Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-01 / 120. szám, hétfő

y ä n k lakatlan kubai partvidékenpartraszállt zsoldosok keselyűként 'vetették magukat a szigetországra. Washington áldásra emelt kezét és hajóhadát, légierőit érezték maguk mögött. Mégis homokra építettek. Terveik kártyavárként porba omlottak. Naivitásukban és történelmi vakságukban ugyanis belső lázadásra számítottak. Azt várták, hogy majd a kubai nép fellázad saját hazája, boldogsága, szép jövője, szóval önmaga ellen. A kubai nép azonban forradalma védelmében egy emberként szállt szembe a betolakodókkal. A kubai nép győzelmének gyökerei Miért? Azért, mert tudjuk, hogy Batista és az amerikai monopóliumok csak annyi „szabadságot" adtak a kubai népnek, hogy siránkozhasson nyomorúságos élete felett. Am a forradalom, melyet Fidél Castro és bajtársai lobbantottak lángra, nagy áldozatok árán megváltotta a kubai nép emberhez méltó életét.' Földet adott a munkásoknak és parasztoknak. Szövetkezetek létesítésével megsokszorozta erejüket, hogy könnyebben megművelhessék a földet. A nép tulajdonává tette a gyárakat, cukorgyárakat és bányákat, amelyekben a kubaiak verejtékes munkájának eredményeiről az amerikai monopóliumok szedték le a tejfölt. Iskolákat, világosságot adott a népnek, azt, amit a frakkos és reverendás ködterjesztők azelőtt megtagadtak tőle. Viszszaadta a négerek emberi méltóságát, egyenjogúsította őket. Munkát adott a munkanélkülieknek. Ezek a kubai nép legyőzhetetlenségének gyökerei és okai. Ezen a sziklaszilárd gátfalon minden ellenséges támadás meghiúsul. Két röpke esztendő nagy eredményei Lássuk, mi történt a forradalom óta eltelt két év alatt Kubán, milyen utat tett meg a hős ország. Ehhez tudnunk kell, hogy azelőtt évtizedeken át az amerikai monopóliumok „gazdálkodtak" itt, akaratuk a legfelső törvény volt, azt tettek amit akartak. Persze a spanyolfalat képező Batista. e mindenre képes kegyetlen amerikai báb mögé bújtak. Batista kegyetlenségét világosan bizonyítja az az egyetlen statisztikai adat, hogy rémuralmának 7 éve alatt ez az emberbőrbe bújt vadállat a zsarnokságát elítélő 20 ezer hazafi életét oltotta ki. Nemcsak alakoskodott és szívfájdalom nélkül gyilkolt, hanem szőröstül-bőröstül eladta a kubai népgazdaságot az amerikai imperialistáknak. Nem csoda, hogy Batista bukása után a kubai nép le akarta rázni az imperializmus igáját, hisz ez volt minden bajának és nyomorának az okozója. A kubai nép forradalmi műbe kezdett. A nemzeti felszabadító és anliimnerifllicta ipl A

z Kl'BA fel akarja számolni az írástudatlanságot, liimperiuuaia jei- A {orradaIom gyÚ2

e|

me 6ta t

l2e terreI nőtt a tanítók száma, [egu kubai fórra- újabb és újabb Iskolákat nyitnak. Képünk a Camilo Cienfudalom napról nap- ' " gos-i iskolaközpontban készült. ra fejlődik és elNemcsak a föld vált — szinte varázsvessző érintésére — népi tulajdonná. A reformoTT az iparban is visszatükröződtek. A cukor- és dohánygyárak, a sisalkendert feldolgozó üzemek, a téxtilgyárak, vegyipari üzemek nagy része, a kohómüvek, a közlekedés, az amerikai bankok, a bányák, a polgári légiforgalom, a kikötöberendezések, a kereskedelmi tengerészet, a rádióállomások, a televízió, az újságok és folyóiratok a nemzet tulajdonába jutottak. Az iparnak csak a kisebbik része maradt a magántulajdonosok, tehát azon kubaiak kezében, akik nem paktáltak le az imperialistákkal, sem a hazai árulókkal. így hát az állami szektor döntő szerepet játszik. Ez pedig olyan vívmány, mely óriási hatással lesz majd Kuba gyors iparosítására. A kubai ipart szinte köldökzsinór fűzte az amerikai piachoz, annyira függött tőle. Castro kormánya azonban sarkig tárta az ajtókat a világ előtt, ugyanakkor megnyitotta az utat a világ minden részébe. Felvette a kapcsolatot valamennyi országgal, természetesen Csehszlovákiával és a többi szocialista országgal is, amelyek Kuba hü barátai és jó segítőtársai lettek. Emberi életkörülmények Castro kormánya megalkuvást nem ismerve elítélte a faji megkülönböztetést. A hajdan megvetett néger ma emberi méltósága tudatában büszkén kiegyenesedhet, a kormány védelmébe vette őt. A nép szociális életkörülményeinek megjavítására tett alapvető kormányintézkedések közé tartozik a lakbérek 50 százalékos csökkentése a lakbér belekalkulálása a lakás árába, mely később a bérlő tulajdonába megy át, a lakásépítési terv. a szoA KUBAI NÉP ELSZÁNT FIAI,' AKIK GYŐZELMET ARATTAK AZ ELLENFORRADALMÁROK FELETT ÉS VISSZAVERNEK MINDEN AGRESSZORT. mélyül. Bátran állíthatjuk, hogy egész Latin-Amerikában nem volt még egy ilyen forradalom. Természetesen a forradalom folyamatában különböző erők különböző célokat követtek, de fokozatosan győzött a forradalom népi jellege, mely a munkásság, a parasztság és a városi kispolgárság kezébe adta a döntés jogát. Ugyanakkor a forradalom elsöpörte a történelem színpadáról azokat a nemzetellenes osztályokat és csoportokat, amelyek gyökerestül összenőttek Batistáékkal, tehát az amerikai monopóliumokkal. A forradalom szétzúzta a zsarnokságot, felszámolta Batista közigazgatási gépezetét és megbüntette az árulókat. Fidél Castro kormánya mindjárt a szabadság küszöbén fő feladatul tűzte ki az ország gazdasági szerkezetének megváltoztatását. Az imperialisták monokulturális jelleget kényszerítenek az ország gazdaságára, mert ez felelt meg nekik a legjobban. Ezt a monokulturális jelleget kellett megszüntetnie a forradalomnak. A kormány igazi # földreformot hajtott végre, mely véget vetett az amerikaiak és a kubai feudálisok kezén levő nagybirtokoknak. A földet díjtalan használatra odaadta a parasztcsatádoknak vagy a földművesszövetkezeteknek. A szigetországban gombamődra szaporodtak, ezrével létesültek a mezőgazdasági és kisipari termelőszövetkezetek, melyek kizárólag a nép érdekeit szolgálták. ciális biztosítás megjavítása és a legalacsonyabb bércsoportokba tartozó bérek emelése. Példaként megemlíthetjük, hogy egy ilyen családi ház háromszobás, konyhás, fürdőszobás (zuhanyos). Bútorzata is van: asztal, székek, íróasztal, ruhaszekrény, a konyhában fehér evőeszköztartó. A házat bebútorozva adják át lakójának. Hat-hét év alatt a család letörleszti az építési és bebútorozási költségeket s akkor az egész ház a lakó tulajdonába megy át. Az írástudatlanság megszüntetéséért A k-ubai kormány határozatot hozott 10 ezer általános iskola és nagy iskolai központok építéséről. Ezekbfen a legszegényebb rétegekből saármazó ifjúság fog tanulni. Végrehajtják az egyetemi reformról szóló törvényjavaslatot is. Szervezetek létesülnek az igazi nemzeti kultúra ápoláséra. Az iskolaügy terén tett óriási lépés egészen új, ismeretlen valami Latin-Amerikában. A forradalom előtt a kubaiak fele írástudatlan volt, most azonban mindenki tanul — a gyermekek, parasztok, munkások, katonák és milicisták egyaránt forgatják a tankönyveket. Á nép nagy feladatot tűzött ki: egy év alatt teljesen felszámolja az írástudatlanságot. A forradalmi Kuba külpolitikai aktivitását is szédületes változások jellemzik. Az ENSZ-ben mindig azokkal tart, akik a békés együttélésre, a leszerelésre, a gyarmati népek felszabadítására törekednek. Az egész világ nagy érdeklődéssel követte Castro felszólalását az ENSZ közgyűlésének legutóbbi ülésszakán. Négyórás, bravúros felépítésű beszédében pőrére vetkőztette az imperialistákat és a Kuba, valamint egész Latin-Amerika ellen minduntalan ármánykodó személyeket. Megalkuvást nem ismerő álláspontot foglalt el a gyarmati kérdésben és ezzel jelentősen támogatta a szovjet kezdeményezést. Szóval Kuba a nemzetközi fórumon mindig egy utat követett a szocialista országokkal. Miért acsarkodnak az USA imperialistái? Ha megvizsgáljuk a Kubában lejátszódott nagy átalakulási folyamatot, azt látjuk, hogy a nemzeti demokratikus Kuba barátságot köt a szocializmussal. Ezért nem csoda, hogy az USA állandóan lesen áll, hogy megsemmisítse ezt a forradalmasító országot, mely az Egyesült Államok tőszomszédságában fekszik ts ingerli az imperialistákat, mint vörös posztó a bikát. Washington nem takarékoskodik," ha Kuba térdrekényszerítéséröl van szó. Felfegyverzi és fizeti a kubai ellenforradalmárokat, megvesztegeti a latin-amerikai kormányokat, hogy megnyerje őket a Kuba elleni közös hadjáratra. Szóval mégvásárol mindenkit, aki hajlandó áruba bocsátkozni, s akit felhasználhat a kubai forradalom ellen. Ezzel azonban még nem merültek ki az imperializmus eszközei. Hátra van még a gazdasági agresszió. Washington kiéheztetéssel akarja letörni a kubai forradalmat. Ezt bizonyítja az a kísérlete is, hogy beszünteti a Kubába irányuló kőolajszállításokat és a kubai cukor felvásárlását. A súlyos pillanatokban a szocialista országok mentöövet dobtak Kubának, s az amerikaiak meddő reményei szappanbuborékként szétfoszlottak. A kubai népnek tehát olyan hü barátai vannak, akik sohasem hagyják cserben. \ nép egysége egyre szilárdabb Az USA minduntalan ki akarja puhatolni Kuba gyönge ponjait, hogy azután belevájhassa fogát a szigetország testébe. E kísérleteivel szemben bevehetetlen bástyát képez a nép sziklaszilárd egysége és szervezettsége, mely most különösen megerősödött. A forradalom fő élcsapatai: a július 26 mozgalom, a Népi Szocialista Párt és a március 13 direktórium szorosan együttműködnek. A felkelő hadsereg tökéletesedett és megszilárdult. Gyarapodnak a milícia sorai. A szakszervezeteket megtisztítják az árulóktól, — akiket Batista ültetett oda —, s demokratikus alapon egyesítik. Fejlődnek és szilárdulnak a parasztszövetségek. A nép lelkesedése és harci szelleme nemrégen szembetűnően megnyilvánult az ellenforradalmi bandák partraszállásának visszaverésében.^ Ez a hős nép, mely egyik kezében a fegyvert, a másikban pedig az eke szarvát tartja, amely nyitott szemmel aludt, a végén győzött. Győzött és bebizonyította, hogy aki kardot ránt, kard által vész is el. Fekély a szigetország testén A guantanamói amerikai támaszpont gennyes fekély Kuba testén. Olyan helyzet ez, mintha az USA gazdasági blokád alá vette volna mondjuk Nagy-Britanniát és egész hadseregeket képezne ki, hogy partra szálljanak a brit szigeteken. Képzeljük el, hogy amerikai hadihajók cirkálnának fenyegetően a La Manche-csatornán és Washington megszakítaná a diplomáciai kapcsolatokat Angliával, viszont kijelentené, hogy Amerika továbbra is meghagyja Holy Loch-i tengeralattjáró-támaszpontját, Thor rakétákat felbocsátó rakétakilövőpályáit és hidrogénbombát hordozó repülőgépeinek támaszpontjait angol területen. Fantasztikus, ugye? Pedig ez a helyzet a kubai Guantanamón. Ez a támaszpont a Guantanamói-öbölben, Kuba keleti partján, a nyugati félteke legjobb természetes kikötőjében létesült. Washington rendkívül fontosnak tartja e támaszpont megtartását, mivel 1. támaszpont Kuba ellen, s innen akarja visszahódítani a szigetországot és leverni a kubai forradalmat; 2. mint fontos katonai támaszpont a karibi térségben egyben kivezető út az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő Panamacsatornába. Tanulságos visszapillantás Az amerikaiak 60 évvel ezelőtt tették rá a kezüket Guantanamóra, amikor az imperializmus terjeszkedni kezdett. Guantanamo jellegzetes példája annak, hogyan hódította meg az USA a többi támaszpontokat szerte a világon. Térjünk vissza kissé a történelembe, hogy világosan lássunk. Az egyre gyöngülő Spanyolország 1825 körül egymás után vesztette el gyarmatait, melyeket Amerika felfedezésével egyidöben szerzett. Csak három sziget: Kuba, Portorico és a Fülöp-szigetek maradt a birtokában. Az ezt követő 75 év története a kubai nép hősies ellenállásának képét mutatja. Véres megtorlás követte a nép valamennyi felkelését. 1895-ben újabb függetlenségi harc tört ki, melyet Jósé Mario Marti költő és Gomez tábornok vezetett. Spanyolország akkor, 1898-ban a vereség szélén állott. Ezt a pillanatot szemelték ki a terjeszkedni vágyó fiatal amerikai militaristák, hogy a hajdani spanyol gyarmatbirodalom maradványaira is rátegyék a kezüket. Bű SSO B A hadüzenetre a Maine amerikai hadihajó havannai kikötőben történt rejtélyes elsüllyedése szolgáltatott ürügyet. Az USA betört Kubába, s mire Gomez tábornok csapatai élén 1899-ben Havannába érkezett, a spanyol zászló helyett már a csillagossávos amerikai zászló lengett a város felett. A látszat-kedvéért az USA kijelentette, hogy nem akarja megszerezni Portoricot, a Fülöp-szigeteket, sem Kubát, s mihelyt befejeződik a háború, megadja függetlenségüket. De mindez csak szemfényvesztés volt. A valóságban a Fülöp-szigetek, Portorico és Anam az Egyesült Államok kimondott gyarmata lett. Washington rákényszerítette Kubára az alkotmányt kiegészítő Platt-módosítást, amely „feljogosítja" az Egyesült Államokat kubai beavatkozásra, ami 1906-ban meg is történt, és kötelezi Kubát, hogy „adja bérbe" az Egyesült Államoknak tengeri állomásait vagy széntárolóit. Morgan szenátor, a kubai hazafiak amerikai pártfogója úgy vélekedett a kubai alkotmány Platt-féle kiegészítéséről, hogy ez olyan „despotizmus, melyet otthon aligha mertünk volna rákényszeríteni valamelyik indián törzsre." Nagyon természetes tehát, hogy e tények egyre hatalmasabb ellenállást váltottak ki Kubán, ahol még manapság is tartózkodnak amerikai alakulatok. A harmincas évek közepén egész Latin-Amerikában annyira forrponton volt a közhangulat, hogy Franklin Delano Roosevelt, aki aktívan támogatta a „jószomszédság" politikáját, arra a meggyőződésre jutott, hogy meg kell változtatni az USA viszonyát Kubához. A Platt-féle módosítást tehát a két ország „baráti" szerződésével pótolták, mely teljesen megőrizte az amerikai támaszpontot. Az amerikaiak 76 millió dollárt költöttek erre a támaszpontra. Ám még ez sem jogosítja fel őket arra, hogy Kuba gyilkost tűrjön meg saját házában és egész Latin-Amerika orra előtt lásson egy fenyegető öklöt. Ezért a forradalom győzelme után Fidél Castro miniszterelnök évente megvetéssel küldi vissza Washingtonba azt a 3386 dollárnyi nevetségesen csekély összeget, melyet a nagy kiterjedésű támaszpont bérlése címén fizet az USA. Kuba népének joga van a szabadságra A kubai kormány világosan kifejtette, szándéka visszaszerezni a kubai népnek azt az elidegeníthetetlen jogát, hogy korlátlanul gyakorolhassa felségjogát a guantanamói támaszpont felett, bár nem erőszakkal akarja ezt elérni. A guantanamói támaszpont története ékesszóló bizonysága annak, hogy a kubai népnek jogában van ezt megtenni. Reméljük, hogy egy szép napon kivívja ezt a jogát, mint ahogy az angol nép is elsöpri területéről az amerikai támaszpontokat. Kuba akkor valóban szuverén ura lesz országának, melynek minden négyzetcentiméternyi területe csakis a kubai nép tulajdona lesz. JOZEF VALENTINI HAVANNÁTÓL 60 kilométerre délre, Batabanu városában csehszlovák segítséggel ceruzagvárat helyeztek üzembe. Képünkön Guevara kubai miniszter megtekinti az új üzemet. ŰJ SZÖ ö * 1961. május 1.