Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-02 / 152. szám, péntek

; Az erőpolitika levitézlett A MOSZKVAI PRAVDA A HRUSCSOV-KENNEDY TALÁLKOZÓRÓL • LATIN-AMERIKA HANGJA: A SZOCIALIZMUS MA REÁLIS ERÖ • „MEGVANNAK A BÉKÉS EGYÜTTÉLÉS FELTÉTELEI" - ÍRJA A BEJRÚTI AL- DZSARIDA Hruscsov elvtárs és Kennedy el­nök küszöbönálló bécsi találkozója méltán foglalkoztatja az egész világ közvéleményét. Jogosan reményked­nek a békére vágyó milliók és egy újabb csúcsértekezlet előjelét látják a bécsi találkozóban. A moszkvai Pravda bécsi tudósí­tói a nagy eseménnyel kapcsolatban megjegyzik, hogy csak a józan ész diktálhatja korunk égető problémái­nak megoldását. Ha a bécsi találkozó minden részvevője ezt az elvet fog­ja szem előtt tartani, akkor nagy lé­péssel vihetik ejőbbre a béke ügyét. A jőszándékú emberek tudják, hogy a háború utáni világban sok bonyo­lult probléma halmozódott fel. Egy rövid találkozón nem érhető el tel­jes megoldás. A békeszerető közvé­lemény azonban reméli, hogy a két államférfi találkozóján sikerül majd őszintén kifejteni nézeteiket, meg- \ találni az összekötő kapcsot és to­vább közeledni. Ez hasznára volna az egész világnak. Az egyetemes béke hívei tudják, hogy — ha mindkét részről meglesz az igyekezet — lépésről lépésre el­oszlathatják a bizalmatlanságot, szi­lárdíthatják a barátságot és együtt­működést. Mindenki tudja, hogy sok minden az amerikai politikusok jó­akaratától függ. Az óceán túlsó ré­szén azonban olyan furcsa nézetek is felütik a fejüket, melyek nem éppen józan észre vallanak. A kong­resszus köztársaságpárti képviselői ezt a pillanatot tartják a legalkal­masabbnak arra, hogy régalomhad­járatot indítsanak a szovjet külpoli­tika ellen, s azt tanácsolják az el­nöknek, hogy „ultimátumszerű" hang­Hanyailik az antol kormány fekintéye London (ČTK) — Az angol parlament rövid 3Züt;et után május 30-án felújí­totta tevekenyséqét. A politikai megfi­gyelők vélemény; szerint nehéz idők vár­nak Macmillan kormányára. Ezt a véle­ményt igazolta az alsóház első ülése is, amelyen a munkáspárti ellenzék Butler belügyminiszter spanyolországi nyilatkoza­távs' kapcsolatban számos kérdést in­tézett a miniszterelnökhöz. Butler ugyan­is felvetette azt a kérdést, hogy e fa­siszta országnak „teljesen a nyugati vi­lághoz kellene csatlakoznia", A munkás­parti képviselők elégedetlenségét más kérdésekben iá kiváltja a kormány poli­tikája, amelyet a konzervatív képviselők is bírálnak. i Megvalósítható a rádió összeköttetés a naprendszer határain belül Moszkva (ČTK) — A rádióelektronika jelenlegi fejlettségét tekintve több ezer kilowatt teljesítőképességű szárazföldi rádióleadóállomások és a legjobb tele­víziós-készülékeknél milliószorta érzéke­nyebb vevőkészülékek szerkeszthetők — állítja Kuguszev szovjet professzor. Sze­rinte az adás lassításával jelentősen meg­hosszabbítható az a távolság, melyen fenn­tartható a rádióösszeköttetés. Valamilyen rövid Ideig, akár a másodperc töredé­kéig tartó folyamatról automatikusan rögzített adat percekig sugározható. Ez nagyon előnyös a naprendszeren belüli, 300 millió kilométert is meghaladó távol­ságú rádióösszeköttetés szempontjából, mivel egy rádiójelzés leadása körülbelül 16 percig tart. A távolsági rádióösszeköttetés töké­letesítése szempontjából előnyös a kettős rendszer szerint számokkal rejtjelezett pontokból álló jelzésekkel pótolni a Mor­se-ábécét. Lassított adással 100 watt teljesítőké­pességű leadó és 20—30 méter magas földi antenna segítségével 500 millió ki­lométer távolságban is fenntartható a rádióösszeköttetés. Egy diktátor megérdemelt sorso San Juan (ČTK) — A Dominikai Rádió közölte, hogy Rafael Trujilla tábornokot, Dominika diktátorát meggyilkolták. A rádió részleteket nem közölt. CSEHSZLOVÁKIA moszkvai bútor- és hangszerkiállltása igen nagy látogatott­ságnak örvend. Nemcsak a fővárosból, hanem a Szovjetunió különböző köztársa­ságaiból is idesereglenek a bútorszakér­tők és építészek. A sajtó dicsérőleg nyi­latkozik a kiállított tárgyakról. (ČTK) BANGKOKBAN kivégezték annak az „összeesküvésnek" két vezetőjét, mely­nek célja Thaiföld 15 északkeleti tarto­mányának elszakítása valt. (ČTK) BOGOTÁBAN nagy népgyűlést rendez­tek, melyen a létfenntartási költségek állandó emelkedése ellen taltakoztak. SUKARNO, Indonézia elnöke bukaresti baráti látogatása alkalmával a város ne­vezetességeit, új lakónegyedeit, a köz­társasági palotát, valamint a rádió- és televízió épületeit tekintette meg. A TASZSZ jelentése szerint dr. Sukarno Június 5-én állami látogatásra a Szov­jetunióba érkezik. (ČTK) nemben tárgyaljon Bécsben. Nyugat­Németországban is megszólaltak a tárgyalások ellenzői. Pedig ideje vol­na, hogy megértsék, az eröpolitika sohasem volt eredményes a Szov­jetunióval szemben, annál kevésbé vezethet sikerekre ma ' — állapítják meg a lap bécsi tudósítói. Reális álláspontot A Calle című kubai estilap a kö­zelgő találkozóról írt kommentárjá­ban azt írja, hogv olyan időben va­lósul meg a találkozó, amikor na­gyon megingott az Egyesült Államok nemzetközi helyzete, s a gazdasági­lag elmaradott országok is függet­len politikát igyekeznek folytatni. A lap reálisabb álláspontra buzdítja az amerikai elnököt. Hruscsov Bécs­ben majd bebizonyítja Kennedynek, hogy a szocializmus ma reális erő, további fejlődése pedig objektív tör­ténelmi törvényszerűség, ami csak annak kerülheti el a figyelmét, aki öngyilkosságot készül elkövetni. A venezuelai haladó szellemű poli­tikusoknak is az a véleménye, hogy a bécsi találkozó megerősíti a békés együttélést és a kölcsönős megér­tést. „Az elmaradott országok népei remélik, hogy a Hruscsov—Kennedy­találkozó hozzájárul a békeharc fo­kozásához, az USA agresszív latin­amerikai politikájának megváltozta­tásához. „Hruscsov tudja, mit akar" A Daily Telegraph című angol lap washingtoni tudósítója megjegyzi, hogy Kennedy most teszi az első kísérletet a személyes diplomáciai kapcsolatok felvételére. Washington­ban nem sokat remélnek a bécsi ta­lálkozótól. A tudósító szerint Ken­nedy határozatlan, viszont Hruscsov és de Gaulle tudja, mit akar. A lap párizsi tudósítója arról számol be, hogy a francia kormánykörök nem nagyon örülnek a bécsi találkozónak, s valószínű, hogy de Gaulle Moszk­vába fog készülni, hogy találkozzék Hruscsovval és megőrizze tekinté­lyét. Új felismerések Marc-Antoine Pierson szocialista képviselő, a belga parlament külügyi bizottságának tagja Kennedy elhatá­rozásának okait fejtegetve megálla­pítja, hogy az új amerikai elnök rö­vid tapasztalatszerzés után rájött: elégtelenek a szokásos diplomáciai kapcsolatok, s a szakértői értekezle­tektől nem várhatók nagy eredmé­nyek. A világ remélhet a két állam­férfi személyi kapcsolatának hatá­sosságában. Bár oszlana el a bizal­matlanság és elkezdődnének újra a tárgyalások, melyek az egyetlen ésszerű utat jelentik a nemzetközi viszályok rendezésében. Szasztro Amidzsozso örömmel fogadja N. Sz. Hruscsov és J. Kennedy találkozóját Dzsakarta (ČTK) — A. Szasztro Amidzsozso, az Indonéz Nemzeti Párt főtitkára a két nagyhatalom ál­lamférfiainak találkozójával kapcso­latos kommentárjában kijelentette: — „őszintén remélem, hogy Kenne­dy és Hruscsov komolyan latba ve­tik minden törekvésüket annak ér­dekében, hogy biztosítsák a világbé­két és az emberiség boldog jövőjét." A. Gorbach osztrák kancellár a bécsi tqlálkozó előkészítéséről Bécs (ČTK) — Dr. A. Gorbach osztrák szövetségi kancellár május 31-én a szovjet újságírók előtt ki­jelentette, hogy „az osztrák szövet­ségi kormány arra a kérdésre, vajon lehetséges-e Bécsben megteremteni N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke és J. Ken­nedy, az USA elnöke találkozójának feltételeit, vonakodás nélkül azt vá­laszoltuk, hogy e találkozót Ausztria földjén nemcsak hogy örömmel fo­gadnánk, hanem megtisztelve érez­nénk magunkat, hogy erre a célra éppen Ausztriát választották. Mi osztrákok nagyon jól tudjuk, hogy a bécsi, találkozóért Hruscsov mi­niszterelnöknek tartozunk köszönet­tel". A. Gorbach hangsúlyozta, hogy Bécsnek, mint a találkozó színhe­lyének megválasztásában az osztrák külpolitika helyességének bizonyíté­kát látja, amely politika alapja a semlegesség. A Dél-Afrikai fasiszta Köztársaság Bra?í is fvgqe^'en politikát fo'ytat — mondotta Quadros elnök sajtóértekezletén Quadros brazíliai elnök a hét elején fogadta a sajtó képviselőit, akiket röviden tájékoztatott a brazil kormány politikájáról. „Brazília nem semleges, hanem csak független, mégpedig teljesen független külpolitikát folytat" — hangoztatta az elnök. Az újságírók kérdéseire válaszolva kijelentette, minden alapot nélkülöz­nek azok a hírek, amelyek tudni vélik, hogy a washingtoni kormány kikérte Brazília véleményét a Kuba ellen intézett agresszió előtt. BERLINI TUDÓSÍTÁSUNK További kérdésre Quadros kifejtet­te, fennállnak a lehetőségek, hogy Hruscsov szovjet miniszterelnök el­látogasson Brazíliába, mert „Brazília örömmel fogad minden államfőt, aki látogatást akar, tenni hazánkban." Belpolitikai kérdésekkel összefüg­gésben azt mondotta, változatlanul a „demokratikus rendszer híve, s Nasz­szer ezredes iránt érzett csodálata nem azt jelenti, hogy szándékában áll lemásolni EAK intézményeit". A Dél-Afrikai Unióban élő benn­szülött lakosság sztrájkokkal fogad­ta az új köztársaság kikiáltását. Há­rom napig hiába süvöltöttek a gyá­rak szirénái, hívő szavukat a munká­sok figyelmen kívül hagyták. Harcra vállalkoztak, bár a törvény meg­fosztja őket sztrájkjoguktól s meg­torlásokat helyez kilátásba. A mun­kások milliói sztrájkoltak és tüntet­tek, hogy tiltakozzanak a fajüldöző köztársaság ellen, melyet május 31-én, egy perccel éjfél után nyilvá­nították köztársasággá. Egy kis történelem Afrika déli csücskéjén az 1652­ben partra szállt Holland-Kelet-In­diai Társaság képviselői kereskedő­telepet létesítettek és előkészítették a talajt a holland telepesek számára. Ugyancsak találhatók voltak itt a hugenotta-telepesek (protestáns vol­ta miatt üldözött francia). A XVIII. század végén azonban a búrok szer­vezte Fokgyarmaton is megjelentek az angolok, és amikor a francia for­radalom seregei elfoglalták Hollan­diát, Anglia ' megszállta az Indiába vezető tengeri útnak ezt a straté­giailag fontos állomását. (A búr sző a holland boer — paraszt — afrika­nizált változata. így nevezik magu­kat a holland telepesek utődai.) A birodalomhoz végleg a második angol-búr háború véres hódítása kapcsolta. Fokföld, Natal, Transvaal és Oranje néhány évre angol gyar­mat lett, majd 1910-ben szövetségi államban egyesült, és az így életre­hívott Dél-Afrikai Unió a brit biro­dalmon belül domíniumi státust, vagyis a belügyek intézésében több­kevesebb önállóságot kapott. A négerellenes politika végleges formát ölt Az Unió politikájának alapja min­dig a 11,4 millió színes bőrűt elnyo­mó 3 millió fehér (1957-es adatok) uraiménak biztosítása volt. De 1948 óta, amikor a Nacionalista Párt ke­rült uralomra, a négerellenes poli­tika végleges formát öltött. A párt a teljes elkülönülést tűzte ki prog­ramjául. Ez magában foglalja a tel­jes jogfosztást, a négerek minden szervezetének betiltását, bekénysze­rítésüket az ország területének 13 százalékába — a legsilányabb föl­dekre. S hogy ez utóbbit csak rész­ben hajtották végre, az a fehérek javára végzendő munka számlájára írható. Ezeken a helyeken viszont a kormány a négereket a fehérektől elkülönített nyomortanyákon zsúfol­ta össze. Munka után a városban csak a családjuktól elszakított házi cselédek tartózkodhatnak. A nége­rek vezetői börtönben, vagy emigrá­cióban élnek. Fehérek és feketék közt tilos a házasság, nem utaz­hatnak egy villamoskocsiban, nem étkezhetnek egy étteremben, sőt Verwoerd fajgyűlölő miniszterelnök azt is kijelentette, hogy külföldi ál­lamnak az Unióban nem lehet néger diplomatája. Le a fasiszta köztársasággal A dél-afrikai kormánypolitika vi­lágszerte ellenszenvet és tiltakozást váltott ki. A kérdéssel foglalkozott' az ENSZ is és elítélte a fajúldözést, s annak megszüntetésére szólította fel a Verwoerd-kormányt. A dél-af­rikai terror végül arra vezetett, hogy a Brit Nemzetközösség közelmúltban megtartott értekezlete kiűzte sorai­bő! az Uniót. A náci típusú politika ilyenformán nemzetközileg is elszi­getelte a búr nacionalistákat. Az ország forrongó képét, a fa­siszta rendszer elleni óriási ellenál­lást a mostani sztrájk hatalmas mé­retei is igazolják. Az Unió a polgár­háborús előkészület képét mutatta: mozgósították és harci készültségbe helyezték a rendőrséget és a katona­ságot. Három hét alatt több mint 20 ezer letartóztatás történt. így akar­ták megfélemlíteni a munkásokat. A terrorhullám azonban célt tévesz­tett. A tiltakozás hangját a falakon megjelent jelszó: Le a fasiszta köz­társasággal! is méltán érzékeltette. Merre vezet a további út? A közeljövőre vonatkozóan semmi­féle jóslásokba sem lehet bocsátkoz­ni. Tény az, hogy a fajüldöző kor­mány kivetetten és megbélyegzet­ten, mint „a világ görénye" áll ma a világ előtt. Nagyon sok függ attól, hogyan alakul a helyzet Afrikában s különösen Rhodésiában és Nyasza­földön, ahol a körülmények némileg az Unióéhoz hasonlóak. A harc távolabbi kilátásait illetően nem férhet kétség ahhoz, hogy a szí­nes bőrűek felszabadító harca nem áll meg a Dél-Afrikai Unió határai­nál. Hárommillió fehér bőrű nem tarthat jogfosztottan 11,4 millió szí­nes embert, akiket a szocialista tá­bor országai, valamint Ázsia és Af­rika több mint egymilliárdnyi, füg­getlenségért küzdő népe és a Nyu­gat sokmilliós haladó tömegei tá­mogatnak. A történelem igazságte­vésének útját azonban a négergyü­lölő kizsákmányolók és külföldi tá­mogatóik bűne vérrel és áldozatok­kal pecsételheti meg, de semmi eset­re sem teheti kétségessé győzelmü­ket. A fasiszta köztársaság deklarálásá­val a demokratikus Dél-Afrikai Köz­társaságért valő küzdelem tehát új szakaszába lépett. (—) Kennedy és de Gaulle tanácskozásairól Párizs (ČTK) — Kennedy, az USA elnöke de Gaulle francia elnökkel csü­törtökön délelőtt másfél óráig tár­gyalt az Élysée Palotában. Hivatalo­san nem közölték a tanácskozás tar­talmát, azonban a Francé Presse tu­dósítása szerint az afrikai helyzetről volt sző. Ki torpedózza a bécsi találkozót? A HIDEGHÁBORÚ híveit bizonyára páni félelem fogta el a nemzetközi feszültség enyhülésének lehetősége miatt, azért provokálnak. A Hruscsov —Kenedy-találkozó előestéjén ugyanis a békés együttélés eszméje ellen intézett bősz támadások szem­és fültanúi vagyunk. A támadások a reakció fő székhelyeiről — New Yorkból és Bonnból indulnak ki. Kö­zös céljuk a bécsi tárgyalások meg­torpédózása a leszerelés és Német­ország kérdésében. Az első torpedót hagyományosan Adenauer kancellár lőtte ki. Vasár­napi hamburgi beszédében nyíltan követelte a Bundeswehr atomfelfegy­verzését. Beszédének lényege az az állítás volt, hogy „a NATO erőtlennek bizonyulna, ha a nyugatnémet csapa­toknak nem lenne atomfegyverük." Adenauer levetette az álarcot, eldobta a spanyolfalat, mellyel a nyugatnémet mi­litaristák eddig „atomvágyukat" leplez­ték. Ugyanis képmutatóan mindig azt hajtogatták, hogy ők „csak" atomtöltetű rakétakilövőpályákat akarnak, a raké­tákat hadd ellenőrizzék az amerikaiak. A kancellár hamburgi beszédében már nyíltan szint vall: mindenre igényt tar­tanak, atomgranátokra és bombákra is. „Nyugat-Németország újra nagyhatalom" - kérkedik a militaristák öntelt kép­viselője. De halljuk, mit mondott a kancellár az elmúlt héten Nürnbergben Bfeszéde ugyan­is nagyon hasonlított Hitlernek a Sportpa­lotában elhangzott egykori uszításaira. Akkor, amikor a Szovjetunió békeszeretőn készült a bécsi találkozóra, sőt Bonnban szovjet kulturális küldöttség tárgyalt* a Szovjetunió és az NSZK kul­turális kapcsolatai kibővítésének pro­gramjáról, Adenauer Nürnbergben azt állította, hogy a Szovjetunió „halálos ellenség" és hisztérikusan verte az asz­talt, hogy „Németország sohasem fog kapitulálni". Ügy beszélt, mintha legalább­is valaki „kapitulációra" kényszerítené az NSZK-t. A nyugatnémet militaristák Adenaue­ron keresztül hangoztatják: tl csak szó­rakozzatok Bécsben, mi, „újra nagyhata­lom" vagyunk, majd tovább fegyverke­zünk, de nem úgy, mint Hitler idején, hanem atomfegyverrel szereljük fel had­seregünket. Adenauer hamburgi beszéde után más­nap a New York-i provokatőrök is ki­lőtték torpédó.iukat a bécsi találkozó ellen. A New York Herald Tribúne hétfőn feltű­nő beállításban nyilvánosságra hozta a „nyugati hatalmak tervét" arra az eset­re, ha a Szovjetunió megkötné a béke­szerződést az NDK-val és Nyugat-Berlin demilitarizált szabad várossá nyilvání­tásával igyekezne ezt a kérdést is meg­oldani. A terv állítólag kilátásba helyezi az egész Atlanti Szövetség mozgósítását „Norvégiától Törökországig", a NATO­csapatok összevonása', az NDK határain, az NSZK és Nyugat-Berlin összekötő pont­jain, továbbá az „ellenőrzőhelyek" kato­nai megszállását és a további' behatolást az NDK területére. Lássuk, miért épül homokra ez a terv. Mindenki tudja, hogy aligha akadna Franciaországban, Angliában, Belgiumban vagy Dániában egyetlen józan ember, aki csak azért menne háborúskodni, mert a helmstedti át­járónál a szovjet tiszt helyett az NDK tisztviselője ellenőrzi az utazó­kat, mert Nyugat-Berlinben 16 évvel a háború után továbbra is fenn akar­ják tartani a megszállás viszonyait. Ugyanis minden normális ember tisz­tában van vele, hogy Nyugat-Berlint senki sem „veszélyezteti", hogy a szovjet javaslatok a szabad város státútumát szánják Nyugat-Berlinnek, amit esetleg az ENSZ is szavatolhat­na. A New York Herald Tribúne olyan, mint a rossz kártyás, aki hangzatos bemondásokkal akarja el­terelni a partnerek figyelmét arról, hogy szorult helyzetben van. De mi­féle erkölcs engedi meg, hogy a népek sorsával úgy játsszon valaki, mint a kártyával? Adenauer beszéde és a New York-i lap provokációi azt is bizonyítják, hogy a je­len helyzetben nincs más kiút, mint tü­relmesen tovább szorgalmazni a leszere­lést, elsősorban az atomleszerelést. Ez nemcsak a szocialista országok érdeke. Nekik elég erejük van ahhoz, hogy egy­szer s mindenkorra elbánjanak az Aden­auer és Strauss-vágású kalandorokkal, ha agressziót mernének kirobbantani. A le­szerelés Európa és az egész világ békéje érdekében fontos. A PROVOKÄCIÔK ugyanakkor azt is bizonyítják, hogy ideje volna meg­kötni a békeszerződést és megoldani Nyugat-Berlin kérdését. Nem tűr­hető a végtelenségig, hogv a vak­merő provokatőrök a szocialista or­szágok őszinte béketörekvéseinek állandó torpédózásával visszaéljenek Nyugat-Berlin rendellenes helyzeté­vel. AP Kennedy, az USA elnöke a de Gaulle-lal folytatott tárgyalás előtt beszédet intézett az USA párizsi nagykövetségének alkalmazottaihoz. Beszédében hangsúlyozta, hogy láto­gatásának fő célja „a nyugati szö­vetség megszilárdítása," amely szö­vetségben Franciaország „fontos he­lyet foglal el." Az értelmiségiek elhagyják a Dél-Afrikai Uniót Johannesburg (ČTK) — A Dél­Afrikai Unió kormányának faji meg­különböztető politikája nemcsak az ország lakossága négyötödének el­nyomásában, hanem a fehér bőrű la­kosság táborában beállott bomlásban is megnyilvánul. A Reuter közlése szerint az utób­bi időben a Dél-Afrikai Unióból egy­re több értelmiségi távozik külföld­re. Ezek között orvosok, tudósok és egyetemi tanárok is vannak. A ki­vándorlás oka részint a Dél-Afrikai Unióban uralkodó bizonytalanság, a tudományos munkához szükséges eszközök hiánya és az egyetemek állami ellenőrzése. Challet és Zellert 15 évre ítélték Párizs (ČTK) - A párizsi katonai különbíróság Maurice Challe és André Zeller volt tábornokokat, akik az áprilisi algériai fasiszta puccs szer­vezői voltak, 15 évi börtönbüntetés­re ítélte. Csehszlovák kiállítás Havannában (ČTK) — Havannában június elején csehszlovák kiállítás nyílik, amelyen többek között ruha és cipőipari üze­meink vesznek részt. A Motokov küldkereskedelmi vállalat tehergép­kocsikat, traktorokat, mezőgazdasági gépeket, robogókat, motorkerékpá­rokat, műhelyberendezéseket és kü­lünböző közszükségleti árut mutat be a kiállításon. Í5J SZŐ 8KW1Ö61. Június 2. !

Next

/
Thumbnails
Contents