Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-03 / 153. szám, szombat

ÄiZOČIAllST* T/BO*. ÓÉSZA'GAlBOt IFJÜSÁGI KOMMUNISTA MUNKAKOLLEKTlVÄK VORONYEZSBAN Voronyezs városa elsőként jelenti a Szovjetunióban, hogy üzemeinek valamennyi ifjúsági kollektívája bekapcsolódott a kommunista munkáért folyó mozgalomba. 33 ezer voronyezsi fiú és leány küzd a kommunista élmunkás, brigád, műszak- vagy üzem büszke címének elnyeréséért. Az év elejétől 11 automatikus és folyamatos gépesített vonalat, 18 automatát és félautomatát, s még jónéhány más berendezést helyeztek üzembe. 4 fiatal szakemberek kezdeményezésére a városban 32 nyilvános tervező iroda létesült. Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusáig a voronyezsi ifjúság 2 millió rubel értékű nyersanyagot és villanyáramot takarít meg. (ČTK) NEM HENYÉLNEK A LENGYEL ÚJITÖK A lengyel bányaiparban és energetikában közel 12 500 üzemi klubokban szervezett ésszerűsítő tevékenykedik. 1945 óta már 106 743 újítási javaslatot adtak be. A javaslatok kétharmadát megvalósították és ezek a népgazdaságnak 1,5 milliárd zloty megtakarítását eredményezték. A szerzők közt 52 millió zloty értékben jutalmakat osztottak ki. Az említett két iparág legeredményesebb újítója K. Kriebelt, a tarhogori bányagépgyár fő technológusa. 13 újítási javaslata 1 600 000 zloty megtakarítást eredményezett. Zarzeczny, a krosznaji kőolajbányák brigádvezetője 10 ésszerűsítő javaslatot, valamint két 1200 000 zloty értékű találmányt nyújtott be. (ČTK) MÁSFÉL KILOGRAMM SELYEMPAMUT 1 KG SELYEMBŐL Az üzbég műszaki intézet munkatársainak sikerült 1 kg selyemből gammasugarakkal való besugárzás sal másfél kg értékes jó minőségű új anyagot előálítaniuk, melyet selyempamutnak neveztek el, mivel a selyemnek és pamutnak tulajdonságait egyesíti. Ugyanolyan erős mint a selyem vagy a pamut és a hőszigetelésben és oldószereknek való el lenállásban mind a kettőt felül múlja. (ČTK) iimiiiiiiiimmimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimsiimi Jelentős világpolitikai esemény küszöbén állunk. A világközvélemény figyelme ezekben a napokban Bécs felé, a Hruscsov— Kennedy találkozó felé fordul. A szovjet lapok rendkívül nagy figyelmet ébresztő kommentárokban foglalkoznak a találkozó jelentőségével és várható eredményeivel. „Mindenki előtt világos — írta a moszkvai Pravda —, hogy a kétnapos megbeszélés képtelen eltávolítani az útból a hidegháború éveiben felhalmozott vitás problémákat A tartós békéhez vezető utat sem két nap, som egy hónap alatt nem lehet megtalálni, de rá lehet és rá is kell lépni erre az egyedüli helyes útra. A jóakaratú emberek remélik, hogy Bécs fontos mérföldkő lesz a béke útján." És ebben a reményben ott sorakoznak a megoldásra érett feladatok is: a világ sorsáért felelősséget viselő államférfiaknak elsősorban az általános és teljes leszerelésről kei! tanácskozniuk; fel kell számolni a második világháború veszélyes maradványait Európa szívében, meg kell kötni a német békeszerződést és ezen az alapon rendezni kell a nyugat-berlini kérdést. Kölcsönös bizalom az együttélés alapja A megoldásra váró problémáknak és a békés együttélésnek természetszerű alapja a valamennyi fél számára gyümölcsöző, jó kapcsolatok megteremtése, a kölcsönös megértés és bizalom létrehozása. A Szovjetunió kormánya az elmúlt években jelentős tettekkel juttatta kifejezésre őszinte békevágyát. Gondolunk itt elsősorban a fegyveres erők létszámának több fokozatban végrehajtott csökkentésére, valamint a nukleáris fegyverkísérletek egyoldalú példamutató felfüggesztésére. S bár a Nyugat a békéért vívott harc eme fegyvertényeire kardcsörtetéssel és további háborús uszítással felelt, a Szovjetunió kitart az emberiség legnemesebb érdekeit szolgáló célkitűzések, a tartós világbéke biztosításának ügye mellett. Hogy mit eredményez majd a bécsi találkozó, azt ina még nem tudhatjuk, de kétségtelen örvendetes és bíztató, hogy ez a találkozó létrejött, hogy a szocialista és a kapitalista világrendszer két vezető nagyhatalmának legmagasabb rangú képviselői összeülnek, hogy kicseréljék nézeteiket. A világnak el kell indulnia a feszültség enyhítésének útján és most már az Egyesült Államokon a sor, hogy az emberiség legforróbb óhaját, a békés együttélés eszméjét magáévá tegye. a nagyvilágban A Nyugat balsejtelmei Egyes nyugati köröket, mint ilyenkor már történni szokott a találkozó hírére páni-félelem fogta el. Érthető ez, hisz a béke nekik ellenségük, s egyedüli éltető elemük a háborús hisztéria fokozása, a tömegpusztító fegyverek gyártásával elképesztő busás hasznuk növelése, s ezek kapcsán ármánykodás minden ellen, ami a két társadalmi rendszer békés együttélésének ügyét szolgálhatja. Bonn és a nyugat-berlini revansista, militarista körök jellemző módon éppen most látták elérkezettnek az időt arra, hogy új hidegháborús kampányt kezdjenek. „Nyugat-berlini idegháborúról" fecsegnek s nyíltan fenyegetődznek. Rikácsolásuk azonban aligha befolyásolja az eseményeket. W. U'lbricht a Neues Deutschland-nak adott interjújában a német békeszerződésről szólva leszögezte, két lehetőség van: „Vagy mindkét német állammal meg kell kötni a békeszerződést, amit óhajtanánk és amire felkészültünk, vagy pedig a Szovjetunió és a Hitler elleni koalíció tagjai kötik azt meg az NDK-val". A világ népei számára azonban idegen a revansisták uszítása. Szeretnék remélni, hogy az amerika politika, melyet a világközvélemény nyomása most a tárgyaló asztalhoz parancsolt, helyes tanulságot von le a világeseményekből, s az új vonal, amelyet annaK idején Kennedy hirdetett meg, valóban újat jelent majd, s az amerikai elnök a washingtoni fél régi csomagja nélkül érkezik meg a bécsi találkozóra. A békére vágyó, leszerelést sürgető világközvélemény sziklaszilárd meggyőződése, hogy a szovjet kormányfő Bécsben is latba veti minden erejét, rendkívüli nemzetközi, politikai bölcsességét és nyilt, bátor szókimondását a nemzetközi helyzet megjavítása, a megoldásra érett problémák rendezése érdekében. A nyugati manőverezés és ami mögötte van Amint arról a napi eseményekben beszámoltunk, a nyugati hatalmak tovább folytatják a kulisszák mögött manővereiket a laoszi helyzettel kapcsolatban. Az amerikai propaganda fokozott erővel terjeszti a hírt, hogy Laosfeban megsértik a tűzszünetet. Az igazi vétkes azonban ezen a téren a Boun Oum- és Nosavar,klikk, ahogy ez a nemzetközi felügyelő bizottság jelentéséből is kitűnik. A laoszi törvényes kormány csütörtökön Genfben nyilvánosságra hozott nyilatkozata is leleplezi az amerikai mesterkedést, rámutatva, hogy a tűzszünet megszsytsét az Egyesült Államok okozza, amennyiben thaiföldi és dél-vietnami támaszpontjaikról folytatják a lázadók hadianyag-utánpótlását. Tudvalevően a genfi értekezleten az amerikai fél a nemzetköz: t'elügyelőbizottság rendkívüli felhatalmazását követeli. Számításukban az az átlátszó cél vezeti őket, hogy még a politikai kérdések megoldása, az egész laoszi kérdés rendezése előtt létrehozzák azt az eszközt, amellyel beavatkozhatnak Laosz belügyeibe, majd pedig megkísérlik a bizottságot teljesen a Nyugat ellenőrzése alá vonni. Laoszban elszenvedett katona: kudarcukat — SEAI "-'>e'' szövetségeseikkel együtt — az r-t-skrzleten íolytatott mesterkedéssel igyekeznek helyrehozni. Némi előrehaladás Na Monban és Evianban A múlt héten folytatódtak a laoszi felek közti tárgyalások Na Mon-ban. A napirendi pontot a koalíciós kormány összeállítása képezte. Amint a tanácskozások bizonyítják, a hazafias erők világos politikai programmal törekszenek a független Laosz megteremtésére, míg a lázadó klikk üres kézzel ment a tárgyalásokra, s a válaszadásra kénytelen volt haladékot kérni. A Hazafias Front küldöttségének vezetője öt pontban foglalta össze a megoldásra váró feladatokat: • a genfi értekezleten Laoszt képviselő küldöttség megalakítása, • a tűzszünet betartása, • a politikai foglyok szabadon bocsátása, • a genfi határozat és a tárgyaló felek közti szerződések érvényesítése, és • szabad választások Laoszban. A francia-algériai tárgyalásokat tovább'ra Is a titolfl tartás jellemzi. A szerdai bejelentés szerint azonban a tárovalások gyorsított ütemben folynak, s az általános eszmecsere helyett a vita konkrét kérdésre —• a Szaharára összpontosul. Megállapodtak abban is, hogy az eddigi munkamódszerektől eltérőleg nem ragaszkodnak a másodnapos tanácskozási ütemhez. Az értesülések szerint az algériai küldöttség nem fogadja el a francia küldöttségnek történelmi, földrajzi, közigazgatási vonatkozású érveléseit, s fenntartja magának a jogot álláspontja tüzetesebb megvilágítására. Az algériai delegáció azt a követelését sem hajlandó feladni, hogy a jövendő népszavazást egész Algéria területén, így a Szaharában is megrendezzék, s a népszavazás eredményeit ne megyénként — ahogy a franciák akarják —, hanem globálisan vegyék figyelembe. Gizenga összehívja a parlamentet Gizenga, Kongó törvényes miniszterelnöke a kongói néphez és az afrikai országok, valamint a világ békeszerető népeihez intézett üzenetében elítéli az imperialista bérencek coquilhatvillei értekezletét éppúgy mint a megelőzőket, s egyedül érvényes döntésnek csak az összeülő kongói parlament határozatát fogadja el. Üzenete befejező részében közli a kormány határozatát, hogy — az alkotmánnyal összhangban — Kamina városba összehívják a parlamentet, s 100 kilométeres körzetben semleges övezetet létesítenek, s a parlament zavartalan munkáját az ENSZ-egységek biztosítják. A Kongóból érkező hírek szerint egyébként amerikai éS belga érdekek összeütközésének lehetünk tanúi. Ileo, a bábminiszter a napokban tartott sajtóértekezlete legalább is erre enged következtetni. Ileo erősen támadta a katangai belga érdekek képviselőit, s ezt illetően a tények logikája az amerikai érdekek „sugallata" mellett szól. Lumumba népe számára azonban idegenek a bérencek cselszövései, s a kongóiak bíznak a történelem igazságot szolgáltató erejében, abban a szabad és független Kongóban, melynek fénye Stanleyvilleből árad. (dz) Mezőgazdaságunk fejlesztésének kulcskérdése — termelhetünk-e elegendő takarmányt ? Napjainkban nemcsak a falusi emberek, a mezőgazdasági dolgozók, hanem az üzemi hivatali munkások körében is gyakran emlegetik, hogy piacunk zavartalan ellátása tejjel, tejtermékekkel és hússal főképpen takarmánykérdés. Persze ez a fontos és komoly probléma mind az üzemi és hivatali dolgozók, mind a termelők többségének részéről másmás szempontból vetődik fel. Az előbbiek nem jogtalanul teszik fel a kérdést: ha a- tejjel és általában az állati termékekkel való ellátásunk elsősorban takarmányprobléma, akkor miért nem termelünk elegendő takarmányt? A mezőgazdasági dolgozók nagy része szintén jogosnak hiszi a kérdést, amikor így érvel: honnan vegyük az állandóan növekvő állatállomány részére szükséges takarmányok termeléséhez az újabb és újabb földterületeket? Két kérdés, melyek alapján már természetesnek tűnik a harmadik: körülményeink között van-e lehetőség, hogy meglévő, sőt állandóan bővülő állatállományunk számára elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű takarmányt termeljünk? A kérdésekre adott válaszok előtt nem árt megemlíteni egy örvendetes tényt. Azt, hogy május hónap második dekádjában, ha csak kevéssel is, de az idén először teljesítettük túl a tej tervezett felvásárlását, holott ez a dekádterv jóval nagyobb a januári vagy februári dekádok átlagánál. A hírt olvasva bizonyára sok gyári munkás megelégedéssel adott igazat önmagának — no úgy-e, hogy lehet! Az illetékesek, a mezőgazdasági dolgozók közül is bizonyára sokakat véleménynyilvánításra késztetett a hír, s talán nem is kevés TJJ SZÖ 4 - 1961. június 1. azok száma, akik ilyenformán nyilatkoztak: — Természetes dolog ez. Hiszen azt már a dédnagyapánk ükapja is tudta, hogy a legtöbb tejet mindig májusban fejik. Érvek és ellenérvek A legkevésbé sem szeretném a mezőgazdasági dolgozók sokéves tapasztalatainak szinte felmérhetetlen értékét megsérteni vagy kisebbíteni, hiszen hasznos tapasztalataik alapján már számtalan esetben oldottunk meg komoly termelési problémákat. Mégis (elnézést érte) számomra éppen ez az ellevetésnek szánt érv jelenti a kiindulópontot ahhoz, hogy rámutassak takarmánytermelésünk, jobban mondva a takarmányokkal való gazdálkodásunk néhány lényeges fogyatékosságára. Igen, éppen az a kiindulópont, hogy május második dekádjában tejből túlteljesítettük a felvásárlás tervét, hogy májusban és júniusban már nagyapáink szerint mindig legtöbb a tej. Mert ha ez így van (és így van), akkor azt is meg kell kérdeznünk, hogy ifiiért több, mint máskor? Érv persze erre is akad ezerszámra s valamennyi annyira érthető és elfogadható, mint a kétszer kettő négy. Mert ugyebár melyik parasztember nem tapasztalta volna, hogy azért, mert ilyenkor már zöldet esznek az állatok, azért, mert már április végén megkezdődik az ősai keverékek etetése, s ahol legelőre hajtják az állatokat, ott a friss és dús fűből annyit ehetnek az állatok, amennyi csak beléjük fér. Nézzük előbb a mennyiséget. Állíthatjuk. hogy a májusi vagy júniusi takarmány mennyisége a legtöbb esetben semmivel sem több (ha nem kevesebb), mint rendes körülmények között a téli hónapokban. Természetes, hogy kilóra valamivel több, hiszen zöld állapotban etetjük, de ha a zöldet szénának szárítanánk, bizonyára nem lenne akkora a különbség a feletetett takarmánymennyiségek között, mint amilyen például a tejtermelésben van. A kétszer annyi (sőt néhány esetben még több) tej tehát nem a takarmánytöbbletből ered. így mondják — zöldről tejel jól a tehén. Azt is hozzátehetjük, hogy számtalan esetben a borzas tinók és üszők is csak a legelőn vetették le a téli bundát. Ez a színtiszta igazság. A zöld fogalma azonban kiegészítést kíván. Fel kell váltanunk, át kell számítanunk tápértékre, főképp emészthető fehérjékre, és akkor kiderül, hogy a nagy tejhozam nem a takarmány mennyiségétől, hanem a benne rejlő tápértéktől függ. Most nem akarok azzal a problémával foglalkozni, hogy a zöldtakarmányozás idején mennyi értékes fehérjét pazarolunk el, mert eléggé ismert tény, hogy ebben az időszakban jóformán csak a fehérjékben gazdag takarmányokat etetjük és nem törekszünk olyan összetételű takarmányadagot összeállítani, mely pazarlás nélkül a legmegfelelőbben fedezi az állatok létfenntartási és termelési szükségletét. Itt azonban másra akarok rámutatni. Arra, hogy a téli hónapokban feletetett takarmányokból zöld állapotban egyáltalán nem hiányoztak a májusihoz hasonló tejhozam eléréséhez szükséges tápanyagok. Csakhogy a zöldanyagban levő tápértéknek, legkevesebb 26, de nem ritka esetben több mint 50 százalékát elveszítettük a kései kaszálás sal és a régi módon történő betakarítással. S ami a legnagyobb hiba, a takarmányok tápértékének éppen a legfontosabb részéből, az emészthető fehérjékből a legnagyobb a veszteség. Felmérhetetlen veszteségek Zootechnikusainktól a téli hónapokban gyakran hallunk ilyen megjegyzéseket: — Nem értem, miért romlanak le, miért nem tejelnek ezek a tehenek úgy, ahogy kellene. Naponta alig három litert adnak, holott a feletetett takarmányok mennyiségéből nyolc literre is futná. Bizonyára rosszul írja a könyv a takarmányadagokat, több takarmány kellene. De honnan vegyünk többet, ha csak ennyi termett? Néhol a mennyiségben nincs hiány, (konkrétan Poi'anyban) növelik is a takarmányadagot, az eredmény azonban alig változik. Persze ez nem a véletlen műve, hanem itt nagyonis törvényszerű körülmények játszanak közre. Lehet ugyan hiba az etetési módban, a gondozásban is, a nagyobb baj azonban az, hogy a későn kaszált, vagy esőtől kilúgozott takarmányban talán feleannyi fehérje sincs, mint amennyit átlagos állapotban feltételezünk. így a feletetett takarmányt az állat nem a termelésre, hanem nagyobb részben a létfenntartásra használja fel. Sok évi tapasztalat bizonyítja, hogy teheneink a téli hónapokban számosállatonként 40 kg-ot veszítenek nyári súlyukból, éppen a takarmányok tápértékszegénysége következtében. Ez pedig azt jelenti, hogy a tejelékenység nem ritkán ötven, sőt (a fajtától függően) több százalékkal is csökken. Mit mutat az elemzés A közép-szlovákiai kerületben alapos elemzést és hozzávetőleges számítást végeztek arra vonatkozóan milyen veszteséget okozott a múlt esztendei elégtelen takarmánybetakarltás. Átlagban 40 százalékra becsülték a takarmányok tápértékveszteségét, de nem volt ritka az olyan eset sem, hogy az augusztusban kaszált és földön szárított széna takarmányértéke a jő szalmáét sem érte el. Tejre átszámítva: 75 millió literes veszteséget jelentett a késés és a rossz betakarítás. Szlovákiai méretben szintén megdöbbentőek a számok. Ha figyelembe veszszük, hogy a múltban az évelő takarmányok nagyobb részét és csaknem az egész réti szénát a földön szárítottuk, akkor a fehérjékben okozott veszteségek összegezése azt mutatja: 30—35 000 tonna emészthető fehérjével megloptuk takarmányalapunkat. E mennyiség kitermeléséhez megközelítőleg 120 000 hektáros termőterület kell évelő takarmányokból, ez pedig csaknem fele az idei vetésterületnek. Tejben Szlovákia egy-egy lakosára számítva ez kb. 100 liter kiesést jelent és megközelítőleg 720 millió korona veszteséget mezőgazdasági üzemeinknek. Még egy számítás kisebb méretekben. Csak egyik része a veszteségeknek, hogy a rossz takarmányok következtében csökken a tejhozam. A veszteség másik része ott kezdődik, amikor tavasszal áttérünk a tápértékekben gazdag takarmányok etetésére. Vegyünk egy példát. Egy gazdaságban 200 tehenet tartanak, a téli súlyveszteség számosállatként átlag 40 kg volt. Számításokkal igazolhatjuk. hogy 20 hektár területről kell feletetni a zöld lucernát vagy egyéb értékes zöldtakarmányt az állatokkal, hogy visszanyerjék eredeti állapotukat. Tehát pazaroljuk az értékes takarmányt. Visszatérve a május második dekádjában elért jó tejfelvásárlási eredményre, feltehetjük a kérdést: miért csak a második dekád hozott jelentősen jobb eredményt, ha már április végén is zöld takarmányt etettünk? Most talán már természetesnek tűnik a válasz: azért, mert az állat előbb a kondícióját ért veszteséget pótolta. A téli takarmányokban a kései kaszálással és a szakszerűtlen betakarítással okozott tápanyagveszteség az érté-