Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-10 / 160. szám, szombat

KOMMUNISTA példamutatás K

ommunisták előtt ismeretes, sót pártunk alapszabályzata — ami törvény a kommunisták számára — kimondja, hogy aki méltó akar lenni a párttagságra, nem elég, hogy egyetértsen a párt határozatával, hanem kötelessége, hogy a határozatok maradéktalan megvalósításáért aktívan szálljon síkra: nemcsak szóval, hanem tettel, kommunista határozottsággal küzdjön a kitűzött [eladatok megvalósításáért. Az egyik alapfeltétele annak, hogy valaki méltó legyen a párttagságra, megérdemelten mondhassa magáról: kommunista vagyok. Mária Blahová, a rácai szövetkezet fejőnöje olyan kommunista, aki nemcsak tudomásul veszi a párt szavát, de a gyakorlati életben váltja valóra. Mostanában nem egy esetben és nem egy embertől lehetett hallani panaszt, mivel egyidőben nem volt elegendő tej a piacon. Azért mondom, hogy bizonyos időben, mert most már van. Hogy miért nincs egész esztendőben elegendő tej? Azt maguk a szövetkezeti tagok tudják a legjobban. Hogy csak egy példát említsünk. A nyugat-szlovákiai kerület ez év első negyedében tízmillió liter tejjel maradt adósa az államnak, a közellátásnak. És mennyivel a többi kerület? ... így kell ennek lenni? A gyakorlat azt igazolja, hogy nem. A szövetkezet tagjai még távolról sem merítettek ki minden lehetőséget a tejhozam fokozására. Erről tanúskodnak azok az eredmények is, amelyeket példás fejőink érnek el. Ezek egyike Mária Blahová is. Közel ötven éves asszonyról van szó, kommunista asszonyról, aki tettekkel bizonyltja amit eddig elmondtunk, azt, hogy a tejtermelés terén még óriási lehetőségek állnak előttünk, hogy csupán idő kérdése, mikor lesz elég tej. A hozzá vezető utat személyesen mutatja. A múlt év során a gondjaira bízott tizenhárom tehéntől 45 700 liter tejet fejt ki. Ez annyit jelent, hogy egy-egy tehén évi fejési átlaga elérte a 3520 litert. És az eredmény, a siker tovább nő. František Janiga, a Palárikovói Állami Gazdasághoz tartozó Zsófia-majorban szintén kommunistához illő módon teljesíti feladatát. Hat éve fejőgulyás s még minden évben a legjobbak közé tartozott. Ma már nemcsak gazdasági vagy járási, hanem országos méretben is a legjobb fejők közé tartozik. A múlt évben egy-egy tehéntől 4179 liter tejet fejt ki. Az idén sem adja alább. Erről tanúskodik az a tény. hogy ma Is a 13 literes napi fejés átlagnál tart. Sok Ilyen kommunista van, aki az élvonalban áll, aki felelősséget érez a jövőért, aki tettekkel, példamutatással szolgált rá a kommunista névre. (sz. I.) Észak-csehországi pillanatképek Q GYÁRAK. BÁNYÁK. EMBEREK Természeti szépségeink vetekszenek a világ legmegkapóbb tájaival. Hazánkat nevezhetnénk KözépEurópa Svájcának is, ha a hasonlat nem sántítana mindkét lábára. Mert a Šumava és a Krkonoše vadregényessége, a Tátra égig törő, örök hóval fedett sziklagátja, a gömöri táj vagy akár a Kiskorpátok lenyűgöző világa és a csallóközi róna sajátos panorámája a múlttól eltérően ma már nem több, de nem is kevesebb, mint egy hatalmas, világviszonylatban is előkelő helyet elfoglaló ipari ország pezsgő szocialista életének remekbeszabott üdezöld kerete. Életünk lázas iramú fejlődésével magyarázható az, hogy még az országot járó ember is előtte ismeretlen terepre vagy olyan vidékre bukkan útjában, amely tíz, tizenöt év alatt szinte a felismerhetetlenségig megváltozott. A rómaiak hajdanában térképeiken fehér színnel és Hic sunt leones (itt oroszlánok vannak) szavakkal jelezték az általuk még fel nem derített terepet. S hányan élnek ebben az országban, akiknek leghőbb vágyaik közé tartozik megismerkedni külföldi tájakkal s hazánk térképén fehér foltok takarják el előlük szocialista építőmunkánk mindennél vonzóbb, tartalmasabb romantikáját. Ezért is kötelességemnek tartom hírt adni egy rövid, alig három napos újságírói körútról, amelynek során köztársaságunk egyik legérdekesebb, legjelentősebb, iparilag legfejlettebb s egyben természeti kincsekben is bővelkedő kerületét kerestük fel. Ogy hiszem, már csak azért is érdemes írnom az észak-csehországi kerületről, mert bár a legkisebb kerületünk, sűrített formában és a legjellegzetesebben itt kapunk igaz • képet róla, milyen szép és erős ország büszke polgárainak vallhatjuk magunkat. Gazdag a föld méhe Az Érchegység tövében nem csekéfy mennyiségben előfordul a vas, réz és wolfram, az urán, ön és az ezüst, de az ásványok fejedelme itt mégis pór származású: a barnaszén. Nyolcvan kilométernyi hosszúságban húzódik az Észak-Csehországi Barnaszénmedence szinte mérhetetlen kincsével, amelyet jelenleg 8 milliárd tonnára becsülnek. A tőkés uralom idején a rablógazdálkodás és a munkaerők könyörtelen kizsákmányolása mellett sem sikerült 20 millió tonnánál többet kisajtolni a földből. Ma a gépesítés, a szabad emberi munka segítségével megduplázódott a fejtés. S hogy milyen gazdagok ezek a telepek, arról talán a legjobban a távlati terv tanúskodik: 1980ig el akarják érni az évi 108 millió tonnányi termelést. Itt, ezen a vidéken alakul ki a köztársaság legnagyobb energetikai bázisa. Hovatovább mindinkább háttérbe szorul majd a szén költséges vasúti szállítása s ehelyett átalakított, nemesebb formában, főleg mint energia kerül el hazánk minden részébe. Ezt a célt szolgálják elsősorban az épülő hatalmas hőerőművek, a gázgyárak és a vegyipari üzemek. Miről árulkodik a Šverma-Bánya A medence egyik legnagyobb előnye az, hogy a szén túlnyomó része felszíni fejtéssel termelhető ki, mert a rétegek nem fekszenek mélyen ágyazva. így hát nem csoda, ha mind több a felszíni bánya, amely nemcsak sokkal nagyobb termelékenység elérését teszi lehetővé mint a mélybánya, hanem egyben a teljes mérvű kiaknázást is, ami az utóbbi esetében lehetetlen. Ugyanakkor más előnyök mellett lényegesen növekszik a munka biztonsága is. A medencében fejtett szénnek így immár mintegy háromnegyed részét adják a felszíni bányák s ez az arány a közeljövőben még inkább javukra változik. A lábunknál terül el a Sverma Bánya hatalmas gödre, a háttérben az ervénicei és a komoranyi hőerőmű kéményei ontják a füstöt, mögöttük pedig a bánya korszerű üzemi épületei és szociális berendezései sorakoznak. Mindent úgy látunk, mint a tenyerünkön, szemünk átfogja a hatalmas üzem-kolosszust, amelyben a legnagyobb munka idején is aránylag kevesen dolgoznak, mert a munka javát az óriási kotrógépek, rakodók, potrohos szénszállító kocsikból összeállított villamosszerelvények és ki tudja még, hány fajta különféle, modernebbnél modernebb gép végzi. Emeletes rétegekben húzódik a barnás-feketén csillogó szén, amelynek vastagsága helyenként eléri a 30 métert. Hausberger elvtárs, az üzerp Munkaérdemrenddel kitüntetett igazgatója beszél a bánya múltjáról, amelyben a legnagyobb szerepet az angol, majd az első világháború után a német tőke játszotta. Száz évvel ezelőtt kezdtek itt kotórni először a föld mélyében, míg a felszíni bányát 1920-ban nyitották meg. Az igazán gyors fejlődés azonban . csak 1948 után indul meg. Azóta már nem százezrekben, hanem millió tonnákban számolják a kitermelt szén mennyiségét, s állandóan bővül a bánya, gyarapszik a termelése. S ilyen nagy számok mellett is még hozzávetőleg negyven esztendeig kitart itt a szén. Lenyűgöző látvány tekintetünkkel felmérni a hatalmas arányokat, figyelni az óriásgépek munkáját, felemelő érzés közben hallgatni a mérnökember szigorúan konkrét, tárgyilagos, de hivatásszeretettől áthatott szavait, amelyek egymás után sorolják fel a hatnullás számokat. De talán még inkább az a gondolat foglalkoztat, hogy itt s az ehhez hasonló helyeken új munkásember formálódik, aki ura a technikának, aki állandóan gyarapítja tudását, aki már nem kézzel végzi a fáradságos munkát, hanem ésszel s géppel, a kommunizmus korához méltó szakmai képzettséggel. Igen, a Sverma Bányában is lemérhető, hogy nálunk fokozatosan megszűnnek a fizikai és szellemi munka közti különbségek, kialakul a kommunizmus új embertípusa. Hold — táj és rekultiváció A felszíni bányák feltárásánál 30— 120 méternyi földtömeget kell eltakarítani és ez kerületi viszonylatban évente mintegy 100 millió tonnát tesz ki. Öriási erőfeszítést, de még nagyobb leleményességet igényel ez a munka, mert előrelátóan kell gazdálkodni a mezőgazdasági földdel s bizony komoly fejtörést okoz, hová hordják el ezt a borzalmas földmennyiséget. Társas gépkocsinkon Most felé robogva saját szemünkkel láthattuk, hogy nehéz, fontos probléma ez, hiszen az út mindkét oldalán szinte szakadatlan láncolatban vonulnak az emberkéz alkotta hányók, ahová a bányák meddő kőzete, az éltető humuszt már nem tartalmazó- kikotort földtömeg kerül. A helybeliek Hold-tájnak nevezik az ilyen vidéket, s az elnevezés tagadhatatlanul találó. A magasba tornyosuló dombokon még a fűszál sem jut éltető nedűhöz s ha tekintetbe vesszük, hogy a bányakörzetben többezernyi hektár változott és változik ilyen kopár, semmit sem termő, bár sajátosan érdekes vidékké az előrenyomuló szénfejtés nyomán, világosan látnunk kell: meg kell találni a probléma nyitját. Meg kell találni, mert különben évtizedek múlva pusztasággá változna ez a kerület, amelyben a nagy kiterjedésű erdők mellett a mezőgazdasági termelés sem elhanyagolható tétek hiszen itt terem például, a komló összmennyiségének több mint 60 százaléka, az értékes sörárpa jelentős hányada, hogy csak a legfontosabb terményeket említsük. A termőföld megmentésének kérdése törvényszerűen csak a mi rendszerünkben vetődhetett fel. Mit törődött a tőkés bányabáró azzal, milyen földterületen terpeszkednek szét a hányók és milyen lesz ez a vidék évtizedek múlva? ö csak a hasznot nézte, márpedig a föld újratermővé tétele, vagyis a rekultiváció nagy beruházást igényel és aránylag kevés hasznot ígér. Mi másképp nézünk erre a kérdésre: elsősorban az itt élő emberek szempontjából, akik becsülettel helytállnak munkájukban és szívükhöz nőtt a táj. S éppen ezért hozzáláttunk a munka- és költségigényes rekultivációhoz, amelynek lényege az, hogy a kopár dombok felületét földgyalukkal kiegyengetjük és 40 centiméternyi humuszréteggel feltöltjük. Egyelőre még drága mulatság ez a művelet, hiszen egyetlenegy hektár termővé varázslása legkevesebb 120 ezer korona beruházást kíván meg. De a szocialista társadalom legnagyobb értékének, az embernek a .javát szolgálja a több ezer hektárnyi rekultiváció és ezért megéri... GÁLY IVÁN A csehszlovák nyersolajmotorokat gyártó üzem dolgozói Hoŕovicében e napokban készítik világszínvonalat elérő újdonságaikat a brnói nemzetközi , árumintavásár részére, A kiállításra D-110es kétUtemü nyersolajmotorokat küldenek, amelyek nind víz-, mind léghűtéssel használhatók. Képünkön a kétütemű léghűtéses nyersolajmotor szerelése. Jan Tachezy ČTK felvétele. A Lao Sung laoszi nemzetiség leányai népviseletben. (A szerző felvételei). a meok birodalmában is találkoztam. Az igazi laosziak lao lumcknak nevezik magukat. A nép különböző fejlődési fok és életszínvonal szerint oszlik csoportokra. A lao then nevű néphez tartozó lao luong törzs tagjait sárga rabszolgáknak nevezik. Ezek az emberek főleg fakéreggel táplálkoznak, amelyet megtörnek és pépszerű ételt készítenek belőle. Kunyhóikat banánfák leveleivel fedik be és-amikor ezek a levelek megsárgulnak, s a törzs elfogyasztotta a környező fák kérgét, tovább vonul. Az itt élő népek lakterülete általában a földrajzi magassághoz igazodik. A lao lum nevű nép síkságokon és a folyók völgyeiben él, a lao then-törzs pedig a dombos vidéket kedveli, míg a lao sung nép a magas hegyekben tanyázik. Végre megérkeztünk a faluba és Thit Vandy a törzsfőnök kunyhójához vezetett bennünket, amely mint minden laoszi parasztház, embermagas bambusz-cölöpökön nyugvó építmény. Az ilyen cölöpház védelmet nyújt az árvizekkel és a ragadozókkal szemben. A ház alatt áll a család egyszerű rizsmozsara és a ház asszonyának a szövőszéke. Felmentünk a ház egyetlen emeletére, a család mindennapi életének színhelyére. Itt is hatalmas bambuszcölöp támasztja alá a tetőt, a ház vázát liánokból font kötelek tartják össze. Sehol sem láttam egyetlen egy szöget, avagy fémdarabot. A helyiség közepén két égetett agyagból készült tűzhely és körülöttük a család hálógyékényei, Vandy családja moszkító-hálókkal is rendelkezik, amelyek szegélyét éppúgy mint az asszonyok és "leányok fekete szoknyáit gyönyörű hímzések díszítik. A falhoz támasztva állnak a kizárólag bambusznádból készült edények. Bambuszcsövekben tartják a sót, a rizst és a vizet is. A helyiség erkélyszerű résszel folytatódik, amely a gyermekek játszó helye és itt van elhelyezve a rokka is. Fogadtatásunkra bejött a törzsfőnök felesége. Ezerrán' cú arca semmit sem rontott barátságos mosolyán, de annál inkább azok a nagy hézagok, amelyek fogsorát éktelenítették. Amikor hozzáfogott az étel elkészítéséhez, a legnagyobb csodálatomra azt láttam, hogy a főzőedények is rövid, belül üres bambuszcsövek. A ház asszonya rizszsel rakott tele egy ilyen „edényt" és azt a nyílt láng fölé akasztotta. A laoszi gazdasszonyoknak nincs szükségük órára. Amikor a bambusz megbarnul, megfőtt a rizs is, amelyet egy nagy fatálra öntenek ki. Az elhasznált főzőedényből tűzifa lesz, tehát ismét hasznosíthatják. A gazdasszony egyik legfőbb kötelessége, hogy az ilyep különleges főzőedények készletéről gondoskodjék. A rizst borsos-menta-levelekkel körített, nyers, vagdalt hússal tálalják és az emberek szomjukat forrásvízzel oltják, amelyet bivalyszarvból isznak. Itt nem ismernék evőeszközt, sem pedig az étkezéshez használt pálcikákat. Mindenki kézzel nyúl bele a nagy tálba, rizsből és húsból kis gombócokat formál és úgy teszi a szájába. Az étel fűszeres és kiváló ízű. A házigazda étkezés után rágyújtott vízipipájára, amely természetesen szintén bambuszból készült, majd utasítást adott, hogy hozzák be sörrel teli korsókat. Mégcsak most érkezett el az ideje aníak, hogy érdeklődhessek az itteniek élete, múltja és jelene iránt. A törzsfő- válasz helyett egy egész csomó cédulát húzott ki zsebéből — elismervényeket, az adókról, amelyeket az előző kormánynak fizetett. „Évente 7000 kip adót kellett fizetnem — mondotta — még most is elkeseredve. Mindent" megadóztattak, fejadót róttak ki még a kisgyermekekre is, földadót és szeszesitalok utáni adót is. A falu lakosságának robotmunkát kellett végeznie a Tasseng — a járás törzsfőnöke — számára, bármikor, ha munkásokra volt szüksége földjei megművelésére. Ha eljött a faluba,, magával vitte a legszebb lányokat, hogy cselédjei és természetesen ágyasai is legyenek. A robot csak a férjes asszonyokra nem volt kötelező, és egyrészt ez volt az oka annak, hogy a férfiak egynél több feleséget vittek házukba". És ma? „Ma sokkal jobb az életünk" — válaszolt az öreg törzsfőnök, nagyokat szippantva vízipipájából és sűrű füstfelhőket eregetve. Most már nem kell tartanunk a Tassengtől, a falu ügyeit a lakosság által választott bizottság intézi, amelynek elnökévé választottak. Az egyetlen adó, amelyet meg kell fizetnünk, a rizsadó. Ez az adó a rizstermés 7 százaléka és természetben fizetjük. A parasztok szívesen segítenek egymásnak a munkában, a bivalyokat közös istállóban tartjuk és mindenki szükség szerint dolgoztatja őket. A városból tanítónőt küldtek hozzánk, úgyhogy gyermekeink végre írni-olvasni tanulhatnak. Régebben a varázslóhoz fordultunk segítségért, ha valaki megbetegedett. Most egy kisebb gyógyszertár áll rendelkezésünkre és a legidősebb fiam a városban elsősegély-tanfolyamot végzetj. Igen, a Tasseng még itt van — válaszolt kérdéseimre, — de most már maga dolgozik földjén. Ha munkaerőre van szüksége erre is akad ember, akiIgy fogadták a felszabadító kormánycsapatokat és hazafias erőket a laoszi lázadók terrorjától megszabadult lakosok. (ČTK felvétel) nek természetesen most már rendes bért kell fizetnie. A törzsfőnök felesége és gyermekei már '"jó ideje visžszavonultak, leheveredtek a gyékényekre, és csak az alvók szabályos lélegzése hallatszott. Mi azonban még sokáig ültünk a parázsló tűz mellett. „Én és honfitársaim békét és nyugalmat akarunk — fűzi a szót az öreg törzsfőnök. — Az idegen tiszteknek és „segítő társaiknak" el kellene innét tűnniük, de^a régi időknek sem szabad visszatérniök falunkba. Véget kell vetni annak, hogy laosziak egymásra lövöldözzenek csupán azért, mert Amerikának haditámaszpontokra van szüksége". Béke, szabadság, függetlenség, semlegesség, békés egymás mellett élés — ezek nem üres politikai jelszavak, hanem életcélt jelentenek egy kis népnek, amely azt óhajtja, hogy saját belátása szerint nyugalomban, békésen élhessen. Már hajnalodott és a ház alól felhangzott a rizsmozsár tompa döngése. Az asszonyok megkezdték mindennapi munkájukat. Elérkezett az ideje, hogy elhagyjam ezt a szép országot. Amikor a Nap korongja felbukkant a zöld dombok mögül, útra keltem, hogy visszatérjek a nagyvilágba. Nehéz a búcsú ettői a természeti Szépségekben gazdag országtól és derék, bátor lakóitól. Ha pedig az itt megtanult rövid szóval búcsúzom tőlük, ezzel nemcsak a formális udvariasság szabályának teszek eleget, hanem ígéretemet, későbbi szándékomat fejezem ki: Sambai! — a viszontlátásra! Vége. Ü'J SZŐ 5 + 1961. június 10.