Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-17 / 167. szám, szombat

A Szovjetunió sürgetően és következetesen törekszik a leszerelés kérdésének megoldására S/ff^^Z^ Békés rendezést még az iclén Európában Az alábbiakban közöljük *N. Sz. Hruscsov elvtárs nagy jelentőségű televíziós és rádióbeszédének befejező részét. A beszéd elejét tegnapi számunkban közöltük. Felvetődik a kérdés: ťarthatô-e továbbra is ez a helyzet? Hiszen Európa népeinek létérdekük fűződik a német békeszerződés megkötéséhez. Régóta várják ezt Lengyelország, Csehszlovákia és a Németországgal • szomszédos többi ország népei. E szerződésre szüksége van mindkét német államnak: a Német Demokratikus Köztársaságnak és a Német Szövetségi Köztársaságnak. Ezeknek az államoknak a lakossága azt reméli, hogy végre záróvonalat húznak a második világháború alá és a német nép a kölcsönös bizalom alapjaira építheti kapcsolatait a szomszédos népekkel. y Ogy tűnnék, világos a kérdés: a német békeszerződésre szükség van. Természetesen szó sem lehet a határok bármiféle megváltoztatásáról. Mi abból indulunk ki, hogy a német békeszerződés rögzíti azt, amit a potsdami egyezmény már meghatározott. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya ismételten is kijelentette, hogy elismeri és véglegesnek tartja Németország keleti határát az Odera—Neisse-vonalon, amelyet ez az egyezmény állapított meg, és ezt a határt a német és lengyel nép között békehatárnak tekinti. De a nyugati hatalmak kormányai is szemlátomást megértik, mekkora értelmetlenség lenne felvetni most Németország határai megváltoztatásának kérdését. Képviselőik a velünk folytatott beszélgetések alkalmával ezt többször is kijelentették. De Gaulle tábornok, Franciaország elnöke pedig a nyilvánosság előtt síkraszállt amellett, hogy a német nép „ne tegye kérdésessé a jelenlegi határokat, se nyugaton, se keleten, se északon, se délen". Maga Adenauer kancellár is — a „hidegháború' bajnoka és az államok közötti szenvedélyek felszításának specialistája — szintén kijelentette, hogy a Német Szövetségi Köztársaság nem törekszik háborús úton, erőszakkal a határok megváltoztatására. Felvetődik a kérdés, hogy akkor miért nem írják alá a békeszerződést, ha mindenki számára világos. hogy Németország jelenlegi határait nem lehet háború nélkül megváltoztatni, háborút pedig — amint ezt a nyugati hatalmak kormányai kijelentik — nem akarnak. Ügy tűnnék, hogy a tennivaló egyszerű: megszilárdítani azt, ami gyakorlatilag fennáll, megtenni azt, amit a népek már régen akarnak, így hát mi tartja vissza a nyugati hatalmak kormányait ettől a lépéstől? Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy valaki beszél ugyan a békéről, de gyakorlatilag éleszteni akarja a ' második világháború idejéből fennmaradt izzó zsarátnokokat, azért, i hogy kivárja a megfelelő pillanatot és újra fellobbantsa a háború lángját. Ezért állítanak fel mindig újabb és újabb hadosztályokat Nyugat-Németországban, Adenauer kancellár pedig ezért követel atomfegyvert hadserege számára. S vajon milyen célból teszik mindezt? Nvilvánvalóan, annak a megtartásához. ami ma Nyugat-Németországé, nincs szükség erős hadseregre, sem atomfegyverre. Vannak azonban ott olyan erők, amelyek még mindig a másokéra áhítoznak és nem tudnak belenyugodni a tényleges határokba. De mit jelentene az adott helyzetben a határok megváltoztatására irányuló próbálkozás? Háborút, mégpedig termonukleáris háborút. A német kérdés békés rendezése ellenzőinek álláspontja ezért csak aggaszthatja a népeket. A népek joggal mondják: ha békét akartok, hát bizonyítsátok be ezt tettekkel, írjátok alá a békeszerződést és folytassatok ennek megfelelő politikát. A velem folytatott megbeszéléseken' Kennedy elnök — s egyébként a nyugati hatalmak töbty képviselője is — arra hivatkozott, hogy a nyugati hatalmaknak valamiféle kötelezettségeik vannak Nyugat-Berlin lakosai iránt, s ezekhez a kötelezettségekhez nem lehet hozzányúlni még a német békeszerződés megkötésével sem. Természetesen felvetődik a kérdés: milyen kötelezettségek fenntartásáról lehet szó, ha ezek mind a hitleri Németország kapitulációjának és az ideiglenes szövetséges megállapodásoknak tényéböl folynak és következésképpen érvényük csak a békeszerződés megkötéséig állhat fenn. diktálni nemcsak a legyőzött Japánnak, hanem szövetségeseiknek is, akik velük harcoltak Japán ellen. Több mint két esztendővel ezelőtt nyilvánosságra hoztuk a német békeszerződésre vonatkozó tervezetünket. Nincs benne semmi, ami korlátozná volt szövetségeseink, sőt akár a németek érdekeit is. A Szovjetunió, amely sokkal nagyobb áldozatokat hozott, mint a Hitler-ellenes koalícióban a többi szövetséges hagy a békeszerződés aláírása az államok kapcsolatainak megjavításához vezet. A békeszerződés aláírásának megtagadása, a nyugat-berlini megszállási rendszer fenntartása, viszont „a hidegháború" folytatását szolgálja. Ki mondja meg azonban, hol van a határ, amely elválasztja ,.a hidegháborút" az igazi háborútól? Nem világos-e, hogy ,,a hidegháború" készülődés, erőgyűjtés a háborúra. Azért mondom el mindezt, hogy mindenki világosan megértse, milyen A nyugati hatalmak durván megszegték a szövetségesi kötelezettségeket Egyébként sincs a szövetségeseknek semmilyen külön kötelezettségük Nyugat-Berlinnel kapcsolatban. A szövetségesi kötelezettségek,Németország egész területére vonatkoztak és a nyugati hatalmak éppen ezeket az egyezményeket durván megszegték. Nyugat-Németországot militarista állammá tették, katonai tömböt hoztak létre, amely ellenühk irányul, és ebben a tömegben a Német Szövetségi Köztársaság elsőrendű szerepet tölt be. Azok a tábornokok, akik Hitler csapatainak parancsnokai voltak és állati kegyetlenkedéseket követtek el a Szovjetunióban, Lengyelországban, Cseh-, Szlovákiában, Albániában, Jugoszláviában, Franciaországban, Görögor- | szagban, Belgiumban, Norvégiában és más országokban, most parancsnoki tisztségeket töltenek be a NATOban. Mindig úgy volt, hogy a békeszerződés aláírása után a fegyverszüneti feltételek hatályukat vesztik azon az egész területen, amelyre ez a szerződés érvényes, és az egész terület felszabadul a megszállási rend alól. Ezért Nyugat-Berlin, amely a Német Demokratikus Köztársaság területén fekszik, a békeszerződés aláírása után szabad lesz mindazoktól a feltételektől, amelyeket a hitleri Németország fegyverletételével és a megszállási rendszer ottani bevezetésével összefüggésben állapítottak meg. A német békeszerződés megkötésének elodázása súlyos veszélyt jelent Meg kell mondani, hogy amikor a német békeszerződés, egyszersmind a nyugat-berlini helyzet rendezése kerül szóba, a nyugati hatalmak képviselői gyakran elvetik a jogi alapot és tekintélyi elképzelésekre hivatkoznak. De az ilyen kísérletek sem bírják el a kritikát. Szeretnék egy eléggé friss példára hivatkozni. Az Egyesült Államokkal együtt harcoltunk Japán ellen, népeink együtt hullatlak vérüket. A szovjet hadsereg zúzta szét a japán csapatok magvát, a mandzsúriai Kvantung-hadsereget. A Szovjetunió az Egyesült Államokkal és más olyan államokkal együtt, amelyek Japán ellen harcoltak, részt vett a Japán háború utáni fejlődésének ellenőrzését célzó intézkedések kidolgozásában. Washingtonban megalakult a távol-keleti bizottság, létrejött a japáni szövetségi tanács, amely Tokióban székelt. Ezekben a szervekben a szovjet képviselők egyenjogú alapon a legtevékenyebben részt vettek. Aztán sor került a japán békeszerződés megkötésére. Szövetségeseink nem számoltak a Szovjetunió véleményével és külön békeszerződést írtak alá Japánnal. Nem térek ki azokra a mozzanatokra, amelyek annak idején meghatározták a Szovjetuniónak a japán békeszerződés kérdésében elfoglalt álláspontját, mivel most másról, nevezetesen arról van szó, hogy ebben az esetben hogyan viselkedett szövetségesével szemben az Egyesült Államok. Egyoldalú intézkedéssel feloszlatták a japáni szövetségi tanácsot és minden joguktól megfosztották a szovjet képviselőket. Képviselőink lényegében véve ég és föld között lebegtek, mindenképpen kiüldözték őket Tokióból. Nekünk azonban megvoltak a meghatározott jogaink és kötelezettségeink, amelyek a japán kapituláció tényéböl folytak és amelyeket megfelelő egyezmények kötöttek ki. Amint láthatják, az amerikaiak nem vették figyelembe sem a Szovjetunió jogait, sem a nemzetközi egyezményeket. Saját atonifölényükre támaszkodva igyekeztek feltételeket N. SZ. HRUSCSOV ELVTÁRS TELEVÍZIÓS ÉS RÁDIÓBESZÉDÉT MONDJA. (Telefoto: ČTK) együttvéve, azért javasolja a békeszerződés aláírását, hogy rendeződjék az európai helyzet, rendeződjenek a kapcsolatok a két német állammal. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország azonban a Német Szövetségi Köztársasággal együtt, nem akarja aláírni a békeszerződést, fenn akarja tartani a jelenlegi bizonytalan és veszélyes helyzetet. Ezek az országok nem akarják a múlt háború maradványainak a békeszerződés megkötése útján történő felszámolását, ragaszkodnak a megszállási rendszer fenntartásához, ahhoz, hogy csapataik NyugatBerlinben maradhassanak. Minden józaneszű ember megérti. súlyos veszélyt jelent a német békeszerződés megkötésének elodázása. Nyugat-Berlin szabad várossá nyilvánítása pedig azt jelentené, hogy a világ bármely országa, amely gazdasági és kulturális kapcsolatot akar fenntartani a várossal, jogot és lehetőséget kapna e kapcsolatok akadálytalan fenntartására. Itt természetesen megállapodásra van szükség azzal az országgal, amelynek területén a Nyugat-Berlint a külvilággal összekötő útvonalak áthaladnak. Ebben nincs semmi rendellenes. Különben veszély fenyegetné annak az államnak szuverenitását, amelynek területén Nyugat-Berlin fekszik. A Szovjetunió a nyugat-berliňi helyzet rendezésével békét akar A nyugati hatalmak kormányai azt állítják, megígérték, hogy megvédelmezik Nyugat-Berlin lakosságának szabadságát és jólétét. Igaz, hogy a Berlinre vonatkozó négyhatalmi megállapodásokban szó sincs az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország ilyen kötelezettségeiről. Önmagában senki sem ellenezheti azt a gondolatot, hogy biztosítsák a szabadságot Nyugat-Berlin lakói számára. N,em más, mint a Szovjetunió javasolja, hogy Nyugat-Berlinben a politikai és a társadalmi rendszer olyan legyen, amilyent lakói akarnak. Senki nem tervez tehát merényletet Nyugat-Berlin szabadsága ellen, mint ahogy nincs akadálya a város megközelítésének sem. Hangoztattuk és hangoztatjuk: a békeszerződés minden szükséges feltételt megteremt Nyugat-Berlin szabad város szabadságának biztosításához, valamint Nyugat-Berlin és a külvilág akadálytalan összeköttetésének megvalósításához. A Nyugat-Berlin megközelítésével összefüggő kérdések megoldásakor természetszerűleg az általánosan elfogadott nemzetközi normákat kell betartani. Vagyis annak az országnak a területét, amelyen ezek az útvonalak áthaladnak, csak kormányának beleegyezésével lehet használni. Ezt a helyzetet mindenki normálisnak ismeri el. Miért kellene nem normálisnak tartani azt, hogy a Német Demokratikus Köztársaság hozzájárulását kell majd kérnie annak, aki Nyugat-Berlinbe utazik? A Nyugat-Berlinbe vezető szárazföldi utak ugyanis a Német Demokratikus Köztársaság területén haladnak keresztül, a víziutak szintén, s a légiutak megint csak. Ennélfogva a békeszerződés megkötése után azoknak az országoknak, amelyek kapcsolatot akarnak fenntartani Nyugat-Berlinnel, meg kell egyezniük a Német Demokratikus Köztársaság kormányával arra nézve, hogyan akarnak Nyugat-Berlinbe jutni és kapcsolatot fenntartani a várossal. Semmi különöset sem javasolunk, így van ez már régóta egyenjogú államok között, talán már sok száz esztendeje is. Ezt nem mi találtuk ki, ez a rend fennáll nemcsak de facto, hanem de jure is, és régóta általános szabály. A szovjet kormány javasolja a békeszerződés megkötését és ennek alapján a nyugat-berlini helyzet normalizálását, s ezzel csupán békét akar, az államok kapcsolataiból ki akarja küszöbölni mindazt, ami vitát idéz elő és veszedelmes konfliktushoz vezethet. Nem a szocialista országok intéznek kihívást a világhoz, hanem a nyugati hatalmak, amikor a józan ésszel ellenkező módon kijelentik, nem ismerik el a békeszerződés megkötését és azon lesznek, hogy Nyugat-Berlinben fenntartsák a megszállási rendszert, amelyet ők, lám, kivívtak. Ez nem békepolitika, ez az államközi kapcsolatokban a legelemibb szabályok megsértése. Ez egyértelmű azzal, hogy fenn akarják tartani a nemzetközi kapcsolatokban fennálló rendkívüli feszültséget, smi több, a háboi. s veszélyt. A Szovjetunió és barátai nem akarnak háborút, nem is kezdenek háborút. De védelmezzük szuverenitásunkat, eleget teszünk szent kötelességünknek, hogy megvédjük szabadságunkat és függetlenségünket. Ha valamely ország megsérti a békét és átlépi más ország — szárazföldi, légi vagy vízi — határait, akkor viselnie kell minde'n felelősséget az agresszió következményeiért és meg is kapja a kellő választ. A világsajtó sok visszhangot közöl a Kennedy elnökkel lefolyt találkozóinkról és megbeszéléseinkről. Ezek között az állásfoglalások között az Egyesült Államokban is, Angliában is, Franciaországban is, Nyugat-Németországban is van számos ésszerű nyilatkozat. A Német Demokratikus Köztársaságról és a többi szocialista országról nem is beszélek. Vannak azonban olyan elvetemült, eszeveszett emberek, akik ellenzik a tárgyalásokat a Szovjetunióval és a kommunizmus ellen indítandó kereszteshadjáratot hirdetnek. Ezek újabb és újabb provokációkat szerveznek. Nem véletlen, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban' éppen a béesi ta.lálkozó idejére engedélyezték több revansista gyűlés megtartását, s ezeken Adenauer és a bonni kormány több vezetője harcias beszédeket tartott. A béke ellenségeinek provokációja Nyugat-Berlinben A nemzetközi helyzet rendezésének ellenségei új, nagyarányú provokációt főztek ki Nyugat-Berlinben, ahol június eleje óta üléseznek a nyugatnémet parlament bizottságai, június 16-ra pedig kitűzték a Bundestag ülését, jóllehet Nyugat-Berlin sohasem volt és ma sem része a Német Szövetségi Köztársaságnak. Nyilván Nyugat-Németországban már kevés az „élettér" a provokációkra. Hogy^-az esztelenségnek milyen fokáig jutnak el a szocializmus elvakult ellenségei, arról a kanadaiamerikai parlamentközi csoport nemrég közzétett nyilatkozata tanúskodik. Ezek a képviselők üvöltenek, mint a hiénák, nukleáris háborúval fenyegetőznek. Ők hazájuk területén nem ismerték meg a háborút. Nem tudom, személy szerint részt vettek-e a háborúban, de az teljesen világos, hogy nincs fogalmuk a korszerű termonukleáris háború természetéről, ha a maguk hazáját s vele együtt más országokat konfliktusba hajtanak. Ma mindén háború, kezdődjék akár a hagyományos, nem nukleáris fegyverekkel, pusztító, rakéta-nukleáris fegyverekkel vívott háborúvá fajulhat el. Azokra az őrültekre, akik háborúra uszítanak, a népeknek kényszerzubbonyt kell húzniuk. Európa népei tudják, mi a háború. Nekünk két világháborúban is részt. kellett vennünk. Húsz évvel ezelőtt háborút kényszerítettek a szovjet népre, történelmünk legnehezebb és legvéresebb háborúját. Az ellenség Moszkva kapuinál állt, eljutott a Volgáig, elfoglalta és elpusztította a szovjet terület jelentős részét. A Szovjetunió azonban állta az ellenség rohamát és győzött ebben a háborúban. Elmentünk Berlinbe, megbüntettük azokat, akik kirobbantották a háborút. (Folytatás a 4. oldalon) *"'! <$£(") 3 * 196L június 17.