Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-07 / 157. szám, szerda

Új munkamódszerekkel b'ztosítják a takarmány betakarítását Országszerte folyik a takarmánynövények betakarítása. Nyugat-Szlovákiában nemsokára befejezik az ezzel összefüggő munkákat. Már lekaszálták az évelő takarmányokat, boglyákba rakták a szénát, söt néhol gödrökbe rakták már a silótakarmányt is. E napokban ellátogattunk a učeneci járásba, hogy meggyőződjünk róla, hol tartanak a földnüvesek a takarmányok beta<arításával. A járási nemzeti bizottságon kidolgozott ütemterv szerint még 12 605 hektár rét :s 9604 hektár évelő takarmány iáv lekaszálásra. A járásban csak nájus vége felé kezdték meg i rétek kaszálását, de ugyanikkor már teljes folyamatban /olt az évelő takarmányok betakarítása. A JNB dolgozói szerint az egész járásban június 1.0-e, illetve 15-e körül befejezik a betakarítást. A lučeneci járásban ez idén -endkívül nagy figyelmet szentelnek a betakarításhoz szükséges gépek előkészítésének. Az EFSZ-eknek 362 traktorral és 523 lóval vontatott kaszálógép, íz állami gazdaságoknak 36 traktorral és 87 !óva! vontatott <aszálógép áll rendelkezésükre. A járásban még a betakarítás előtt 7 szárítógépet és a betakarítás folyamán további nyolcat helyeztek üzembe. A második kaszálásig 28 szárítógép áll majd a járás földműveseinek rendelkezésére. A lučeneci JNB mezőgazdasági osztálya megtette a szükséges szervezési intézkedéseket is, hogy a járás minden mezőgazdasági üzemében 21 napon belül befejezhessék a takarmányok betakarítását. A legkiválóbb eredményeket elérő mezőgazdasági csoportok és EFSZ-tagok 1000—3000 korona különjutalomban részesülnek. , A Panické Dravce-i EFSZ tagjai ez idén szintén amellett döntöttek, hogy szárítógépeket állítanak munkába. Barta Kálmán, az EFSZ elnöke egy mezőgazdasági üzemben tett tanulmányi látogatása alkalmából meggyőződött arról, mily nagy segítséget nyújtanak az ilyen szárítógépek. Ezért azt javasolta a Panické Dravce-i EFSZ vezetőségének, hogy vásároljanak néhány ilyen gépet. Kezdeményező javaslata meghallgatásra talált. Az ÖKONO MIA™h Egyszerre három kazal emelkedik százalékunk is kiváló eredmény, kii-, a: okoéi szövetkezet gazdasági ud- lönösen ha ilyen takarmányból 40 vavarában olyan szép színű lucernából, gonnal rakunk kazlakba, hogy az embernek kedve szottyan — Annyi van? beleszagolni. Az ingujjra vetkőzött — Kazlakban még nem egeszen elnök (két mérnöki diploma viselője) annyi, de vasárnap az utolsó kazalra kihasználja az alkalmat, lehet, hu^y is szeretnénk jelrakni a szalmafedöt. kissé zavarba akar hozni, amikor — Nincs probléma a vasárnapi miinka megszervezésével ? megkérdezi: — No, hány százalékosnak gondolja? Látja, hogy töröm a jejem, kiegészíti hát a kérdést. — A fehérjetartalomról van szó — közben alig leplezi hamiskás mosolyát. — Ha megmondja, hogy milyen — Mind a négy csoport tagjai valamennyien ott lesznek — mondja magabiztosan —, mert most a vasárnapi munkáért megekeresett munkaegységen kívül 20 korona pót jutalmai is adunk. Persze, ne írja meg, hogy a 20 korona miatt jönnek á tagok, mert az nem a teljes igazság. állapotban kaszálták, milyen módon Öntudat, munkafegyelem is van az szárították, a kazalba jutásig meny- emberekben. Valach Jozef traktoros szénát kaszál. Szerelik a ventillátort a takarmányok mesterséges szárítására. EFSZ nemrég három szárítógépet vásárolt, melyek közül kettőt már fel is szerelték egy csűrben, ahol az Ipoly árterületén levő réteken lekaszált 600 mázsa szénát raktároznak, illetve szárítanak. Az említett réteket minden évben elárasztotta az Ipoly folyó vize, minek következtében nem volt jó a széna minősége. A harmadik szárítógépet egy további csűrben állítják majd fel. Ezt

(a csűrt azonban még alkalmassá kell tenniük erre a célra. Felső Gyula, a HNB titkára és Barta Bertalan, a szövetkezet agronómusa arról tájékoztatott bennünket, hogy a szövetkezetesek ez idén alaposan felkészültek a takarmányok betakarítására. 60 hektárnyi területen már május 23-án megkezdték a lucerna és a lóhere és két nappal később a rétek kaszálását is. Pontosan kidolgozott terv szerint naponta 12 hektárt kaszáltak le. A szövetkezeteseknek hathatós segítséget nyújt a védnökséget gyakorló Zdroj üzem, a Csemadok, a CSISZ és a nőbizottság helyi szervezete is. Ezek a szervezetek évről évre nagy segítséget nyújtanak nemcsak a takarmánynövények betakarításában, hanem az aratásban is. JOZEF SLUKA nyire becsüli a levélhullást, akkor mondok egy megközelítő számot — okoskodom. — Na jó — mondja. — Zöldbimbózás előtt kaszáltuk, csö nélkül valamennyit állványokon szárítottuk. Talán az sem felesleges, hogy hajnalban raktuk az állványokra, így a levélhullás minimális. — Nyolc és fél százalékos — adom a szakértőt. — Tíz, ha nem több — vágja rá. A százalék pontosságán nem vitatkozhatok egy mérnökagronómussal. — Ha igaz is, akkor sincs benne Tetszik nekem az okoéi szervezés. Búcsúzás közben ezt nem is titkolom az elnök előtt. Ő ettől persze nem nagyon lelkesedik. Egyébként második mérnöki diplomáját ökonómiából szerezte, nem csoda, ha olyanformán gondolkodik, hogy dicsérettel nem lehe

t teheneket etetni. Inkább most is az látszik rajta, hogy a mesterséges szárítás emlegetése furdalja az oldalát. Távozóban még visszaszól: — Azért a tápérték-veszteség ellen '.gy is mindent megtettünk, amit tehettünk. Aztán elsietett, hogy kijelöljék a semmi különös - próbálok érvelni következő kazal helyét. — , hiszen a nebojsaiak mest-rsé ges szárítással a 14 százalékot is elérték. Látom, hogy az új technológiára való hivatkozás nem a legkellemesebben érinti. Csaknem bosszúsan mondja: — Tagja vagyok a járási elosztó bizottságnak, nekünk mégsem jutott ventilátor. Talán a második kaszálás idejére sikerül szereznünk. — £s mit szól a 14 százalékhoz? — terelem újra a tápértékre a beszédet. — Még a 15 sem lehetetlen, én azt nagyon jól tudom, Oe a földön szárított lucerna — 'egjobb esetben — 6—7 százalékával szemben a mi 10 HARASZTI GYULA Szaporán térülnek-fordulnak a szekerek, gyorsan emelkedik a kazal. (R. Kedro felvétele) HARRY SICHROVSKY: n lami Hb'/egywfc-Ŕ. 2. A HERCEG ÉS A PARASZTFIÚ A petróleumlámpa pislákoló fényénél gyalulatlan fából ácsolt asztal mellett ülö férfi kakiszinü, egyszerű, rangjelzések nélküli katonablúzt visel. A férfi neve — Kaeszong. Útközben állandóan azon történi a fejemet, hogyan szólítsam meg ezt az embert — a Patet Lao haderőinek főparancsnokát, hiszen ebben a hadseregben nem ismerik a tiszti rangfokozatokat. „Dehogyis nem" — mondotta

1 Kaeszong mosolyogva, „hiszen van ezredesünk, akit egészen egyszerűen azzá kellett kineveznünk, mert ő tartja fenn a kapcsolatot a királyi hadsereg vezérkarával. A Patet Lao hadseregének katonái nem kapnak zsoldot, csak egy egyszerű egyenruhát, napi ellátásuk pedig két tál rizs. Ez is elegendő volt nekik ahhoz, hogy felszabadítsák Laosz területének felét. A sikert azonban nemcsak ezzel érték el, hanem elsősorban is nagy lelkesedésükkel, a szabadság és függetlenség eszméitől áthatott magas erkölcsükkel, a nép, a parasztok iránti szeretetükkel. A pártütő Boun Oum és Nosavan katonáinak a legkorszerűbb amerikai fegyvereik vannak, kiváló az ellátásuk, célszerű az egyenruhájuk, s akármikor szórakozhatnak nyilvános házakban s játékbarlangokban. Ez minden, amijük van. E hadsereg éppen ezért szenvedte egymás után a vereségeket, katonái ezért dobják el fegyverüket és.megadják magukat, vagy pedig a nép mellé állnak. Váratlanul több férfi lép be a sátorba és helyet foglal Kaeszong mellett. Egészen más a külsejük, mint a Patet Lao katonáké. Zöld egyenruhát és széles karimájú kalapot hordanak. Többnek közülük hosszú a szakálla, tarka kendőt csavarnak nyakuk köré és széles töltényszalag övezi derekukat. Nyers, merész emberek benyomását keltik, Fidél Castro katonáira emlékeztetnek. Egyenruhájuk jobb vállpántját vörös szalag díszíti annak jeléül, hogy a nép és a törvényes kormány oldalán harcolnak. Ez azért szükséges, mert az ellenfél katonái is ilyen (amerikai) egyenruhát hordanak azzal a különbséggel, hogy vállpántjukat — igen találóan — sárga szalag díszíti. A Kaeszong mellett helyet foglaló férfiak Kong Le kapitány ejtőernyős tisztjei. Beszélgetésünk folyamán leperegnek előttem az utóbbi másfél év izgalmas eseményei, amelynek középpontjában — egy királyi vérből származó herccg, egy koldusszegény parasztfiú és a Patet Lao Hadsereg II. zászlóaljának katonái álltak. Patet Lao a genfi értekezlet határozatai és a vientianei egyezmény értelmében leszerelte minden katonáját, csak két, egyenként 750 főből álló zászlóaljat hagyott fegyverben. A megegyezés értelmében ezeknek a katonáknak be kellett olvadniok a királyi hadseregbe. Az amerikaiak parancsára azonban a reakció 1955 óta teljesen nyíltan e két zászlóalj felszámolását tűzte ki céljául. Ezek a törekvések akkor öltöttek konkrét formát, amikor a parlamentet egyszerűen mellőzték és leplezetlenül megkezdődött a katonai puccsisták diktatúrája. Az említett két zászlóaljat 1959 elején a Rizsesköcsög-síkságon összpontosították, majd az első zászlóaljat Luang Prabangba helyezték át. Cikkünkben a második zászlóalj történetét mondjuk el. A második zászlóalj 1959 januárjától már nem havonta, hanem hetente és később csak naponta vételezte rizsadagját, amely fejenként 800 grammról 400 grammra csökkent. A reakciós hadsereg három zászlóalja bekerítette ezt a zászlóaljat, ezenfelül játékbarlangokat és nyilvános házakat létesítettek a Patet Lao-katonák „jóléte" érdekében! A második zászlóalj május 11-én parancsot kapott, hogy másnap — a laoszi nemzeti ünnep napján — teljes létszámban felsorakozzék, mert ünnepélyesen felveszik a királyi hadseregbe. A parancs értelmében a katonáknak fegyvertelenül, csak rövid nadrágban és cipőben kellett megjelenniök. Különös, hogy szöges drótsövénnyel vették körül a második zászlóalj táborhelyét. A zászlóalj a megállapított időpontban s az előre megjelölt helyen fel is -sorakozott *— de teljes fegyverzetben! Rattikone tábornok, a laoszi hadsereg főparancsnoka személyesen megjelent és ebédre hivta a második zászlóalj parancsnokait. A Patet Lao-parancsnokok elfogadták a meghívást, de mily nagy volt meglepetésük, amikor az ebédnél amerikai tisztek várták okét, akik „megmagyarázták" nekik, hogy át kell adniuk a fegyvereiket. s hogy „ne okozzanak nehézségeket". A Patet Lao-parancsnokok azonban azt követelték, hogy tanácskozni akarnak a Neo Lao Haksat Párt vientianei vezetőivel. Nem sejtették ugyanis, hogy már kiadták a vezetők ell^n az elfogatási parancsot és május 14 óta Szuvanuvong herceget bajtársaival együtt házi őrizetben tartják. A II. zászlóaljat bekerítő egységeket megerősítették a tüzérség egy egységével és egy ejtőernyős zászlóaljjal is. A II. zászlóaljjal május 18-án reggel 9 órakor a következő ultimátumot közölték: Minden feltétel nélkül meg kel! adnia magát és 24 órán belül át kell adnia fegyvereit, ellenkező esetben tüzet nyitnak rájuk. A zászlóalj parancsnokai órák hosszat tanácskoztak; be kellett látniuk, hogy teljesen kilátástalan volna az óriási túlerővel szembeszállni. Meg kellett azonban találniuk a lehetőséget, hogy továbbra is fenntartsák a Patet Lao hadsereg ezen utolsó szervezett katonai egységét. Amikor Rattikone tábornok 1959. május 19-én a reggeli órákban eljött a táborba, hogy személyesen ellenőrizze a II. zászlóalj fegyverletételét, nagy megrökönyödésére a katonáknak csak hűlt helyét találta. A táborban nem maradt egyetlen katona sem, söt az ott nyilvántartott 89 aszszony és gyermek is eltűnt! A dühöngő tábornok azonnal parancsot adott négy zászlóaljnak, hogy vegyék üldözőbe a tábor eltűnt lakóit. Az üldözők csak május 31én közölhették, hogy a II. zászlóaljat kiindulópontjától 70 kilométernyire látták a Xieng Khouang tartomány hegyeiben, de az üldözőknek nem volt lehetőségük a menekülő zászlóalj megtámadására. Ha valaki ma megkérdezi a II. zászlóalj parancsnokait, hogyan há'jtották végre ezt a csodát, csak ravasz mosollyá! válaszolnak. Laosz területén még nem állt helyre a nyugalom, még nincs béke, nem érkezett el tehát annak az ideje sem, hogy közöljék az eseményeket — kivéve egyet, hogy menekülés közben két csecsemő jött a világra. Ám egyszer, valószínűleg nemsokára a laoszi népi forradalom aranykönyvének lapjaira írják be ennek az akc:ónät?--íi történetét. Szufanuvong herceget háromhavi háziőrizet után a Neo Lao Haksat Párt további 10 Hároni ejtőernyős azok közül, akik Kong Le oldalán végrehajtották a laoszi államfordulatot. (A szerző felv.) vezetőjével együtt 1959. augusztus 12-én a vientianei börtönbe vetették. Börtönül egy megerősített istálló szolgált, ahol kihallgatás nélkül különzárkákba csukták a Neo Lao Haksat Párt vezetőit. A pribékek nem szándékoztak sokáig őrizni foglyaikat. Egyszer napvilágra kerülnek majd a bizonyító adatok, mikor határozták el a világszerte „vörös herceg" néven ismert Szufanuvong meggyilkolását. Ezt a tervüket csak azért nem hajthat.Lák végre, mert a herceg oly nagy tiszteletnek örvend, hogy ellenségei közül is sokan visszariadtak e gaztettől. „Ha van Laosznak nemzeti hőse, úgy ez a cím Szufanuvong herceget illeti meg" — mondotta Xieng Khouang tartomány kormányzója, egy kifogástalan öltözetű tiszteletreméltó űriember, aki hét évig szerzeteskedett egy buddhista kolostorban. Kicsoda tulajdonképpen ez a ma már legendás hírű herceg? Laosz területe évszázadok óta három királyságra oszlott: Luang Prabang, Vientiáne és Csampasszak. 1945ben, az ország felszabadításának évében Sziszavang Vong, a mostani király apja volt nemcsak Luang Prabang, hanem az egész ország uralkodója és egy személyben a felkelők kormányának miniszterelnöke. Boun Oum Csampaszszak királya és Pethsarath herceg Vientiáne királya volt. Boun Khong hercegnek, Petsarath apjának 20 fia volt, (lányai száma ismeretlen, hiszen egy hűbéri országban nem tulajdonítottak ennek fontosságot). A királyfiak közül Petsarath volt a legidősebb, Szufanuvong a legfiatalabb, s e két fivér között Souvanna Phouma herceg. Amikor Boum Kfiony meghalt, Petsarathra ÜJ SZÖ 4 * 1961- június 7.