Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-20 / 170. szám, kedd

Bratislava közelében új víztároló medence épül (ČTK) - A Doprastav építészeti vállalat dolgozói a bratislavai víz­vezeték-hálózat bővítése érdekében a Karlová Ves-i fő szivattyúállo­más előtt egy 6000 köbméter víz befogadására alkalmas víztároló medencét építenek. A tároló me­dence, a csővezetékek és a me­dencéhez vezető utak építése négy­millió korona ráfordítását igényli. A terv szerint a jövő év elején fejezik be a víztároló medence épí­tését, melynek folyamatosságáról a szocialista munkabrigád megtiszte­lő cím elnyerésére törekvő mun­kacsoportok gondoskodnak. llllllliHlllllllllllllllilllllIIIIIIIIIIIIIIHIIII fi Bratislavai Tavasz záróhangversenye Nagyobb lett a turisták paradicsoma Idei Zenei Tavaszunkat Ladislav Slovák vezényletével a Cseh Filhar­mónia hangversenye fejezte be. Jól ismerjük már a Cseh Filhar­móniát, az utóbbi években többször vendégszerepelt a bratislavai zene­fesztiválon. Jól ismerjük és mégis mindig újból el kell mondanunk: nagyszerű együttes. Ezúttal a zene­kar egészét emeljük ki, mert nehéz lenne rangsorolni az egyes hangszer­csoportok között. Kifogástalan össz­játékban minden egyes muzsikus feladata magaslatán áll. Produkció­juk azt a benyomást kelti, hogy a zenei, technikai és hangzásbeli prob­lémák nemcsak együttesen, de egyé­nenként is megoldottak. Valószínű­leg ebben rejlik, hogy a zenekari hangzás rendkívül élő és tartalmas. És talán ez a leglényegesebb, amit erről a zenekarról el kell monda­nunk. A hangzás tartalmassága, plaszticitás — ez a legjellemzőbb a Cseh Filharmóniára. Ladislav Slovák kitűnő formában állt a zenekar élén. A játékosok ma­gasfokú intelligenciával és elraga­dóan egészséges, természetes mu­zikalitással reagáltak dirigensi gesz­tusaira és maradéktalanul megvaló­sították elgondolásait. A műsort Jirí Pauer iramos Scher­zójának sziporkázóan eleven előadá­sa nyitotta meg. Cseh vendégeink ezután Eugen SuchoA, államdíjas nemzeti művész Metamorfózis című szimfonikus szvit formájában kom­ponált variációit adták elő nagy ér­zelmi telítettséggel. Előadásukban nagyvonalúan kibontakozott a ví­vódó, kereső, felfelé törő ember lelki fejlődésének dramatikus útja, akit a kor nagy eseményei bonyo­lult utakon formálnak, érlelnek, ala­kítanak, míg végül a feszültségteli utolsó tételben megnyílnak előtte a lét tiszta, nagy perspektívái: a me­tamorfózis beteljesedett. A nagyze­nekarra írt kompozíció Suchoň mes­ter legszebb alkotásai közé tarto­zik. Bensőséges lírájában és drámai mozzanataiban egyaránt mélyen őszinte és mélyen emberi. Ebben a műben a szlovák zeneirodalom nagy értékét becsüljük. Szünet után Dvofák Gordonkaver­senyét. hallottuk Josef Chuchro elő­adásában. A mű mindent megad, amit egy szólista csak kívánhat magá­nak: kifejezésteljes, daloló kantilé­nákat, magával ragadó ritmikai len­dületet, technikai ragyogást. Josef Chuchro kitűnően élt az adoft lehe­tőségekkel. Tónusa erőteljes, férfias, néha szinte fanyar, de amellett csi­szolt és kellemes. Lírája is férfias, nem higítja a szentimentalizmus édeskés ízeivel. A fiatal művész őszinte belső hévvel muzsikált, a mű­vet nemcsak lejátszotta, hanem va­lóban megszólaltatta, életre keltet­te. Játékában érződött az élmény­tartalom. A rokonszenves cseh mű­vész előadása nagy tetszést váltott ki a hallgatóság körében. Befejezésül Ravel Daphnis és Chloe című II. szvitjét, ezt a ragyogó, ezer­nyi zenekari színben csillogó, igazi mediterrán hangulatot idéző művet hallottuk magával sodró előadásban. Ravel 1921-ben írta a görög mitoló­giai tárgyú balletzenét, amelyből két sorozatot állított össze hangverseny­termi előadásra. Daphnis és Chloe szerelmének zenei ábrázolásában olyan daliami magaslatokra emel­kedik, amit későbbi műveiben sem szárnyalt túl. A kompozíció gyön géd bájával, légies könnyedségével, sokszínű pompájával soha nem té­veszti el hatását. A hangversenyen meghitt, meleg hangulat uralkodott, a közönség a művészeket lelkes ünneplésben ré­szesítette. HAVAS MÁRTA HAZÁNK KÉT ÚJ VÍZIERŐMÜVE több mint 30 millió kWó áramot fejleszt (ČTK) — Az orlíki és a Kamýk nad Vltavou-i vízierőművek ez idén j fokozatosan üzembehelyezett turbinái már több mint 30 millió kilowattóra i villamos energiával látták el az áramhálózatot. A két vízierőmű terven felül adta ezt az energiamennyiséget népgaz­daságunknak, mivel a turbinák üzembehelyezése eredetileg későbbi időpontra volt tervbe véve. Az orlíki vízierőműben a legnagyobb kaplanturbina működik, amelyet ha­zánkban készítettek. Nemsokára be­fejezik a második kaplanturbina szerelését és továbbiakat is össze­szerelnek. A Vltava, a Lužnica és az Opava kedvező vízállása lehetővé te­szi az orlíki vízierőmű első turbiná­jának állandó üzemeltetését, jmely) már ez idén mintegy 20 millió kWó < áramot fejlesztett. A Kamýk nad Vltavou-i vízierő- < műben két turbina működik teljesen • zavarmentesen. A duzzasztógáton és < a villamos műben gyors ütemben fe- ' jezik be a még szükséges építészeti) és szerelési munkákat, hogy még ez < év vége előtt további turbinákat ] helyezhessenek üzembe. Az észak-csehországi iparvidék bányászával, a prágai főiskolással, de még a bratislavai Dimitrov Üzem szabad idejében turistáskodó meste­rével is találkozhattam itt a cseh­szlovák-lengyel határon. A špindle­rúv Mlyn legutóbb talán csak a nagy versenyek idején volt ilyen népes. A turista-szállók portásai tehetetle­nül tárták szét karjukat, ha előző nap valaki éjjeli szállást keresett. Valamennyit már hetekkel ezelőtt lefoglalták, mert a turisták- népes hadának, jelentős nap volt 1961. jú­nius 18-a, Megnyitották a Csehszlo­vákia és Lengyelország közötti sza­bad turistaforgalmat. Az ilyen alkalmakkor szokásos hi­vatalos megnyitók után alig néhány perccel a turisták százai valósággal megrohanták a határőrség szolgála­tosait. És ha számukat néznénk, azt gondolhatná valaki, órákig eltart majd a formaságok elintézése. Ütle­vél, beutazási engedély helyett azon­ban csak az ismerős piros fedelű polgári igazolványt látja az ember a turisták kezében. Azután a két or­szág turistái jóformán meg se állva birtokukba veszik az öriás-hegység festő vásznára kívánkozó lejtőit, er­dőit, az egész határvidékét. Az élő természet imádója éppúgy talál itt érdekeset, mint az ősrégi városokban, építészeti remekekben gyönyörködök serege. A sziléziai Teplice például már a XIII. században is híres volt gyógy­hatású vizéről. Szinte lehetetlen len­ne felsorolni valamennyi üdülőt ezen a vidéken. Hiszen például a Sklarska Poréba, ez a kis város egyedül annyi turistaszállóval rendelkezik, hogy 9000 embert tud bennük elhelyezni. Mindkét országban egyre növek­szik a dolgozók művelődésre, nemes szórakozásra szánt szabad óráinak száma. Hazánk eddig is gazdag volt természeti szépségekben. A termé­szetimádók azonban nem elégednek meg csak azzal, amit eddig láttak. Üj tájakat, embereket, országokat kívánnak megismerni. Az emberek­nek ezt a természetes hajlamát szolgálja a két baráti ország közötti egyezmény és a két nép barátságá­nak elmélyítését. (tm) A szabadság hozta Majdnem járásszerte köztudomású, hogy Bolyban (trebišovi já­rás) az utóbbi tiz év alatt mintegy 50 új házzal új utcasor épült. De az is ismeretes, hogy ezt a nagy fej­lődést a bolyiak életé­be kizárólag a szocia­lista nagyüzemi mező­gazdálkodási forma, az EFSZ, a szabadság hozta. Bárki megfordul az új utcában — melyet Füttyencsnek neveztek el — megelégedéssel pihenteti tekintetét a modern, takaros csa­ládi házakon, melyeket elől zöldrefestett vas­kerítés díszít. Színpom­pás látvány. Molnár János, Nitra. Tanonciskoláinkban e napokban foly­nak a záróvizsgák, s utána munkába állnak az új szakmunkások ezrei. Képünkön Jaroslav Némec, a plzeňi Lenin Művek példás tanonca, aki a záróvizsgát is kitűnőre tette le. (Foto: Uhlíŕ — ČTK) ÍGY ÁLL a dolog a szerkesztőségünk­be a minap Nové Zámkyból érke­zett névtelen levéllel is. írója saját maga helyett „a munkások" nevé­ben beszél, akik elégedetlenek a gazdasági vezetőkkel, Nalevajko Jo­zef, a Nové Zámky-i Elektrosvit hű­tőszekrényszerelő-részleg vezetőjével, de főleg Sipeki János mesterrel, mert szerinte mindenkit megfélemlít, a bírálatot durván elfojtja, anyagias, emeletes házat épít, jutalomban az részesül, aki a háza építésénél se­gédkezik stb. Komoly és fontos kér­désekről szól tehát a levél. Azt igyekszik bizonyítani, hogy számára a közösség érdeke a legfontosabb. Ha pusztán egyéni sérelemről szól­na, az cis közügy. Hiszen rendsze­rünkben a dolgozók egyéni érdeke elsőrendű közérdek. Ezért várja jog­gal minden becsületes ember, hogy a felettes szervek lelkiismeretesen, körültekintéssel foglalkozzanak min­den látszólag apró üggyel is. Ez a gondolat vezérelt bennünket, amikor az üzemben jártunk, hogv megtud­juk, mi igaz^a levél tartalmából. Első utunk az üzemi pártbizottság és az FSZM üzemi bizottságának elnö­kéhez vezetett. Medek József elvtár­sat, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom elnökét, mint régi ismerő­sünket, illetve volt pártfunkcioná­riust üdvözöltük, aki számára öröm és megtiszteltetés, ha egyszerű mun­kások kopogtatnak be hozzá s el­mondják, hogy s mint látják a gyár problémáit és van egy-két javaslatuk a munka megjavítására. Bátran vé­delmezi az alkotó bírálatot, küzd a restség, a tunyaság ellen és a kriti­kátlanság szelleme ellen. Ha szüksé­ges, megleckézteti a bírálat elfoj­tóit. Erről már az előző években is meggyőződhettünk. Közben megérke­zett Ernest Svajda elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke is, aki arról beszélt, hogy az üzem pártalapszer­vezetei átlátnak a szitán, ha még oly ravaszul igyekeznek is egyesek palástolni a kritika elfojtását. Mon­MIÉRT JAR JUTALOM? AKIK MINDIG CSAK „SUBA ALATT" BÍRÁLNÁK • A KOLLEKTÍVA SEGÍT • A SZOCIALISTA MUNKABRIGAD CÍM ELNYERÉSÉÉRT VERSENYZŐ KOLLEKTÍVÁK PÉLDAMUTATÁSA A NOVÉ ZÁMKY-I ELEKTROSVITBEN • EREDMÉNYESEBB NEVELOMUNKÁT Az újságírónak, — aki a lap segítséget kérő olvasó ügyében eljár — legnagyobb öröme az, ha a levél­író igazát felderítheti és tollával segítheti a sérelem orvoslását. Nem szívesen válaszolunk azonban névtelen levelekre. Elvárható ugyanis, hogy jószándékú véleményét mindenki nyíltan írja, vagy mondja meg. A névtelen levélírók a legtöbbször éppen azért titkolják személyüket, mert úgy tüntetik fel, hogy amit írnak, az nemcsak az ő véleményük, hanem többeké, esetleg az igész műhelyé vagy üzemrészlegé. danivalójához hozzátette még, hogy akadnak, akik „suba alatt" szeret­nek bírálni, arra hivatkozván, hogy „nem érdemes nyíltan kiállni, úgyis megtorolják". Ez a magatartás gyak­ran gyávaságot és megalkuvást ta­kar. A mondottakban nem volt okunk kételkedni, mégis ellátogattunk az üzemrészlegre, ahol megtudtuk, hogy Bihari Gyula pontozó (ahogy itt az elektromos hegesztőket nevezik) kollektívája, a szocialista munka­brigád cím viselője, s még 21 kol­lektíva, az üzemrészleg dolgozóinak 70 százaléka lelkiismeretes, jó mun­kával harcol a megtisztelő cím el­nyeréséért. Politikai és szakismere­teik gazdagításával, példás fegyel­mükkel az idén is ezek a kollektí­vák akarnak a legtöbbet tenni a tervfeladatok teljesítéséért. A gyár idei tervei nagyobbak a tavalyiak­nál. Ezért Bihari elvtárs brigádja együttműködik a versenyző kollektí­vákkal, közösen oldják meg a ter­melést fékező bonyolultabb teladato­kat. A kollektívák tagjai nemcsak munkatársak, de barátok is. Együtt szórakoznak, művelődnek, sőt még azt is együtt döntik el, hogyan kell a lakást a legszebben berendezni vagy az öreg házat a legkisebb költséggel tágasabbá, kényelmesebbé tenni. — Személyes dolgainkról megta­nultunk nyíltan beszélni. Senki sincs most egyedül. A kollektíva senkit sem hagy cserben — mon­dotta Laca István hegesztő, Bihari elvtárs brigádjának tagja. Bizony nem győzte dicsérni Csu­lák Józsefet, Tóth Andrást és Fló­riánt, Sipeki Jánost, tehát a mes­terüket is, akire a névtelen levél írója panaszkodik, aki szintén ki­vette részét az elvtársi segítségből Laca elvtárs lakásának megnagyobbí­tásában, a beton keverésében. Ha­sonló segítséget nyújtottak Mander­lik Ottónak is háza nagyobbításakor, egyszóval a dolgozók megértették, hogy így is segíthetik pártunk célki­tűzéseinek valóra váltását a lakás­kérdés megoldásában. Bizony volt úgy, hogy hóban, fagyban, munkaidő után este tízig fuvarozták a sódert, a téglát. Ilyen segítséget kap Sipeki János elvtárs is, aki édesapjával egy tető alá építi a két lakást, tehát emeletes házat épít. De nemcsak a brigád, a munkaközösségek tagjai segítenek házuk építésénél, olyanok is kiveszik részüket a malterkeve­résből, mint Hübsch Samu képke­retező elvtárs, pedig nem is dolgo­zik az üzemben. Miért ne segítene régi harcos társának, az öreg Sipe­kinek, aki pártunk szavára fárad­hatatlan agitációs munkát folytatott a Masaryk-, Beneš- és Horthy-rend­szer alatt. Ne restelljük leírni, a lemondás ezer formájával tett ta­núságot önzetlenségéről. Távoli falvakba, tanyákra hóban, sárban, fagyban „kutyagolt", de megtalálta a módját, hogy a dolgozók közé juttassa pártunk illegális újsáaait, röpcéduláit. A világ nem állt meg a felszaba­dulással, nem áll meg 19Cl-ben sem. Veszélyes lenne az a nem ritkán hal­lott mondás, hogy „most jó világ van, csak mindig ilyen maradjon". Ne maradjon, sokkal különbet aka­rünk. És ennek a különb világnak a megtferemtésében szerepe van a szocialista brigádoknak, az e címért versenyző kollektíváknak, amelyek­ben úgy élnek, ahogy ezt vállalá­saikban leírták: szocialista ember­hez méltóan. S nemcsak úgy élnek, de úgy is dolgoznak, segítik egymást a munkában és a magánéletben is. De mégsem zárhatjuk le az ügyet az­zal, hogy a pártszervezet nevelőmun­kája nyomán — kollektívába tömö­rülve a — dolgozók között jó a vi­szony, az elvtársi segíteni akarás. Ezt mondhatjuk végeredményben minden üzemrészleg dolgozóiról. Ennek ered­ményeként lettek a minisztérium vö­rös zászlajának tulajdonosai az első negyedévben, ami pénzjutalommal is jár. Érdeklődtünk tehát, hogy az üzemrészlegen milyen mércével mér­tek, hogyan osztották fel a rendel­kezésre álló pénzösszeget, hogy a levél írója elégedetlen? — A jutalmazottak személyére vonatkozólag a gazdasági vezetők tesznek javaslatot s az FSZM-sza­kaszbizalmiak és a műhelytanács hagyja jóvá — magyarázta Nalevaj­ko elvtárs. — Milyen szempontokat vesznek figyelembe ? — Az első és legfontosabb a jő minőségű munka. A feladatok egyen­letes teljesítése, a technológiai elő­írások betartása, és még egy sor hasonló dolog. Például igazolatlan mulasztás, késés, gépek élettarta­mának meghosszabbítása, anyagfo­gyasztás és ki tudná még felso­rolni, mi minden. Ez így rendben is lenne. De bl* zonyára nem ártana, ha a pártcso­portbizalmiakat is bevonnák a dön­tésbe, hogy kinek miért jár, vapv nem jár jutalom. Az is szükséges, hogy az emberek megismerjék a feltételeket, tudják, hogyan dolgoz­zanak, mit tegyenek, ha jutalomra vágynak. Nehéz persze pontosan meghatározni azt a többletet, amely a kötelességen felül van. Nem egy­szerű dolog pontosan meghúzni a kettő közt a határvonalat, de a jó gazdasági vezető, aki ismeri a hoz­zá tartozó emberek munkáját, képes­ségeit, a feladatokat és lehetősége­ket, a párt- és szakszervezet, az egész kollektíva tanácsaira támasz­kodva maguknak az érdekelteknek a bevonásával ki tudja dolgozni az igazságos, helyes és nagyobb ered­mények elérésére ösztönző jutalom elosztását. Mindenesetre helyes lett volna az ügy kivizsgálásakor a levélíróval is beszélgetni, aki úgy érzi, hogy sé­relem esett rajta. Igazán kár, hogy nem jelentkezett. Pedig a délelőtti és délutáni műszakban mondhatnánk majdnem minden gépnél megálltunk és beszélgettünk az emberekkel a termeléssel kapcsolatos problémák­ról, hogy ráakadjunk a levélíróra és első kézből, esetleg még rész­letesebben tájékozódjunk. Ez azon­ban nem sikerült. Talán azzal fejeznénk be írásun­kat, hogy az üzemrészleg pártalap­szervezete valóban erős, harcos kollektíva. A kommunisták ne sajnál­ják erejüket, idejüket s a pártszer­vezet éljen ellenőrzési jógával, mérlegelje munkájának eredményeit, gyengeségeit. Szerintünk kívánatos lenne, hogy nagyobb, gondot fordít­sanak a munkások közötti politikai, agitációs és nevelőmunkára, hogy a szocialista munkabrigád címért harcoló munkaközösségek tagjai váljanak elsősorban a hétköznapi ba­jok orvoslóivá. Erdősi Ede ŰJ SZÖ 4 * 1961. június 20.

Next

/
Thumbnails
Contents