Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-08 / 127. szám, hétfő

Prágáért harcoltunk Az Űj Szó számára írta: PAVEL SZĽMIN, a moszkvai Dinamó gyár munkása A testvéri Csehszlovákia népe már tizenhatodszor emlékezik meg " a győzelem nagy napjáról, mely felszabadulását jelentette a fasiszta iga alól. Május 9-én mi, szovjet emberek is örömünnepet ülünk... Az emlékezetes 1945. évben egy taracküteg parancsnoka voltam. Emlékszem rá, hogy miután átkeltünk a Visztulán,• nehéztüzérségünk parancsot kapott a csehszlovák területen védekező hitlerista csapatokat támadó szovjet gyalogság támogatására. A parancs vétele után ütegünk gyűlést tartott. Örültünk, hogy a szovjet hadsereg a csehszlovák katonákkal vállvetve megkezdi a csehszlovák föld felszabadítását a fasiszta fenevad uralma alól. A leningrádi Rajtvanov hadnagy, szakaszparancsnok meghatón fejezte ki érzelmeinket: — Testvéri Csehszlovákia, eljöttünk, hogy néped szabad és boldog legyen! — mondotta. Eljöttünk ide a Volga partjáról, Sztálingrád falai elül, 3 holnap már csehszlovák földön hullanak csapásaink a hitleristák fejére. Bajtársaim, erösebb tüzet az ellenségre! Sürgősen szabadítsuk fel a testvéri Csehszlovákiát a fasiszta járom alól! IA ora reggel tarackjaink tüzet nyitottak a német védelmi állásokra. A tüzérek krétával a következő jelszavakat írták a nehézlövegekre: „Halál a fasisztákra! Szabadságot Csehszlovákia népének!" F eltartóztat hatlanul nyomultak előre a szovjet csapatok Csehszlovákia földjén. A szovjet hadsereg Prága alatt bekerített egy nagy német hadseregcsoportot, mely nem volt hajlandó letenni a fegyvert. Az ellenfél, melynek sok tankja és erős tüzérsége volt, minden eszközt megragadva ki akart törni a gyűrűből, hogy nyugatra meneküljön. Ütegünk 11 ellenséges tankot semmisített meg a hitleristák ellen vívott harcokban. Örökre emlékezetes mar^d számomra az elkeseredett harcok egyik napja. Gyönyörű verőfényes reggel füstfellegbé borult az egyik völgykatlan. A fasiszta tankok megkezdték a támadási. Menetközben ágyúkból és gépfegyverekből okádták a tüzet. Valdajszkij szakaszvezető lövege mindjárt az első sorozattal telibe találta a fasiszták vezértankját. A többi tüzér is hősiesen viaskodott. Ütegünk 15 katonáia megsebesült, de tovább harcolt. A súlyosan sebesült Rajtvanov hadnagy az egyik ágyú mellett fekve osztogatta parancsait két tarack kezelölegértységének. Több mint két órán át tartott ütegeink és a több tucatnyi ellenséges tank s önjáró löveg párviadala. Hat ellenséges tankot és önjáró löveget semmisítettünk meg e harcban. A bekerített fasisztáknak nem. sikerült kitörniük a szovjet gyűrűből. S

ok tüzér kormánykitüntetést kapott a Prága alatti elkeseredett harcokban tanúsított hősiességéért és bátorságáért: Valdajszkij szakaszvezető elnyerte a legmagasabb katonai érdemrendet — a Dicsőség Rendet. Rajtvanov hadnagy is érdemrendet kapott. Engem a Honvédő Háború Érdemrendjével tüntettek ki, az egész üteg pedig megkapta a „Prága felszabadításáért" érdemérmet. Amikor végleg elhallgattak a fegyverek, levetettem az egyenruhát és visszatértem a Kirovról elnevezett moszkvai Dinamó-gyárba. Eleinte az automata esztergagépen dolgoztam, majd a gépellátó műhely nagy forgórészlegének szerszámkészítője lettem, üagyqn érdekes a munkám. Nagy műszaki tudást igényel és megköveteli, hogy állandóan tökéletesítsem technikai ismereteimet. Üzeműnk valamennyi részlegében az utóbbi években egyre nagyobb segítséget nyújt az automatizálás. Munkaközösségünk sok , hazai vállalattal és külföldi testvérüzemmel osztja meg műszaki vívmányait és tapasztalatait. Üzemünk szoros kapcsolatot teremtett a csehszlovák munkásokkal-, éppen a napokban járt nálunk látogatóban a brnói elektrotechnikai gyár küldöttsége. A Csehszlovák-Szovjet Baráti Társaság üzemi csoportja a Dinamo" gyárban buzgón igyekszik megismertetni munkatársainkkal a testvéri csehszlovák né

p eéletét és sikereit. Csehszlovákia felszabadulásának ló. évfordulója alkalmából mi, a moszkvai Dinamo-üzem munkásai szívélyes üdvözletünket küldjük Csehszlovákia dolgozóinak, sok munkasikert és egyéni boldogságot kívánunk nekik. mrMWM/wnrmrmmŕ/MwrM^//.wjwwwiwäw/W/ÄWÄWÍÍMI^^ František Hrubín (J)mg.ai niájuV Mind súlyosabb a teher, mit válladon hordasz, hazám, a házakra zászlókat lehel a nap május hajnalán, az ablakokból asszonynép nevet, könnyezik s kacag a szem, férfiak osztják a fegyvereket gyárakban, pincékben csendesen, a vad horda vackán hever, puska koccan a vár falán. Egyre súlyosabb a teher, mit válladon hordasz, hazám! Üvölt a hat év, üvölt a hat év! Hat esztendeje tart már a halálmérges nyugalom, nép katonái, szavatok száll s harcba hív a hajnalon! Üsd a bitangot, Üsd a bitangot! Felhők, gyászos fellegek vonnak kárpitot az égre, tecsap reád a szörnyeteg, szomjasan piros vérre, testedből tépi magzatod, könnyek és vér, könnyek és vér zápora — s múlnak a napok, egy, kettő, három — könny és vér záporoz a koporsódra, dohognak, dörögnek az éjjelek, s ha csendesen köszönt rád egy óra, orgonaiilatot lehelsz ... ludom, megvédelek! Városom, Prága, elég volt már, elég belőled, hamis nyugalom! Nép katonái, szavatok száll s harcba hív e hajnalon. Buchenwald, Oswiecim, ti tudjátok, zsolozsmás, vertfalas Terezin, mennyi halál — és mind más — üvölt itt hat éve, üvölt itt hat éve! Itt. még ma is a fejeket bitangok pörölye zúzza, ágyúval irtsd a szörnyeket és hadd pöröljön a puska, üsd a bitangot, üsd a bitangot! A város fölött a májusi felleg tűzvészek fekete füstje már, kegyetlen agyakban kegyetlen percek magvaként érik új kín s halál, asszonyok, gyerekek, vének halála, nincs többé könny, esak puska szól, egy, kettő, három — a barikádra borulsz az utcán valahol névtelen harcos, de már negyedszer kattan és egyre szól a fegyver, egy sorban álltál énvelem, ahol kezdem és végezem, mint népem névtelen fia, kitagadott s otthontalan, segíts, Krasznaja Armija, segíts, halljad meg szavam, tudom, messzi az út nagyon — de a gyilkos töméntelen, s hogy győzzön a forradalom, kevés hozzá a két kezem, üsd a bitangot, üsd a bitangot! ÉJJ, népem névtelen fia s a gyermekem kiált feléd: Segíts, Krasznaja Armija, hogy pusztuljon a csőcselék! Felhők, gyászos fellegek vontak az égre kárpitot, »:• jfy i* \ lecsap reám a szörnyeteg, egyedül vele nem bírok, küldjetek lőszert, gépeket, és siessetek, jaj, siessetek, körülkerít az egyik horda, a másik a város szívében ül, az utca kormos, sora csorba, nem bírunk vele egyedül, fegyver kell, puszta kézzel állok, küldjetek gyorsan, s a partizánok együtt támadnak veletek, csak siessetek, siessetek! Én, népem névtelen fia nem hívtalak hiába, győztes Krasznaja Armija, riadóm jajszavára ••' tüzek szárnyán egy országot lép bősz rohama a hadnak s marcangoló karmából kitép a veszett fenevadnak — köszönjük, testvér, köszönjük, testvér! Itt még ma is a fejeket bitangok pörölye zúzza, — ágyúk irtsák a szörnyeket és pöröljön a puska, pusztul a csürhe, pusztul a csürhe! Prága uteáit, tereit járom csodálva — hazám! — a házakra zászlót terít a nap május hajnalán, gyermekükre büszke anyák, könnyezik s kacag a szem, mosolygó vöröskatonák, tankjukon virág terem, szemükben a sztyepp nyugalma , s szikrázó orosz telek, könnyéből kél s árad kacagva feléjük a szeretet, feléjük a szeretet! Fordította: TÓTH TIBOR ...és segített a Krasznaja Armija. Határtalan örömmel és lelkesedéssel fogadta fővárosunk népe hós felszabadítóinkat. 1 ÖJ SZ<5 4 * 1961- május 8. I