Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-03 / 153. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetek ! UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPQNTI BIZ0TTCA6ANAK NAPILAPJA 1961. június 3. szombat 50 fillér XIV. évfolyam, 153. szám Győzzön az emberi ész! Igaz elvtársi szívélyességgel fo­gadtuk hazánk földjén Hruscsov elvtársat, aki egy-két napot töl­tött körünkben az egész világon feszült figyelemmel várt bécsi ta­lálkozó előtt. Tisztelettel, megbe­csüléssel és szeretettel vette körül népünk azt a férfit, akinek kom­munista erényeiben, államférfiúi bölcsességében a kommunizmust, az emberiség szebb holnapját épí­tő hatalmas országot, a Szovjet­uniót látjuk megtestesülve. Száz­ezrek ismerkedtek meg vele élet­közeiből, s milliók kísérték figye­lemmel a televíziós készülékek képernyőjén itt tartózkodásának jelentős mozzanatait. S minden emberi szemben ott vibrált a nagy kérdés is: vajon milyen eredmény­nyel zárul a semleges Ausztria fő­városában, Bécsben N. Sz. Hrus­csav, a Szovjetunió Mi nsztertaná­csa elnökének és J. F. Kennedy amerikai elnöknek kétnapos ta­nácskozása. Nem véletlen ez s nem is cso­dálatos. Az embereket ma nálunk és szerte az egész világon legin­kább az a kérdés foglalkoztatja, hogyan alakul a világ további sor­sa, vajon a béke ügye végre­valahára, hosszú évszázadok véres összeütközései után győzelmet arat-e. A béke erői örömmel fo­gadták a hírt, — amely a kongói, laoszi és főleg a kubai előzmé­nyek után a meglepetés erejével hatott, — hogy sor kerül erre a találkozóra. Természetesen ez sem múlott a véletlenen. Kennedy, mi­előtt elfoglalta elnöki posztját és röviddel utána is hangzatos szép szavakban hitet tett amellett, hogy más politikát akar folytatni a nem­zetközi küzdőtéren, mint a hideg­háború erőinek uszályában sodró­dó elődje. A további fejlődés azon­ban arról tanúskodott, hogy az elfogadható és üdvözölhető szava­kat nem követték pozitív tettek, hanem ellenkezőleg, elsősorban a Kuba elleni támadás kiélezte a nemzetközi feszültséget. Kennedyt most főleg a világ közvéleményé­nek nyomása késztette arra, hogy kiköszörülje a csorbát. A világ békeszerető erői eredményként és sikerként könyvelhetik el már pusztán azt a tényt is, hogy Bécs­ben ma tárgyaló asztalhoz ül a világ két legnagyobb hatalmának, a szocialista és a kapitalista tábor két élenálló országának vezető kép­viselője, hogy szót váltson a mindannyiunkat érdeklő, a figyelem gyújtópontjában álló kérdésekről, így hát nem véletlen az sem, hogy a legagresszívabb imperia­lista erők, a hidegháború meg­csontosodott hirdetői megrettenve tekintenek Bécs felé, míg az em­beriség döntő többsége várakozó­an és reménykedve. Természetesen ez a remény nem homályosítja el tisztánlátásunkat, nem ringat minket hiú ábrándok­ba. Jól tudjuk, hogy két nap alatt — még ha mindkét fél részéről is meglesz a jószándék — nem le­het helyrehozni a nemzetközi kap­csolatokban mindazt, ami évek, sőt évtizedek alatt élezte a feszültsé­get, lazította a kölcsönös kapcso­latokat. Látjuk azt, hogy Kennedyt nemcsak a békét kívánó tömegek véleménye befolyásolja, hanem egyben azok az amerikai mono­póliumok is, amelyek busás hasz­not fölöznek le a lázas fegyverke­zésről. De ha nem is várunk cso­dákat a bécsi találkozótól elsősor­ban a kulcsfontosságú kérdések megoldásában — amilyenek a le­szerelés, a Németországgal meg­kötendő békeszerződés s ennek keretén belül Nyugat-Berlin hely­DOLGOZÓ NÉPÜNK TOVÉBBI SÍK SIKERT KÍVÁN HRUSCSOV ELVTÁRSNAK A BÉKÉÉRT FOLYTATOTT HARCBAN N. Sz. Hruscsov elvtárs Bratislavából Bécsbe utazott zete rendezésének és a gyarmato­sítás felszámolásának problémái — mégis a világ közvéleménye jog­gal elvárja, hogy Bécsben meg­tegyék az első lépést e sorsdöntő kérdések rendezésének útján. A Szovjetunió az elmúlt évek­ben számos esetben tanúbizonysá­gát adta annak, hogy kész békés tárgyalások útján rendezni minden vitás kérdést. Tanúbizonyságát ad­ta annak, hogy a két világrendszer vetélkedésének egyedül helyes for­máját — az eszmék összecsapása mellett — a gazdasági versenyben látja, amely végső soron eldönti, melyik rendszer a jobb, melyik nyújt többet a dolgozó népnek. A Szovjetunió eddigi külpolitikája teljes mértékben összhangban áll nemcsak a szocialista tábor immár több mint egymilliárd főt számláló lakosságának érdekeivel, hanem az emberiség túlnyomó többségének életbevágó érdekeivel és vágyai­val. Meggyőződésünk, hogy a bécsi találkozó, ha nem is oldhatja meg a legégetőbb, legnagyobb fontos­ságú kérdéseket, lépést jelenthet­ne előre a Szovjetunió és az Ame­rikai Egyesült Államok közti kap­csolatok megjavításában, ami min­den bizonnyal elősegítené a többi vitás kérdés tisztázását is. Ken­nedy elnök a találkozó jelentősé­géről szólva hangsúlyozta, hogy a tárgyalások célja „az országaink közti kölcsönös megértés elérése lesz". S ha tényleg nem marad a szavaknál, ha tettekben is kifeje­zésre juttatja jóakaratát, akkor Bécs kezdetét jelenthetné olyan történelmi jelentőségű fejlődésnek a szocializmus és a kapitalizmus táborának kapcsolataiban, amely­ben törvényszerűen érvényre jut­na a békés tárgyalás módszere és szelleme. Antonín Novotný elvtárs, köztár­saságunk elnöke Hruscsov elvtár­sat hazánk földjén köszöntve a többi között így fejezte ki népünk véleményét a bécsi találkozóról: „Csehszlovákia dolgozó népe örömmel fogadja az Ön találko­zóját Kennedyvel, az Amerikai Egyesült Államok elnökével, mert tudja, hogy a megbeszélések egyengethetik a vitás nemzetközi kérdések békés megoldásának út­ját, hozzájárulhatnak a népek bé­kés megegyezéséhez.''* Hruscsov elvtárs pedig ezekre a szavakra így válaszolt: „Most nem akarunk jóslatokba bocsátkozni a találko­zó eredményeit illetően. Ami azon ban a Szovjetuniót illeti, mint mindenkor, most is a béke, a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében emeli fel szavát." Amikor Hruscsov elvtárstól tegnap búcsúztunk, újra felötlöt­tek bennünk ezek a szavak. S az emberek szemében a nagy kérdő­jel mellett világosan leolvashattuk azt a meggyőződést is, hogy nem kételkednek benne: a Szovjetunió által vezetett szocialista tábor, a békeszerető és a békéért küzdő emberek százmilliói előbb vagy utóbb megérik azt a világot, amelyben már nem lesz szava a fegyvereknek, amelyben végérvé­nyes győzelmet arat a józan em beri ész s az élet szépségeinek za­vartalanul örvendő emberi szív. HRUSCSOV ELVTÁRS NOVOTNÝ ELVTÁRS KÍSÉRETÉBEN ELLÉP A BRATISLAVAI FŐPÁLYAUDVARON FEL­SORAKOZOTT DlSZALAKULAT ELŐTT. N. Sz Hruscsov, az SZKP KB első titkára, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke pénteken, június 2-án tartózkodási helyéről Bratislavába érkezett, ahonnan Bécsbe utazott. A kedves vendégeket a nyugat-szlo­vákiai kerületen át vezető útjukon Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a köztár­saság kormányának vezető képviselői kísérték. Ünnepélyesen feldíszített városo­kon és falvakon át vezetett a szov­jet vendégek útja. Az oszlopokon a csehszlovák és szovjet zászlók ezrei lengtek, az ablakokat és kirakatokat Hruscsov és Novotný elvtársak fény­képei díszítették, az utcákat tarka girlandok szegélyezték, díszkapuk és transzparensek tették ünnepélyessé. Röviddel 13 óra után ragyogó nap­sütésben érkezett az autókaraván a virág és zászlóáradatban úszó Trna­vára. A nyitott autóban utazó Hrus­csov és Novotný elvtársakat a trna­vai lakosok tízezrei üdvözölték. Már messziről tapsorkán és „Éljen a Szovjetunió!", „Éljen a béke!" jel­szavak fogadták a vendégeket s kí­sérték őket végig a városon. A trna­vai cukorgyár, a Kovosmalt, a Slo­venka és a többi üzemek dolgozói forró szeretettel fogadták a testvéri Szovjetunió képviselőit. „Üdvözöljük a béke követét!", „Sok sikert kívá­nunk a bécsi megbeszélésekhez!" jel­szavak népünk béke vágyát fejezték ki. Az út Senecen át Bratislavába ve­zetett. Még a legkisebb falvakban is sorfalat álltak a lakosok, hogy vi­rágcsokrokkal halmozhassák el a szovjet vendégeket. A seneci földe­ken dolgozó szövetkezeti tagok ab­bahagyták a munkát s nagy szere­tettel üdvözölték Hruscsov elvtár­sat és kíséretét. Az ünnepi hangulat Bratislavában érte el tetőfokát. A város utcáin több mint százezer lakos várakozott a testvéri szovjet nép képviselőire. Amikor a városba vezető Vajnori úton megjelent az autókaraván, ha­talmas éljenzés és tapsvihar hang­zott fel. Másodperceken belül virág­csokrok borították Hruscsov és No­votný elvtárs autóját. A Steiner ut­cán, a Sztálin téren és a Békevédők utcáján „Éljen a Szovjetunió!", „Éljen a világbéke!" jelszavak zúg­tak. Hruscsov elvtárs kedves mosoly­lyal és szívélyes integetéssel vála­szolt a bratislavaiak forró, lelkes üdvözlésére. Forró szeretettel és odaadással feledhetetlen perceket szereztek a szovjet vendégeknek Bratislava lakosai. A Szovjetunió képviselőivel való találkozás öröm­teli percei csak fokozódtak a főpá­lyaudvaron. Zsúfolásig megtelt a bratislavai főpályaudvar előtti térség. Az em­berek keresték az olyan helyet, ahol a tömeg feje fölött legalább egy percre megláthatják Hruscsov elvtársat. Az Integető kezek, ken­dők és zászlócskák erdeje üdvözli a nyitott autót, amelyben Hruscsov és Novotný elvtárs ült. Az autók a főpályaudvar épülete előtt állnak meg. N. Sz. Hruscsov és A. Novotný elvtárssal egyidőben száll ki A. Gromiko, M. A. Mensikov, A. F. Dobrinyin elvtársak és a töb­bi szovjet képviselő, valamint Karol Bacílek, Rudolf Barák, Pavel Dá­vid, Jiŕí Hendrych, Viliam Široký, Rudolf Strechaj, Vladimír Koucký és Václav Dávid elvtársak. A dísz­őrség fegyverrel tiszteleg. Felhang­zanak a himnuszok. Utána Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs Anto­nín Novotný elvtárs kíséretében szemlét tart a felsorakozott dísz­alakulat fölött. Közeleg a búcsú pillanata. Hrus­csov elvtárs felmegy az épület lép­csőjén és búcsút int a bratislavai lakosoknak. Hatalmas hurrá a vá­lasz. A szalonban Hruscsov elvtárs elbúcsúzik az SZLKP KB politikai irodájának tagjaitól és a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségétől. A pionírok vörös rózsacsokrot nyúj­tanak át a szovjet vendégeknek. A peronon, ahol már ott áll a szerel­vény, amely Hruscsov elvtársat Bécsbe viszi, az elvtársak ölelés­sel és forró kézszorítással búcsúz­nak. Szívélyes búcsút vesznek Nyi­na Petrovna Hruscsova elvtársnő­től is. Pontosan 15 órakor a vonatba száll az SZKP KB első titkára, a Minisztertanács elnöke. A vonat lassan elindul. Szerencsés utat! Sok sikert! — ezt kívánják Hruscsov elvtársnak mindazok, akik eljöttek búcsút venni tőle. Hruscsov elvtárs távozása után Antonín Novotný elvtárs a többi elv­társakkal elutazott Prágába. 1 •B^fc 1' H1B * áftÉ^^HMmMMHI A SZERETET SORFALA SZEGÉLYEZI A BRATISLAVAI UTCÁKAT. (ČTK felvételei) Bécs ünnepélyesen fogadta HRUSCSOV elvtársat Bécs (CTK). — Az osztrák fővá­ros, mely két napon át a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kor­mányfői nagy jelentőségű találko­zójának szírihelye lesz, pénteken délután ünnepélyesen fogadta Nyikita Szergejevics Hruscsovot, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnökét és kíséretét. Már jóval a különvonat megér­kezése előtt ezrek lepték el a bécsi délkeleti pályaudvar fenntartott tér­ségét, hogy üdvözöljék Hruscsov elvtársat. Az állomás épületén a szovjet és az osztrák állami zászló lengett. Virágdíszbe öltözött a pálya­udvar, vörös szőnyeg vonult a ki­járatig. Az újságírók, fotoriporterek és operatőrök százai álltak készen­létben külön erre a célra készült emelvényeken és a pályaudvar előtt, hogy megörökítsék a bécsi találkozó egyik résztvevője érkezésének és ünnepélyes fogadtatásának jelentős pillanatát. Hruscsov elvtárs különvonata pon­tosan 17 órakor gördült be az ün­nepélyesen feldíszített pályaudvarra. A peronon az osztrák köztársaság (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents