Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-09 / 159. szám, péntek

Egyéni gondok - kollektív megoldás A brnói Ján Sverma Irógépgyár fejlesztési osztálya elkészítette az első csehszlovák gyártmányú elektromos írógépet. A „Consul" jelzésű, kor­szerű elvek alapján készített gépet közönséges hálózati váltóáram hajtja. — Az űj írógép prototípusát a J. Sverma üzemben próbálják ki. (E. Bican — ČTK felv.) AZ ÚJ SZÓ Jól működik az állategészségügyi szolgálat A hat és fél ezer lakosú évről évre gyarapodó Radotín tizennégy kilométernyi távolságra délnyugati irányban fekszik a milliós fővárostól. Mindenki, joggal feltételezhetné, hogy a radotíniak túlnyomó többsége Prá­gába jár munkába. Hát ez nem egé­szen így van. Csak kétezren járnak be a fővárosba, viszont háromezer prágai és kijpríyékbeii^ dolgozó keresi kenyerét és építi a szocializmust Ra­dotínban. Ebből az egyszerű tényből már könnyű arra következtetni, hogy a jelentős ipari központban bőven van munkaalkalom. A Vörös Pün­kösd, a kilencvenéves jubileumát ün­neplő és dicső forradalmi hagyomá­nyokkal rendelkező Pragocement, a szocializmus építkezése büszke ne­vét viselő, július elsején már üzem­be helyezendő és a radotíni határ­ban terpeszkedő nagyfontosságú lochkovi óriáscementgyár, a Konst­ruktíva, a Prefa, a Technometra és a többi üzem munkaerőhiánnyal küzd. Munkaerőhiány az üzemekben, — és belső munkaerőtartalék a faluban. Hogyan fér ez össze. Számos fiatal anya állást vállalna, állást kapna — ha volna elegendő bölcsőde, elegendő óvoda. Nincs minden családban kéz­nél a nagymama. No meg ma már a nagymamák is üzemekben dolgoznak. Josef Procházka, a radotíni HNB tit­kára fején találta a szöget, amikor felsóhajtott: — Ügy vagyunk, mint a tizenötéves fiúk és lányok szülei. Egyre csak nőnek fejlődnek e gye­rekek és minden rövidnek, ázűknek bizonyul. Mindent kinőnek. Nagyobb a terv, nagyobbak az üzemek, kielé­gítő a lakásépítés, felépítjük a kul­túrházat, a stadiont, az üzletházat. A legnagyobb gondot most a kicsi­nyek elhelyezése okozza. Az anyák egyéni aondja kollektív és gyors megoldást kíván. Ezek az anyák ugyanis nagyon tü­relmetlenek és ha a helyi bölcsőde, övoda vezetői, Šoková és Kocovská elvtársnők tanácstalanságukban el­elküldik őket azzal, hogy betelt a létszám, mindjárt a HNB-hez fordul­nak. A radotíni asszonyok fegyelme­zettek, öntudatosak, megértők az át­meneti nehézségekkel szemben. De azt is tudják, hogy a nehézségek le­gyürhetők. Falujuk élére éppen azért válasz­tották a mostani elnököt, titkárt, a néppel, a dolgozókkal érző nemzeti bizottságot, hogy a hatalom helyi képviselői megoldják a felmerülő problémákat. Ez a kölcsönös bizalom már egymagában fél siker. Az épülő új lakótelepen a négy-hatemeletes bérházak tövében lesz majd korszerű bölcsőde, óvoda, iskola. De amíg az elkészül és hasz­nálatba kerül, addig sok víz folyik le a rakoncátlan Berounkán. Mondom, az anyák türelmetlenek, gyors megol­dásra van hát szükség. Aki gyorsan ad, kétszer ad. A gyors megoldás se­gíti a munkára váró asszonyokat, csökkenti a munkaerőhiányt, még­pedig belső helyi forrásokból, meg­gyorsítja a harmadik ötéves terv tel­jesítését. Hol van hát a helyzet nyit­ja' Az ilyen villámgyors megoldás — természetesen — sokszor csak pro­vizórikus, átmeneti jellegű. De pár évre mégis segít, hasznos, nyugodt átmenetet képez a semmiből a tartós megoldásig. Az ilyen gyors megoldás sokszor egy jó ötleten alapul. Lám, milyen jó ötletnek bizonyult, hogy Bohumil Procházka, a HNB három időszakon át tevékenykedő elnöke, évtizedes közéleti tapasztalatokkal rendelkező, előzőleg egyéb párt- és állami funkciókat viselt titkára és a tervbizottság tagja közösen, hivata­los órában sétára indultak a faluban. Több szem — különösen együttesen — többet lát. Sétájuk eredményeként rájöttek arra, hogy az egyik építő­vállalat fapavilonja nincs kellőkép­pen kihasználva. Az események most már sebesen peregnek tovább. Az építővállalat június végéig ki­üríti a meglehetősen elhanyagolt ál­lapotban levő, de rendbehozhatő pa­vilont. Addig — illetve már a napokban — a HNB saját rezsijében elkészítteti a pavilon szükséges átalakításának a tervét és költségvetését. Kicserélik az ablakokat, ajtókat, itt-ott közfa­lat húznak, korszerűsítik az egész­ségügyi berendezést, kifestik a fala­kat, rendbehozzák a pavilon külsejét és környéket. További harminc-negy­ven gyerek óvodára talál addig is, amíg felépül a 180 gyereket befogadó új épület a már említett lakótelepen. A bölcsőde további férőhelyeit a házban lévő RAJ ideiglenes raktárá­ból varázsolják elő. Persze mindez a munka ma­gától vagy egy bűvös füttyszóra, nem készül el és az építkezési anyag, meg az érte járó pénz sem hever csak úgy az utca szélén. Azért van a falu élén helyi pártbizottság, huszonnégy üzemi és két utcai alapszervezet, azért van a helyi nemzeti bizottság­nak pótköltségvetése, tizenhárom szakbizottsága, köztük nőbizottsága, hetvenöt bevált akvitistája, azért dolgozik minden helyi képviselő kör­zetében hét-kilenctagú polgári bi­zottság, hogy egy ilyen feladat meg­valósítása a „Z" akció keretében ne okozzon különösebb gondot. Mert azért a helyi üzemek, a dolgozók, a szülők mozgosításá mégis csak gon­dot okoz. Előfeltétel a jó együttmű­ködés, az agitáció, a meggyőzés. Az építkezési anyagot, a pénzt elő kell teremteni, a munkát el kell végez­ni. — De éppen azért vagyunk itt, hogy mindezt megszervezzük —: mondja szinte egyszerre a két Pro­cházka az elnök és titkár, és a legtermészetesebb hangon, szívélye­sen meginvitálnak a szeptember ele­jei óvodanyitásra. A radotíniaknak érdeke, hogy a ré­giből készülő új óvoda a nyár végé­re meglegyen. És ahol ilyen lelkes a népi hatalom helyi szervének a ve­zetősége és ahol az asszonyok való­ban dolgozni akarnak, az üzemeknek pedig munkáskézre van szükségük, ott a gyors eredmény nem lehet két­séges. És ami a legértékesebb: mind­ez a felsőbb szervek segítsége nél­kül. Radotín lakossága hat millió ko­rona értékben végzétt eddig társa­dalmi munkát a szocializmus és a maga javára. Régiből készülő új óvoda. ^ Talán nem tetszik valakinek? Nem az a jó szülő, aki gyermekének — bármeny­nyire is szereti — mindig drága, új ruhát vesz. Nem az a jó gazda, aki könnyelműen elherdálja és lebecsüli a dolgozók által életrehozott értéke­ket. A szocializmus, a kommunizmus még sok derék, fiatal építőjét nevel­hetik ebben a korszerűsítendő épít­ményben. * * * t Meghatottan állok a rado­tíni hatalmas márványemlékmű előtt és olvasom a köbé vésett szavakat: — Emberek, legyetek éberek! 1930. április huszadikán a munkanélküli­ség, nyomor, éhség idején itt tün­tetett a V. Kopecký kommunista kép­viselő által vezetett ifjúság a jobb életért. Az uralkodó burzsoázia fegy­veres ereje a nőkbe és a gyerme­kekbe lőtt. Tisztelettel adózunk a szocializmus harcosainak. Tavaly volt harminc éve ennek. Ma a legnagyobb gondunk a nőkről és a gyermekekről való gondoskodás. Legnagyobb tiszteletünket a régi harcosok, hős vértanuk iránt azzal rójuk le nemcsak Radotínban, hanem az egész országban, hogy dicső par­tunk állandó munkát, rendes megél­hetést, gondtalan jövőt biztosít fel­nőtnek, fiatalnak egyaránt. Ahol azelőtt munkásvér folyt, ott a szocializmus emlékművet állít. Min­den munkahely, minden bölcsőde, óvoda, iskola a szocializmusnak egy­egy ilyen emlékműve. Ahol azelőtt munkanélküliség, nyomor, éhség ellen tüntettek, most teljesítik a választók kívánságát, méghozzá gyorsan, a helyzet alapos ismeretében és a dolgozók aktív részvételével. SZILY IMRE A kolárovôi EFSZ-ben 2500 szarvas­marhát, 5000 sertést és megközelítőleg 30 000 baromfit tartanak, Ennyi állat kö­zött könnyen terjed a betegség s nem kis gondot okoz a betegségek elleni vé­dekezés. Ennek ellenére Kolárovóban az állategészségügyi előírások pontos betar­Amiró'l beszélni kell Gyakran olvassuk az újságokban, hogy a tejtermelésben országos viszonylatban nem állunk a legjobban. Mi petéňiek azonban azt tapasztaltuk, hogy ennek talán nem is csupán a termelök az oko­zói. Sokszor a felvásárló üzem részéről történik a hiba. Nem ritkaság, hogy elviszik tőlünk a kifejt tejet, de nejn hagynak itt, illetve nem hoznak vissza annyi kannát, amennyi a következő fe­jeshez szükséges lenne. Természetesen így a fejők olyan edényekbe öntözik a kifejt tejet, amilyenek rendelkezésükre állnak. Azokban pedig nem lehet elszál­lítani. Olyan eset ís előfordult, hogy a reggeli tej felét (éppen kannahiány miatt) itthagyták és a tej ki volt téve annak a veszélynek, hogy megsavanyodik a kö­vetkező fordulóig. Ez különösen nyáron könnyen megtörténhet. Jó lenne, ha az illetékes szervek mielőbb segítenének az említett fogyatékosságokat kiküszöbölni. Szakács Imre, Petéň tásával (ezért prémium jár) sikerül tá-: voltartani a különböző járványokat, ami a szövetkezet számára kétszeres jövedel-í met jelentett. Egyrészt egészséges ma-; radt az állomány, másrészt: a szövet-: kezet a betegségek ellen folytatott ered­ményes küzdelemért csaknem 350 000 korona pénzjutalomban részesült. „ Meg kell jegyeznem, hogy a betegségek ellen nem csupán az oltótűvel védeke­zünk. Nagyon fontos az állatgondozók oktatása is. Évenként kb. 40—50 alka-. lommal tartunk különféle szakmai elő­adást, melyeken az illetékesek részt vesz­nek és kérdéseik alapján tárgyaljuk meg az egészségvédelmi feladatokat. Nem kis részben ez a siker titka. Dr. Patus Sándor, Kolárovo Sok az igénylő Ä Michalovcei Gép- és Traktorállo­1 más dolgozói kitesznek magukért. 32 szövetkezetben szereltek be önetetőket száraz etetésre. Nagy a feladatuk ez­után is. A mezőgazdasági gépek javítása mellett 56 szövetkezet vízvezetékét, fejő­gépeit és az új technológiával kapcso­latos más felszerelést kell beszerelniök, hogy a szövetkezetek olcsóbban termel-: hessenek. Stýbar Rudolf, Košice HARRY SICHROVSKY: A Xien Khouang-i pagoda egyik szerzetese. (A szerző felv.) Ma természetesen min­den ember legnagyobb prob­lémája a szabadságharc és a haza jövője. A szerzetesek ugyan tiszteletben tartják azt, a parancsot, mely szerint nem szabad beleavatkozniuk a po­litikába, de nem térnek ki a felmerülő problémák elől. Kül­földön aligha ismeretes az a tény, hogy amikor Kong Le kapitány kivonult Vientiáne fővárosból, 2000 szerzetes csatlakozott hozzá, akik ma szorgalmásan dolgoznak a fel­szabadított területen. A tiszteletre méltó Mahabao Kamyar Naurati, a phongsza­vani pagoda apátja nagy hév­vel beszél a szabadságharcról. „Vallásunk előírja hogy azok érdekében fejtsük ki tevé­kenységünket, akik igaz ügyért szállnak síkra, az ország sza­badságáért és elsősorban a bé­4. BUDDHA — KONTRA USA KULUGYMINISZTERIUMA Lebilincselő kép; az élénkzöld laoszi völgyekben rikító narancssárga foltok. Ha közelebb kerülünk hozzájuk, látjuk, hogy ezek a tarka fol­tok buddhista szerzetesek tó­gái. A kopaszra nyírt, „bhik­suk" — kolduló barátok — méltóságteljesen lépegetnek a meztelen lábra húzott egysze­rű sarukban. Egyik kezükben néha fából készült rizses-csé­sze látható, melyet különben bő csuhájuk ráncaiba rejte­nek. Laosz 30 ezer szerzetese olyan hatalom, amelyet senki sem hagyhat figyelem kívül. Nincs olyan kormány Laosz­ban, amely a bhiksuk akarata ellen, sőt támogatása nélkül láthatná el hivatalát. Az ifjú, aki a Xieng-Hou­ang-i Souvannatsak nevű pa­godába vezetett, szorosan testhez simuló tarka inget vi­selt. Megtudtam tőle, hogy csaknem minden 14 — 20 éves ifjú bizonyos ideig, rendsze­rint 1—3 évig szerzetesként él a pagodákban. Ezen idő le­telte után ismét visszatérhet a polgári életbe. Ifjú vezetőm is szerzetes volt, jelenleg a Patet Lao egységek főhadi­szállásának egyik írnoka. Maha Kham Panh a pa­goda apátja, aki lejött a lép­csőkön, hogy üdvözöljön ben­nünket, rokonszenves ember, és fiatalos megjelenése szinte meghazudtolja, hogy ily mél­tóságteljes tisztséget tölt be. Folyékonyan beszél angolul és franciául — „A mi vallásunk igen engedékeny és demokra­tikus — kezdte el mondóká­ját, amikor törökülésben el­helyezkedtünk a pagoda csar­nokának kőpadlózatán. A May­ana-buddhizmus Buddhát is­tenné, eszményképpé tette, akihez a hívők imákban fo­hászkodnak. E felekezet leg­szélsőségesebb formája a lá­maizmus, amelynek hívői a fe­lekezet élő főnökét — a lá­mát — is istenként tisztelik. Laosz, Ceylon, Burma, Thai­föld és Kambodzsa területén a Hinayama — buddhizmus az el­terjedt, amely Buddha eredeti tanain alapul és Buddhát nem tekinti istennek, hanem taní­tónak. A mi hitünk az életre tanít és arra szólít fel ben­nünket, hogy már itt földi éle­tünkben segítsük egymást, jól cselekedjünk, nemcsak halá­lunk után, a túlvilágon." Váratlanul mélyen bugó gongütések szakítják félbe be­szélgetésünket. Kora reggel van, a szerzetesek kivonulnak a kolostorból rizses csészéik­kel, hogy az ősi hagyományok­hoz híven koldulással szerez­zék meg napi élelmüket, mint­ahogyan Buddha tette vándor­lásai közben. Tógájuk sárga színe is a mester porlepte öl­tözékére emlékeztet. Ami élel­met a szerzetesek összegyűj­tenek, egy halomba szórják és azután igazságosan elosztják egymás között. Délben ismét koldulnak és a nap folyamán ekkor étkeznek utoljára. A szerzeteseknek tógájukon, sa­rujukon, ernyőjükön és rizses csészéikén kívül nein lehet semmi földi javuk. Agy he­lyett deszka priccseken alsza­nak. A kolostorban igen szi­gorú a fegyelem és az er­kölcs, s ezt a szerzetesek kö­vetkezetesen be is tartják, de különösen a következő öt pa­rancsot: ne lopj, ne ölj, ne hazudj, ne érints nőt, ne él­vezz szeszesitalokat. A budd­hizmusnak Laoszban nincs or­szágos egyházi feje. Minden pagoda élén egy apát áll, akit a szerzetesek választanak, s akinek nincs felettese. A nép tiszteli és becsüli a szerzete­seket, de nem állítja őket is­tennel egy sorba. A hatóságok a szerzeteseket nem tartóz­tathatják le, nem hívhatják be katonai szolgálatra és bíróság elé sem állíthatják, viszont s szerzetesek sem emelhetnek panaszt mások ellen. „Időnknek csak csekély tö­redékét töltjük szent könyvek tanulmányozásával - válaszolt az apát kérdésemre. — Leg­főbb feladatunknak azt tekint­jük, hogy segítsünk a népnek. Első sorban a gyermekeket oktatjuk és rendszerint a mi iskolánk az egyedüli a falu­ban. Tanácsot adunk a parasz­toknak a mezőgazdasági mun­kákra, és segítséget nyújtunk nekik, ha nehéz helyzetbe jut­nak. Higiénikus életmódra szoktatjuk őket és szükség esetén első segélyt nyújtunk, mivel nálunk nincsenek orvo­sok. A nép esténként gyakran jön össze a pagodában. A pa­rasztok elmondják problémái­kat és tanácsot kérnek tő­lünk." kéért küzdenek. Az a véle­ményünk, hogy Phouma tör­vényes kormánya eleget tesz ezeknek a feltételeknek." Az apát beszélgetés közben egy pálmaággal legyezgeti ma­gát. „A bhiksuk ezen állásfog­lalása talán érthetetlen sok ember számára, akik nem él­nek Ázsiában," — bátorkod­tam megjegyezni." „Hiszen ál­landóan azt halljuk hogy pz amerikaiak, a Nosavan- és Boun Oum klikk védnökei a vallásszabadságot líirdetik és a hitet védelmezik az isten­telen kommunistákkal szem­ben." Az apát legyezőjével a mel­lette ülő szerzetesre mutat: — Kérdezze csak meg Sink­haradzsa testvérünket, mi a véleménye erről, ö pontosan tudja, mi az igazi helyzet. No­savan titkosrendőrsége letar­tóztatta, mert faluról falura járva a béke gondolatát hir­dette. Elkobozták szent köny­veit, amelyekből a Pancsa Si­lát, hitünk öt erkölcsei elvét idézte, amelyek alapján fogal­mazták meg az egymás mel­lett élés öt elvét is. Ezeket az elveket nem mi találtuk ki, hiszen már ezer és ezer Sve le vannak rögzítve a buddhista egyházi törvények gyűjtemé­nyében. Nosavan azonban búj­togatásra alkalmas irodalom­nak tekinti. Ez azonban még nem a legrosszabb, amit No­savan elkövetett. Pribékjei több szerzetest megkínozták, sőt, néhányat meg is gyilkol­tak. Évszázadok óta egyet'en uralkodó sem vetemedett ilyen gaztettre. Az amerikaiak be­avatkoznak belügyeinkbe és nem tesznek kivételt a vallas­sal sem. Az egyik nyugat­európai folyóiratban közölt képen egy buddhista lelkész — legalább is annak volt öltöz­ve — megáldja & zendülők hadseregének fegyverét. Ez pedig hallatlan bűn és telje­sen ellentmond legszentebb elveinknek. így festenek hát a vallás „védelmezői". Joggal állíthatjuk, hogy az USA kül­ügyminisztériuma nem lép fel a vallás védelmezőjeként, el­lenkezőleg, szembe száll Budd­ha tanaival. Ezek a katonák irtóznak az oktalan ember­öléstől. Mivel az ellenséges hadsereg katonái amúgy is megfutamodnak, vagy megad­ják magukat, mert nem akar­nak harcolni az igazságtalan ügyért és ölni sem akarnak, a legtöbb csata úgy végzčdik, hogy a katonák nem kénysze­rülnek a buddhista vallás tör- * vényeinek megsértésére. Nem kaptam azonban választ a szerintem legfontosabb kér­désre: Mi a buddhista szerze­tesek állásfoglalása a háború kérdésében, ha elítélik az emberölést?" — Ezt a kérdést annak tu­datában tettem fel, hogy egyetlen . mondattal ő sem magyarázhatja meg azt, ami­ről emberemlékezet óta folyik a bölcselők vitája. Az apát arcán mosoly fut végig és hosszas magyarázatba kezd, amelynek végső kicsengése ez: — A békét, a semlegessé­get, a békés egymás mellett élést és azon célok követését hirdetjük, amelyek összhang­ba hozhatók a Buddha által ki­jelölt úttal. Nem teljesen ma­gától értetődő tehát, hogy azokért imádkozunk és azoké az áldásunk, akik e célok el­érésére törekednek, nem pe­dig azoké, akik ennek ellen­kezőjét akarják?" Újabb gongütés jelzi, hogy alkonyodik, hogy ismét eltelt egy nap. Nemsokára a szerzetesek fáklyákkal vilá­gítva kísérnek ki bennünket a szabadba, ahol ragyogó csil­lagokkal teleszórt ég borul a laoszi hegyekre és völgyekre. KÖVETKEZIK: DOLLÁRÖZÖN ÉS CÖLÖPHÁZAK. JJJ SZÖ 4 * 196 1- június 9.

Next

/
Thumbnails
Contents