Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-17 / 167. szám, szombat

A Szovjetunió sürgetően és következetesen törekszik a leszerelés kérdésének megoldására Barátságban akarunk élni valamennyi néppel 'rol\tatái a 3. oldalról) Nem akarunk még egy világháborút — békét akarunk. A szovjet nép jó megértést teremtett a Német Demokratikus Köztársaságban élö németekkel. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság között a legjobb kapcsolat alakult ki, megerősödött az a meggyőződés, hogy nem ellenségeskednünk, hanem barátkoznunk kell, és hogy ez a barátság hasznos és előnyös mindkét népnek. A szovjet emberek jó viszonyt akarnak a nyugat-németországi németekkel is. Népünk barátságot akar a franciákkal. Velük együtt harcoltunk a hitleri Németország ellen és mindegyikünk saját tapasztalataiból tudja, ml a fasizmus, mi az a háború. Barátságot akarunk az angolokkal, az amerikaiakkal, a norvégokkal és a Hitler-ellenes koalíció más népeivel, amelyekkel vállvetve harcoltunk a békéért. Semmi okunk sincs rá, hogy összevesszünk bármelyik néppel, barátságban és megértésben akarunk élni az összes népekkel. Ezért javasolja a Szovjetunió a német békeszerződést, hogy más országokkal együtt kössük meg. És ezt a békeszerető lépést nevezik fenyegetésnek, sőt agresszív cselekménynek! Igy azonban csak azok beszélhetnek, akik igyekszenek megrágalmazni és eltorzítani szándékainkat, a hazugság mérgével megfertőzni a népek gondolkodását. Kérünk mindenkit, helyesen értelmezzenek bennünket: nem lehet tovább halogatni a német békeszerződés megkötését, az idén meg kell valósítani a békés rendezést Európában. Felhívjuk mindazokat az országokat, amelyek Németország ellen harcoltak, vegyenek részt a békeértekezleten, amikor megállapodás történik annak összehívásáról. A kérdés most nem az, hogy aláírjuk-e a békeszerződést vagy nem, hanem az, hogy ezt a békeszerződést a két német állammal, a Német Demokratikus Köztársasággal és a Német Szövetségi Köztársasággal vagy egy német állammal kötjük-e meg, és hogy a békés rendezésben mindazok az államok részt vesznek-e, amelyek Németország ellen harcoltak, vagy csupán egy részük. Bizonyos országok kormányai jó előre bejelentették, hogy nem vesznek részt a békeértekezleten. A Szovjetunió természetesen sajnálni fogja, ha bizonyos államok nem hajlandók aláírni a német békeszerződést. Mi mindig arra törekedtünk és arra törekszünk, hogy a német kérdés békés rendezésében a Hitlerellenes koalíció minden tagállama részt vegyen. Ha néhány ország nem hajlandó részt venni a békeszerződés megkötéséről folytatandó tárgyalásokon, ez nem állít meg bennllnket, és más országokkal együtt, amelyek ezt óhajtják, aláírjuk a békeszerződést a két német állammal. Ha a Német Szövetségi Köztársaság nem hajlandó aláírni a békeszerződést, aláírjuk a Német Demokratikus Köztársasággal, amely már bejelentette, hogy meg akarja kötni a békeszerződést és hozzájárulását adta, hogy területén Nyugat-Berlin szabad város létesüljön. Nyugaton egyesek azzal fenyegetnek bennünket, hogy ha aláírjuk a békeszerződést, azt nem fogják elismerni, sőt fegyvert alkalmaznak, hogy megakadályozzák végrehajtását. Nyilván megfeledkeznek róla, hogy most már más idők járnak. Ha a Szovjetunióval szemben folytatott erőpolitika korábban is eredménytelennek bizonyult, most annál inkább kudarcra van ítélve. A Szovjetunió ellenzi az erőszak alkalmazását az államközi kapcsolatokban. Mi a nemzetközi vitás kérdések békés rendezése mellet vagyunk. De mindennemű erőszakra megfelelő választ tudunk adni, s van mivel megvédelmeznünk érdekeinket. A bécsi találkozó alkalmával véleménycserére került sor a laoszi helyzetről és a laoszi kérdés békés rendezéséről ls. Ezzel kapcsolatban a közlemény azt mondja, az Egyesült Államok elnöke és a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke „Ismét megerősítette, hogy támogatják az olyan semleges és független Laoszt, amelynek a laoszlak által választott kormánya van, valamint az olyan nemzetközi egyezményeket, amelyek biztosítják ezt a semlegességet és függetlenséget. Ezzel kapcsolatban elismerték a laoszi tényleges tűzszünet fontosságát". Folytatjuk erőfeszítésünket a laoszi béke megteremtéséért A laoszi nép békeszerető. A független fejlődés útjára lépve, ez az ország senkit sem fenyegetett és nem idézett elő feszültséget. Igy volt ez mindaddig, amíg az imperialisták el nem határozták, hogy Laoszt saját katonai felvonulási területükké, agressziós készülődések támaszpontjává teszik. Souvanna Phouma herceg törvényes kormánya ellen lázadást szerveztek. A lázadók fegyvert, katonai tanácsadókat az Egyesült Államoktól kaptak. Laoszban a békét megsértették, háború tört ki, amely a külső beavatkozás folytán azzal fenyegetett, hogy széleskörű háborúvá válik. Délkelet-Ázsiában a helyzet a békére nézve rendkívül veszélyesen alakult. Az amerikai fél most már nem tagadja, hogy a laoszi veszélyes eseményekben az Egyesült Államok előző kormánya volt a vétkes és hogy a földkerekség e térségében folytatott politikája nem mindig volt bölcs. Kennedy úr ez év márciusában kljelentette, hogy a vezetése alatt álló kormány semleges és független Laosz megteremtésére fog törekedni. Ami a Szovjetuniót illeti, ml ezelőtt és most is arra törekedtünk és arra törekszünk, hogy Laosz független és semleges állam legyen, ne lehessen eszköz a katonai tömbök kezében és senki ne avatkozhassék be ennek az országnak a belügyeibe. A bécsi találkozót megelőzően tehát elégséges feltétel volt adva ahhoz, hogy megtaláljuk az egyetértés alapját a laoszi békés rendezés kérdésében. Amikor a laoszi kérdésről tárgyaltunk Kennedy elnökkel, kitűnt, hogy megítélésünk hasonló. 6n kijelentettem, hogy enfek a kérdésnek a rendezéséhez biztosítani kell a független és semleges Laosz megteremtését. Ugyanakkor szabatosan el kell különíteni a külpolitikai kérdéseket a belpolitikai kérdésektől. Laosz belpolitikáját nem határozhatja meg sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok, sem más ország. Ha valamely más országok fogják megállapítani, hogyan éljen Laosz és milyen kormánya legyen, akkor ez már nem független, semleges, hanem kívülről irányított Laosz lesz. Ez pedig megengedhetetlen. A Laoszban tevékenykedő három politikai erőnek kell létrehoznia olyan kormányt, amely a függetlenség és a semlegesség álláspontjára helyezkednék. A Szovjetunió üdvözölni fogja az ilyen politikát és evégett minden tőle telhetőt elkövet. Mindezt elmondtam Kennedy elnöknek. Az a benyomás alakult ki bennem, hogy az elnök érdeklődéssel fogadta az elmondottakat. Kljelentette, hogy országainknak befolyást kell gyakorolniuk a megfelelő laoszi politikai csoportokra, hogy azok megállapodásra jussanak az egységes kormány létrehozása és programja tekintetében, mégpedig a függetlenség és a semlegesség elismerése alapján. Ml ésszerűnek tartjuk ezt a megítélést. Szilárd meggyőződésünk, hogy senkinek nem szabad beavatkoznia Laosz belügyeibe, mivel bármely fél beavatkozása rendkívül veszélyes következményeket rejt magában. Figyelmesen és óvatosan kell megközelíteni a laoszi probléma megoldását; és nem szabad olyasmit tűrni, ami megronthatná a laoszi békés rendezés lehetőségét. Ezzel kapcsolatban felhívjuk a figyelmet, az a tény, hogy amerikai tiszteket alkalmaznak katonai tanácsadói minőségben a lázadók hadseregében, beavatkozást jelent Laosz belUgyelbe egy bizonyos politikai csoportosulás oldalán. Ez nem fér össze Laosz semlegességi politikájának elismerésével és nyílt beavatkozás az ország belügyeibe. Minél előbb megszünteti az amerikai fél ezt a beavatkozást, annál jobb. Ha tovább folytatják a lázadók megsegítésének politikáját, az események alakulása gyászos következményekhez vezethet. Még kevésbé megengedhető, hogy egyesek az Amerikai Egyesült Államokban még mindig nem mondanak le azokról a tervekről, hogy tengerészgyalogságot küldjenek Laoszba, s ott különleges katonai alakulatok segítségével kiterjesszék a háborút. Az Egyesült Államokban ezelfet az alakulatokat valamilyen oknál fogva partizánoknak nevezik. Tulajdonképpen ezek az egységek diverzáns, felforgató alakulatok, s az a feladatuk, hogy harcoljanak azoknak az országoknak a népei ellen, amelyeknek a rendszere nem tetszik az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreinek. Már most kijelenthetjük, hogy azok, akik ilyen' módszerekhez folyamodnak, nem mérték fel ennek összes következményeit magukra nézve. Ha az Amerikai Egyesült Államok kormánya valóban békét akar Laoszban, elő kell segítenie a genfi tárgyaifisok mielőbbi sikerét. Senkinek sem szabad akadályoznia ezeket a tárgyalásokat olyan különböző ürügyekkel, hogy Laoszban megsértik a tűzszünetre vonatkozó megegyezést. Ha voltak is ilyen esetek, nem a nemzeti-hazafias erők felelősek értük. Ezt jól tudja az amerikai fél is, jól tudják a Laoszban levő amerikai katonai tanácsadók. Folytatjuk erőfeszítéseinket, hogy békés rendezést biztosítsunk Laoszban. Ugyanerre szólftjuk fel a genfi tárgyalásokon részt vevő többi államot ls. Hogyan értelmezik az USA vezetői a békés együttélést? Abból indulunk ki, hogy ha valóban nem háborúra, hanem békére törekszünk, a különböző társadalmi rendszerű államok viszonyát a békés együttélés alapjára kell helyezni. Kennedy elnökkel folytatott megbeszéléseinken kiderült, hogy különbözőképpen értelmezzük az államok békés együttélését. Az elnök megállapításainak lényege az volt, hogy valamiféle gátat kell emelni a népmozgalmak útjába, ha hazájukban olyan rendet akarnak teremteni, amely nem tetszik a nyugati államok uralkodó köreinek. Ilyen álláspont esetén egyezményt kellene kötni és kötelezettséget kellene vállalni más államok ellenőrzésére, az azokban fennálló rend bármiféle megváltoztatásának megakadályozására, még akkor ls, ha a nép felkel e rend ellen. Ebből az adódik, hogyha valamely ország népe változtatni akar társadalmi-politikai rendszerén, ezt nem szabad megengedni. Érthető, hogy ez egészen helytelen álláspont és mi természetesen nem érthetünk egyet vele. Senki sem képes megállítani a népek szabadságra valő törekvését. Azok a rendszerek, amelyek népek elnyomásán és kizsákmányolásán épülnek fel, nem szilárdak, nem létezhetnek örökké. És bármilyen ravasz legyen a kizsákmányolás és az elnyomás rendszerének felépítése, a népek mégiscsak kivívják a szabadságot és lerázzák magukról az elnyomókat. A társadalmi és a politikai életben végbemenő változások: szükségszerű folyamat, amely nem függ az államférfiak megegyezéseitől. Ha valaki mégis elkövetné ezt az ostobaságot, és valamiképpen megegyezést kísérelne meg ebben a kérdésben, ezzel csak azt mutatná meg, hogy rövidlátó és nem érti meg a világban végbemenő eseményeket és változásokat. A haladáshoz, a jobb élethez vezető úton nem lehet akadályokat emelni a népek előtt. Az emberi fejlődés egész menete ezt bizonyltja. Volt annak idején rabszolgatartó rendszer, ezt felváltotta a feudalizmus, majd jött a kapitalista rendszer. Az egyik rendszert felváltotta a másik, mert az új rendszer haladóbb volt. Az Egyesült Államok beavatkozik más államok belügyeibe Hivatkozhatunk az Egyesült Államok példájára. Az Egyesült Államok a brit gyarmati elnyomás elleni harcban született. Az amerikai nép kemény feliszabadító harcot vívott és fegyverrel vívta ki a függetlenséget. Az Egyesült Államok annak idején normálisnak tartotta az események Ilyen alakulását. Most azonban, ha a népek harcot kezdenek a reakciós rendszerek, elnyomóik ellen, az Egyesült Államok a régi rend fenntartása céljából igyekszik beavatkozni ezeknek az országoknak az ügyeibe. Az imperialista államok képviselői módot akarnak találni, hogy a felszabadító eszmék, a marxizmusleninizmus eszméi ne terjedjenek tovább. Amikor valamelyik tőkés vagy gyarmati ország népe elégedetlen a fennálló renddel, és ezt meg akarja változtatni, űj rendet akar bevezetni, amely megfelel a nép érdekeinek, akkor az imperialista országok kormányai azonnal kommunista mesterkedésekről beszélnek, azt mondják, hogy — úgymond — ebben Moszkva keze van stb. Nem átallják ezeket a koholmányokat ürügyül felhasználni, hogy beavatkozzanak más országok belügyeibe. Az a segítség, amelyet az imperialista államok egyik vagy másik országban a reakciós erőknek nyújtanak, nagy veszélyt rejt magában és súlyos bonyodalmakhoz vezethet. A szovjet nép és a többi szabadságszerető nép határozottan tiltakozik bármilyen ország belUgyelbe való beavatkozás ellen. Ez a be nem avatkozás a béke biztosításának elengedhetetlen feltétele Minden népnek joga van független és szabad nemzeti létéhez s egyetlen államnak sem szabad beavatkoznia más országok belUgyelbe. S tőlfésorszlgokban osztályharc folyik. A népek küzdenek elnyomóik ellen, küzdenek a reakciós rendszerek ellen. Ezeket a folyamatokat megállapodás útján rendezni nem lehet. Az, aki ebben a kérdésben megállapodást keresne, azt bizonyítaná, hogy nem érti meg a történelmi eseményeket, nem érti meg a társadalom fejlődésének törvényeit. Véleményünk szerint a nyugati hatalmaknak, különösen pedig az Egyesült Államoknak azt kell elsősorban belfitnluk, hogy a szocializmus már szilárdan megvetette lábát a világon, s ezen senki sem tud változtatni. Ismeretes, hogy a nyugati hatalmak uralkodó körei terveket dolgoztak és dolgoznak ki a szocialista rend felszámolására. Ezek a próbálkozások azonban vereséget szenvedtek és szenvednek a jövőben ls. El kell fogadni azt a tényt, hogy a világon két társadalmi rendszer létezik, s a szocialista és a kapitalista államok kapcsolatait úgy kell kiépíteni, hogy biztosítsuk békés együttélésüket. Ez az egyetlen észszerű út az államközi kapcsolatokban, amely a béke biztosításához vezet. A bécsi találkozó hasznos volt Ezt akartam elmondani önöknek, elvtársak, az Egyesült Államok elnökével folytatott megbeszéléseinkről. Meg kell jegyeznem, hogy általában elégedett vagyok ezekkel a megbeszélésekkel. Ha önök megkérdeznének: érdemes volt-e megállapodni ebben a találkozóban, érdemes volte megtartani, én gondolkodás nélkül azt válaszolnám: ezt a találkozót érdemes volt, sőt, szükséges volt megtartani. Az Amerikai Egyesült Államok elnökével lefolyt megbeszéléseken egyik fél sem kerülte a legkényesebb kérdés felvetését és megvitatását. Azt lehet mondani, hogy ez őszinte beszélgetés volt. A magunk részéről figyelmesen meghallgattuk az Egyesült Államok kormányának álláspontját és több fontos nemzetközi kérdésben részletesen kifejtettük a szovjet kormány álláspontját. Már ez önmagában is nagyon jelentős. Természetesen senki sem várta, hogy teljes megegyezésre jutunk, hiszen annyira eltérő irányban halad a két állam, hogy erre nem is lehetett számítani. Az a benyomás alakult ki bennem, hogy Kennedy elnök megérti azt a nagy felelősséget, amely e két hatalmas állam kormányaira hárul. Szeretném remélni, hogy ez a felelősségtudat megmaradt a jövőben is és lehetséges lesz megoldani a megérett nemzetközi kérdéseket, eltávolítani az akadályokat a tartós békéhez, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak megjavításához vezető útról. Országaink kapcsolatai jelenleg sok kívánnivalót hagynak, s ezért a helyzetért nem lehet a Szovjetuniót hibáztatni. Mi azonban szeretnénk hinni, hogy eljön az az idő, amikor a szovjet-amerikai viszony megjavul, és ez jótékony hatással lesz az egész nemzetközi helyzetre. Bécsben, elmondhatom sűrített munkaütemben dolgoztunk. Az a tudat, hogy a nagy Szovjetuniót képviseljük lelkesített bennünket, megkönnyítette feladatunkat. Tudtuk, hogy a szovjet nép, a szocialista országok népei egyöntetűen támogatják lenini külpolltikfinkat. A ml oldalunkon van világszerte az emberek százmillióinak rokonszenve. A szovjet kormány továbbra is teljes következetességgel folytatja a békés együttélés lenini politikáját, a béke és a népek közötti barátság erősítésének politikáját. Kedves elvtársak köszönöm a figyelmet. Viszontlátásra! Jó éjszakát! Az NDK bármikor hajlandó egyezményt kötni W. ULBRICHT SAJTÓERTEKEZLETE (CTK) — Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke több mint 300 újságíró jelenlétében sajtóértekezletet tartott. Mintegy negyven kérdés és válasz hangzott el. Ulbricht elvtárs kijelentette, a két német állam képviselőinek össze kell ülni, hogy előkészítsék a békeértekezletet, amely megkötné a békeszerződést. Ulbricht elvtárs hozzáfűzte, hogy az NDK hajlandó kezességet adni Nyugat-Berlin szabad városnak a szárazföldi, vízi- és léglutak biztosításának kérdésében. A feltett kérdések arra mutatnak, hogy a nyugati hírlapírók NyugatBerlinnek szabadvárossá való átalakításával mint kész dologgal számolnak. Ulbricht elvtárs Németország határainak kérdésében határozott álláspontot foglalt el, amikor kijelentette, hogy a jelenlegi határokon ninci mit változtatni. A békeszerződés célja nemcsak a háború maradványainak felszámolása és semleges Nyugat-Berlin meg' teremtése. Egész Németországnak semlegesnek kellene lennie, hogy területéről sohasem intézzenek támadást. Amennyiben a nyugati hatalmak és Nyugat-Németország befolyást akarnak gyakorolni az események fejlődésére, úgy ezt a békeér'tekezleten való együttes részvételük útján kell megtenniük. Ulbricht elvtárs meggyőződését fejezte ki, hogy a nyugati burzsoá körökben is olyan észszerű irányzatok vannak, amelyek megegyezést kívánnak. „Mi részünkről — mondotta befejezésül — bármikor hajlandók vagyunk egyezményt kötni." Tüntetés Bolíviában Stevenson látogatása ellen Négy halott és sok sebesült La Paz (ČTK) — La Pazban, Bolívia fővárosában Adlai Stevensonnak, Kennedy amerikai elnök különmegblzottjának látogatása idején viharos tüntetés volt, amely négy halálos és több sebesült áldozatot követelt. A La Paz-i szakszervezetek csütörtökön „szabadsás-felvonulást" rendeztek, követelve a munkásvezérek szabadon bocsátását, akiket „kommunista összeesküvésben" való részvétellel vádoltak. A tüntető munkások és diákok tömege az USA La Paz-i nagykövetségének épületéhez utat törve összeütközött a rendőrcsapatokkal, amelyek könnyfakasztó gázt használtak a tüntetők ellen. A diákok egy csoportja behatolt a „La Nacion" kormánypárti lap szerkesztőségébe, összetörte a berendezést és azután az egyetem épületében barikádot emelt. ÜJ SZÖ 4 * 1961. június 16.