Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-20 / 170. szám, kedd

I Ket évtizeddel ezelőtt - 1941. június 22-én a fasiszta Németország hitsze- \ gon megtamadta a Szovjetuniót. A náci hadigépezet megindult. Nyomában csak uszkos romok, ártatlanul kivégzettek hulláinak ezrei maradtak... Ezen a napon öt kladnói bányász, öt bátor kommunista a magas gvárkéményre kitűzte a vörös zászlót. A párt zászlaját, amely alatt a izovjet hadsereg, a szovjet nép fiai döntő győzelmet arattak a fasiszta fenevad felett. A cseh Akropolisz hősei ben. Hanem ök öten azért mégiscsak szót értettek egymással. — Azt hiszik a latrok, hogy nekik senki sem mer ellenállni — mormogta maga elé Fousek Anton. — Az ö kezükben van a fegyver — válaszolta valamelyik. — Ha nem lenne oly nagy szükség a munkánkra, már mi is „védöörizetben" lennénk, hiszen sejtik már, hogy tagjai vagyunk a pártnak. Azt hiszitek, hogy véletlenül ólálkodik itt, éppen körülöttünk annyi kopó? — Mit lehetne csinálni? — bökte ki Kotaska a kérdést. ZAHRÁDEK EMIL - halálra verték Mauthausi jen KEJ fi JAROSLAV - Oswiecimben gázkamrában pusztították el FOUSEK ANTON - nem tért vissza a koncentrációs táborból VIETROVEC VÁCLAV - ismeretlen helyen halt meg KOTASKA ANTON - gázkamrában végezték ki Ot név. Viselői valamennyien kladnói vasasok voltak. A járási ügyészség irattárában is így egymás alá vannak írva neveik és németül csak ezt jegyezte oda valamelyik gestapós: a birodalom védelme érdekében letartóztatva, védelmi őrizetben. Aki a kladnóiakat nem ismeri, azt is gondolhatná, hogy erre az öt emberre már csak az idősebbek emlékeznek. Mert aki abban a szomorú évben született, az ma éppen húsz éves. És aki akkor javakorabeli — ötvenes — férfi volt, az ma már aggastyánnak számit. Ha valaki kiejti ezt a nevet: Zahrádek Emil, vagy akármelyiket a többi négy közül, nincs olyan iskolásgyerek, vagy idős munkás, háziasszony vagy olvasztár, aki azt ne kérdezné az idegentől: a cseh Akropolisz hősei iránt érdeklődik? Mert ők is gyakran Akropolisznak nevezik ezt a helyet. Igaz, az eredeti Akropolisz Görögországban van, ez a kladnói épület formára sem nagyon hasonlít az athéni világhírű fellegvárra. Valamiben azért mégis nagyon hasonlít ez a gyárkémény a görög ellenállási mozgalom szimbólumához: a náci zászlót itt, a gyár tövében csúfolták meg a cseh hazafiak, és magasra tűzték a proletárok vérszínű lobogóját. 1941 májusában már túl sok gondot okozott a németeknek Kladno. Hogyisne, mikor a hónap mindjárt úgy kezdődött, hogy a gyár területén itt is, ott is röpcédulákat találtak. A németek összefogdostak néhány száz vasmunkást - Mikor látták, hogy egyik se vall, példát statuálva hármat kivégeztek közülük, a többit, meg szabadon engedték. Mert Hitlernek még soha nem kellett annyira az acél, mint ebben az évben. A Szovjetunió megtámadásához a Wehrmachtnak tankok ezreire volt szüksége. A szabadon bocsátott munkásoknak azt ígérte a Gestapo, ha jól viselik magukat, ha nem bujtogatják a többit és kiadják nekik a kommunisták neveit, a birodalom irgalmas lesz a város lakosságához. Teltek-múltak a hetek, a kladnóiak fegyveres őrizet alatt fogcsikorgatva öntötték az acéllemezeket, fúrták az ágyúcsöveket. Kotaska Anton június 20-án munkából hazamenet azt mondta a csoport többi négy tagjának. — Fiúk, ezek valamire készülnek. — Elhiszitek azt, vagy valaki más elhiszi, hogy a Szovjetunió megtámadna egy országot? kérdezte csendesen Kejr Jaroslav. Valami nagy disznóságot forralnak. Másnap hajnalban a birodalmi leadó bejelentette, hogy a Führer csapatai egész szélességében átlépték a szovjet határt. És megindultak Moszkva felé. A délelőtti műszak alatt alig volt nekik alkalmuk egymáshoz szólni. Sohasem volt még olyan forrongás a gyárban, mint ezen a napon. A nagycsizmás német örök lépten-nyomon vérebek pórázával a kezükben, mintha csak valami veszedelmet éreztek volna, ott ólálkodtak a műhelyek[iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimiiiii — A vörös színtől úgy félnek, mint ördög a tömjénfüsttói — mondta rá Zahrádek Emil. — A röpcédula meg a falfelirat ma már túlságosan veszélyes. Tondo, megvan még a vörös zászló, amit a munkásotthonból vittél el harminckilenc márciusában? — Ti is erre gondoltok? — felelt kérdésükre Kotaska elvtárs. Aztán még váltottak egymással néhány szót és elváltak egymástól. A Gestapo kladnói főnökéhez belépett az egyik beosztott: — Fontos ügyben akarok jelentést tenni — mondta a német. — Lássuk, mi az — fordult feléje unottan a feljebbvaló. — Megtaláltuk, amit kerestünk. Itt a névsor. — A bolsiké? Hol találtad? — A cseh rendőrségen. Hiszen jól szimatoltam én. Mindjárt mondtam, hogy valami túlságosan ők, a cseh urak sem kedvelték a vörösöket. A kidobott cseii rendőrtisztet felkerestük a lakásán. Mindjárt berezelt, pedig még hozzá sem nyúltunk. Aztán megmondta, minden járási székhelyen megvan a kommunisták névjegyzéke. Csak meg kell keresni. Még ma kapjuk el őket, vagy holnapig ráérünk vele ? — Kik is azok? — kérdezte a Gestapo főnöke. — Kejr, Zahrádek, Fousek, Vietrovec meg Kotaska vannak a névsor elején. Ügy látszik, ök a vezérek. A Poldiban dolgoznak. A többiek is mind itt melóznak azacélöntőben. ,•*-.-• A főnök az órájára pillantott. — Éjfélre jár már az idő. Feküdjetek le. Reggel korán hozzátok be mind az ötöt. Az Öt kommunista ugyanebben az órában már újra együtt volt. A gyár kerítésén egy darabon lyukas volt a sodrony, hát ott — az őr egy-egy fordulása után — egyenként besurrantak. — Melyikünk tűzi ki? — suttogták egymásnak. Tondo Kotaska már indult is a kémény felé. Hanem még hátraszólt. — Ha valaki erre jönne közülük, ne kíméljétek a fejét. A pokrócomba csavarjátok bele, aztán hagyjátok ott az árokban. Alig hajnalodott s a Zahrádekék kis háza előtt megállt a rabszállító autó. Emilt ekkor még nem bántották, hogy ne keltsenek nagy feltűnést, inkább „udvariasan" két fogdmeg közé ültették. Aztán a többi négy házat is sorra vették. Utoljára Kotaska Tondot ültették fel a kocsira. Ö ott lakott, nem messze a Poldovkától. Ahbgy felszállt az autóra, körülnézett az utcán. Szeme megakadt a legmagasabb kéményen. Tetején ott lengett a vörös zászló. Még azt is látta Tondo, hogy a munkába menő kladnóiak valamennyien a vörös zászlót nézték, és valamennyiök feje valahogy büszkébben tekintett felfelé. Aztán Kotaska Tondo mögött is becsukódott a rabomobil ajtaja. TÖTH MIHÁLY A hlinskói PlySan textilüzemben havonta sok ezer négyzetméter szőlyeget gyártanak. \ már hagyományossá vált perzsa szőnyegen kívül níodern kiviteléésűeket is készíenek. Képünkön: iarmila Šťastná a szönyeggöngyölítógép mellett. (J. Sládek — ČTK felvétele.) AZ ELSŐ VONALBAN A táj errefelé már egyre inkább rónává simul, a dombok ellaposodnak és messze húzódnak egymástól. A Rima, melynek partját véges-végig füzesek szegélyezik, kartyargó folyásával szélességében szeli át a határt. Kissé távolabb tőle, a Jesenské felé vezető út mentében hosszan terül el a Rima mente egyik legnagyobb községe. Rimavská Seč. Munkában kitartó, erős akaratú, szorgalmas nép' lakja a községet. Meglátszik ez abban is, hogy az elmúlt évek során minden nehézség ellenére is, — amiben pedig igazán KISS MIKLÓS, A SZÖVETKEZET ELNÖKE nem volt hiány — több mint 10 millió korona értékűre növelték a földművesszövetkezet vagyonát. Alakulásától fogva, ha nehéz visszaeséseken át is, de mindig előre vezetett a szövetkezet útja. Az osztályellenség szándékos bomlasztó munkája, a múlt csökevényei — a kistermelési hagyományok, az önzés, a maradiság, a szűklátókörűség — és az elemi erők ellen folytatott lankadatlan küzdelemben alakul ki és acélozódik meg a község szövetkezeti parasztsága. S e folytonos harc, a gazdagabb jövőt formáló küzdelem vezető ereje, éltető magja a pártszervezet, a kommunisták kollektívája. Negyvenhat tagja van a falusi pártszervezetnek, közülük tizenöten dolgoznak a szövetkezetben. A pártbizottság hat tagjából három a szövetkezet tagja. A pártszervezet munkájának fő tartalma a szövetkezet gazdálkodásának fejlesztésére irányul. Az erre vonatkozó határozatok teljesítését a pártszervezet elsősorban a szövetkezet kommunistáin keresztül biztosítja, s arra törekszik, hogy a párttagok mind a munkában, mind erkölcsi magatartásukban a többiek követésre méltó példaképei legyenek. 1 Ivanics Istvá

n jgazgatótanító - a pártszervezetnek immár 5 éve elnöke — kiváltképpen az utóbbiak óriási jelentőségét hangsúlyozza a falusi élet szemszögéből nézve. — A párttagoknak, a szövetkezet avagy a község előjárójának olyan erkölcsi magatartást kell tanűsítaniok, hogy nagyítóval Se lehessen bennük hibát találni. Mert a hibát náluk igencsak meglátják és elkövetője nemcsak magának árt, ha/iem az egész pártszervezet tekintélyét csorbítja. A kommunisták jobb munkája és az a féltő gond, amellyel az előbb említett követelmény betartását biztosítják, eredményezte azt, hogy megerősödött a pártszervezet tekintélye, fokozódott munkájának hatékonysága. Ivanics elvtárs, bár nem a mezőgazdaság a szakmája, szívvel-lélekkel fáradozik a szövetkezet gazdálkodásának fellendítésén. A szövetkezet problémáit, feladatait, lehetőségeit a legkisebb részletekig ismeri. Kimerítő tájékoztatást tud adni a felvásárlás helyzetéről csakúgy, mint az állattenyésztés kérdéseiről vagy a kertészetről. Mint mondani szokták, otthon van a dolgokban. Igaz, ezen ismeretek nélkül mint a pártszervezet elnöke és mint propagandista nem állná mea a helyét. Márpedig Ivanics elvtárs, a kommunista tanító megállja a helyét és nem sajnálja a fáradságot ott, ahol egész embert követelnek meg a tettek. mulasztások, a tékozlás vagy a közös vagyon szándékos meglopása feletti szemhunyással. Ennek meddősége, sőt káros volta nagyonis megmutatkozott a szövetkezet életében. Természetes tehát, hogy a pártszervezet a fegyelem megszilárdítását, a szövetkezeti vagyon védelmét egyik elsőrendű feladatnak tűzte ki, erre mozgósította a kommunistákat és ezt tartja szem előtt az elnök, a kommunista. Tavaly ilyenkor még nem gondolta volna, hogy idén az elnöki székbe emeli a tagság bizalma. Hiszen ha vérbeli szövetkezeti tag is, végső során nem számított tősgyökeres parasztnak. Valójában kőműves munkával kereste kenyerét egészen a legutóbbi zárszámadásig, amikor a párszervezet javaslatára a szövetkezetesek egyhangúan megválasztották a szövetkezet élére. Hogy miért éppen őt választották meg? „Lakva ismerni ki az embert!" tartja a szólás-mondás errefelé. Márpedig Kiss elvtársat alaposan megismerték az elmúlt években a szövetkezetesek. 1954-ben jott haza az iparból, a fil'akovói Építészeti Kombinátból. Akkor lépett a szövetkezetbe, amikor a bentlevök közül is sokan kifelé igyekeztek. — Ijesztgettek engem is a kishitűek. Ne lépj be, mert kenyér nélkül maradsz — emlékszik vissza Kiss elvtárs. — Dehogyis maradok. Soha nem bántam meg és erős a hitem, hogy nem is fogom megbánni akkori döntésemet. Gyenge lábon állt akkor a gazdálkodás, elhanyagolták a közös gazdaság épületeinek építését, 24 helyen voltak szétosztva az állatok, főleg a nagyobb gazdákhoz. Ilyen helyzetben aztán nem nagyon gyarapodhatott a közös, pazarlódott, tékozlódott a közös munka gyümölcse. KOVÁCS FERENC SERTÉSGONDOZÖ 1955-ben energikusan hozzáláttak a gazdasági épületek építéséhez. Kiss elvtárs erős, egybehangolt, jól szervezett építkezési csoportot kovácsolt össze, s az évek során végzett munkájában, magatartásában kezdettől fogva megmutatkoztak azok a jó tulajdonságok, amelyekért az elnöki tisztségbe került. Igazságosság, rendszeretet, fegyelmezettség, pártos állásfoglalás, áldozatkészség és a közösség erejébe vetett szilárd hit —, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az építkezési csoport munkájának eredményeként sok milliós értékű épületekkel gyarapodott a szövetkezet. S az önsegéllyel végzett, kiváló minőségű építkezés 50 °/o-kal olcsóbban 'jött a szövetkezetnek, mintha az építkezési vállalattal építtették volna. ő azt állítja, most még csak tanulja az elnöki tisztség végzését. Mert szerteágozó és bonyolult munka ez. Nemcsak jól kell tudni gazdálkodni, hanem az emberekkel való bánásmódot: is újféleképpen kell megtanulni. Mert az elnök szava sokat nyom a latban, s ezt a szavat tudni kell használni. Legtöbbször a szép szó, a meggyőző érv is elegendő, de néha bizony elkerülhetetlen a kemény szó, a dorgálás is azokkal szemben, akik más kárán, a közösség rovására szeretnének élősködni. Kiss elvtárs tanulja még az elnökösködést, de sokan azt mondják, hogy munkájának eredménye sok tekintetben máris megmutatkozik. KÍ$S MiklÓS 1 a szövetkezet elnöke keménykötésű, harmincnyolc éves férfi. Olyan ember, aki a kitűzött feladatok teljesítésére kitartó, céltudatos munkával törekszik. Nem törekszik olcsó népszerűségre szert tenni engedékenységgel, elnézéssel, a Kovács Ferenc sertésgondozó a szövetkezetben. Élénk természetű, beszédes, magastermetű ember. — Én vagyok a szövetkezet „legproletárabb" embere — mondja beszélgetés közben. Ezt arra érti, hogy nem hozott földet a szövetkezetbe. Behozta azonban két dolgos kezét és kommunista öntudatát. Az egyik legutóbbi párttaggyűlésen kötelezettséget vállalt, hogy egy kocától átlag 13 malacot választ el évenként, a hízósertésnél pedig eléri a 65 dekás napi súlygyarapodást. Meglesz-e a vállalás? Kovács elvtárs elmosolyodik. — Meg kell lennie! Ha hely dolgában nem állnánk ilyen szűkiben, még több is lenne! Előző munkahelyemen is az első voltam 25 ember között. Nem dicsekvésképperi mondja ezt, hanem nyomatéknak szánva, magyarázatképpen. A munkája bizony egész embert követel. Több mint 600 sertés takarmányozása, amit ma még vödrökkel hordanak szét, két gondozó számára nem könnyű feladat. S emellett a kapásnövények ápolásának rájuk eső részét ugyanúgy el kell látniuk, akár a növénytermesztésben dolgozóknak. Kovács elvtárs azonban erre megint csak azt mondja: — Nyolcszáz állatot is elgondoznánk, ha elég hely lenne számukra. Az egykori molnár, aki négy évvel ezelőtt elkötelezte magát az állattenyésztésre, kivívta az elismerést a szövetkezetben, s nemcsak munkájával, jó példával is mozgósít a termelés fejlesztésére. Szabó Lajos traktorista vado* natúj Super 50-es traktorral dolgozik. Eleven, mozgékony, barnaképű fiatalember. Egy éve jött a szövetkezetbe a šafárikovói gépállomáyól. Tizenkét éve már, hogy először ült fel a gépparipa nyergébe, s bizony hosszú időre rúgna, ha ki lehetne számítani, mennyi időt töltött ott azóta. A falusi szervezet a közelmúltban tagjelöltnek vette fel a fiatal traktoristát. Megérdemelten. Az új termelési módszer bevezetésében végzett munkájával nemcsak a szövetkezetben, az egész járásban ismertté lett a neve. 160 hektár kukoricát négyzetesfészkes módszerrel ültetett el. Most a kapálásnál naponta 10—12 hektárra! végeznek. Csak az időjárás kedvezne egy kicsit. Lám, most is napeste előtt kellett megtérnie a rimaparti kukoricásból. A hirtelen jött) nagyszemű nyári zápor negyedórán belül olyan sikamlósra áztatta a talajt, hogy abba holnap délnél előbb bajosan lehet a kapát belesüllyeszteni. A főúton végig pöfögő traktort a helyi nemzeti bizottság irodája előtti Kiss szövetkezeti elnök állítja meg felemelt karral. Arról értesíti Szabó elvtársat, hogy holnap indulnia kell Prágába, a Földmüvelésügyi Minisztériumba, ahová a négyzetes-fészkes ültetés legjobb művelőit hívták meg gyűlésre tapasztalatcsere és jutalmak átvétele céljából. — Kapálni kell most, elnök elvtárs — szaladt ki az első pillanatban Szabó Lajos száján a szó — Hogy mehetnék én most gyűlésre. SZABÖ LAJOS TRAKTORISTA BOROS LAJOSSAL, AKI A KAPÁT IRÁNYÍTJA • De felcsillanó szemén már látszik, hogy kitüntetésnek veszi a prágai utat és örül, hogy gondoltak rá. Néhány emberről, kommunistákról írunk a fentiekben, hogy megmutassuk, hogyan munkálkodnak a kommunisták az élvonalban a mezőgazdasági termelés fejlesztéséért, hogy a Rimavská Seč-i szövetkezet gazdálkodása egyre inkább felfelé íveljen és a kötelezettségvállaláshoz híven négy év alatt teljesíthessék az ötéves tervet. GÁL LÁSZLÓ ÜJ SZÖ 2 * 1961. június 21.