Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-30 / 180. szám, péntek

A béke megőrzését, o nemzetközi helyzet enyhülését akarjuk N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde a vietnami kormányküldöttség tiszteletére rendezett moszkvai gyűlésen Amint tegnapi számunkban már röviden közöltük, N. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szerdán a VDK kormányküldöttségének látogatása alkalmából rendezett szovjet-vietnami barátság ülésén a nagy Kreml-palotában beszédet mondott, amelyet az alábbiakban ismertettünk. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke üdvözölte a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségét és hangsúlyozta, hogy a vietnami, a kínai, a koreai és a mongol nép pompás sikerei „megerősítették a lenini eszmék helyességét, megmutatták, hogy éppen a szocialista rendszer az, amely végtelen lehetőségeket nyit meg a gyarmati és az imperialista rabszolgaságból felszabadult nemzetek előtt". N. Sz. Hruscsov megcáfolta a gyarmati rendszer védelmezőinek ama állítását, hogy Marx és Lenin eszméit állítólag nem lehet alkalmazni a gyarmati országok szociális problémáinak megoldására és hogy ezek az eszmék nem lehetnek közeliek a keleti nemzetek számára. Kijelentette továbbá, hogy a Szovjetunió a VDK kormányával együtt Vietnam békés egyesítése kérdésének mielőbbi megoldását követeli. „Az imperialisták igyekeznek Délkelet-Ázsiában táplálni azokat a safkrákat, amelyek tűzvészként lángolhatnak fel". Hruscsov elvtárs a továbbiakban így folytatta: Elvtársak! Megelégedéssel állapítom meg, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a szocialista országok népei testvéri családjának egyenjogú tagja a nemzetek közötti tartós béke biztosításáért folyó küzdelem élharcosainak sorában halad. Örömmel tölt el bennünket, hogy vietnami barátaink osztják és támogatják a Szovjetunió és a szocialista tábor országainak békeszerető álláspontját a nemzetközi politika valamennyi alapvető kérdésében. A szovjet kormány viszont teljes mértékben támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak Délkelet-Ázsia és az egész világ békéje megszilárdítására irányuló politikáját. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányával együtt határozottan követeljük Vietnam békés egyesítésének mielőbbi megoldását. (Hosszan tartó taps.) Az Indokínáról szóló 1954. évi genfi egyezmények annak idején meghatározták Vietnam békés egyesítését és e célból általános szabad választások megrendezését mind Északon, mind Délen. Ez azonban nem volt előnyös bizonyos imperialista körök számára. E körök Dél-Vietnamban lakájukat, Ngo Dinh Diemet helyezték uralomra és mindent elkövettek, hogy rögzítsék az ország kettészakítottságát, hogy meggátolják a délen és az északon élő testvérek egy családban való egyesülését. Az USA a genfi egyezményekkel ellentétben Dél-Vietnamba a katonaiműszaki felszerelés és egyéb hadianyagok tonnáit ezerszámra szállítja. Felszereli és kiképzi a dél-vietnami hadsereget, katonai tanácsadókat küld oda. A dél-vietnami hivatalokat ténylegesen bevonta a SEATO háborús kalandjaiba. Vajon ez megteremti-e a feltételeket Vietnam békés egyesítésére? Természetesen nem. Mindez a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Kínai Népköztársaság és a többi békeszerető délkelet-ázsiai állam ellen irányul. Az amerikai tisztek kiképzik a délvietnami katonákat, háborúra készítik őket elő északi testvéreik ellen. Az imperialistáknak nincs ínyükre a népi demokratikus rendszer, szeretnék az ország északi részében felújítani a régi gyarmati rendet. De ahogy mondják, ehhez korábban kellene felkelniök. A vietnami nép senkinek sem adja vívmányait, hanem éberen védelmezi azokat (taps). A bábhivatalok népnek idegen politikája jogos felháborodást kelt a vietnami lakosság körében. DélVietnam népe szabadságáért és függetlenségéért harcol a nép nemzeti érdekeinek elárulása ellen is. Még a nyugati országok hivatalos tényezői is beismerik, hogy Dél-Vietnam nem áll a bábkormány ellenőrzése alatt, hogy annak fővárosát, Szajgont a valóságban a viharos népharag tengere övezi. Akadnak azonban emberek, akik azt mondják, hogy a báb Ngo Dinh Diem elleni harc, a vietnami nép harca „Moszkva műve", a kommunizmus ármánya. Az ilyen emberek vagy tényleg nem értik meg a mai eseményeket, vagy pedig tudatosan, rossz szándékkal elferdítik a helyzetet. Dél-Vietnam népének harca nem Moszkva műve, nem a kommunisták ármánya. Ez a népharag kifejezése, a nép ama szenvedélyes elszántságának a megnyilvánulása, hogy véget vessen a nyomornak és a jogtalanságnak, harc ez a rabló gyarmatosítók és védenceik ellen, akik még kegyetlenebb politikát folytatnak, mint maguk a gyarmatosítók. Hisz az urának tetszeni akaró lakáj még kegyetlenebb az uránál. De nincs az a terror, nincs az a megtorlás, amely képes lenne a mozgalom elfojtására. A szovjet kormány teljes mértékben támogatja a vietnami nép törvényes követelését, hogy vessenek véget az imperialisták beavatkozásának Dél-Vietnam ügyeibe. A szovjet emberek szilárd meggyőződése, hogy a vietnamiak hazájuk egyesítéséért vívott igazságos harca teljes győzelemmel végződik (taps). Az imperialisták minden kísérlete, hogy meggátolják a vietnami népet jogos vágyainak megvalósításában, minden bizonnyal csődbe fullad. Az imperialisták szívósan megkísérlik hatalmuk és uralmuk kiterjesztését Délkelet-Ázsiában. Agreszszív terveik azonban a népek ellenállásába ütköznek. Az imperialisták politikája különös szemléletességgel nyilvánult' meg Laosz kérdésében. A laoszi események fejlődése teljes világossággal megerősítette országaink kormányainak ama nézetét, hogy a laoszi válság elmélyülése a békére veszélyes következményekkel jár. Nem volna semmilyen laoszi kérdés, ha az Amerikai Egyesült Államok és SEATO-szövetségeseik nem avatkoznának be Laosz belügyeibe és nem" igyekeznének az országot agresszív politikájuk délkelet-ázsiai támaszpontjává tenni. Ezért az imperialisták puccsot szerveztek Souvanna Phouma törvényes kormánya ellen. De sem a felkelőknek nyújtott közvetlen katonai segítség, sem a katonai tanácsadók kiküldése nem törte meg a laoszi nép harci szellemét, azt a rendíthetetlen óhaját, hogy országa független, semleges állam legyen. Laosz nemzeti-felszabadító erőinek rendíthetetlen egysége és elszántsága a hazájuk szabadságáért vívott harcban és az a támogatás, melyben ezt az igazságos harcot Európa és Ázsia békeszerető nemzetei részesítik, az imperialistákat arra kényszerítette, hogy egyetértsenek a laoszi kérdés rendezésének szükségességével. Napjainkban olyan erőfeszítésnek vagyunk tanúi, amely a laoszi probléma békés megoldására irányul. Meg kell mondanunk, hogy Laoszban a tűzszüneti egyezmény elérése után e kérdés megoldására jó feltételek vannak. Genfben most ülésezik a 14 állam konferenciája a laoszi kérdésről. A szovjet küldöttség azt javasolta, hogy az értekezleten részt vevő államok hagyják jóvá a Laosz semlegességéről szóló deklarációt és írjanak alá egyezményt az idegen csapatok s katonai személyek kivonásáról Laosz területéről, valamint a nemzetközi bizottság jogköréről. E javaslatokat lelkesen támogatják Laosz törvényes kormányának és nemzeti demokratikus erőinek képviselői, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Kínai Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság és más békeszerető országok kormányának képviselői. A genfi értekezlet már másfél hónapja ülésezik. Lefolyása azonban arról tanúskodik, hogy az Amerikai Egyesült Államok képviselői és szövetségeseik fékezik az értekezlet munkáját, kitérnek a Szovjetunió javaslatainak megtárgyalása elől és halogató taktikához folyamodnak. A szovjet kormány már kijelentette és újból kijelenti, hogy kész a laoszi kérdés békés megoldásában érdekelt más országokkal együtt minden intézkedést megtenni a laoszi kérdés békés rendezésére a laoszi nép törvényes jogainak elismerése alapján. Reméljük, hogy a genfi értekezlet végül ésszerű megoldásra jut, olyan megoldásra, amely elfogadható lesz a laoszi nép számára. Ogy véljük, hogy Laosz népe maga bármilyen külső beavatkozás nélkül megoldja belügyeit, maga határozza meg államrendszerének formáját s választja meg szociális, gazdasági és kulturális fejlődésének útjait. E belső kérdések megoldása érdekében tárgyalnak a laoszi képviselők egyrészt magában Laoszban, másrészt Svájcban is. Laosz három fő politikai irányzata között megegyezés jött létre a tűzszünetről, most pedig a katonai akciók beszüntetéséből adódó konkrét kérdésekről tárgyalnak. Zürichben nemrégen ért véget e három irányzat legfőbb képviselőinek — Souvanna Phouma, Szufanuvong és Boun Oum hercegeknek az értekezlete. E konferencián megegyeztek a nemzeti kiegyezés megvalósításában, jóváhagyták a nemzeti egység kormányának politikai programját és megjelölték e kormány közvetlen feladatait. A három politikai erő képviselői megegyeztek abban, hogy Laosz békés és semleges politikát fog folytatni a laoszi nép érdekeivel és vágyaival, valamint az 1954. évi genfi egyezményekkel összhangban a békés, semleges, független, demokratikus, egységes és virágzó Laosz megteremtése érdekében. Ezt jó alapnak tartjuk az ország további fejlődésére, valamint Laosz és az e politikát őszintén támogató valamennyi állam közötti jő kapcsolatok felvételére. A három erő képviselői által kidolgozott irányvonal, melyet a közös nyil&tkozat tartalmaz, nézetünk szerint helyes. Ez jó kezdet és remélhető, hogy a laoszi nép maga hamarosan megoldja további belső problémáit is, és hogy olyan kormányt alakít, amely e vonalat rendületlenül követi majd. A laoszi képviselők között lefolyt tárgyalások tapasztalatai azt tanúsítják, hogy ha megvan a jóakarat, akkor nemcsak megegyezés érhető el, hanem végre gyakorlati lépésekhez folyamodhatnak, amelyek a béke felújításához vezetnének Laoszban. Ez mindenekelőtt Laosz népe s a béke érdekében szükséges. Elvtársak! Minden nemzet tartós békére törekszik. Nem akarnak sem hideg, még kevésbé meleg háborút. A szovjet kormány mindent elkövet, hogy a földön megszilárduljon a béke. Javasoltuk a leszerelés kérdésének elvi megoldását — valamennyi nemzeti hadsereg feloszlatását, minden fegyverkészlet megsemmisítését, a fegyvergyártás általános beszüntetését, vagyis az általános és teljes leszerelést nemzetközi ellenőrzés alatt. Az atom- és hidrogénfegyver-klsérletek beszüntetése, amelyre most a nyugati országok figyelmüket összpontosítják, önmagában nem oldja meg a problémát. A Szovjetunió ellene van mindenfajta nukleáris kísérletnek. Kormányunk a nukleáris kísérletek szigorú és egyenjogú nemzetközi ellenőrzés alatt történő beszüntetéséről szóló nemzetközi egyezmény híve volt és marad. A megfelelő egyezmény megkötését lehetetlenné teszi az, hogy az amerikai és brit tárgyalófelek nem hajlandók a szovjet érdekeket tiszteletben tartani. Meg akarom ismételni, hogy a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetése önmagában még nem mentesíti a nemzeteket a pusztító háború veszélyétől. Az elvi megoldás az általános és teljes leszerelés. A Szovjetunió hajlandó bármikor megkezdeni a teljes leszerelés gyakorlati megvalósítását. Azt javasoljuk, hogy a leszerelés a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzés alatt folyjék, úgyhogy biztosítva legyen, hogy valamennyi állam pontosan tejesíteni fogja a leszerelési programot. Nincs szükségünk a leszerelés ellenőrzésére leszerelés nélkül, a szovjet kormány ilyen ellenőrzésbe nem egyezik bele. Az általános és teljes leszerelés mellett vagyunk, általános és teljes ellenőrzés alatt. A szovjet kormány hajandó elfggadni a leszerelés ellenőrzésének bárminő rendszerét, amelyet a nyugati hatalmak javasolnak, ha hozzájárulnak a tényleges leszereléshez. A nyugati hatalmak ama kifogásai, hogy állítólag ellenezzük az ellenőrzést, ezek szerint alaptalanok. Tárgyaló feleink tudják, hogy ellenőrzést akarunk. A szovjet kormány ellenőrzés nélküli leszerelésbe egyáltalán nem egyezik bele. ök ezt tudják, de kiforgatják álláspontunkat, mert mindeddig még semmi mást nem tudtak kitalálni. Lényegében minden bizonyos nyugati körök készségének hiányán múlik, hogy lemondjanak a lázas fegyverkezés és újabb háborús kalandok előkészítésének politikájáról. Csak így magyarázható a nyugati hatalmak vonakodása a német kérdés békés rendezését illetően, amely biztonságosan szavatolná Európa stabilitását és biztonságát. A múltnak nem szabad gátolni az emberek mai életét A Szovjetunió azt javasolja, hogy a Hitler-ellenes koalíció valamennyi országa és a két német állam kösse meg a békeszerződést és tegyen pontot a második világháború után. Nem engedhető meg, hogy a múlt gátolja az emberek mai életét, és óriás koloncként csüngjön az előrehaladni akaró nemzetek nyakán. Nem engedhető meg, hogy a militarista és revansista erők a második világháború üszkeinek maradványait felkavarva Európát és az egész világot egy újabb, még pusztítóbb háború veszélyébe döntsék. A szovjet kormány javasolja az Európában a háboŕô-oitán létrejött határok biztosítását a revansisták támadásaival szemben és a helyzet egészségessé tételét Nyugat-Berlinben. Javasoljuk, hogy nemzetközi dokumentum rögzítse le a németek kötelezettségét arra, hogy sohasem támadnak más államok függetlensége, szabadsága és szuverenitása ellen, hanem békében és barátságban fognak élni velük, nem alkalmaznak erőszakot s nem fenyegetőznek erőszakkal. (Taps.) A békeszerződés egy országot sem helyez előnyösebb helyzetbe más országokkal szemben. Egyforma mértékben megfelel majd valamennyi állam érdekének. A nyugaton vannak olyan forró fejűek, akiket az európai béke megszilárdításának kilátása nyilvánvalóan kihoz lelkíegyensúlyukből. A nyugati sajtó nagy lármát csap a békeszerződés megkötésére és a nyugat-berlini kérdés megoldására tett javaslat körül. Vannak akik azt javasolják, hogy a békeszerződés megkötésének esetén gazdasági szankciókat kell alkalmazni, vagyis be kell szüntetni velünk a kereskedelmet. A kereskedelem teljesen önkéntes dolog. Mindenki kereskedik, ha ez számára előnyös. Ha ez a Nyugat számára nem előnyös, bármilyen más megoldást választhat. Az a fenyegetőzés, hogy beszünteti velünk a kereskedelmet, természetesen nem gátol meg bennünket a német békeszerződés aláírásában. (Taps.) Mások még a diplomáciai kapcsolatok megszakítását is emlegetik. Ez sem új dolog. A Nyugat már megkísérelte, hogy diplomáciai kapcsolatok nélkül éljen velünk, sőt hogy ne ismerje el a szovjet államot. Akkor ez a terv csődöt mondott. Nem nehéz elképzelni, milyen, még botrányosabb csőd vár napjainkban az ilyen szándékok szerzőire. (Taps.) A legtüzesebb fejűek azt követelik, hirdessenek mozgósítást és tegyenek további katonai jellegű intézkedéseket. Uraim, ezeket az eszközöket már szintén alkalmazták velünk szemben. Nemcsak ijesztgettek bennünket, hanem meg is kísérelték, hogy erővel törjenek meg minket. Vörös hadseregünk megacélozódott az imperialista államok elleni harcban. Már több mint 40 évvel ezelőtt sem ijedtünk meg sem a fenyegetésektől, sem az intervenciótól, hanem szétzúztuk az imperialisták hadjáratát. (Taps.) A Szovjetunió szétzúzta a hitleri Németországot, a világreakció lesújtó öklét. Számtalan ellenség ellen vívott harcban megvédelmeztük szabadságunkat és függetlenségünket. Merő esztelenség volna arra számítani, hogy a Szovjetunióval szemben alkalmazott fenyegetések és erő politikája az imperialistáknak most bármilyen gyümölcsöt is hozhat. A fegyvercsörtetés egyáltalán nem jelent valami újat, és nem kell hozzá sok ész. A szovjet emberek nem hagyják magukat megfélemlíteni és eltéríteni attól a törekvésüktől, hogy felszámolják a múlt háború csökevényeit és megkössék Németországgal a békeszerződést (taps). A Szovjetunió valamennyi országgal az ész és a barátság nyelvén beszél. A fenyegetőzés, már régen elavult valami és a lomtárban a helye. Ideje volna erre ráeszmélni. Ha ránk kényszeritik, hogy az erő helyzetéből tárgyaljunk, lesz majd mivel válaszolnunk. Ha a béke és a békés együttélés ellenzői mégis mozgósítást hirdetnek, nem hagyjuk, hogy felkészületlenül érjenek bennünket. Megtesszük a kellő intézkedéseket, és ha szükséges lesz, még további intézkedéseket foganatosítunk biztonságunk érdekében (hosszan tartó taps). A háborús kalandok kedvelőinek pedig kijelentjük: Kezet emelnek a nemzetek ama jogára, hogy békében éljenek, arra a jogára, amelyet az életek millióinak árán vívtak ki a fasizmus elleni harcban, s amelyet a német békeszerződésben akarnak lerögzíteni. Önök azonban, uraim, nem félemlítenek meg bennünket — a békeszerződést aláírjuk! (viharos taps). A feszültség enyhítéséhez vezető úton nyilvánvalóan át kell haladnunk bizonyos „lehűlés" szakaszán Európában. Ez mesterséges lehűlés lesz, mert erre nincs semmilyen komoly ok. De nyilvánvalóan ezt óhajtja a nemzetközi reakció és ezt óhajtják a nyugat-németországi revansista erők. A nyugati hatalmak nem tudnak kilábolni a háború peremén táncolás politikájából, melybe Dulles és Eisenhower vitték őket. Most csökönyösen megkísérlik e meddő politika folytatását a logika és a józan ész ellenére, saját érdekeik ellenére. A nyugati államférfiak kijelentik, hogy a kapitalista és a szocialista tábor katonai hatalma most egyensúlyban van. De akkor egyensúlyba kell lendíteni a nemzetközi politikát is, vagyis nem szabad kiélezni a helyzetet és nem szabad fenyegetőzni. A nyugati hatalmak politikájában sajnos nem figyelhetünk meg józan észt, amelynek abból a felismerésből kellene származnia, hogy milyen erőarány alakult ki a világon. S ezen felül ezek az erők nem is egyformák: Ogy véljük, hogy a szocializmus és a béke erői sokkal hatalmasabbak, mint az imperializmus és a háború erői (hosszan tartó taps). Mi nemcsak gazdasági és katonai hatalmunkra támaszkodunk, hanem a mi oldalunkon van népünk igazságos ügye, mindazon nemzetek és országok igazsága, amelyek a békés együttélés álláspontját és az államok közötti kapcsolatokban minden vitás kérdés békés megoldását védelmezik. És a német békeszerződés megkötése, a békés megoldások legbékésebbje. Ogy hiszem von Brentanonak, Nyugat-Németország külügyminiszterének is meg kell értenie, hogy most 1961-et és nem 1941-et írunk, de ő az erőszak híve, és elődjének von Ribentroppnak, aki Hitler alatt kapta nemes „von"-ját, a hódító eszméihez igazodik. Nem fogom felidézni ennek a „von" úrnak a szomorú végét. De vajon Adenauer „von" ura elfelejtette már, hogyan járt elődje, von Ribentropp? (élénkség a teremben, taps). Esztelen uszító beszédeket mond von Brentano úr. Szerencsétlenséget idéz a német nép fejére, Európa és Ázsia más nemzeteire, amelyek torkig vannak már a háborúval. Brentano megkísérli az ijesztgetést, de épp az ellenkezőjét éri el. A bonni revansisták által az erő alkalmazásának követelése még jobban megszilárdítja elszántságunkat a béke igazságos ügyének megvédelmezésére. A Német Szövetségi Köztársaság uralkodó körei a háború utáni rendezetlen helyzetet természetesen nem a béke érdekében szeretnék továbbra is fenntartani, hanem azért, hogy erőt gyűjtsenek és kilessék a megfelelő pillanatot egy újabb háborús kalandra. A békeszerető országok következetesen törekszenek a német békeszerződés megkötésére, hogy ezáltal veszedelmes tűzfészket számoljanak fel. A nyugati hatalmak nagy erőfeszítést tesznek a propaganda terén, hogy kiforgassák a német kérdés békés rendezésére irányuló szovjet javaslatok lényegét. Különösen a németek úgynevezett önrendelkezési jogának kérdésével érvelnek gyakran. A békeszerződést szembeállítják az önrendelkezés jogával, megkísérlik, hogy a németek nemzeti jogainak védelmezőiként lépjenek fel. Nem fogunk foglalkozni azzal, menynyire kevéssé meggyőzőek ezek a szavak azoknak az ajkáról, akik a szó szoros értelmében mindent elkövettek, hogy aláássák Németország egységét és azután pedig elmélyítették az ország kettészakitását. , Egyesítést de nem elnyelést Jól ismert, hogy az imperialista hatalmak a nemzetek önrendelkezési jogát és a kettészakított nemzetek egyesítésének kérdését úgy értelmezik, ahogy ez érdekeiknek megfelel. Amikor Németországról van szó, a nemzetek önrendelkezési jogára hivatkoznak és Németország egyesítését követelik, pedig ott két különböző társadalmi-gazdasági rendszerű állam létezik. Szüntelenül az egyesítésről beszélnek, azért, mert eszméik győzelmében reménykednek az egyesült Németországban, azért, mert Nyugat-Németországnak sokkal több lakosa van, mint a Német Demokratikus Köztársaságnak. Hol van azonban az „elviesség" a nemzetek önrendelkezési és egyesí(Folytatás a 4. oldalon) ÜJ ilitw Jönros s<s