Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-07 / 157. szám, szerda

Külkereskedelmünk fejlődése * Az a tény, hogy második ötéves tervünk éveiben lényegesen fellen- 1 dült népgazdaságunk, magasabbra emelkedett hazánk lakosságának anya- ] gi és kulturális színvonala, megcáfolhatatlanul bizonyítja a dolgozók ; öntudatos alkotó munkájának eredményességét, a szocialista Csehszlová- ! kia gazdasági sikereit. Népgazdaságunk e jelentős fellendülése igen ki- J fejezöen nyilvánult meg külkereskedelmi kapcsolataink lényeges kibővü- j lésében is. A második ötéves terv szerint 48 százalékkal kellett volna növekednie külkereskedelmünk terjedelmének, ám ezt a százalékarányt — összehason­lítható számokban kifejezve — lé­nyegesen — mintegy 80 százalékkal — túlszárnyaltuk. A második ötéves terv idején gyorsabb, egyenletesebb volt külkereskedelmünk kibontakozá­sának üteme, mint az első ötéves terv éveiben. Míg az 1950—1955-ös években 9 százalékkal növekedett külkereskedelmünk terjedelme, e té­ren 11 százalékos gyarapodást értünk el a második ötéves terv éveiben. E második ötéves időszakban fő­leg gépeket, egyéb ipari berendezé­seket és műszereket szállítottunk külföldre. Mennyiségük 43—44 szá­zaléka volt kiviteli árucikkeink egész mennyiségének. A hazánkból expor­tált áru körülbelül egyötödét képez­te az élelmiszerek s a közszükségleti árucikkek, különösen a textiláru és lábbeli kivitele. A hagyományos me­zőgazdasági és élelmiszeripari ter­mékek — cukor, komló, sör és ma­láta — mintegy 6—7 százalékát tet­ték ki a második ötéves terv éveiben lebonyolított árukivitelünknek. Az említett idő alatt különösen az jel­lemezte külkereskedelmünket, hogy egyrészt lényegesen növekedett a gépek s a nem élelmiszeripari áru­cikkek kivitele, másrészt igen gyors ütemben fokozódott a gépek beho­zatala. Külkereskedelmünk egyre több nyersanyaggal látta el hazánk ter­melési ágazatait, de egyúttal nagy mennyiségű közszükségleti árucikket is hozott a belföldi piacra. Ami az említett tevékenység terü­leti alapját illeti, továbbra is á szo­cialista tábor országaihoz, különösen a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági kapcsolataink állnak az előtérben. A szocialista tábor országai egybe­hangolták termelési "terveiket és a hosszú időre szóló szerződéseken alapuló kölcsönös kereskedelem he­lyett a szorosabb együttműködés módozatait juttatják érvényre. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamainak képviselői megegyeztek a nyersanyag-alap bő­vítésére irányuló együttműködésről is. A Szovjetunióval folytatott külke­reskedelmünk forgalma , csaknem egyharmada a második ötéves terv éveiben külföldön lebonyolított áru­forgalmunknak. Ez a forgalom — fo­lyóárakban kifejezve — 1960-ban 68 százalékkal volt nagyobb, mint 1955­ben. A Szovjetunió különböző nyers­anyagok és gépek szállításával biz­tosítja iparunk s közellátásunk szük­ségleteinek kielégítését. A legtöbb gépipari és nem élelmiszeripari árut a Szovjetunió vásárolja Csehszlová­kiától. Lényegesen — 60 százalékkal — növekedett a tőkés országokkal foly­tatott kereskedelmünk keretében lebonyolított áruforgalom is. A gaz­daságilag kevésbé fejlett országok­hoz fűződő kereskedelmi kapcsola­taink ugyancsak egyre nagyobb rhé­reteket öltenek. Ezekbe az orszá­A/WVMA/WVWVW^AAAAAAl Gépeket, ipari berende- <j zéseket és műszereket; szállítunk külföldre ® Előtérben; a Szovjetunióhoz fűződő gazda-; sági kapcsolatok • A tőkés or­szágokkal is bővültek kereske-l delmi kapcsolataink gokba főleg gépeket, valamint nem élelmiszeripari közszükségleti áru­cikkeket szállítunk és tőlük főként nyersanyagokat vásárolunk. Csehszlo­vákia az ezekhez az országokhoz fű­ződő gazdasági kapcsolatai érdeké­ben nemcsak hosszú lejáratú hitelt nyújt nekik, hanem szakemberek ré­vén műszaki segítséget is. Külkeres­kedelmünk ezzel jelentősen részt vesz fontos politikai feladatok telje­sítésében. Hathatósan hozzájárul ah­hoz, hogy a kevésbé fejlett országok minél előbb szabadulhassanak a tő­kés monopóliumok csaknem korlát­lan gazdasági befolyásától. A külkereskedelmi kapcsolatok e nagyszabású kibontakozásával egy­idejűleg igen sikeresen fejlődött a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csa tagállamainak tudományos-mű­szaki. együttműködése is. A baráti országok számos szakembert küldtek hazánkba továbbképzés céljából, akiknek nálunk minden lehetőségük­megvolt arra, hogy szakiskoláinkban, avagy közvetlenül üzemeinkben gya­rapítsák ismereteiket. Dr. F. Šulc A Prágai Tavasz mérlege JÓL DOLGOZTAK májusban a bányászok Bányászaink a májns havi termelé­si tervet 101,2 százalékra teljesítet­ték. Terven felül több mint 95 ezer tonna szenet adtak az országnak. Az észak-csehországi körzeten kívül va­lamennyi vállalat teljesítette tervét. Májusban a Čierna nad Tisou-i határállomáson a szocialista tábor szakemberei­nek a részvételével szovjet gyártmányú vasútépítő- és karbantartógépeket pró­báltak ki. A bemutatott gépek arról tanúskodnak, hogy a konstruktőrök figyelme főleg arra irányult, minél jobban kiküszöböljék a kézi munkát. Képünkön: a „Pla­tov" nevet viselő sinrakó- és felszedő daru, melynél a kézi munka csak arra szol­gál, hogy a kezelőfülkében ülő ember gombnyomások segítségével működésbe hozza a szerkezetet. A daru teljesítő kép essége egy óra alatt 1500 méter sín fel­szedése, vagy lerakása. (ČTK felvétele.) Június 4-én már hagyományosan Beethoven IX. szimfóniájával zárult az idei Prágai Tavasz. Dr. Václav Holzknecht és dr. Vilém Posplšil, a Prágai Tavasz rendező bizottságának vezetői az idei zenefesztivált az utóbbi évek Prágai Tavaszai között a legsikeresebbnek minősítették. Bi­zonyították ezt a naponta az utolsó helyig kiárusított hangversenyter­mek. Még egy évben sem volt olyan érdeklődés a hangversenyek iránt, mint az idén, ami részben a jól összeválogatott műsornak, részben a kiváló muzsikusok fellépésének kö­szönhető. A 47 hangversenyt és húsz opera­előadást 80 000 ember nézte,*illetve hallgatta végig. A több száz külföldi megfigyelő, zenészek, zenetudósok, zenekritikusok egyöntetűen meg­egyeztek abban, hogy a prágai kö­zönségnek öröm játszani. Hozzáértő, de amellett igen hálás publikum s a hangversenyeken olyan légkört te­remt, amely a művészeket a legki­magaslóbb teljesítményekre ösztön­zi. A fesztiválok színvonala olyan fo­kot ért el, hogy a külföldi művé­szek, zenekarok számára kitüntetést és megtisztelést jelent a Prágai Tavaszon fellépni. « Szám szerint 11 hazai és 3 külföldi zenekar, 3 csehszlovák és 4 külföldi kamaraegyüttes, 10 csehszlovák és 12 külföldi karmester, 21 csehszlovák és 17 külföldi szólista szerepelt az idei fesztiválon, ezenkívül a Nem­zeti Színház és a Smetana Színház, valamint a konzervatórium ének- és balettegyüttesei. Rekordot ért el a külföldi közve­títések száma is. 57 rádióállomás vette át a Prágai Tavasz műsorait, a többi között a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia, Kanada, Finnország, Ceylon, Japán, Elefántcsontpart stb. Jól sikerültek az egyes művészek találkozásai néhány üzem dolgozóival. Idén első ízben került az ilyen be­szélgetésekre sor. Lev Oborint pél­dául a kladnóiak üdvözölték körük­ben. A fesztivál rendezősége jövőre több találkozást szeretne megvalósí­tani, hogy a hangversenypódiumok művészei közelebbről megismerjék üzemeink életét, a dolgozók pedig ilyen közvetlen beszélgetésekkel könnyebben megtalálják az utat a zenéhez. —va Emberéletekről van szó Megkezdődik a fürdőidény • A tilalmi táblák figyelmez­tetnek • Biztonsági szolgálat a fürdőhelyeken Maholnap beköszönt a nyár, rövid idő múlva megnyílnak a nyárifürdők. A forró nyári napokon jólesik a fo­lyók, a patakok, vagy az emberektől nyüzsgő medencék vizében felüdülni, elszórakozni, sportolni. Tudni kell azonban azt is, hogy saját meggon­latlanságunk sok esetben bajt okoz­hat. Még mindig nagyon sok vízbe­fulladási eset fordul elő. A víz veszé­lyes, emberéleteket követel. A nyugat-szlovákiai kerületi köz­rendvédelmi bizottság a múlt évi ta­pasztalatokból kiindulva május má­sodik felében megvitatta az 1960-as évben előfordult vízbefulladási ese­teket. Az elővigyázatossági rendsza­bályok ellenére is 31 szerencsétlen­ség történt a múlt évben, ebből a kiskorúaknál 19 esetben. Mi ennek az oka? Elsősorban az, hogy a fürdőzők nem veszik figyelembe, vagy eltávo­lítják a fürdést tiltó táblácskákat, túlbecsülik — főleg a fiatalság — képességeiket, fizikai erejüket. Sok esetben fogadás, vagy a kiváncsis­kodás a szerencsétlenség oka. De oka lehet az alkoholizmus is. Az alkohol­mámoros ember a víztől akar minél hamarabb kijózanodni. Ruhástól bele­ugrik a vízbe, fáradság és gyenge­ség lesz úrrá rajta s a legtöbb eset­ben már nem tud kimászni a partra. A kiskorúak nagy számának víz­befulladása komoly és fenyegető jel a szülők számára, hiszen ők felelő­sek gyermekeik életéért, főleg olyan helyeken, ahol szabad lehetőség van a fürdőzésre. Ilyenkor tragikusan végződhet a fürdés, ha a gyermekek felügyelet nélkül vannak. Ezt igazolja egy No­vé Zámky-i eset is. Š. V. kisfiú fel­ügyelet nélkül ment a Nitra folyó partjára, ott megcsúszott, a vízbe esett és belefúlt. Hasonló eset tör­tént 1961. május 18-án Bratislavában. Az ötéves E. I. egy vízzel telt ka­vicsgödör mellett játszott, megcsú­szott és a négy méter mély vízben lelte halálát. Sok ilyen és hasonló esetet emléthetnénk elrettentő pél­daként. Mindenképpen helyes, hogy az em­lített bizottság már most megkezdte előkészületeit a nyárra. A fürdőhe­lyeken állandó biztonsági szolgálatot szervez, jelzőtáblácskákat függeszt ki, gondoskodik róla, hogy a fürdő­zők bőségesen el legyenek látva al­koholmentes üdítő italokkal. Štefan Sloboda ber. akik szívesen vállalják ezt a kellemetlen kötelességet. Egy 19 főnyi rendőrosztag 1960. május 24-én az éjjeli órákban, határozott léptekkel elhagyta a börtön kapuját és elhaladt az amerikai katonai tanácsadók főhadiszállása mel­lett, amelynek szinte nappali fényben úszó helyiségeiben ép­pen whiskyivászatot rendeztek; elhaladt a rendőrség szállása mellett is, ahol az őrség kemé­nyen tisztelgett az osztag pa­rancsnokának. Az osztag nyíl­egyenesen a városhoz közeli erdő felé vette útját, ahol az említett kolostor szerzetesei vártak, hogy átvezessék a dzsungelon. A menekülők már éjjeli menetelésük közben megpillantották az üldözésükre küldött páncélkocsik vakító fényszóróit. A hathavi menetelést érzékeltető hősköltemény még megírására vár. Szufanuvong tíz bajtársával és volt őreivel — kilenc katonával — to­vább menetelt — nemcsak azért, hogy megmentse életét. A parasz­tok a kis csoportot minden falu­ban szeretettel s a legnagyobb tisztelettel fogadták és elhalmoz­ták ajándékokkal. A herceg és bajtársai mindenütt felszólították [SZUFANUVONG HERCEG; a férfiakat, vegyenek részt a sza­badságharcban, küzdjenek fegy­verrel az amerikai elnyomók és ügynökeik ellen. Mindenütt parti­záncsoportok csatlakoztak hozzá­juk és a kis csoport merész me­nekülése 10 000 harcos diadalút­jával ért véget, akik 1960. novem­ber 7-én, a Nagy Októberi For­radalom évfordulójának napján be­vonultak az általuk ismét felsza­badított Sam Neurába. A herceg és bajtársai menekülését követő 77 nap fo­lyamán azonban Vientianeban is 'Olyan eseményekre került sor, amelyek döntő módon be­folyásolták a történelmi fejle­ményeket. Ezeknek az esemé­nyeknek középpontjában egy huncut mosolyú, sötét szemű, alig 165 cm magas kapitány, a 28 éves Kong Le állt, egy dél­vidéki savannakheti koldússze­gény mezőgazdasági munkás fia, akinek rokonai tették le­hetővé, hogy iskolába járjon. Ebben az ipar és kereskedelem nélküli országban, ahol nincse­nek tudományos és kulturális intézmények, csak a katonai hivatást választhatta a tehet­séges fiatalember. Így lett Kong Le katona és később tiszti rangra emelkedett. Az amerikaiak felfigyeltek a te­hetséges és a legénység kö­rében közkedvelt fiatalember­re. A Fülöp-szigetekre, majd az USA-ba és Thaiföldre küld­ték, ahol kiváló kiképzésben részesült. Azután kinevezték Kong Let a II. ejtőernyős zász­lóalj parancsnokává, melynek az volt a 'feladata, hogy ököl­ként csapjon le a felszabadító mozgalomra — a Patet Lao hadseregre. Kong Le több bün­tető különítmény parancsnoka volt, de mivel nem volt zsoldos természete, sok minden gon­dolkodóba ejtette. „Legelőször két dologra figyeltem fel" ­elemzi akkori gondolatait) „el­sősorban arra, hogy a nép nem állt oldalunkra, gyűlölt, utált bennünket, másodsorban arra, hogy zászlóaljamban volt ugyan Ü'J SZŐ 5 + 1961. június 10. hárult a családfő szerepe. Szufanuvong Hanoiba járt kö­zépiskolába és később a párizsi műszaki főiskolát látogatta. A két fivér apjuk példáját akar­ta követni, aki mérnök és nyomdaipari gépek szakértője volt. Phouma hajóépítészeti, magasépítészeti és elektro­technikai mérnöki diplomát szerzett, Szufanuvong pedig az út- és hídépítési szakmát vá­lasztotta. Szufanuvong 1937­ben Bordeauxban és Le Hav­reban dolgozott, akkor,' ami­kor a népfront nagy szerepet töltött be ' Franciaországban. A fiatal hercegnek alkalma volt egészen más franciák megismerésére; ezek lényege­sen különböztek a szemtelen gyarmati hivatalnokoktól és durva pribékektől, akikkel ha­zájában találkozhatott. Fran­ciaországban haladó szellemű értelmiségiekkel, munkás funkcionáriusokkal és szak­szervezeti vezetőkkel tartott fenn kapcsolatot. Megismerke­dett a francia forradalom, a marxizmus eszméivel, ami döntő befolyást gyakorolt ké­sőbbi életére. A herceg visz­szetérve hazájába hidakat, utakat épített Vietnamban és vietnami lányt vett feleségül. Amikor a japánok megszállták Indokínát, Szufanuvong felvet­te a kapcsolatot az ellenállási mozgalommal, s hála nagy akaraterejének, kiváló szerve­zőképességének, értékes ta­pasztalatainak, nemsokára vál­lalhatta a vezető szerepet. Er­ről Laosz 1945. évi első fel­szabadításával kapcsolatosan már említést tettünk. Térjünk most vissza abba a börtönbe, ahol a herceget 1959 nyárutóján fogva tartot­ták. Ez a börtön háromszoros szögesdrót-sövénnyel volt kö­rülvéve. 98 válogatott börtönőr egy pillanatra sem tévesztette szem elől 11 foglyát, a börtön körüli telepen állandóan pán­célkocsik cirkáltak és közvet­len közelében egy csendőr­zászlóalj állomásozott. A fog­lyok nem kaphattak hírt a kül­világról, de könyveket és újsá­gokat sem. Ennek ellenére cél­Iából cellába továbbított ko­pogtatott jelzések segítségével megbeszélték, hogy Szufanu­vong és bajtársai megkísérlik a menekülést. Elhatározták, hogy az őrszolgálatot teljesítő katonákat egy éven belül meg­győzik, hogy csatlakozzanak a hazafias harcosokhoz. Tervüket fokozatosan és igen óvatosan végre is hajtották. 10 hónap sem telt el és 40 katona ráállt arra, hogy segít a menekülés­ben; ezek már előbb is érté­kes szolgálatokat tettek a fog­lyoknak. Az volt a feladatuk, hogy a börtön melletti kertben virágokat termesszenek egy közeli buddhista kolostor szá­mára. Ezt a helyzetet kihasz­nálva, az örökkel üzeneteket küldtek a szerzeteseknek a kolostorba küldött virágkosa­rakban. Szufanuvong 1960. május 20-án közölte az örökkel a menekülés tervét: A szabadulás útja egy földalatti folyosó volt és az őr­szolgálatot teljesítő katonákra az a feladat hárult, hogy eltereljék a figyelmet a menekülőkről. A katonák ezt a tervet mosolyogva elutasították. „Mire jó ez a sok munka?" — mondották „kinyitjuk a kaput és veletek együtt kime­netelünk!" A következő napokban a legnagyobb nyugalommal mér­téket vettek a foglyokról, egyen­ruhát, cipőt és fegyvereket adtak nekik. A foglyok jól elrejtették „felszerelésüket". De a menekü­lési terv az utolsó pillanatban csődöt mondott. Az utolsó éjsza­kára őrszolgálatra beosztott nyolc katona közül ugyanis hárman nem voltak eléggé megbízhatók, ezek­nek nem volt tudomásuk a me­nekülési tervről. Mi volt tehát a teendő? Igen egyszerűen oldódott meg ez az aggasztó helyzet is. A hazafias katonák közül hárman felajánlották, hogy a három meg­bízhatatlan helyett vállalják a szolgálatot, ezek pedig örültek, hogy akadt három „együgyü" em­10 amerikai tiszt, akik mint tanácsadók teljesítettek szol­gálatot, de végső soron mindig csak a laosziak harcoltak egy­más ellen'. Fokozatosan jutott arra a meggyőződésre, hogy el kell hagynia heiyét és tennie kell valamit hazája szabadságáért. Nem értett a politikához és nem látta tisztán az összefüg­géseket, de tudatában volt annak, hogy a parancsnoksága alatt álló katonai egység elég erős ahhoz, hogy az igazságos ügy szolgálatában tegyen vala­mit. Az államcsíny gondolata csak akkor merült föl benne, amikor parancsot kapott, hogy ismét büntető expedíciót ve­zessen az ország északi terü­letére. Közölte tervét kato­náival és 800 embere közül 600-an haladéktalanul csatla­koztak hozzá. Később a többiek is követték, amikor meggyő­ződtek sikereiről. Az ameri­kaiak szemeláttára a legna­gyobb nyugalommal szerelte fel egységét és adott paran­csokat bevetésére. Az USA egyik tábornoka jelenlétében adott parancsot például a kö­zépületek megszállására is. A tábornok, persze egy árva szót sem értett laoszi nyelven és szentül meg volt róla győ­ződve, hogy Kong Le a Pathet Lao elleni támadásra ad pa­rancsot! Mivel Kong Le kapitány igaz­hivő buddhista, egy csillagjóshoz fordult tanácsért és megkérte, je­lölje meg a legkedvezőbb napot és órát. Ejtőernyősei ezen a na­pon 1960. augusztus 9-én megszáll­tak. minden középületet. Souvanna Phouma herceg Kong Le kérésére vállalta a miniszterelnöki tisztsé­get. Laosz háború utáni éveiben most már harmadszor lett mi­niszterelnök. Az amerikaiak látva politikájuk teljes csődjét, Ismét szabotázs-akciókhoz folyamodtak Megszüntették addigi segítség­nyújtásukat s ügynökeikkel — Boun Oum és N'osavan árulókkal megalakították a zendülők kor­mányét. Boun Oum természete­sen rokonait ültette a miniszteri székekbe. A Pathet Lao hadsereg és a királyi hadsereg hazafias egységei között létrejött egyez­ség alapján megkezdődött a laoszi nép diadalútja, amit a washingtoni urak nem tartóz­tathattak fel, bár szokásukhoz híven fordítva értelmezték a fogalmakat — a zendülőket törvényes kormánynak és a törvényes kormányt lázadók­nak minősítették. Kong Le ka­pitányt e történelmi ielentősé­gű napokban a királyi hadse­reg főparancsnokává és a kö­zös katonai tanács elnökévé nevezték ki. A dicsőség nem szállt a fejébe, továbbra is egyszerűen, természetesen vi­selkedik, bár valószínű, hogy ó az egyetlen kapitány, aki egy hadsereg főparancsnoka. A Phong Savani főhadiszálláson naponta látható katonái köré­ben. Egyenruháján nincsenek rangjelzések, sem kitünteté­sek és gyakran maga vezeti a dzsippjét. Egy alkalommal szemtanúja voltam a következő jelenetnek: 14 éves fiúk eljöt­tek Kong Lehez a főhadiszál­lásra és arra kérték, engedje meg, hogy partizánegységet lé­tesítsenek. Máskor buddhista szerzeteseket láttam, akik bű­vös ereklyéket hoztak és meg­áldották a kapitányt, hogy megvédjék életét az ellenség golyóitól. Egy herceg, aki a francia forradalom és a marxizmus eszméit tanulnlányozta s gya­korlatilag is érvényre juttat­ja és egy paraszt fiú, akit az amerikaiak a szabadság hóhé­rává képeztek ki, de a nép ol­dalára állt - ők a laoszi nép szabadságharcának jelképel, a gyarmati uralmat lerázó népek elsöprő erejű megváltozásának jelképei. KÖVETKEZIK: VIRÁGZIK A MÁK A MEO BIRODALOMBAN

Next

/
Thumbnails
Contents