Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-30 / 149. szám, kedd

A Szlovák Filharmónia fesztiválciklusának megnyitó hangversenye A Szlovák Filharmónia hangversenytermében május 25-én és 26-án nagy mozgalmasság u-alkodott. A szép számmal egybegyűlt közönség öröm­mel jogadta olaszországi hangverse nykörútjukról visszatérő filharmoni­kusainkat és a Bratislavai Tavasz első két bérleti estjének külföldi vendégeit, Antonio Pedrotti, olasz karmestert és Bächer Mihály, magyar zongoraművészt. Vendégkarmesterünk a „Szentiván­éji álom"-szvit Notturnójának és Scherzójának előadásával nyitotta meg műsorát. Mendelssohn a Szent­ivánéji álom muzsikával Shakespeare mesejátékához komponált kísérőze­nét. Ebből az anyagból állította ösz­sze hangversenyszvitjét. Pedrotti karmesteri pálcája alatt megelevene­dett az Éji muzsika álmodó hangula­ta és igazi olaszos gráciával, súlyta­lan könnyedséggel suhant el a kü­lönös színekben villódzó Scherzo. Bá'cher Mihály ez év áprilisában Liszt Haláltáncát adta elő nálunk nagy sikerrel. Liszt Es-dúr zongora­versenyével ezúttal Valentin Gheor­ghiu, román zongoraművész helyett jött el hozzánk, akinek vendégsze­replése váratlanul elmaradt. A fiatal magyar zongorista sok­oldalú és mélyérzésű művész. Világo­san rajzolt, nagyvonalú koncepcióval lép a közönség elé. de a pódiumon a perc hangulatának is átadja magát, ami nagyon élő muzsikálást eredmé­nyez. A drámai hangszínek vagy helyesebben: a zenében élő drámai tartalom érzékeltetésére érdekes billentése van, acélos, sötéten, mé­lyen árnyalt zongorahang. < Tónusa ilyenkor kissé kemény, néha s?inte érdes, de roppant kifejező. Hajlé­kony, lágy lírai hangjaiban pedig ki­nyílik a költészet virága. A fiatal mű­vész néhány év előtt megérdemelten ért el jelentős eredményt a nemzet­közi Liszt-versenyen. Pedrotti gyö­nyörű zenekari háttere emelte és ki­teljesítette az előadás fényét. Befejezésül Beethoven IV. szimfó­niáját hallottuk, a mester mély pí"­henő lélegzetét a III. é* V. szimfónia elementáris erejű kirobhanása között. A szimfónia jellemzésére Szabolcsi Bence szavait idézzük: „Beethoven itt — szokása ellenére — nem mond el mindent... Igaz, hogy a titkolózó remekmű, amely keze alatt létrejön, így a legcsodálatosabb. Olyan, mint egy sötét alapokon nyugvó világos épület. A sötét tartó oszlopok és alaprétegek azonban belehomálylanak a világos felületi színekbe s meg­megszaggatják a látszólag játékos bolthajtásokat. Milyen szakadékos, nyugtalan és nyugtalanító világ ez, még derűjében is kiismerhetetlen'.... Antonio Pedrotti olasz karmester Bächer Mihály zongoraművész társa­ságában. (J. Herec felvétele) Igv ebben a félhomályos és kissé té­tova műben is mennyi bizonyosság és mennyi lehetőség. Beethoven úgy kö­röz itt a maga bontakozó új céljai felé, mint a nagy ragadozó madár, amely már kiszemelte, hol kell le­csapnia." Antonio Pedrotti koncepciójának legszebb vonása éppen ennek a ket­tősségének megéreztetése volt. Árnya­latnyi gesztusokkal utalt a ragyogó, álomszerű napfény mögött magbújó árnyékokra, kihozta azokat a mozza­natokat, amelyek arra mutatnak, hogy a romantikus hangvétel mögött rej­tett izzás lappang. Antonio Pedrotti, ez a nagyvonalú és renkívül vonzó müvészegyéniség néhány évvel ez­előtt már vendégszerepelt nálunk, örültünk, hogy újra hallhattuk a kar­mesteri pálca olasz mesterét. Filharmóniánk megértően közvetí­tette a dirigens elgondolásait és részben talán még az olaszországi él­mények hatása alatt is művészi hév­vel muzsikált. HAVAS MARTA ODIÍ O Bár az előadás csak délelőtt 10 órakor kezdődött, május 28-án, va­sárnap már hajnalban érkeztek te­herautók, motorkerékpárok, autóbu­szok Devinbe. Az ország minden ré­széből jöttek a dolgozók, hogy része­sei legyenek a párt megalapításának 40. évfordulója alkalmából rendezett manifesztációnak és a nagyszabású ünnepi műsornak... Liberec, Praha, Nové Zámky, Piešťany, Galanta — olvastuk az egymást követő, zsúfo­lásig megtelt autóbuszok feliratait. Reggel 9 felé a motoros járművek­nek már százai sorakoztak a parko­lóhelyeken, a vár felé vezető utakon pedig széles és beláthatatlan hosszú sorokban őnzönlött a nép... Cseh, szlovák és magyar szavak hangzottak itt is — ott is. De hallottunk beszél­ni oroszid és lengyelül is. És találkoz­tunk afrikai diákokkal, akik hozzánk hasonló érdeklődéssel várták a mű­sort, gyönyörködtek a történelmi ne­vezetességű hely szépségeiben, cso­dálták a pompás rendezést, a sokez­res tömeg fegyelmezettségét. A miisor kezdetéig a sátrakat jár­tuk, emberekkel beszélgettünk. Szót váltottunk fiatalokkal és idősekkel, beszéltünk olyanokkal, akik most jár­tak először Devínben. Noha különféle­képpen mondták el, véleményük lé­nyege: a devini összejövetel Cseh­szlovákia békevágyát, az országban élő nemzetek és nemzetiségek test­vériségét, barátságát szimbolizálja. A sátrakból ínycsiklandozó pecse­nyeillat áradt, aranylón csillogott a házi bor... Vonzott a lomhán höm­pölygő Duna, vonzott a vár, vonzot­tak az ínyenc falatokat kínáló sátrak. A: emberek sokasága mégis a néző­térre, az amfiteátrum meredek lelá­tóira özönlött, hogy/ tanúja legyen a rövidesen kezdődő műsornak. Miután megtelt a sokezer embert befogadó nézőtér, megkezdődött a műsor. Először a SĽUK, a Szlovák Népművészeti Együttes mutatta be a mindenki tetszését megnyerő, ha­talmas sikert aratott új műsorát. A nemcsak nálunk, hanem külföldön is ismert és elismert együttes ének-, tánc-, és zenekara ezúttal is a nép legsajátosabb gondolat- és érzésvilá­gát szemléltető táncokat, ének- és zenekari műveket mutatott be a tőle megszokott rendkívül igényes, mű­vészi tolmácsolásban. A népművészet hagyományos mű­sorszámain kívül, a mintegy kétórás bemutató során láttunk néhány cse­lekményes, kimondottan mai mon­danivalót feldolgozó tánckompozíciót is. Ilyen volt többek között az „Ébre­dő Afrika" című, rendkívül nagy si­kert aratott összeállítás. A fekete földrész népeinek jellegzetes mozdu­latkincsére épülő tánckompozíció az afrikaiak szabadságharcát ábrázolta — sikerrel. Az Ébredő Afrika, valamint több cseh, szlovák és szovjet tánc-, ének- és zenekari számon kívül az együttes nagy sikert aratott még a cigánytánccal, amely ugyancsak gaz­dag és sajátos mozdulatokra épült. Délelőtt a SĽUK-on kívül még öt népi együttes mutatkozott be külön­féle műsorszámokkal. Délután 2-kor kezdődött a béke­manifesztáció miisorának fénypontja: Smetana: Az eladott menyasszony eímű vígoperájának a bemutatója. A devini vár amfiteátrumának sok­ezres nézőközönsége derült arccal nézte a színpadi vendégfogadó előtt szórakozó fiatalságot, átszellemülten hallgatta a dalt: „Elet, élet, boldog élet..." A nagy cseh zeneszerző örök­szép muzsikájának akkordjait sajnos a hirtelen támadt eső félbeszakította. Már úgy volt, hogy a további előadás elmarad, az idő azonban később ki­tisztult s a közönség tüntetőleg kérte a műsor folytatását. A Szlovák Nemzeti Színház így több technikai akadály ellenére vagy kétórás szünet után folytatta Az eladott menyasszony előadását — a közönség nagy meg­elégedésére. Későre hajlott már az idő, mire befejeződött a műsor. A nézők még­sem siettek. Talán még egy műsort is végignéztek volna A műsor után a sátrak köré tódult az ember sokasága. S bár az auté­buSzkaravánok az ország különböző tájai felé szünet nélkül vitték az ünnepély résztvevőit, némelyik sátor­nál még késő este is víg zene- és énekszó mellett szórakoztak a dol­gozók. Szocialista kereskedelmünk is kitett magáért: több mint száz sá­torban minden igényt kielégítve szol­gálták ki a vásárlókat. Mi a műsor után is az emlékünne­pély résztvevőinek véleményét für­készgettük. — hogy tetszett ? — Mi a véleménye? — kérdeztük töb­bektől. Sok lenne elmondani, ki mit mon­dott, ki hogyan vélekedett. A nyilat­kozatoknak ezért csak a lényegét je­gyezzük le: A műsor szép volt, sokat adott. Csuk helyeselhető, hogy az ün­nep során a rendezőség egyaránt nyújtott a népművészetből és a klasz­szikus nemzeti zenéből. A SĽUK is, a Szlovák Nemzeti Színház is mara­dandó élményt nyújtott. BALÁZS BÉLA IJájus 21-én és 22-én újból „szu­détanémet napot" rendeztek a Rajna-menti Köln városában Mer­katz és Seebohm bonni miniszterek részvételével. Hol Ausztriában, hol a Német Szövetségi Köztársaság vá­rosaiban uszítanak. Ezúttal is elfúj­ták elcsépelt nótájukat: Csak békés eszközökkel, nem háborúval akarjuk visszaállítani régi határainkat! Olyan meggyőző hangon, hogy aki nem is­meri a nácik ravasz képmutatását, akár el is lágyulhatott a „hazájuk­bői kiűzött, szegény szudétanéme­tek" feneketlen békerajongásán. — Azon fiatalság számára szándékszom tehát néhány kevésbé ismert, de hi­teles történelmi adatot felsorolni, amelynek nem volt alkalma a min­den más nemzetet megvető és gyű­lölő, fajtiszta germánok csodálatos „alakító-művészetét" megfigyelni. Vagyis: Valahányszor térdre kény­szerítették őket, gyáván meghu­nyászkodtak, sajnáltatták magukat és vásoti sihederek módjára javu­lást ígérgettek, jóllehet eszük ágá­ban sem volt lemondani a megtor­lásról. De alig hogy kissé össze­szedték magukat, azonnal felrúgták valamennyi vállalt kötelezettségü­ket és a bosszú vak dühével rontot­tak védtelen vagy gyenge nemzetek­re. 1 Qí O • Amíg a német és oszt­' »IO» rák császároknak fajra és nemzetiségre való tekintet nél­kül ágyútöltelékre volt szükségük az első világháború idején, Ludendorff német vezérkari főnök — a nácik előfutárja — sem , uszíthatott bün­tetlenül fajelméleti megkülönbözte­téseivel. De alig dördült el az utolsó lövés, megmutatta igazi arculatát: Üsd a zsidót, pusztuljon, ami nem fajtiszta germán! Ugyancsak Luden­dorff találta ki a „bölcs" mondást: Ein Slawe — ein Sklave, (Szószerinti fordítás: Egy szláv — egy rabszol­ga.), amellyel megvetését akarta ki­fejezni a „szolgalelkü" szláv népek iránt és amit a későbbi nácik persze élvezettel átvettek tőle. — Köny­nyen elképzelhető tehát, milyen sorsra jutottak volna Európa nemze­£udmda%fftáí — CIdenaueűgi tei, ha történetesen Hitler martaló­cai győztek volna! f QOI • A természetes határai * " közé szorított kis Auszt­ria a nyugati hatalmak „jóvoltából" sokkal siralmasabb gazdasági és fi­nanciális nyomorba süllyedt az első, mint a második világháború után. Alig telt el azonban két esztendő, az osztrák lakosság egy része újból „erősnek" érezve magát, Ludendorff példájára egy Ausztriát is magában foglaló Nagy Németországról kezdett ábrándozni. Néhány bécsi kereskedő boltjának kirakatában saját szemem­mel láttam a fantasztikus óriásbiro­dalom térképét ezzel a felirattal: — A békeszerződés csak emberek müve. Isten azonban másképp dön­tött: 100 milliós népünknek győznie kell! 1923-han arniko r mtier • Münchenben nem­zetiszocialista puccsot kísérelt meg. a rendőrség tüzet nyitott a barnain­gesekre. Az egykori frontharcosokból álló tüntetők azonban tudván, hogy az első sortűz csak riasztólövés, áll­va maradtak. Egyedül Hitler „dek­kolt". Népének „vezére" olyan gyor­san földre vetette magát, hogy kulcs­csont-törést szenvedett (lásd Gunther: So sehe ich Európa). Ö is csak akkor lett „erős", amikor — már nem lőttek vissza. Amíg a náci-mozgalom ' gyermeklábon járt, Hit­ler nem győzte hangoztatni, hogy más államokkal szemben nem tá­maszt területi követeléseket. De miután bevezettette az általános had­kötelezettséget és előzőleg kipuha­tolta, miszerint a nyugati hatalmak nem fognak ellenállást tanúsítani, bevonultatta csapatait a rajnai sem­leges övezetbe. Franz Karma­nevű agronó­mus, aki a világ legártatlanabb em­berének látszott, pont Bratislavába 1937-hpn ® 9 y ITJ/-ueiljäin n jött „állást keresni". Szerény volt, mint a mezei liliom. Mint Volsgrup­penführer, vagyis a szlovákiai náci­németek csoportjának vezére is csak akkor mert handabandázni a színház erkélyéről, amikor már a „Freiwilli­ge Schutzstaffel", vagyis a bratisla­vai alvilág, a zsebmetszők bői, kasz­szafúrókból és késelökböl összeverő­dött barnainges csőcselék vigyázott testi épségére. 1QÓO. Amikor Csehszlovákia • • mozgósítással válaszolt a német csapatösszevonásokra, Hit­ler megtorpant és elodázta köztársa­ságunk megtámadását. Mint volt frontkatona bizonyára eszébe ju­tott, hogy ilyenkor rendszerint — visszalőnek. Megvárta tehát a nyu­gati hatalmak gyalázatos árulása szülte müncheni egyezményt. Ettől kezdve azután teli szájjal „biztosí­totta a világot", hogy nem támaszt több területi követelést. A valóság­ban azonban egyik országot a másik után felperzselte. IQill-tlftn u9yanúgy felrúgta UCII a Szovjetunióval kötött megnemtámadási egyezményt, mint ahogyan azelőtt és azután va­amennyi megállapodását. 1QHC. Az „ezeréves birodalom" * koraszülött összeomlása után — írja feljegyzéseiben egy szemleíró svájci haditudósító — a háborús bűnös Dönitz tengernagy akart ideiglenes kormányt alakítani Németországnak a nyugati hatalmak által megszállt övezetében. Dönitz, amíg nem ocsúdott fel a vereség okozta meglepetésből, engedelmesen meglapult. De alig engedélyeztek neki bizonyos létszámú katonaságot a belső rend fenntartására, olyan nagyszabású hadgyakorlatokat ren­dezett a tengerparton, hogy ezeket az alakulatokat is sürgősen fel kel­lett oszlatni. — Ugyanakkor meg­kezdődött a szudétanémeteknek ha­zánkból történő kitelepítése. És mi­vel ezek a letűnt gyászvitézek akko­riban legnagyobb bánatukra nem le­hettek „erősek", náci recept sze­rint felcsaptak „szegény, kiüldözött hazátlanoknak". 1958* A BrüsszeI i Világkiállí­' • táson a Vatikán pavi­lonjának bejáratát különféle tárgyú, ún. irányfestészet díszítette. E ké­pek egyike pedig — nem akartam szememnek hinni — CSD-jelzésü vasúti kocsijainkat ábrázolta, előt­tük a pereputtyostul kivándorló szu­détanémet családokkal. Kitelepítésük után tizenhárom évvel tehát pont a Vatikán vállalta a szánalom- és han­gulatkeltésnek ezen olcsó propagálá­sát.'? — kérdeztem mintegy önma­gamtól — Miért nem hoz a katoli­kus egyház „irányfestészeti" képe­ket a „szegény hazátlanok" által lé­tesített koncentrációs táborokról, gázkamrákról és a foglyok élvebon­colásáról? Vagy Eichmann 6 millió áldozatáról? 1QA1> Mindebből kitűnik, hogy I 7%fl • a ná cik, utódaik és egy­ívású pártfogóik közös jellemvoná­sain, illetve jellemtelenségén az év­tizedek során semmi sem változott: valahányszor alaposan fejbe kólint­ják őket, egy ideig színleg meghu­nyászkodnak; de amint kissé megnő a tarajuk, újból fenevadakká válnak. Végül pedig, Eichmann, aki kihall­gattatása és a tárgyalás során néha megbánást színlelt — mit tenne va­jon, ha valamilyen csoda folytán új­ból egy koncentrációs tábor parancs­noka lenne, jelenlegi bírái és ter­helő tanúi pedig foglyai volnának? Ne feledjük, hogy Nyugat-Német­országban még nagyon, nagyon sok Eichmann van, akiknek jelszava ma is a régi: Es kommt der Tag! De ma már más világot élünk! K. E. Pillanatképek z a devini ünnepségekről rj-xyuryjífjr.­A Si'ovák Népművészeti Együttes új rytíísorával pártunk alapításának 40. évfordulóját köszönti. (K. Bachan felvétele.) A devini ünnepségeken rendezett kiállításon a közönség számokban és képekben láthatta, mily nagy gondot fordit Csehszlovákia Kommunista Pártja és kormányunk az egészség­ügyi és szociális intézmények létesí­tesére s általában áz életszínvonal emelésére. A fiatalok előbb hazaérnek, mint a képeslap, mégis küldtek üdvözle­tet. A gazdag műsor, a szép kör­nyezet, a vidám hangulat mellett, az övéikre is gondoltak. A bratislavai Művelődési Ház honismereti körének hat tagja az ünnepségek résztvevőinek bemutatta a 4000 éves települést és az öreg vár romjait. Felvételünkön Vladimír Plicka tanár, a honismereti kör tagja hatodik szabadtéri előadását tarť'.i a kutatások eredményeiről. (Drábek Viktor felv.)' C J szö * * ,9 6' m áj us 5 0-

Next

/
Thumbnails
Contents