Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-09 / 128. szám, kedd

f Ez ér t* "b í z o m*ŕ a élcéb ea^l MÁRIE MÄJEROVÄ Békére vágyik minden férfi és nő, aki nem akarja, hogy ember ölje az embert, mivel ennek az embertelen bűnnek végleg el kellene tűn­nie már bolygónkról. Én magam azért vágyom a békére, mert két há­borút éltem át és tu­dom, mennyi rosszat, mennyi szenvedést ho­zott. Az ifjú nemzedéknek azt kívánom, érje meg azt a kort, amelyre a ma és az elmúlt korszakok legmerészebb és legszebb álmai, alkotó vágyai törekedtek: azt a kort, amelyben a béke eszméje az emberiség Alapokmánya lesz, s megteremti az embe­rek közötti békét, hogy gyarapodhassanak, kifejlődhessenek a legszebb és legjobb em­beri tulajdonságok. Bár ez a jövő ma még utópiának látszik, hiszünk benne, mert ez az emberek t egyetlen lehetséges jövendője. " FÄBRY ZOLTÁN Mi a béke legfőbb biz­tositéka? Miért kell bíz­ni a békében? A felelet egyszerű: a béke és az ember egyjelentésü fo­galmak. Hinni kell a bé­kében, mert bízni kell önmagunkban, az em­berben. Miért kell és le­het bízni az emberben? Mert az ember lényege, tartalma: az emberség. A béke: emberség. Sem több sem kevesebb. A béke korunkban a József Attila-szövegez­te „emberhez méltó gond". A béke az emberiség jelenjének és jövő­jének alappillére, záloga. A. béke a múlt, az őskor lezárása. És ez a múlt: a háború. Ha a történelemben kimutatható a társadalmi haladás, akkor e progresszivitás célja és menete logikusan és törvényesen csak a bé­kébe torkollhat. A béke ma az emberiség lé­tének, megmaradásának egyetlen feltétele, biztosítéka és módja. A békével szemben az imperializmus bűnösszegezője: a hid­rogénbomba áll. Az atomimperializmus korá­ban élünk: az atomfasizmus zsarnokait kell hatálytalanítani. Aki az atombombát, mint történelmi változtató erőt igenli, az a „\>ég­megoldást" választotta, mely egyszerre vá­lik gyilkossággá és — öngyilkossággá. Az atombomba csak ezt az ördögi egybekeve­redést, egyenlítést engedélyezi. A múltha­talmak imperializmusa csak katasztrófával tehet pontot önmaga után. Katasztrófával, mely a pusztulásba magával akarja rántani: a jövőt, a szocializmus embertársadalmát. A békét csak ott lehet megvalósítani, ahol az emberség társadalmi igazsággá Válik. „Az emberség mint társadalmi igazság": amikor Almási Miklós Brecht drámáinak lé­nyegét 2 formulával fejezi ki, akkor korunk egyik legnagyobb írójának korparancsáf és jövőhatását összegezi. Az emberséget tár­sadalmi igazsággá — tehát szocializmussá — sugallni és valósítani, végeredményben a béke realizálását jelenti. A béke tényezőit súlyban, számban, meny­nyiségben és minőségben, igényben egyfor­mán erősíteni kell. A béke az emberiség­mennyiség emberségi — tehát minőségi —< összegéből adódik. A béke ma a legfőbb er­kölcsi norma. A béketábor emberség-igé­nyét és elkötelezettségét dinamikus erővé: erkölcsi tőkévé kell kifejleszteni. A béké­ben és a békéért az erkölcs győz az er­kölcstelenség felett. Az emberség a há­ború felett. Azaz az ember az emberte­lenség felett! CTIBOR ŠTÍTNlCKÝ Jelenleg az ún. szabad világot a háborús hisz­téria, a békeellenes gaz provokációk egyre újabb és újabb görcsei ráz­kódtatják meg. Nem volt elég számukra a laoszi tanulság, a népi erők győzelme az ame­rikai intervenció fölött, nem volt elég, hogy a Kubában partraszállított, doiiarzsoldba szegődött ellenforradalmi bi­tangokat néhány őra alatt tönkreverte a nép haragja, már is újabb provokációkra ke­rült sor Algírban és Oránban, ahol a francia hadsereg ultrakolonialista, fasiszta elemei próbálták megkaparintani a hatalmat azzal a leplezetlen céllal, hogy Párizsban és az anya országban is győzelemre vigyék a fa­siszta diktatúrát. Lehet, mire e sorok nyom­tatott betűt látnak, Angola, esetleg Bra­zília kerül sorra. A régi világ agóniáját éli, s mint minden halódó fenevad, utolsó erejéből veszettül rugkapálódzik. Rég elvetette a demokrácia szent jelszavait, lábbal taposta a polgári Y^yWUvv E Az Oj Szó szerkesztősége cseh, szlovák és itteni magyar írókhoz fordult a béke £ •» kérdésében válaszért, a nép művészeihez fordult, akik műveikkel népünket szol- E = gálfák és alkotásaikban a dolgozó ember gondolatvilágát tárják fel. ~ Az ankéton résztvevő írók sorát MARIÉ MAJEROVÁ cseh írónő nyitja meg. Neve ismert E Sj a magyar olvasók előtt. A kladnói bányavidékről szóló Sziréna című regénye, amely E E magyar fordításban is megjelent, figyelemre méltó sikert aratott. JAN OTČENÁSEK E E Brych polgártárs, továbbá Romeo, Júlia és a sötétség című regényei nemcsak itthon, E E de külföldön is nagy olvasótábort szereztek a szerzőnek. VILÉM ZÁVADA az ostra- — E oai bányászok egykori harcainak erőteljes megszólaltatója, ma verseiben a felszaba- ~ = dult cseh munkásosztály életét énekli meg. ANDREJ PLÁVKA neves szlovák költő, = s költészetében a Szlovák Nemzeti Felkelésről ad megrázó képet. Legújabb verseiben j= E a szlovák nép békevágyának ad erőteljes hangot. MARGITA FIGULI kiváló szlovák E E írónőnek most jelent meg magyarid Három pejló című kisregénye, amely az egykori E E szlovák falut ábrázolja hitelesen. CTIBOR ŠTÍTNlCKÝ a fiatalabb szlovák költő- E E nemzedék tehetséges képviselője. Verseiben a szabad, új embert énekli meg. FÁBRY E E ZOLTÁNT nem kell külön bemutatnunk. Töretlen írói pályáján minden sorával és 5 E szavával a békéért, az emberségért harcol. Most megjelent könyve, a Palackpósta = 5 osztatlan sikert aratott. SZABÖ BÉLÁT Marci a csodakapus és a Család kedvence S = című regényei révén ismerik olvasóink. DOBOS LÁSZLÓ az Irodalmi Szemle főszer- E s kesztője, elemző bírálataival tette ismertté nevét a magyar olvasók körében. E szabadságok Magna Chartáját, semmi sem szent, semmi sem érinthetetlen előtte. Mint ámokfutó, mint veszett vad öl, mar, pestist és halált terjeszt maga körül. Am ne be­csüljük le erejét, veszedelmes még mindig. Mégis szilárdan hiszek a békében s mély­séges meggyőződésem, hogy az emberi tör­ténelem hosszú, nagy békekorszakának kü­szöbén állunk. Azt kérdik: miért? Azért, mert kommunista, marxista-leni­nista vagyok. Azért, mert a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság állampolgára, a szocialista népek nagy családjában a szocialista világrend­szer polgára vagyok, amelynek élén a bé­két és a népek barátságát védelmezve a hatalmas Szovjetunió áll! Azért, mert ma már nincs a világon erő, amely feltartóztathatná az imperialista el­nyomás rendszerének törvényszerű hanyat­lását és felbomlását, nincs a világon^ erő, amely megállíthatná a szocialista forradalom törvényszerű fejlődését! Azért, mert a világ népeinek legjobb erői a szocializmus és a / béke ügye mellett a? szállnak síkra. <T DOBOS LÁSZLÖ Vajon össze lehetne számolni, hogy az el­H§ múlt tíz évben hányszor hagyta el az emberek ajkát ez a szó, béke? Hányszor foglalták vers­be, énekbe, beszédekbe. Hányszor hivatkozott rá politikus, fiát váró anya és feleség. hányszor mondtak érte imát. És mégsem szürkült el, nem kopott meg, nem vesztett jelentéséből. Nem válhatott frázissá, mert mindenki számára mély tartalma és mondanivalója van. Valahányszor a szájára veszi az ember ezt a szót, béke, ugyanazt és mégis mindig mást érez. Fájó emlékeket ébreszt, fron­ton, futóárkokban elpusztult kedvesek vo­nását rajzolja elénk, vágyakat, örömöket, terveket vés a képzeletbe. Világérzéssé válik a béke akarása. A béke fogalmának ma már világhonosultsága van. Az atomkor emberének nem lehet szebb és sürgetőbb jelszava, mint a világbéke. Az emberek szeretnek élni, akarnak élni, az életet pe­dig nem lehet le- fari-,? *CjJL' győzni. v " SZABÓ BÉLÁ Be kell vallanom, az első pillanatban a kérdés igen sután hat, valahogy úgy, mintha valaki azt kérdezné tőlem: Miért bízol szíved működésében. Ez a sutaság azonban nyomban eltűnik, mihelyt az ember elgondol­kozik a kérdés lényegén. Viszont igaz az, hogy a bé­ke maga hasonlít a szív működéséhez, A szívünkre csak akkor gondolunk, ha nyugtalankodni kezd, vagy ha azt halljuk, hogy isme­rősünk, jőbarátunk szívmű­ködése körül baj támad. Hasonló a helyzet a béké­vel is: akkor foglalkozunk vele komolyan, ha valahol felcsap a háború lángja, mint történetesen az utolsó hetekben, hónapokban Kon­góban, Laoszban és Kubá­ban. De nyári vasárnapo­kon, amikor az ember könyvvel a kezében ott hever a réten vagy a Duna partján és gondtalanul süt­kérezik a napon, a szív működésére éppoly kevéssé gondol, mint a békére. E gondtalan nyári vasár­napokkal kapcsolatban meg kell említenem azt is, hogy ifjúkoromban titokban olyan elméletet dajkáltam, hogy a békének semmi költségre vagy szervezésre nincs szükség, nem kellenek fegy­verek, sem költséges bom­bázók, csak hagyni kell za­vartalanul sütni a napot, meg esni az esőt és minden önmagától rendbe jön, míg a háborúhoz hatalmas szer­vező gépezetre, még hatal­masabb anyagi eszközökre van szükség. De ha ez így van, miért választja az emberiség az utóbbit ? ... — kérdeztem magamtól. Nos, azóta átéltem a fasiz­must .., Rájöttem, hogy az emberiség sosem választja a háborút. Rájöttem: ahhoz, hogy a békét megőrizzük, gyárakat, szövetkezeteket, hatalmas lakástömböket kell építeni, párthatározatokat, ötéves terveket kell megvalósíta­ni. Másképp lehetetlen min­denkinek a munkához való jogot, az életszínvonal ál­landó emelkedését biztosí­tani. Másképp lehetetlen a békét megőrizni. Ha ide eljutottunk, ak­kor a kérdésre — amely a legutóbbi napokban, he­tekben, hónapokban és években mindenkiben fel­merült — választ is adha­tok. -sj A békében azért bízom, mfert erősebbek lettünk az ellenfélnél, az imperialis­táknál, akiknek életeleme a fasizmus, a háború. Hozzá kell mindjárt azt is ten­nem, hogy ehhez a bizton­ságérzethez — amit ma a világon minden békesze­rető ember érez — nagy­ban hozzájárult a Szovjet­unió, a diadalmas szovjet tudomány. Meg vagyok róla győződve, hogy amikor Ga­garin először körülrepülte a Földet, az emberek mil­liói a világ minden részé­ben a béke térhódítására gondoltak. Én a Béke diadalútjára gondoltam. MARGITÁ FlGULI Az élet, a legnagyobb érték nevében hiszek a békében és mélységes meggyőződésem, hogy földünkön vannak erők, amelyek megmentik a békét. Meggyőződésem tapasztalatokra és a tör­ténelem világosan meg­nyilvánuló logikájára támaszkodik. Bizonyos, hogy az egész világ né­pei között a Szovjetunió fejlődése fokoza­tosan olyan szerepet tölt be, amilyet a Nagy Októberi Forradalom játszott az elma­radott Oroszországban. A szovjetunió ren­delkezik a küldetés teljesítésének minden feltételével, mint a leghaladóbb állam és az emberiség új jövendőjének képviselője. Földünkön kereken hárommilliárd ember él, ebből kétmilliárd a szocialista orszá­gokban és a semleges államokban. A ka­pitalizmus világa csupán az emberiség egyharmadát képviseli, ám egyre újabb országok, egyre újabb kizsákmányolt mil­liók igyekeznek megszabadulni a tőkés rendszer igájától. Ha e számok alapján igyekszünk megállapítani, milyen erők száll­nak síkra a békéért, és melyek azok az erők, amelyek háborúval sanyargatnák az életet, az eredmény félreérthetetlenül a béke tá­bora mellett szól. Senki előtt sem titok, hogy míg a tőkés világ a felkínált békés versen­gés helyett az ún. szüntelen háborúk politi­kájával igyekszik menteni létét és atom­háborúval fenyegetődzik, a szocializmus vi­lága az örök békét, a nemzetek barátságát, a munkára való jogot kínálja az életnek és az emberiségnek és biztosítja minden dolgozó megérdemelt részét a munka gyümölcseiből. Ezért szívemmel és értelmemmel egyaránt a béketábor oldalán állok és hiszem, a világ azoké lesz, akik becsületes munkájukból él­nek. Valamikor a munka állította két lábra az embert. A gondolkodás a földkerekség minden országában megszabadítja rabságá­tól az embert. Ma egy esztendő felér egy múltbeli évszázaddal, ezért a kitűzött céltól már nem vagyunk messze. Erről tanúskodik az is, hogy a közelmúltban elsőként járt a világűrben kommunista ember. A Szovjetunió ezzel ismét az egész világ előtt tanújelét adta»" annak, hogy mindenekelőtt a bé­ke védelmét, az em- y ' [IdMlflh beriség javát tartja szem előtt. ANDREJ PLÁVKA Természetes, hogy min­den becsületes ember bé­kére vágyik — tekintet nélkül arra, a béketábor­hoz tartozik-e, vagy va­lamelyik tőkés társadalmi rendszerű állam polgára-e. Am az a fontos, hogy a becsületes embereknek ezt a békevágyát és aka­ratát magáévá tegye min­den kormány és ez által a békeszerető emberek akaratának tolmá­csa legyen. A szocialista tábor kormányai ezt az akaratot nemcsak nemzetközi kap­csolataikban juttatják kifejezésre minden alkalommal, hanem élükön a Szovjetunióval, a két társadalmi rendszer együttélésének lenini tanítása alapján már esztendők őta tántoríthatatlanul arra törekednek, hogy megvalósítsák a két társadalmi rendszer békés versengését az egész emberiség ja­vára. A tőkés államokban is évről-évre nő a békére vágyó becsületes emberek száma, világszerte szemlátomást gyarapodik nap­ról-napra a béketábor — ebből merítem a világ békéjébe vetett hitemet és ebből fa­kad elszánásom is, hogy tollammal te­vékenyen harcoljak érte. JAN OTČÉNÁŠEK Miért hiszek a béké­ben? Nem könnyű kérdés ez, s ha felelni akarunk rá, mélyen el kellene gondolkoznunk, mert hinni különféleképpen leheft, többek között va­kon, naivul, értelem és meggyőződés nélkül. De ebben a komoly kérdés­ben, amely e Föld em­berének talán legkomolyabb problémája, vessünk el minden hiszékenységet, minden érzelgősséget, babonát, s éljünk eszünkkel. Főleg azért, mert az ész, az emberi ész s a belévetett bizalmam talán az alapja an­nak a hitemnek, hogy a béke, az emberiség nagy és ragyogó békéje megmarad minden borús előjel, minden fegyvercsörtetés, min­den imperialista fenyegetés ellenére. Azért hiszek tehát a békében, mert hiszek a föl­dön élő emberek túlnyomó, döntő többsé­gének értelmében. Hiszek benne, mert hi­szek a haladásban, a feltartózhatatlan ha­ladásban, amely szemünk láttára mérföldes léptekkel nyomul előre Ütött az óra, amikor az ember erőit nem használja többé gyilkolásra és értelmetlen pusztításra, hanem arra, hogy kitörjön a vi­lágűrbe. Ezért is hiszek a békében. Hiszek benne azért is, mert az emberiség mind nagyobb- része döbben rá, hogy az embe­riség igazi, emberhez méltó történelme még csak előttünk áll. Hogy most lépjük csak át küszöbét. Hiszek a békében, mert isme­rem egyre növekvő erejét az új világnak, az államok új, szocialista családjának, amely elvetette a korhadt, kizsákmányoló rendszereket, s előrehaladásának léptei egy­re hatalmasabban dobognak földgolyónkon. Azért is hiszek a békében, mert ezeknek az államoknak az élén az erős és legyőz­hetetlen Szovjetunió halad, amely tudatában van fegyverei, eszméi, hősi népe, történelmi igazsága erejének. Hiszek a békében, mert hiszek az emberben, az ember ősrégi vá­gyában, hogy elérje az igazságot, a sze­retetet és a szépsé­get. elérje azt az (Jh'iA^M életet, amely embe- /y , ri és szabad. _ VILÉM ZÄVÄDÄ Az emberek élni akar­nak, s azt akarják, hogy gyermekeik is éljenek. Boldogan, szabadon, gond és félelem nélkül akarnak élni. A háború mindig veszélyt hozott az emberre. A mai pusz­tító fegyverekkel foly­tatott háború az egész földön kiirthatná az éle­tet. Az emberiség tudja ezt, ezért elutasítja a háborút. Régen a há­ború és a béke kérdéséről császárok és királyok döntöttek, a nép tehetetlen volt. Ma azonban fennáll a Szocializmus hatalmas világtábora, amely éppen a béke megtartá­sára fordítja legnagyobb erőfeszítéseit. A világ többi részében is annyira erősödik a néptömegek súlya, hogy az uralkodó ré­tegek nem játszhatnak immár büntetlenül a nemzetek sorsával Ennek ellenére ébereknek kell len­nünk. Az ellenség nemcsak gyújtóbombák­kal próbálja Iángralobbantani a tüzet, ha­nem egy szál gyufával, a gazdasági gépe­zetünk csapágyaiba szórt homokszemekkel is. Ne féljünk tőle, de legyünk résen! A békét megőrizzük, Ľtu mert békét akarunk. 1/l 'ČjĽU,

Next

/
Thumbnails
Contents