Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-20 / 170. szám, kedd

Bratislava közelében új víztároló medence épül (ČTK) - A Doprastav építészeti vállalat dolgozói a bratislavai vízvezeték-hálózat bővítése érdekében a Karlová Ves-i fő szivattyúállomás előtt egy 6000 köbméter víz befogadására alkalmas víztároló medencét építenek. A tároló medence, a csővezetékek és a medencéhez vezető utak építése négymillió korona ráfordítását igényli. A terv szerint a jövő év elején fejezik be a víztároló medence építését, melynek folyamatosságáról a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyerésére törekvő munkacsoportok gondoskodnak. llllllliHlllllllllllllllilllllIIIIIIIIIIIIIIHIIII fi Bratislavai Tavasz záróhangversenye Nagyobb lett a turisták paradicsoma Idei Zenei Tavaszunkat Ladislav Slovák vezényletével a Cseh Filharmónia hangversenye fejezte be. Jól ismerjük már a Cseh Filharmóniát, az utóbbi években többször vendégszerepelt a bratislavai zenefesztiválon. Jól ismerjük és mégis mindig újból el kell mondanunk: nagyszerű együttes. Ezúttal a zenekar egészét emeljük ki, mert nehéz lenne rangsorolni az egyes hangszercsoportok között. Kifogástalan összjátékban minden egyes muzsikus feladata magaslatán áll. Produkciójuk azt a benyomást kelti, hogy a zenei, technikai és hangzásbeli problémák nemcsak együttesen, de egyénenként is megoldottak. Valószínűleg ebben rejlik, hogy a zenekari hangzás rendkívül élő és tartalmas. És talán ez a leglényegesebb, amit erről a zenekarról el kell mondanunk. A hangzás tartalmassága, plaszticitás — ez a legjellemzőbb a Cseh Filharmóniára. Ladislav Slovák kitűnő formában állt a zenekar élén. A játékosok magasfokú intelligenciával és elragadóan egészséges, természetes muzikalitással reagáltak dirigensi gesztusaira és maradéktalanul megvalósították elgondolásait. A műsort Jirí Pauer iramos Scherzójának sziporkázóan eleven előadása nyitotta meg. Cseh vendégeink ezután Eugen SuchoA, államdíjas nemzeti művész Metamorfózis című szimfonikus szvit formájában komponált variációit adták elő nagy érzelmi telítettséggel. Előadásukban nagyvonalúan kibontakozott a vívódó, kereső, felfelé törő ember lelki fejlődésének dramatikus útja, akit a kor nagy eseményei bonyolult utakon formálnak, érlelnek, alakítanak, míg végül a feszültségteli utolsó tételben megnyílnak előtte a lét tiszta, nagy perspektívái: a metamorfózis beteljesedett. A nagyzenekarra írt kompozíció Suchoň mester legszebb alkotásai közé tartozik. Bensőséges lírájában és drámai mozzanataiban egyaránt mélyen őszinte és mélyen emberi. Ebben a műben a szlovák zeneirodalom nagy értékét becsüljük. Szünet után Dvofák Gordonkaversenyét. hallottuk Josef Chuchro előadásában. A mű mindent megad, amit egy szólista csak kívánhat magának: kifejezésteljes, daloló kantilénákat, magával ragadó ritmikai lendületet, technikai ragyogást. Josef Chuchro kitűnően élt az adoft lehetőségekkel. Tónusa erőteljes, férfias, néha szinte fanyar, de amellett csiszolt és kellemes. Lírája is férfias, nem higítja a szentimentalizmus édeskés ízeivel. A fiatal művész őszinte belső hévvel muzsikált, a művet nemcsak lejátszotta, hanem valóban megszólaltatta, életre keltette. Játékában érződött az élménytartalom. A rokonszenves cseh művész előadása nagy tetszést váltott ki a hallgatóság körében. Befejezésül Ravel Daphnis és Chloe című II. szvitjét, ezt a ragyogó, ezernyi zenekari színben csillogó, igazi mediterrán hangulatot idéző művet hallottuk magával sodró előadásban. Ravel 1921-ben írta a görög mitológiai tárgyú balletzenét, amelyből két sorozatot állított össze hangversenytermi előadásra. Daphnis és Chloe szerelmének zenei ábrázolásában olyan daliami magaslatokra emelkedik, amit későbbi műveiben sem szárnyalt túl. A kompozíció gyön géd bájával, légies könnyedségével, sokszínű pompájával soha nem téveszti el hatását. A hangversenyen meghitt, meleg hangulat uralkodott, a közönség a művészeket lelkes ünneplésben részesítette. HAVAS MÁRTA HAZÁNK KÉT ÚJ VÍZIERŐMÜVE több mint 30 millió kWó áramot fejleszt (ČTK) — Az orlíki és a Kamýk nad Vltavou-i vízierőművek ez idén j fokozatosan üzembehelyezett turbinái már több mint 30 millió kilowattóra i villamos energiával látták el az áramhálózatot. A két vízierőmű terven felül adta ezt az energiamennyiséget népgazdaságunknak, mivel a turbinák üzembehelyezése eredetileg későbbi időpontra volt tervbe véve. Az orlíki vízierőműben a legnagyobb kaplanturbina működik, amelyet hazánkban készítettek. Nemsokára befejezik a második kaplanturbina szerelését és továbbiakat is összeszerelnek. A Vltava, a Lužnica és az Opava kedvező vízállása lehetővé teszi az orlíki vízierőmű első turbinájának állandó üzemeltetését, jmely) már ez idén mintegy 20 millió kWó < áramot fejlesztett. A Kamýk nad Vltavou-i vízierő- < műben két turbina működik teljesen • zavarmentesen. A duzzasztógáton és < a villamos műben gyors ütemben fe- ' jezik be a még szükséges építészeti) és szerelési munkákat, hogy még ez < év vége előtt további turbinákat ] helyezhessenek üzembe. Az észak-csehországi iparvidék bányászával, a prágai főiskolással, de még a bratislavai Dimitrov Üzem szabad idejében turistáskodó mesterével is találkozhattam itt a csehszlovák-lengyel határon. A špindlerúv Mlyn legutóbb talán csak a nagy versenyek idején volt ilyen népes. A turista-szállók portásai tehetetlenül tárták szét karjukat, ha előző nap valaki éjjeli szállást keresett. Valamennyit már hetekkel ezelőtt lefoglalták, mert a turisták- népes hadának, jelentős nap volt 1961. június 18-a, Megnyitották a Csehszlovákia és Lengyelország közötti szabad turistaforgalmat. Az ilyen alkalmakkor szokásos hivatalos megnyitók után alig néhány perccel a turisták százai valósággal megrohanták a határőrség szolgálatosait. És ha számukat néznénk, azt gondolhatná valaki, órákig eltart majd a formaságok elintézése. Ütlevél, beutazási engedély helyett azonban csak az ismerős piros fedelű polgári igazolványt látja az ember a turisták kezében. Azután a két ország turistái jóformán meg se állva birtokukba veszik az öriás-hegység festő vásznára kívánkozó lejtőit, erdőit, az egész határvidékét. Az élő természet imádója éppúgy talál itt érdekeset, mint az ősrégi városokban, építészeti remekekben gyönyörködök serege. A sziléziai Teplice például már a XIII. században is híres volt gyógyhatású vizéről. Szinte lehetetlen lenne felsorolni valamennyi üdülőt ezen a vidéken. Hiszen például a Sklarska Poréba, ez a kis város egyedül annyi turistaszállóval rendelkezik, hogy 9000 embert tud bennük elhelyezni. Mindkét országban egyre növekszik a dolgozók művelődésre, nemes szórakozásra szánt szabad óráinak száma. Hazánk eddig is gazdag volt természeti szépségekben. A természetimádók azonban nem elégednek meg csak azzal, amit eddig láttak. Üj tájakat, embereket, országokat kívánnak megismerni. Az embereknek ezt a természetes hajlamát szolgálja a két baráti ország közötti egyezmény és a két nép barátságának elmélyítését. (tm) A szabadság hozta Majdnem járásszerte köztudomású, hogy Bolyban (trebišovi járás) az utóbbi tiz év alatt mintegy 50 új házzal új utcasor épült. De az is ismeretes, hogy ezt a nagy fejlődést a bolyiak életébe kizárólag a szocialista nagyüzemi mezőgazdálkodási forma, az EFSZ, a szabadság hozta. Bárki megfordul az új utcában — melyet Füttyencsnek neveztek el — megelégedéssel pihenteti tekintetét a modern, takaros családi házakon, melyeket elől zöldrefestett vaskerítés díszít. Színpompás látvány. Molnár János, Nitra. Tanonciskoláinkban e napokban folynak a záróvizsgák, s utána munkába állnak az új szakmunkások ezrei. Képünkön Jaroslav Némec, a plzeňi Lenin Művek példás tanonca, aki a záróvizsgát is kitűnőre tette le. (Foto: Uhlíŕ — ČTK) ÍGY ÁLL a dolog a szerkesztőségünkbe a minap Nové Zámkyból érkezett névtelen levéllel is. írója saját maga helyett „a munkások" nevében beszél, akik elégedetlenek a gazdasági vezetőkkel, Nalevajko Jozef, a Nové Zámky-i Elektrosvit hűtőszekrényszerelő-részleg vezetőjével, de főleg Sipeki János mesterrel, mert szerinte mindenkit megfélemlít, a bírálatot durván elfojtja, anyagias, emeletes házat épít, jutalomban az részesül, aki a háza építésénél segédkezik stb. Komoly és fontos kérdésekről szól tehát a levél. Azt igyekszik bizonyítani, hogy számára a közösség érdeke a legfontosabb. Ha pusztán egyéni sérelemről szólna, az cis közügy. Hiszen rendszerünkben a dolgozók egyéni érdeke elsőrendű közérdek. Ezért várja joggal minden becsületes ember, hogy a felettes szervek lelkiismeretesen, körültekintéssel foglalkozzanak minden látszólag apró üggyel is. Ez a gondolat vezérelt bennünket, amikor az üzemben jártunk, hogv megtudjuk, mi igaz^a levél tartalmából. Első utunk az üzemi pártbizottság és az FSZM üzemi bizottságának elnökéhez vezetett. Medek József elvtársat, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom elnökét, mint régi ismerősünket, illetve volt pártfunkcionáriust üdvözöltük, aki számára öröm és megtiszteltetés, ha egyszerű munkások kopogtatnak be hozzá s elmondják, hogy s mint látják a gyár problémáit és van egy-két javaslatuk a munka megjavítására. Bátran védelmezi az alkotó bírálatot, küzd a restség, a tunyaság ellen és a kritikátlanság szelleme ellen. Ha szükséges, megleckézteti a bírálat elfojtóit. Erről már az előző években is meggyőződhettünk. Közben megérkezett Ernest Svajda elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke is, aki arról beszélt, hogy az üzem pártalapszervezetei átlátnak a szitán, ha még oly ravaszul igyekeznek is egyesek palástolni a kritika elfojtását. MonMIÉRT JAR JUTALOM? AKIK MINDIG CSAK „SUBA ALATT" BÍRÁLNÁK • A KOLLEKTÍVA SEGÍT • A SZOCIALISTA MUNKABRIGAD CÍM ELNYERÉSÉÉRT VERSENYZŐ KOLLEKTÍVÁK PÉLDAMUTATÁSA A NOVÉ ZÁMKY-I ELEKTROSVITBEN • EREDMÉNYESEBB NEVELOMUNKÁT Az újságírónak, — aki a lap segítséget kérő olvasó ügyében eljár — legnagyobb öröme az, ha a levélíró igazát felderítheti és tollával segítheti a sérelem orvoslását. Nem szívesen válaszolunk azonban névtelen levelekre. Elvárható ugyanis, hogy jószándékú véleményét mindenki nyíltan írja, vagy mondja meg. A névtelen levélírók a legtöbbször éppen azért titkolják személyüket, mert úgy tüntetik fel, hogy amit írnak, az nemcsak az ő véleményük, hanem többeké, esetleg az igész műhelyé vagy üzemrészlegé. danivalójához hozzátette még, hogy akadnak, akik „suba alatt" szeretnek bírálni, arra hivatkozván, hogy „nem érdemes nyíltan kiállni, úgyis megtorolják". Ez a magatartás gyakran gyávaságot és megalkuvást takar. A mondottakban nem volt okunk kételkedni, mégis ellátogattunk az üzemrészlegre, ahol megtudtuk, hogy Bihari Gyula pontozó (ahogy itt az elektromos hegesztőket nevezik) kollektívája, a szocialista munkabrigád cím viselője, s még 21 kollektíva, az üzemrészleg dolgozóinak 70 százaléka lelkiismeretes, jó munkával harcol a megtisztelő cím elnyeréséért. Politikai és szakismereteik gazdagításával, példás fegyelmükkel az idén is ezek a kollektívák akarnak a legtöbbet tenni a tervfeladatok teljesítéséért. A gyár idei tervei nagyobbak a tavalyiaknál. Ezért Bihari elvtárs brigádja együttműködik a versenyző kollektívákkal, közösen oldják meg a termelést fékező bonyolultabb teladatokat. A kollektívák tagjai nemcsak munkatársak, de barátok is. Együtt szórakoznak, művelődnek, sőt még azt is együtt döntik el, hogyan kell a lakást a legszebben berendezni vagy az öreg házat a legkisebb költséggel tágasabbá, kényelmesebbé tenni. — Személyes dolgainkról megtanultunk nyíltan beszélni. Senki sincs most egyedül. A kollektíva senkit sem hagy cserben — mondotta Laca István hegesztő, Bihari elvtárs brigádjának tagja. Bizony nem győzte dicsérni Csulák Józsefet, Tóth Andrást és Flóriánt, Sipeki Jánost, tehát a mesterüket is, akire a névtelen levél írója panaszkodik, aki szintén kivette részét az elvtársi segítségből Laca elvtárs lakásának megnagyobbításában, a beton keverésében. Hasonló segítséget nyújtottak Manderlik Ottónak is háza nagyobbításakor, egyszóval a dolgozók megértették, hogy így is segíthetik pártunk célkitűzéseinek valóra váltását a lakáskérdés megoldásában. Bizony volt úgy, hogy hóban, fagyban, munkaidő után este tízig fuvarozták a sódert, a téglát. Ilyen segítséget kap Sipeki János elvtárs is, aki édesapjával egy tető alá építi a két lakást, tehát emeletes házat épít. De nemcsak a brigád, a munkaközösségek tagjai segítenek házuk építésénél, olyanok is kiveszik részüket a malterkeverésből, mint Hübsch Samu képkeretező elvtárs, pedig nem is dolgozik az üzemben. Miért ne segítene régi harcos társának, az öreg Sipekinek, aki pártunk szavára fáradhatatlan agitációs munkát folytatott a Masaryk-, Beneš- és Horthy-rendszer alatt. Ne restelljük leírni, a lemondás ezer formájával tett tanúságot önzetlenségéről. Távoli falvakba, tanyákra hóban, sárban, fagyban „kutyagolt", de megtalálta a módját, hogy a dolgozók közé juttassa pártunk illegális újsáaait, röpcéduláit. A világ nem állt meg a felszabadulással, nem áll meg 19Cl-ben sem. Veszélyes lenne az a nem ritkán hallott mondás, hogy „most jó világ van, csak mindig ilyen maradjon". Ne maradjon, sokkal különbet akarünk. És ennek a különb világnak a megtferemtésében szerepe van a szocialista brigádoknak, az e címért versenyző kollektíváknak, amelyekben úgy élnek, ahogy ezt vállalásaikban leírták: szocialista emberhez méltóan. S nemcsak úgy élnek, de úgy is dolgoznak, segítik egymást a munkában és a magánéletben is. De mégsem zárhatjuk le az ügyet azzal, hogy a pártszervezet nevelőmunkája nyomán — kollektívába tömörülve a — dolgozók között jó a viszony, az elvtársi segíteni akarás. Ezt mondhatjuk végeredményben minden üzemrészleg dolgozóiról. Ennek eredményeként lettek a minisztérium vörös zászlajának tulajdonosai az első negyedévben, ami pénzjutalommal is jár. Érdeklődtünk tehát, hogy az üzemrészlegen milyen mércével mértek, hogyan osztották fel a rendelkezésre álló pénzösszeget, hogy a levél írója elégedetlen? — A jutalmazottak személyére vonatkozólag a gazdasági vezetők tesznek javaslatot s az FSZM-szakaszbizalmiak és a műhelytanács hagyja jóvá — magyarázta Nalevajko elvtárs. — Milyen szempontokat vesznek figyelembe ? — Az első és legfontosabb a jő minőségű munka. A feladatok egyenletes teljesítése, a technológiai előírások betartása, és még egy sor hasonló dolog. Például igazolatlan mulasztás, késés, gépek élettartamának meghosszabbítása, anyagfogyasztás és ki tudná még felsorolni, mi minden. Ez így rendben is lenne. De bl* zonyára nem ártana, ha a pártcsoportbizalmiakat is bevonnák a döntésbe, hogy kinek miért jár, vapv nem jár jutalom. Az is szükséges, hogy az emberek megismerjék a feltételeket, tudják, hogyan dolgozzanak, mit tegyenek, ha jutalomra vágynak. Nehéz persze pontosan meghatározni azt a többletet, amely a kötelességen felül van. Nem egyszerű dolog pontosan meghúzni a kettő közt a határvonalat, de a jó gazdasági vezető, aki ismeri a hozzá tartozó emberek munkáját, képességeit, a feladatokat és lehetőségeket, a párt- és szakszervezet, az egész kollektíva tanácsaira támaszkodva maguknak az érdekelteknek a bevonásával ki tudja dolgozni az igazságos, helyes és nagyobb eredmények elérésére ösztönző jutalom elosztását. Mindenesetre helyes lett volna az ügy kivizsgálásakor a levélíróval is beszélgetni, aki úgy érzi, hogy sérelem esett rajta. Igazán kár, hogy nem jelentkezett. Pedig a délelőtti és délutáni műszakban mondhatnánk majdnem minden gépnél megálltunk és beszélgettünk az emberekkel a termeléssel kapcsolatos problémákról, hogy ráakadjunk a levélíróra és első kézből, esetleg még részletesebben tájékozódjunk. Ez azonban nem sikerült. Talán azzal fejeznénk be írásunkat, hogy az üzemrészleg pártalapszervezete valóban erős, harcos kollektíva. A kommunisták ne sajnálják erejüket, idejüket s a pártszervezet éljen ellenőrzési jógával, mérlegelje munkájának eredményeit, gyengeségeit. Szerintünk kívánatos lenne, hogy nagyobb, gondot fordítsanak a munkások közötti politikai, agitációs és nevelőmunkára, hogy a szocialista munkabrigád címért harcoló munkaközösségek tagjai váljanak elsősorban a hétköznapi bajok orvoslóivá. Erdősi Ede ŰJ SZÖ 4 * 1961. június 20.