Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-18 / 168. szám, vasárnap

MÄalóban így van ez. Ott, ahol — Máskor is eljössz? azelőtt az emberek szegényes — Feltétlenül. Ezt is mondd meg XM viskókban, lyukakban sa- a mamádnak, nyarogtak, most gyorsan nőnek ki a Egy tízéves fiúcska sodródik Fiföldböl a három- és négyszobás dél mellé. házak. — Fidél, én iskolába szeretnék Nincsenek többé koldusok. A nép menni Havannába, ura lett saját gazdaságának. Tény, hogy a szénégetők harcias Az egyik asszony elpanaszolja nép, és ezen a vidéken a gyermeFidélnek, hogy a férje otthagyta öt kek is komázva beszélnek Fidél— három gyermekével és Havannába lel. ment tanulni. Pénzt nem klild ne- Fidél így szó! hozzájuk? ki, hisz nem dolgozik, ő pedig nem — Ha majd szétosztjátok a hádolgozhat, hisz három gyermek zakat, ne feledkezzetek meg a sokkapaszkodik a szoknyáiéba. Az gyermekes családokról. Hadd kapasszony kéri, vegyék fel gýerme- ják ezek a legnagyobb lakásokat, keit a havannai gyermekotthonba, Sok népes család él itt? hogy állásba mehessen. Az időseket megelőzve a gyereFidél mindjárt rendelkezik: Ke- kek válaszolnak nagy zsivajgással: resék meg a férfit, térjen vissza — Hol hat, hol nyolc, hol hét gyeés törődjék a családjával. Ha egy- rek van. szer három gyereke van, dolgoz- Egymás után sorolják a neveket, nia kell. Fidél mégis megígéri az ujjukon számlálják a családokat, anyagi támogatást az asszonynak, helyesbítik egymást. Fidél figyemíg vissza nem tér a férje. lemmel hallgatja a gyermekeket. Kissé elcsodálkoztam. Lépten-nyomon tanulásról, a művelődés fontosságáról beszélnek, s most hirtelen az ellenkezőjét látom ... Fidél gyors mozdulattal a konyhán segédkező fiatal lányhoz fordul. — Férjnél vagy? — Nem. — Hát akkor miért nem mentél tanulni Havannába ? Mit sürögsz itt a tűzhely körül? A lány vonogatja a vállát. — Tanulni, tanulni, amikor nekem nem megy a tanulás... itt pedig . munkám van. VANDA VASZILEVSZKÁJA: mintha felnőttekkel beszélne. Figyelem és hallgatom őt. A póznak legkisebb nyomát sem látom viselkedésében. ő ilyen egyszerű, közvetlen természetű, bár nem mindennapi egyéniség. Rögtön szót tuď érteni az emberekkel. A felnőttekkel és a gyermekekkel is. Kétkedésem fokozatosan felenged. Azt hiszem, végleg. Nem, ennek az embernek nem kell mesterkélt fogásokat alkalmaznia, hogy népszerűséget és tekintélyt szerezzen. Ha nem is parasztszobában, vagy mun— Milyen munka ez egy fiatal ká^saládban született, . ha nem lánynak? Tanulnod kell. Férjed is inseg és éhség nevelte ót, mégnincs, gyermekeid nincsenek, a is a nép fia, mert a nephez húzza konyhán bárki betöltheti a helye- öt a szive. Egy a népből és ezért det. Te csak eredj tanulni. Nekünk tegezik őt, bár ugyanakkor minden müveit ifjúság kell. Elkomorodik a fiatal arc. Látszik, hogy nincs nagyon ínyére. Vaszava törvény az emberek szemében. Lassan tálalják a vacsorát. Fidél lami visszahúzza öt. Valami, vagy nézegeti, vizsgálgatja tányérján a helyesebben valaki. Ha azonban rizst, és odahívja a szövetkezet egyszer Fidél kimondta a szót... árubeszerzöjét, aki a szakácsnő férÁ konyhaablakból kiszól a sza- je. Kikérdezi, mennyit fizetnek a kácsnö. rizsért, és tanácsolja, hogy vásá— Fidél, nincs szappanunk, kül- roljanak másfajta, jobb minőségű dess. árut. Érdeklődik a paradicsom ára — Nincs szappan? S voltál már iránt. Kérdi, honnan vesznek Havannában? — Voltam. — Láttál ott szappant? Ott sem elég. húst. Javasolja, bízzanak meg egyes szövetkezetcseket halászattal. A hal olcsóbb, változatosabbá teszi az étrendet, ezenkívül sok pro— No látod, mindenütt hiány teint tartalmaz. Bármilyen furcsa, van szappanból. Az amerikaiak a a szövetkezetben senki sem rajong hibásak. De hát nö itt fa (meg >s különösképpen az olyan érdekes nevezi), a levelével szappanként munkáért, mint a halászat. Én lehet mosni. azonban azt hiszem, hogy távozáA tömegből hirtelen kilép egy le- sunk után ez a kérdés is elintézögeny. — Fidél, fegyver kellene. Meg dik: hisz Fidél mondta. Fidél nem győzi dicsérni a vaakarjuk szervezni a milíciát, sok a csorát. Van itt rizs, hús, paradijelentkezó, de nincs felverünk. S hogy ezt alá is támassz, puskához hasonló tárgyat vet az asztalra. Öreg mordály. Körös-körül ugyanazok, akik azelőtt épp hogy neveinek az emberek. Fidél is mo- éhen nem pusztultak. Fidél jó étcsomsaláta, tojás. A vacsora nagyon ízletes és bőséges. Ugyanazt a vacsorát ették a szénégetők is. solyra derül. vággyal eszik, mint valami kaszáló — Jó neked, nevethetsz, de mit paraszt, vagy favágó a jól végzett csináljunk mi, ha ránk támadnak munka után. a banditák? Ezzel a fapuskával Tömegek kisérnek ki s újra bevédekezzünk, vagy hogyan? Hátha ülünk az autóba. Ütünk a sötétbe fel akarják gyújtani a házainkat? — Hány puska kellene? — Vagy tíz. — Annyit nem adok. — És ha megtámadnak a banditák? vezet. Fidél az Írástudatlanság elleni harcról beszél. Az év végéig fel kel! számolni az írástudailanságot. Több százezer önkéntest mozgósítanak e kampányban. Még a szétszórt hegyi településeken is A vita parázzsá válik, mindketten minden házban lesz egy tanító, hevesen gesztikulálnak, s túl akar- Fénypontok pislognak előttünk ják licitálni egymást, végül Fidél az úton. Fidél leállíttatja 3 kocsit, — Mi történt? Lassan két fegyveres tűnik elő a sötétségből. Megtudjuk, hogy bedöglött egy autó és most azzal megígéri. — Hát jól van, küldünk hat puskát. Tizet. — Egyszer már megmondtam, ha- bajlódnak. A közeli házból kifut tot. egy asszony. Kezét nyújtja FidélMíg a puskákról vitatkoznak, Fi- nek. dél felkel az asztal mellől. Egy hat év körüli kislány lép hozzá, megfogja a kezét. — Fidél, a mama kéJő estét, Fidél! Hogy szolgál az egészsége? Mi jő hírt hoz? Fidél pedig mindjárt elmeséli neri, hogy holnap gyere el hozzánk, ki és a két parasztnak, mit hallani. Hazajön Havannából a testvérem, Elmondja, hogy Escambrayban levendégek lesznek, a mama téged is vertek egy ellenforradalmár-csomeghív. Sok ízletes falat lesz. portot és bebörtönözték a közéjük A vállas, robusztus Fidél áll, küldött spanyol papot. Még egy kimint egy óriás, széles terpeszállás- csit meghányják-vetik a helyi ban. Olyan most, mint egy favágó, problémákat, azután továbbroboKomoly arccal lehajol a kislányhoz, gunk. Autónk lámpái újra előcsa— Holnap? Holnap nem tudok lógatják a sötétségből a fegyveres elmenni. Holnap már nem leszek járőröket. A kubai paraszt a sötét itt. Tovább kell mennem. Köszönd éjszakában forradalmát, új lakőtemeg nevemben a meghívást a ma- lepeit, új iskoláit, új országutait. mának, és mondd meg, hogy majd új életét őrzi és védelmezi. máskor eljövök. Holnap már meszsze leszek. A kislány elszomorodik. (A moszkvai Pravda riportjából. Az első részt tegnapi számunkban közöltük.) A cseh munkásosztály harcainak nyomdokain llflMtlllllllllllIflItlIIIIIIIIlIlllllIlllllllllllllllilIllllIllflIlllllllIlIlltlIIIIIIIIIIIlllIIIUllllflIIIIIIIIIIIIIIIflIlllIIIf^ Kirándulásunk során június 2-án, az esti órákban Ostraván olyan elvtársakkal találkoztunk, akik között pártalapító kommunisták és funkcionáriusok voltak. A tapasztalt elvtársak igen hasznos és értékes tudnivalókkal gazdagították az úton szerzett élményeinket. Oldfich Prudel elvtárs, az ostravai kerületi pártbizottság dolgozója elmondta, hogy az ostravai munkásmozgalmat mindig az internacionalista szellem hatotta át. Közismert tény, hogy az ostravai bányászok mindig különböző nemzetiségű dolgozókbői tevődtek össze és ezt a burzsoázia Csehszlovákia megalakulásának első percétől arra akarta felhasználni, hogy ellentéteket szítson közöttük. A burzsoázia törekvése nem sikerült, mert a párt példás összetartásra nevelte az ostravai dolgozókat. Állítását egy igen szemléltető példával igazolja. Amikor 1921-ben az iparbárók felbontották a bányászokkal a kollektív szerződést, óriási sztrájk tört ki. E súlyos időben érkezett meg Lenin és Gorkij felhívása, amelyben segítséget kértek a világ dolgozóitól. A sztrájkoló ostravai bányászok a felhívásra — noha maguk is súlyos anyagi gondokkal küzdöttek, — tíz nap alatt félmillió koronát gyűjtöttek össze a szovjet dolgozók megsegítésére. Ez az internacionalista szellem diadalmaskodott az 1925—1931—32-es nagyobb sztrájkoknál, majd 1933ban, amikor a cseh, lengyel és német munkások közös tüntetést rendeztek a fasizmus ellen. 1938-ban ugyancsak hatalmas tüntetések zajlottak le Henleinék tervei ellen. A megszállás ideje alatt itt alakultak az első partizáncsoportok. Hynek Kožušník nyugdíjas kommunista tapasztalatairól számol be. 0 még emlékszik arra az időre, amikor a munkásmozgalom inkább ösztönös, mint céltudatos volt. Apja, aki a szociáldemokratákhoz tartozott, nem azért adta akkoriban cseh iskolába, mert nagy hazafi volt, hanem azért, mert szerette az anyanyelvét és úgy érezte, hogy ez így helyes. Amikor a szocdem vezetők kérdőre vonták, hogy miért nem adta a gyermekét német iskolába, azt válaszolta, ez a nyelv kedvesebb neki és kitartott eredeti elhatározása mellett. Kožušník elvtárs hangsúlyozza, hogy a munkásság sosem tette magáévá a sovinizmust. Azt mindig a kispolgárság ápolta. Az államfordulat idején a sovinizmus számára különösen kedvező volt a talaj. Ez volt az az időszak, amikor a jobbIV. oldali szocdem-ek állandóan azt hangoztatták, hogy nem szabad sztrájkolni és hogy az egyéni érdekeket félre kell tenni, mert első a haza. Ebben az időszakban S. K. Neumann, a fiatal költő még ódát írt Masarykhoz. A burzsoázia azonban rövidesen megmutatta igazi ábrázatát és nemcsak S. K. Neumann, hanem százezrek jöttek rá arra, hol a helyük. Hynek Kožušník végül hangsúlyozza, hogy a Vörös Szakszervezet, a Komszomol és az FPT, a proletár tornaegyesületek sokat segítettek a pártnak abban, hogy öntudatra nevelje a százezres tömegeket. Beszámolóját a kővetkező szavakkal fejezte be: — Ti írók vagytok. Mi öreg harcosok feljegyezzük tapasztalatainkat, hogy nektek elegendő anyagotok legyen miből meríteni, ha megírjátok az ostravai bányászok kemény, meg nem alkuvó harcait. Az ember fejlődéséről, öntudatosításáról igen érdekes mozzanatokat közölt velünk Jozef Bilan-Simovsky, bányászíró, aki ma a kerületi pártbizottság dolgozója. Apjával kapcsolatban annyit mond, hogy 40 évig dolgozott a bányában. Ő maga 1916-ban, a legnehezebb időben, mint fiatal gyerek került a bányába. A vítkovicei öntődében akkoriban orosz hadifoglyok dolgoztak, táplálékuk közönséges marharépa volt. Az éhség az egész vidéken dühöngött. Ebben az esztendőben minden különösebb szervezés nélkül a bányákban és a többi üzemben kitört az éhségsztrájk. Szörnyű harc volt. Benne akkor kezdett kibontakozni az ember és homályosan sejteni kezdte, hová tartozik. Később, 1922-ben, amikor Brnóban megrendezték a morva és a szlovákiai dolgozók Spartakiádját, ébredt tudatára annak, milyen hatalmas erőt jelent a munkásosztály. — Brno a miénk volt — idézi lelkesen a múltat. — Akkor határoztam el, hogy a pártba lépek. Persze kommunista még nem voltam, de ez a lépés segített hozzá, hogy megismerjem a marxizmust. Röviddel belépésem után egyhónapos pártiskolára küldtek. Mondanom sem kell, nem volt ez akkoriban olyan pártiskola, mint a mai, de olyan előadóink voltak, mint Gottwald és Fučík elvtársak, akiktől sokat lehetett tanulni. Tőlük tanultam feltétlen hűséggel ragaszkodni a párthoz. — Ma persze más feladataink vannak, mint akkor voltak — folytatja —, ma már megszűnt nálunk a kizsákmányolás és az a feladatunk, hogy minél előbb felvirágoztassuk szocialista hazánkat. Én, aki itt élek Ostraván — szocialista hazánk műhelyében —, tanúja voltam ama gigászi építkezési munkálatoknak, amelyek nálunk az utolsó esztendőkben lefolytak. Őszintén meg kell mondanom, hogy az ifjúságban nem csalódtunk. Hatalmas új üzemeinket fiataljaink építették fel, akik esőben, fagyban, hőségben egyfajta kötelességtudással dolgoztak. Róluk, az ő megfeszített munkájukról kellene írni olyan könyvet, amely méltó módon megörökítené az ifjúság szocialista hazafiságát. Jozef Ploskonka elvtárs, aki vezetője az újító osztálynak, többek között elmondotta, hogy ők tizenegyen voltak testvérek. Apja lengyel volt, nem tudott írni, sem olvasni. Anyja viszont cseh asszony volt, és tudott írni, olvasni. Ö döntötte el, hogy a gyerekek cseh iskolába kerültek. Később, ők tanították meg apjukat az írás-olvasás tudományára. — Dehát mindez már a múlté, — mondja derűsen. — Ma az a helyzet, hogy sok bányászra van szükségünk, hogy a harmadik ötéves tervből ránk háruló feladatainkat teljesíthessük. Az ország minden részéből szakadatlanul érkeznek újabb és újabb bányászjelöltek. Ezek között különböző embertípus akad. Jó lenne hát, ha ti írók ezzel az emberanyaggal érdemben foglalkoznátok. Módotokban állna bemutatni azt a változást, fejlődést, amely itt igen sok elzüllött emberben végbemegy. — Hadd mondjak el egy- példát. Bizonyára ti is emlékezni fogtok Leciánra és Kasparik barátjára, akik útonállók és kasszafúrók voltak. A háború előtt mindkettőt elfogták. Az előbbit kivégezték, az utóbbit életfogytiglani fegyházra ítélték, A háború alatt a fasiszták Kasparikot azzal a feltétellel akarták szabadon engedni, ha szolgálatukba szegődik. Kasparik a fasiszták ajánlatát visszautasította. Inkább vállalta az életfogytiglani börtönt, semhogy őket szolgálja. A' felszabadulás után 1946-ban Kasparik még a fegyházban ült. Ma, itt dolgozik Ostraván, három gyermek apja és hozzá kell tennem, hogy gyermekeit szocialista szellemben neveli. Ezt a csodával határos változást, fejlődést, amely ebben az emberben végbement, szocialista hazánk hajtotta végre, amely minden dolgozó embernek gondját viseli. Tudnék még más hasonló esetekről beszámolni. Ezekről is írjatok, róluk, újjászületésükről is szeretnénk olvasni. SZABÓ BÉLA Jobb félni, mint megijedni Alig hiszem 'iogy akadna olyan szülő, akit, ha megkérdeznek, szereti-e gyermekét, tagadólag válaszolna. Csodálkozva, talán megsértődve magyarázná, hogy a gyermeke a szemefénye, mindenét odaadná érte, nélküle nincs az életének célja és értelme, ha megbetegszik már retteg, nem történt-e komoly baja stb. stb. Dehát miért írunk a szülői szeretetről, miért beszélünk róla, ha az olyan természetes és magától értetődő valami? Az az anya is bizonyára hasonlóképpen gondolkodott, aki elszaladt vásárolni és hatéves kislányát otthon hagyta egyedül. Az még nem lett volna baj, hogy egyedül hagyta őt, hiszen egy hatéves kislány már nem olyan kicsi, hogy ne lehetne egyedül hagyni. Ebben a korban a gyerekek már gondolkodó, okos lények, akik, ha arról van szó, apróbb dolgokban segítenek is szüleiknek. Biztosan megértette volna ez a kislány is, ha édesanyja megmagyarázza neki, milyen veszélyes gyufával, tűzzel játszani. Az anyja nyílván elmulasztotta ezt s amikor visszajött a bevásárlásból, kislányát az égő lakásban eszméletlenül találta. Mire a gyermeknek első segélyt nyújthattak volna, belehalt égési sebeibe. Mi történt a lakásban, míg az anya vásárolni volt. A gyermek papírosokkal kezdett játszani, a papírt meggyújtotta az égő tűzhelyen, az égő papírtől a ruhája is meggyulladt, s a szerencsétlenséget már nem lehetett megakadályozni. Vagy egy másik eset. Három gyermek, öt-, három- és kétévesek felügyelet nélkül játszottak otthon és véletlenül kidöntöttek egy üveg denaturált szeszt. Gyufa nem volt kéznél, fogtak egy darab papírt, meggyújtották a kályhában s az égő papírral meggyújtották a szeszt. Szerencsére a szomszédok észrevették a kezdődő tüzet és idejében közbeléptek. Csak az egyik gyerek szenvedett másodfokú égési sebet. Megvádolhatok ezek a szülők azzal, hogy nem törődtek gyermekeikkel, nem szeretik őket? Nem. Csak éppen nem jutott eszükbe, hogy gondatlanságukkal saját gyermekeik épségét teszik kockára. A felnőttek általában nem gondolnak arra, hogy ők felelősek cselekedeteiért, hogy amikor a gyermek játszani kezd a tűzzel, nem tudatosítja, milyen következményekkel járhat az ártatlannak látszó játék. Már kiskorától kezdve úgy kell szoktatni a gyerekeket, arra kell nevelni, hogy tudják, milyen bajt okozhatnak, ha tűzzel játszanak. S ha otthon hagyjuk a gyereket egyedül, amíg kicsi tegyünk el, zárjunk el minden veszélyes tárgyat, ami a gyerek kezeügyébe kerülhet. Amikor nagyobb, értelmesebb, magyarázzuk meg, ismételjük el többször, sokszor, milyen veszélyes a tűzzel való játék. A gyerekek okozta tűz szerencsére a legtöbb esetben nem végződik sebesüléssel, vagy emberáldozattal. A lakosság és a tűzoltók megtesznek mindent,, hogy a tűz terjedését megakadályozzák és mentik a menthetőt. Dehát szükség van arra, hogy egyetlen hónap alatt, — mint márciusban például — 91 esetben okozzanak a gyerekek játékukkal . tüzet? Súlyos felelősség terheli ezért a szülőket, az iskolát, a pionírszervezetet, a társadalmi szervezeteket. Az egyik faluban száznegyvenezer koronás kárt okozott, hogy a fiúknak éppen a szénapajtában kerekedett kedvük gyufával játszani. Az anya is hiába búsul a lakásberendezése után, akinek a tizenkétéves kislánya miután a ruháját és a pionírkendőjét kivasalta, nem kapcsolta ki a villanyvasalót, elment az iskolába (a lakásban nem tartózkodott senki), a vasalótól lángra kapott a vasalórongy s végül a bútor. Kiket kell hibáztatnunk? A gyufával játszó fiúkat, vagy a vasaló kislányt? Részben őket. de csak igen kis mértékben. A gyerekek feledékenyek, ezerféle dolgon jár az eszük. A kislány nem szándékosan hagyta bekapcsolva a vasalót, talán még büszke is volt, milyen szépen és önállóan kivasalta a ruháját. De ä túlzott önállóság is bajt okozhat, olyankor vasaljon a gyerek, ha a szülei otthon vannak. Néha előre nem látható okból is keletkezhet tűz. Az egyik községben három fiú és egy kislány az utcán futballabdával játszott. A labda nekiütődött a villanyvezetéknek, a drótok leszakadtak, ráestek a helyi rádióadó vezetékére ezáltal a rádióvezetékeibe erős áram került és kiégett a rádióközpont. Kis híján az épület is a tűz martaléka lett. Ez a példa nem azt akarja jelenteni, hogy a játékot is tiltsuk meg a gyerekeknek és az utcára se engedjük ki őket. De éppen mert olyan körülmények is közrejátszhatnak, amelyekre az ember nem számít, az óvatosság soha sem árt, Futballozzanak, játszanak a gyerekek, de a játszótereken, sportpályákon, a szabadban. Ezen a téren sajnos még sokkal adósak vagyunk az ifjúságnak. Kevés a sportpálya, játszótér, a gyerekek, különösen a falvakon, szabad idejükben nincsenek szervezetten foglalkoztatva. Pedig milyen könnyű a gyerek érdeklődését felkelteni a különböző érdekkörök, sportok iránt. Nem vitás, hogy a szülők részére megnyugvást jelentene és a legnagyobb örömmel fogadnák, ha gyerekeik szabad óráikat legalább részben szervezett elfoglaltsággal töltenék. Kevesebb idejük maradna arra, hogy bújócskázás közben gyertyával keressék pajtásukat a padláson - mint ahogy ez szintén nemrégiben megtörtént - s játék közben felgyújtsák a padlást. Tudjuk, hogy tanácsokat osztogatni könnyű, s a szülők a fent felsorolt esetek egyikében sem szándékosan követtek el mulasztást. Régi, bevált közmondás azt tartja: jobb félni, mint megijedni. Más szavakkal inkább legyünk túlzottan óvatosak, elővigyázatosak s oltsuk be, neveljük bele gyerekeinkbe a tűztől való félelmet. Megéri. Hiszen legkedvesebbjeink épségéről van szó. KIS ÉVA JJJ SZÖ 4 * 1961. június 18.