Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-16 / 166. szám, péntek

A cseh munkásosztály harcainak nyomdokain lllllllllllllllfIIIIKIIIIIIIIIIIIIIIIIIII••lllllllllllltlltlllllllllllillllllllllllllllllllllflllllllllllllltlllllllllltllllllllllllllllllllllllllll>ll>ll>*(l' A MNEŠICEI ÁLLAMI GAZDASÁG, központi gépjavító-műhelyében szinte eg a munka" a dolgozók keze alatt. A karDi n tartók jelenleg olyan újítási javaslaton törik a fejüket, amelynek megvalósításával lehetővé akarják tenni a gabona két- és hárommenetes aratása folyamán a szalma veszteségmentes betakarítását. Képünkön: (baloldalt) Tinka, Grupa és vaško gépesítők az említett újítási javaslat gyakorlati megvalósításával kísérleteznek. (Masár — ČTK — felvétele) ERDEKES SZAMOK (ČTK) — Az Állami Statisztikai Hivatal előzetes adatai szerint az 1960-as évben hazánkban 106 000 házasságot kötöttek, több mint 15 000 válás történt, csaknem 217 000 gyermek született és összesen 125 000 személy halt meg. A lakosság természetes szaporodása 91636, 6000-rel több, mint az 1959-es évben. Á csecsemő-halandóság 23,5 ezrelékre csökkent, 1959-ben 25,7, 1955-ben 34,1 ezrelék volt. A szülések 93,3 százaléka intézetben zajlott le. A halálozások száma a múlt évben 9,2 ezrelékre csökkent. A haláleseteket előidéző betegségek között az első helyen az érmegbetegedések állnak. E környék bányászainak bátorságát, hősi magatartását számos példa tanúsítja. Chomútov felé haladva, az út mentén egy emléktábla Ševčík és Kríž bányászok haláláról ad hírt. Az 1932-es sztrájknak ők voltak az áldozatai. Tovább haladva a duchcovi viadukt térségén, a szabad mezőn egy dombormű az 1931 februárjában lezajlott duchcovi sztrájk áldozatainak állit örök emléket. Négy bányász esett itt el és sokan megsebesültek. Cach elvtárs, cseh drámaíró a Duchcovi viadukt c. dráma szerzője magyarázza nekünk a tragikus esemény lezajlását. A történtek a košútyi vérontásra emlékeztetnek. Hasonló történt Dolná Lipován is ugyanabban az esztendőben De ugyanakkor, ezekben a keserves esztendőkben jutott szemléltetőn kifejezésre a különböző nemzetiségű dolgozók összefogása, a munkásosztály megbonthatatlan egysége is. A mosti Roud elvtárs kiemeli, hogy az 1932-es mosti sztrájk már magában hordozta a későbbi népfront csíráit, és hogy némi fogalmat adjon a párt erejéről, megemlíti, hogy lakóhelye akkor Kopisti volt, s a közel 9000 lakosú városban — amelyben mindössze 28 kommunista volt — a községi választások során számos kommunista került be a köz1 ségi képviselőtestületbe. Hasonló NAGY GOND AZ ARATÁS! ' HÉTSZÄZNYOLCVAN HEKTÁR gabona vár learátásra Podunajské Biskupice határában. A gabona nagyobb része még haragoszöld, de a szövetkezeti tagok egyre gyakrabban jelennek meg a nagy kiterjedésű dűlőkön, az érő kalászokat a tenyerükbe morzsolják, hogy megállapítsák, mikorra érik be a termés. A tapasztalt g'azda már azt is megmondja, hogyan fizet majd a gabona. Valamikor gróf Draskovich volt ura ennek a határnak. ő is készülődött az aratásra. De fiogyán? Kaszásokat fogadott. Minden egyes elszegődött aratónak 31 magyar holdat kellett learatnia. Ma már az ilyen aratást emberkínzásnak minősítenék. Ha a biskupfcei szövetkezet most is kézzel aratná gabonáját, kereken 60 kaszásra, 60 kaszáshoz pedig 60 marokszedőre lenne szüksége. Ilyen nagyszámú munkaerővel kedvező időjárás esetén is legalább három hétig tartana az aratás. Sprizl Ferenc, a szövetkezet mezőgazdasági mérnöke összehasonlításképpen az elmúlt aratásokról beszél, ugyanakkor szó esik arról is, hogyan készültek fel az idei aratásra. A biskupicei szövetkezet tagjai az idén első ízben aratnak kétmenetes módszerrel. Ebből a célból két kombájnt rendrakóra alakítottak át. A rendrakógép — ahogy a neve is mondja — a gabonát learatja és csak rendekbe rakja. Néhány nap múlva, amikor a szem a renden már beérett, kombájnnal felszedik és elcsépelik. SPRIZL ELVTÁRS a kétmenetes aratási módszert igen ésszerűnek és gazdaságosnak tartja. Előnye többek között az, hogy az aratást még a szem teljes beérése előtt, két három nappal korábban meg lehet kezdeni. Ezzel elejét veszik a szem pergésének. További előnye pedig az, hogy az így learatott gabonát nem kell külön szárítani, ami idő- és munkaerő-megtakarítást jelent. Az egymenetes aratás hátránya az is, hogy zöld, éretlen szemek kerülnek a verőbe, majd onnan a magtárba, és ilyen módon a szemet romlás is fenyegetheti. Hogy az aratási előkészületekről teljes képet nyerjünk, felkerestük a gépállomás dolgozóit is. Sztancsák József, a brigád naptól-széltől cserzett arcú vezetője végigvezet a tágas udvaron és sorba mutogatja a gépeket, melyek kettő kivételével mind indulásra várnak. — Összesen 11 kombájnnal aratunk. Ebből kettőt rendrakóra alakítottunk át — tájékoztat a brigád vezetője. SiájRoljuk a gépeket, de csak tízig számolunk. — A tizenegyediket a szenei gépállomás javítja, a napokban várjuk érkezését — kapjuk a felvilágosítást. A BISKUPICEIEK az aratást 14 napra tervezik. A terv sikeres megvalósítására nemcsak jól megjavított gépekkel, de jól képzett szakemberekkel is felkészültek, A tizenegy kombájnos közül ugyanis nyolc már több ízben aratott. Három új kombájnos az idén arat először, de mint segédkombájnosok ők is részt vettek már az aratásban. — A gépállomás dolgozói nemcsak az aratásra, hanem a kicsépelt gabona elszállítására is felkészültek. Tizenkét pótkocsis kerekes • traktorral ren delkeznek. Nyolc kocsi teljesen üzemképes, négy azonban még javítás alatt áll, de ezek is rövidesen kikerülnek a műhelyből. — Nagy gond az aratás. Számoltak mindennel? Nem hiányzik még valami — kérdezzük Sprizl mezőgazdasági mérnököt, mert hiszen az előkészületekért ő viseli a legnagyobb felelősséget. — Igen — válaszolja. — Igen, a gabonát érlelő, napsugaras szép idő! f-j II. volt a helyzet a környék többi községében is, sőt sok helyen kommunista polgármester állt a község élén. Ezek a polgármesterek persze mindent elkövettek, hogy könnyítsenek a bányászok mostoha helyzetén. A segítséget természetesen nagy körültekintéssel kellett nyújtani. Ha a polgármester nem volt elég óvatos, akkor a burzsoázia egyszerűen félretette útjából. Állítását igen érdekes példával illusztrálja. Volt a környéken egy Lam nevű kommunista polgármester, aki látva a munkanélküliek nagy nyomorúságát, harminchatezer koronát osztott szét köztük. Az esemény után nyomban vizsgálat indult meg ellene, és az eredmény az volt, hogy hat heti elzárásra ítélték s megfosztották polgármesteri tisztségétől. Viszont Kára, egy másik polgármester sokkal okosabban végezte a dolgát, ő megcsinálta azt, hogy Masaryk hetvenedik születésnapján negyvenezer koronát osztott szét a munkanélküli bányászok között. Kárát e tettéért nemcsak nem büntették meg, hanem kitüntetésben részesítették. Roud elvtárs szinte elénk varázsolja Kára robusztus alakját. Azt mondja róla, hogy az egész környéken rendkívül népszerű volt. Amolyan igazi munkástípus, nemcsak testi erővel, hanem ésszel is rendelkezett. Kiváló képességeit kimeríthetetlen derűvel a párt, a munkásosztály szolgálatába állította. Maga Roud elvtárs Is rendkívül rokonszenves ember benyomását kelti. Elpusztíthatatlan derű, ugyanak kor méltóság és meggyőző erő lüktet a hangjában, amikor beszél a párt egykori harcairól. Egész magatartásán érezni, hogy büszke a harcos múltra, büszke arra, hogy a párt régi, megbízható harcosának vallhatja magát. Emellett szerény, nem magáról, hanem társairól beszél, egyetlen szóval sem említi, hogy a párt VII. kongresszusán mint (a bányászok küldötte vett részt. További utunk során hasonló kiváló elvtársakkal találkoztunk, hisz itt a bányavidéken nem ritkaság régi pártharcosokra akadni. Ezekben a hetekben, amikor a párt megalakulásának 40. évfordulóját ünnepelték közel háromszáz idős párttag járt e bányavidék községeibe előadást tartani. Utunkat az elvtársakkal való találkozás és beszélgetés változatossá, élénkké és tanulságossá tette. Másnap, május 30-án Nový Borban jártunk, a híres cseh üveggyártás vidékén. A szomszédos Kamenický Šanovban meglátogattuk az üvegfúvókat és csiszolókat műhelyeikben, majd délután visszatértünk Nový Borba és egy gyönyörű, hatalmas parkba ágyazott temetőt néztünk meg. Itt virággal borított, gondozott sírokban hét katona fekszik, akiket 1918-ban a katonai bíróság mint lázadókat golyó általi halálra ítélt. Az Osztrák-Magyar Monarchiának ez a tette a kimúlás előtti utolsó rúg-kapálódzásai közé tartozott. A kivégzést május 29-én hajtották végre, tehát a rémtettnek most volt a 43-ik évfordulója. A sírok körül csend uralkodik, ezt a csendet az ólmos, felhós ég, a hatalmás fák és a színes virágbokrok mögé rejtett sírkövek még jobban elmélyítik. Igy érik felejthetetlen emlékké a fiatal cseh és morva ifjak hősi tette, akik a Nagy Októberi Forradalom hatása alatt hadtestükben arra szólították fel társaikat, hogy ne harcoljanak többé idegen érdekekért. Később, a délutáni órákban, amikor átmentünk a nemzeti bizottság tanácstermébe az elvtársakkal elbeszélgetni, többek között megtudtuk, hogy a háború idején hatezer szovjet hadifoglyot tartottak itt fogva a német fasiszták. A szovjet fogíyolc közül sokan megszöktek, és a cseh munkásokkal, elvtársakkal összefogva partizáncsoportot alakítottak. A hegyes-dombos, vadregényes vidék nagyőn kedvezett a partizánok működésének. Érdekes, hogy ennek a partizáncsoportnak egyik tagja, Walter Hoffmann német: katona volt, aki fegyverrel és élelemmel látta el a partizánokat. Walter apjának ugyanis péksége volt, és a partizánok által a környező malmokból zsákmányolt lisztet 6 sütötte meg. így kapcsolódott be a német Hoffmann család a partizánharcokba. A felszabadulás után Walter Hoffmannt magas szovjet és csehszlovák kitüntetésben részesítették. Mindez szinte hihetetlennek tűnik és mi tagadás, most az Eichmann per idején megnyugtató volt hírt kapnunk arról, hogy ilyen németek is léteztek. ^ SZABÓ BÉLA HASZNOS KÖNYV X Práca szakszervezeti könyvkiadó magyar kézikönyvei között nemrégiben jelent meg „Az alkalmazotti járadékbiztosítás szolgáltatásai az új rendezés után" címen egy hasznos könyvecske, mely a dolgozók és családtagjaik anyagi biztosításának rendszeréről tájékoztatja az olvasót. A könyv az összes felmerülhető kérdésekre választ ad és példákkal illusztrálja őket. Most, amikor a járadékügyek nagy részét az üzemekben maguk a dolgozók intézik szakszervezetük útján, nagyon fohtós, hogy alaposan ismerjék a járai dékbiztosítás legújabb előírásait. Hiszen a járadék folyósítása iránti kérvényeket elsősorban az üzemben kell megtárgyalni, ott, ahol a kérvényező dolgozik, vagy dolgozott. Az üzemi bizottság minden kérvényhez csatolja véleményét. „Az alkalmazotti járadékbizjosítás szolgáltatásai az új rendezés után" című, 1961-ben kiadott könyvecske ára 11,70 korona, kapható a Slovenská kniha könyvesboltjaiban. Sík. Országunkban az első villanylámpa 1880-ban gyulladt fel a židlochovcei cukorgyárban egy évvel azután, hogy Edison az első használható villanykörtét felfedezte. Az első nagyobb villanymüvet a köz- és magáncélú világításra František Krizik építette 1887-ben az akkori Prága melletti Žižkov város részére. Köztársaságunk területén 1918ban a községeknek csupán 11,1 százaléka volt teljesen vagy részben villanyosítva, s még 1945-ben is csak 61,5 százaléka. A kapitalista köztársaságban minden a haszon érdekében történt, csak a villanyművek közelében levő és nagyobb lakosságú városokat és községeket kapcsolták be a villanyhálózatba. Népi demokratikus köztársaságunkban került csak sor a távolabb fekvő, nehezen hozzáférhető, kis lakosságú községek villanyosítására. A faluk villanyosításának befejezésével hazánk e téren a világ ötödik helyére került. Az elektrifikálás befejezésével lakasságunk 99 százaléka élvezi a villanyáram előnyeit. A fennmaradó, távoli határokban, vadász és erdei lakokban élö kb. 1 százalékot kitevő lakosságot is fokozatosan, a nemzeti bizottságok lehetőségei szerint fogják a villanyoshálózatba bekapcsolni. i. Az emberiség történelmében kétszáz év óta beállott, eddig nem ismert hatalmas műszaki és gazdasági fejlődés a tudomány és technika lavinaszerű előrehaladásának köszönhető. A mai tudomány és technika nem hullott le mannaként az égből. Az ember csupán hosszadalmas és sokszor sikertelen kísérletek után érhette el a tudomány mai színvonalát. És ebben a küzdeAz energetika fejlődése lemben az elektrotechnika története a legfiatalabb. Az ókor ugyan már évezredekkel ezelőtt ismerte a mágnesességet, amit a kínaiak már időszámításunk előtt iránytű-készítésre használtak fel, s aminek segítségével az indiánok a nyíl vashegyét kihúzták sebeikből, de a tudományos megismerést csak Gilbert 1600-ban a mágnesességről kiadott könyve óta számítjuk. ötven év múlva a dörzsölési elektromosság és ennek két formája, valamint a töltött részecskék egymásra ható törvényeit fedezik fel. Megismerik e jelenségek és a villám közti összefüggéseket. Lomonoszov megalkotja a légköri villanyosság elméletét és Coulomb az elektrosztatikus jelenségeket menynyiségileg fogja össze. A 18. és 19. század fordulóján Galvani és Volta rájönnek a villanyáram kémiai, hő, fény és mágneses hatásaira. A kutatók száma egyszerre megsokasodik. 1820-ban Amper az elektromágnesség szabályait állítja fel, míg Ohm és Kirchhoff tökéletesítik a villanyáramról való ismereteket. Felfedezik az első elektromágneses mérőműszert. Már 1830-ban a távírót, a galvanoplasztikát, később pedig a villanylámpát és a telefont fedezik fel. Faraday 1831-ben az elektromágneses indukció felfedezésével a villanyosság újabb felhasználási lehetőségeire teremt alapot. Megszületnek az első motorok és generátorok. 1870-ig azonban még a galvanikus elemek a fő áramforrások. Csak ezután jön a generátorok és transzformátorok szerkesztésének gyors fejlődése s ezzel elérkeztünk a villanyosságnak az ipari energetikában való megjelenéséhez. Áramelosztó rendszerek keletkeznek egyre nagyobb feszültségek számára. Az első egyenáramú osztókról gyorsan áttérnek a váltóáramú rendszerekre. Villanyosítják a felvonókat, darukat, szállítószalagokat, a hegesztést és a melegítést. Eközben Maxwell az elméleti felismeréseket foglalja célszerű egységbe s a tudomány sikerei Hertz Popov és Marconi segítségével egyhamar a drótnélküli távíró megszületését teszik lehetővé. Az első szikratávíró 1890-ben született meg, ám csak a Fleming és sok más tudós által felfedezett rádiócső hozza meg a XX. század elején a forradalmi fordulatot. De ezzel a névvel már be is kell fejeznünk a híres felfedezők névsorát, mert a technika mai haladásában már a tudósok egész hada vesz részt. Ma a gépek mentesítik az embert nemcsak a testi, de a szellemi munkától is a mechanizációs, automatizációs és kibernetikai gépek és műszerek segítségével. Szakadatlanul növekszik mindezekkel a felfedezésekkel a villanyenergia-szükséglet, ami forradalmi változásokat követel az áram előállítási, elosztási és felhasználási módjában i3. És mindemellett tudjuk, hogy a világ nyersanyagokban leggazdagabb helyei technikailag elmaradt, a mi éghajlatunktól eltérő államokban vannak, amelyekben a további években ugyancsak hatalmas fejlődés várható. Erről a behozásra váró elmaradásról és a világ különböző részeinek, várható viharos villanyosításáról kaphatunk képet, ha az egy főre eső évi villanyenergia-fogyasztást kilowattórákban összehasonlítjuk a különböző államokban az 1952—54. évek átlagával. Míg Pakisztán 4, Indokína 10, India 17, a Fülöp-szigetek 27, Közép-Amerika 54, Thaiföld 60 kilowattórát termelt egy lakosra, azalatt Japán 470, a Szovjetunió 770, Csehszlovákia 1050 (1937: 285, 1958: 1457; 1965-ös terv: kb. 2500), Anglia 1300, USA 2700 és Norvégia 5350 kilowattórát. Nehéziparunkban az erősáramú elektrotechnika ma a termelés negyedrészét adja. A közlekedésben 1965-ben az összteljesítmény felét az elektromos áram adja. A szubtrópikus és tropikus éghajlatú országok villanyenergia-termelése a világ energiaelőállításának csupán csak 2 százaléka, bár területük a világ szárazföldjeinek közel a felét teszi ki. A római birodalom megalapításától számítva 2000 évig tartott, míg a lakosság száma megkétszereződött. Ez az időköz azonban állandóan csökkent. A Föld lakosságának legutóbbi megkétszereződése már csak 100 évig, 1850-től 1950-ig tartott. További százszázalékos emejkedést már 50 év alatt várhatunk, amikoris 2000-ben 4 milliárdon felül lesz a föld lakossága. Becslések szerint 2000-ben a mezőgazdaságban megmarad a mai 600 millió dolgozó, míg az iparban a mai 200 millió 1,4 milliárdra növekedik. Ez természetesen a mezőgazdasági termelékenység jelentős emelkedését tételezi fel. Ily irányú fejlődés a technikusok és mérnökök óriási szükségletét hozza magával. 2000-ben előreláthatólag 10—15 millió mérnökre lesz szükség. A világ villanyenergia-termelése 1954-ben 1400 milliárd kilowattórát tett ki. Ha évi 7 százalékos energiatöbblettel számolunk, úgy ez a szám a 2000. évig húszszorosára emelkedik. ami a jelenlegi egy lakosra eső kilowattóráról 6700 kilowattórára való emelkedést jelent, szóval a világ átlagos energiatermelése akkor a mai legfejlfettebb államokénál is több lesz, s ez bizony ma még számunkra szinte elképzelhetetlen fantázia. Feltevés szerint 2050-ben a magenergia fogja a szükséglet 60 százalékát fedezni, míg "a szén már csak 25 százalékát és a többi'anyagforrás 15 százalékát. .Különösen az anyagfúzióval fogunk nagy energiamennyiségeket nyerhetni." pl. 1 kg hidrogénnek héliumra való teljes átváltozásánál 200 millió kwó szabadul fel. Látjuk tehát, hogy a technika nemcsak a termelés elősegítője, de az új embernek s az ember 'történetének is kovácsolója. KOLÁR LAJOS, mérnök ÜJ SZÖ 5 * 1961. június 16.