Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-09 / 128. szám, kedd

A város mellett a falu; a munkással együtt a paraszt, a mezőgazdasági dolgozó is ünnepévé avatta hazánk felszabadulásának dicső évfordulóját. Azt a napot, amelyen a dolgozó ember kezéről végérvényesen lehullott a bilincs, s a felszabadult ember alkotó erejének teljével hozzáláthatott egy olyan társadalmi rendszer szilárd alapjainak lerakásához, amelyben már nincs kizsákmányolás, hanem minden ember annyit ér, amennyit a társadalom javára juttat. Felszabadulásunk évfordulója tehát egyúttal az ember tettre készségének és alkotó kezdeményezése kibontakozásának ünnepe is. Éppen ezért ez a virágok legdíszesebbjével, a szabadsággal ékesített dicső nap nem a formalitás köntöseben vonult be hazánk dolgozóinak legnagyobb ünnepnapjai közé, hanem annak az örök vágyakozásnak a teljesülésével, hogy ettől a naptól kezdve emberré lett az ember. Nagy és dicső ez az ünnep. Ezért mentes az ünnepi külsőségek sallangjait ól, ezért fűződik ehhez a nagy évfordulóhoz sok százezer ember munkafelajánlása. Hiszen a párt vezetésével megvalósított nagy és merész tervekben a dolgozó emberek szebb, boldogabb élete bontakozik ki. Olyan élet, amely a munkás, a paraszt számára az álmok világából a mindennapok valóságává testesült, mert a felszabadult ember, a hétköznapok hőse saját érdekeinek megvalósulását látja a közös, a társadalmi érdekek győzelemre viteléért folytatott harcban. Érthető tehát, hogy munkásainkkal együtt szövetkezeti parasztságunk is szorgalmas munkával köszönti annak a 16 év előtti dicső napnak az ünneppé avatott emlékét, amelyen a munkában magasztosult ember tettre készségének; alkotó erejének kibontakoztatásával saját sorsának kovácsa lett. Nincs könnyű dolguk a gulyásoknak Nem Újdonsült- ember Miklóspusztán Esek Dezső Több mint harminc szolgálati év sorakozik mögötte, s ebből nem kevesebb 15 az egykori primáši' uradalomban. Horváth Imre és a nyurga Kovács János fejögulyás jelenlétében a puszta mindenese nem győzi hangsúlyozni: könnyű most a gulyásoknak, meg a növénytermelésben dolgozóknak, hiszen a munkák nehezét gépet segítségével végzik. — Hol volt ez a mi időnkben! — tolja kalapját magasabbra izzadt homlokán, mozdulataival is mintegy nyomatékot adva érvelésének. ' Dezső bácsi — veti feléje Horváth Imre — nagyot változott a világ, és a gépeket azért találták ki, hogy megkönnyítsék az emberek munkáját. — A gazdaság hogyan tudná teljesíteni azokat a nagy feladatokat — teszi hozzá Kovács János — melyek a harmadik ötéves tervben várnak reánk? Nem olvasta még? Az újságok is folyton arról írnak, hogy korszerűsítsük, gépesítsük a termelést, mert másképpen nem tudunk lépést tartani a fejlődéssel, nem tudnánk kielégíteni az egyre fokozódó igényeket. Esek bácsi fejében motoszkálnak a gondolatok, elismeri a fejőgulyások igazát. Bizony nem is lehetne letagadni, óriásit fejlődtünk és a jövő a mezőgazdaságban is az automatizálásé. Dehát akkor mit fog csinálni az ember — gondolja magában és hangot is ad aggodalmának. — Á mezőgazdaságban is csökkentjük majd a munkaidőt, magyarázzák a fejőgulyások — két, vagy három váltásban szervezzük meg a munkát, hogy több ideje legyen a munkásoknak a szórakozásra, önművelésre, mert a jövőben csak az állhajtja meg a helyét az istállóban, kint a határban, aki átfogóan szemléli és végzi majd a termelést. Szolár Ferenc (baloldali képen) fejőgulyás, aki a szomszédos istállóban 12 tehén körül látja el a teendőket, szintén tudatában van annak, hogy a képzett szakembereké a jövő, s ezért a fiatalokat megszégyenítő akarással, őszülő fejjel bújja a szakkönyveket, olvassa az újságokat. — Régi munkása voltam én is ae uradalomnak — vallja be szerényen — de úgy érzem a mai köHajnali beszélgetés r/elké Blahovce lakossága még piV hen. Csak azokban a házakban van mozgolódás, ahoí az etetők készülődnek. Varga István is közéjük tartozik. Magára kapkodja a gúnyát, a kabátot félvállára veti és a kertek alatti országút felé tart. Így jut el a telepre a hízómarhához. Kelet felől már pirkad az ég alja, ám ez nem elég ahhoz, hogy Varga bácsi felismerhesse a falu másik vége felől közelgő valakit. - Csak munkatársam, Sós Lajos lenne — gondolja magában, mert alig tudja kivárni, hogy találkozzék vele. Pedig hamarosan sor kerül rá, az istálló nincs messze. Azonban mégis előbb lesz a találkozás, ha itt az útelágazásnál várja meg. Varga bácsi, mint máskor, most is körülkémleli a láthatárt. Derült az égbolt, ez jó érzést kelt benne. Napsugár kell a lucernának, hadd nőj jön. Gondolatának szövögetése közben munkatársa köszöntése zavarja meg. Viszonzás helyett hirtelenjében az estétől magában tartott kérdéssel áll elő. - Lajos, mit szólsz a tegnapi miréshez? - Szedett magára a jószág — válaszol Sós bácsi - tizenhat dekával többet, mint amire vállalkoztunk. Egyikük sem titkolja megelégedését, ami jó hangulatra deríti a két ötven körüli etetőt. Talán azért is lépnek olyan katonásan az istálló felé. Hanem most meg Sós bácsi teszi fel a kérdést. - Nem lehetne a gyarapodás mondjuk 20 dekával több az eddigi 16 helyett? Bezzeg nem gondolt ilyesmire szolga korában, akkor ugyan mindegy volt, 0 mennyi a gazda haszna. • - Haltod, én is azon gondolkodtam az este — kap a kérdésen amaz, s nem hagyja annyiban. Szóval, ha az embernek jól megy, még többet akar, de így is van ez rendjén. Nézd a lucerna már térden felül van, s ha ebből többet adunk a jószágnak, a kukoricadarát még jobban tudja értékesíteni. - Az igaz — helyesel a vékonytermetű Lajos bácsi; még bólogat is hozzá, mert nagyon helyénvalónak tartja munkatársa véleményét. - A lucerna nagyon jó takarmány... Nos kell is, hogy megkapja a jószág a magáét. Tudod jól, hogy négy év alatt*» keli kihoznunk a jószágtól azt, ' amit öt év alatt akartunk ... Mire az etetők az istállóhoz érnek, a nap is teregetni kezdi sugarait, melyek meg-megcsillantják a harmatcseppeket s ez a két embernek nagyon tetszik, mert nő a lucerna. (fej) rülmények között már sokkal többet kell tudni, mint amikor még cselédeskedtünk a prímási birtokon. A hatvan felé közeledő fejőgulyás eredményein meglátszik a tanulás és a gulyásszakmában eltöltött 38 hoszszú év, a tervezett 8,5 liter tej helyett 10.55 literes hozamot ért el tehenenként. A szakember jártasságával mondja el e szép tejhozam „titkát". — Jó a takarmányalap, van elég silónk és répaszeletünk. Naponta 2 kilogramm szemestakarmányt etetek fel. Az etetésnél az egyedi takarmányozás hive vagyok. Azok a példányok kapják a legtöbb abrakot, melyek ezt a tejtermelésben a leggazdaságosabban tudják értékesíteni. Szolár Ferenc ezzel a magyarázattal közel sem fedte fel a magas tejhozam „titkát". Túlzott szerénységből elhallgatta, éjszakánként is mennyi időt tölt az istállóban, hogyan gyámolítja a jószágot és ízesíti a takarmányokat. — Ogy gondolom — jelenik meg szőke arcán a pír — ez természetes, erről talán felesleges beszélni, mert mindenki így tesz, aki csak a gondjaira bízott -állatokat szereti. Fiatalabb barátja Lapos István (jobboldali kép) még a 25. életévét sem töltötte be, 1953 óta ugyancsak a gulyás-mesterséget folytatja, a tejtermelésben semmivel sem marad mögötte. Szikár termete, edzett izmos karja kiegyensúlyozott és jó munkás benyomását keltik az idegenben. — Bizony megerőltető munka ez a mesterség — mondja habozás nélkül — de az ember szívesen végzi, ha látja munkája értelmét és anyagi eredményét. Az állami gazdaság tavaly több mint 1 millió literrel lépte túl tejtermelési tervét, melyben Szolár Ferenc és Lapos István igen nagy mennyiség kitermelésével osztoznak. Ez idén 3500 literre akarják emelni az egy tehénre eső évi tejhozamot. D» hogyan végzik a fejést? — Egyelőre kézzel — felelik szinte egyöntetűen mindketten. A Nové Zámky-i pályaudvar előtti széles térségen felállított vitrinben e két fejőgulyás . kifüggesztett fényképe előtt sokan megállnak és nagy érdeklődéssel olvassák a gazdag tejhozam mestereinek eredményeit. Bizonyára elálmélkodnának a kíváncsiskodók, ha tudnák, hogy ezt a számottevő tejmennyiséget még mindig kézzel fejik ki a tehenektől. A helyi magyarázat alapján előttem egy pillanatig sem volt kétes a szép eredmények titka, annál érthetetlenebb azonban az elavult fejésmődszer, holott a fejögépek rendelkezésükre állanak, de egyelőre kihasználatlanul porosodnak, a raktárban hevernek. Előzőleg Esek bácsi azt állította, hogy könnyű most a fejögulyásoknak. Ám ezek után ezt közel sem lehet állítani, hét-nyolcmillió liter tej kitermelésénél a munka bizony megerőlteti a fejőgulyások karját. A gépi fejéssel sokkal olcsóbb lenne a tejtermelés, a mai 1.80 korona önköltséget sokkal lejjebb lehetne szállítani, s ez népgazdasági szempontból is egyik legfontosabb kötelessége a gazdaság dolgozóinak. Az élenjáró fejőgulyások, akik társaikkal egyetemben a szocialista munkabrigád büszke cím elnyeréséért versenyeznek, eddigi eredményeikkel bebizonyították: hasznos tagjai a társadalomnak. Remélhető azonban, hogy további munkásságuk folyamán arra is módot találnak majd, hogy a fejesnél is érvényrejuttassák a nagyüzemi, gépesített termelést. SZOMBATH AMBRUS A; emberei kezdeményezésére építünk Elmondotta: TÓTH FERENC, a mojmírovcei EFSZ elnöke A Hunyadi grófok hajdani ürményi, mintegy 1200 hektárt kitevő birtokán sok évszázadon keresztül robotolt községünk elnyomott, szegény napszámos népe. Nem voltak jobb helyzetben a kis- és középparasztok sem, akik a nagybirtok árnyékában éppen hogy csak tengették életüket. A napszámosok, a törpe földtulajdonosok csupán a munkát mondhatták magukénak, mert a hasznot a gróf, az adóhivatal és a végrehajtók, ügyvédek és a kizsákmányolók siserehada vágta zsebre. Tíz évvel ezelőtt a keserű múlt örökségével kezdtük meg a szövetkezeti gazdálkodást. Először a volt cselédek fogtak össze, akiket már akkor is az a nemes versengés fűtött, hogy közös gazdálkodásukban sokkal többet fognak termelni, mint a gróf uralma idején. Az eredmények maguk helyett beszéltek s a még egyénileg gazdálkodók előtt egyre vonzóbbá tették a szövetkezeti gazdálkodást. Hat év óta a kistermelők 400 hektáráf is már a szövetkezet műveli, bekapcsolódásukkal a közös munkába nagy lehetőség nyílott a termelés gyorsabb fejlesztésére. Azt is mondhatnám, hat év óta újabb versengés folyik ezúttal a szövetkezet úttörői és a közös gazdálkodásban tömörült kis- és középparasztok között a nagyobb eredmények eléréséért. A falusi pártszervezet idejében felfigyelt e jelenségre s hogy sem a volt cselédeket, sem a dolgozó parasztokat sérelem ne érje, elhatározta, ezt a vetélkedést az egész szövetkezet és a falu jó hírnevének öregbítésére használja fel, a társadalom érdekeinek középpontjába állítja. Éppen ebben az időszakban tűzte ki pártunk a jelszót: Teljesítsük négy év alatt a harmadik ötéves terv feladatait. A szövetkezetek közös igyekezetét tehát egy nevezőre hoztuk, és most vállvetve keressük a bő hektárhozamok és az állatok nagyobb hasznossága elérésének lehetőségeit. A mezőgazdasági termelés további lényeges fokozásának lehetőségét a növénytermelés ama szakaszában látjuk, ahol a párt határozatai a takarmánytermelés megszervezéséről tesznek említést. A silókukorica termelését már az idén 156 hektárra növeltük. Szántóföldjeink 24,8 százalékán viszont évelötakarmányokat termesztünk, melyek a rétekkel, dús legelőkkel együtt a szövetkezet szilárd takarmányalapját képezik. Nyugodtan állíthatom, gabonatermelésünk már tavaly elérte az ötéves terv színvonalát. Éppen ezért nem meglepetés, ha ez idén a kalászosok termelését a szántóföldek 52 százalékára csökkentettük. Az ipari növények és a takarmány-növények termelése, hozamának állandó növekedése nagy segítséget nyújtott az állattenyésztés fellendítésében. Tavaly tehenenként 2028 liter tejet termeltünk. 1964-ig fejőgulyásaink ezt a hozamot 2750 literre emelik. Beszélnem kell az állatok sűrűségéről is, melyben járási viszonylatban az elsők között szerepelünk. Ez idő szerint 117,7 sertést és 72 számosállatot tenyésztünk minden 100 hektár mezőgazdasági területen. Szarvasmarháink egészségi állapota kifogástalan, a fertőzéses elvetélés és a gümőkór már nem pusztítanak. A növendékállatoknál rátértünk a törzsállomány kitenyésztésére. Nagy teret hódít nálunk az új technika, melyet a növénytermelésben és az állattenyésztésben egyre nagyobb méretekben alkalmazunk. A kukorica négyzetes-fészkes vetéséről a sertések önetetéséig minden új munkamódszer meghonosodott szövetkezetünkben. Sokat beszélhetnék még lehetőségeinkről, eddig elért szép eredményeinkről, de ezek mellett maguknak az embereknek céltudatos tevékenységét nem hallgathatom el, akik egyre nagyobb felelősségérzettej, odaadással végzik sokszor nem könnyű munkájukat. A rendszeres jutalmazáson kívül azonban több mint 150 ezer korona prémiummal támogatjuk a termelési kedvet, mert tudjuk, hogy a feladatok teljesítésében, ahol anyagi értékeket hozunk létre döntö fontosságú a szövetkezetesek munkája. A SIKER TITKA Fiatal még a michaloveei járásbeli stretávkai szövetkezet. Mindössze három éves múltra tekinthet vissza. Manapság mégis nagyon sokat emlegetik a kelet-szlovákiai kerületben. A megalakulás első évében a szövetkezet tagjai nagy lendülettel fogtak hozzá az istállók építéséhez. Ma száz férőhelyes istállójuk, sertéshizlaldájuk és egyéb mezőgazdasági épületük szolgálja a folyamatos termelést. Azzal, hogy a szövetkezet már a kezdet kezdetén összpontosíthatta az állatokat, jövedelmezővé vált » gazdálkodás. E kukoricatermelő körzetben gazdálkodó szövetkezetben a növénytermesztés eredményei sem várattak sokáig magukra, 1959-ben 106 százalékra teljesítették gabonafelvásárlási tervüket. A legnagyobb próbára azonban mégis csak a múlt év tette a szövetkezeteseket. A rendkívüli időjárás pusztulással fenyegette a gabonát és a takarmányokat.. A jól szervezett munkának köszönhető, hogy az időjárás nem vett vámot az EFSZ tagjai munkájának gyümölcséből. Sikerült a takarmánybetakarítás, veszteség nélkül végezték el az aratást. Az állatállomány számára szükséges etetnivalőt bőségesen biztosították. Ennek köszönhető, hogy a szövetkezet állománytervét mind a számosállatoknál, mind a sertéseknél túlteljesítette, s az egy tehénre eső évi tejhozamot tavaly 2100 literre emelte. A közellátás sem szenvedett csorbát, hiszen terven felül 98 ezer liter tejet adtak el a tejfeldolgozó üzemnek. A tojástermelésben — mely fiatal szövetkezeteink egyik legfájóbb problémája — ugyancsak elöl járnak, 13 százalékkal lépték túl évi felvásárlási tervüket. A sertéshús terén sem vallanak szégyent a szövetkezetesek, hiszen 107 százalékra tettek eleget állam iránti kötelezettségüknek. Miből fakadnak ezek az eredmények? Ondrej Šabík elnök arcán boldog mosoly húzódik végig, amikor a termelés titkairól tájékoztat: — Szerintem az anyagi érdekeltség a legnagyobb ösztönző erő, s ezt mi kezdettől fogva a szocialista jutalmazás^ elveinek szigorú betartásával érvényesítjük. Tényleg igazat kell adni a bizakodással telt elnöknek. mert a helyes jutalmazás jelentős mértékben elősegítette a munkák idejében történő elvégzését. Az állattenyésztésben, a növénytermelésben egyaránt az érdem szerinti jutalmazás hajtóerejével találkozhatunk. Nem hiába tűzték ki a jelszót: négy év alatt teljesítik a harmadik ötéves terv feladatait. A megkezdett úton a szövetkezet tagjai sikeresen haladnak a kitűzött cél felé. (J. S.) A Liptói Havasok alján is háttérbe szorulnak a fogatok és a nagy teljesítményű gépek foglalják el helyüket, melyek segítségével a szövetkezetesek elűzik a régi nyomort és új életet teremtenek. A sielnicei szövetkezet 300 hektárján csupán napok kérdése volt a tavaszi vetés elvégzése. (O. Patocka felv.) ÜJ SZÖ 6 S IMI. májú* 9