Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-06 / 156. szám, kedd

n A legjobb fejőgulyás Az olomouci járás egyik kis köz­ségében, Hlušovicén hozott össze vele a véletlen. Josef Trousilnak hívják, igen egyszerű, szerény em­ber. Nehéz körülmények között ne­velkedett, jól ismerte a dolgozó nép fájdalmait. A múlt sok keserűséget okozott, de Trousil mindig azok kö­zött volt, akik a munkások jövő­jéért harcoltak. Nevét tavaly óta csaknem az egész országban ismerik, jó híre a határainkon túlra is eljutott. Min­den elfogultság nélkül állíthatjuk: ő a legjobb fejőgulyás az országban. A gondjaira bízott 25 tehéntől átlag 12 liter tejet fej naponta és dara­bonként, s a termelési költségeket 79 fillérre csökkentette. Mivel kezdjük jellemzését? Talán azzal, hogyan érte el ezeket az eredményeket? Négy évvel ezelőtt 9 tehén körül végezte a napi teendőket. Már ak­kor sokat foglalkozott a takarmá­nyok meleg vízzel történő élesztő­sítésével. Ezért társai sokszor kigú­nyolták, kinevették. Az eredmények azonban nem sokáig várattak ma­gukra. A következő esztendőben ugyanannál a tehénállománynál az évi átlagos tejhozamot darabonként 2322 literre emelte, s a tej zsírtar­talma sohasem volt 4,25 százaléknál alacsonyabb. Ki ne értékelné eze­ket nz eredményeket? 1958-ban méltán tüntették ki a Munkaérdem­renddel. A fejőgulyás ezentúl a környék­beli szövetkezetek állattenyésztését is komolyabb figyelemmel kísérte. Szívesen vette, ha tapasztalatcseré­re hívták, s akkor örült a legjob­ban, ha munkamódszereit a szövet­kezetesek sikerrel t érvényesítették. Ma is jóleső érzéssel emlékszik, egyik leghívebb tanítványára, a vojnicei ÁG kí váló fejögulyásá ra. Irányításává és segítségével Laurenčík állat gondozó csakha mar túllépte ta nítója eredmé­nyeit. Josef Trousil nem féltéként, ember, munkáját pontosan és szak mailag is jól el­végzi. A fejőste­heneket ma is meleg vízzel itatja, 35—50 litert számítva egy-egy te­hénre. Ezután a napi sílóadag egy­harmadát és a szénát hordja a jó­szág elé. Reggel fél hétkor lát hoz­zá a fejéshez. Más módon készül a délutáni fe­jéshez. Először jól tartja az álla­tokat, megfeji és azután megitatja \ a teheneket. Nézzük csak, milyen folyadékot szívnak magukba az ál­latok? Elesztösített, sűrű folyadék ez 13 kilogramm búzadara, 3 kilo­gramm répaszelet, 4 kilogramm melasz és 3 kilogramm pelyva hoz­záadásával. Ezt 50—70 liter vízzel leforrázza. Néhány perc múlva fel­váltva hideg-meleg vízzel felereszti, míg a víz hőmérséklete 30 fokra nem süllyed. Ekkor aztán 1 ki­logramm szeszfőzdei élesztőt szór az előkészített folyadékba. Három óra elteltével a víz mennyiségét megkétszerezi, tehenenként 35 — 50 liter folyadékkal számol. Azt mondják, a jó hír szárnya­kon repül. Nincs ez másképp Trou­sil esetében sem, bevált módszerét szövetkezeteink egyre nagyobb számban érvényesítik. Erre mind­nyáján büszkék vagyunk. S. ZÜBEROVA •".Vi UTTOROK A szocialista munka műhelye címért aránylag kevés kollektíva ver­senyez. Még nincsenek is tapasztalatok, hogy mik legyenek tulajdon­képpen a versenyfeltételek, milyen szempontok érvényesüljenek, ha egy műhely, vagy részleg kapcsolódik be a mozgalomba és az eddigi gyakorlat alapján nem nagyon lehet általános következtetéseket lé­Versenyben az egész műhely © Ahol nem könnyű a szak­szervezeti funkcionárius dolga # 1960 óta megszűnt a selejt Gyarapodtak a lakosság betétei A hazánk lakosságának taka­rékoskodását támogató Központi Bizottság június 5-én értékelte az ez év első negyedében elért kedvező eredményeket. Január 1-től március 31-ig 2278 •nilliô koronával gyarapodtak a la­kosság betétei. E téren igen kedvező volt a helyzet áprilisban és május első felében is. Hazánk lakossága ez idő alatt további 394 millió koronát helyezett betétkönyvekre. Ez év első negyedében egyre na­gyobb- méreteket öltött a vállalati takarékoskodás is, amelyben további 70 ezer dolgozó vesz részt. Jelen­leg már a dolgozók 37 százaléka veszi igénybe a vállalati takarékos­kodás nyújtotta előnyöket. (CTK) — vonni. A prágai ČKD Dukla gyárban az előre csomagolt hőfejlesztő közpon­tok előállításán munkálkodó műhely kollektívájának tagjai tavaly tavasz­szal elhatározták, hogy saját elkép­zelésük szerint versenybe kezdenek s majd kiderül, jól csinálták-e vagy sem, kiérdemlik-e a szocialista mű­hely büszke címét. Azóta eltelt egy esztendő s a műhely az elért ered­mények alapján kéri a cím odaítélé­sét. Hogyan «fogtak hozzá a verseny­hez, hogyan dolgoztak az alatt az idő alatt, erről beszélgettünk Stani­slav Toušekkel, az FSZM üzemi bi­zottságának versenyfelelősével, Fran­tišek Mužík részlegvezetővel, Franti­šek Salamanekkel, a műhely FSZM­bizalmíjával és Jindŕich Bačával, az FSZM műhelybizottsága elnökével. A szikra, amelyik felszította az öt­venkét tagú kollektíva érdeklődését a verseny iránt, a műhelyben dolgozó Václav Rezek szocialista munkabri­gád címért versenyző csoportja volt. A Rezek-brigád az egész gyárban az elsők között kezdett versenyezni és 11960 elején már a cím birtokosa volt. [A műhely többi tagja kicsit félté­ikenyen figyelte Rezek sikereit és | felvetődött bennük a gondolat: — Mi inem tudnánk hasonló eredményeket 'elérni? Talán nem vagyunk olyan jó (munkások, mint ők? Be kellene va­lahogy bizonyítani, hogy ránk ugyan­úgy lehet támaszkodni, számítani, mint Rezekékre. Tanácskoztak egymás között, a CSKP- és az FSZM-funkcionáriusok­kal, míg végül megtalálták a mód­ját annak, hogy az egész műhely bekapcsolódhasson a mozgalomba. A , Rezek-brigád, mint a versenyző mű hely tagja, megmaradt, de közös kötelezettségvállalással most már egy emberként az egész műhely ver­senyző kollektíva lett. Ettől a naptól kezdve megszűnt a féltékenység, tor­zsalkodás, a műhelyt azóta az egész gyárban példaként emlegetik. Nem­csak azért, mert munkaeredményeik — ami egy versenyző kollektívánál természetes — kifogástalanok, ha­nem a műhelyben uralkodó elvtársi, baráti légkörért, kiváló együttműkö­désért. — Ez nem jelenti azt, móndotta a részlegvezető, hogy csupán kollektív felajánlásokat tesznek a dolgozók. Egyéni kötelezettségvállalásokkal sem maradnak adósok, de minden közös megbeszélés alapján történik. Segí­tik egymást, s ha valahol fennakadás fordul elő, azonnal „tettre kész" az egész műhely. Előfordult, hogy ter­ven felüli megrendelést kapott a részleg. A versenyző műhely tagjai mindenkor helytálltak. Jindfich Bača és František Sala­manek tréfásan jegyezték meg, hogy nem olyan egyszerű ebben a műhely­ben FSZM-funkcionáriusnak lenni. A kollektívát minden érdekli, a kér­désekről közösen döntenek s jaj ne­kik, hogyha például a tervezett tech­nikai előadás elmarad, vagy ha a termelési értekezleten nem kapnak megfelelő felvilágosítást, magyará­zatot erre . vagy arra a kérdésükre. — Szinte hihetetlen, mennyire meg­acélozódott a kollektíva, mennyire emelkedett erkölcsi felelősségérze­tük s ez persze a gazdasági eredmé­nyekre is nagy kihatással van — mondották. Az elvtársak felvilágosítottak arról, hogyan szervezték meg a versenyt a műhelyben. Bizottság alakult, amely­nek élén a műhely egyik legrégibb és legjobb dolgozója, Karel Brezina áll, aki — ha a brigádokkal akarnánk összehasonlítani —, brigádvezetőnek felel meg. A bizottság az egyes munkacsoportok vezetőiből és a CSKP, FSZM, CSISZ képviselőiből áll. A bizottság tartja fenn a kapcsola tot a gazdasági vezetéssel, átveszi a feladatokat, megtárgyalja a cso portokkal, majd az egész kollektívá val. A bizottság minden tagja más­más feladatkörért felelős. Például egyikük az újításokat tartja számon, a másik kulturális tevékenységet, a harmadik az anyagmegtakarítást stb. A versenyfeltételek pontos betartását háromhetenként ellenőrzi a bizottság. A kollektívában minden probléma megvitatásra kerül: munkabiztonság, műszakváltás, túlórák megszüntetése és hasonlók. Máris arról tárgyalnak, milyen intézkedéseket kell bevezetni, hogyha januárban az üzem áttér a rövidített munkaidőre, semmi fenn­akadás ne legyen a termelésben. Idézek néhány pontot a műhely munkájának értékeléséből, amely alapul szolgál a cím odaítélésének elbírálásánál. „Az árutermelés és a választék ter­vét egyenletesen és minden hónap­ban 100 százalékra teljesítettük. Nem volt egyszerű feladat, mert az áru­termelés terve 53 százalékkal, vi­szont a munkaerőállomány csak 15 százalékkal emelkeuett. A munkater­melékenységet 100,5 százalékra tel­jesítettük. A gyártmányokat átlago­san tíz nappal előbb adjuk át a szál­lítási osztálynak, mint ahogy a terv előírja. A túlórákat teljesen beszün­tettük. A gépeket szocialista gondo­zásba vettük s így sikerült a javítá­sokra fordított költségeket lényege­sen csökkenteni. A rend betartásával, jobb munkaszervezéssel, a biztonsági előírások betartásával^nagymérték­ben sikerült csökkenteni a balese­teket. 1960 eleje óta nincs a mű­helyünkben selejt. Újítóink elfoga­dott javaslatai 20 000 korona megta­karítást jelentenek az üzemnek. Figyelemre méltóak azók a pontok is, amelyek a kulturális tevékeny­séggel, társadalmi munkával, eszmei neveléssel és szakoktatással függenek össze. Megalakult például a könyV­barátok köre. Tagjai gondoskodnak az értékes irodalmi termékek pro-­pagáciőjáről. Felvették a kapcsola­tot a Zeneműveszeti Főiskola tanárai­val és hallgatóival, akik beszélgeté­seket, zeneesteket tartottak a dol­gozóknak. Igen közkedveltek a Poli­tikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság tagjainak előadá­sai. Napirenden van az időszerű bel- és külpolikai események rend­szeres megbeszélése. A kollektívából hárman a JNB képviselői, öten szülői munkaközösség funkcionáriusai, öten tagjai a HESZ-nek, négyen házbizal­miak, tízen pedig tevékeny tagjai a sportegyesületeknek, a kollektíva több tagjának a CSKP, FSZM, CSISZ üzemi szervezetében van funkciója. Beszélgettem több munkással, kö­zöttük Brezina elvtárssal is. Kicsit úttörőknek érzik magukat. Nem csu­pán azért, mert az elsők között kezd­tek versenyezni, hanem mert nem volt olyan könnyű ötvenkét ember tudását, munkáját, szakmai felké­szültségét egybehangolni úgy, hogy többet és jobbat termeljenek. Egy év mögöttük van és ez az év ered­ményes volt. A kollektíva kívánsága, hogy rövidesen elnyerjék a címet, bizonyára teljesül. KIS ÉVA ni IIIIIIIIIIÍ imimmmmiiiimmi HARRY S1CHROVSKY: ir Lami tctí/pfft/ieJ&M mmm 1. A MILLIÓ ELEFÁNT ORSZÁGA Amikor repülőgépünk leszállt a fennsíkon, a Nap su­garai forrón tűztek a tikkadt sárga fűre. Egy hullámbádog­ból összetákolt kunyhó felett vörös zászló lengett, amelynek mezőnyét három fehér ele­fánt díszíti. Ez a Laoszi Ki­rályság állami lobogója. Teher­kocsihoz hasonló volt az a díszkocsi, amelyet a királyi hadsereg parancsnoksága kül­dött értem. „105 mm Hovit­sers tüzérségi lövedékek" — ezt a feliratot olvashattam a kocsi oldalán. Az amerikaiak nem önként adott ajándéka ez a Salaphu Khun közelében le­zajlott csatában zsákmányolt gépkocsi. A gépkocsivezető a fülketetőn lévő három lyuk felé bökött ujjával: „Ezt a kis ajándékot tegnap kaptam Phoumi Nosavan tábornoktól, de rosszul célzott. Minden­esetre, ha valami gyanús zö­rejt hallasz, ugorj ki s vesd magad a földre" tanácsolja jóakaratúan. A gépkocsi tölcsérek és ho­mokbuckák fölött, különleges kőalakok mellett robog el, amelyekről ezt a hírneves vi­déket Rizsesköcsög síkság­nak nevezik. Régi monda sze­rint sok évezreddel ezelőtt óriások töltötték borukat ezek­be a köcsögökbe. Egy másik rege úgy mondja, hogy aszály idején az egyik király esővizet gyűjtött ezekbe a köcsögökbe. Az út mindkét oldalán zöld rétek, erdők, banánfákkal és vad ananász ligetekkel benőtt dombok terülnek el, békésen legelnek a fekete bivalyok, és népviseletbe öltözött parasz­tok hosszú lécekre aggatott kosarakban kukoricacsöveket cipelnek. A gépkocsi lefékez a* dzsungel, első benyomásra szinte áthatolhatatlan fala előtt. Váratlanul egy kis tisz­tás tárul elénk. Híd helyett szálfák kötik össze a patak partjait, amely mögött sátrak, katonák, rádióadókészülékek, gépfegyverek — a főhadiszái­lás_ látható. így mutatkozik be az idegennek Laosz, ez az or­szág, amelynek területe vetek­szik Nagy-Britannia területé­vel, de csak hárommillió a la­kossága, nincsenek vasutai, közutai és villanyhálózata sem. Szép és barátságos em­berek lakják ezt az elragadó, természeti szépségekben bő­velkedő országot. A szibériai Bajkál-tó kör­nyékén élő népek és törzsek óriási kohójából váltak ki év­ezredekkel ezelőtt, a mai lao­sziak ősei. Fa Ngoum király, aki 1353-ban alapította a bi­rodalmat "— melynek határai többé-kevésbé azonosak vol­tak a mostani Laosz határai­val — a millió elefánt földjé­nek nevezte az országot. Ez a szám ma már aligha helytálló, hiszen egyetlen ormányos sem került szemem elé. Az ország története évszázadok óta szo­rosan egybefonódott a szom­szédos Sziám és Kambodzsa történetével. A fehérember csak a múlt században lépett az ország földjére. A franciák tűzzel-vassal vonultak végig Indokína területén, hogy gá­tat emeljenek Burmából elő­retörő angol vetélytársaiknak La Grandiére tengernagy 1866­ban „Tudományos küldöttsé­get" indított a Mekong-folyő környékének átkutatására, és 1893 májusában észak, dél és kelet felől is megkezdődött az ellenség beözönlése. Franciaország fél évszá­zadon át „civilizálta" ezt az országot. És az eredmény? A gyermekhalandóság eléri a 30 —40 százalékot, Laoszban csak egy orvos (a volt egészség­ügyi. miniszter), két mérnök (Phouma és Szufanuvong her­ceg) van, de nincs egyetlen e9y vegyész, agronómus és ügyvéd sem. A lakosság 90 százaléka írástudatlan, az is­kolákat 3000 gyermek látogat­ja, az egyetlen főiskolának 350 hallgatója van és az or­szág lakosai közül csak 61-nek van főiskolai képzettsége. A franciák által behajtott adók 50 százaléka az alkohol el­adásából és tiltott ópiumkeres­kedelemből eredt. Ezenkívül mindent megadóztattak, ami csak kézzelfogható volt, nagy­ság szerint még a terhes nők mellét is, úgyhogy a leendő anyák a szülés előtt nem mu­tatkoztak a piacon, s a temp­lomban sem, hogy kitérjenek az adókat behajtó fogdmegek elől. A francia imperializmus nem ^ártott igényt az ország kincseinek feltárására, sem pe­dig értékes nyersanyagok ki­termelésére. Megelégedett az­zal, hogy Laoszt a francia im­perializmus érdekében „ütkö­ző-állam" szerepére kárhoz­tassa. Csak a második világhá­ború után ütött a laosziak nagy szabadságharcának órája. 1945 augusztusában az ország valamennyi tartományában fel­kelt a nép és elsöpörte a francia közigazgatási szerve­ket. Október 12-én megala­kult Laosz első ideiglenes kor­mánya. Külügyminisztere, hon­védelmi minisztere és a fel­szabadító hadsereg legfelsőbb parancsnoka egy személyben Szufanuvong herceg lett. Ez a népi forradalom oly átfogó volt, senki sem gon­dolt komolyan arra, hogy az imperializmus ismét felütheti fejét az országban. A franciák azonban 1946 márciusában már elegendő erőt gyűjtöttek arra, hogy a Mekong-folýó mentén döntő ütközetet nyerjenek és 1946 augusztusáig ismét ural­ják egész Laosz területét. Szufanuvong herceg a harcok­ban megsebesült és az ideig­lenes kormány tagjaival a Me­kong-folyón átkelve Thaiföld­re menekült, ahol annak ide­jén még liberális kormány volt hatalmon. A franciák vérbe­fojtották a szabadságharcosok mozgalmát és a kínzás mind­azon módszereit alkalmazták, amelyek oly hírhedté váltak az algériai háború folyamán. A laoszi szabadságharcosok ve­zérei azonban levonták a ta­nulságot az elszenvedett ve­reségből és elhatározták, hogy a harcot nem összpontosítják a városokra, hanem a falvak­ban, a dzsungelben folytatják, további harcra szólítva fel az ország minden nemzetiségét és törzsét. Szufanuvong herceg az ide­iglenes kormány egyetlen mi­nisztereként titokban vissza­tért Laoszba és hozzáfogott a szabadságharc megszervezésé­hez. Neo Lao Issalában 1950 augusztusában megalakult a nép valamennyi törzsének és rétegének egységes szabadság­frontja. Az új Patet Lao had­sereg 1953 márciusában táma­dást intézett Sam Neua ellen és 1954 februárjában — a Dien Bien Phu-i napokban felsza­badította az ország felét. A genfi értekezleten azután határozatot hoztak a Patet Laonak a királyi hadseregbe váló beolvasztásáról, a laoszi választások megtartásáról és a koalíciós kormány megala­kításáról, különös" tekintettel arra, hogy a Patet Lao képvi­selői is tagjai legyenek a kor­mánynak. Megvolt tehát min­den feltétele annak, hogy is­mét béke legyen Laoszban. Dulles és társai azonban más véleményen voltak. Az 1954-ben tartott genfi értekezlet után két hó­nappal került sor a SEATO megalakítására. Ugyanazon év szeptemberében titokzatos kö­rülmények között meggyilkol­ták Kouvarouvongot, Laosz hadügyminiszterét, aki szembe szegült az USA azon paran­csával, mely szerint fel kellett volna számolni a Patet Lao alakulatokat. Dulles 1955 márciusában Vientiánéba érkezett és pa­rancsot adott a Pathet Lao megtámadására. Néhány nap­pal a Korea elleni támadás előtt szintén megjelent a de­markációs vonalon. A nagy­hangúan világgá kürtölt táma­dás Patet Lao haderői ellen azonban teljesen csődöt mon­dott, ami helyrehozhatatlan csorbát ejtett az USA tekin­télyén. Souvanna Phouma, akit a pépi mozgalom hatalmas hulláma emelt magasba, 1956­ban belépett a kormányba és 1957 októberében sor került a vientiánei egyezményre, amely arra volt hivatva, hogy megalapozza a nemzet egysé­gét, az együttműködést a Pa­tet Laoval, az ország semleges külpolitikáját, s lehetővé te­gye az idegen hatalmak hadi­támaszpontjainak felszámolá­sát, valamint a diplomáciai kapcsolatok felvételét a szom­szédos országokkal. Az új koa­líciós kormányban Szufanu­vong herceg kapta a tervezés­ügyi miniszter tárcáját. Az 1958-ban megtartott nemzet­gyűlési pótválasztások 21 hely közül'Í3-at biztosítottak a Neo Lao Haksat Pártnak a kor­mányban, (a Patet Lao új po­litikai mozgalmának) és a vele szövetséges Béke- és Semle­gésség Pártjának. Vientiáne­ban 35 000 választó szavazott Szufanuvong hercegre. Ez volt a legtöbb szavazat, amelyet a választók leadtak jelöltjeikre. Luang Prabangban, a királyi székhelyen a Neo Lao Haksat Párt három jelöltjét választot­ták meg a négy jelölt közül. Az USA politikájának nyilvánvaló csődje és a Patet Lao s vezetőinek hatalmas népszerűsége kétségbe ejtet­te a washingtoni urakat. Ho­race Smith, az USA új követe 1958 júliusában lépett hivata­lába. Első ténykedése az volt, hogy kiutasította a nemzetközi' ellenőrző bizottságot az ország területéről. Néhány nappal ké­sőbb megdöntötték Phouma kormányát. Szananikone ra­gadta magához a hatalmat, parlament nélkül kormányozta az országot és a Neo Lao Hak­sat Pártot kizárta a kormány­ból. A Patet Lao két zászlóal­ját 1959 februárjában bekerí­tették és a felszámolás ve­szélye fenyegette. Szufanu­vong herceget és pártjának több vezetőjét augusztusban börtönbe vetették. Röviddel ezen események után Nosavan ezredes (ma tábornok) puccsot hajtott végre és az USA-hoz fordult segítségért, a demo­kratikus Vietnam „támadásá­nak" ürügyén. A nép vezéreit bebörtönöz­ték é^ a felszabadító hadsere­get a teljes vereség veszé­lyeztette. Az USA ügynökei hatalomra jutottak és az 1960-as év ilyen légkörben kezdődött. Szufanuvong herce­get és barátait egy héttel ké­sőbb kiszabadították a börtön­ből s az amerikaiak által- ki­képzett királyi hadsereg egy­ségei összefogtak a Pathet Lao-alakulatokkal. Felszabadí­tották a Laosz területének fe­lét s a teljes vereség kilátá­sai arra kényszerítette az USÄ-t, hogy részt vegyen egy újabb genfi értekezleten. KÖVETKEZIK: A HERCEG ÉS A PARASZTFIÚ ÜJ SZŐ 4 * 1961- Június 6.

Next

/
Thumbnails
Contents