Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-06 / 156. szám, kedd

A velvaryi Fémkohászati Üzem dol­gozói nemrégen új aknáskemencét építettek a vörösfém- és bronzsalak feldolgozására. Ebből a salakból villa­mos úton eddig csak rezet tudtak kivonni. Az új aknáskemence minden egyes métermázsa réz mellett lehe­tővé teszi még kilenc kiló ón, há­rom kiló horgany, és 1,5 kiló ólom kivonását. A salakból nyert fémek értéke egy fél év alatt meghaladja az 500 ezer koronát. Képünkön: az aknáskemence. (Tachezy — ČTK — felvétele.) ÖTVEN ÁLLAM VESZ RÉSZT A MOSZKVAI FILMFESZTIVÁLON MOSZKVA (ČTK) — J. A. FURCEVA, A SZOVJETUNIÓ KULTURÁLIS ÜGYI MI­NISZTERE SAJTÓKONFERENCIÁN BEJE­LENTETTE, HOGY A MOSZKVAI FILM­FESZTIVÁLON KÖRÜLBELÜL 50 ÁLLAM VESZ RÉSZT. A moszkvai filmfesztivál a cannesi és a velencei fesztiváltól nemcsak rendelte­tésében különbözik, hanem abban is, hogy az alkotó találkozások színhelye lesz. „Ezért hívtunk meg sok rendezőt, színészt, kritikust és más filmszakmai dolgozót" — hangsúlyozta J. A. Furceva. „Egyesek a zsűri munkájában vesznek majd részt, mint például Luchino Viscon­ti (Olaszország), Joshua Logan (USA), Leon Moussinac (Franciaország), Karol Zeman (Csehszlovákia) és mások. Sop­hia Loren, Yves Montand, Jean Gabin és más fi\mszínészek is meghívásban része­sültek. A fesztiválon különböző dokumen­tumfilmeket, klasszikus filmalkotásokat, a régi szovjet filmművészetet szemléltet­jük majd, vitákat szervezünk a rendezők­kel, drámaírókkal, kritikusokkal stb. Sor kerül továbbá társasutazásokra, üzemek és filmstúdiók megtekintésére is." k A zágrábi KamarazeneKar VENDÉGSZEREPLÉSE Iparunk újdonsága A központi fűtés hőfo­gyasztásának mérése Az Ostí nad Labem-i ipari auto­matizálási üzem dolgozói e napok­ban megkezdték a kisugárzott hő mérésére alkalmas eszközök soroza­tos gyártását. A lakásokban a fűtő­testekre szerelik ezeket a mérőesz­közöket, amelyek vilamosságmérők­höz hasonlóan feltüntetik a lakás­ban felhasznált hőmennyiséget. Ez lehetővé teszi a lakások tulajdono­sainak, hogy pontosan megállapí­tott hőmennyiség álapján fizessék a közpoti fűtéssel kapcsolatos illeté­keket. A mintasorozatban készült mérőeszközöket már kipróbálták és az eredmények alapján beigazolást nyert, hogy a legtöbb központi fű­téses lakást túlfűtik. Ha ezt a visz­szásságot csak azokban az új épü­letekben ' szüntetnék meg, amelyek évente épülnek hazánkban, ez min­den évben 300 ezer tonna szén és a szállításával kapcsolatos sokszáz­ezer korona költség megtakarítását eredményezné. (ČTK) A zágrábi rádió és televízió kama­raegyüttese Štefan Šulek karmesteri pálcája alatt Haydn „Vadászat" — szimfóniájával nyitotta meg műsorát. A szimfóniát kiegyensúlyozott, har­monikusan lekerekített előadásban hallottuk. A kitűnő jugoszláv együttes érezhetően otthon van a klassziku­san csiszolt művek világában, de ezúttal mégis túl szorosra zárta ma­ga körül a stílus keretét, az emberi érzések nem találtak szabad utat. így az első tétel sugárzó lendülete kissé megtört, a haydni poétikus ter­mészetfestés szívhez szóló beszéde néha túlságosan elvont volt. Ezután Štefan Šulek mélyhegedűre és zenekarra írt Koncertjét hallot­tuk. A jugoszláv komponista neve nem ismeretlen a zenei világban. Alkotó művészete főleg a nagy for­mákban otthonos, eddig négy szim­fóniát, zenekari koncerteket és kü­lönböző versenyműveket komponált. Legnagyobb sikert Erolca című II. szimfóniájával aratta, amely a kor nagy eseményeinek hatása alatt szü­letett. A szimfónia keletkezésének időpontja 1944—1946. A hangversenyen előadott verseny­mű érdekes modern melódiavilágot tárt elénk. Élő, tartalmas zene, amelyben állandó feszültségek és fe­szültségváltások érvényesülnek. A violaszólót Stefanio Passaggio adta elő meleg tónussal, szélesen daloló hegedühangon, nagyon szép dallam­formálással. Mozart D-dúr Kürtversenye nagy tetszést kiváltó műsorszám volt. A zeneköltő fúvóhangszerekre írt kon­certjei ennek a műfajnak örökszép példái maradnak. Mozart a D-dúr versenyben is színes hangfantáziá­val, igazi mozarti hangérzékkel használja ki a kürt romantikus jel­legét, noha a régi vadászkürt játék­lehetőségei- még nagyon korlátozot­tak voltak. Az est második szólistá­ja, Jožé Falout is kitűnő teljesít­ményt nyújtott. Hangszerét tisztán, nagy biztonsággal kezelte, A műsort befejező Dvorák Sze­renád (E-dúr) az est legszebb per­ceit jelentette. Mintha a Dvoŕák ze­ne szépsége, tisztasága, boldogító derűje a zenészeket is magátfal ra­gadta volna. Kiléptek az önmaguk szabta Haydn keretből és minden tudásukat érzelmi gazdagságuk kife­jezésének szolgálatába állították. Önfeledten játszottak, ihletett zenei­séggel és őszinte, meleg érzéssel. Muzsikálásuk meghatóan mély volt és nemesen, tisztultan egyszerű. A Zágrábi Kamarazenekar sokolda­lú dirigense, Štefan Šulek (kompozí­ciós és karmesteri tevékenységén kí­vül még elismert hegedűművész is) érzékeny kezű és érzékeny lelkületű muzsikus, aki felfogja és kisugároz­za magából a kamarazene intímhan­gú közléseit. Jugoszláv vendégeink a közönség viharos ünneplését két bűbájos rá­adással köszönték meg (Csajkovszkij és Mozart). HAVAS MÁRTA A Komárnói AUami Gazdaság Nová Stráž-i részlegén 80 hektáron termesztenek cukorrépát. Az egyelés után Tóth Imre és Csatlós János — mint ahogy a képen is látjuk — hozzáfogott a cukorrépa trágyaleves öntözéséhez. (K. Clch — ČTK — felvétele) il ÍTJ SZÓ Bodrogközi hírek A Veiké Trakany-i szövetkezet éveken keresztül nem tartozott a járás legjobbjai közé. Sokan a helybeliek közül is azt álították, soha sem lesz életképes szövetkezet a faluban. A hetyi nemzeti bizottság és a helyi pártszervezet azonban másképp látta a dolgot.., A Zágrábi Kamarazenekar Štefan Šulek vában. vezényletével mutatkozott be Bratisla­(J. Herec felv.) Nagy súlyt helyeztek a szövetke­zeti tagok politikai és szakmai ne­velésére és a szervezési kérdésekre. Ennek köszönhető, hogy ez a tisza­parti falu ma már az élenjáró szö­vetkezetek sorába lépett. Ezt legjob­ban bizonyítja az a tény, hogy a cu­korrépa egyelését a járásban az el­sők között kezdték meg s ma már a harmadik kapálás is befejezése fe­lé közeledik. i TANULTAK A MÜLT HIBÁIBÖL m Biet községben járási viszonylatban az elsők között alakult meg a szö­vetkezet. A termelésben sok szép eredmény fűződik már a szövetkezeti gazdálkodáshoz, pénzügyileg azonban nem tudtak a legjobbak közé jutni. A prémium nagy mozgósítóerő A Želiezovce! EFSZ vezetősége úgy ha­tározott. hogy ebben az esztendőben min­den jól végzett munkáért prémiumot jut­tat a tagoknak. Már a tavaszi vetés időszakában is beigazolódott, hogy dön­tésük helyes volt. A növényápolás és takarmánybetakaritás időszakában még inkább megmutatkozott a prémium moz­gósító ereje. Például a 32 hektáron négy nap alatt elvégezték a cukorrépa egye­lését, mert a szövetkezeti tagok mind­egyike előtt ismeretes volt, hogy az idejében elvégzett munkáért 60 korona prémiumot is kap. A takarmányok betakarítását is á leg­rövidebb időn belül igyekeznek elvégezni. Erre kötelezi őket az a vállalás is, hogy az 1961-es évben tehenenként 2700 li­teres évi tejhozamot akarnak elérni. Természetes, hogy a jutalmazás ezen á szakaszon is a termeléshez igazodik. A želiezovceiek példája tehát ismét azt bi­zonyítja, hogy a prémium nagy moz­gósító erő. Tóth Károly, Želiezovce A helyi pártszervezet' és e nemzeti bizottság sokat foglalkozott ezzel a problémával s a közelmúltban a tagság javaslatait figyelembe véve új Vezetőséget választottak a szövet­kezet élére. i Téglás elnökkel az élen a szövet'* kezet új vezetősége eddig jól megáll­ja a helyét. A takarmánybetakarítást a trebišovi járásban az elsők között; fejezték be, s a növényápolásban is a legjobbak közé tartoznak. i LEGFONTOSABB A TAKARMÄNYALAP A dobrai szövetkezetben még az elmúlt évről megmaradt kazlak hir­detik, hogy a saját takarmányalap megteremtésére nagy súlyt helyez­nek. Az évelő takarmányokat idejé­ben betakarították, a növényápolás­nál pedig azt tartják szem előtt, hogy a többszöri kapálással a hektár­hozamokat, tehát a takarrňányalapoť növelik. Zelenák István, Pribeník Jeliekre vftlják a szavakat A ciglaí szövetkezet (bardejovi járás) tagjai is vállalták, hogy a harmadik öt­éves terv feladatait négy év alatt telje­sítik. A vállalás után a szavakat tettek követték. Ezt bizonyítja például az is, hogy tejből az első negyedévre tervezett 7400 liter helyett 12 000 litert adtak közellátásunknaik. Áprilisban 135 százalék­ra teljesítették a tervet. Ezekben a na­pokban tehenenként 12 liter tejet juttat­nak közellátásunknak. A káváló eredmény­ben legnagyobb része a szocialista mun­kabrigád címért versenyző 11-tagú kol­lektívának van. Valamennyien jelentősen túlteljesítik vállalásukat. Például vezető­jük, Ján Jačanin a kilátások szerint a tervezett 37 000 literrel szemben az év végéig 70 000 liter tejjel gazdagítja pia­cunkat. R. STÝBAR, Košice ^a^yy^^yy^^y^ ,yws*aŕ/ssssssssssssssŕsssssss/yjvss/ssssss7rssfrssssssŕsjvsssssssssss. ma nMMMKMW TIZEKNÉL az embereknél alig­^ hanem rosszul járnának a „népi kapitalizmus" elméletének zászlóhordozói. Mert amíg ez a maszlag Ameriká­ban, meg Nyugaton általában ma még jobbára csak elmélet formájában mu­tatkozik meg, Horňaček Michal, meg a Bata-üzemek többi volt „társtulaj­donosa", akik kezük munkája nyomán a félvilágot ellátták cipővel, saját bőrükön tapasztalták Baťának, a „né­pi kapitalizmus" elmélete ősatyjának a munkásokkal szembeni „jóindula­tát". — — Mert Bata is a nép jóakarója­ként lépett fel a Tatra alatti falvak­ban, - mondotta Horňáček Michal. —. Munkát adok, meg kenyeret, hir­dette nagyhangon és a munkanélküli lakosság nagy része el is hitte ezt a szószátyárkodást. Sőt, nemsokára „társtulajdonosokká" léptettek elő bennünket a vállalat vezetői. Elmon­dom, hogyan történt. — Öles plakátokat találtunk egy reggel a munkahelyeken mindenütt. Valamennyinek ez volt a lényege: Munkás, gyártulajdonossá akarsz-e válni? Ha igen, már ma jegtjezz rész­vényt a holnap megnagyobbodó Ba­t a-üzemre". Aztán megindult a hatalmas gépe­zet. A vezérigazgatótól a legutolsó csoportvezetőig mindenki ezzel állt neki a munkásnak: „Jegyeztél már részvényt ?" És ki ne akart volna gyártulajdo­nos lenni abban az időben? A száz­kétszáz koronás részvények árai ezré­vel vándoroltak át a Ba£a-vállalat folyószámlájára. Hiszen több ezer embert foglalkoztattak akkor ezek az üzemek. Azt is kiszámítottuk,' hogy ha 30 ezer ember fejenként Ne add ki kezedből a zászlót csak 200 koronát ad kötvényre, ak­kor az már 6 millió koronát tesz ki. Ebből pedig már új gyár épülhet. A mi gyárunk lesz az — mondtuk so­kan. És minket se terhel meg túlsá­gosan — érveltek a gyár vezetői, hi­szen két hónap alatt fizethető az összeg. Valamelyikünk már azon gondolko­zott, hol építjük fel a gyárat. A má­sik meg azt kérdezte: Ki lesz ott az igazgató? — Ne féljenek — válaszolt kérdé­seinkre az igazgatóhelyettes. — Majd elintézi azt Bata, ért ő az ilyen dol­gokhoz. Ebben maradtunk Majd elintézi az új gyár ügyét a nagy főnök. Hiszen ő is egyszerű suszterként kezdte, — tudja azt minden iskolásgyerek. Nem olyan ő, mint a többi kapitalista, — erősítgették a szociáldemokrata veze­tők is. Tudja ő, milyen keserű a munkások sorsa. Volt olyan gyűlés is ezután, amelyiken Ynegéljeneztük volt kenyéradónkat, aki legújabban — ahogyan vezetőink mondták — magá­val egy szintre emelt bennünket. Hanem, hogy valamennyien munká­sok voltunk — annak ellenére is, hogy legújabban „gyártulajdonosok­ká" váltunk — valahogy nem felej­tettük el. Főképp azért nem, mert fizetéskor legtöbbünk éppúgy károm­kodott, mint régen. A pénztáros min­dig azt mondta ilyenkor: — Ne féljenek, ha majd a maguk pénze is belekerül a vállalat vérke­ringésébe, minden jóra fordul. Legye­nek türelmesek. Türelmesek voltunk, de azért a legtöbben, ha nem is a Bata iránti rosszindulattól vezetve, hanem mert olyan jó volt érezni, hogy mi mun­kások sokan vagyunk, készültünk a május elsejei felvonulásra. Igaz, a gyárban már tartottak egy-két elő­adást, ahol kértek bennünket, ne menjünk ki május elsején délelőtt tűntetni, hiszen — ahogyan ők mond­ták — megváltozott körülmények kö­zött élünk, és tapintatosan hangoz­tatták, a részvények jelentőségét, mi azért mégiscsak kimentünk. így gon­dolkodtunk: - Ugyan mit ártlmt , a részvé­nyeinknek, ha mi is ott leszünk a felvonulásban? Hiszen hosszú évek­ken keresztül mindig megünnepeltük május elsejét. Zlín főterén gyülekezett a tömeg. Külön csoportba verődtek a batyások. Mi voltunk a legtöbben. A gyárigaz­gató is megjelent közöttünk a gyüle­kezőnél. Napokkal azelőtt már azt tanácsolta, ne vigyük magunkkal a vörös zászlókat. Azt mondta, nem szülne jó vért, ha másnap a kom­munista lapok azt írnák, hogy mi is vörös zászló alatt vonultunk fel a menetben. Hát valamennyi zászlót otthon hagytuk. Csak úgy, minden nélkül mentünk a felvonulásra. Én a többi műhelybelivel éppen a környékbeli falvakból odaérkezett kommunisták csoportja mellé kerül­tem. Kisebb üzemekből kerültek ki a kommunisták, de valamennyi ke­zében vörös zászló lobogott. Alig ér­tünk oda, valaki elkiáltotta közülük: — Le a kapitalizmussal! Mintha jelszó hangzott volna el, mintha megsokszorozódott volna az aránylag apró csoport hangja, a zászlóerdőt felemelve, egy emberként kiáltották valamennyien: — Vesszenek a nép ellenségei! Az én csoportom nem tudta, hogy mihez kezdjen. Hiszen ilyesmi még sohasem történt május elsején. Azt, hogy „Le a kapitalizmussal!" már máskor is kiabálták a kommunisták, de hogy azt ilyen egyértelműen mondták volna ki, az még nem for­dult elő. Az én agyamban ez villant át: A 200 koronámmal én is tulajdo­nosává váltam... — A részvényeink — hallottam magam mellett. Aztán egy másik elkiáltotta magát. — Rendőrök! Valóban, lovasrendőrök közeledtek felénk vágtatva. Némelyik kezében kard fénylett, mások gumibottal ha­donásztak. A batyások csoportja utat akart nekik engedni, de mert túl gyorsan közeledtek felénk, meg­ijedtünk, hogy a lovak patái alá ke­rülünk. Pedig mi senkit sem bántot­tunk. Néhányan, öten-hatan, odake­veredtünk a zászlók a kommunis­ták közé, csak úgy véletlenül, mert menekülve hátráltunk. De a vörös zászlók erdeje egy tapodtat sem hát­rált. Azt láttam, még, hogy az egyik vörös zászlót tartó férfi megmarkolta egy rendőrló zabláját. Aztán elvesztettem eszméletemet. A kórházban tértem jnagamhoz, ta­lán négy nap múlva. Feleségemet is elhívták már, me»t eleinte azt hit­ték, súlyosabb lesz az állapotom. Az éjjeli szekrényemen ott talál­tam a munkakönyvemet, benne meg egy levelet: Az igazgatóság értesíti, hogy mivel a vállalat érdekeivel összeférhetetlen módon a kommunisták felforgató cso­portjába keveredett s összejátszott velük, a mai nappal — a két heti felmondási időt figyelembe véve — felmondunk önnek. Értesítjük tovúb­bá, hogy az üzem területéről is ki­tiltja önt a vezetőség. Két heti bé­rét postán küldjük meg címére. Másnap megtudtam, miért lettem kegyvesztett. Valamelyik munkatár­sam megmutatott egy újságot, s ab­ban egy cikket. Az én nevem is ott szerepelt a sebesült kommunista tün­tetők között. És ahogy az egyik szaktársam mondta: ezen csúsztam el. — Lehetetlen, — mondtam felesé­gemnek, — hiszen én is részvényes vagyok! Amire a bíróság így válaszolt: — Mivel a részvények többségének a vállalat a tulajdonosa, joga van e lépésre. És itt egymásután sorol­ták a paragrafusokat. A vállalat ügyvédje udvariasan fo­gadott. És udvariasan azt is meg­mondta, hogy ha akarom, visszafize­tik a 200 koronát. Szenvtelen arccal még hozzátette: „Kibírja ezt a mi vállalatunk". Kikerültem az utcára. De egyet megtanultam: ne bízzon a munkás­osztály a tőkések jóindulatában. És a zászlót nem szabad soha, soha ki­adni a kézből. A következő május elsejét már én is vörös zászlóval a kezemben ünne­pelte m' Tóth Mihály. • ŰJ SZÖ 5 * 1961. június 6.

Next

/
Thumbnails
Contents