Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-18 / 198. szám, kedd

Az Unitá a szovjet Javaslatok nyugati visszhangjáról kóma (ČTK) — Az Unitá szerkesz­tőségi cikkében foglalkozik a német kérdésre és Nyugat-Berlin kérdésére vonatkozó szovjet javaslatokkal. Töb­bek közt rámutat: „A nyugati orszá­gok a berlini kérdéssel kapcsolatos szovjet javaslatokra igen jellemzően reagálnak: Nincs semmilyen ellen­javaslatuk. Washingtonban, Bonnban ós Párizsban az Atlanti Szövetség uralkodó csoportjai — ha különböző hangnemben is, de mégis egybevá­góan — kijelentik, hogy csupán a fegyverek erejével szándékoznak e szovjet javaslatokra válaszolni. Két oka van annak, amiért a nyu­gati hatalmak nem nyújtottak be semmilyen ellenjavaslatot. Az első az, hogy Derlin és Németország je­lenlegi helyzete mellett nincs sem­milyen ésszerű más megoldás a szov­jet javaslatokkal szemben. A másik ok abban rejlik, hogy e megoldás elfogadása okvetlenül feltételezi az A laoszi lázadók továbbra is megszegik a tűzszünetet Hanoi (ČTK) — A Laosz Hangja rádióállomás hétfői jelentése szerint a laoszi lázadók folytatják hadműve­leteiket és ezzel továbbra is durván megszegik a tüzszüneti egyezményt. A lázadók a burikhani járásban Muong Vbo és Naszon községek el­len támadást intéztek, vérfürdőt rendeztek a helyi lakosság körében és részint elpusztították, részint el­hurcolták a lakosság vagyonát. 170 halott a Cukornád-fennsíkon Saigon (ČTK) — Amint az Asso­ciated Press hírügynökség saigoni tudósítója jelenti, a dél-vietnami csapatok vasárnap több mint 170 embert gyilkoltak le. Az embertelen vérfürdőt a Cukornád-fennsíkon — Saigontól délnyugatra rendezték, ahol a dél-vietnami hadsereg és rendőrség 3 nappal ezelőtt amerikai nehéz­fegyverek és repülőgépek segítségé­vel írtóhadjáratot indított a Ngo Dlnti Diem diktatúra ellenfeleinek te­verésére. A dél-vietnami hazafiak és Ngo Dinh Diem katonái között tovább tartanak a harcok. BERLINI jelentés szerint a legutóbbi négy nap folyimán a Német Szövetségi Köztársaságban a burgonya 23,8. a zöld­síig 5,5, a gyümölcs 12.9 és a tojás 3,5 százalékkal drágult. (CTK) ifcr .tenfcr jnjgg Atlanti Paktum alapját képező ag­resszív és militarista stratégia felül­vizsgálását. „Az az állítás, hogy a Szovjetunió a német kérdést egyoldalú lépéssel akarja megoldani, teljesen valótlan — jelenti ki az Unitá. A valóságban a békeszerződés aláírása a két német állam egyikével olyan végső eszköz, amelyet csupán akkor alkalmaznak, ha a nyugati hatalmak továbbra is Véget értaBalti-tengerhete Rostock (ČTK) — Rostock körze­tében július 8-tól 16-lg tartották a Balti-tenger hagyományos hetét. Az idén ez az akció sokkal szélesebb keretű volt, mint az előző években. Részt vettek benne az összes balti államok küldöttségei, valamint a Norvégiából és Izlandból érkezett küldöttségek is. A jelenlegi helyzet időszerű kér­déseit számos konferencia, találko­zó és tanácskozás keretében tárgyal­ták meg. E konferenciák résztvevői sürgetően követelték, vessenek véget a bonni militaristák bűnös terveinek csökönyösen elutasítják a tárgyalá- és még az idén írják alá a békeszer­sos megegyezést. | ződést mindkét német állammal. Revansistaellenes tüntetés Észak-Lengyelországban Varsó (ČTK) — Észak-Lengyelor­szág határmenti járásainak és váro­sainak több ezer lakosa július 16-án „Nem leszünk Krupp figurái" London (ČTK) — Dave Bowman, Nagy-Britannia Kommunista Pártja Végrehajtó Bizottságénak tagja bro­súrát Irt, amelyben a kommunista párt felhívja a brit munkásosztályt, tegyen azonnali intézkedéseket, hogy Nagy-Britannia ne lépjen be a kö­zös piacba. „A közös piacba való belépés — írja Dave Bowman —, nemcsak a kereskedelmi politika kérdése. Ve­szélyezteti a brit nép azon alapvető jogát, hogy maga döntsön problé­máiról. A Végrehajtó Bizottság tagja to­vábbá rámutat, hogy a közös piac a kapitalista és pénzügyi nagy trösz­tök egyesülése Európa legreakciósabb és legagresszívabb erejének, Aden­auer Nyugat-Németországának a ve­zetésével. Kellemetlen „szövetséfles" „Most, hogy itt vannak a britek, a kuwaitiak ismét bizonságban ér­zik magukat, olyannyira, hogy nem is titkolják: gondot okoz nekik, miként tegyék ki a britek szűrét. A briteknek is gondjaik vannak. Egyrészt azért, mert repülőgép­anyahajóikhoz, bahreini, adeni és nairobi támaszpontjaikhoz képest nagyon kényelmetlen nekik a ku­waiti sivatag, másrészt nagyon jól tudják, hogy minél tovább marad­nak, annál népszerűtlenebbek lesz­nek. A briteknek egyszer már volt benne részük Palesztinában, Jordá­niában és Egyiptomban. Az arabok szemében a britek — mint szövet­ségesek jelenléte is egyenlő a nem­zeti büszkeség megsértésével." New York Times A hamis Albion „Egyes afrikai és ázsiai országok már nem vásárolnak árut a Dél­Afrikai Uniótól. Anglia - bár hi­vatalosan elít'éU az apartheidet — gazdaságilag mégis támogatja. Ang­lia behozatala a Dél-Afrikai Unióból 9 millió fontsterlinggel növekedett. Ne csodálkozzunk rajta, hogy vi­lágszerte sok helyütt képmutatók­nak tartják az angolokat." Reynolds News Egy antikommunista uszító „erényei" „Hogyan vádolhatja valaki Dávid Lawrencet negatív állásfoglalással? Lawrence úr a szabadság pozitív hangja: védelmezi az alabamai kor­mány szabadságát Bobb Kennedy üldözésével szemben, a portugál kormány szabadságát az angolai bennszülöttektől, az amerikai is­kolaügy szabadságát a megfelelően fizetett tanítókkal szemben, a piac szabadságát a rendes gazdasági tervezéssel szemben . .." New York Herald Tribúne A kongói parlament tagjai LeopaUdvuSébe érkeznek Leopoldville (ČTK) - Amint a Francé Presse hírügynökség jelentette, vasárnap a kongói pariament ülésere LoopcJdyille­be érkezett. 73 képviselő a kpleti tarto­mányból és Kiwu tartományából Az egyik csoportot az elhunyt Pätriŕé Lu­mumba utóda, Chriatophe Gbenye, „A kongói nemzeti mozgalom" pártjának el­nöke vezeti, a második csoportban van Joseph Kasongo, a Kongói Köztársoság n*mzetgyülésének elnöke és Anicet Ka­samura, a Lumumba kormány volt tá­jékoztatásügyi minisztere. Nidzicában nagy revansistaellenes tüntetésen vett részi* amelyet a grunwaldi ütközet 551. évfordulója alkalmával rendeztek. A tüntetésen leleplezték Wladyslav Jagelló lengyel király emlékművét, aki győzelmet aratott a nérpet lovagokon. K. Waszcziik, a Lengyel Egyesült Munkáspárt gazdasági bizottságának titkára beszédében kijelentette, hogy ez az emlékmű azon nemzetek egy­ségének jelképe, amelyek hajdan az erőszakos teuton lovagok ellen és ma a nyugatnémet revansizmus ár­mánykodásai ellen harcolnak. A grun­waldi történelmi győzelem több év­századra megakadályozta a „Drang nach Osten" tervet, amelyet a német revansisták még ma is hirdetnek. Véres harcok Angolában Luanda (ČTK) — Szombaton és vasárnap Angola északi részében vé­res harcok dúltak az angolai parti­zánok és a portugálok között. A nambuangongoi járásban a portugál egységek igyekeztek kiszorítani had­állásaikból az angolai harcosokat, de. 48 órai ádáz küzdelem után kény­telenek voltak visszavonulni. Mu Queama község térségében 3000 angolai harcos 24 órás harcban komoly veszteséget okozott a por­tugáloknak. A portugálok, annak el­lenére, hogy harc közben erősítése­ket kaptak, nem tudtak eredményt elérni. * * * London (ČTK) — Richard Bees­ton, a brit Daily Telegraph tudósí­tója jelenti Luandából, hogy a por­tugál katonai egységeknek Angolá­ban minden erőfeszítésük ellenére sem sikerült letörniök az angolai lakosság nemzeti felszabadító har­cát. A pénzt kérjük a tálcára tennľ' a A leningrádi Szkornhod cipőgyár üzemi étkezdé­jéből eltűntek a felszol­gálónök. És ha ezen va­laki, aki ezekben a na­pokban először jár arra, bosszankodni kezd. az asztaltársa feltétlenül megszólal: Miért várakozik ? Tegye ie szépen a pénzt, aztán menjen csak nyu­godtan. _ » - Igen, igen. Nálunk ez a rend. De hát számolni csak kell... - Arra itt az étlap, itt vannak a számolócédulák: ezért készítették őket ide. - Csakhogy nincs ám mindenkinél ceruza ... Igen ám, de az asztalon ceruza is van. Vékony zsi­neggel a talpas kenyeres kosárhoz kötötték. Szóval azért egészen mégsem bíznak meg az emberekben? A képzeletbeli asztaltirs elérti a gondolatot. - A zsineg csak a szórakozottak mtatt van... Ezek, még a kommuniz­musban is gépiesen zseb­re vágnák a más ceruzá­ját. Az ember csak moso­'yog, esetleg könnyezik a szeme és ügy távozik a H/árból, hogy közben há­\át érez azok iránt a jnndos emberek iránt, zkik ezt a kiszolgálási •endszert bevezették. A következő alkalommal, az egyetemen már termé­szetesnek tűnik, hogy az előcsarnokban egy fel­ügyelet nélküli asztalon ott díszeleg a házilag ki­szült hirdetmény: - A pénzt kérjük n tálcára tenni! Egyes szám ára két kopejka. - A hallgatók, ihogy elsiettek az asztal mellett, felkaptak egy-egy lapot, s a tálcára hullott az aprópénz. A jót könnyű megszok­ni. Az önkiszolgálás Lenin­grádban egyre inkább hoz­zátartozik a mindennapi élethez. A Titán-mozi bejáratánál a nézők egy pillanatra megállnak, hogy letépjék a jegyről az ellenőrző szel­vényt. Ez a szabály. Két hónapja már, hogy a be­járat felett ott a felirat: „Filmszínházunkban nincs jegyszedö." Ugyanez ol­vasható a Zárja-, vagy o Glóbusz.mozi, vagy egy-két színház előcsarno­kában. A villamosra szállók te­kintete először már nem a kék egyenruhás kalauz­ntít keresi, hanem azt az üvegfedelü dobozi, amely­ből kikandikál a jegysza­lag. Az utasok kritikus szemmel méregetnek. Ki­ki mintha felelősnek érez­né magút a felszállók be­csületéért is. Legyenek csak nyugodtak, kérem, ­gondolja itt mindenki magában -, nem hozunk szégyent a fejükre, hiszen látom a feliratot: - A kocsi kalauz nélkül közle­kedik. Ez az oka, hogy ma már senki sem hitetlen, kedik, ha elmondják neki, milyen rendszer van a Szknrohod cipőgyár étter­mében. A városban csak­nem négyszáz büfé és üze­mi étkezde működik ezen elv szerint: - A vendég maga számol, fizet, veszi el a visszajáró pénzt. És tegyük mindiárt hozzá: A biiffekben, automatákban, étkezdékben a kenyeret már ingyen adják, ott fek­szik szabadon az asztalo­kon. Az egyik munkás­kerület üj nagy élelmi­szerüzletében. a Kraszno­outyilovszkaja utcában, mir nincs egyetlen elárusító lem. A pultokon kimért, becsomagolt zöldség, meg egyszerűen halomba ra­kott tisztított fejeskáposz­ta. tisztára mosott sárga­répa. cékla, retek. A há­ziasszony maga választja ki, ami megtetszik neki, maga méri le, maga kap­csolja be a burgonyaada­goló automatát. Joszif Guhmann üzlet­vezető arra a kérdésre, hogy megy az üzlet, igy válaszol: - Éppúgy, mint azelőtt. Nálunk nincs ráfizetés. - Ét mit szóinak az új módszerhez a vásárlók.* - Von köztük egy há­zsártos öregasszony, aki szerette leckéztetni az el­árusítókat. Ö most elége­detlen: nincs hol kiöntenie a mérgét. Meg aztán né­hányszor leszaladt dohog­va egy asszony a szom­széd házból: - Na tes­sék, maguk miatt már megint elfelejtettem itt­hagyni a pénzt a hagymá­ért, jöhetek vissz a utólag fizetni. A leningrádiak már nemcsak maguk mérik ki maguknak az élelmiszert, hanem maguk számolják el a pénzt is. A Szovjet ­szkaja Zvezda textilkom­binátban bérfizetési na­pon a műhelyekben felál­lítanak egy asztalt, azon van a pénz, meg a mun­kások névsora. Ki-ki meg­nézi. mennyi jár neki, le­számolja a pénzt s alá­írja, hogy átvette. A bér­fizetésnek ez a módja meghonosodott más tex­tilgyárakban is. A mai szovjet valóság °zen érdekes jelenségének két oldala van. Először: száz meg száz dolgos munkáskéz felszabadul. Azelőtt ez a sok kéz jobb­ára csak számolt, ez a sok ember csak felügyelt, vigyázott: most termelő­munkára tért át. Másod­szor: de err/ll hadd be­széljen a Krasznoputyilov­szkaja utcai élelmiszerüz­let panaszkönyvének egyik bejegyzést: „Köszönjük a bizalmat, amely segít | nevelni az embereket." I (sz) I KOMMENTÁRUNK Erőink kimeríthetetlen forrása Ma emlékezünk meg történelmünk egyik legjelentősebb dokumentumá­nak, a Szovjetunió és a Csehszlo­vák Köztársaság közötti szerződés aláírásának 20. évfordulójáról. E szerződést abban a nehéz idő­ben írták alá, amikor Európa bé­keszerető nemzetei súlyos harcokat vívtak a német fasizmussal. Röviden megismételjük a rövid, de tartalmát tekintve számunkra igen fontos egyezménynek két fő cikkelyftt: 1. A Szovjetunió és Csehszlovákia kormánya kötelezi magát, hogy „kölcsönösen mindenfajta segítsé­get és támogatást megad egymás­nak" a hitleri Németország elleni háborúban; 2. a szovjet kormány egyetért azzal, hogy a Szovjetunió területén csehszlovák katonai egységek ala­kuljanak. A Szovjetunió, amely sohasem is­merte el a müncheni egyezménye­ket, melyekben a csehszlovák nép háta mögött a csehszlovák nagy­burzsoázia egyetértésével a nyugati nagyhatalmak lepaktáltak, és egyet­len államként szállt síkra a kis le­igázott állam szuverén jogaiért. A július 18-i szerződésben, amely szovjet kezdeményezésre jött létre, a Szovjetunió kormánya újból egy­értelműen megerősítette, hogy fel­tétlenül elismeri a csehszlovák ál­lam önálló létét és függetlenségét s Csehszlovákia népének segítséget nyújt állama szuverenitásának fel­újításában a München előtti hatá­rokon belül. A Szovjetunió ezzel a nagy nem­zetközi visszhangot keltett csele­kedetével újabb reményt öntött Csehszlovákia népének szívébe, amely nemzeti megaláztatásának legsötétebb időszakát élte. „Az a tény, hogy mint szövetséges a mi oldalunkon ál! a Szovjetunió — je­lentette ki Klement Gottwald a moszkvai rádióban —, az a tény, hogy a hatalmas vörös hadsereg a mi ügyünkért is harcol most, tel­jesen bizonyossá tett bennünket végső győzelmünkben". Nem érdektelen megjegyozni, hogy a szovjet kormánynak ez a lépése milyen izgalmat keltett a nyugati hatalmak körében. Ugyanis sem Nagy-Britannia, sem az USA semmiképpen sem sietett Csehszlo­vákiát elismerni, mert nyilvánvaló, hogy elképzeleseikkel nem vágott egybe a csehszlovák állam szuve­renitásának kötelező elismerése. A Szovjetunió kezdeményezése ál­lásfoglalásra kényszerltette őket — Nagy-Britannia július 18-án a késő éjszakai órákban szánta el magát erre, az USA még később. Az 1941. július 18-án Londonban aláirt szerződés fontos határkővé vált népünk fasizmus ellen vívott fegyveres harcainak történelmében — és e küzdelemnek szilárd szer­vezeti alapot adott. Egy további dokumentum, melyet e politikai egyezmény után 1941. szeptember 27-én írtak alá — a Szovjetunió főparancsnoksága és a csehszlovák főparancsnokság közötti katonai szerződés konkrétan rendezte a csehszlovák katonai egységek sta­tútumát. Ezek az egységek azután mint a jövő csehszlovák néphadse­reg csirái, a vörös hadsereg oldalán dicsőséges harcok útján vonultak végig Szokolovótól egészen hazánk­ba. A Szovjetunió területe így a csehszlovák nemzeti felszabadító harc támaszpontja lett. Az 1941. július 15-én kelt szer­ződés új színezetet adott a csehszlovák-szovjet szövetségnek, E szerződés vezérelvei — a kölcsö­nös segítség, együttműködés és ba­rátság — váltak gerincévé annak a barátsági, segítségnyújtási és há­ború utáni együttműködési szerző­désnek, amelyet a két ország 1943. december 12-én kötött meg egy­mással. E szerződés örök időkre megte­remtette a megbonthatatlan cseh­szlovák-szovjet szövetség és test­vériség szilárd alapját. Ez a test­véri szövetség, amelyhez húsz évvel -ezelőtt ily jó alapokat hoztak létre, meghozta gyümölcsét — hazánk felszabadítását. A Szovjetunióhoz ma a szikla­szilárd szövetség testvéri kötelékei fűznek bennünket. Ezek az acélerös kötelékek, ez a szövetség egyszer s mindenkorra biztosltja állami szu­verenitásunk és nemzeti független­ségünk érinthetetlenségét. Hazánk nemzetközi helyzete így megszilárdult. Hisz voltak idők, •mikor az imperialista hatalmak kényük-kedvük szerint bántak ha­zánkkal. A Sumava túlsó oldalán ma is akadnának olyanok, akik or­szágunk újabb leigázását óhajtanák. A nyugatnémet militaristák és re­vanstisták ezek. Seebohm, a bonni kormány tagja nyíltan hangoztatta a nyugatnémet militaristák terveit. „Vegyék tudomásul Prágában — mondotta —, hogy semmi sincs végérvényesen megoldva". És szám­talan ilyen kijelentést idézhetnénk. Ennek az arcátlan merészségnek a hátterében a nyugati hatalmak állnak, amelyek a fő felelősséget viselik a militarizmus újjáélesztésé­ért az NSZK-ban. S látni kell, hogy az amerikai imperialisták és a volt münchenisták bújnak meg a bonni területi követelések mögött, a re­vansisták kardcsörtetésé mögött. Az ő erkölcsi és anyagi (atom) segítségükkel a nyugatnémet mili­taristák újabb „Drang nach Os­ten"-t terveznek. Az új hitlereknek ez a revansista lármája nem ijeszt meg bennünket. Nem kerül sor sem újabb München­re, sem újabb március 15-re ... mert ma hazánk helyzete éppúgy, mint Lengyelországé, az NDK-é és a töb­bi szocialista barátunké — szilár­dabb, mint valaha. E szilárd hely­zetünket nagy védelmezőnk és szö­vetségesünk, a Szovjetunió óriási politikai, gazdasági és katonai ha­talma, az egész szocialista tábor ereje biztosltja. A szocialista rend­szer legyőzhetetlen ereje a mi erős­ségünk. Z. H. Irak a Szovjetuuió segítségével rádióállomást épített Bagdad (ČTK) — Salman Pak-ban, Bagdad elővárosában vasárnap ün­nepélyesen üzembehelyezték az A1 Hurija (Szabadság) rövidhullámú rá­dióállomást, amelyet a szovjet-irak gazdasági és műszaki együttműködés keretében építettek. Az ünnepséget Arii iraki iskola­ügyi miniszter nyitotta meg. Áz ün­nepi beszédet Kasszem miniszterelnök mondotta. Nagyra értékelte a Szov­jetunió és Irak eredményes együtt­működését s kiemelte az új rádió­állomás nagy jelentőségét. Az At Hurija azután megkezdte a közvetítést. Az Egyesült Ál­lamokban élő ku­bai telepesek az utóbbi időben tö­megével térnek vissza hazájukba, melyet még Ba­tista zsarnoki ural­ma idején a kró­nikus munkanél­küliség miatt hagy­tak el. Most nagy üldöztetésnek van­nak kitéve az Egyesült Államok­ban, ezért kényte­lenek visszatérni hazájukba. A ku­bai kormány lakást és munkát ad • hazatelepül tek­nek. (ČTK — Prensa Latina felvétele) 3ÜJ SZÖ 3 * 1961. július 16.

Next

/
Thumbnails
Contents