Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-22 / 172. szám, csütörtök

A PART XXII. KONGRESSZUSA ELŐTT A moszkvai Pravda vezércikke MOSZKVA (ČTK) - A MOSZKVAI PRAVDA JÚNIUS 21-1 VEZÉRCIKKÉ­BEN KOMMENTÁLJA AZ SZKP KB JÚNIUS 19-1 PLENÁRIS ÜLÉSÉNEK EREDMÉNYEIT. A VEZÉRCIKK TÖB­BEK KÖZÖTT ÍGY I'R: A plenáris ülés résztvevői meg­hallgatták és megtárgyalták N. Sz. Hruscsov elvtársnak, az SZKP KB első titkárának beszámolóját az SZKP program-tervezetéről és F. R. Kozlov elvtársnak, az SZKP KB tit­kárának beszámolóját az SZKP alap­szabályzatának tervezetéről s erre vonatkozólag megfelelő határozatokat hagytak jóvá. A szövetségi köztársaságok kom­munista pártjai központi bizottsá­gainak, a párt területi, kerületi, vá­rosi és járási bizottságainak a ha­tározat feladatukká teszi, hogy szé­leskörű vitát szervezzenek az SZKP programtervezetéről a párt alap­szervezeteiben a járási, városi, te­rületi és kerületi konferenciákon, valamint a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak kongresszu­sain. A párt új programjának megtár­gyalása és jóváhagyása a XXII. kong­resszuson világtörténelmi jelentősé­gű esemény lesz. A párt új prog­ramja harcos marxi-lenini dokumen­tum, amelyben a Szovjetunió szo­cialista építése során szerzett nagy tapasztalatok alapján, valamint a nemzetközi kommunista és munkás­mozgalom győzelme alapján a párt mélyreható elemzést ad a kommu­nista társadalomról s kitűzi a kom­munizmus építésének útjait és mód­szereit. A párt új programja meg­bízható eszmei fegyver' és jó út­mutató lesz a szovjet nép számára a kommunizmus építésében. Mint ismeretes, a párt eddigi programját az SZK/b/P VIII. kong­resszusa hagyta jóvá még a szovjet hatalom első éveiben. A párt akkor fő célkitűzését és harcának értel­mét a világ első szocialista társa­dalmának felépítésében látta. Ezt tükrözte programja is, amely most megvalósult. Az SZKP XXII. kongresszusa össze­foglalja a lenini előrelátás megvaló­sításáért vívott harc eredményeit, a pártot, valamint a népet a kommu­nista társadalom felépítésének nagy fontosságú programjával fegyverzi fel. A párt egész tevékenysége, egysé­gének megszilárdítása, a párttöme­gek aktivitásának és kezdeményezé­sének növelése szempontjából a kommunizmus építése során óriási jelentőségű lesz a párt új alapsza­bályzatának jóváhagyása a XXII. kongresszuson. Az SZKP új alapszabályzata össze­gezi azokat a bő tapasztalatokat, amelveket a oárt a pártépítés kér­déseiben qyűjtött s kifejezésre iut­tatia azokat az új szervezési fel­adatokat, amelyek a kommunjsta építés újabb történelmi szakaszából, az SZKP új programjából következ­nek. A Központi Bizottság júniusi ple­náris ülésének határozatait az eqész nép nagy megeléoedéssel és forró egyetértéssel üdvözölte. A szovjet emberek nagv lelkesedéssel készül­nek dráaa pártjuk XXII. kongresszu­sára. Hazánk nemzetei - írja a moszkvai Pravda vezércikke — a lenini párttal élükön egyre széle­sebb mértékben bontakoztatják ki. a kongresszus előtti munkaversenvt, hoay minél gyorsabban megvalósít­sák a kommunista építésnek az SZKP XX. és XXI. kongresszusán felvázolt programját. Az SZKP XX. kongresszusa óta eltelt időben a párt és az ország életében mérhetetlen változások kö­vetkeztek be. A párt a konaresz­szus határozatainak meovalósítása során sokat tett a személyi kultusz leküzdésére, a partéiét lenini nor­máinak felújítására és a pártos kol­lektív vezetés elveinek kibontakoz­tatására. Mindez biztosította a dol­aozók alkotó tevékenvségének továb­bi fellendülését. A párt tovább szi­lárdította kapcsolatát a tömegekkel, újabb tanasztalatokkal gazdagodott a politikai irányítás és szervező tevékenvség terén. Szüntelenül alko­tó módon feilesztí a marxi-lenini elméletet. A bel- és külpolitikában foaanatosított lelentős intézkedések­kel tovább szilárdult a szovjet ál­lam hatalma és tekintélye, emelke­dett a nép életszínvonala s tovább erősödött a szocialista világtábor, megszilárdult a béke. A XXII. kongresszus előtt a párt a kommunistákkal és az egész szov­jet néppel megtanácskozza program­ját és az alapszabályzatot. A Köz­ponti Bizottság júniusi plenáris ülé­sének határozata értelmében az SZKP programtervezetét és az SZKP alapszabályzatának tervezetét közöl­ni fogja a sajtó, hogy az SZKP tag­jai és tagjelöltjei s valamennyi dol­gozó megismerkedhessenek e doku­mentumokkal, s megtárgyalhassák azokat. Hol, melyik országban és melyik burzsoá párt terjeszti programját és alapszabályzatát megbírálás céljá­ból az egész dolgozó nép elé? Nincs a világon ilyen burzsoá párt és nem is lehet. Csupán a marxista-leni­nista pártok, amelyek számára a leg­főbb törvényt a nép érdekei jelen­tik, csupán ezek a pártok tehetik ezt meg. A szovjet nép egységes abban a törekvésében, hogy a párt kongresz­szusát méltóképp üdvözölje. A mun­kások, a kolhoztagok, a tudósok és a szakemberek egyaránt újabb mun­kasikerekkel, újabb felfedezésekkel üdvözlik a XXII. kongresszust. Ezzel bizonyítják be hűségüket a marxiz­mus-leninizmus nagy esžméi iránt és felzárkózottságukat pártjuk köré. A világtörténelmi átalakulások je­lentős korában élünk. A párt és esz­méi által ihletett szovjet emberek nagy terveket valósítanak meg. A szovjet nép kényszerítette az ato­mot békés célok szolgálatára és si­keresen Föld körüli útjára bocsá­totta a Vosztok űrhajót utasával, J. A. Gagarinnal. A haza nagyra becsülte a világűr meghódításában aratott nagy győzelmek szervezői­nek érdemeit. A szovjet emberek és az egész világ haladó közvéleménye szívből jövő jókívánatait fejezi ki N. Sz. Hruscsov, F. R. Kozlov, L. I. Brezsnyev, D. F. Usztyinov, M. V­Keldis, K. M. Rudnyev, V. D. Kal­mikov elvtársaknak valamennyi ki­váló tudósunknak és konstruktő­rüknek, a mérnököknek, techniku­soknak és munkásoknak, a rakéta­ipar, tudomány és technika fejlesz­tésében szerzett nagy érdemeikért és a szovjet ember első űrrepülé­sének sikeres megvalósításáért ki­tüntetetteknek. Pártunk és az egész szovjet nép a N. Sz. Hruscsov elvtárs vezette lenini Központi Bizottság körül egy­ségesen felzárkózva tekint az SZKP XXII. kongresszusa elé. A párt fen­nen lobogtatja a marxizmus-leniniz­mus győzelmes zászlaját, merészen tör utat a jövőbe, és biztosan ve­zeti a szovjet népet a kommuniz­mus felé. HELIKOPTER­ÁLLOMÁS BAKUBAN \Z AZERBAJDZSÁN IZSZK fővárosában, Bakuban, a Lenin téren helikopterállo­más léteiült. Az uta­sokat innét a repü­lőtérre, a Szumgaj­tuji új ipari köz­pontba. az olajku­takhoz és más he­lyekre szállítják. (ČTK - TASZSZ felvételei) Az »meri^ai atomfegyverei ^érlelek fe'újí»ásána'( előiele ? Washington (ČTK) — Az USA kor­mánya június 20-án visszahívta Ar­thur Deant, az atomfegyver-kísérle­tek beszüntetéséről tárgyaló genfi értekezleten résztvevő' küldöttség vezetőjét, aki szerdán elutazott Genfből. * * * Washington (ČTK) — A TASZSZ washingtoni tudósítójának jelentése szerint White, az USA külügyminisz­tériumának sajtőképviselője sajtó­értekezletén kijelentette, hogy az USA kormánya Arthur Deant, az atomfegyver-kísérletek betiltásáról tárgyaló genfi értekezleten résztvevő amerikai küldöttség vezetőjét „ta­nácskozásra" hívta meg Washington­ba. White nem volt hajlandó nyilat­kozni arról, hogy Dean mikor tér vissza Genfbe. Emellett hangsúlyoz­ta, hogy A. Dean washingtoni tartóz­kodásának ideje a szovjet-amerikai leszerelési tárgyalások, valamint az atomfegyver-kísérletek betiltásáról folytatott genfi megbeszélések lefo­lyásától függ. Letartóztattak további 14 „szabadságutast" Washington (ČTK) — Mississippi ame­rikai állam Jackson nevű városában a rendőrség június 20-án letartóztatta „a szabadságutazás" további 14 résztvevőjét, akik New Orleansból vonaton érkezve a jacksoni állomáson a fehérek számára fenntartott váróterembe léptek. A rend­őrség „rendbontás" címén vette őrizetbe őket. GAGARIN KUBÁBA LÁTOGAT Havanna "(ČTK). Hivatalos jelentés szerint J. Gagarin, szovjet űrhajós a kormány meghívására Kubába láto­gat, hogy július 26-án Kuba népével együtt ünnepelhesse a Batista-dikta­tűra elleni harc megindításának 8-ik évfordulóját. Macmillan nem ismeri el a német-lengyel határt London (ČTK) — Az angol alsóház jú­nius 20-i ülésén Swingler munkáspárti képviselő javasolta Macmillan angol mi­niszterelnöknek, hogy Kennedy elnökkel folytatott tárgyalása után ismételten is­merje el Németország keleti határait. Swingler hivatkozott arra, hogy de Gaul­le francaiországi elnök hivatalos nyilat­kozatban elismerte az Odera-Nisa határt a német kérdésről folytatandó további tárgyalások alapjaként. Macmillan Swing­ler javaslatát, elutasítva, nem volt haj­landó elismerni a német-lengyel határt. Kiderül az igazság Kaszavubu „Csőmbe ellenességéről" Elisabethville (ČTK) — A nyugati hír­ügynökségek elisabethvillei tudósítóinak közlése szerint Kaszavubu június 20-án este váratlanul szabadon bocsátott 18 katangait, akiket ez év áprilisában Csőm­be katangai bábelnökkel tartóztattak le a coquilhatvíllei értekezleten. A tudósítók úgy vélik, hogy Csombét sem állítják bíróság elé, mint ahogy azt annak idején Kaszavubu nagy hűhóval bejelentette. Egyes hírek szerint Csom­bét már szabadon engedték. iiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniii^ iiiiiiiiiiiiniiiiiiiiniiiii:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii»iiiiiiiliiiiiii«iiiiiiiiiiiiiiiiiiililiiiiill FABRY ZOLTÁN: FALL BARBARO 1941. junius 22. A német legfelsőbb hadvezető­ség az OKW — 1941. április 30-i ülésén egyhangú határozatot ho­zott: „Barbarossa kezdő dátuma: június 22." A „Fali Barbarossa" (a Barbarossa-ügy) volt a fedőne­ve a Szovjetunió ellen indítandó támadás operációs tervének: a vá­ratlan lerohanási szándéknak. A Szovjetuniót kellett szétzúzni, mert amíg a Szovjetunió áll, addig a nácizmus minden eddig elért eredménye: — Európa okkupálása — semmis és nulla. A világ legtu­datosabban, legalaposabban elkészí­tett támadó tervéről volt itt szó. Hitler így tudta és sugalmazta az OKW 1941. február 3-i ülésén: „Ha a Barbarossa elindul, a világ visz­szafojtja majd lélegzetét és nem mer egy szót sem szólni". így történt aztán, hogy húsz év előtt — 1941. június 22-ére virra­dó hajnalon — mint derűit égből a villámcsapás, Hitler hadai min­den indokolás, minden hadüzenet nélkül, az egész határ mentén — a szovjet-magyar szakasz kivéte­lével — betörtek a Szovjetunióba. Pontosan, jóelőre kitervezett tá­madás volt ez. Meglepetés! Me­rénylet! 7,234.000 katona és ötezer repülőgép a meglepetést gyilkos merényletté tudta realizálni: pusz­tító, romboló kezdeti sikerré. A hadüzenet nélküli háború — ez a rablógyilkos náci precedens — melyet még ugyanazon évben a japánok is gyakoroltak az ameri­kaiakkal szemben (Pearl Harbour), — a hitlerizmus skrupulusnélkü­liségéből adódó különlegesség volt. Lengyelország, Dánia, Norvégia, Hollandia és Belgium megtámadá­sa figyelmeztető történelmi jelek voltak t\s maradtak. Ennek a mód­szernek kezdeti előnyei kétségte­lenek, és épp azért csábítók; ért­hető ha Hitler mindent e kezdeti sikerekre épített: a lerohanás ere­jére és lélektani hatására. Hitler azonban elfelejtette az egyszerű paraszti logika igazságát, mely azt mondja: kettőn áll a vásár! Hitler betörő módszere Európaszerte si­kerekkel járt: a visszaütés, a bu­meráng eddig mindig elmaradt. És első pillanatra úgy látszott, hogy merénylő módszere — a meglepe­tés kihasználása — a Szovjetunió­val szemben is sikerülni fog. Június 22-e után néhány nap múlva, Szlovákia antifasisztái: a kommunisták és a minden árnya­latú német-ellenesek, már az ilavai koncentrációs táborban találkoztak. Ide futottak be apák, anyák, fele­ségek, gyermekek, testvérek és ba­rátok levelei és hírei. Ekkor hal­lottuk és olvastuk nap mint nap: „Jóska bácsi nagyon rosszul van" ... „Józsi bácsi élete még mindig veszélyben van" meg: „Jó­zsef nagybácsi újra továbbköltö­zött". A leveleket átadó csendőrök, a győztesek fölényével és kárörö­mével röhögtek: mindenki tudta, hogy Jóska bácsi Sztálint jelentet­te, és az egészségi állapot a szov­jet visszavonulás bajaira utalt. Hitler ujjongott: a villámhábo­rúra épített terv kezdett beválni. A cél nem volt más, mint a Szov­jetuniót gyors lerohanással „leva­karni a térképről", ahogy azt ma Hitler utódja, Franz Josef Strauss, Bonn hadügyminisztere óhajtozza és lelkendezi. Az időt kellett le­győzni, és az időnél — ha az a tér­rel szövetkezik és egybeesik — nincsen nagyobb hatalom! A Szov­jetunió esetében pedig erről volt (és van) szó: az idő nem Hitlernek — a múltnak —, de a Szovjetunió­nak — a jövő hordozójának — dol­gozott. Ezért kellett a villámhá­ború, a váratlan lerohanás: az idő — és embermerénylet! Hitler úgy hitt a lerohanás sikerében, mint a kétszer kettő négy megdönthetet­len igazságában. 1940. december 5-én az OKW tanácskozásán kije­lentette: „Elvárható, hogy az orosz hadsereget, ha egyszer tűzbe ke­rül, még nagyobb összeomlás éri, mint 1940-ben Franciaországot." A német hadvezetőséget ezekben a napokban a Szovjetunió elpusztí­tásának a vágya és dühe éltette és ugratta. A Führer radikális munkát kívánt: „végmegoldást"; likvidálást követelt, tabula rasa-t, tiszta asztalt, melyről, mint a morzsát, lesöpörheti a szovjet­létet: „Nem elégedhetünk meg az­zal, hogy az orosz hadsereget le­verjük és Leningrádot, Moszkvát meg a Kaukázust meghódítsuk. Ezt az országot a földdel kell egyenlő­vé tenni és népét elpusztítani". Október negyedikén Hitler kiadja a parancsot: „ha akár Moszkva, akár Leningrád kapitulálni akarna, ezt nem szabad elfogadni. Földig kell lerombolni mindkét várost!" — De sem Leningrád, sem Moszk­va nem kapitulált. Leningrád ezer napnál tovább tűrte és bírta az „Ezeréves" Hitler-Birodalom ostromát, hogy a végén az övé le­gyen a legszebb győzelmi ének: Sosztakovics hetedik szimfóniája: „a leningrádi". És Moszkva az úgy­nevezett „moszkvai csodával": az ,,álljt"-kiáltó győzelmi gesztussal húzta keresztül a német imperia­lizmus számításait. Mi történt itt és hogy jött létre a fordulat? A német imperializmus pontosnak vélt számításába hiba csúszott, és mint annyiszor, most is gazda nélkül csinálta a száma­dást. A náci-német önelégedettség — akárcsak ma — a Szovjetunió lebecsülésében élte ki magát. A né­met hadvezetőség a feltétlenül biz­tos és gyors összeomlásra számí­tott. Guderian páncélos tábornok írja emlékirataiban: „A legfelsőbb hadvezetőség azzal számolt, hogy az orosz hadjárat a tél beállta előtt véget ér; és ezért csak minden ötödik ember kapott téli felsze­relést". És hiába verte a mellét Hitler: „Nem fogom megismételni Napoleon hibáját. Ha Moszkva ellen megyek, akkor korán indulok, hogy még a tél előtt érjem el", — hiába a hitleri terv jórésze ezen a négy, télre fel nem készült és fagyba­vert katonán dőlt el és dőlt meg! De még messze vagyunk az 1941­es téltől. Halder, a német vezérkari főnök, az első napok meglepetés­okozta nagy sikereitől még má­morosan kiáltja világgá: „Nem mondok sokat ha kijelentem: az orosz hadjárat két hét alatt győz­tesen be lesz fejezve". Kapitáli­sabban felelős katonai vezető és szakértő még nem tévedett, mint itt és most Halder tábornok! An­nak idején — az első világháború­ban — Vilmos császár is azt mondta: mire a levelek lehullanak, vége lesz a háborúnak. Olyan biz­tos volt minden: a győzelem épp kezdett az ölükbe hullni... De aztán még négy ősz jött és az ötödik meghozta — győzelem he­lyett — a vereséget! A hitleri Né­metország is a negyedik ősz után bukott meg és vele együtt a vil­lámháború: az idővel és emberrel szemben folytatott merénylet. Eleinte mindenki bedőlt a gyors győzelmeknek. Az amerikai Asso­ciated Press jelentésében ezt olvas­hatta a világ: „Jól értesült kato­nai körök kijelentették, hogy Németország három hónap alatt le­győzi Oroszországot", és Hitler há­rom hónap múltán tényleg elhitte saját szavait: „ez az ellenség ge­rinctörötten már a földön fekszik és többé fel nem emelkedik: a ke­gyelemdöfést már megkapta". De a kegyelemdöfés lassan úgy hatott, mintha színházi tőrrel adták volna: az áldozat — a legyőzött — csak nem akarta tudomásul venni! És egyszerre csak csodálkozni kezd a világ. I. F. C. Füller, angol katonai szakíró a szovjetet ért katonai ve­reségek ellenére, úgy látja, hogy „az események nem úgy követik egymást, mint Lengyelországban vagy Franciaországban. Ámbár a villámháború itt is minden mér­téken felül eredményes volt, csodá­latos módon, az orosz fronton és a front mögött a pániknak semmi nyoma". A svéd „Arbetaren" már júliusban így írt: „A németek vá­ratlanul egy nagyon szívós ellen­félbe ütköztek. A németek vesz­teségei a vártnál ezerszer nagyobbak". Hitler egy alapvető hibán csú­szott el. A nácik és a világburzsoá­zia arra számítottak, hogy a Szov­jetunió az első katonai csapásokra, magától, belülről omlik össze. A vágykép neve és sugallata 1917 óta az „agyaglábon járó kolosz­szus" volt. A németek azt hitték, hogy a „szolgaságban tartott oro­szok" Messiásként fogják majd fogadni a „felszabadítókat". Rövi­den: Hitler a szovjet ellenforra- • dalomba helyezte hitét, és ez az ellenforradalom nem volt sehol; de igenis ott voltak és jelentkez­tek és a világ elé álltak a szocia­lista munka hősei, akik fegyverrel a kezükben megmerítették a Szov­jetuniót és a világot a német csiz­ma győzelrriétől. A moszkvai csa­tát — a csodát — a dolgozók hadserege döntötte el, a reguláris katonaság csakúgy, mint a milícia. Landsknechtek, fasiszták itt nem győzhettek! Az 1944-es júliusi Hitler-ellenes tiszti összeesküvés egyik életben­maradottja — F. v. Schlabrendorf vezérkari ezredes — annak idején, 1941-ben, részt vett az OKW ta­nácskozásán és így mint legilleté­kesebb tanúsíthatja Hitler veszett Moszkva-dühöngését: „Moszkvát teljesen körül kell zárni. Sem orosz katona, sem civil, sem nő vagy gyermek el nem hagyhatja a vá­rost ... Óriási vízierőműveket kell építeni és a várost vízzel elárasz­tani ... Moszkva helyén egy óriási (Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZÖ 3 * 1961. június 16.

Next

/
Thumbnails
Contents