Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-30 / 149. szám, kedd

/ A Dunajská Stredai Városi Nemzeti Bizottság helyesen irányítja a szakbizottságokat Néhány hónappal ezelőtt a Dunajská Stredai Városi Nemzeti Bizottságon Rehák László elnök és Magyarics Géza titkár meaállapod­tak, hogy cikket írnak az Uj Szóba a szakbizottságok munkájáról. A ple hogy a tagok aktivitása elsősorban a dolgozókon, politikai fejlettségü­kön múlik. A nemzeti bizottság ülésén szóvá­tették, mennyire nem kielégítő a mezőgazdasági szakbizottság mun­náris ülésre készített beszámoló bő 1 kája. Senki sem állította, hogy a Hazánk nagy gondot fordít a gyermekek nevelésére és egészségvédelmére. Figye­lemmel kíséri a bölcsődék és óvodák kis lakosainak életét, akik itt teszik első, bizonytalan lépéseiket. KoSicén a Jesenná utcai 10. bölcsőde nevelői fontos peda­gógiai feladatnak tartják a kicsinyek test­nevelését. Képünkön: a legifjabb nemzedék játékcsörgővel végzi első testnevelési gyakorlatait. (M. Tuleja - ČTK felvétele) A CSEHSZLOVÁK ÁLLAMVAS­UTAK plzeňi kísérleti telepének dolgozói új hidralikus hamurako­dót készítettek, amelyet nagy si­kerrel próbálnak ki a plzeňi vasút­állomáson. MÄR NEGYEDIK ÉVE SZEREPEL a londoni Royal Theatre műsorán a Ber­nard Shaw Pygmaljonjából készült „My Fair Lady" című musical. A jegyek elővétel­ben 1962-végéig elkeltek. Eddig a darabot Londonban kétezerszer adták és 2 875 000­en nézték meg. HORDOZHATÓ, ELEMES TELEVÍZIÓS készüléket szerkesztettek a prágai Táv­közlési Kutató Intézetben. Az új ké­szülék 12 csatornás, súlya 7 kg, kép­ernyője 20 cm-es. A PRÁGAI ROHAN-PALOTÁBAN ünnepélyesen megnyitották a mú­zeumok hetét. A megnyitó beszédet dr. Vladimír Denkstein, a Központi Múzeum Tanácsának elnöke mon­dotta. JÚNIUSBAN VISSZATÉRNEK HA­ZÁJUKBA a lengyel bányamérnökök, akik az Ostrava-karvinai bányate­rületen végezték tanulmányi gya­korlatukat. 425 EGYSÉGBŐL ÄLLÔ „MŰANYAG" FLOTTILÄT LÉTESÍTETTEK a lengyel­országi gdanski hajógyárban. A tengeri és a folyami hajók, a mentőcsónakok, a gyorsan száguldó sporthajók rendkívül tartósak és olcsók. LÉGI TAXIJÁRATOK KÖTIK ÖSSZE. Moszkvát a főváros környéki kisebb településekkel. A légltaxiknak, amelyek másfél-két órára rövidítik le a 200— 300 km-es utazásokat, nincs szük­ségük repülőtérre. A TATRASVIT NEMZETI VÁLLA­LAT új pionírtábort épít a legki­sebbek számára. A tábort az üzem dolgozói brigádmunkával építik fel. A CSEHSZLOVÁK HALÁSZOK SZÖVETSÉGE országos kongresszu­sán több mint 100 ezer tag vett részt, akik eddigi munkálkodásukat értékelték ki. HUSSZEIN, JORDÁNIA KIRÁLYA fele­ségül vette Toni Avril Gardinert, egy an­gol ezredes 20 éves leányát. A király második felesége áttért a mohamedán hitre. VELENCE VÁROSÁNAK AJÁNDÉKOZTA az amerikai Peggy Guggenheim asszony modern képgyűjteményét, amelyet a szakértők a világ egyik legértékesebb gyűjteményének tartanak. INDONÉZIÁBAN ISMERETLEN JÁR­VÁNYOS BETEGSÉG PUSZTÍT; a jelentések szerint. eddig 67 halálos áldozata van. TEPLICÉN MEGKEZDŐDÖTT A FÜRDŐIDÉNY, amelynek folyamán 12 ezer külföldi és csehszlovák dol­gozó részesül kezelésben. A gyógy­kezeltetés ideje alatt kultúrműsor­ral szórakoztatják a vendégeket. A CSEHSZLOVÁK PIONÍRSZERVEZET háromtagú küldöttsége látogatta meg a magyar Úttörő Mozgalmat fennállásának 15. éves jubeliuma alkalmából. A vendégek ott-tartózkodásuk idején tanulmányozzák a magyar úttörők életét, munkáját. ÚJ RÉPARAKODÓ GÉPET próbáltak ki a hroboíicei gépállomás dolgozói. A gép nagyon jól bevált. ŐSRÉGI ÉPÍTMÉNY ROMJAIRA BUKKANTAK ROMÁBAN. Két ép­ségben maradt helyiséget találtak, ahol nagyon értékes festmények kerültek a felszínre. anyagot adott számukra. Az írás készség megvolt, Irnivaló is akadt. Sürgettük az Ígért cikket. Az elv­társak meggondolták. A plenáris ülésre vártak még — azt mondták — utána több ember véleményét foglalhatják össze. Valóban, a jól si­került ülés behatóan rávilágított az egyes szakbizottságok munkájára. Pergőtűz érte többek között az egészségügyi bizottságot, amelyet a beszámoló csak a jobbik oldaláról említett. Vaskó Erzsébet szővá tet­te, hogy az egészségügyi szakbizott­ság munkaterve szegényes, gyűlései­nek műsora nagyon egyhangú. Júlia Melicharová azt kifogásolta, hogy még egyszer sem hívták meg gyű­lésre. Sandal Mária kénytelen volt beismerni, nem tudta, hogy Júlia Melicharová is aktivistája a szakbi­zottságnak. Pedig a bizottság meg sem kezd­heti munkáját, ha az elnök nem tudja, kik a tagok, kinek a munká­jára számíthat. A városi nemzeti bizottság ple­náris ülésén olyan vélemény hang­zott el, hogy a szövetkezet sofőr­je munkabeosztása miatt nem ve­zetheti jól a mezőgazdasági szak­bizottságot. Nem oszthatjuk az ilyen nézetet. A nemzeti bizottságok dol­gozói a munka megjavításának egye­düli módját gyakran abban látják, hogy a tisztségekben cserélik az em­bereket. Ez pedig nem megoldás! A mezőgazdasági szakbizottság újonnan választott elnöke a szövet­kezet egyik fejője. Jó szakember, sokat segít, de neki sincs sok ideje. — A fejést nem mulaszthatja el — mondják a városi nemzeti bi­zottságon az elvtársak. Lám, akaratlanul a régi hibába estek az elvtársak. Szerintük a ter­melésben dolgozó elvtársak nem vé­gezhetnek eredményes munkát a nemzeti bizottság szakbizottságai­ban, mert nincs rá módjuk. Ezzel szemben az igazság az, hogy egye-r sek mégis kitűnnek a tömegpoliti­kai munkában. Sok példát hozhat­nánk fel, hogy a termelőmunka nincs a tömegpolitikai munka hát­rányára, ha a munka szervezésére, a tisztségben lévő dolgozók támo­gatására nagyobb súlyt fektet az üzem, a szövetkezet vezetősége. Ugyanakkor látnunk kell azt is, bizottság egyáltalán nem dolgozik. Ellenőrizték a tavaszi munkákra való felkészülést, a helyszínen néz­ték meg a gépeket. Télen az istál­lókat járták végig, figyelték a ta­karmányadagokat és az eleség mi­nőségét. Munkájuknak azonban még sincs meg a kívánt eredménye, mi­vel a hiányosságok pótlására és a hibák kiküszöbölésére csak dönté­seket hoznak, de nem ellenőrzik eléggé valóra váltásukat. így tör­ténhetett meg, hogy szállástakar­mányuk egy része (negyven hektár kölesszalma és silónak szánt kuko­ricakóró) tönkrement, bár már úgy is takarmányhiányuk volt. Zátori János képviselő, a len­gyár dolgozója arról beszélt, hogy üzemükben sok a komposztnak al­kalmas hulladék, amiért a távoli Horný Bár községből járnak az EFSZ-tagok, — a helybeli szövetke­zet nem tart rá igényt. A szalma­hulladékot a gyárban nemrég még elégették. Most a környékbeli falvak szövetkezeti tagjai hasznosítják. A Dunajská Streda-i EFSZ ezt sem akarja, pedig kevés a szalmájuk. A mezőgazdasági szakbizottság ezen a téren is segíthetne. Ha nem in­tézik el az apró ügyeket sem, akkor ezek a városi nemzeti bizottságot, sőt a járási nemzeti bizottságot terhelik. Puha elvtárs, a járás nemzeti bi­zottság dolgozója az ülésen említést tett arról, hogy nem egy esetben a járás döntött olyan dolgokban, melyek a mezőgazdasági szakbizott­ság hatáskörébe tartoznának. Már régóta foglalkoztatja az egyes szakbizottság tagjait az a kérdés, mi tartozik a hatáskörükbe. Csak nagy általánosságban beszéltek erről a választások után, amikor a bőví­tett jogkörről esett szó. Hogy ez mennyire kevés volt, azt Amália Kö­nigsmargová képviselő felszólalása is igazolta. Az elvtársnő szükséges­nek látja, hogy a szakbizottságok jogkörével részletesebben ismertes­sék meg a bizottság tagjait, mert csak akkor dolgozhatnak jól, ha ismerik feladatukat. Rehák és Magyarics elvtársak a városi nemzeti bizottság ülése után ismét elhalasztották a cikkírást. Azt mondták, akkor írnak majd, ha az ülés határozata alapján megjavul a szakbizottság munkája. Mivel a hely­zet nem sokat változott, inkább vár­tak. Arra nem gondoltunk, hogy a szerkesztőségünkben tervbe vett írás sürgetésével azt is szorgalmazzuk, hogy a nemzeti bizottság funkcio­náriusai megoldást találjanak ebben a kérdésben. És találtak! Meggyőződtek arról, hogy a szak­bizottságok munkája valóban azért nem bontakozott ki teljes mérték­ben, mert nem volt pontosan meg­határozva tevékenységük. Tanácsülé­sen foglalkoztak az egyes szakbi­zottságok „házi rendjével". A mező­gazdasági szakbizottság feladatát tíz pontban állapították meg. Elsőnek a terv előkészítésével kapcsolatos fel­adatokat említik, a továbbiakban az EFSZ termelési és pénzügyi helyze­tének ellenőrzését határozták meg, amit a bizottság széleskörű aktíva részvételével végez. A szakbizott­ságnak figyelmet kell fordítania ezenkívül a gazdasági építkezések­re, a föld termőképességének növe­lésére, az EFSZ alapszabályzatának betartására, a helyes díjazásra, a gyümölcskertészet és méhészet gya­rapítására, stb. Ilyen pontosan meghatározták a többi szakbizottság munkáját is. Könnyebb lesz így az ellenőrzés is. A városi nemzeti bizottság képvise­lői és a fölöttes szervek is pontosan tudják már, milyen munkát várhat­nak a szakbizottságtól. A bizottsá­gok számára is előnyös ez az in­tézkedés, mert tudják, mi a felada­tuk. Ha eleget tesznek a „házi rend­jükben" támasztott követelmények­nek, Rehák és Magyarics elvtársnak nem okoz majd különösebb gondot megírni, hogyan dolgoznak a Du­najská Streda-i Városi Nemzeti Bi­zottság szakbizottságai. DRÁBEK VIKTOR uT villamosvonal a Prága-Košice vasútvonalon A Prága és Košice közötti fő vasútvonal teljes hosszában június elsején robog végig az első vil­lamos vonat. A vasúti villamosító üzem dol­gozói jelenleg már az utolsó szerelői munkákat végzik a Margecany és Ko­šice közötti szakaszon. Szorgalmasan dolgoznak a košicei vasúti gócponton és a bujanovi alagútban is, ahol az egyik vágány fölött már elhelyezték a trolivezetéket s a másik sínpár fö­lött is gyors ütemben halad a mun* ka. A jövő év végén már villamos moz r donyokkal bonyolítják le a forgalmat a Decínből Üstí nad Labemen, Česká Tŕebován— Žilinán és Košicén keresz­tül Čierna nad Tisou-ig vezető egész fővonalon. Ez lehetővé teszi a vasúti közlekedés teljesítőképességének lé­nyeges növelését. A szerelvények e villamosított vasútvonalon 30—40 százalékkal fokozhatják sebességü­ket. Cetlofángyártásban VILÁGSZÍNVONAL (CTK) — A sviti Chemosvit üzemben, mely egyetlen hazánkban, ahol celofán csomagoló-anyágot készítenek, nemsokára befejezik egy korszerűen berendezett viszkózagyártó részleg éptését, amelyet előreláthatólag ez év augusztus végén he­lyeznek üzembe. A legkorszerűbb műszaki színvonalú, csaknem teljesen gépesített és automatizált részleg gépi berendezésé­nek 50 százalékát közvetlenül a Chemo­svit gépszerkesztői készítik, a többit a košicei Kelet-Szlovákiai Gépgyárból és to­vábbi üzemekből szállítják. Az új üzemrészlegben teljesen folya­matos lesz a celofán készítése, a szük­séges méréseket automatikus szabályozó berendezések teszik lehetővé. Lényegesen rövidebb lesz a termelés folyamata és csaknem 90 százalékkal növekszik a mun­ka termelékenysége. A részleg dolgozóinak többnyire csak a termelés ellenőrzésével összefüggő munkákat kell elvégezniük. E napokban ünnepélyes keretek között üzembe helyezték a Iipoveói vízlerómu­vet. Ezzel befejeződött a felsővági — Krpel'any— Sučany—Lipovec — vízilépcsó épí­tése. Képünkön: a sučanyl villanyerömü. (F. Koclan — ČTK — felvétele) HELYREIGAZÍTÁS Az Oj Sző hétfői számának 2. oldalán, a Prágai Tavasz 1961 című cikkben, a Ferencsik János magyar karmestert és Szvjatoszlav Knusevickij szovjet gordon­kaművészt ábrázoló két kép aláírása technikai hiba folytán felcserélődött. Kér jük olvasóink elnézését. A MAMMUTGÉP óriás karjának hatalmas tenyere belemarkol a sárga agyagba. Egyenletesen dolgozik a gigantikus alkotmány motorja, nyikorognak a csuklók, sikong a drótkötél, a bágerkezelö éber szem­mel figyeli a gép munkáját. Szak­értelme kezes báránnyá szelídíti a dünnyögő-mormogó óriást. Megtelik földdel á gép marka. A nagy tenyér imbolyogva emelke­dik fel, majd rakományával a fris­sen rakott földsánc felé közeledik. Egy kapcsolás és a nedves anyag a sáncra huppan. Mindez kevesebb ideig tart, mint elmondtam. Csak néhány másodperc és 1,25 köbmé­ter föld a Laborc medréből a part­ra kerül, a többi már a buldózerek dolga. Megállás nélkül dolgozik a gép. Néhány perc alatt sok-sok köbmé­ter föld változtat helyet. Arra kell gondolnom, hány kubikus izzadna meg, hogy a 8—10 méteres mélység­ből annyi földet furíkolhasson a partra, mint amennyit ez az egyet­len gép naponta kikanalaz. Hiszen a gépóriás napi teljesítménye az 1000 köbmétert is meghaladja. Miközben a gép munkáját figye­lem, eszembe jut, hogy amikor Ja­hoda mérnök a jó tervteljesítéssel dicsekedett, mégsem ezekre a gé­pekre, hanem az emberekre hivat­kozott. Ilyenformán: — Mindent annak köszönhetünk, hogy kiváló bágerosaink vannak. Csaknem valamennyi falusi fiú, évekig dolgoztak a mezőgazdaság­ban, tehát jól tudják, hogy a ke­let-szlovákiai síkságnak mit jelent majd a vízrendszer megépítése. Ha ezt nem tudnák, akkor nem is dol­goznának olyan szívvel-lélekkel. Nézem a csaknem négerbarnára színesedett bágerost. Fekete (már mint a neve), igazán illik a fiúhoz. Igaz, naponta „mindössze" 10 Órát tartózkodik a gép fülkéjében, amely az esőtől ugyan megvédi, a szél­IQóna lesz a pusztából tői és a naptól azonban csak ak­kor, amikor az állandóan félkörbe forgás közben néhány másodpercre hátat fordít nekik. Tekintetünk találkozik. Halkul a gép zenéje, majd a leeresztett ka­nál elhasalva mozdulatlan marad a földön, ö pedig a „nyeregből" ki­szállva bemutatkozásra nyújtja kezét. Én a nevén kívül már többet is tudok róla. Az ö neve mellett emel­kedik legmagasabbra a teljesítményt mutató diagram. — Ügy hallom, jól megy a mun­ka — kezdem a beszélgetést. — Ilyen géppel nem is mehet rosszul — hárítja el szerényen a dicséretet, miközben szeme szinte végigtapogatja a nagy darab ma­sinát. K ÉT ÉVE dolgozik ezen a gé­pen, amely még egyszer sem hagyta cserben. Azaz, hogy egyszer mégis, de nem géphiba miatt, ha­nem azért, mert az egyik laposban elült és csak nehezen tudtak ki­kecmeregni a fagyos lötyéből. Szó­val géphiba miatt még nem álltak. Mondhat nekem Fekete Laci, amit akar, én a mérnöknek adok igazat. Hiszen a Michalovce környéki Ján Ontko meg a vojányi Fekete László egyetlen karbantartást sem hanya­golnak el, még akkor is a legna­gyobb rendben adják át egymásnak a gépet, ha néha egy-két órával meg kell toldani a munkaidőt. Ez pedig ugyebár nem a gépen múlik. Egy másik gépnél Juraj Kállait találom. A bőbeszédű lučkyi fiatal­ember néhány másodperc alatt is sok mindent elmond a számára legkedvesebb mesterségről, a báge­rosságról. — Szép szakma. Amikor jól megy a munka, az ember szinte úgy érzi, olyan erős, mint maga ez a gépóriás. Az pedig jó érzés — mondja egy szuszra. \ MIKOR elárulom, hogy új­ságba kerül, tiltakozik. — Akkor ne rólam írjon, mert kettőnk közül a Dezsi (így mond­ja) a jobb. Itt találja a szálláson. Mosolyog, kezet nyújt és máris rakja tovább a víztároló töltését. Izmos karját napfény csókolja, vi­dám füttye belevegyül a gép mora­jába. Szép szakma. A tengelyre szerelt szállás lép­csőjén olajbarnára pirult, szőkehajú fiatalerriber tisztítja a burgonyát. — Szakácskodunk? — szólítom. — Mit tegyünk, ha az asszony nem tanult ki bágeresnek — mond­ja nevetve. Mondom, hogy a kollégája mi­vel utasított el. — A, ne higyjen neki, hiszen csak egy-két százalékról van szó. És volt már ő is első, csakhát 6 olyan ember, hogy ha valami jól megy, akkor azt rámruházza, — ,adja a bosszúst. — Régen dolgoznak együtt? — Mióta itt a kelet-szlovákiai síkságon megkezdődött a munka. Lassan már két éve lesz, hogy a Michalovce melletti munkánál ösz­szebarátkoztunk. — Ügy látom, a társa igen sze­reti ezt a szakmát — terelem a szót Kállaira. — Parasztfiú és hát az ő hatá­ruk is beleesik a vízrendezési te­rületbe, — mondja olyan hangon, mintha ebből teljesen természetesen következne' a szakmaszeretet. — És maga? Kellemetlen neki a kérdés, za­varában feláll, bemegy a „szobába" és kavargatja az ínycsiklandó illatot árasztó húst. Csak később válaszol. — Az ember nem szeret magáról beszélni —, mondja pironkodva, de azért folytatja. —Tudja, 1954-től kombájnoskod­tam. Az is nagyon szép szakma. Élvezet a munka, amikor jó gabo­nát kell aratni. Mindjobban belelelkesedik a beszéd­be. Azt is elárulja, hogy kombájnos korában minden esztendőben ki­tüntették, Csehországi élményeiről így emlékezik: — Sokszor elcsodálkoztam, ho­gyan lehet olyan dús a termés a csehországi dimbes-dombos földe­ken. Ott könnyű volt egy nap alatt 250—300 mázsát aratni, mert csak feleannyi területet, kellett bejárni, mint itt nálunk ezen a szép sík vi­déken. Mert igaz, hogy ez a mi vidékünk síkság, de a termő rónától még messze jár. Még legalább 5— 10 1 évre. Addig igen sok milliót megeszik ez a vidék, meg igen sok köbméter földet kell megmozgatni, amíg a pusztából róna lesz. Elhallgat, nézegetjük a végte­lennek tűnő rónát, s a szélben rin­gó, kalászt bontogató közeli búza­táblát. Rövid idő múlva Juhász De­zső újra beszélni kezd, halkan, mint­ha csak önmagának mondaná: — Az ember a szakmáját mindig azon keresztül szereti meg, hogy munkájának milyen értelmét látja. Ennek a meliorációnak pedig van értelme. T/f IT TEHET még ehhez az új­l" ságíró ? Összegezésül annyit, hogy az Ontkok, Feketék, Juhászok az egész nép és a maguk javára jól gazdálkodnak az állam befektetett millióival. Haraszti Gyula Dj SZÖ 5 * 1961. május 25. )

Next

/
Thumbnails
Contents