Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-01 / 120. szám, hétfő

OJ KÉPET ÖLTÖTT A TÁJ zemianske kostoľany a hegyektől szegélyezett medencében mint várkapu zárja el a Nitta szűk völgyét. A látkép olyannak tűnik, mintha nyugat felől a strážovi hegyek egészen a falu vasútállomásáig merészkedtek volna, alig engedve helyet a tovarohanó folyó vizének, a néhány sínpárnak és a kanyargó országútnak. A hegysor a falun túl észak felé csak itt-ott képez völgyet, melyekbe az apró termékeny földtáblákat engedi beékelődni sötétzöld búza- vagy zsenge árpavetéseikkel. Szépsége miatt a természet igen fukarkodik a szántófölddel s a földművelőket szűk helyre szorítja. Bár nehezen, de megszokja az ember, ha a természet néha mostohán bánik vele. Hanem, hogy a „nemes" Kosztolányi és Tarnóczy családok még a természetnél is jobban kifosztották a földhözragadt népet, az ellenszenvet váltott ki benne. A most is jó állapotban levő volt kúriák jelzik, hogy sokáig élősködtek a faluban, tartották szolgaságban az embereket s maguk kiváltságban éltek a mesébe illő tájon. Äm az ódon épületek — ahogy a volt szolgák egyre többen vonultak a hegyekbe — kezdték tekintélyüket veszíteni s mióta a hős partizánok szobra helyet foglalt közöttük, egészen eltörpültek. Kosztolányi Anna, az utolsó sarj is kénytelen lemondani kiváltságairól s helyet adni az újnak. A FÖLD a hősök kezébe került s a volt kényurak helyett ma népünket szolgálja. A Tarnóczy-majorban Štanga Štefan sertésgondozó otthon érzi magát, bár elődjei mint szolgák várták a nemzetes úr parancsait. Az etető a csermelyekkel szabdalt domboldalon új lakba költöztette az állomáriyt s olyan hasznos munkát fejt ki közöttük, hogy párját ritkítja a járásban. Tavaly 150 százalékon felül, az idei első negyedben 125 százalékra teljesíti a szövetkezet a sertéshús eladását. A fiatal etető serényen forog a hízók körül, a kisebbeknek langyos moslékot készít, a nagyobbak önetetőkből habzsolják a darát. Senki sem mondhatja az etetőre, hogy nem gazdája az állománynak, hisz olyan tisztán tartja hajlékukat,hogy azok bárhol fekszenek is le horkolni, mindenhol lemosott helyre lelnek. Megvan érte a jutalom is. Štanga elvtárs naponta két munkaegységet szerez átlagosan, s egy-egy egységéért 1 kg búza és 1 liter tej is kijár. Gondolhatjuk, hogy a 26 koronás munkaegység értéke mellett mennyire eltörpül a Kosztolányiak és Tarnóczyak kommenciója. A KÖZÖS GAZDÁLKODÁS a jövőben még nagyobb jövedelemmel kecsegtet. Nagyobb hektárhozamokra számít a tagság, e erre meg is van a lehetőség. Tervbe vették az emberek, hogy a telepen rendet teremtenek. Az elfolyó trágyalevet a többtermelés szolgálatába állítják. Nagyobb tárolókat készítenek számára, hogy ne a patakokba folyjon, hanem ha szükség van rá, a földekre hordhassák. Emellett szóba került a termelés szakosítása is. Ugyanis évenként több vagon szemestakarmányhiány mutatkozik a szövetkezetben, ám a 313 hektáros gazdaság nem győzhet a sokfajta növényből eleget termelni. Fokozatosan áttérnek a gabonaneműek, a kukorica, a cukorrépa és a zöldség termesztésére. Ezzel elegendő takarmányra tesznek szert a sertésállomány számára, s az erősen iparosodó környéknek zöldségféléket adnak. A kökénybokrokkal, fűzfákkal övezett Nitra habjai versenyt futnak egymással. Búcsút intenek a Vtáčnik hegynek, hanem az állandó körforgás vissza-visszahozza őket s ilyenkor „megszemlélik" a tájat, a felettük keresztül-kasul ívelő magasfeszültségű vezetékeket, melyek a hegyek, a völgyek fölött húznak el s hirdetik az ember nagyságát. A folyó csörgedező habjai azon már nem „csodálkoznak", hogy a szűk völgy, egyre jobban benépesül, beépül s az otthonára lelt parasztság még így is jobban ellátja terményeivel dolgozóinkat, mint a volt szolganép. Benyus József. Az észak-morvaországi kerület építő vállalatai április közepéig a harmadik ötéves tervben előírt 76 210 lakásegységből már 2000 lakásegységet adtak át a lakásigényeknek. A kerület legnagyobb lakásépítő központja az Ostrava melletti Poruba. Képünk ennek egyik negyedét mutatja, melyet villamosjárat köt össze Ostraväval. (CTK - V. Švorčík - felvétele) A Farkastoroki vegyikombinátban, a cseh szakemberek segítségével, a napokban újabb termelési részleget építettek fel, a képünkön látható III. desztillációs berendezést. A szerelési munkálatokból főleg a Královo Pole-i Gépgyár dolgozói vették ki részüket. (J. Hrebíček felvétele). A kö ozosseg ereje Az a villanyszerelő, akit a csendőrök beengedtek a köz- .Este van már, késő este, ségházára, nem volt más, mint a körzeti párttitkár: Madarász Az én apám nagyon messze, István. Nem a villanyt ment ő javítani, hanem azért, hogy hézagot csináljon a tetőn, melyen kifér, s a homlokfal mögött odakötözze magát egy kiágazó vashoz. A kedvező pillanatban aztán megszólalt: — Elvtársnők, elvtársak! Hallottatok-e már burzsujt csicseregni?... A miniszter úr azt akarja...! Nem kellett parancsszó a tömegnek, hogy lelkesedjék. Kitört belőle az őszinteség anélkül is. — Éljen Madarász...! -Éljen a kommunista párt...! - harsogta a tömeg. Voltak, akik nem számítottak erre. A miniszter, a gyá A Váci út messze terjed Proletárok dühe gerjed Messze, messze a fegyházban Fölcsap majd a magas égig Esztendőre van bezárva. S apámat is számon kérik. Lesz még az én apám szabad Ledülnek a börtön-falak Börtönajtók kitárulnak Jaj lesz majd a burzsujoknak!" Mondjam talán, hogy ez volt a legsikeresebb műsorszám? Vagy hogy könnyek áztatták a jelenlevők arcát? Nem mondom, mert nem lehet azt papírra vetni, amit a jelenlevők akkor éreztek. Amikor a szeretett apa kiszabadult a börtönros... Az utóbbi szégyenletében és dühében nem tudta, mit fa

ő, g tudta e történet"- kicsordult a könny a szemétegyen. Nem számított arra, hogy a választás, beszedre m valahányszor elmeséli - ma is könnyezik... osszecsődített tömeg — kommunista tuntetesbe tor ki... J * Erre nem számított. A körzeti párttikár szónokolt... A tömeg buzdította. Hulita úr - jobb gondolata nem lévén, hogyan némítsa el a szónokot, — megparancsolta a zenekarnak: - Zendítsetek rá valamire! Felharsantak a trombiták, melyeket talán sohasem fújtak oly lelkesedéssel, mint akkor. A trombiták pedig ezt harsogták: Fel fel, ti rabjai a földnek, Fel fel, te éhes proletár... A család is gondolt az állami fogházba zárt forradalmárra... Szilveszter estéjén a munkásotthonban esztrádmüsort rendeztek. Munkások, műkedvelők léptek fel. De volt valaki a fellépők között, aki nem volt munkás, sem műkedvelő, hanem egy bebörtönzött apának, forradalmárnak volt a lánya. Hároméves. Jolánka... Annak a fogolynak a leánya, aki a pestvidéki királyi törvényszéki fogház falai közt sínylődött. Kókai Jolánka. A színpadra lépett, meghajolt s mint azt egy hároméves gyermek tudja — selypítve eldalolta; S

zűkszavú, szerény emberek a sabinovi szövetkezetesek. Nem hangoskodnak feleslegesen, tetteik beszélnek elért, szép gazdasági eredményeikről. A jó munkaszervezés, az öntudatos fegyelem és ragaszkodásuk a közös gazdálkodáshoz a járás határain túl is elvitte szövetkezetük hírnevét. Ahhoz, hogy évről évre teljesítsék tervüket és arányosan fokozzák a termelést, valóban magas színvonalúan megszervezett munkára, a szövetkezetesek odaadására volt szükség. Sohasem riadtak vissza a nehézségektől, és a szövetkezet 11 éves fennállásának eredményei ezt kellőképpen igazolják. Debnár Bohumil, a HNB mezőgazdasági szakbizottságának tagja, Simon Varholik, a szakbizottság elnöke éppen a közös gazdálkodás soronlevő kérdéseiről beszélgettek, amikora tavalyi eredményeik felíjl érleklődtünk. — A múlt év — mondják — nagy erőpróbája volt a szövetkezeteseknek. Eső, sár, víz fenyegették a termést... a gabonát mégis sikerült veszteség nélkül betakarítanunk. A falu minden épkézláb embere munkába állt, hogy megmentsék a termést. A szövetkezeteseknél az öntudaton kívül azonban még volt valami mozgósító erő, mely ily elszánt tettekre serkentette mindanynyiukat. Ez a szilárd, pénzbeli jutalmazás, melyet az idén már egyéves tapasztalatok felhasználásával igen eredményesen érvényesítenek. Egy-egy teljesítménynormára a szövetkezet 2i koronát és 2,67 koronának megfelelő természetbeni járandóságot fizet tagjainak. Ezek szerint jelentós bevételekre tesznek szert, de vajon hogyan viszonozzák ezt az állam iránti kötelezettségeik teljesítésében ? A pontosság kedvéért el kell ** mondanunk, tavaly a szövetkezet minden termékből túlteljesítette az eladási tervet és ezen az úton halad ez idén is, hisz az első negyedévben több ezer liter tejjel, 150 mázsa sertéshússal adtak el a tervezettnél többet a közeüátásnak. A társadalom érdekei mindenekelőtt — vallja valamennyi szövetkezetes. — Már hogy is várhatnánk mindent a társadalomtól — mondja Kormos Mihály fejőgulyás — ha a szövetkezet nem teljesítené feladatait. A fejögulyás kijelentése nem csupán egy ember véleménye, hiszen a szövetkezet valamenynyi tagjának nézetét tükrözi, s az egészséges, kollektív szellem meghonosodására vall. Éppen ezért az eredményeket sem tulajdoníthatjuk az egyes személyeknek — ez az egész kollektíva szorgalmas munkájának gyümölcse. Mikuláš Lompart például a tojáshozamot egy-egy tyúktól tavaly 180-ra emelte. Amikor ezért dicsérőleg szólunk munkájáról, szerényen kijelenti: mit sem ért volna a jó gondoskodás, ha nem segít a zootechnikus és az elnök, akik a mélyalmozású tenyésztés bevezetését szorgalmazták. Štefan Krivda és a többi fejőgulyások 2120 literes átlagos tehenenkénti tejhozamot értek el a múlt évben. Kellő mennyiségű és jó minőségű takarmány nélkül ezt sem érhették volna el. Imrich Bors takarmánytermesztő csoportjának tehát érdeke a jobbtermelés elérése. Az idén elhatározták, hogy a viaszos-te jesérésü kukoricából 600 mázsát, vagyis 200 mázsával termelnek többet hektáronként, mint előirányozták. A szövetkezet tagjai mind az ** állattenyésztésben, mind pedig a növénytermesztésben beneveztek a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért indított versenymozgalomba. Arra törekszenek, hogy egy évvel korábban teljesítsék a Harmadik ötéves terv feladatait. J. SLUKA. Ki tudná felsorolni, merre járt harminc éven keresztül Kókai József? Bezzeg nehéz dolog egy munkanélküli forradalmár sorsáról számot adni. Talán még a regény keretei is szűknek bizonyulnának. Nem is mondok el többet, csak még egy történetet. Harminc év után. Ősz volt akkor is, amikor vonatra ült Martin felé. Egy pár napra megvált elvtársaitól s munkatársaitól a szerelőműhelyben, hogy meglátogassa Jolánka lányát és családját. Amikor megérkezett, tanúja lett egy eseménynek, melyet máig sem tud elfeledni a ma már hatvan éves, ma is oly lelkes harcosa pártunknak. Pioníravatásra hívták. Karonfogva' vitte kis unokája — Magda. Az első sorokba. S amikor felsorakoztak a pionírok és a nagyapa végigfutott tekintetével a pirospozsgás gyermekarcokon s látta jól öltözött, vígkedvű unokáját, elégtételt érzett. Ezért érdemes volt harcolni — futott keresztül agyén a gondolat, miközben a gyermekajkak elharsogták a pionlresküt s nyakukba kötötték a vörös kendőt. örömkönnyek tolakodtak a nagyapa szemébe. Zsebkendőt vett elő, aztán elfordult, hogy az unokák ne ^ lássák amint felszárítja a redős arcén legördülő könnycsep- % peket... KEREKES ISTVÁN S A nemzeti bizottság és az EFSZ vezetősége között szoros az együttműködés. (Balról a képen) Bohumil Debnárt, a nemzeti bizottság mezőgazdasági referensét, Jan Soltýs EFSZ elnököt, Simon Varholik könyvelőt és Borz Imre csoportvezetőt gyakran találhatjuk együtt a fontos megbeszélések közben. ÜJ SZÖ 11 * 1961. május 1.