Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-22 / 172. szám, csütörtök

Boun Oum meg akarja torpedózni a zürichi találkozót Zürich (ČTK)' — Vong Vichit, Laosz Hazafias Frontjának képviselő­je a szocialista országok tudósítói előtt elhangzott nyilatkozatában rá­mutatott a Boun Oum klikk arra irá­nyuló kísérleteire, hogy meghiúsítsa a Souvanna Phouma laoszi miniszter­elnökkel és Szufanuvonggal, Laosz Hazafias Frontjának elnökével folyta­tott zürichi tanácskozásokat. „Boun Oum mindenképpen arra törekszik, hogy meghiúsítsa a nem­zeti egység tervét és megtartsa azo­kat a pozíciókat, amelyek Laoszban megmaradtak számára", — mondotta Vong Vichit. — Boun Oum a többi között azt javasolja, hogy a kor­mányfő maga a király legyen, amivel mi nem érthetünk egyeí, mert ez a javaslat ésszerűtlen és nem segíti elő az egyezmény elérését. — Laosz Hazafias Frontjának képvi­selője kijelentette továbbá: „állást foglalunk amellett, hogy a jövő kor­mány tiszteletben tartsa a demokra­tikus szabadságot, helyezze hatályon­kívül a demokrataellenes törvénye­ket és tartsa be az 1957 évi vientia­nei egyezményeket." Vong Vichit beszédének befejező részében kijelentette, hogy „Laosz Hazafias Frontjának küldöttsége békés úton igyekszik megoldani a laoszi problémát, ami azonban nem jelenti azt, hogy állandóan enged­ményeket tesz. Az algériai ideiglenes kormány hajlandó folytatni a tárgyalást Tunisz (ČTK) — Az Algériai Köz­társaság ideiglenes kormánya június 19-i és 20-i tuniszi ülésén jóvá­hagyta az eviani értekezleten részt­vett algériai küldöttség álláspontját, azzal, hogy „teljes mértékben meg­felel az algériai nép és béke érde­keinek". Az ülés befejezése után kiadott közleményben az Algériai Köztársa­ság ideiglenes kormánya sajnálatát fejezi ki, hogy a francia küldöttség egyoldalúan megszakította a tárgya­lásokat. Az ideiglenes kormány hang­súlyozza, hajlandó részt venni a to­vábbi tárgyalásokon a francia kül­döttség által meghatározott időben. LONDONBAN McLeod angol gyanmatügyl miniszternek vezetésével megkezdődött a Tanganylka, Kenya, Uganda és Zanzi­bar angol kelet-afrikai gyarmatok jövő­jéről tárgyaló értekezlet. (ČTK) A Francia Kommunista Párt támogatja a parasztok jogos követeléseit Párizs (ČTK)' — Az Humanité jú­nius 21-i számában közölte azon röplap szövégét, amely a kormány mezőgazdasági politikája ellen küzdő francia parasztokat megismerteti a Francia Kommunista Párt álláspont­jával. „A parasztoknak igazuk van" című röplap hangsúlyozza, hogy a Francia Kommunista Párt a parasz­tok oldalán áll igazságos követelé­seikért folytatott harcukban. LONDONBAN a Smiths Motor Accesso­ries Ltd. 2000 alkalmazottja már ötödik napja sztrájkol béremelésért. E sztrájk­kal kapcsolatban a birminghami Britisch Motor Corporation 1200 munkást bocsá­tott el és a legközelebbi napokban továbbbi 10 000-t foszt meg kenyerétől. (ČTK) EICHMANN leleplezi GLOBKÉT Jeruzsálem (ČTK) — Eichmann kihall­gatása már második napja folyik a jeru­zsálemi bíróság előtt. Servatius, Eichmann nyugat-németországi védője olyan kér­déseket intéz Eicbmannhoz, amelyeknek célja bebizonyítani, hogy Eichmann a náci gépezetben csak alárendelt személy volt, aki csupán a parancsokat teljesí­tette. Eichmann minden erejével ennek megfelelően igyekszik vallani, mert na­gyon jól tudja, hogy a fejével játszik. Szerdán délelőtt Eichmann a valamikor vezetése alatt álló negyedik osztály jog­körének kibővítésére vonatkozó kérdésre azt felelte: „A negyedik osztályra két­ségkívül á belügyminisztérium azon osz­tályának kezdeményezésére bízták azt a feladatot, hogy a zsidókat, mint a bi­rodalom ellenségeit megfossza a német állampolgárságtól és elkobozza vagyonu­kat, amelynek élén Herring és Globke állottak. Ezt bizonyltja a bíróság elé terjesztett okmányok egyike is." Az a tény, hogy a tömeggyilkos Eich­mann megerősíti Globke kezdeményezését a zsidók üldözésében, még jobban fo­kozza Adenauer kancellár felelősséoét, aki hasonló gonosztevőket tart állam­apparátusának magas funkcióiban és meg­gátolja, hogy őket bíróság elé állítsák. Až USA Kommunista Pártja a Legfelső Bíróság határoza­tának megsemmisítését kéri Washington (ČTK) — Az USA Kom­munista Pártja június "20-án kérvényt nyűjtott be a Legfelső Bírósághoz, amelyben június 5-i határozatának ha­tályon kívüli helyezését kéri, amely ha­tározat szerint a kommunista pártot „idegen hatalom ügynökségeként" kell nyilvántartásba venni és a pártnak elő kell terjesztenie tagjainak névjegyzékét. A párt beadványában hangsúlyozza, hogy a Legfelső Bíróság döntése elle­tétben áll az alkotmánynak a politikai véleményszabadságról szóló határozatai­val. Adenauer provokációra készül Nyugat-Berlinben Bonn (ČTK) .— Adenauer bonni kan­cellár ránézve jellemző módon készül válaszolni a nyugat-berlini helyzet meg­oldására irányuló legutóbbi szovjet ja­vaslatokra. A nyugatnémet kormány kép­viselője szerdán közölte, hogy Adenauer július 12-én „hivatalos látogatást" tesz Nyugat-Berlinben. Az Associated Press bonni tudósítója ezzel kapcsolatban azt írja, hogy Aden­auer ezen döntését általában arra irá­nyuló törekvésnek tekintik, hogy támo­gassa Nyugat-Berlin és a Német-Szö­vetségi Köztársaság veszélyben forgó kapcsolatait. SZARDÍNIÁN a területi választások elő­zetes eredményei a kommunisták sikerei­ről tanúskodnak. Az 1957-es választások alkalmával a kommunistákra leadott! 116 000 szavazattal szemben most a kom­munisták a még nem teljes eredmények szerint 131 500 szavazatot nyertek. (ČTK) KENNEDY ELNÖK Ikeda japán minisz­terelnökkel tárgyalt, aki jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodik. Többek között a Hruscsovval való találkozásáról és a Kínai NéDköztársaságról beszélt ve­le az elnök. (ČTK) Á CSÁD KÖZTÁRSASÁG kormánya rendkívüli gyűlésen, elhatározta, hogy megszakítja a kapcsolatot Doustinnal, Franciaország főmegbizottjával, mivel ez újból beavatkozott a helyi politikába. (CTK) MARTINIQUE SZIGETEN Fort de Fran­céban a' büntető törvényszék egy évi feltételes börtönbüntetésre, 15 000 frank pénzbirságra, s polgári és politikai jo­gaik életfogytiglani elvesztésére ítélte C. Sylvestert és A. Nicolast, a Martiniquei Kommunista Párt két titkárát. (ČTK) BOGOTÁBAN a lakosság Adlai Steven­sonnak, Kennedy elnök személyes meg­bízottjának kolumbiai látogatása ellen tüntetett. Ä rendőrség szétkergette a tüntetőket. (ČTK) Megemlékeztek a húsz év előtti eseményekről (ČTK) — A Békevédők a Cseh­szlovák-Szovjet Baráti Szövetség, a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségé­nek Szlovákiai Bizottsága és a Béke- . védők Nyugat-Szlovákiai Kerületi Bizottsága a bratislavai övárosháza ' tükörtermében, június 21-én együt­tes ülésre jött össze annak 20. év­fordulója alkalmából, hogy a fasiszta Németország megtámadta a Szovjet­uniót. Az ülés résztvevői megemlé­keztek a világreakció legsötétebb erőinek a világ első szocialista álla­ma elleni alattomos támadásáról és arról a döntő fontosságú szerepről, amelyet a Szovjetunió töltött be a fasiszta Németország leverésében s betölt ma a világbékéért vívotti harcban. Az ülést dr. Štefan Rais, a Békévé-; dők Szlovákiai Bizottsága Elnökségének tagja nyitotta meg, s a főbeszámolót D.­M. Krno professzor, a Békevédők Szlo­vákiai Bizottsága Elnökségének tagjai tartotta. Az ülés résztvevői üdvözlő levelei: küldtek a Szovjetunió bratislavai főkonzu­látusának, a Békevédők Moszkvai Bizott-i ságának és a Béke-Világtanácsnak. A résztvevők az ülés befejezése után á Slavínon megkoszorúzták a szovjet hősök emlékmüvét és kegyelettel adóztak á szovjet harcosok felejthetetlen emléké­nek, akik életüket áldozták fel hazánknak a hitleri fasiszták járma alóli felsza-í badltásáért vívott harcokban. A pionírok s pártunk és kormányunk képviselői találkozójának előkészületei (ČTK)' — A jövő hét elején ha­zánk minden kerületéből Bajecké Teplicére utazik u,A vörös zászló nyo­mában" pionír Expedíció legsikere­sebb résztvevőinek 165 tagú küldött­TELJESÍTETTÉK Á SZÉNFEJTÉS TERVÉT (ČTK) — A sokolovi bányaikörzet­ben a Marié Majerová és a Josef Jan Mélybánya, valamint a Gustáv Bánya és a Jednota felszíni bánya dolgozói június 21-én teljesítették a szénfej­tés félévi tervét. Prágába érkeztek a csehszlovák-afrikai barátság napjain részt vevő első küldöttek (ČTK)' — A csehszlovák-afrikai barátság napjai rendezvényeiben résztvevő első afrikai küldöttek — Sam Nszubuga, a Kairóban székelő ugandai nemzeti kongresszus titká­ra és Kadiria Mnyeszi Abdullah, a zanzibari szakszervezetek szövetsé­gének vezető funkcionáriusa szerdán Prágába érkezett. A vendégeket a a Nemzeti Front Központi Bizottsá­gának és a Központi Szakszervezeti Tanács képviselői fogadták a ruzy­néi repülőtéren. sége, hogy a közép-szlovákiai kerü­let e gyönyörű fürdőhelyén talál­kozzanak pártunk és kormányunk képviselőivel. A találkozó helyén egy nyolc hektáron elterülő nagy sátorváros építési munkái állnak be­fejezés előtt. A találkozón résztvevő 2000 pionír) — közöttük az ifjúsági alkotóver-« seny központi fordulójának 200 győz­tese — 10-es csoportokban lesz el­szállásolva a sátrakban. • • | BOW1 •k Háromnapos országos tudományos­műszaki konferencia kezdődött június 21-í én Svitben, a vegyüzem tízéves fennál-! lása alkalmából. A konferencián részt vesznek a vegyipar és a kutatóintézet küldöttei is. * * * •k Öttagú holland szakszervezeti kül-í döttség — építészek — érkezett június 21-én Prágába. Tíznapos itt-tartózkodá-i suk alatt megtekintik Prága új lakóte-i lepeit, ellátogatnak Ostravára, Pardubi-; cére és néhány vizíerőmüvet látogatnak meg. * * * •ár Košicén június 21-én őrt véget a 1 Kelet-Szlovákiai Vasmű építésének prob­lémáival foglalkozó kétnapos országos szeminárium, amelyet a Csehszlovák Po­litikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társaság rendezett. A szeminárium résztvevői a közeljövőben számos elő­adást tartanak e hatalmas kohóipari kombinát rendkívüli gazdasági jelentősé­géről. Htiiii>iii»iiiiiiiiíiiiiiiiinii*i«iiiiii»»»»«iii«iiii«iiiiiiiiiiiaiiiiiii»iíii*íiii»«»iM*r««iiiii«ŕMi»ii»iii»»i^ »iiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiii"iiiiiiíiniiiiiňsiiriTiiinii«iiiriiriiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiíi tninifiiinniiiinmniiia ľfolvťatáš á 3. óľdalrôlT tónak kell keletkezni, hogy az orosz nép metropolisát a civilizált világ örök időkre elfelejtse". Nem vélet­len, de a legteljesebb történelmi igazság — történelmi elégtétel és ítélet — hogy a dühöngő hitleri ábnormitás épp itt — a moszkvai csatában — kapta meg a méltö fe­leletet, hogy azután a következő menet végpontja: Sztálingrád dön­tő módon változtassa meg az egész hadjárat és a világ sorsát. És mindezt á „csodát" a szovjet katona vitte véghez!. És micsoda utakon, buktatókon, fullasztásokon, szenvedéseken, vereségeken, vesz­teségeken, nélkülözéseken és — győzelmeken át! Solohov regény­vázlatát kell elolvasni, melynek cí­me mindent elmond: „A hazáért harcoltak". És itt a magyarázata mindennek: aki tudatosan és kö­römmel, foggal harcol a hazáért, áz tudja miért harcol, és így — mindenek ellenére — hiszi, tudja és várja a fordulatot, a győzelmet: ä támadó gyilkos hordák, a rabló pusztító Herrenmenschek kiűze­tését. A szovjet honvédő háború lett a hitlerizmus veszte, ez, ennyi yáltotta ki katonai katasztrófáját. Hogy ki, mi volt a szovjet ka­tona és a szovjet ember; hogy mit jelentett a szovjet népnek a hitleri lerohanás- és a „mindig csak visz­sza"; hogy mit érzett fogcsikor­gatva a porosan, véresen visszako­zó katona, és hogy mit követelt tőle az otthon — a lehetetlennek, elérhetetlennek látszó és mégis a legkézenfekvőbb muszájt — azt Solohov mesteri módon érzékelteti könyvében. Vesztett csata után, egy ezred maradványa halad át egy még virágzó falun. Az egyik katona bekopogtat kis tejért, sóért, de egy öregasszony szitka fogad­ja: „Sót nektek? Még ezt a szá­razganét is sajnálnám nektek adni, nemhogy sót..Nem sül ki a sze­metek?! Hát hová mentek?... Ki fog harcolni helyettetek? Tán azt akarjátok, hogy mi, öregasszonyok fogjunk fegyvert,- mi védjünk meg benneteket ä némettől? Harmad­napja vonul a hadsereg a falun át, gyönyörködhettünk bennetek ked­vünkre! Kire hagyjátok a népet? ..: Ha most a fiaim jönnének haza — őket még az udvarra sem enged­ném be. Bottal áldanám meg őket..: és anyai szóval csak any­nyit mondanék nekik: „Ha egyszer nekifogtatok bitangok, akkor har­coljatok is, ahogy kell, ne húz­zátok magatok után az ellenséget az egész országon át, ne szégye­nitsétek meg öreg anyátokat az emberek előtt!" Micsoda nép! Tolsztoj „Háború és békéje" nem véletlenül volt orosz könyv! Solo­hov és Tolsztoj egy nyelven be­szélnek: mert egyugyanazon népről szólnak... És az anyóka szitkait Lopahinnak, a katonának, akkor kell végighallgatnia, amikor ezre­déből mindössze huszonhármán maradtak: 22 katona és egy törzs­őrmester! És Lopahin a maga pa­raszti eszén elkezd gondolkodni: miért a vereség, miért a visszavo­nulás? „Mert még nem tanultunk meg harcolni úgy, ahogy kell és igazi düh sincs bennünk elég. De ha majd megtanulunk harcolni és ha majd úgy megyünk a csatá­ba, hogy a dühtől csak úgy tajték­zik a szánk, akkor majd a feneké­vel fordul keletnek a német... Olyan sok bajt zúdítottál ránk, te német, olyan sok gyermekünket tetted árvává, olyan sok asszo­nyunkat özveggyé, hogy okvetlenül el kell mennünk hozzád — leszá­molni! Ha szeretsz vendégségbe járni, szeress fogadni vendégeket is. És akkor majd egyetlen harco­sunk, egyetlen parancsnokunk sem mond neked irgalmas szavakat, egyetlen lélek sem bocsát meg ne­ked, ez már egyszer biztos!" Makszimális likvidálási törekvés­re, „végmegoldásra" másképp fe­lelni nem lehetett! Ha az ember ezzel a reális dühkitöréssel össze­veti Solohov „Emberi sors"-ának letisztult humanizmusát, mindennél jobban lemérheti az irtózatos utat, amit a szovjet katona megtett a német fasizmusra felelő düh-„taj­téktól" az emberségre-elkötelezett­ségig. Ha Lopahin reális dühkitö­rését egybeolvassuk Solohov „Em­beri sors"-ának reális ember-him­nuszával, megkapjuk a teljes igaz­ságot. Az „Emberi sors" csak ezzel a háttérrel válik igazában a szovjet katona békét valló és emberséget vállaló humanizmusának Énekek Énekévé! Szokolov viharosan feltá­madt könnyes emberszeretete a gyilkos náci háború nélkül elkép­zelhetetlen! Csak aki így harcolt, csak aki „a hazáért harcolt" támadók, gyil­kosok és rablók ellen, tudja — á harci hullám, a düh-fluidum elülte után — hogy mi a béke. A Szov­jetunió töretlen békeoffenzivájá­nak itt van a gyökere: aki mindezt kénytelen volt végigcsinálni, az lelke mélyéig, értelme utolsó sejt­jéig megutálta, elítélte a háborút. A békefront sugalmazói, szószólói és vezetői csak a Lopahinok lehet­nek, akik legyűrték Hitler veszejtő barbarizmusát; a béke hordozói csak a Szokolovok lehetnek, akik családjuk pusztulása után árvasá­gukhoz ölelték az idegenül kódor­gó apátlan-anyátlán kisfiút, hogy most már ennek jövőjéért éljenek, és tegyenek meg mindent, hogy az otthondúló rossz: a szülőgyilkos és gyermekárvító, a gyermekgyilkos és anyaárvító háború meg ne is­métlődhessen. És mert a szovjet­emberek a háborúban világot men­tettek, a békeakaratot és sugallatot is csak világméretben gyakorolhat­ják. Ezért van békefront, és ezért nem győzhet sem a hideg, sem a meleg, sem a forró háború! Soholov anyókája és szovjetka­tonája nem kiagyalt papirosfigura, de igaz realitás, teljes, teljesítő valóság, mely megmentette a népet és a világot. Churchill kénytelen volt kijelenteni: „Minden orosz har­ca otthonáért és tűzhelyéért, min­den szabad nép küzdelmét jelenti a világon". Marshall, amerikai tá­bornok, a későbbi külügyminiszter (a Marshall-terv iniciátora) emlék­irataiban ezt olvassuk: „A szovjet hadsereg eredményes operációi nél­kül az amerikai csapatok nem let­tek volna képesek az agresszornak ellenállni és a háború átterjedt volna az amerikai kontinensre". De a szovjet kitartás a leg érezhetőbben és a legüdvözöltebben a legyőzött országokra és népekre hatott. A reményt és valóságot a francia kommunisták vezére, Thorez ösz­szegezte: „Már nem vagyunk egye­dül. Egy olyan szövetségessel, mint a Szovjetunió, felszabadulhatunk és győzhetünk". És ezt — akárcsak ma — nem akarták és tudták belátni a Hitle­rek! Amikor a náci-seregek már Sztálingrád előtt álltak, Goebbels, lapjában, a „Reich"-ban így írt: „Semmi okunk, hogy a valóságnál rózsásabbnak tüntessük fel a hely­zetet ... Minden fokozás nélkül mondhatjuk: minden a mi győzel­münket biztosítja ... Az ember- és nyersanyag-gazdag Szovjetunió már annyira amputálva van, hogy hábo­rús potenciálját, képességét tekint­ve, döntőn legyengült". Igy jött el Sztálingrád, melyet mindenki for­dulatként áhítozott. A „Reich" ak­kor — a döntés előestjén — még így dicsekedett és gúnyolódott: „Az angolok és amerikaiak hetek óta a Volga menti csodára vár­nak ... Ha azonban csoda történt a Volgánál, akkor azt a német ka­tonák idézték elő .;. Az angol és amerikai lapok „Kelet Verdun"­jének nevezték el Sztálingrádot, és ezzel elárulták vágyálmukat, melyből azonban sose lesz valóság". — Csoda, ha a valóság — a szov­jet győzelem — katasztrofálisan főbekólintó volt?! A szovjet kato­na, aki kibírta az ütéseket és vere­ségeket, a döntő ponton és a döntő időben elérte a győzelmet: Moszkva és Sztálingrád világtörténelmi he­lyek és nevek lettek. Miért? Mert a nagyobb erő a szovjet oldalon állt. A nagyobb erkölcsi erő és po­tenciál. A nyugatnémet G. W. Feuchter 1954-ben megjelent könyve felfedi a hitleri háború sikertelenségének egyik okát:- „Hogy a Szovjetunió­nak a legnehezebb körülmények között is sikerült 1941-ben nyugati gyárait gyorsan leszerelni, átdobni és átszállítani, és rövid idő alatt Keleten újra repülőgépeket gyár­tani, ezt a csodát a második világ­háború legnagyobb technikai eredményeként kell elkönyvelni", Éppen ma nem felesleges erre a technikai mesterműre minden nyo­matékkal rámutatni, hisz Moszkva legveszettebb mai ellenfele, Franz Josef Strauss, a bonni hadügymi­niszter mondotta: „Mi technikai korszakban élünk, mely garantálja,­hogy a Szovjetuniót levakarhatjuk a térképről". — A baj csak az,­hogy a Szovjetunió is e technikai korszakban él és technikára techni­kával felelhet. És a rakétakorszak­ban — mint a példák mutatják — a Szovjetuniónak van némi mon­danivalója! A Szovjetunió ma erő­sebb mint valaha. Aki összehason­lítási alapként megreked 1941. jú-t nius 22-e vágyálmánál, az Hitlernél is keservesebben fog csalódni^ A lerohanásra ma már semmi re­mény. 1941. június 22-e: a „Fali Barbarossa" — melyet a mai agresszorok „Plan Deco"-ként dé­delgetnek — már nem ismétlődhet meg! Hitler az erősebb jogán és okán merte megtámadni a Szovjetuniót! A Szovjetunió — az erősebb jogán és okán — győzött. Miért? Felele­tül és végszóként a legilletékeseb­bet — Lenint — idézzük: „Sose lehet legyőzni egy népet, amelyben a munkások és parasztok többsége felismerte, hogy saját hatalmukat,­a szovjethatalmat, a dolgozók ha­talmát védik; hogy azt az ügyet védik, melynek győzelme' lehetővé teszi nekik és gyermekeiknek, hogy a kultúra minden javát élvezhes­sék és az emberi munka mindéi} eredményét felhasználhassák!' 1 jÜJf SZÖ 1 * 1961. június 22.

Next

/
Thumbnails
Contents