Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-02 / 152. szám, péntek

Alkohol avagy a múlt átka ľ Hogyan lehet megtakarítani milliókat? 4 koronás megtakarítást éri el, akkor ez a galántai járásban 1 millió 800 ezer koronás megtakarítást jelent. NEM UTOLSÖ SORBAN az is fontos, hogy a korábbi aratás hamarább felszabadítja a földet a tarlókeverékek elvetésére és a talajban több nedvesség marad meg, így a keverékeknek hosszabb fejlődési időt és nedvességet biztosítunk. A galántai járási pártbizottság nem bízza a véletlenre az új módszer bevezetését. Már most teljes ütemben folynak az előkészületek. A galántai GTÁ-n mozgalmas az élet. Szétszedik az öreg kévekötőgépeket és új gépeket készítenek belőlük. Az új gépek lekaszálják és rendre rakják a gabonát s mikor kiszárad, jönnek majd a kombájnok, melyek felszedik és elcsépelik. A galántai járásban eddig már 73 rendrakógép van készen és még 63 továbbit kell módosítani. A napokban a galántai mezőgazdasági mesteriskola kertjében, ahol elég magas a fű, be is mutatták a szövetkezetek elnökeinek, agronómusainak és sok kombájnosnak a gépek működését. A magas fű szépen rendre dőlt és a kombájn utánajárva szedte fel. Igaz, nem tökéletes utánzás volt ez, mert a gabonában mégiscsak más lesz a munka, de a járási pártbizottság és a JNB megközelítőleg igyekeztek megmutatni az új módszer lényegét. A MÚLT ÉVBEN tapasztalatok híján még volt itt-ott fogyatékosság. De annyi bizonyos, hogyha kombájnosaink szívvel-lélekkel hozzálátnának az új módszer meghonosításához, az eredmények nem maradnak el. Vadovics József, Galanta KÉTMENETESEN Pastovcén évek óta szinte zökkenőmentesen folytak le a mezőgazdasági munkálatok. De talán még egyetlen évben sem olyan jól, mint az idén. Nemcsak a növényápolás és a takarmányok betakarítása halad jól a szövetkezetben, hanem a gabona betakarítására is alaposan felkészülnek. Ügy határoztak, hogy 200 hektárról kétmenetes aratással takarítják be a gabonát. Korbeli Tibor §

E. N. tulajdonképpen semmiben sem szenved hiányt, rendes fizetése volt, derék asszony a felesége, és makkegészséges mind a három gyermeke. Ogylátszik még így sem elégedett, mert — mint ahogyan mondani szokás — nem fér a bőrébe. Ügy véli, hogy idegen tulajdon elsajátításával lendíthet anyagi helyzetén, a házasélet egyhangúságát szeretővel teheti változatosabbá és csak úgy teheti kellemesebbé „unalmas" életét, ha időnként rendzavarásokkal, verekedéssel s polgártársai, esetleg közéleti tisztségviselők bosszantásával, erőszakoskodással „szórakozik". Magától értetődő tehát, hogy gyakran találkozhatunk vele a járási bíróságon. Legutóbb lopás miatt idézték a bíróság elé. Az éjszaka leple alatt behatolt egy idegen lakásba és mivel véletlenül senkit sem talált otthon, ellopott mindent, ami csak kezeügyébe került. A bíróságon nem tagadta bűntettét, de arra hivatkozott, hogy ittas volt és csak azért mászott az ablakon át az említett lakásba, mert szerelmi találkája volt valakivel, akivel ítymódon már máskor is találkozott. Rövid, de sokat mondó indoklás. Nos, igen. E. N. ittas volt. Ez azonban gyakran történik meg vele, mindenki tudja a faluban. Az is ismeretes, hogy ilyen állapotban mindig rossz fát tesz a tűzre. Az elfogyasztott szesz a legutóbb azt sugallta neki, hogy éjféltájt menjen el az említett házba. Amikor hiába kopogott az ajtón, benyomta az ablak üvegét és belopakodott a lakásba. S ott már nem engedte a „lelkiismerete", hogy , otthagy ja a szemébe ötlő értéktárgyakat — órát, fülbevalót, gyűrűt és töltöttollat. Megtömte a zsebét, majd ugyanazon az úton, amelyen bejött, távozott a tett színhelyéről. A közbiztonsági szervek tagjai másnap megtalálták nála az ellopott értéktárgyakat, tgy tehát nem tehetett egyebet — beismerte bűnösségét. Ha pedig most szabadságvesztésre ítélték, ez csak természetes következménye annak, hogy már több esetben megbüntették idegen tulajdon elsajátításáért és egyéb bűncselekményekért is. A járásbíróság, mint minden hasonló alkalommal, ez esetben is nemcsak a pillanatnyi indítóokot vette figyelembe, nemcsak a tényállást állapította meg a legnagyobb gondossággal, hanem fontolóra vett egyéb körülményeket is. Felvetette azt a kérdést, vajon csak az elfogyasztott szeszesital hatása alatt követte el E. N. legújabb bűnét? Mi okozza züllöttségét és jellemtelenségét ? Miben gyökereznek megrögzött rossz szokásai? Az iszákosság ez esetben bár közvetlen, de másodrendű tényezőnek számít. A büntetett előéletű E. N. rossz szokásai múltjára vezethetők vissza. Gazdag kulák-család legkisebb fia volt, és szülei nem ápolták benne a nemesebb érzéseket, hanem csak a vagyonhajhászást Az így nevelt legény, amikor már nem gazdálkodhatott „sajátján", csak ímmel-ámmal vállalt munkát. Állandóan változtatta munkahelyét, sehol sem tetszett neki, egyszóval nem volt ínyére a munka. Ezt annyira „szívére vette", hogy az italban keresett „vigasztalást". Most pedig olyan, amilyen. A nevelőcélzatú büntetések nem változtatták meg s az a büntetés sem, amelyet csak csekély részben töltött ki, mert másokkal együtt ó is élvezhette a közkegyelem jótéteményét. Lesz-e legutóbbi büntetésének valami eredménye? Megváltozik-e E. N. jelleme? Mindenesetre a szocialista társadalom gondoskodik majd arról, hogy a jövőben meg ne károsíthassa. Nem könnyű a harc, amelyet a múlt csökevényei ellen folytatunk. Szocialista hazánkban azonban a kísértő múltnak sem lehetnek káros következményei társadalmunk számára. Kárt csak azok az önfejű emberek szenvedhetnek, akik csökönyösen ragaszkodnak a tőkés múltból örökölt szokásaikhoz. I. S. A dél-morvaországi Armaturka első öntődéjének kéménye nyolcvan évvel ezelőtt Hodonínban kezdett e] füstölni. Azóta az üzemet többször bővítették. Az üzem dolgozói tavaly az öntödék országos versenyében az első helyet foglalták el, mert a munkafolyamatokat, amennyire csak lehetett, gépesítették. így sikerült elérniük azt Is, hogy tavaly 1955-höz viszonyítva 1500 tonna öntvénnyel növelték a termelést. Képünkön: Karel Šimek a félautomata öntöberendezésné! munka közben. (E. Bican — ČTK — felv.) A GALANTAI JÁRÁS szövetkezetei és állami gazdaságai a járási pártbizottság támogatásával, egész sor intézkedést hajtottak végre, hogy az idén a járásban a gabona 61 százalékát, vagyis 18 720 hektárt kétmenetes módszerrel arathassák le. Mi tette lehetővé e merész, de amellett reális cél kitűzését és mi tette szükségessé az új módszer ilyen széles körben való alkalmazását? Az első kérdésre így felelhetünk: Mezőgazdaságunk nemcsak szociális-gazdasági, hanem technikai forradalmat is él. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy minden évben több gép és nagy teljesítményű mechanizmus jön a parasztság segítségére. A második kérdésre az alábbiakban adunk feleletet. A gabona még zöld, ám a jó gazda már arra gondol, hogy miképpen takaríthatná be a gabonát minél olcsóbban és minél gyorsabban. S ebben siet segítségére az aratás új, nagyüzemi technológiája - a gabona kétés hárommenetes aratása. A galántai járásban már támaszkodhatunk néhány tapasztalatra. Tavaly ezzel a módszerrel 870 hektárról takarítottuk be így a gabonát, a Veľké Ül'any-i Állami Gazdaságban a hárommenetes aratást alkalmazták 50 hektáron. E módszer előnyel nagyon is kézzelfoghatók. AZ ARATÁS 4-5 nappal hamarább kezdődhet, mert így a gabonát már viaszérésben lehet aratni Ennek óriási előnye van. A kombájnok egy része hamarább kezdhet és ezáltal kevesebb szem pereg ki, mert a gabona túlérésére nem kerül sor. Tehát kizárjuk a nagy szemveszteséget. Az említett állami gazdaságban ugyanazon a táblán kipróbálták a gabona egy részét régi módszerrel aratni. Ezel szemben az új módszer azt eredményezte, hogy kisebb, vagy semmilyen pergés nem volt és egy hektárról 1 és félmázsa gabonával többet nyertek. További előny az, hogy nem kell kereszteket vagy asztagokat rakni. És ha meg is ázott a gabona, pár óra alatt megszárad, mivel vékony rétegben van, s a kicsépelt magot nem kell utánaszárítani. Ez mind megtakarítást jelent. A szóbanforgó állami gazdaság a betakarítás e módszerével a gabona métermázsáján 4 koronát takarított meg a régi kombájnaratással szemben. Már írtuk, hogy a galántai járásiban 18 ezer hektár gabonát így fogunk aratni. Ha minden szövetkezet és állami gazdaság csak a minimális Az alábbi cikk, amely részlet a ,,Nauka i religia" című folyóirat 1961. évi 2. számában megjelent tanulmányból, még az ember első űrrepülése előtt jelent meg. Gagarin útja azonban csak fokozza a cikk mondanivalójának időszerűségét. A csillagászat egész története nem más, mint isten szüntelen, szégyenletes kapitulálása a tudomány előtt. Am az egyházi emberek, mit sem törődve a tényekkel és fittyet hányva a logikának, továbbra is azt állítják, hogy „minél messzebbre halad a tudomány, annál inkább felfedezi istent". Az egyház változatlanul isten mindenhatóságát és az emberi ész gyengeségét hirdeti. Csakhogy az emberi ész és a tudomány rég túlhaladta mindazt, amit tudatlan őseink fantáziája a történelem hajnalán képes volt istennek tulajdonítani és amit az egyház mind a mai napig a legmélyebb igazságnak próbál feltüntetni. Csak két példára hivatkozunk. Az első: A kémikusok hasonlíthatatlanul több szerves vegyületet alkottak, mint amennyi a természetben létezik, tehát jóval többet, mint amennyit — ha hitelt adunk a vallási mítoszoknak — isten teremteni tudott. A kémikusok most évente tízezrével alkotnak szintézis útján olyan új vegyületeket, amelyek a természetben nem léteztek és nem léteznek. A második példa: 1956 áprilisában 1198 izotóp (az atommagok változata) volt ismeretes. Ezek közül csak 327 természetes, a többi 871-et fizikusok hozták létre. Ha tehát elhisszük a teológusoknak, hogy a természetben mindent isten teremtett, kitűnik, hogy az ember már ma is háromszor olyan hatalmas, mint az úgynevezett legfelső teremtő. Mindazok közül a merész következtetések közül, amelyeket a tudomány szembeállít istennel, a legvakmerőbb az, hogy az ember nemrég hozzáfogott égitestek alkotásához és Így közvetlenül betör isten szuverén birodalmába: az égbe. S ez elsőként éppen a következetesen istentagadó ateistáknak sikerült, a mi országainknak, amelyben ateista világszemlélet uralkodik. A Szovjetunió ma is az élen jár a mesterséges holEmber, isten és kozmosz dak és az űrrakéták készítésében. S ez nem a véletlenek összejátszása; szoros összefüggés áll fenn következetesen tudományos, tehát egyben következetesen ateista világnézetünk és nagyszerű tudományos eredményeink között. Ezzel tisztában is van minden józanul gondolkodó ember, még külföldön is, s ezt sokan nyíltan meg is vallják. Például F. Ridley a „Freehinker" című folyóiratban „Kozmikus utazás" címmel megjelent cikkében ezt írja: „Szinte bizonyosra vehető, hogy az orosz társadalomnak mind a vallás, mind a tudomány tekintetében elfoglalt hivatalos materialista álláspontja fontos, sőt minden valószínűség szerint döntő szerepet játszott az oroszok legutóbbi lenyűgöző diadalaiban. Tudományos hőstettük mindenesetre vitathatatlan bizonyítéka az emberi szellem képességeinek." Az első mesterséges hold felbocsátásával új korszak kezdődött meg a természet erői fölötti emberi hatalom fejlődéstörténetében és új korszak a tudomány történetében: a kísérleti csillagászat korszaka. Már az első mesterséges holdak és űrrakéták is lehetővé tették az embernek, hogy lényegesen bővítse a bolygójára és annak közvetlen kozmikus környezetére vonatkozó ismereteit. Felfedezték a Föld mágneses mezeje által lekötött nagy energiájú részecskék övezeteit: fontos következtetésekre jutottak a légkör legfelsőbb rétegeit illetően: felfedezték a Napból kiinduló, hatalmas részecskeáramlatokat; lefényképezték a Hold túlsó oldalát, amelynek a világmindenség „isteni rendje" szerint az ember számára örökre hozzáférhetetlennek kellett volna maradnia. Az egyetlen dolog, amelyről a mesterséges holdak és űrrakéták okos készülékei nem számoltak be — ez istennek és nagy létszámú égi hadának bármilyen jele ... Az ateizmus szempontjából az űrirta : G. NAAN repüléseknek olyan sokrétű a jelentőségük, hogy annak vázolása nem is könnyű feladat. Azt mondhatjuk, hogy ezek a repülések végleg eltörölték a határvonalat égi és földi között. A mesterséges holdak és az űrrakéták földi testek, amelyek égi testekké válnak, de nem mint az isten, hanem mint az ember teremtményei. Ezek olyan testek, amelyek a Földről kapott utasítások szerint járják égi útjaikat. Newton fizikája elmosta a határt az állítólag tökéletlen földi és a tökéletes égi mozgás között. De a legutóbbi időkig az emberek, hogy úgy mondjuk, csak külső megfigyelői lehettek az égi mozgásnak. Ma az ember maga valósítja meg ezeket a mozgásokat, a tudósok által előre kiszámított pályán járatja a mesterséges égitesteket. Megadnak bizonyos sebességet a rakétának, s az meteor módjára repül: ha fokozzék a sebességet, engedelmesen köröket rajzol a Föld köré, akár a Hold; ismét egy másik sebesség — s ez a mesterséges égitest üstökös módjára megkerül több égitestet (például a Földet és a Holdat); még nagyobb sebesség esetén pedig a naprendszerben egy új, mesterséges bolygó jelenik meg, amely gyakorlatilag ugyanolyan örök, mint bármelyik természetes bolygó. Tudjuk, hogy a múltban az üstökösök mint „isten haragjának jelei", rémületet keltettek a hívőkben. A szovjet tudósok saját kezűleg készítettek ilyen üstököst, megszabták, hol és mikor kell megjelennie, s másodpercnyi pontossággal közölték, mikor kell ennek megtörténnie és honnan lesz megfigyelhető. A mesterséges égitestek ragyogó bizonyítékai annak, hogy a tudományos, materialista, ateista világnézet győzelmet aratott a vallásos világnézet fölött. Ehhez az kellett, hogy az ember bátran félredobja az egyház tanítását, amelyek a tudás gyengeségét és tehetetlenségét, a vakbuzgó hit és a feltétlen engedelmesség mindent legyőző erejét hirdetik. Alapjáig le kellett rombolni a hamis vallási világképet, és nem riadva meg sem a kitagadástól, sem a kínzásoktól, sem a máglyától, helyébe a világmindenség felépítésének igazi képét kellett tenni, meg kellett ismerni a világmindenségben ható természeti, nem pedig isteni törvényeket. Végül pedig le kellett törni az egyháznak a tudomány feletti hatalmát. Enélkül gondolni sem lehetett volna mesterséges égitestek felbocsátására. Nincs messze az az idő, amikor az ember maga is meglátogatja majd az eget és az égitesteket. A vallás azt tanítja, hogy az ember — persze nem minden ember, hanem csak a mélységesen hívő, jámbor, bűntelen ember — eljuthat az égbe, de az ilyen is csak halála után. Valójában azonban kortársaink már életükben oda fognak repülni, s aligha fér kétség ahhoz, hogy az első űrutasok istentagadók lesznek, ugyanebből az istentagadó környezetből — szovjet emberek. Valamikor Marx a kommünárok példátlan hősiességéről szólva azt mondotta róluk, hogy „az eget ostromolják". Az ég ostromlásáról átvitt értelemben beszélt. Most elérkezett az az idő, amikor a kommunisták a szó szoros értelmében is ostromolják az eget. Naivitás volna persze azt hinni, hogy az egyházi vezetők a tudomány viharos fejlődésének és koloszszális hatalmának láttán maguk is beismerik vereségüket. Minthogy kénytelenek számba venni a tudomány tekintélyét és befolyását, már nem próbálják ugyan, hogy egy kézlegyintéssel elintézzék ezt, mint egykor, hanem minden igyekezetükkel azon vannak, hogy bebizonyítsák a tudomány és a vallás összeegyeztethetőségét. Tipikus ebben a tekintetben J. Finegun amerikai lelkipásztor tavaly megjelent könyve; „A kozmosz, az atomok és Isten, A keresztény vallás és az atomenergia, az űrrepülések százada". Finegun azt bizonygatja, hogy „az ember a kozmikus térségben mégiscsak teremtmény lesz, nem pedig teremtő", hogy ott is él majd benne remény és félelem, tehát (?) ott is szükség lesz istenre. Sőt a lelkész véleménye szerint az atomenergia és a kozmikus repülések korában az embernek az a kötelessége, hogy az egész világmindenséget illetően gondolkodjék el a Krisztusban való üdvözülésén. A hit gyengeségét tehát az ember gyengeségéről való fecsegéssel takargatják. A Messagero Italiano még azt sem átallotta kijelenteni, hogy a mesterséges holdak felbocsátása „igazolja az anyaszentegyháznak azt a dogmáját, amely szerint az égitesteket Isten teremtette. Ha szovjet emberek laboratóriumaikban mesterséges égitestet tudnak létrehozni, akkor annál inább megtehette ezt a mindenható Isten". Látjuk hát, hogy az egyházfők győzelemnek próbálják feltüntetni legsúlyosabb - vereségüket. De vajon nem cseng-e ki a katolikus lapnak ebből a kijelentéséből is a hit gyengeségének akaratlan elismerése?" Ki hallott már olyat, hogy az isten hatalmát — a szovjet tudósok hatalmára próbálják alapozni?! Mint látjuk, a vallásos nézetek igazolását nem viszik előbbre az egyházi vezetőknek azok a kísérletei, hogy a maguk módján magyarázzák az embernek a természet elleni harcban kivívott győzelmeit és többek között a világűr meghódításában elért eredményeit. Ellenkezőleg — ezek a kísérletek egyre világosabban feltárják a vallásos világnézet mély, megoldhatatlan ellentmondásait, tarthatatlanságát és hamis voltát. Az emberiség történetének most kezdődő kozmikus korszaka, amelyet a meste-séges holdak és bolygók fellövése nyitott meg, újabb megsemmisítő csapást mér a vallásos nézetek egész rendszerére, magára az isten-eszmére. TJJ SZÖ 5 - 1961. június 1.