Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-10 / 160. szám, szombat

A SZOCIAUSTA TÁBOR ORSZA'GAIBOL ÓRÁNKÉNT 120 000 KÖBMÉTER FRISS LEVEGŐ Ä harkovi gépgyár megkezdte a nagy kapacitású klimatikus beren­dezések sorozatgyártását. E készü­lékek 40 000—120 000 köbméter le­vegőt pótolnak óránként friss le­vegővel, s egyúttal szabályozzák a levegő hőmérsékletét és nedves­ségét is. Ennél is nagyobb teljesítményű gépeket terveznek a „jövő üzemei" óriáscsarnokainak légszabályozásá­ra, ahol egy fedél alatt többféle gyártás összpontosul maid. (ČTK) LENGYELORSZÁG 50 ÁLLAMBA SZÁLLÍT SZERSZÁMGÉPEKET A lengyel gépgyártó ipar külön­böző típusú szerszámgépeket szál­lít immár 50 országba. Legjobb vá­sárlói. India, Argentína, Brazília, Olaszország, Nyugat-Németország, Anglia, és a Skandináv országok. Lengyel szerszámgépek működnek a Krupp művekben, valamint a Mer­cedes automobilgyárban is. 1965-ig a lengyel gépipar további 130 leg­újabb típusú szerszámgépek gyár­tásai vezeti be, MI ÉPÜL EGY PERC ALATT A SZOVJETUNIÓBAN A.í építőipari dolgozók a Szovjet­unióban egy perc alatt 100 000 új üs rubel értékű munkát végeznek. Eny­nyi idő alatt képesek például négy lakást felépíteni, 10 000 köbméter földtömeget megmozgatni és 300 köbméter betont lerakni. E figye­lemre méltó munkaütemet az építő­anyagokat gyártó ipar gyors fejlő­désének köszönhetik. E vállalatok egy percen belül 98 000 tonna ce­mentet, 65 köbméter vasbetont, 6500 fedőcserepet és 340 köbméter üveget állítanak elő. (ČTK). „A MÁSODIK URAL" Szovjet földkutatók megkezdték az Uraitól keletre fekvő nagy kiter­'jedésü vidék tüzetes felkutatását, melyet Karpinszkij akadémikus — az ásványkincsekre való tekintettel — második Uralnak nevezett el. Már az előzetes vizsgálatoknál a Kurgan területen hozzávetőleg 250 millió tonna vasércet tartalmazó lelőhely­re bukkantak. Ezenkívül réz, bau­xit. földgáz és más ásványlelőhe­lyeket is feltártak. (ČTK) BULGÁRIA LEGKORSZERŰBB ÖNTÖZŐRENDSZERE Három földművesszövetkezet sa­ját erejéből és állami támogatással felépítette Bulgária legkorszerűbb öntözőrendszerét, mely első ízben áll földalatti csőhálózatból felszíni csatornák helyett. Az öntözőrend­szer 140 km hosszú, és 300 hektár földet tesz termővé. Az új öntöző­rendszer üzembehelyezése lényege­sen magasabb hektárhozamokat eredményez majd. MXVx A SZOVJETUNIÓBAN több, mint 22 ezer a száz évtől idősebb emberek száma. Hatszáz közülük megérte a 120 évet. Az Abház SZSZK-ban élő Anton Pilijta (jobbra) 122 éves, lovon ülő barátai pedig „alig" 90 esz­tendősek. (ČTK-TASZSZ felvétele) • Az elkövetkező dől el hónapokban Az elmúlt héten száz és száz kommentár, nyilatkozat hangzott el, vagy jelent meg a Hruscsov—Kenne­dy találkozóval kapcsolatban. Akad­tak köztük olyanok, amelyek túlsá­gos derűlátóan ítélték meg a hely­zetet, de a burzsoá sajtóban napvi­lágot láttak szép számmal olyan hír­magyarázatok is. amelyek elbagatelli­zálni igyekeztek a bécsi találkozó jelentőségét, azt bizonygatva, hogy tanácskozásokkal nem lehet megol­dani a világot nyugtalanító nagy problémákat és síkra szálltak az erő­politika folytatása mellett. A világ békeszerető közvéleménye azonban e szélsőségektől mentesen ítéli meg a Szovjetunió miniszter­elnökének, a béke rendíthetetlen harcosának és a leghatalmasabb kapitalista ország vezetőjének két­napos megbeszélését. A világ­helyzetet valamennyire is reáli­san megítélő ember nem szá­míthatott arra, hogy a bécsi ta­lálkozó programnélküli, szabad eszmecseréje valamilyen formában is konkrét egyezményekre vezethet. Az imperialista körök agresszív politiká­jának eredményeként az utóbbi hó­napokban a nemzetközi légkör meg­romlott, az amerikai politikát több területen is kudarc érte és e '.ért Kennedy elnök elhatározása, hogy tárgyalóasztalhoz ül N. Sz. Hruscsov­val, bizonyos fokú kijózanodásról, a világhelyzet reálisabb megítéléséről tanúskodott. A megbeszélések higgadt, nyugodt légkörben folytak és minc'két fél elégedett volt az eredményekkel. Az amerikai elnök a tanácskozásokat értékelve kijelentette: „A bennünket elválasztó szakadék ilyen rövid idő alatt lényegesen nem szűkült. De az eddiginél nagyobb mértékben meg­nyíltak a tanácskozás útjai. Most már legalább kisebbek- mindkét rész­ről a veszélyes félreértés esélyei és azok az emberek, akiknek a döntésé­től függ részben a béke, legalább megegyeztek abban, hogy fenntartják a kapcsolatot egymással." A bécsi tanácskozások egyik jelen­tős eredménye, hogy az amerikai el­nök fenntartás nélkül elismerte a ta­nácskozások helyességét, szükségessé­gét, mert — amint mondotta — a há­ború semmiféle vitát nem old meg. Ez pedig nem más, mint a békés egy­más mellett élés szükségességének el­ismerése, amely a Szovjetunió, a szo­cialista országok és a világ számos más békeszerető állama külpolitikájának alapelvévé vált. A bécsi eszmecserét tehát követni fogják a különféle szín­tű más megbeszélések, am lyek során jóakarattal és őszinteséggel meg le­het találni azokat a problémákat, ahol az álláspontok a legközelebb állnak egymáshoz, s ahol megvan a lehetőség az első konkrét megegyezésre. Ezen az úton azután el lehetne indulni a bonyolultabb, nehezebb kérdések megoldása felé. amelyek az utóbbi években bizony szép számmal össze­gyűltek. A bécsi találkozón Snindkét fél kifejtette álláspontját a laoszi, a német kérdéssel kapcsolatban, az atomfegyverkisérletek betiltásáról és a leszerelésről. Most már csak az a fontos, hogy folytassák az eszme­cserét és a tárgyalások mögött az amerikai küldöttségnél is meglegyen az elengedhetetlenül szükséges meg­egyezésre törekvés, az őszinte aka­rat. Csupán az elkövetkező hónapok­ban dől el, hogy az amerikai kor­mány melyik utat \4álasztja. A hi­degháborús erők, az agresszív körök minden bizonnyal továbbra is a nem­zetközi légkör megmérgezésére igyekszenek majd rávenni az ame­rikai kormányt. Az elnöktől és mun­katársaitól függ, el tudnak-e sza­kadni a veszedelmes múlttól és tovább képesek-e haladni azon a re­ményteljes úton, mely a bécsi talál­kozóval kezdődött. Ezen az úton azonban hátat kell fordítani a hideg­háborúnak, az esztelen fegyverkezés­nek. Ezt kívánja az egész békesze­rető emberiség, az amerikai nép is, ezért harcol rendíthetetlenül a Szovjetunió. Csakis ez az egyetlen út vezet a béke felé. • Laoszban a provokációk to­vább folynak Az elmúlt napokban nyugtalanító hírek érkeztek Laoszból; a Boun Oum Nosavan-klikk folytatja provo­kációit, amelyekért a felelősséget a kormánycsapatokra és a hazafias erőkre igyekszik hárítani és ennek ürügyén nem hajlandó érdemleges tárgyalásokat folytatni a genfi érte­kezleten, sem pedig Na Monban. Az árulók a fegyverszünetet arra akarják felhasználni, hogy a harc­ban elvesztett területeket körmön­font módon visszaszerezzék. E célból ügynököket küldenek a Patet Lao egységek és a kormánycsapatok ke­zén levő területekre, akik ott za­vargásokat Idéznek elő. Természete­sen a hazahas erők szembeszállnak a rendbontókkal és felszámolják az ügynököket, amire az árulók és nyugati szövetségeseik azt mondják, hogy ez a tűzszüneti egyezmény megszegése, és addig nem hajlandók folytatni a tanácskozásokat, amíg meg nem szüntetik ezeket az akció­kat. Röviden tehát provokációkat szerveznek a huzavona megindoko­lására. Közben a genfi értekezleten to­vább folynak a diplomáciai eszme­cserék. Gromiko elvtárs, a Szovjet­unió külügyminisztere, Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök, Szufa­nuvong, i> Neo Lao Haksat párt elnöke is Genfbe érkezett, és állí­tólag rövidesen odaérkezik a Párizs­ban tárgyaló lázadó vezér, Boun Oum is. A holtpontra jutott tanácskozá­sokat azonban csak akkor lehet eredményessé, megoldásra vezetőkké változtatni, a lázadók abbahagyják provokációikat. A bécsi találkozón Hruscsov elv­társ és Kennedy elnök is megvitat­ta a laoszi kérdést és egyetértet­tek a semleges Laosz megteremté­sének szükségességével. Ennek ma csakis a lázadó klikknek a Nyugat beleegyezésével folyó provokációi állnak az útjában. • A Biztonsági Tanács Angolá­ról tárgyal Az angolai szabadságharc egy gyar­mati nép nemzeti felkelésévé változik. Ma már egy 30 ezres hadsereg harcol Angola különböző részeiben a jól felfegy­verzett portugál gyarmati csapatok el­len. Az Angolából érkező hírek szerint a portugálok embertelen terrorral pró­bálják megfélemlíteni a felkelőket támo­gató népet. Az utóbbi hónapokban a gyarmatosítók által lemészárolt angolaiak számát 30 ezerre becsülik és ez a szám napról napra emelkedik, szaporodnak a kiégetett falvak, koncentrációs táborok. Az ENSZ-tagállamok afrikai és ázsiai csoportjának kérésére kedden összeült a Biztonsági Tanács, hogy megvitassa az angolai helyzetet. Az előterjesztett ha­tározati javaslat vizsgáló bizottság kikül­dését ajánlja és a szörnyű terror meg­szüntetését követeli. A vitában felszólaló küldöttségek egymás után ítélik el a portugál gyarmatosítókat, akik csakis a nyugati hatalmak beleegyezésével, NATO­beli szövetségeseik katonai segít­ségével képesek e nagyarányú irtóhadjá­ratra. Az angolai hazafiak ellen beve­tett fegyverek Nyugat-Németországban, az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban készültek. A gyarma­tosítók itt is összefognak, egymást men­tegetik, ez azonban egyre nehezebbé válik. A világ népei elitélik e népirtást és követelő hangjuk eljut a Biztonsági Tanács üléseire is. Zorin elvtárs vala­mennyi becsületes ember nevében kö­vetelte a mielőbbi határozott intézkedé­seket. Angola népét hősi szabadságharcában támogatja az egész világ és nincs mesz­sze a nap, amikor az angolai hazafiak kiverik hazájukból a gyarmatosítókat, akárcsak a többi még gyarmati sorban szenvedő afrikai nép. Sz. B. HARRY SICHROVSKY: lafrni H-tí/pfft/i&teA "hivatalosVárfolyam szerint 35 vem 5. D01LÁRÖZÖN ÉS CÖLÖPHÁZAK „Az amerikai Egyesült Álla­mok segélynyújtása és katonai tanácsadói révén a szélső jobb­oldali erőkkel szövetkezett, amelyek őszintén szólva nem élvezik a nép támogatását. Az Egyesült Államok keveset tett Laosz gazdasági megsegítésé­ért ..." Idézet Hubert Humphley amerikai szenátornak a was­hingtoni rádióban 1961. má­jus 13-án tartott előadásá­ból. Az északi tartományok sok kis városában barangoltam és mindenütt ugyanaz a kép fogadott: a homokos út mind­két oldalán hullámbádogból összetákolt apró házak, sátor­szerű boltok sorakoznak, ame­lyek falépcsőin ernyedteft, mintegy félálomban gubbaszt a tulajdonos egész családjával. Egy pillantás az árucikkekre meggyőz bennünket arról, hogy nemcsak a hőség rovására ír­ható az emberek levertsége. Minden boltocskában ugyan­azok az árucikkek kaphatók: hongkongi gyufa, a Fülöp-szi­getekről behozott cukor, Sai­gonból szállított sör és Vichy­víz, hollandiai tejpor, Japánban gyártott petróleum-lámpák, nyugat-németországi egérfogók és ki tudja, honnét származó szappantartók. Az árucikkek közül egyetlen egyet sem ké­szítettek Laoszban. Fs ha va­lamelyik paraszt megúnva az állandó szövést egy tarka szá­rongot (ágyékkendőt) akar venni, Thaiföldön készült árut kap az exportcikknek megfe­lelő magas áron. Miből élnek tehát ezek a kiskereskedők, akik közül sokan Kínából, In­diából és Vietnamból vándo­roltak ide ? Ez a rejtély szá­momra szinte' megoldhatatlan, hiszeii alig láttam vásárlókat a boltokban. A legtöbb árucikk­nek nincs kereslete, és amire az embereknek szükségük vol­na, azt külföldről hozzák be, a laosziak pedig nem engedhetik meg maguknak, hogy ilyen árut vásároljanak. „Mit szólna hozzá, ha a vientianei és a Luang Pra­bang-i üzletek áruválasztékát látná" — jegyezte meg ba­rátságosan tolmácsom. „Ott USA-ból behozott narancs kap­ható, bár a legízletesebb déli gyümölcs is megterem hazánk­ban, azután van ott nylon-ha­risnya, amelyet senki sem vi­sel, televíziós készülék, bár nincs adóállomásunk, villamos háztartási cikkek, bár senki sem használhatja őket, mert a vientianei áramfejlesztő erőssége alig elegendő arra, hogy minden lakásban egy­egy villanykörte pislákoljon. .Kapható fürdőszoba-berende­zés is, pedig sehol sincs víz­vezeték — és sokkal több amerikai gyártmányú luxus gépkocsi, mint például Kalkut­tában, amelynek csaknem há­romszor annyi a lakosa, mint egész Laosznak. Aki esetleg megvesz egy ilyen Cadillac gépkocsit, pontosan öt kilo­métert utazhat rajta a váro­son kívül, és le kell fékeznie­a szinte áthatolhatatlan dzsun­gel előtt." Ez az amerikai „segítség" Laosz a legutóbbi év­ben 632 millió kip (piaszter) értékű árut hozott be külföld­ről, (főleg az USA-ból) és csak 20 millió kipért expor­tált árucikkeket. A lakosság egyetlen rétege, amely meg­tollasodott az amerikaiak se­gítségéből, — a bizományosok és a benszülött közvetítő ke­reskedők. Az USA segélyalap­jából folyósítják nekik a dol­lárokat, hogy érvényesíthessék a kézálatt szerzett behozatali engedélyeket. Ennek alapján hogy visszaszállítsák Thai­földre. Másnap reggel új szál­lítmányként ismét 100 lámpa érkezett Vientiáneba. Igen ér­dekes a Vientianet és Luang Prabangot összekötő út his­tóriája is. Ezt az utat más­félmillió dollár költséggel egy évig építették, de már az első monszun teljesen tönkretette. Ezzel szemben Vientiane bel­városától a honvédelmi mi­niszter teniszpályájáig 12 ki­lométeres aszfaltozott út ve­zet. Savannakhetben áll egy díszes vasútállomás, amely­hez sohasem építettek vasút­vonalat. élelmiszer ärus a Phongravan-i utcán, kipért vehetnek egy dollárt, amelyet a fekete piacon 100 kipért adnak el és a „tiszta keresetért" ismét „hivatalos árfolyamú" dollárt vásárol­nak. Senki sem törődik vele, hogy olyan árucikkeket hoz­nak be az országba, amelyeket senki sem vesz meg, mert senkinek sincs rájuk szük­sége. A Iánckereskedők beseprik a nyereségeket és természe­tesen arra is hajlandók, hogy katonai puccsokkal, polgárhá­borúkkal kedveskedjenek jó­ságos kenyéradóiknak. Laosz­ban országszerte beszélnek a következő esetről: az egyik Valóban olyan szegény cég engedélyt kapott 5000 ország Laosz, hogy semmit petróleumlámpa behozatalára. sem ny új that az embereknek Néhány nap múlva tényleg 100 és azok semmit sem termei­lámpa érkezett Thaiföldről, hetnek? Nem. Van Phon Thiu­A következő héten _ ismét 100 ban gazda g ércbánya van és lámpa jött meg, és ez így az országban vas at, rezet, folytatódott a megrendelés aranya t bányásznak, gumit, teljes lebonyolításáig. A szál- dohány t, teáti cukorná dat ter­aľhT„ZnJf i aSn m MJS me,ne k- Laosz évente 500 0 tobb az említett 100 lampa- 2Q m köbméte r nál, amelyek napközben meg- * r t* k p_ tpakfát e Xnortálhatna érkeztek és éjjel a Mekong ertekes teaktat exportalliatna, folyón ismét hajóra rakták, h a 8 ePek, szállítóeszközök ál ­nának rendelkezesere. A kül­földi segély azonban egy ga­rast sem ad .erre a célra. Laoszban sokkal több rizst termesztenek, mint amennyire a lakosságnak szükség van. Míg a fölöslegekben bővelkedő területeken elrothad ' a ga­bona, az ország szűköködő ré­szeiben nagy a nyomor, mert ahelyett, hogy az illetékesek utakat építtetnének és teher­gépkocsikat vásárolnának, az USA „segélyén" saját „belá­tásuk" szerint Chrysler-gép­kocsikat és Camel-cigarettát hoznak be. Az ország keres­kedelme úgyszólván teljesen a thaiföldi behozataltól függ és Thaiföld bármikor beszüntet­heti laoszi importját, ha a reakciósok nem értenek egyet a vientianei kormánnyal. Amerika a legutóbbi hat év alatt több mint 300 millió dol­lárt folyósított Laosznak. Eszerint 100 dollár jutott vol­na az ország minden lakosára, vagyis annyi, mint amennyi egy-egy laoszi átlagos évi jö­vedelme. És hová lett ez a tömérdek pénz? Világszerte ismeretes, hogy a pénzt pol­gárháború előkészítésére, had­serég felszerelésére, és kikép­zésére fordították. Ebben az országban, ahol a lakosságnak 90 százaléka földműves, éven­te 590 ezer dollárt fordítot­tak mezőgazdasági célokra (a Time 1961. március 17-i szá­mában közölt cikk szerint). Most már megértjük, hogy a csekély számú, de hősies lao­szi nép miért harcol hazája szabadságáért, függetlenségé­ért és semlegességéért. Hogy mindezt még jobban megért­hessem és megláthassam a si­vár statisztikai adatok mögött a való életet, egy reggel a Pathet-Lao egyik őrjáratával felkerestem a dzsungel köze­pén fekvő Cham Khay falut. Űtunk keskeny erdei ös­vényeken és szálfákból összerótt hidakon át vezetett. Tarka tollú papagályok Ri­kácsoltak a fák koronáján, apró majmok ugráltak ágról­ágra és a tavak partján sima­szőrű bivalyok legelésztek. A falu határában Thit Vandy, az óriástermetű, sötétbarnára cserzett bőrű, széles karimá­jú kalapot viselő törzsfőnök fogadott bennünket. Útközben kisebb laoszi népismereti elő­adást tartott. A lakosság fele nemzeti kisebbségekhez tarto­zik, így például az indonéziai származású lao then-törzs, a ngy a lao sung-törzs, az utóbbinak egyik ágával már ÜJ SZÖ 4 * 1961. június 10.

Next

/
Thumbnails
Contents