Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-01 / 120. szám, hétfő

A MELNlKI HÖERÖMÜ építői április 24-én megkezdték a negyedik energetikai rendszer berendezéseinek próbaüzemeltetését. A szép eredmény főleg a plzeni V. I. Lenin Művek szerelőinek köszönhető, akik a 40 méter magas kazánt és a több kilométernyi csőberendezést magában foglaló kolosszust négy hónap alatt szerelték egybe. Ez a teljesítmény hazánkban egyedülálló. - Képünkön: a ČKD Stalingrád üzemben gyártott elektrotechnikai berendezés fő részének — a transzformátornak szállításán. (B. Krejčí - ČTK felvétele) A szabadság zászlaja alatt évre harcosabbak csavarni kezükből a vörös zászlót, nem csattant fejükön, Harsogott, zúgott az utca, a vállukon a kard fényes lapja, házak visszhangozták a mun- hátukon a gumibot, nem takások és a parasztok himnu- posták soraikban csendőrlovak szát: „Fel fel, ti rabjai a föld- patái. Huszonnégy május 1-én nek, fel fel te éhes proletár". álmodott erről - s végre Az útvonal két oldalán a me- megérte. netet sok járó-kelő kísérte. Az Szoldán elvtárs, aki hatodik emberek rokonszenvvel nézték évtizedét tapossa, mint az üzea felvonulást, többen beálltak m

i pártszervezet elnöke maga közéjük. A burzsujok megret- kör

é ayűjti a fiatalokat, szatenve húzódtak a kapuk alá. A vaiban megelevenednek a regi művesseaéd "ott volt" vártunk tömegek élén haladó ifjúmun- '

n

aÍ

u

s elsejék, melyeken nyolc muvessegea ott volt partum * %,

nldňn elv órú

s munkaidőt, munkát, kebolcsojenel, ott volt az első ^sok,^ kojom^SMdan elv_ ^ szabadságof köv

e. t ék a Szovjetuniót, az első tf

te

k; Bf

szé

l azokról a május szocialista országot. Az utcák els

eiekrol amelyeket tarsaival sarkain posztoló csendőrök egyut

t ^ alatt to

l!°"\ mer

t a csendorok a munkasok veNé^y évtized nagy idő, w év

r°

l ennyi év alatt a feledés hullá- lettek, mai sokat elmosnak az emlékezet omló partjából. Annak azonban, aki szemtanúja, szervezője volt pártunk megalapításának, mint Szoldán Ernő, a Želiezovcei Állami gazdaság gépjavítóműhelye pártalapszervezetének elnöke, annak az emlékezetében mélyen belevésődtek a rendkívüli élmények. Szoldán elvtárs, az egykori köés a többi kommunista május elsejei tüntetéseken. — Megvallom őszintén, bár szervezett munkás voltam, sok J

Uskatussal ""hadonászó, mindent nem ertetfem még akkor. Egy idősebb munkás azonban felvilágosított, még ma is emlékszem szavaira, amikor a világ sarkait kiforgató eseményről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról beszélt: Május elseje volt. Tüntettünk. A kommunista vezetők világosan, egyszerűen beszéltek. Megmagyarázták, hogyan kell véget vetni a nyomornak, a kizsákmányolásnak, kenyeret, munkát adni a dolgozóknak. Szociáldemokraták is szónokoltak a gyűlésen, de akkor még azt sem tudtam, kicsodák, és nem értettem mit szett ordítással álltak eléjük, de a lelkes tömeg elsodorta őket, és tovább menetelt. A tömeg még jobban éltette a Szovjetuniót. A gazdagok házetőit a legtöbbször elfogták április 28-án és csak május 3-án vagy 4-én éngedték újra szabadon, hogy megakadályozzák őket a tüntetés szervezésében. Arról is beszél, milyen zainak ablakaiból ijedt arcok md most h megérték a u „ \,T

] - T a .f' szabadság korát. .Milyen jó a csukott ablakszarnyak csatto- mai fiatalokna

k, f rrwgiákón, gasa hallatszott. A cseh, szlo- maguknak dolgoznak, egészsévaK magyar és német bur- ge

s i

akásokba

n laknak, rádió zsoazia csendorlegényei sok- és teXevizor m

eu

ett szórakozszor brutális dühvel vetettek nak A

z államtól új iskolákat magukat a tüntetőkre, de ők é

s művelődési otthont kaptak, különösen a fiatalok kisiklottak s az utakon annyi a motora csendörök kezéből és har- kerékpár, hogy az 'emberek már sany kiáltásuk tovább hang- elfelejtenek ' gyalog járni... zott az utcákon. „Le a burzsoáziávaV., Éljen a proletár . Valóban megváltozott akarnak. Amikor a munkások forradalom!" Es tovább vonul- körülöttünk a világ, mintha és a parasztok lezavarták őket az emelvényről, az egyik barátom megmagyarázta, ezek tovább védik a burzsoáziát, megbontják a dolgozók összefogását. Szoldán elvtárs mondta azt is, hogy a želiezovcei kommunistáknak nagy szerepük volt abban, hogy a falvakban megerősödtek a kommunisták sorai, a földnélküli parasztok, s a kis- és középparasztok a párt szavát kötak a vörös zászló, a szabadság nem tizenhat, hanem száz év lobogója alatt... teí

t volna el a felszabadulás Eljött a nap, beköszön- f

f,

a' és valljuk be sokszor emtött ezerkilencszáznegyvenöt, lekezelünk is ugy eltemette mar Csehszlovákia Kommunista ezeket a régi küzdelmeket, Pártja tagjainak, a felkelők mintha száz évvel ezelőtt tőrei- és szovjet hősök vérével meg- téntek volna. Nem árt néha váltott tavasza. Szoldán elvtárs visszaemlékezni a nyomorúságugyan megöregedett, Masaryk, ra< Q uasaryk és Horthy-világ Beneš, később Horthy országa- ^ ^ q ban sok bortoncellaval mégis- . . merkedett, de szívéből semmi elsejei tuntetesekre^ sem olthatta ki a reményt. Tenyerébe mélyen bevágott a zászlórúd, és mégsem érezte ERDÖS1 EDE így segítenek a brOZIlÓÍ IllUnkáSOk iiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiinii A' munkában úgy elmerültek, hogy észre sem veszik a látogatót. Szó nélkül dolgoznak. Mert minden szakmának megvan a maga sajátossága. A kőműves, vagy a szabó, az beszélgethet munka közben. Semmi sem zavarja. De a hídépítő, vagy a hajószerelő — a vasasok — évek során megszokják, hogy az acéllemezek kongása, a hegesztőpisztolyok csattogása közben nehezen értenének szót. A breznői hídgyár udvarán ottjártamkor csend honolt. Nem darukat, vagy hídszerkezeteket szerelnek ma egybe. Vasárnap délelőtt van, a Strmeň-brigád egy közönséges burgonyaszedőgépen munkálkodik. — Jankó, hiszen az eredeti rajzon ez másképpen, — nézd, így volt — szól Bedrich Štefan a mellete kalapáló fiúhoz. A Jankónak szólított szerelő megnézi a rajzot, az új alkatrészt odailleszti helyére, aztán csak enrtyit mond: — Barátom, egyszer kiviszlek krumplit szedni, akkor majd meglátod, hogy a breznői földbe sohasem túl erős a gép. Láttad volna tavaly! Megjött a puha, csallóközi földbe tervezett burgonyakombájn, egy ideig kitűnően dolgozott, hanem azután az egyik dűlőben, ahol egymás hegyén-hátán vannak a földből csak itt-ott kibújt sziklák, az első tíz méteren felmondta a szolgálatot. Sehol az országban nincs ilyen határ, mint a mienk. De ha én ezt a gépet most megcsinálom, nem lfj^ a határban olyan föld, mely kifogna rajta. O

ten vannak a, csoportban. A hatodik meg inkább csak figyeli a vasasokat, mert ő nem ebbe a brigádba tartozik. Ő a mezei csoport vezetője a szövetkezetben. A Strmeň-brigádban korban és nemzetiségben is különböznek a tagok. Mert például Bedŕich Štefan, a fiatal — alig húsz éves — fiú, ahogy a neve is mutatja, cseh nemzetiségű. A többiek pedig — 17 éves kortól egészen 65-ig — idevalósiak, Közép-Szlovákiába. Hogy mi hozta őket össze a szocialista munkabrigádba, azt most ne firtassuk. Hanem a csoportvezető, a brigádon kívül álló kezd róluk beszélni. — Nem mondta nekik senki, hogy segítsenek a szövetkezetnek. De tavaly ott voltak az új burgonyakombájn kipróbálásánál. Látták, hogy a nehéz talaj miatt nem megy a munka. Nem szóltak semmit, csak most, valami két hete egy traktorral beállítottak a szövetkezet udvarára, utána akasztották a gépet és ide húzatták. A többit már maga is láthatja — mondja Mlynár Michal, a mezei csoport vezetője. Azt azonban még ma sem értem, arra vajon mi késztette a brigádot, hogy vasárnapjukat is a szövetkezetnek áldozzák. És még fizetést sem kérnek érte. A brigádvezető felel a kérdésre. '— A breznői szövetkezetben is ugyanaz a . helyzet, mint az ország sok más részén, ahol ipari üzemek létesültek a népi demokrácia éveiben: kevés a munkaerő. Ezen mi gyáriak M" eleinte brigádmunkával segítettünk, de csakhamar észrevettük, hogy gyökeres változást ezzel a segítséggel nem érhetünk el a szövetkezetben. A tagság háromnegyed részét az állattenyésztés foglalkoztatta. De miért? Mert az etetést és a takarmányelőkészítést mind kézzel végezték. A legelső mélyrehatóbb segítséget tervező mérnökeink nyújtották í. szövetkezetnek. Néhány látogatás után a ter-" vező csoport szocialista munkabrigádjának vezetője kész ajánlattal lepte meg a szövetkezet vezetőségét: Vállalják egy 1200 férőhelyes automatikus sertésetető tervrajzainak elkészítését. — Ez mind szép, szóltunk bele mi szövetkezetesek az eszmecserébe — mondja Mlynárik Michal —, hanem ezt az építkezést nem terveztük be arra az évre. Honnan vesszük az anyagot? Ki szereli fel azt a tömérdek berendezést? Honnan vesszük az ehhez szükséges pénzt? Ezek mind olyan kérdések voltak, melyek megoldása előtt a szövetkezet tagsága tanácstalanul állt. ost is, mintha meghívásra jöttek volna, újabb csoport — a szerelőcsarnok egyik szocialista munkabrigádja — jelentkezett: Ha akarjátok, mi felszereljük azt a sertésetetőt — mondta a brigádvezető. Meg az anyag miatt se fájjon a fejetek. Egy ilyen nagy hídgyárban a hulladék közt is akad annyi anyag, hogy elkészíthetjük belőle az etető szerkezetét. És elkészítették. Nemsokára már öt-hat emberrel — azokkal, akik az automatikus etető üzembeállítása után feleslegessé válnak az állattenyésztésben — megszaporodhat a mezei csoport. Strmeň elvtárs felemelkedik, elnéz a távolba, aztán az egyik hegyoldalra mutat: — Látja ott messze azt a traktort? Mint egy bogár mászik a hegyoldalban, de mászik, méghozzá fürgén. Majdnem > két évig nem tudták megjavítani. Mi megjavítottuk. Már ültetik a burgonyát, egy-két hónap múlva pedig itt az aratás, hát az aratógépeket is rendbe kell tennünk. A mi munkabrigádunk nem az egyedüli, mely ily módon segíti a szövetkezetet. A karbantartók csoportja például május elsejére ajándékkal lepi meg a szövetkezetet. Átadják a maguk készítette mozgó műhelyt, mert eddig a gépjavítás volt az egyik legnagyobb gond. Ha elromlott mondjuk az aratógép, akkor azt a hegyek közötti rossz utakon be kellett vontatni a műhelybe. Ezen a nyáron már a szövetkezet saját szakembere — mert azt is képeztünk ki itt a gyárban - javítja majd a gépeket. alamikor, nem is olyan régen, egyesek még azt állították, hogy itt, KözépSzlovákia hegyei között nincs jövője a szövetkezeti gazdálkodásnak. Régi mércével mértek ezek a próféták. Nem számoltak a munkásosztály szervező képességével, tudásával — segíteni akarásával. TÖTH MIHÁLY V

1 Örömtől sugárzó arccal lépett ki a vizsgázóteremből. Hogyisne, hisz kétévi fáradozását siker nyi baj koronázta. Most már nem lesz annyi gondja . .. Minden idejét a szövetkezetnek szentelheti majd ... Mert hát nem volt könnyű dolga. Naponta eljárni az iskolába, s közben az elnöki teendőket is elvégezni. Sokszor éjszaka sem hajtotta le a fejét. Igaz, a Tušická Nová Ves-i szövetkezet nem nagy. Mindössze 400 hektár hepe-hupás szántóföldön gazdálkodik az Ondava partján. Ám jóformán még gyerekcipőben járnak, hiszen csak 1958 őszén léptek a közös gazdálkodás útjára. A szülök a megmondhatói, hogy menyELKO ANDRAS TANUL van egy gyerekkel. Mint a legtöbb szövetkezetben, ők is óriási nehézségekkel kezdték. Teljesen hiányzott mindennemű gazdasági felszerelés. Az állattenyésztést nem tudták összpontosítani, mert egyáltalán nem állt rendelkezésükre gazdasági épület. A nehézségek, a sikertelenség hamar bizalmatlanságot szülhetnek. Az embereket meg kellett győzni, ha nem akarták, hogy megtörjön a közös gazdálkodásba vetett hitük. De hogyan? Javulást csak a nagyüzemi munkamódszerek bevezetése után lehetett várni. Most már ki vigye ezt keresztül? A szövetkezetben nem voltai v képzett szakemberek. Ekkor határozta el magát Elkon András, hogy beiratkozik a trebišovi Mezőgazdasági Mesteriskolába. Kezdetben fél(t. Vajon fogja-e birni a tanulást? Később azonban megnyugodott. A szövetkezet sorsa is helyes kerékvágásba zökkent. Most itt áll diplomával a kezében. Gondolatai messze-messze kalandoznak. Miként lehetne megnyerni a többi szövetkezeti tagot, főleg a fiatalokat a tanulásnak? Mert szép élet a földműves élet, bármennyire is húzódoznak tőle a fiatalok, ő bizony nem cserélne senkivel. PALÄGYI LAJOS vették s egységesen harcoltak nehézne

k[ Vonul

t"

ak a széle

s a földbirtokosok ellen, egyszer kocsiúton és körös-körül sehol több, másszor kevesebb siker- egy csendőr, aki oszlásra szőrei. A május elsejei tüntetések lítaná fel őket, aki ki akarná I 1FELSZARADT KÖNNYCSEPPEK A KÖZTÁRSASÁGI RENDDEL kitüntetett Július Slabej, hazánk egyik leghíresebb esztergályosa és újítója a piesoki gépgyárban dolgozik. Új munkamódszereit nem rejti véka alá, hanem tovább adja fiatalnak, idősebbnek egyaránt. Az üzemben nemrégiben megrendezett „Oj technika napjai" keretében is sokakkal megismertette új munkamódszerét egyszerű eljárással kiküszöbölte az esztergakés rezgését —, amivel háromszor nagyobb teljesítményt ér el. (F. Kocian - ČTK - felv.) Ezerkilencszázhuszonkilencet írtak... A pestvidéki királyi törvényszéki fogház egyik cellájában megcsikordult a zár ... Amikor a zömök, szélesvállú fogoly visszanyerte eszméletét, félig feltápászkodott, nekitámaszkodott a nyirkos falnak s véreres szeme belemerült a semmibe. A négy zord fal között sorrendet bontva peregtek az utóbbi napok, évek történéséi. A fogoly lelki szeme messzi tájakra összpontosult. ... egy városka körvonalai tisztulnak. A vár romjai már láthatók. A kép egyre t'isztább. Az egyik utcasarkon egy csontra aszott koldus görcsösen tartja foltozott kalapját. Pereg a kép... A zománcgyár kapuja előtt rongyos emberek ácsorognak. A munkanélküliek serege... a vörös Füleken. Újabb kép... az egyik műhely sarkában ifjúmunkások tanakodnak. Egy zömök suhanc hevesen magyaráz: — Az éhenhaláshoz sok — a megélhetéshez kevés! i mondja s kezét ökölbe szorítja. Ez a zömök ifjúmunkás Kókai József volt. A fogoly emlékszik rá, hogyne emlékeznék az ember saját magára. Ez azután történt, hogy visszatért Prágából, a kommunista ifjúmunkások kongresszusáról. S a kép tovább pereg ... A fogoly ismét magára ismer abban a zömök, lehorgasztott fejű munkásban, aki a zománcgyár kapuján jön ki. Meggyarapodott a munkanélküliek rongyos hada. - Takarodj, te gazember forradalmár! - üdvöltött rá az igazgató úr. A sors aztán kénye-kedve szerint dobálta, hol ide, hol oda. De a harcot nem adta fel, azért ül itt a királyi fogházban. Azért, mert munkát követelt a munkanélküliek hadának. Azért, mert két falat kenyeret akart adni gyermekének. A burzsujok ezt már sokallták s börtönbe vetették, hogy ne adhasson egy falatot sem. Sem ő, sem a többi száz ... ezer ... Azért ült a fogházban, mert mint kommunista teljesítette megbízatását a határon túl is. A kommunista sajtót terjesztette, az igaz szót hirdette —, azért csikordult rá a pestvidéki börtönzár... így teltek a napok, hónapok a négy börtönfal között. Kókai József tehetetlen volt, de szívében, lelkében ott volt harcostársai között. Hányszor megfordult agyában a kérdés, vajon mit csinálnak az elvtársak, hogyan folytatják a harcot? Gondolnak-e rá? S szeretett felesége, kislánya? Mi lehet velük? Éheznek... biztosan éheznek... Ilyenkor szeretett volna földöntúli erővel rendelkezni, hogy szétvesse a börtön falait. Az elvtársak, akikkel együtt dolgozott az üzemben gondoltak rá, s folytatták a harcot... * Az egyik koraőszi délutánon a gyárigazgató a községháza elé rendelte a munkásokat. Ez pedig azért rendeltetett el, hogy Slávik miniszter megtarthassa választási beszédét. A tömeg egybe is gyűlt, várta a minisztert. Kevesen sejtették, milyen lesz a választási gyűlés, de tudta valaki, s az ő révén többen: a kommunisták. Egy munkásruhába öltözött férfi közeledett a községháza ajtajához. Két csendőr állta útját. — Hová lesz? — mordultak a munkásra. — Villanyszerelő vagyok, valamit javítani kell. A „villanyszerelőt" erre beengedték.x A miniszter úr nemsokára megérkezett. Az üzemi zenekar és a tömeg parancsszóra éljenzett. A gyárigazgató — de nevezzük a nevén: Hulita úr buzgó beszédet mondott a miniszter tiszteletére. Lelkesen beszélt, mert hiszen a miniszter híve volt. Az üdvözlő beszéd után maga a miniszter emelkedett szólásra: — Polgártársnők, polgártársak ... A miniszter ennél a két szónál többet nem mondhatott. A kétemeletes községháza tetejéről villámként dördült a hang: — Elvtársnők, elvtársak! ÜJ SZÖ 10 * 1961. május 1.