Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-06 / 125. szám, szombat

Téli munka tavaszi gyümölcse Minden téli időszak a néphadsereg alakulataiban a kulturális megújhodás hónapjait jelenti. Ősszel megérkeznek az újoncok, eltávoznak az „öreg katonák" s amíg ez a változás megszokottá válik, bizony eltelik egy-két nap. De amikorra bekövetkeznek a hosszú téli esték, a fiatal katonák is úgyszólván belezökkennek a katonaélet sajátságos rendszerébe, be tudják osztani a nap szabad óráit, olyannyira, hogy alkalom nyílik a kulturális élet kibontakoztatására is. Ez persze sosem történik önmagától! Mindenekelőtt is a CSISZ céltudatos szervezőmunkájától függ. mennyire válik ' kellemessé, hasznossá a katonák kiképzésen kívüli élete. Slemenský Ján tiszt elvtárs alakulatában már a kezdet kezdetén világos cél vezette az irodalom, a zene, tánc és ének rajongóit. Ez a cél pedig- jól felkészülni a tavaszi alkotóversenyre! Az első lépés a tehetségkutatás volt. Elhatározták, hogy kétórás esztrádműsort tanulnak be mely keretében széleskörű lehetőség nyílik minden kezdeményezés kibontakoztatására. Sikerült egy aránylag színvonalas tánczenekart felállítani, amely ha nem is teljes, a járásban az egyik legjobb zekekarnak számít Táncos is akadt, hiszen itt van Lőrincz Géza, a CSISZ KB magyar dal- és táncegyüttesének egyik volt oszlopos tagja. Kobela Oskar az énekben volt „kész" tehetség, hiszen bevonulása előtt a Prešovi Állami Színház operaénekese volt. Humoristák is akadtak, s mi több Franta őrmester elvtárs, aki irodalom és képzőművészet terén rendkívül tájékozottnak bizonyult, önként jelentkezett versek, 111. a széppróza művészi tolmácsolására. sor kielégítő betanulása már nem is került sok fáradtságba. A „művészek", mert így nevezték el őket az alakulat többi tagjai, sorra látogatták a környékbeli falvakat, s talán mondani sem kell, hogy sikeresen szerepeltek mindenütt. A legnagyobb izgalommal valamennyien mégis a hadseregi alkotóverseny első körére készültek, amikor már a továbbjutásért folyt a küzdelem. Azon a márciusi napon azonban nemcsak a szereplők voltak lámpalázasak hanem az egész alakulat Ugyanis három zászlóalj, képviselői közt folyt a nemes Vetélkedés, s mi sem lenne szégyenteljesebb, ha éppen a mi alakulatunk kiválasztottjai szerepelnének sikertelenül. Valamennyien ott szorongtunk a feldíszített ezredmoziban s nyilvánvaló, hogy nem viselkedtünk éppen semlegesen De szerencsére az értékelőbizottság nem volt részrehajló, minek következtében a második körbe valóban csak a legjobbak jutottak be, egy kivételével valamennyien a mi alakulatunkból! így hát az értékelő bizottság határozatával éppen mi voltunk a legelégedettebbek. Továbbjutott a zenekar, Lőrincz Géza, Kobela Oskar és Franta őrmester is. Hallatlan öröm és büszkeség fűtött bennünket, különösen amikor tudomást szereztünk arról, hogy „művészeink" helytálltak a második, ill. a harmadik körben is. és most várvavárják az ifjúsági alkotóverseny központi, országos versenyét, melynek méltán lettek büszke nevezettjei. Az olvasók közül bizonyára sokan mondják: jó, hát nekik igazán könynyű volt, bejutni az országos versenybe, hiszen úgyszólván hlfcatásos művészekről van szó! Gondolhatunk itt Lőrincz Gézára és Kobsla Oskarra. Mérlegelni kell azonban, hogy ők A gárda tehát együtt ,volt s a műliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ÜI(HÍHMMÍI Taskentben balettiskola nyílt, amelyet a Szovjetunió húsz nemzetiségű fiataljai mellett egyes külföldi táncolók is látogatnak. A TASZSZ felvételén E. Oszkina a balettórát vezeti. f f ketten önmagukban nem vitték volna sokra, ha nem áll mellettük az ifjúsági szervezet és az egész parancsnoki kar támogatása. Lőrincz Géza táncszámához szükség volt kíséretre, ugyancsak Kőbela Oszkárnak is. A kisérő Szúnyogh Zoltán és Habánek Ivan pedig még zeneiskolát sem végeztek s éppen a katonai szolgálat alatt nvllt alkalmuk arra. hogy fokozatosan tökéletesítsék zenpi képzettségüket Értékelni kell mindemellett még azt a tényt is, hogy az ifjúsági szervezet képes volt olyan légkört teremteni, melyben még az irodalomról és zenéről talán csak az Iskolába?! hallott katonák f«s lelkesülni tudtak alakulatunk kulturális sikereiért, s örömet találtak abban, ha egy-egy ünnepi est alkalmával meghallgathatták az esztrádcsoport műsorát. Ennek alapján sokan beiratkoztak az énekkörbe, szívesen meqhallgatták a zeneismeretekről szóló előadásokat, élvezettel látogatták az irodalmi kör előadásait, és sokan éppen a katonai alapszolgálat alatt szerették meg a könyvet, s regényt, a verset. Az alkotőverseny első körében nemcsak a fentemlített katonák szerepeltek, hanem sokan mások is, akik érezték, hogy hangjuk, előadóképességük nem éppen hétköznapi, elégségesen ismerik hangszerüket ahhoz, hogy otthonias körben közönség elé léphessenek. Maga az a tény is értékelhető, hogy ezek a szereplők kiálltak a dobogóra és előadták a CSISZ szervezetében betanult műsorszámaikat. Slemenský tiszt elvtárs alakulatában gazdag hagyományai vannak a kuturális tevékenységnek s ez az Ifjúsági szervezet eredményes munkája mellett mindenekelőtt is annak köszönhető, hogv maguk a tiszt elvtársak is lelkes hívei az irodalomnak, illetve a zenének. Vényük cak figyelembe a kaszárnyánkon belül kizárőlaq tisztekbő' alakult vonósnégyes pályafutását mely évről-évre rendszerint eljut a leqfelsőbb versenvekig. Magától értetődő hoqy ezek a tiszt elvtársak azután nemcsak a saját vonósnégyesükkel törődnek, hanem a legénység kulturális: életével is. Slemenský Ján tiszt elvtárs alakulatában, amint a fentiek is igazolják, megfelelőért élnek a szocialista hadsereq adta kulturális Iehetőséqekkel. Azok a katonák akik ebből az alakulatból kerülnek vissza a polqári életbe szép és qazdaq kulturális élménvekkel búcsúznak a katonaságtól. Persze nemcsak ebben az alakulatban- ilyen eleven a kulturális élet. Mindenütt eqvformák a lehetőséqek, csupán a CSISZ munkájától füqg, mennyire élnek vaqy nem élnek velük. S ahol i.qazán élnek a lehetőséqekkel, ott naqy szolgálatot tesznek, a közös ügynek, mert igen hathatósan elősegítik a kulturális forradalom győzelmét hazánkban. SZABÖ GÉZA ERRŐL IS BESZELNI KELL E

sős, áprilisvégi délutánon a könyvelőség dohányfüstös helyiségében a fejlődés, a gyarapodás adatait jegyzem. Ahogy a számok eredményként állnak elém, egyszeriben fülembe csengnek Rezes Sándor az oborini elnök szavai: — A ráskaiaknál a tagság igyekezete segített sokat. Nem, szavában nem volt irigység. De mégis volt amolyan mellékes zöngéje. Akkor persze még nem értettem. Az elnök nem' mondta, kérdezni pedig restelltem Majd a találkozásnál elválik — gondoltam. Csak a faluban ébredtem aztán ,rá, hogy kíváncsiságom lényegét megtudni nem is olyan kicsiség ... A hallgatás» néha terhes, s az ő hallgatásuk egyenesen nyomasztó volt. Ha kérdeztem, feleitek, olyan „újságosán", ahogy legjobb, ha az emberről, vagy a szövetkezetről írnak. Senki sem mondhatja rá, hogy aem az igazat mondják, az pedig, hogy a kényesebbjét elhallgatják...?! Hát úgy sem oldja meg senki helyettük. Szó, ami szó, a szövetkezet nem tartozik a gyengék közé. Amolyan középlovas. A munkaegységnek 20 koronát meghaladó az értéke, s tavaly elszámoláskor egységenként, csaknem 9 koronát kaptak. Szerződéses eladásban csak a tejjel maradnak le, az állatsűrűségben viszont már ez idén elérik a harmadik ötéves terv meghatározta szintet... A hallgatás azonban nem mindig erény, még ha a megfontoltság jellemzőjeként jelentkezik is. Mintha ezt az elvet ismerte volna fel Jakab Elemér, az ellenőrző bizottság elnöke is. Az óvatosságot mellőzve tompán csattannak szavai, ahogy a könyvelő se hús, se hal válasza után maga módján érti a munkaszervezés dolgát. — Rossz! — mondja egyértelmű lemondással. — A kapkodás nem munkaszervezés! A kemény szavak okozta pillanatnyi döbbenet Szerbin Géza, Menyhért Gyula szövetkezeti tagokban és Popoly Sándor HNB-titkárban akaratlanul is igenlő választ bólinttat. — Munkaelosztás? Reggel hattól kilencig álljon az ember, traktorral, az iroda előtt, míg végre megtudja, merre is visz az útja! — Ezt is Jakab Elemértől hallom, aki egyébként a szövetkezet traktoristája. — Mire befogok, három utasítást is kapok. Aztán okoskodja ki az ember, hogy most már melyik munkába fogjon, — így vélekedik Menyhért Gyula szövetkezeti tag. — Egyheti teljesítménylap van a táskámban, de még mindig nem tudom, miért dolgoztam — fűzi tovább a szót Rudik Zoltán traktoros. S ahogy a panasz így utat talál magának, kiderül, nemcsak rendszeres munkaelosztás, vagy vezetőségi ülés nincs a szövetkezetben, de az is megtörtént, hogy a kapások vetése agrotechnikailag rosszul előkészített földbe — tarlóhántás után — került. Arra azonban, hogy a megoldás kulcsa a kezükben van, lemondó mosoly, legyintés a válasz. — Ki oldja meg, elvtárs, — szegezik nekem a kérdést —, ha a vezetőség etengedi a füle mellett a bírálatot? Taggyűlést is rendszertelenül tartanak és ha van is, a 87 tagból 15—20 ha eljön. Az is hallgat. A feleletre Jesó Albert elnök volna Jó munka és önzetlen segítség az illetékes. De a falusi pártszervezetnek és a HNB-nek ugyancsak lehetne mondanivalója. A tények ugyanis azt tanúsítják, hogy a szövetkezeti demokrácia betartását maga a szövetkezet vezetősége mellőzi. Házirendjük nincs, felelősségrevónást nem ismernek. Az ellenőrző bizottság március közepén beadott észrevételei minden határozat nélkül formális felolvasásba fulladtak. Lj a az általános tapasztalat az " ellenőrző bizottságokat gyenge működése, vagy mellőzésük alapján ismeri, úgy ez utóbbi Veľké Raškovcén sokszorosan igazolódik. Pedig az az elv, hogy a szövetkezet gazdái mindenről idejében értesüljenek és a tagság ellenőrzést gyakoroljon a szövetkezet működése, a vezetők tevékenysége felett - épp e bizottság feladata volna. Ez a szövetkezet elsőfokú ellenőrző szerve. Jellemző példaként, és a raškovceiek okulására, említsük meg, hogy a csallóközi Holicén a házirend 5 (!) munkaegység levonásával bünteti az elnököt, ha elmulasztja a havonkénti tagsági gyűlés összehívását. — A szövetkezet előre haladása a tagság érdeme — így fogalmazta meg a dolog lényegét Popoly Sándor HNBtitkár. S ez a jellemzés fényt vet arra is: Ahol a vezetés a nézeteltérések és személyi sérelmek útvesztőjébe tével — ott a munkaszervezés nem lendít és a tagság bizalma sem kamatozhat. A falu népe már 1955-ben, a szövetkezet megalakulásával, és 1957ben a kiszélesítéssel felismerte, hogy a szövetkezés a jólét, az emberibb, szebb élet eszköze. MunkájáAZT BESZÉLIK, hogy a már eddig is sok-sok sikert aratott Csallóközi Népi Együttes új, a nagy eseményt kifejező tánckompozíciőval készül a párt megalapításának 40. évfordulójára. A hír hallatára indultunk el a šamoríni művelődési otthonba, hogy megtudjuk, mi igaz abból, amit beszélnek. — Az együttes — tájékoztatott Vitthalm Károly, a művelődési otthon vezetője — valóban új, kifejező, a párt megalapításának 40. évfordulójával kapcsolatos műsorszámot tanul be. Mi azonban — mivel a csoport már nem a mi kötelékünkben dolgozik, — munkájukról nem tudunk részletesebb adatokat. Kerestük

1 hát az együttes vezetőjét, jártunk a Csemadok járási titkárságán. Valahogy azonban rossz időpontot választottunk. Senkivel sem sikerült beszélnünk, így semmi részletesebbet sem tudtunk meg az együttes életéről, terveiről. Helyette a šamoríni művelődési otthon munkájáról kaptunk némi áttekintést. Erről számolunk most be, ígérve, hogy módot találunk a Csallóközi Népi Együttes munkájának ismertetésére is. A šamoríni művelődési otthon munkájával kapcsolatban az érdekelt elsősorban, hogy mit csináltak eddig és mire készülnek a párt jubileumi évfordulója alkalmából. Kérdésünkre Vitthalm Károly így válaszolt: — Ami eddigi munkánkat illeti, az elég sokirányú. Azonkívül, hogy gyakran rendezünk ismeretterjesztő előadásokat és különféle kulturális műsorokat, minden második vasárnap megrendezzük az ifjúsági táncdélelőttöket. Eddig ez a legnépszerűbb, rendszeresített műsorszámunk. E műsort már hat alkalommal tartottuk meg s mindig nagy sikerrel. Hasonlóan jól sikerültek a helyi tömegszervezetekkel közösen rendezett irodalmi esték is. Legutóbb a csehszlovákiai magyar írók részvételével rendeztünk szerzői estét. Ezt megelőzően a Csemadok helyi szervezetével, valamint a helyi tizenegyéves magyar tannyelvű középiskolával karöltve egy Petőfi esteU és egy Nagy Lajos-Radnóti Miklós irodalmi estet tartottunk. Gyakran járnak varosunkba vendégszereplők, s a mi együtteseink is gyakran fellépnek. Legutóbb a helyi zeneiskola közreműködésével például hangversenyt rendeztünk. — Terveik, jövő célkitűzésük? t—

J kérdeztük az igazgatótól. — Terveinkben első helyen a kulturális és népnevelő munka fokozása, a kulturális munka eszközeivel a mezőgazdaság megsegítése és a párt megalapítása 40. évfordulójának méltó megünneplése szerepel. Az évforduló alkalmából kiállításokat, különféle kulturális műsorokat, előadás sorozatokat, valamint beszélgetéseket rendezünk régi kommunistákkal. Arra törekszünk, hogy az elkövetkező időszakban bemutatásra kerülő műsorok minden alkalommal a párt val derekasan munkálkodik is rajta. Az elmúlt évek során megtanulták ugyanis, hogy csak egész szívvel érdemes a közösben dolgozni. A munkaerkölcsben így hát nem is volna különösebb hiba. A vezetéstől azonban joggal követelnék egész szívét. S hozzá szervező erőt, határozott irányító kezet. Egyről azonban — mondjuk meg ezt is — megfeledkeztek. Arról, hogy a felelősség nem kizárólag a vezetőségé. Hiszen a szövetkezeten belül a szövetkezet jövője szempontjából mindenegyes emberen igen sok múlik. S ha mindenki érzi a felelősséget az egész szövetkezet iránt — az a jő, az igazi! Nem elég megállapítani pl., hogy a lánctalpas üzemanyag nélkül áll az éjjeli műszak előtt, s hogy az egykori négy helyett, ma hét traktor alig győzi a munkát — a rossz szervezés miatt. Ezt csak megállapítani nem elég. Hatékony cselekvésre van szükség. Arra, hogy együttes erővel üzenjenek hadat minden lazaságnak, megalkuvásnak és kétszínfiségnek. Hogy a bátor szókimondás fegyverével küzdjenek az igazságért. Jakab Elemér, Rudas János és a többiek őszinte szókimondása azt sejtette, hogy a raškovceiekben él a hibákkal való leszámolás bátorsága. S minél erősebb és követelőbb lesz ez a bátorság, annál közelebb jutnak a lazaságok száműzésében és a szövetkezeti demokrácia elvei betatásában. A közösségi munka nem tűr** het félmunkát, kapkodást. Csak egész szívvel, teljes gőzzel lehet a közös érdeket előbbre vinni. Ezt ők már rég feismerték. Csupán a gyakorlatban nem minden esetben szereznek neki érvényt... Ami azonban késik, sokáig mégsem múlhat. , FÖNOD ZOLTÄN múltját idézzék, a munkásmozgalom harcaira emlékeztessenek. AZ EREDMÉNYEKRŐL és az elvégzésre váró munkáról beszélgetve megtudtuk még, hogy a művelődési otthonban szorgalmasan dolgoznak a szakkörök, dicséretre méltó sikereket ér al az esztrád-csoport. A lelkes fiatalokból álló körök és együttesek komolyan veszik feladatukat, odaadóan dolgoznak. Sikeresen működik a Borská Mária tanítónő vezette 28-tagú szlovák nyelvtanfolyam is, amelyet nemrégen a Nőszövetség helyi szervezetével karöltve szerveztek meg. A tanfolyam hallgatói jól tanulnak, máris jelentős nyelvismeretre tettek szert. A vezetőség azt tervezi, hogy a tanfolyam befejezése után újabb szlovák nyelvtanfolyamokat indítanak. Szervező munkájukat kiterjesztik a hatáskörükbe tartozó falvakra is. A falvakon szintén működnek szlovák nyelvtanfolyamok, ezek számát azonban a jövőben növelni akarják. A művelődési otthonban dolgozók munkáját dicséri, hogy nem feledkeznek meg az/ idősebbekről sem. Együtteseikkel gyakran felkeresik az aggok házát, hogy elszórakoztassák az öregeket. Az aggok házában egyébként rendszeresítették a filmvetítéseket. KÜLÖN KELL megemlíteni a művelődési otthon dolgozóinak azt a munkáját, amellyel a helyi hangosan beszélő adásait szervezik és irányítják. Erre vonatkozólag is mindig részletes és konkrét tervet dolgoznak ki. Előre meghatározzák, ki miről fog beszélni. A műsort — a napi aktualitásokat figyelembe véve — a hangosan beszélő melett működő szerkesztőség állítja össze. Az elmúlt napokban például a legfontosabb nemzetközi események részletes kommentálásán és a helyi problémák ismertetésén kívül nem feledkeztek el megemlékezni Thällmann, Hruscsov és .Lenin születésének évfordulójáról sem. — Igaz ugyan — jegyezte meg a művelődési otthon vezetője — hogy a hangosan beszélő műsorát még mindig nem sikerült olyan vonzóvá és érdekessé tenni, mint szeretnők, de a műsor-szerkesztés az utóbbi időben jelentősen megjavult, az adások népszerűek. Megismerve eredményeiket és tervüket, a nehézségek felől érdeklődtünk. — A műsorok rendezésénél — kaptuk a választ — sok gondot okoz a helyiség. A mi termeink kicsinyek. Ha nagyobb összejövetelre számítunk, a műsort a „Korona" termeiben rendezzük meg, amiért elég sok használati díjat kell fizetnünk. Ez jelentősen csökkenti jövedelmünket, ami elég fájó, mert hiszen sok más kiadásunk is van. E probléma, azonban megoldódik, ha felépül az új kultúrház. ^ Annak ellenére, hogy a művelődési otthon használati díjat fizet, ha igénybe veszi a „Korona" termeit, a kisebb összejövetelekre megfelelő saját termeiket ingyen bocsátják a tömegszervezetek rendelkezésére. EZ SZÉP és dicsérendő cselekedet. Különösen azért, mert vannak a šamoríni művelődési otthonnál anyagi szempontból erősebb művelődési otthonok, mégis elvárják, hogy a szervezetek — ha igénybe veszik termeiket — használati díjat fizessenek. A šamoríni művelődési otthon nemcsak a jő kulturális munkával, hanem a tömegszervezetek önzetlen megsegítésével is példát mutat. BALÄZS BÉLA A sanghaji 4-es számú hangszer! gyár a forradalom előtt feledésbe ; merült kínai pengetős hangszerek ' régi hagyományait eleveníti fel. Már ' több mint 50 éve készíti a tseng ne;vű népi hangszereket Liao Csin-lin. > E pengetős hangszerből szép színes ' dallamokat lehet kicsalni, s rendkívül bevált a kínai vidékről szóló régi • tlalok kíséretére. (ÜJ-Kína ČTK felv.) / ÜJ SZÓ 5 * 1961. május L