Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-10 / 160. szám, szombat

A SZOCIAUSTA TÁBOR ORSZA'GAIBOL ÓRÁNKÉNT 120 000 KÖBMÉTER FRISS LEVEGŐ Ä harkovi gépgyár megkezdte a nagy kapacitású klimatikus berendezések sorozatgyártását. E készülékek 40 000—120 000 köbméter levegőt pótolnak óránként friss levegővel, s egyúttal szabályozzák a levegő hőmérsékletét és nedvességét is. Ennél is nagyobb teljesítményű gépeket terveznek a „jövő üzemei" óriáscsarnokainak légszabályozására, ahol egy fedél alatt többféle gyártás összpontosul maid. (ČTK) LENGYELORSZÁG 50 ÁLLAMBA SZÁLLÍT SZERSZÁMGÉPEKET A lengyel gépgyártó ipar különböző típusú szerszámgépeket szállít immár 50 országba. Legjobb vásárlói. India, Argentína, Brazília, Olaszország, Nyugat-Németország, Anglia, és a Skandináv országok. Lengyel szerszámgépek működnek a Krupp művekben, valamint a Mercedes automobilgyárban is. 1965-ig a lengyel gépipar további 130 legújabb típusú szerszámgépek gyártásai vezeti be, MI ÉPÜL EGY PERC ALATT A SZOVJETUNIÓBAN A.í építőipari dolgozók a Szovjetunióban egy perc alatt 100 000 új üs rubel értékű munkát végeznek. Enynyi idő alatt képesek például négy lakást felépíteni, 10 000 köbméter földtömeget megmozgatni és 300 köbméter betont lerakni. E figyelemre méltó munkaütemet az építőanyagokat gyártó ipar gyors fejlődésének köszönhetik. E vállalatok egy percen belül 98 000 tonna cementet, 65 köbméter vasbetont, 6500 fedőcserepet és 340 köbméter üveget állítanak elő. (ČTK). „A MÁSODIK URAL" Szovjet földkutatók megkezdték az Uraitól keletre fekvő nagy kiter'jedésü vidék tüzetes felkutatását, melyet Karpinszkij akadémikus — az ásványkincsekre való tekintettel — második Uralnak nevezett el. Már az előzetes vizsgálatoknál a Kurgan területen hozzávetőleg 250 millió tonna vasércet tartalmazó lelőhelyre bukkantak. Ezenkívül réz, bauxit. földgáz és más ásványlelőhelyeket is feltártak. (ČTK) BULGÁRIA LEGKORSZERŰBB ÖNTÖZŐRENDSZERE Három földművesszövetkezet saját erejéből és állami támogatással felépítette Bulgária legkorszerűbb öntözőrendszerét, mely első ízben áll földalatti csőhálózatból felszíni csatornák helyett. Az öntözőrendszer 140 km hosszú, és 300 hektár földet tesz termővé. Az új öntözőrendszer üzembehelyezése lényegesen magasabb hektárhozamokat eredményez majd. MXVx A SZOVJETUNIÓBAN több, mint 22 ezer a száz évtől idősebb emberek száma. Hatszáz közülük megérte a 120 évet. Az Abház SZSZK-ban élő Anton Pilijta (jobbra) 122 éves, lovon ülő barátai pedig „alig" 90 esztendősek. (ČTK-TASZSZ felvétele) • Az elkövetkező dől el hónapokban Az elmúlt héten száz és száz kommentár, nyilatkozat hangzott el, vagy jelent meg a Hruscsov—Kennedy találkozóval kapcsolatban. Akadtak köztük olyanok, amelyek túlságos derűlátóan ítélték meg a helyzetet, de a burzsoá sajtóban napvilágot láttak szép számmal olyan hírmagyarázatok is. amelyek elbagatellizálni igyekeztek a bécsi találkozó jelentőségét, azt bizonygatva, hogy tanácskozásokkal nem lehet megoldani a világot nyugtalanító nagy problémákat és síkra szálltak az erőpolitika folytatása mellett. A világ békeszerető közvéleménye azonban e szélsőségektől mentesen ítéli meg a Szovjetunió miniszterelnökének, a béke rendíthetetlen harcosának és a leghatalmasabb kapitalista ország vezetőjének kétnapos megbeszélését. A világhelyzetet valamennyire is reálisan megítélő ember nem számíthatott arra, hogy a bécsi találkozó programnélküli, szabad eszmecseréje valamilyen formában is konkrét egyezményekre vezethet. Az imperialista körök agresszív politikájának eredményeként az utóbbi hónapokban a nemzetközi légkör megromlott, az amerikai politikát több területen is kudarc érte és e '.ért Kennedy elnök elhatározása, hogy tárgyalóasztalhoz ül N. Sz. Hruscsovval, bizonyos fokú kijózanodásról, a világhelyzet reálisabb megítéléséről tanúskodott. A megbeszélések higgadt, nyugodt légkörben folytak és minc'két fél elégedett volt az eredményekkel. Az amerikai elnök a tanácskozásokat értékelve kijelentette: „A bennünket elválasztó szakadék ilyen rövid idő alatt lényegesen nem szűkült. De az eddiginél nagyobb mértékben megnyíltak a tanácskozás útjai. Most már legalább kisebbek- mindkét részről a veszélyes félreértés esélyei és azok az emberek, akiknek a döntésétől függ részben a béke, legalább megegyeztek abban, hogy fenntartják a kapcsolatot egymással." A bécsi tanácskozások egyik jelentős eredménye, hogy az amerikai elnök fenntartás nélkül elismerte a tanácskozások helyességét, szükségességét, mert — amint mondotta — a háború semmiféle vitát nem old meg. Ez pedig nem más, mint a békés egymás mellett élés szükségességének elismerése, amely a Szovjetunió, a szocialista országok és a világ számos más békeszerető állama külpolitikájának alapelvévé vált. A bécsi eszmecserét tehát követni fogják a különféle színtű más megbeszélések, am lyek során jóakarattal és őszinteséggel meg lehet találni azokat a problémákat, ahol az álláspontok a legközelebb állnak egymáshoz, s ahol megvan a lehetőség az első konkrét megegyezésre. Ezen az úton azután el lehetne indulni a bonyolultabb, nehezebb kérdések megoldása felé. amelyek az utóbbi években bizony szép számmal összegyűltek. A bécsi találkozón Snindkét fél kifejtette álláspontját a laoszi, a német kérdéssel kapcsolatban, az atomfegyverkisérletek betiltásáról és a leszerelésről. Most már csak az a fontos, hogy folytassák az eszmecserét és a tárgyalások mögött az amerikai küldöttségnél is meglegyen az elengedhetetlenül szükséges megegyezésre törekvés, az őszinte akarat. Csupán az elkövetkező hónapokban dől el, hogy az amerikai kormány melyik utat \4álasztja. A hidegháborús erők, az agresszív körök minden bizonnyal továbbra is a nemzetközi légkör megmérgezésére igyekszenek majd rávenni az amerikai kormányt. Az elnöktől és munkatársaitól függ, el tudnak-e szakadni a veszedelmes múlttól és tovább képesek-e haladni azon a reményteljes úton, mely a bécsi találkozóval kezdődött. Ezen az úton azonban hátat kell fordítani a hidegháborúnak, az esztelen fegyverkezésnek. Ezt kívánja az egész békeszerető emberiség, az amerikai nép is, ezért harcol rendíthetetlenül a Szovjetunió. Csakis ez az egyetlen út vezet a béke felé. • Laoszban a provokációk tovább folynak Az elmúlt napokban nyugtalanító hírek érkeztek Laoszból; a Boun Oum Nosavan-klikk folytatja provokációit, amelyekért a felelősséget a kormánycsapatokra és a hazafias erőkre igyekszik hárítani és ennek ürügyén nem hajlandó érdemleges tárgyalásokat folytatni a genfi értekezleten, sem pedig Na Monban. Az árulók a fegyverszünetet arra akarják felhasználni, hogy a harcban elvesztett területeket körmönfont módon visszaszerezzék. E célból ügynököket küldenek a Patet Lao egységek és a kormánycsapatok kezén levő területekre, akik ott zavargásokat Idéznek elő. Természetesen a hazahas erők szembeszállnak a rendbontókkal és felszámolják az ügynököket, amire az árulók és nyugati szövetségeseik azt mondják, hogy ez a tűzszüneti egyezmény megszegése, és addig nem hajlandók folytatni a tanácskozásokat, amíg meg nem szüntetik ezeket az akciókat. Röviden tehát provokációkat szerveznek a huzavona megindokolására. Közben a genfi értekezleten tovább folynak a diplomáciai eszmecserék. Gromiko elvtárs, a Szovjetunió külügyminisztere, Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök, Szufanuvong, i> Neo Lao Haksat párt elnöke is Genfbe érkezett, és állítólag rövidesen odaérkezik a Párizsban tárgyaló lázadó vezér, Boun Oum is. A holtpontra jutott tanácskozásokat azonban csak akkor lehet eredményessé, megoldásra vezetőkké változtatni, a lázadók abbahagyják provokációikat. A bécsi találkozón Hruscsov elvtárs és Kennedy elnök is megvitatta a laoszi kérdést és egyetértettek a semleges Laosz megteremtésének szükségességével. Ennek ma csakis a lázadó klikknek a Nyugat beleegyezésével folyó provokációi állnak az útjában. • A Biztonsági Tanács Angoláról tárgyal Az angolai szabadságharc egy gyarmati nép nemzeti felkelésévé változik. Ma már egy 30 ezres hadsereg harcol Angola különböző részeiben a jól felfegyverzett portugál gyarmati csapatok ellen. Az Angolából érkező hírek szerint a portugálok embertelen terrorral próbálják megfélemlíteni a felkelőket támogató népet. Az utóbbi hónapokban a gyarmatosítók által lemészárolt angolaiak számát 30 ezerre becsülik és ez a szám napról napra emelkedik, szaporodnak a kiégetett falvak, koncentrációs táborok. Az ENSZ-tagállamok afrikai és ázsiai csoportjának kérésére kedden összeült a Biztonsági Tanács, hogy megvitassa az angolai helyzetet. Az előterjesztett határozati javaslat vizsgáló bizottság kiküldését ajánlja és a szörnyű terror megszüntetését követeli. A vitában felszólaló küldöttségek egymás után ítélik el a portugál gyarmatosítókat, akik csakis a nyugati hatalmak beleegyezésével, NATObeli szövetségeseik katonai segítségével képesek e nagyarányú irtóhadjáratra. Az angolai hazafiak ellen bevetett fegyverek Nyugat-Németországban, az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban készültek. A gyarmatosítók itt is összefognak, egymást mentegetik, ez azonban egyre nehezebbé válik. A világ népei elitélik e népirtást és követelő hangjuk eljut a Biztonsági Tanács üléseire is. Zorin elvtárs valamennyi becsületes ember nevében követelte a mielőbbi határozott intézkedéseket. Angola népét hősi szabadságharcában támogatja az egész világ és nincs meszsze a nap, amikor az angolai hazafiak kiverik hazájukból a gyarmatosítókat, akárcsak a többi még gyarmati sorban szenvedő afrikai nép. Sz. B. HARRY SICHROVSKY: lafrni H-tí/pfft/i&teA "hivatalosVárfolyam szerint 35 vem 5. D01LÁRÖZÖN ÉS CÖLÖPHÁZAK „Az amerikai Egyesült Államok segélynyújtása és katonai tanácsadói révén a szélső jobboldali erőkkel szövetkezett, amelyek őszintén szólva nem élvezik a nép támogatását. Az Egyesült Államok keveset tett Laosz gazdasági megsegítéséért ..." Idézet Hubert Humphley amerikai szenátornak a washingtoni rádióban 1961. május 13-án tartott előadásából. Az északi tartományok sok kis városában barangoltam és mindenütt ugyanaz a kép fogadott: a homokos út mindkét oldalán hullámbádogból összetákolt apró házak, sátorszerű boltok sorakoznak, amelyek falépcsőin ernyedteft, mintegy félálomban gubbaszt a tulajdonos egész családjával. Egy pillantás az árucikkekre meggyőz bennünket arról, hogy nemcsak a hőség rovására írható az emberek levertsége. Minden boltocskában ugyanazok az árucikkek kaphatók: hongkongi gyufa, a Fülöp-szigetekről behozott cukor, Saigonból szállított sör és Vichyvíz, hollandiai tejpor, Japánban gyártott petróleum-lámpák, nyugat-németországi egérfogók és ki tudja, honnét származó szappantartók. Az árucikkek közül egyetlen egyet sem készítettek Laoszban. Fs ha valamelyik paraszt megúnva az állandó szövést egy tarka szárongot (ágyékkendőt) akar venni, Thaiföldön készült árut kap az exportcikknek megfelelő magas áron. Miből élnek tehát ezek a kiskereskedők, akik közül sokan Kínából, Indiából és Vietnamból vándoroltak ide ? Ez a rejtély számomra szinte' megoldhatatlan, hiszeii alig láttam vásárlókat a boltokban. A legtöbb árucikknek nincs kereslete, és amire az embereknek szükségük volna, azt külföldről hozzák be, a laosziak pedig nem engedhetik meg maguknak, hogy ilyen árut vásároljanak. „Mit szólna hozzá, ha a vientianei és a Luang Prabang-i üzletek áruválasztékát látná" — jegyezte meg barátságosan tolmácsom. „Ott USA-ból behozott narancs kapható, bár a legízletesebb déli gyümölcs is megterem hazánkban, azután van ott nylon-harisnya, amelyet senki sem visel, televíziós készülék, bár nincs adóállomásunk, villamos háztartási cikkek, bár senki sem használhatja őket, mert a vientianei áramfejlesztő erőssége alig elegendő arra, hogy minden lakásban egyegy villanykörte pislákoljon. .Kapható fürdőszoba-berendezés is, pedig sehol sincs vízvezeték — és sokkal több amerikai gyártmányú luxus gépkocsi, mint például Kalkuttában, amelynek csaknem háromszor annyi a lakosa, mint egész Laosznak. Aki esetleg megvesz egy ilyen Cadillac gépkocsit, pontosan öt kilométert utazhat rajta a városon kívül, és le kell fékezniea szinte áthatolhatatlan dzsungel előtt." Ez az amerikai „segítség" Laosz a legutóbbi évben 632 millió kip (piaszter) értékű árut hozott be külföldről, (főleg az USA-ból) és csak 20 millió kipért exportált árucikkeket. A lakosság egyetlen rétege, amely megtollasodott az amerikaiak segítségéből, — a bizományosok és a benszülött közvetítő kereskedők. Az USA segélyalapjából folyósítják nekik a dollárokat, hogy érvényesíthessék a kézálatt szerzett behozatali engedélyeket. Ennek alapján hogy visszaszállítsák Thaiföldre. Másnap reggel új szállítmányként ismét 100 lámpa érkezett Vientiáneba. Igen érdekes a Vientianet és Luang Prabangot összekötő út históriája is. Ezt az utat másfélmillió dollár költséggel egy évig építették, de már az első monszun teljesen tönkretette. Ezzel szemben Vientiane belvárosától a honvédelmi miniszter teniszpályájáig 12 kilométeres aszfaltozott út vezet. Savannakhetben áll egy díszes vasútállomás, amelyhez sohasem építettek vasútvonalat. élelmiszer

ärus a Phongravan-i utcán, kipért vehetnek egy dollárt, amelyet a fekete piacon 100 kipért adnak el és a „tiszta keresetért" ismét „hivatalos árfolyamú" dollárt vásárolnak. Senki sem törődik vele, hogy olyan árucikkeket hoznak be az országba, amelyeket senki sem vesz meg, mert senkinek sincs rájuk szüksége. A Iánckereskedők beseprik a nyereségeket és természetesen arra is hajlandók, hogy katonai puccsokkal, polgárháborúkkal kedveskedjenek jóságos kenyéradóiknak. Laoszban országszerte beszélnek a következő esetről: az egyik Valóban olyan szegény cég engedélyt kapott 5000 ország Laosz, hogy semmit petróleumlámpa behozatalára. sem ny

új

that az embereknek Néhány nap múlva tényleg 100 és azok semmit sem termeilámpa érkezett Thaiföldről, hetnek? Nem. Van Phon ThiuA következő héten _ ismét 100 ban gazda

g ércbánya van és lámpa jött meg, és ez így az országban vas

at, rezet, folytatódott a megrendelés aranya

t bányásznak, gumit, teljes lebonyolításáig. A szál- dohány

t, teáti cukorná

dat teraľhT„ZnJf i

aSn

m

MJS me,ne

k- Laosz évente 500

0 tobb az említett 100 lampa- 2Q m köbméte

r nál, amelyek napközben meg- *

r

t*

k

p_ tpakfát e

Xnortálhatna érkeztek és éjjel a Mekong ertekes teaktat exportalliatna, folyón ismét hajóra rakták, h

a 8

ePek, szállítóeszközök ál nának rendelkezesere. A külföldi segély azonban egy garast sem ad .erre a célra. Laoszban sokkal több rizst termesztenek, mint amennyire a lakosságnak szükség van. Míg a fölöslegekben bővelkedő területeken elrothad ' a gabona, az ország szűköködő részeiben nagy a nyomor, mert ahelyett, hogy az illetékesek utakat építtetnének és tehergépkocsikat vásárolnának, az USA „segélyén" saját „belátásuk" szerint Chrysler-gépkocsikat és Camel-cigarettát hoznak be. Az ország kereskedelme úgyszólván teljesen a thaiföldi behozataltól függ és Thaiföld bármikor beszüntetheti laoszi importját, ha a reakciósok nem értenek egyet a vientianei kormánnyal. Amerika a legutóbbi hat év alatt több mint 300 millió dollárt folyósított Laosznak. Eszerint 100 dollár jutott volna az ország minden lakosára, vagyis annyi, mint amennyi egy-egy laoszi átlagos évi jövedelme. És hová lett ez a tömérdek pénz? Világszerte ismeretes, hogy a pénzt polgárháború előkészítésére, hadserég felszerelésére, és kiképzésére fordították. Ebben az országban, ahol a lakosságnak 90 százaléka földműves, évente 590 ezer dollárt fordítottak mezőgazdasági célokra (a Time 1961. március 17-i számában közölt cikk szerint). Most már megértjük, hogy a csekély számú, de hősies laoszi nép miért harcol hazája szabadságáért, függetlenségéért és semlegességéért. Hogy mindezt még jobban megérthessem és megláthassam a sivár statisztikai adatok mögött a való életet, egy reggel a Pathet-Lao egyik őrjáratával felkerestem a dzsungel közepén fekvő Cham Khay falut. Űtunk keskeny erdei ösvényeken és szálfákból összerótt hidakon át vezetett. Tarka tollú papagályok Rikácsoltak a fák koronáján, apró majmok ugráltak ágrólágra és a tavak partján simaszőrű bivalyok legelésztek. A falu határában Thit Vandy, az óriástermetű, sötétbarnára cserzett bőrű, széles karimájú kalapot viselő törzsfőnök fogadott bennünket. Útközben kisebb laoszi népismereti előadást tartott. A lakosság fele nemzeti kisebbségekhez tartozik, így például az indonéziai származású lao then-törzs, a ngy a lao sung-törzs, az utóbbinak egyik ágával már ÜJ SZÖ 4 * 1961. június 10.