Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-14 / 133. szám, vasárnap

(Folytatás a 2. oldalról)' mindig síkra szállt A parasztkér­dés megoldásában a Szovjetunió Kommunista Pártjának gazdag ta­pasztalataiból indultunk ki, amelye­ket Lenin foglalt össze és általáno­sított. Támogattuk a dolgozó pa­rasztok harcát, amelyet a földért, a nyomor ellen folytattak, s lépésről lépésre, céltudatosan megteremtet­tük a munkások és a parasztok szi­lárd szövetségének feltételeit, hisz ez a tőkések fölött aratandó győze­lem döntő fontosságú feltétele volt. Számos nagyarányú akcióban, Szlová­kia és Csehország területén egy­aránt kifejezésre jutott, hogy a munkásosztály támogatja a parasztok Igazságos követeléseit. A hatalomért vívott harcban a pártnak helyesen meg kellett olda­nia a nemzetiségi kérdést Is, amely Csehszlovákiában különösen égető probléma volt. Pártunk internaciona­lista jellege már magában véve ki­fejezésre juttatta céltudatos prog­ramját, hogy a nemzetiségi kérdést a leninizmus alapján, valamennyi nemzetiségi dolgozó önrendelkezési jogának és testvéri együttműködé­sének szellemében kívánjuk meg­oldani. A kommunista párt határo­zottan elutasította az úgynevezett csehszlovakizmus elméletét, amellyel a cseh burzsoázia igyekezett lep­lezni Szlovákia kizsákmányolását és nemzeti elnyomását. Helyes és elvi nemzetiségi politikánkat bizonyítot­ta, hogy hosszú éveken át tántorít­hatatlanul Szlovákia felvirágoztatá­sára törekedtünk, ez szembetűnő ki­fejezést nyert Szlovákia gazdasági, társadalmi és kulturális felvirágoz­tatásának tervében, amelyet 1937­ben fogadtak el a párt Banská Byst­rica-i konferenciáján. Azokban az években, amikor Eu­rópát a fasizmus és a háborús ve­szély fenyegette, a Csehszlovák Köz­társaság is közvetlenül veszélyezte­tett helyzetbe került. Erősödtek a hazai burzsoázia fasiszta törekvései és közvetlen szomszédságunkban, a náci Németországban terveket ko­vácsoltak Csehszlovákia megsemmi­sítésére. A csehszlovákiai burzsoá­zia féltette profitját és osztályér­dekeiért elárulta nemzeteink érde­keit, eladta a nép szabadságát és a köztársaság függetlenségét. Pártunk harcolt a demokrácia megmentéséért, a nácik henlelnista ötödik hadoszlopa ellen, az agrár párt ellen, a szlovákiai kléro-fasisz­ta erők ellen. A párt következetes fasisztaellenes harca meghozta gyü­mölcsét. A harmincas évek válasz­tásai során, a köztársasági elnök választásakor meghiúsítottuk a fa­sizmus hatalomra juttatására Irá­nyuló kísérleteket. A fasisztáknak nem sikerült győzniük, s ez a fa­siszta-ellenes népi mozgalom hatá­rozott fellépésének volt köszönhető. Pártunk érdeme, hogy az egész nép széleskörű mozgósításának politikája következtében a fasizmus a cseh nép soraiban sohasem öltött nagyobb méreteket és kezdeti akcióit tönk­reverték. Pártunk büszkén vallja és hirdeti, hogy képes volt széleskörű népi mozgalmat szervezni, amely ki­terjedt nemcsak a városokra, hanem a falvakra is, s e mozgalom nyomá­sával sikerült rákényszeríteni a csehszlovák kormányt, hogy 1935-ben szövetségi szerződést kössön a Szov­jetunióval. Dolgozóink e vágyai nem­csak abból eredtek, hogy társadalmi osztályként rokonszenvvel viseltet­tek a Szovjetunió iránt és hittek benne, hanem -azokból a mélyen gyö­keredző történelmi hagyományokból is, amelyek megteremtették a cse­hek és a szlovákok testvéri barát­ságát a Szovjetunió nemzetei' iránt. Csehszlovákia egész népe előtt fel­merült a kérdés: visszaverhetjük-e a fasiszta veszélyt, megakadályoz­hatjuk-e a háborút, megvédhetjük-e szabadságunkat és függetlenségün­ket? Csehszlovákia Kommunista Pártja VII. kongresszusán követke­zetesen kidolgozta a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusának politikai irányvonalát és érvényre juttatta a széleskörű népfront poli­tikáját a köztársaság megvédésének jelszavával. A VII. pártkongresszus megmutatta, hogy szabadságunkat csak akkor védhetjük meg, a fasiz­musnak csak akkor állhatjuk útját, ha minden fasiszta ellenes erő össze­fog. Csehszlovákia Kommunista Párt­ja volt az egyetlen, amely követke­zetesen fellépett a demokrácia meg­védéséért. a Csehszlovák Köztársa­ság megmentéséért. A kommunisták lettek a demokratikus és hazafias erők egyedüli következetes képvise­lői. A párt szervezte meg a fasisz­ta ellenes mozgalmat, a oárt hívott fel mindpn demokratikus erőt az összefogásra. A párt vezetésével ala­kult meg a munkások, parasztok, és az értelmiség széleskörű hazafias frontja. Ez a harc tette lehetővé pár­tunknak. hogy fokozatosan az ország valamennyi haladó állampolgárának élére álljon. A Kommunista Intern acio nálé VII. kongresszusán elfogadott elvek kö­vetkezetes kidolgozása és érvénye­sítése a párt politikájában, a demok­rácia és a köztársaság megvédéséért, a népért való igazi demokráciáért, az ország népi védelméért folvtatott harcban nagy jelentőségű volt oly értelemben is, hogy meghatározta stratégiánkat és taktikánkat a kö­vetkező időszakban, a nemzeti és demokratikus forradalomban, vala­mint szocialista forradalommá való fejlődésében. A pártnak a VII. kong­resszus után követett politikájában a későbbi Nemzeti Front politikájá­nak csiráját kell látnunk, azét a politikáét, amely viszonyainkban tel­jesen helyesnek bizonyult és a szo­cializmushoz vivő győztes utunk egyik fontos feltétele volt. Csehszlovákia Kommunista Pártja volt az egyetlen, amely a dolgozó népnek a köztársaság megvédésére irányuló rendkívül erős vágyát, forró hazafiságát képviselte. Történelmünk­ben kitörülhetetlen betűkkel szere­pel az a tény, hogy a mi pártunk volt az egyetlen, amely népi honvé­delemre törekedett és olvan demok­ratikus intézkedések végrehajtását szorgalmazta, amelyek lehetővé ten­nék a nép akaratának megnyilvánu­lását, a valóban forradalmi honvéde­lem biztosítását. Ebben az időben már nem volt kétes, hogy pártunk az ország valamennyi hazafias ere­jének tényleges vezére. Többek kö­zött ezt igazolták a párt nagy vá­lasztási sikerei 1938-ban. Mindez arról tanúskodott, hogy pártunk már olyan politikai erővé érett, amely a legbonyolultabb hely­zetben is képes a munkásosztály önálló politikáját folytatni. Vagyis olyan politikát, amelyet a dolgozók széles tömegei megértenek, legsajá­tabb érdekeik kifejezőjét látják ben­ne, és amely a munkásosztálynak szövetségeseket biztosit a burzsoá­ziával vívott döntő harcban. A csehszlovákiai burzsoázia félt a nép mozgalmától és ellenállás nélkül elfogadta a gyalázatos müncheni egyezményt. Hogy mily óriási erőt képviselt akkor a nép mozgalma, amely elítélte a burzsoázia árulását, azt az a tény is bizonyltja, hogy még a burzsoá politikusok sem tagadhat­ták meg. Az agrárpárt brnői titkára ebben az időben a következőket je­lentette Berannak: „A titkárság nemcsak informátorai révén, hanem közvetlenül a kato­náktól nyert értesülések alapján is meggyőződött arról, hogy az általá­nos véleménv szerint mindennek az agrárpártiak az okai. Szinte minde­nütt azt beszélik, nyilvánosan kia­bálják, hogy agyon kell lőni Beran képviselőt, a párt elnökét és Stou­palt, akik a legnagyobb hazaárulók. Ezt mondják a határokon álló kato­nák, ezt mondják a mozgósítás al­kalmával behívott tartalékosok, akik­nek ma fegyver van a kezükben. A kommunisták viszont nyilvánosan azt hangoztatják, hogy Oroszország nem árult és nem árul el bennünket, s hogv a kormánv csak azért tett engedményeket, mert az agrárpár­tiak így akarták." Pártunk és nemzeteink történeté­ben megcáfolhatatlan tény marad, hogv 1938-ban dolgozóink milliói a Szovjetunióval való szövetségünkben látták a terjeszkedő hitlerista fasiz­mussal szemben biztonságunk zálo­gát, s megszilárdult rendíthetetlen hitiik a Szovjetunióban, amely kész volt teljes következetességgel telje­síteni szövptségi kötelezettségeit, segélynvúitását azonban lehetetlenné tettp az a nvllt árulás, amelyet a csehszlovák burzsoá kormány köve­tett el Beneš-sel az élén. Minden időkre történelmi tény marad, hogy a nyugati nagyhatalmak szovjet-el­lenes imperialista céljaink érdekében felbontották Csehszlovákiával kötött szövetségi szerződéseiket, és a köz­társaságot kiszolgáltatták Hitlernek. Csehszlovákia Kommunista Pártja nem kapitulált, s a párt munkája egy pillanatra sem szünetelt a fa­siszta megszállás idején. A kommu­nisták következetesen helytálltak a nemzeti szabadságmozgalom élén. A fasiszta megszállók ellen vívott földalatti harcot céltudatosan irányí­totta a Gestapo akciói után ismétel­ten újjászervezett illegális Központi Bizottság, amely kapcsolatban állt a moszkvai pártvezetőséggel. Nagysze­rű volt a kommunisták hősiessége. Tízezer számra áldozták életüket a megszállókkal vívott elkeseredett harcban. E percekben azokra az elv­társakra emlékezünk, akiket a párt nevelt és akik félelmet nem ismerve küzdöttek a nemzeti szabadságharc minden frontján idehaza és a hatá­rokon túl. Noha a párt a megszállás alatt sok veszteséget szenvedett, mindig elég ereje volt ahhoz, hogy kibővítse szervezetét. Ezer és ezer új elszánt fasisztaellenes harcos lé­pett a pártba abban a meggyőződés­ben, hogy csakis a kommunista párt küzd következetesen az ország sza­badságáért. Ebben az időben a párt volt az egyetlen szervezett erő, amely vezette a népet. Azért volt így, mert egybeforrt a munkásosztállyal, amely az ellenállási harc fő erejét jelentette. A nemzeti szabadságharc egyre erősödött, sokasodtak a harcosok so­rai, a harc az egész nép mozgalmá­vá szélesedett. Ez a harc a Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának nagy érdeme volt, s ezt népünk soha nem feledi. Szervezeteink, a kommunisták ne­héz harcot vívtak az illegalitásban, koncentrációs táborokban, börtönök­ben, partizánosztagokban és külföldi katonai alakulatokban. A párt vezette harci elszántság jutott kifejezésre a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a prágai nép felkelésében, amely győz­tesen zárta le a fasiszta megszállók ellen folytatott felszabadító harcot. Miután hazánkat felszabadította a dicső szovjet hadsereg, amelynek oroszlánrésze volt a fasiszta hitle­rista Németország tönkreverésében, dolgozóink a népi demokratikus ál­lamrend, a košicei kormányprogram mellett döntöttek, amelyet pártunk dolgozott ki s az egész Nemzeti Front elfogadott. A párt. amelyet kö­vetkezetesen támogatott a munkás­osztály és a többi dolgozók zöme, keresztülvitte a kulcsiparágak, ban­kok és bányák államosítását, az el­lenségek és árulók földbirtokainak elkobzását és megteremtette a hata­lom valóban népi szerveit — a nemzeti bizottságokat. Ezek a nagy politikai és gazdasági változások egyben a munkásosztály hatalomra­lépését jelentették. A munkásosztály, élén a kommu­nista párttal a társadalom döntő ere­jévé válik. A munkásosztály hata­lomra lépése és a szocialista átala­kulások fokozatos végrehajtása tör­ténelmi határkő, amely nemzeteink életében új korszak kezdetét jelenti, amelyben végre megvalósulnak a dolgozó nép vágyai. A nép lesz az ország igazi ura, egyre határozottab­ban kirajzolódnak előtte az új tár­sadalmi rend építésének lehetőségei. A szocializmus javára világszerte bekövetkezett jelentős változások és a párt helyes politikája megterem­tették annak lehetőségét, hogy ná­lunk békés úton fejlesszük tovább a nemzeti demokratikus forradalmat szocialista forradalommá, békés, de következetesen forradalmi úton old­juk meg végérvényesen a szocialista forradalom alapvető kérdését, a munkásosztály hatalomra jutását. Pártunk sikeresen kihasználta ezt a lehetőséget. Politikájának megnyer­te a dolgozók többségét. A kommu­nisták programja széleskörű népi mozgalom programja lett. A kétéves terv teljesítéséért, a földreformért, a milliomosok megadóztatásáért, a további államosításért folytatott harc minden dolgozó ügye lett. A bur­zsoázia és politikai képviselői lépés­ről lépésre meghátrálni kényszerül­tek a dolgozók döntő többségének akarata előtt. A Párt a nép széles rétegeit mozgósította e követelések érvényesítéséért, s nyomásuk a töb­bi politikai pártban is éreztette hV tását. Pártunk e mozgalomban kö­vetkezetesen érvényesítette azt az elvet, hogy a hatalom egyetlen for­rása a nép s mindig arra törekedett, hogy a nép ereje és akarata érvé­nyesüljön. A burzsoázia e folyamat­ban demokráciellenes és nemzet­ellenes tényezőnek bizonyult, s en­nek szinte törvényszerű következmé­nye volt, hogy 1948 februárjában teljesen elszigetelődött a néptől. A februári győzelem, amelyet a nép aratott a reakció fölött, nagy tör­ténelmi fordulópontot jelent nemze­teink életében. A többi pártban lévő népellenes erők azt a taktikát kezd­ték követni, hogy feladták a meg­állapodott košicei kormányprogra­mot, provokatív módon lehetetlenné akarták tenni a kormány és az álla­mi szervek munkáját. Mindez arról tanúskodott, hogy elkerülhetetlen az összecsapás, amelyet az országban lévő reakciós erők robbantanak ki azzal a céllal, hogy eltávolítsák a kommunistákat a kormányból. Csak­is a kommunisták álltak szilárdan a košicei kormányprogram bázisán, csakis ők igyekeztek tovább fejlesz­teni a nemzeti és demokratikus for­radalom vívmányait. Eltávolításukkal a kormányból a burzsoázia szabaddá akarta tenni az utat a kapitalizmus újbóli hatalomra juttatásához köztár­saságunkban, hogy országunkat ismét a nyugati imperialisták függvényévé tegye. A reakció azonban elszámítot­ta magát. A munkásosztály pártunk vezetésével 19^8 februárjában tönk­rezúzta a reakciót és ezzel végleg szabaddá tette az utat a szocialista rend építéséhez. Országunkban be­igazolódott Lenin közismert megál­lapítása, amely szerint „a tőkés rendből a kommunizmusba vivő át­menet számtalan és sokféle politikai formát hoz létre, a lényeg azonban múlhatatlanul egy marad: a prole­tárdiktatúra". Szocialista államunk a munkások és a parasztok forradalmi akaratá­ból született meg, alapját ez osztá­lyok szövetsége teszi, amely politi­kailag a Nemzeti Frontban jut kife­jezésre. Pártunk mindig tudatában volt annak, hogy a szocialista állam ere­je a nép politikai egységében, a néphez fűződő kapcsolatában rejlik. A dolgozók növekvő politikai aktivi­tása, a párt és a nép egysége az ál­lam erejének és demokratikus jelle­gének mércéje. A népi demokrácia a szocialista országépítés megvalósí­tásának fontos eszköze lett. Pártunk Központi Bizottságának, s nevezetesen Klement Gottwald elv­társnak és bölcs vezetésének nagy érdeme, hogy 1945 májusától 1948 februárjáig a párt maga is felké­szült, s ugyanakkor előkészítette a munkásosztályt és országunk haladó erőit a reakcióval való összecsapás­ra. Gottwald elvtárs határozottsága éppen 1948 februári napjaiban nyil­vánult meg, amikor a reakció táma­dását a párt s a munkásosztály ha­tározott fellépése tönkre zúzta. E bölcs és határozott politikai veze­téssel Gottwald elvtárs minden idők­re beírta nevét Csehszlovákia Kom­munista Pártjának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak a törté­netébe. A kommunista párt vezette dol­gozók februári győzelme végleg el­döntötte, kié legyen országunkban a politikai hatalom, s egyben kié (Folytatás a 4. oldalon) A prágai Vár Spanyol-termében tartotta ünnepi ülését pártunk Központi Bizottsága. Jobboldali képünkön Antonín Novotný elvtárs melegen üdvözli Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársat, a szovjet pártküldöttség vezetőjét. Baloldali képünkön Antonín Novotný elvtárs ünnepi beszédét mondja. (Képtávirón érkezett felvételek) ÜJ SZŐ 3 * 1961. május 14,

Next

/
Thumbnails
Contents