Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-14 / 133. szám, vasárnap

Antonín Novotný elvtárs beszéde Elvtársak, kedves vendégeink! Holnap lesz negyven éve, hogy Prágában, a karlini Nemzeti Házban az egész Csehszlovák Köztársaságból 569 küldött jött össze, hogy megalakítsa Csehszlovákia Kommunista Pártját, azt a pártot, mely hivatott volt arra, hogy a burzsoázia ellen vívott harcban a dolgozók élére álljon és amely hazánkban a dolgozó népet a szocializmus győzelméhez vezette és elvezeti a kommunizmushoz. Ma, negyven esztendővel azután, hogy pártunk megalakult, büszkén állapíthatjuk meg, hogy a párt e küldetését sikeresen teljesíti. Győzelem koronázta a nagy harcokat, amelyeket a párt vívott a munkásosztály élén. A párt vezeté-ével győzelmesen vívtuk meg harcunkat a burzsoáziával, a kapitalizmus vereséget szenvedett, a nép kormánya vette át az uralmat, és elindultunk a szocializmus építésének útján. Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével nagyszerű változások következtek be. nemzeteink és egész népünk életében. A munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a dolgozó értelmiség valóban hazánk ura lett. Győzött a szocializmus — az a társadalmi rend. amelyben megszűnik az embernek ember általi kizsákmányolása. Szerfölött gyorsan fejlődik gazdaságunk, dolgozóink keze nyomán felvirágzik országunk, a nép anyagi és kulturális színvonala világméretben az első helyek egyikét érte el. Országunk politikai, gazdasági és kulturális téren oly fejlettségi színvonalat ért el, hogy köztársaságunkat szocialista köztársasággá nyilváníthattuk. A párt e nagyszerű sikereket azért érte el, mert mindig a nép élén állt és politikája a nép legalapvetőbb érdekeit juttatta kifejezésre. A párt megalakulásától kezdve mindig arra törekedett és azért harcolt, hogy elérje és megszilárdítsa a dolgozók politikai hatalmát, biztosítsa boldog életüket. E harcban mindig a legszorosabb kapcsolatot tartotta fenn a nemzetközi kommunista mozgalommal, főleg pedig élcsapatával a Szovjetunió Kommunista Pártjával. A marxizmus-leninizmus, a nép érdekei, a proletár nemzetköziség eszméi iránt való hűségével megszerezte a dolgozók bizalmát, s ezáltal lehetővé vált, hogy történelmi győzelmeket érjen el, és biztosan, sikeresen vezesse népünket a kommunizmushoz. E helyütt megemlékezünk mindazokról az elvtársakról, akik tevékenyen részt vettek a csehszlovákiai forradalmi munkásmozqalom építésében és fejlesztésében, Csehszlovákia Kommunista Pártiának megalapításában, minden erejükből, szívvel-lélekkel, egész életükön át a munkásosztály ügyének győzelmén, a szocializmus és a kommunizmus eszméinek megvalósításán munkálkodtak, s akik ma már nincsenek köztünk, nem láthatják, mily nagyszerű sikereket ért el pártunk, a munkásosztály és egész népünk a szocialista társadalom építésében. Megemlékezünk nevezetesen Hybeš, Šmeral, Haken, Chaloupecký, Zápotocký, Steiner Gábor. Borkaňuk, Vacek, Kubač, Gottwald. Sverma, Kiiment, Vrbenský, Nősek, Vodička. Appelt, Krejčí, Urx, Fučík. Melák, Jan Zika elvtársakról, a Synek testvérekről és másokról, akik pártunk alapító tagjaiként és sokéves funkcionáriusaiként a párt, munkásosztályunk első soraiban harcoltak és nagy érdemeket szereztek a forradalmi marxista-leninista párt építésében. Pártunk útja nem volt könnyű. Minden győzelmét nagy harcok előzték meg. minden győzelmét áldozatokkal váltottuk meg, s nem egyszer kísérte küzdelmünket balsiker. Erről nem szabad meafeledkeznünk. Magától értetődő, hogy éppen ma, e dicső évfordulón visszaemlékszünk azokra az esztendőkre, amelyeket a párt alapítása óta átéltünk, s amelyek számunkra mérhetetlen tapasztalatok és tanulsáqok forrását jelentik ma és a jövőben egyaránt. Elvtársak! Az egész világ népének életébe hatalmas robbanásként avatkozott bele a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Hatására szerfölött erős népi mozgalom indult el, amely megrázkódtatta az egész világot. Államok hullottak szét. császárságok és királyságok dőltek romba A nép rohamára széthullott az Osztrák-magyar Monarchia is, és megszületett a Csehszlovák Köztársaság. A munkásosztály és a dolgozó nép, amely kiharcolta önálló köztársaságát, sokat remélt ettől az államtól, a szocializmust remélte tőle. Forradalmi nemzeti bizottságokat alakított és követelésül tűzte ki a termelő eszközök államosítását. A munkásosztály igyekezett megszerezni a hatalmat, arra törekedett, hogy Csehszlovákia szocialista köztársaság legyen. Ezért hitt a Szociáldemokrata Pártban, ezért támogatta ezt a pártot, mely azt ígérte, hogy védelmezni fogja érdekeit és valóra váltja a szocializmust. A szociáldemokrácia lett a köztársaság legerősebb politikai pártja. Vezetői azonban a döntő pillanatban gyalázatosan elárulták a nép reménységeit, lábbal taposták a szocialista eszményeket, és a burzsoázia zsoldjába szegődtek. Féltek a proletárdiktatúrától, az engesztelhetetlen osztályharc helyett osztálybékét hirdettek, és valósítottak meg a gyakorlatban, proletárforradalom és a hatalom megszerzése helyett arról beszéltek, hogy a kapitalizmus belenő a szocializmusba Opportunista elméleteikkel és tetteikkel a munkásosztályt elterelték a politikai hatalom megszerzésének célkitűzésétől. A munkásosztály forradalmi elszántsága hogy megváltoztassa az újonnan alakult köztársaság politikai viszonyait, a legvilágosabban az 1920. évi decemberi általános sztrájkban és az egyidejűleg kirobbant harcokban nyilvánult meg. Akkoriban a munkások tízezrei a Szociáldemokrata Párt marxista balszárnvának vezetésével forradalmi munkástanácsokat alakítottak, megszállták a bányákat, gyárakat és nagybirtokokat. E nagy mérkőzésben, e nagy összecsapásban, amelynek során munkásvér folyt, a napnál világosabban megmutatkozott a jobboldali szociáldemokraták árulása. Egyidejűleg élesen formálódott a marxista balszárny forradalmi állásfoglalása a Szociáldemokrata Párton belül. Ez események után a munkásosztály legforradalmibb része, a marxista balszárny vezetésével leszámolt a szociáldemokrata vezetők opportunista vonalával, és olyan pártot alapított, amelynek programja a munkásosztály legsajátabb érdekeiért valő harc volt, azokért az érdekekért, amelyek a fiatal szovjet államban már érvényesültek és megvalósultak. Ilyen párt volt Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely már 1921 májusában, alakuló kongresszusán kijelentette: „Többek vagyunk csupán politikai pártnál. Az új élet élcsapata vagyunk. Oj viszonyokat alkotva új embereket is akarunk teremteni." így alakult meg a Csehszlovák Köztársaságban a munkásosztály egyetlen következetesen forradalmi pártja. Csehszlovákia Kommunista Pártjával a politikai életben oly erő jelent meg, amely egyedül juttatta kifejezésre programjában és célkitűzéseiben a munkásosztály történelmi feladatát: a politikai hatalom megszerzését, a tőkés rend megdöntését, a proletárdiktatúra megvalósítását és a szocializmus építését. Ezzel alapjában különbözött az opportunista pártoktól A velük vívott harcban született \meg, az ellenük vívott harcban erősödött. Forradalmi eszméi és célkitűzései teljes összhangban álltak mind a dolgozó nép szükségleteivel és vágyaival, mind társadalmunk történelmi fejlődésével. Ebben rejlett nagy vonzóereje, s ez tette hivatottá arra, hogy országunkban a munkásosztály, az egész dolgozó nép vezető ereje legyen. A párt létrejötte magában véve azonban távolról sem volt elég ahhoz, hogy a proletariátus győzedelmeskedjék. A pártnak meg kellett tanulnia, hogyan vezesse a munkásosztály hatalmának megszerzéséért folytatott harcot, el kellett sajátítania az osztályharcok alapelveit, a pártmunka súlypontját át kellett helyeznie a gyárakba, értenie kellett ahhoz, hogy helyesen tűzze ki a stratégiai és taktikai célokat és megnyerje programjának a nép többségét. A hatalomért vívott harc helyes módszereinek és formáinak elsajátítása a marxizmus-leninizmus elsajátítását és alkotó módon való alkalmazását jelentette. A leninizmus elsajátításának folyamata harcot jelentett a pártunkban meglévő szociáldemokrata csökevények és befolyások ellen. A párt hosszú ideig súlyos és elkeseredett harcot vívott, hogy megszabaduljon e hatásoktól A szociáldemokratizmus leküzdése legszembetűnőbb formájá ban összefügg pártunk fejlődésével, pártunk bolsevizálódásával. A leninizmus elsajátítása és alkotó módon való alkalmazása azt jelentette, hogy erős és egységes forradalmi pártot építsünk, amely a proletariátus döntő fegyvere a hatalomért vívott harcban. A leninizmus zászlaja alatt győzött Oroszországban a munkásosztály, és fogtak össze a Kommunista Internacionáléban a kommunista pártok. A leninizmus elvein épült fel a világ első szocialista állama. A leninizmus általánosította a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom tapasztalatait, s a párt csupán akkor vezethette helyesen a munkásosztályt, oldhatta meg helyesen a burzsoázia ellen, a szocializmus győzelméért vívott harc bonyolult problémáit, ha elsajátította és gyakorlati munkájában helyesen alkalmazta a leninizmust. Történelmünkben nem kevés példáját találjuk annak, hogy a pártnak harccal kell utat törnie a leninizmus elsajátításához, meg kell küzdenie mind a forradalmi elmélet opportunista meghamisításával, mind a dogmatikus és szektás irányzatokkal. Ez a nehéz folyamat a párton belül éles világnézeti összecsapásokban, az egész pártra kiterjedő vitákban, a párton belül vívott harcokban ment végbe, amelyek során eldőlt a párt további fejlődése, és megszilárdulása. A helyes irányvonalért vívott harcokból a párt egyre erősebben, eszmeileg, politikailag és szervezetileg összeforrottabban, új harcokra felkészültebben került ki. E harcokban a párt sohasem vesztette el tömegjellegét, a dolgozók legszélesebb rétegeire gyakorolt befolyását. A párt magvát megalakulásától kezdve munkások képezték s pártunk egész története folyamán következetesen a munkásosztály pártja maradt. A leninizmus elsajátításáért és alkotó szellemű alkalmazásáért folytatott harc pártunk bolsevizálása során a nemzetközi kommunista mozgalom, s nevezetesen a Szovjetunió Kommunista Pártja közvetlen és jelentős támogatásával ment végbe. Pártunk mindig hü volt a proletár nemzetköziség eszméjéhez, létrejöttétől kezdve a kommunista világmozgalom elválaszthatatlan részeként fejlődött, amelyben vezető helyet foglalt el a Szovjetunió Kommunista Pártja, a leninizmus megteremtője és az első párt, amely a dolgozó népet a tőkés rend megdöntéséhez, a szocializmus építéséhez vezette. A Szovjetunió Kommunista Pártja érzékenyen és helyesen reagált a társadalom életének minden változására, a nemzetközi fejleményekre, és sikeresen oldott meg minden ebből következő problémát. Segítséget nyújtott a kommunista pártoknak és az egész nemzetközi forradalmi munkásmozgalomnak bonyolult helyzetükből adódó kérdések megoldásához, a helyes út kereséséhez és a nehézségek leküzdéséhez. Ezért a Szovjetunió Kommunista Pártját joggal mondjuk a nemzetközi forradalmi mozgalom élcsapatának, legtapasztaltabb osztagának. Csehszlovákia Kommunista Pártja büszke arra, hogy egész történetében egyetlen példa sem akad arra, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja iránt való viszonyában megingás következett volna be, vagy esetleg olyan irányzatok kerekedtek volna felül, amelyek jobboldali, vagy baloldali elhajló pozíciókból kiindulva kétségbe akarták volna vonni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom útjának helyességét pártunk számSra. Ennek következtében pártunkban sohasem volt helyük a hoszszadalmas frakciós vitáknak, mivel a párt sorainak akciós egységére irányuló igyekezet mindig a Szovjetunió Kommunista Pártja tapasztalatait tevékenyen kihasználva nyilvánult meg. A leninizmus elsajátításáért és az opportunista csökevények ellen vívott harc nem volt könnyű. Sok éles küzdelmet kellett megvívni, hogy pártunk politikájában győzelemre vigyük és érvényre juttassuk a leninista elveket. A párt következetesen leszámolt azokkal, akik tevékenységükkel megbénították a tömegek között végzett eleven politikai munkát, és ezzel aláásták a párt cselekvő képességét. így például az 1928 —1929-es években a párt határozottan leszámol Jílek, Bolen és mások pártellenes likvidátor csoportjával. A likvidátorok elleni harcot megnehezítette az a körülmény, hogy a szociáldemokráciából a kommunista pártba valő átmenet még ri'em szabadította meg a párt minden tagját és funkcionáriusát a helytelen nézetek csökevényeitől. Nem voltak mentesek tőlük pártunk neves képviselői sem, akik harcoltak a szociáldemokrácia opportunizmusa és jobboldalisága ellen, s akik ott álltak pártunk bölcsőjénél és nagy érdemeket szereztek megalapításánál, mint például Bohumír Šmeral és Antonín Zápotocký elvtársak. A bolsevizálódás folyamata a CSKP V. kongresszusával érte el tetőpontját 1929-ben, amikor a párt élére a gottwaldi vezetőség került. Döntő csapásokat mértek az opportunista jobboldali és szektás irányzatokra, s e kongresszus határozatainak végrehajtásával a forradalmi munkában megteremtették a párt további sikereinek előfeltételeit. A párt politikájában és életében biztosították a leninizmus győzelmét, s a párt szilárd, rendíthetetlen alapokra támaszkodhatott. A V. pártkongresszuson Gottwald elvtárs elemezte annak a harcnak a feltételeit és formáit, amelyet pártunk és a munkásosztály vív a hatalomért. Annak alapján, hogy viszonyainkban következetesen érvényesítette a marxizmus leninizmust, tisztázódott hazánkban a proletárforradalom számos elméleti és gyakorlati kérdése. Előtérbe került a párt célkitűzése, amelyet Gottwald elvtárs zárószavában a következőképpen szövegezett meg: „... amennyiben a párt e kongresszus határozatainak értelmében halad tovább útján, úgy tántoríthatatlanul tovább folytatja az ellenséggel vívott osztályharc útját, tovább megy előre a társadalmi forradalom, a proletárdiktatúra útján." A forradalmi vonal győzelme az V. pártkongresszuson jeladásul szolgált a likvidátorok csoportjának, hogy fellépjenek a párt ellen, a párt bolsevik vezetősége ellen. A pártból kizárták a likvidátorok csoportját, amelyben 29 képviselő és szenátor és több más, a politikai, a szakszervezetek és a kulturális munka vonalán tevékenykedő funkcionárius volt. Ezt az alkalmat megragadta a burzsoázia is, amely igyekezett további csapásokat mérni pártunkra. A párt ellen irányuló támadásaiban attól sem riadt vissza, hogy a rendőrök gumibotját, a csendőrök karabélyát vesse harcba és a kommunistákra sokéves börtönbüntetéseket mérjen ki. Ugyanakkor nemcsak hirdette, de maga is hitte, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja felbomlóban van és megsemmisül. Kommunista pártunk azonban nem vesztette el a munkásosztály soraiban elfoglalt pozícióit. Ezt egyaránt megmutatták a választások és azok a későbbi harcok, amelyeket a munkásosztály és a többi dolgozók jogaiért , vívtunk. Csehszlovákia Kommunista Pártjának V. kongresszusa valóban határkő a pártnak és Csehszlovákia dolgozó népének életében. Beteljesedett az a közel egy évtizedes folyamat. melynek során a párt felkészült krra, hogy minden fronton támadásba induljon a győzelemért. Az egész párt átalakult, átszerveződött, minden részében alárendelte magát a politikai hatalom megszerzéséért vívott harcnak, amely munkája minden területén határozottan előtérbe került. Hangsúlyozni kell, hogy a párt bolsevizálódásának folyamata, amely 1929-ben indult meg, a párt egész fejlődése szempontjából mindmáig alapvető fontosságú. Vegyük például a bolsevizálódás egyik legfontosabb alapelvét, a párt üzemi szervezeteinek megalakítását és azt, hogy a pártmunka legfontosabb részének minősítették a gyárakban végzett munkát. E lenini elv következetes érvényesítése a pártmunkában egyenesen kulcsfontosságú volt abból a szempontból, hogy a munkásosztály többségét megnyerjük a párt politikájának, a munkásosztály hatalmáért vívott harcnak. Az üzemi pártszervezeteknek döntő fontosságú szerep jutott az illegális pártmunkában a fasizmus elleni harc idején, döntő részük volt 1948. februárjában a reakció leverésében és döntő részük van ma is a szocializmus építésében és a szocialista társadalom fejlesztésében, mindazokban a sikerekben, amelyeket iparunk sokoldalú felvirágoztatásában elértünk és elérünk, abban, hogy a munkások és más üzemi dolgozók egyre szélesebb körben vesznek részt a gazdaság és az állam ügyeinek irányításában. Következetesen harcolni azért, hogy a proletariátus megszerezze a politikai hatalmat, azt jelentette, hogy alkotó módon érvényesítsük azt a lenini eszmét, amely szerint a proletariátus a politikai hatalmat nem szerezheti meg a forradalmi osztály egy csoportja elszigetelt kezdeményezésének, hanem csupán a tömegek hatalmas és széleskörű mozgalmának eredményeként. Lenin harca a szektás kalandorság és az opportunista kishitűség és megalkuvás ellen fontos okulással szolgált pártunk számára is abban a harcban, amelyet a burzsoáziával vívott. Pártunk 40 esztendős küzdelmei hiánytalanul igazolták, hogy a szocialista forradalom sikeres véghezvitele és győzelmének biztosítása csak akkor lehetséges, ha a párt eszmeileg és szervezetileg szilárd, munkásságában a demokratikus centralizmus és a párton belüli demokrácia elveit érvényesíti, minden ízében. lenini életet él. Csakis ekkor állhat a párt a munkásosztály és az egész dolgozó nép élén. Tapasztalataink teljes mértékoen bizonyítják, hegy a forradalom győzelemre vitele és a szocializmus építésével kapcsolatos kérdések sikeres megoldása csakis akkor lehetséges, ha a kommunista párt megnyeri politikájának a munkásosztályt, a dolgozók teljes többségét, ha tehát a hatalomért vívott harc egyben harc a tömegekért, a tömegek vezetéséért is. Pártunk megalakulásától kezdve tömegpárt volt, s a dolgozókká! iiszszekapcsolták a munkásosztály hatalmas szervezetei is. A néphez fűződő kapcsolatait a tömegek oizalmáért vívott mindennapos harcban szilárdította, fáradhatatlanul küzdött azért, hogy megszabadítsa a dolgozókat a burzsoázia befolyásától. Kommunista pártunknak a társadalomban elfoglalt vezető szerepe annak a sokesztendős igyekezetnek és fáradhatatlan munkának az eredménye, amelyet a kommunisták folytattak a dolgozó nép érdekeiért, kifejezésre jut benne a kommunisták mérhetetlen hazafisága, amelynek oly nagyszerű tanújelét adták a megszállók ellen vívott nemzeti szabadságharcban. Pártunk mindig érvényesítette a dolgozók Vezetésének bolsevik módszereit, amelyeket érvényre juttatott a dolgozók passzivitásáról hirdetett opportunista nézetekkel és az itt-ott fellépő maradi hangulatokkal szemben. Emlékezetes, mily nagyarányú népi mozgalmak kezdeményezője és szervezője volt Csehszlovákia Kommunista Pártja. Egyikük volt az a határozott és elszánt küzdelem, amelyet a párt a gazdasági világválság idején, a harmincas években folytatott a munkások és az egész dolgozó nép mindennapi érdekeiért és követeléseiért. Az akkoriban a párt kitűzte jelszavak: „Egy ember se maradjon munka nélkül, egy fillért sem adunk a bérünkből!", „Fizessenek a gazdagok!", „Munkát, földet, kenyeret!", „Egység, harc, győzelem!", - érthetőn és meggyőzőn juttatták kifejezésre a dolgozók szükségleteit, harci riadót jelentettek, amely a párt zászlaja alatt tömörítette a munkásosztályt és a többi dolgozót. Bár a párt a harmincas években különösen nehéz körülmények között dolgozott, működését a burzsoázia lehetetlenné tette, számos funkcionáriusát bebörtönözték, mégis megszervezte a munkanélküliek széleskörű mozgalmát, harcolt a munkások jogainak megnyirbálása, a dolgozók munka- és életfeltételeinek minden további rosszabbodása ellen. Emlékezzünk vissza az olyan jelentős harcokra, amilyen például az 1932. évi mosti sztrájk, és a gazdasági válság idején szervezett sztrájkmozgalom volt. A félillegalitás e nehéz időszakában, főleg az 1932 — 1934-es években a párt a tömegek élén állt. harcba vitte őket a tőkés rend ellen. Mindeme mozgalmakat úgy szervezték és vezették, hogy magukban viselték a hatalomért való küzdelem csíráját, a kapitalizmus végleges megdöntésére irányuló igyekezet láncszemei voltak. A hatalomért vívott harcban a munkásosztály fontos szövetségese lett a dolgozó parasztság Is, amelynek igazságos követeléseiért a párt (Folytatás a 3. oldalon) ÜJ SZÖ 2 * 1961. május 14.