik rendesen. Egy-egy gép napi teljesít­ménye — nevessünk-e, vagy sírjunk? — egy, esetleg másfél hektár. (Két­menetes, hárommenetes aratásra — a földek kedvezőtlen fekvése miatt — nem is gondolhatnak.) Tizennégy nap alatt alig 50 hektárnyi gabonát arattak le. TIol a hiba? H — Természetesen a gépekben, mondhatná a felületes szemlélő. Ezt az érvet azonban — bármilyen ké­zenfekvő is — el kell vetnünk. Pon­tosan ilyen gépekkel arattak a bá­torovái szövetkezet földjein is, Ne­nincén is, másutt ts: az egész or­szágban. Mindjárt hozzá is tehetjük: sikerrel. — Talán rosszul készítették elő a gépeket — próbálunk rábukkanni a „titok" nyitjára. — Üj gépekről van szó — torkol le bennünket az elnök. — Inkább úgy fest a dolog, hogy traktorosaink nem értenek eléggé a gépekhez — szól közbe Juraj Strhár, a HNB titkára. — Tapasztalatlanok — teszi hozzá. — Első ízben aratnak? — Nem. Tavaly is ők arattak, de a mostanihoz hasonló „sikerrel". A kép valamivel tisztább, azonban korántsem teljes. Mert van itt egy zavaró motívum: a traktorosok ju­talmazása. Ez ugyants teljesen független a munkateljesítménytől. Ugyanennyit kerestek a télen — amikor pedig a traktorok többnyire álltak — mint most, az aratás köze­pén. Az egyhektáros napi átlagtel­jesítmény elsősorban ezzel magyaráz­ható. Ma legfontosabb munka ar aratás Ä Lelesi Állami Gazdaságban a va­sárnapot is kihasználják a gabona­betakarítás meggyorsítására. A gé­pek segítségével kora reggeltől késő estig szakadatlanul folyik a munka, hosszabbított műszakokban siettet­jük az aratást. Hasonlóképpen dol­goznak a szövetkezetben is, ahol az egész falu népe bekapcsolódik vasár­naponként a munkába. — S ezen már nem lehet változ­tatni? — Egyelőre nem. Megpróbáltuk, de traktorosaink elutasítottak minden másfajta megoldást. Azt mondják: „Mi munkaegységért nem dolgo­zunk. Ha nem tetszik így, keresse­tek más traktorost...!" Viszont több traktorosunk nincs ... Tiszta sor ez eddig: a károm traktoros fontosságának, pótolhatat­lanságának teljes tudatában él és cselekszik. Önmaguk szabják meg saját munkafeltételeiket. S a felté­telek? „Fizessetek, amennyit tudtok, s mi majd dolgozunk amennyit aka­runk." Az eredmény: napi egy, vagy másfél hektár. /önmagától adódik a kérdés: a U szövetkezet vezetősége miért nem tett intézkedéseket — még ami­kor idó volt — az effajta fogyaté­kosságok kiküszöbölésére ? A válasz: Hosszan tartó, mély és néma csönd. A helyi nemzeti bizottság vajon milyen álláspontra helyezkedik ebben a kérdésben? — Nem szakadhatok száz felé...'! — adja meg a választ a titkár, majd így folytatja: — Egy ember csak egy ember. A helyi nemzeti bizottság tanácsa — mintha nem is lenne, az elnökét csak elvétve látjuk — Operatív aratási bizottság léte­zik-e? — Hogyne, persze. Rimóczi elvtárs a HNB tanácsának elnöke „vezeti" .y, S az operatív aratási bizottság, amelynek aratás idején mindennap üléseznie kellene, naponta kéne meg-> tárgyalnia a betakarítási munkálatok problémáit, hiszen eme munkálatok irányítására jött létre; ez a bizott­ság 14 nap óta még egyszer sem Ült össze. Végeredményben leszögezhetjük: Opatová Nová Ves-ben a falu vezetői közül két ember érzi magát felelős­nek az aratás menetéért: a helyi nemzeti bizottság titkára és az egy­séges földművesszövetkezet elnöke, s ez kevés ahhoz, hogy az aratás eredményes legyen. AM i hát a megoldás ? — Azonnal összehívni a helyi nemzeti bizottság tanácsa és az ope­ratív bizottság ülését, megtárgyalni az aratás problémáit, konkrét intéz­kedéseket tenni a hibák kiküszöbö­lésére ... Az utolsó mondatban a szövetkezet elnökének szavait idéztük. Amikorra cikkünk megjelenik, remélhetőleg a konkrét intézkedések is megfo­gannak s a következő zivatar — bár­mikor is jön — már egyetlen árva búzakalászt sem talál száron az Opa­tová Nová Ves-i határban. Zsélyi Nagy Lajos Kihasználjuk a gépek erejét Csak néhány napja kezdődött szö­vetkezetünkben teljes ütemben a gabonabetakarítás, de már az elején is igen szép sikereket értei el főleg traktorosaink és kombájnvezetőink akik jól felkészültek az aratásra. Á learatott gabonát a kombájnok gyor­san elcsépelik és szövetkezeteseink a hátramaradt szalmát közvetlenül a gép után kazlakban hordják. A tar­lóhántással szintén nem késlekedik szövetkezetünk, mert mindnyájan jól tudjuk, mit jelent ez a jövő évi gaz­dag termés biztosítása szempontjá­ból. Az idei aratás, első ízben szö­vetkezetünk fennállása óta, a gépek erejének teljes kihasználásával gyor­san folyik. Varga Ferenc, Leles Révaj Barnáné, Lenartovce A napokban a petržalkai szövetkezetben is véget ér az aratás. Gyors befejezését nagymértékben elsősegítette a szocialista munkaverseny, mely­ben az összes traktorosok jó példával jártak elől. Képünkön Doroszló Já­nos kiváló traktoros és Filan József az eladásra szánt gabonát szállítja az állami begyűjtőhelyre. (Ilia Marko felvétele.) 3ÜJ SZÖ 4 * 1961. július 16.

Next

/
Thumbnails
Contents