Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-06 / 156. szám, kedd

A velvaryi Fémkohászati Üzem dolgozói nemrégen új aknáskemencét építettek a vörösfém- és bronzsalak feldolgozására. Ebből a salakból villamos úton eddig csak rezet tudtak kivonni. Az új aknáskemence minden egyes métermázsa réz mellett lehetővé teszi még kilenc kiló ón, három kiló horgany, és 1,5 kiló ólom kivonását. A salakból nyert fémek értéke egy fél év alatt meghaladja az 500 ezer koronát. Képünkön: az aknáskemence. (Tachezy — ČTK — felvétele.) ÖTVEN ÁLLAM VESZ RÉSZT A MOSZKVAI FILMFESZTIVÁLON MOSZKVA (ČTK) — J. A. FURCEVA, A SZOVJETUNIÓ KULTURÁLIS ÜGYI MINISZTERE SAJTÓKONFERENCIÁN BEJELENTETTE, HOGY A MOSZKVAI FILMFESZTIVÁLON KÖRÜLBELÜL 50 ÁLLAM VESZ RÉSZT. A moszkvai filmfesztivál a cannesi és a velencei fesztiváltól nemcsak rendeltetésében különbözik, hanem abban is, hogy az alkotó találkozások színhelye lesz. „Ezért hívtunk meg sok rendezőt, színészt, kritikust és más filmszakmai dolgozót" — hangsúlyozta J. A. Furceva. „Egyesek a zsűri munkájában vesznek majd részt, mint például Luchino Visconti (Olaszország), Joshua Logan (USA), Leon Moussinac (Franciaország), Karol Zeman (Csehszlovákia) és mások. Sophia Loren, Yves Montand, Jean Gabin és más fi\mszínészek is meghívásban részesültek. A fesztiválon különböző dokumentumfilmeket, klasszikus filmalkotásokat, a régi szovjet filmművészetet szemléltetjük majd, vitákat szervezünk a rendezőkkel, drámaírókkal, kritikusokkal stb. Sor kerül továbbá társasutazásokra, üzemek és filmstúdiók megtekintésére is." k A zágrábi KamarazeneKar VENDÉGSZEREPLÉSE Iparunk újdonsága A központi fűtés hőfogyasztásának mérése Az Ostí nad Labem-i ipari automatizálási üzem dolgozói e napokban megkezdték a kisugárzott hő mérésére alkalmas eszközök sorozatos gyártását. A lakásokban a fűtőtestekre szerelik ezeket a mérőeszközöket, amelyek vilamosságmérőkhöz hasonlóan feltüntetik a lakásban felhasznált hőmennyiséget. Ez lehetővé teszi a lakások tulajdonosainak, hogy pontosan megállapított hőmennyiség álapján fizessék a közpoti fűtéssel kapcsolatos illetékeket. A mintasorozatban készült mérőeszközöket már kipróbálták és az eredmények alapján beigazolást nyert, hogy a legtöbb központi fűtéses lakást túlfűtik. Ha ezt a viszszásságot csak azokban az új épületekben ' szüntetnék meg, amelyek évente épülnek hazánkban, ez minden évben 300 ezer tonna szén és a szállításával kapcsolatos sokszázezer korona költség megtakarítását eredményezné. (ČTK) A zágrábi rádió és televízió kamaraegyüttese Štefan Šulek karmesteri pálcája alatt Haydn „Vadászat" — szimfóniájával nyitotta meg műsorát. A szimfóniát kiegyensúlyozott, harmonikusan lekerekített előadásban hallottuk. A kitűnő jugoszláv együttes érezhetően otthon van a klasszikusan csiszolt művek világában, de ezúttal mégis túl szorosra zárta maga körül a stílus keretét, az emberi érzések nem találtak szabad utat. így az első tétel sugárzó lendülete kissé megtört, a haydni poétikus természetfestés szívhez szóló beszéde néha túlságosan elvont volt. Ezután Štefan Šulek mélyhegedűre és zenekarra írt Koncertjét hallottuk. A jugoszláv komponista neve nem ismeretlen a zenei világban. Alkotó művészete főleg a nagy formákban otthonos, eddig négy szimfóniát, zenekari koncerteket és különböző versenyműveket komponált. Legnagyobb sikert Erolca című II. szimfóniájával aratta, amely a kor nagy eseményeinek hatása alatt született. A szimfónia keletkezésének időpontja 1944—1946. A hangversenyen előadott versenymű érdekes modern melódiavilágot tárt elénk. Élő, tartalmas zene, amelyben állandó feszültségek és feszültségváltások érvényesülnek. A violaszólót Stefanio Passaggio adta elő meleg tónussal, szélesen daloló hegedühangon, nagyon szép dallamformálással. Mozart D-dúr Kürtversenye nagy tetszést kiváltó műsorszám volt. A zeneköltő fúvóhangszerekre írt koncertjei ennek a műfajnak örökszép példái maradnak. Mozart a D-dúr versenyben is színes hangfantáziával, igazi mozarti hangérzékkel használja ki a kürt romantikus jellegét, noha a régi vadászkürt játéklehetőségei- még nagyon korlátozottak voltak. Az est második szólistája, Jožé Falout is kitűnő teljesítményt nyújtott. Hangszerét tisztán, nagy biztonsággal kezelte, A műsort befejező Dvorák Szerenád (E-dúr) az est legszebb perceit jelentette. Mintha a Dvoŕák zene szépsége, tisztasága, boldogító derűje a zenészeket is magátfal ragadta volna. Kiléptek az önmaguk szabta Haydn keretből és minden tudásukat érzelmi gazdagságuk kifejezésének szolgálatába állították. Önfeledten játszottak, ihletett zeneiséggel és őszinte, meleg érzéssel. Muzsikálásuk meghatóan mély volt és nemesen, tisztultan egyszerű. A Zágrábi Kamarazenekar sokoldalú dirigense, Štefan Šulek (kompozíciós és karmesteri tevékenységén kívül még elismert hegedűművész is) érzékeny kezű és érzékeny lelkületű muzsikus, aki felfogja és kisugározza magából a kamarazene intímhangú közléseit. Jugoszláv vendégeink a közönség viharos ünneplését két bűbájos ráadással köszönték meg (Csajkovszkij és Mozart). HAVAS MÁRTA A Komárnói AUami Gazdaság Nová Stráž-i részlegén 80 hektáron termesztenek cukorrépát. Az egyelés után Tóth Imre és Csatlós János — mint ahogy a képen is látjuk — hozzáfogott a cukorrépa trágyaleves öntözéséhez. (K. Clch — ČTK — felvétele) il ÍTJ SZÓ Bodrogközi hírek A Veiké Trakany-i szövetkezet éveken keresztül nem tartozott a járás legjobbjai közé. Sokan a helybeliek közül is azt álították, soha sem lesz életképes szövetkezet a faluban. A hetyi nemzeti bizottság és a helyi pártszervezet azonban másképp látta a dolgot.., A Zágrábi Kamarazenekar Štefan Šulek vában. vezényletével mutatkozott be Bratisla(J. Herec felv.) Nagy súlyt helyeztek a szövetkezeti tagok politikai és szakmai nevelésére és a szervezési kérdésekre. Ennek köszönhető, hogy ez a tiszaparti falu ma már az élenjáró szövetkezetek sorába lépett. Ezt legjobban bizonyítja az a tény, hogy a cukorrépa egyelését a járásban az elsők között kezdték meg s ma már a harmadik kapálás is befejezése felé közeledik. i TANULTAK A MÜLT HIBÁIBÖL m Biet községben járási viszonylatban az elsők között alakult meg a szövetkezet. A termelésben sok szép eredmény fűződik már a szövetkezeti gazdálkodáshoz, pénzügyileg azonban nem tudtak a legjobbak közé jutni. A prémium nagy mozgósítóerő A Želiezovce! EFSZ vezetősége úgy határozott. hogy ebben az esztendőben minden jól végzett munkáért prémiumot juttat a tagoknak. Már a tavaszi vetés időszakában is beigazolódott, hogy döntésük helyes volt. A növényápolás és takarmánybetakaritás időszakában még inkább megmutatkozott a prémium mozgósító ereje. Például a 32 hektáron négy nap alatt elvégezték a cukorrépa egyelését, mert a szövetkezeti tagok mindegyike előtt ismeretes volt, hogy az idejében elvégzett munkáért 60 korona prémiumot is kap. A takarmányok betakarítását is á legrövidebb időn belül igyekeznek elvégezni. Erre kötelezi őket az a vállalás is, hogy az 1961-es évben tehenenként 2700 literes évi tejhozamot akarnak elérni. Természetes, hogy a jutalmazás ezen á szakaszon is a termeléshez igazodik. A želiezovceiek példája tehát ismét azt bizonyítja, hogy a prémium nagy mozgósító erő. Tóth Károly, Želiezovce A helyi pártszervezet' és e nemzeti bizottság sokat foglalkozott ezzel a problémával s a közelmúltban a tagság javaslatait figyelembe véve új Vezetőséget választottak a szövetkezet élére. i Téglás elnökkel az élen a szövet'* kezet új vezetősége eddig jól megállja a helyét. A takarmánybetakarítást a trebišovi járásban az elsők között; fejezték be, s a növényápolásban is a legjobbak közé tartoznak. i LEGFONTOSABB A TAKARMÄNYALAP A dobrai szövetkezetben még az elmúlt évről megmaradt kazlak hirdetik, hogy a saját takarmányalap megteremtésére nagy súlyt helyeznek. Az évelő takarmányokat idejében betakarították, a növényápolásnál pedig azt tartják szem előtt, hogy a többszöri kapálással a hektárhozamokat, tehát a takarrňányalapoť növelik. Zelenák István, Pribeník Jeliekre vftlják a szavakat A ciglaí szövetkezet (bardejovi járás) tagjai is vállalták, hogy a harmadik ötéves terv feladatait négy év alatt teljesítik. A vállalás után a szavakat tettek követték. Ezt bizonyítja például az is, hogy tejből az első negyedévre tervezett 7400 liter helyett 12 000 litert adtak közellátásunknaik. Áprilisban 135 százalékra teljesítették a tervet. Ezekben a napokban tehenenként 12 liter tejet juttatnak közellátásunknak. A káváló eredményben legnagyobb része a szocialista munkabrigád címért versenyző 11-tagú kollektívának van. Valamennyien jelentősen túlteljesítik vállalásukat. Például vezetőjük, Ján Jačanin a kilátások szerint a tervezett 37 000 literrel szemben az év végéig 70 000 liter tejjel gazdagítja piacunkat. R. STÝBAR, Košice ^a^yy^^yy^^y^

,yws*aŕ/ssssssssssssssŕsssssss/yjvss/ssssss7rssfrssssssŕsjvsssssssssss. ma

nMMMKMW TIZEKNÉL az embereknél alig^ hanem rosszul járnának a „népi kapitalizmus" elméletének zászlóhordozói. Mert amíg ez a maszlag Amerikában, meg Nyugaton általában ma még jobbára csak elmélet formájában mutatkozik meg, Horňaček Michal, meg a Bata-üzemek többi volt „társtulajdonosa", akik kezük munkája nyomán a félvilágot ellátták cipővel, saját bőrükön tapasztalták Baťának, a „népi kapitalizmus" elmélete ősatyjának a munkásokkal szembeni „jóindulatát". — — Mert Bata is a nép jóakarójaként lépett fel a Tatra alatti falvakban, - mondotta Horňáček Michal. —. Munkát adok, meg kenyeret, hirdette nagyhangon és a munkanélküli lakosság nagy része el is hitte ezt a szószátyárkodást. Sőt, nemsokára „társtulajdonosokká" léptettek elő bennünket a vállalat vezetői. Elmondom, hogyan történt. — Öles plakátokat találtunk egy reggel a munkahelyeken mindenütt. Valamennyinek ez volt a lényege: Munkás, gyártulajdonossá akarsz-e válni? Ha igen, már ma jegtjezz részvényt a holnap megnagyobbodó Bat a-üzemre". Aztán megindult a hatalmas gépezet. A vezérigazgatótól a legutolsó csoportvezetőig mindenki ezzel állt neki a munkásnak: „Jegyeztél már részvényt ?" És ki ne akart volna gyártulajdonos lenni abban az időben? A százkétszáz koronás részvények árai ezrével vándoroltak át a Ba£a-vállalat folyószámlájára. Hiszen több ezer embert foglalkoztattak akkor ezek az üzemek. Azt is kiszámítottuk,' hogy ha 30 ezer ember fejenként Ne add ki kezedből a zászlót csak 200 koronát ad kötvényre, akkor az már 6 millió koronát tesz ki. Ebből pedig már új gyár épülhet. A mi gyárunk lesz az — mondtuk sokan. És minket se terhel meg túlságosan — érveltek a gyár vezetői, hiszen két hónap alatt fizethető az összeg. Valamelyikünk már azon gondolkozott, hol építjük fel a gyárat. A másik meg azt kérdezte: Ki lesz ott az igazgató? — Ne féljenek — válaszolt kérdéseinkre az igazgatóhelyettes. — Majd elintézi azt Bata, ért ő az ilyen dolgokhoz. Ebben maradtunk Majd elintézi az új gyár ügyét a nagy főnök. Hiszen ő is egyszerű suszterként kezdte, — tudja azt minden iskolásgyerek. Nem olyan ő, mint a többi kapitalista, — erősítgették a szociáldemokrata vezetők is. Tudja ő, milyen keserű a munkások sorsa. Volt olyan gyűlés is ezután, amelyiken Ynegéljeneztük volt kenyéradónkat, aki legújabban — ahogyan vezetőink mondták — magával egy szintre emelt bennünket. Hanem, hogy valamennyien munkások voltunk — annak ellenére is, hogy legújabban „gyártulajdonosokká" váltunk — valahogy nem felejtettük el. Főképp azért nem, mert fizetéskor legtöbbünk éppúgy káromkodott, mint régen. A pénztáros mindig azt mondta ilyenkor: — Ne féljenek, ha majd a maguk pénze is belekerül a vállalat vérkeringésébe, minden jóra fordul. Legyenek türelmesek. Türelmesek voltunk, de azért a legtöbben, ha nem is a Bata iránti rosszindulattól vezetve, hanem mert olyan jó volt érezni, hogy mi munkások sokan vagyunk, készültünk a május elsejei felvonulásra. Igaz, a gyárban már tartottak egy-két előadást, ahol kértek bennünket, ne menjünk ki május elsején délelőtt tűntetni, hiszen — ahogyan ők mondták — megváltozott körülmények között élünk, és tapintatosan hangoztatták, a részvények jelentőségét, mi azért mégiscsak kimentünk. így gondolkodtunk: - Ugyan mit ártlmt , a részvényeinknek, ha mi is ott leszünk a felvonulásban? Hiszen hosszú évekken keresztül mindig megünnepeltük május elsejét. Zlín főterén gyülekezett a tömeg. Külön csoportba verődtek a batyások. Mi voltunk a legtöbben. A gyárigazgató is megjelent közöttünk a gyülekezőnél. Napokkal azelőtt már azt tanácsolta, ne vigyük magunkkal a vörös zászlókat. Azt mondta, nem szülne jó vért, ha másnap a kommunista lapok azt írnák, hogy mi is vörös zászló alatt vonultunk fel a menetben. Hát valamennyi zászlót otthon hagytuk. Csak úgy, minden nélkül mentünk a felvonulásra. Én a többi műhelybelivel éppen a környékbeli falvakból odaérkezett kommunisták csoportja mellé kerültem. Kisebb üzemekből kerültek ki a kommunisták, de valamennyi kezében vörös zászló lobogott. Alig értünk oda, valaki elkiáltotta közülük: — Le a kapitalizmussal! Mintha jelszó hangzott volna el, mintha megsokszorozódott volna az aránylag apró csoport hangja, a zászlóerdőt felemelve, egy emberként kiáltották valamennyien: — Vesszenek a nép ellenségei! Az én csoportom nem tudta, hogy mihez kezdjen. Hiszen ilyesmi még sohasem történt május elsején. Azt, hogy „Le a kapitalizmussal!" már máskor is kiabálták a kommunisták, de hogy azt ilyen egyértelműen mondták volna ki, az még nem fordult elő. Az én agyamban ez villant át: A 200 koronámmal én is tulajdonosává váltam... — A részvényeink — hallottam magam mellett. Aztán egy másik elkiáltotta magát. — Rendőrök! Valóban, lovasrendőrök közeledtek felénk vágtatva. Némelyik kezében kard fénylett, mások gumibottal hadonásztak. A batyások csoportja utat akart nekik engedni, de mert túl gyorsan közeledtek felénk, megijedtünk, hogy a lovak patái alá kerülünk. Pedig mi senkit sem bántottunk. Néhányan, öten-hatan, odakeveredtünk a zászlók a kommunisták közé, csak úgy véletlenül, mert menekülve hátráltunk. De a vörös zászlók erdeje egy tapodtat sem hátrált. Azt láttam, még, hogy az egyik vörös zászlót tartó férfi megmarkolta egy rendőrló zabláját. Aztán elvesztettem eszméletemet. A kórházban tértem jnagamhoz, talán négy nap múlva. Feleségemet is elhívták már, me»t eleinte azt hitték, súlyosabb lesz az állapotom. Az éjjeli szekrényemen ott találtam a munkakönyvemet, benne meg egy levelet: Az igazgatóság értesíti, hogy mivel a vállalat érdekeivel összeférhetetlen módon a kommunisták felforgató csoportjába keveredett s összejátszott velük, a mai nappal — a két heti felmondási időt figyelembe véve — felmondunk önnek. Értesítjük tovúbbá, hogy az üzem területéről is kitiltja önt a vezetőség. Két heti bérét postán küldjük meg címére. Másnap megtudtam, miért lettem kegyvesztett. Valamelyik munkatársam megmutatott egy újságot, s abban egy cikket. Az én nevem is ott szerepelt a sebesült kommunista tüntetők között. És ahogy az egyik szaktársam mondta: ezen csúsztam el. — Lehetetlen, — mondtam feleségemnek, — hiszen én is részvényes vagyok! Amire a bíróság így válaszolt: — Mivel a részvények többségének a vállalat a tulajdonosa, joga van e lépésre. És itt egymásután sorolták a paragrafusokat. A vállalat ügyvédje udvariasan fogadott. És udvariasan azt is megmondta, hogy ha akarom, visszafizetik a 200 koronát. Szenvtelen arccal még hozzátette: „Kibírja ezt a mi vállalatunk". Kikerültem az utcára. De egyet megtanultam: ne bízzon a munkásosztály a tőkések jóindulatában. És a zászlót nem szabad soha, soha kiadni a kézből. A következő május elsejét már én is vörös zászlóval a kezemben ünnepelte

m' Tóth Mihály. • ŰJ SZÖ 5 * 1961. június 6.