Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)
1961-05-30 / 149. szám, kedd
A Szlovák Filharmónia fesztiválciklusának megnyitó hangversenye A Szlovák Filharmónia hangversenytermében május 25-én és 26-án nagy mozgalmasság u-alkodott. A szép számmal egybegyűlt közönség örömmel jogadta olaszországi hangverse nykörútjukról visszatérő filharmonikusainkat és a Bratislavai Tavasz első két bérleti estjének külföldi vendégeit, Antonio Pedrotti, olasz karmestert és Bächer Mihály, magyar zongoraművészt. Vendégkarmesterünk a „Szentivánéji álom"-szvit Notturnójának és Scherzójának előadásával nyitotta meg műsorát. Mendelssohn a Szentivánéji álom muzsikával Shakespeare mesejátékához komponált kísérőzenét. Ebből az anyagból állította öszsze hangversenyszvitjét. Pedrotti karmesteri pálcája alatt megelevenedett az Éji muzsika álmodó hangulata és igazi olaszos gráciával, súlytalan könnyedséggel suhant el a különös színekben villódzó Scherzo. Bá'cher Mihály ez év áprilisában Liszt Haláltáncát adta elő nálunk nagy sikerrel. Liszt Es-dúr zongoraversenyével ezúttal Valentin Gheorghiu, román zongoraművész helyett jött el hozzánk, akinek vendégszereplése váratlanul elmaradt. A fiatal magyar zongorista sokoldalú és mélyérzésű művész. Világosan rajzolt, nagyvonalú koncepcióval lép a közönség elé. de a pódiumon a perc hangulatának is átadja magát, ami nagyon élő muzsikálást eredményez. A drámai hangszínek vagy helyesebben: a zenében élő drámai tartalom érzékeltetésére érdekes billentése van, acélos, sötéten, mélyen árnyalt zongorahang. < Tónusa ilyenkor kissé kemény, néha s?inte érdes, de roppant kifejező. Hajlékony, lágy lírai hangjaiban pedig kinyílik a költészet virága. A fiatal művész néhány év előtt megérdemelten ért el jelentős eredményt a nemzetközi Liszt-versenyen. Pedrotti gyönyörű zenekari háttere emelte és kiteljesítette az előadás fényét. Befejezésül Beethoven IV. szimfóniáját hallottuk, a mester mély pí"henő lélegzetét a III. é* V. szimfónia elementáris erejű kirobhanása között. A szimfónia jellemzésére Szabolcsi Bence szavait idézzük: „Beethoven itt — szokása ellenére — nem mond el mindent... Igaz, hogy a titkolózó remekmű, amely keze alatt létrejön, így a legcsodálatosabb. Olyan, mint egy sötét alapokon nyugvó világos épület. A sötét tartó oszlopok és alaprétegek azonban belehomálylanak a világos felületi színekbe s megmegszaggatják a látszólag játékos bolthajtásokat. Milyen szakadékos, nyugtalan és nyugtalanító világ ez, még derűjében is kiismerhetetlen'.... Antonio Pedrotti olasz karmester Bächer Mihály zongoraművész társaságában. (J. Herec felvétele) Igv ebben a félhomályos és kissé tétova műben is mennyi bizonyosság és mennyi lehetőség. Beethoven úgy köröz itt a maga bontakozó új céljai felé, mint a nagy ragadozó madár, amely már kiszemelte, hol kell lecsapnia." Antonio Pedrotti koncepciójának legszebb vonása éppen ennek a kettősségének megéreztetése volt. Árnyalatnyi gesztusokkal utalt a ragyogó, álomszerű napfény mögött magbújó árnyékokra, kihozta azokat a mozzanatokat, amelyek arra mutatnak, hogy a romantikus hangvétel mögött rejtett izzás lappang. Antonio Pedrotti, ez a nagyvonalú és renkívül vonzó müvészegyéniség néhány évvel ezelőtt már vendégszerepelt nálunk, örültünk, hogy újra hallhattuk a karmesteri pálca olasz mesterét. Filharmóniánk megértően közvetítette a dirigens elgondolásait és részben talán még az olaszországi élmények hatása alatt is művészi hévvel muzsikált. HAVAS MARTA ODIÍ O Bár az előadás csak délelőtt 10 órakor kezdődött, május 28-án, vasárnap már hajnalban érkeztek teherautók, motorkerékpárok, autóbuszok Devinbe. Az ország minden részéből jöttek a dolgozók, hogy részesei legyenek a párt megalapításának 40. évfordulója alkalmából rendezett manifesztációnak és a nagyszabású ünnepi műsornak... Liberec, Praha, Nové Zámky, Piešťany, Galanta — olvastuk az egymást követő, zsúfolásig megtelt autóbuszok feliratait. Reggel 9 felé a motoros járműveknek már százai sorakoztak a parkolóhelyeken, a vár felé vezető utakon pedig széles és beláthatatlan hosszú sorokban őnzönlött a nép... Cseh, szlovák és magyar szavak hangzottak itt is — ott is. De hallottunk beszélni oroszid és lengyelül is. És találkoztunk afrikai diákokkal, akik hozzánk hasonló érdeklődéssel várták a műsort, gyönyörködtek a történelmi nevezetességű hely szépségeiben, csodálták a pompás rendezést, a sokezres tömeg fegyelmezettségét. A miisor kezdetéig a sátrakat jártuk, emberekkel beszélgettünk. Szót váltottunk fiatalokkal és idősekkel, beszéltünk olyanokkal, akik most jártak először Devínben. Noha különféleképpen mondták el, véleményük lényege: a devini összejövetel Csehszlovákia békevágyát, az országban élő nemzetek és nemzetiségek testvériségét, barátságát szimbolizálja. A sátrakból ínycsiklandozó pecsenyeillat áradt, aranylón csillogott a házi bor... Vonzott a lomhán hömpölygő Duna, vonzott a vár, vonzottak az ínyenc falatokat kínáló sátrak. A: emberek sokasága mégis a nézőtérre, az amfiteátrum meredek lelátóira özönlött, hogy/ tanúja legyen a rövidesen kezdődő műsornak. Miután megtelt a sokezer embert befogadó nézőtér, megkezdődött a műsor. Először a SĽUK, a Szlovák Népművészeti Együttes mutatta be a mindenki tetszését megnyerő, hatalmas sikert aratott új műsorát. A nemcsak nálunk, hanem külföldön is ismert és elismert együttes ének-, tánc-, és zenekara ezúttal is a nép legsajátosabb gondolat- és érzésvilágát szemléltető táncokat, ének- és zenekari műveket mutatott be a tőle megszokott rendkívül igényes, művészi tolmácsolásban. A népművészet hagyományos műsorszámain kívül, a mintegy kétórás bemutató során láttunk néhány cselekményes, kimondottan mai mondanivalót feldolgozó tánckompozíciót is. Ilyen volt többek között az „Ébredő Afrika" című, rendkívül nagy sikert aratott összeállítás. A fekete földrész népeinek jellegzetes mozdulatkincsére épülő tánckompozíció az afrikaiak szabadságharcát ábrázolta — sikerrel. Az Ébredő Afrika, valamint több cseh, szlovák és szovjet tánc-, ének- és zenekari számon kívül az együttes nagy sikert aratott még a cigánytánccal, amely ugyancsak gazdag és sajátos mozdulatokra épült. Délelőtt a SĽUK-on kívül még öt népi együttes mutatkozott be különféle műsorszámokkal. Délután 2-kor kezdődött a békemanifesztáció miisorának fénypontja: Smetana: Az eladott menyasszony eímű vígoperájának a bemutatója. A devini vár amfiteátrumának sokezres nézőközönsége derült arccal nézte a színpadi vendégfogadó előtt szórakozó fiatalságot, átszellemülten hallgatta a dalt: „Elet, élet, boldog élet..." A nagy cseh zeneszerző örökszép muzsikájának akkordjait sajnos a hirtelen támadt eső félbeszakította. Már úgy volt, hogy a további előadás elmarad, az idő azonban később kitisztult s a közönség tüntetőleg kérte a műsor folytatását. A Szlovák Nemzeti Színház így több technikai akadály ellenére vagy kétórás szünet után folytatta Az eladott menyasszony előadását — a közönség nagy megelégedésére. Későre hajlott már az idő, mire befejeződött a műsor. A nézők mégsem siettek. Talán még egy műsort is végignéztek volna A műsor után a sátrak köré tódult az ember sokasága. S bár az autébuSzkaravánok az ország különböző tájai felé szünet nélkül vitték az ünnepély résztvevőit, némelyik sátornál még késő este is víg zene- és énekszó mellett szórakoztak a dolgozók. Szocialista kereskedelmünk is kitett magáért: több mint száz sátorban minden igényt kielégítve szolgálták ki a vásárlókat. Mi a műsor után is az emlékünnepély résztvevőinek véleményét fürkészgettük. — hogy tetszett ? — Mi a véleménye? — kérdeztük többektől. Sok lenne elmondani, ki mit mondott, ki hogyan vélekedett. A nyilatkozatoknak ezért csak a lényegét jegyezzük le: A műsor szép volt, sokat adott. Csuk helyeselhető, hogy az ünnep során a rendezőség egyaránt nyújtott a népművészetből és a klaszszikus nemzeti zenéből. A SĽUK is, a Szlovák Nemzeti Színház is maradandó élményt nyújtott. BALÁZS BÉLA IJájus 21-én és 22-én újból „szudétanémet napot" rendeztek a Rajna-menti Köln városában Merkatz és Seebohm bonni miniszterek részvételével. Hol Ausztriában, hol a Német Szövetségi Köztársaság városaiban uszítanak. Ezúttal is elfújták elcsépelt nótájukat: Csak békés eszközökkel, nem háborúval akarjuk visszaállítani régi határainkat! Olyan meggyőző hangon, hogy aki nem ismeri a nácik ravasz képmutatását, akár el is lágyulhatott a „hazájukbői kiűzött, szegény szudétanémetek" feneketlen békerajongásán. — Azon fiatalság számára szándékszom tehát néhány kevésbé ismert, de hiteles történelmi adatot felsorolni, amelynek nem volt alkalma a minden más nemzetet megvető és gyűlölő, fajtiszta germánok csodálatos „alakító-művészetét" megfigyelni. Vagyis: Valahányszor térdre kényszerítették őket, gyáván meghunyászkodtak, sajnáltatták magukat és vásoti sihederek módjára javulást ígérgettek, jóllehet eszük ágában sem volt lemondani a megtorlásról. De alig hogy kissé összeszedték magukat, azonnal felrúgták valamennyi vállalt kötelezettségüket és a bosszú vak dühével rontottak védtelen vagy gyenge nemzetekre. 1 Qí O • Amíg a német és oszt' »IO» rák császároknak fajra és nemzetiségre való tekintet nélkül ágyútöltelékre volt szükségük az első világháború idején, Ludendorff német vezérkari főnök — a nácik előfutárja — sem , uszíthatott büntetlenül fajelméleti megkülönböztetéseivel. De alig dördült el az utolsó lövés, megmutatta igazi arculatát: Üsd a zsidót, pusztuljon, ami nem fajtiszta germán! Ugyancsak Ludendorff találta ki a „bölcs" mondást: Ein Slawe — ein Sklave, (Szószerinti fordítás: Egy szláv — egy rabszolga.), amellyel megvetését akarta kifejezni a „szolgalelkü" szláv népek iránt és amit a későbbi nácik persze élvezettel átvettek tőle. — Könynyen elképzelhető tehát, milyen sorsra jutottak volna Európa nemze£udmda%fftáí — CIdenaueűgi tei, ha történetesen Hitler martalócai győztek volna! f QOI • A természetes határai * " közé szorított kis Ausztria a nyugati hatalmak „jóvoltából" sokkal siralmasabb gazdasági és financiális nyomorba süllyedt az első, mint a második világháború után. Alig telt el azonban két esztendő, az osztrák lakosság egy része újból „erősnek" érezve magát, Ludendorff példájára egy Ausztriát is magában foglaló Nagy Németországról kezdett ábrándozni. Néhány bécsi kereskedő boltjának kirakatában saját szememmel láttam a fantasztikus óriásbirodalom térképét ezzel a felirattal: — A békeszerződés csak emberek müve. Isten azonban másképp döntött: 100 milliós népünknek győznie kell! 1923-han arniko r mtier • Münchenben nemzetiszocialista puccsot kísérelt meg. a rendőrség tüzet nyitott a barnaingesekre. Az egykori frontharcosokból álló tüntetők azonban tudván, hogy az első sortűz csak riasztólövés, állva maradtak. Egyedül Hitler „dekkolt". Népének „vezére" olyan gyorsan földre vetette magát, hogy kulcscsont-törést szenvedett (lásd Gunther: So sehe ich Európa). Ö is csak akkor lett „erős", amikor — már nem lőttek vissza. Amíg a náci-mozgalom ' gyermeklábon járt, Hitler nem győzte hangoztatni, hogy más államokkal szemben nem támaszt területi követeléseket. De miután bevezettette az általános hadkötelezettséget és előzőleg kipuhatolta, miszerint a nyugati hatalmak nem fognak ellenállást tanúsítani, bevonultatta csapatait a rajnai semleges övezetbe. Franz Karmanevű agronómus, aki a világ legártatlanabb emberének látszott, pont Bratislavába 1937-hpn ® 9 y ITJ/-ueiljäin n jött „állást keresni". Szerény volt, mint a mezei liliom. Mint Volsgruppenführer, vagyis a szlovákiai nácinémetek csoportjának vezére is csak akkor mert handabandázni a színház erkélyéről, amikor már a „Freiwillige Schutzstaffel", vagyis a bratislavai alvilág, a zsebmetszők bői, kaszszafúrókból és késelökböl összeverődött barnainges csőcselék vigyázott testi épségére. 1QÓO. Amikor Csehszlovákia • • mozgósítással válaszolt a német csapatösszevonásokra, Hitler megtorpant és elodázta köztársaságunk megtámadását. Mint volt frontkatona bizonyára eszébe jutott, hogy ilyenkor rendszerint — visszalőnek. Megvárta tehát a nyugati hatalmak gyalázatos árulása szülte müncheni egyezményt. Ettől kezdve azután teli szájjal „biztosította a világot", hogy nem támaszt több területi követelést. A valóságban azonban egyik országot a másik után felperzselte. IQill-tlftn u9yanúgy felrúgta UCII a Szovjetunióval kötött megnemtámadási egyezményt, mint ahogyan azelőtt és azután vaamennyi megállapodását. 1QHC. Az „ezeréves birodalom" * koraszülött összeomlása után — írja feljegyzéseiben egy szemleíró svájci haditudósító — a háborús bűnös Dönitz tengernagy akart ideiglenes kormányt alakítani Németországnak a nyugati hatalmak által megszállt övezetében. Dönitz, amíg nem ocsúdott fel a vereség okozta meglepetésből, engedelmesen meglapult. De alig engedélyeztek neki bizonyos létszámú katonaságot a belső rend fenntartására, olyan nagyszabású hadgyakorlatokat rendezett a tengerparton, hogy ezeket az alakulatokat is sürgősen fel kellett oszlatni. — Ugyanakkor megkezdődött a szudétanémeteknek hazánkból történő kitelepítése. És mivel ezek a letűnt gyászvitézek akkoriban legnagyobb bánatukra nem lehettek „erősek", náci recept szerint felcsaptak „szegény, kiüldözött hazátlanoknak". 1958* A BrüsszeI i Világkiállí' • táson a Vatikán pavilonjának bejáratát különféle tárgyú, ún. irányfestészet díszítette. E képek egyike pedig — nem akartam szememnek hinni — CSD-jelzésü vasúti kocsijainkat ábrázolta, előttük a pereputtyostul kivándorló szudétanémet családokkal. Kitelepítésük után tizenhárom évvel tehát pont a Vatikán vállalta a szánalom- és hangulatkeltésnek ezen olcsó propagálását.'? — kérdeztem mintegy önmagamtól — Miért nem hoz a katolikus egyház „irányfestészeti" képeket a „szegény hazátlanok" által létesített koncentrációs táborokról, gázkamrákról és a foglyok élveboncolásáról? Vagy Eichmann 6 millió áldozatáról? 1QA1> Mindebből kitűnik, hogy I 7%fl • a ná cik, utódaik és egyívású pártfogóik közös jellemvonásain, illetve jellemtelenségén az évtizedek során semmi sem változott: valahányszor alaposan fejbe kólintják őket, egy ideig színleg meghunyászkodnak; de amint kissé megnő a tarajuk, újból fenevadakká válnak. Végül pedig, Eichmann, aki kihallgattatása és a tárgyalás során néha megbánást színlelt — mit tenne vajon, ha valamilyen csoda folytán újból egy koncentrációs tábor parancsnoka lenne, jelenlegi bírái és terhelő tanúi pedig foglyai volnának? Ne feledjük, hogy Nyugat-Németországban még nagyon, nagyon sok Eichmann van, akiknek jelszava ma is a régi: Es kommt der Tag! De ma már más világot élünk! K. E. Pillanatképek z a devini ünnepségekről rj-xyuryjífjr.A Si'ovák Népművészeti Együttes új rytíísorával pártunk alapításának 40. évfordulóját köszönti. (K. Bachan felvétele.) A devini ünnepségeken rendezett kiállításon a közönség számokban és képekben láthatta, mily nagy gondot fordit Csehszlovákia Kommunista Pártja és kormányunk az egészségügyi és szociális intézmények létesítesére s általában áz életszínvonal emelésére. A fiatalok előbb hazaérnek, mint a képeslap, mégis küldtek üdvözletet. A gazdag műsor, a szép környezet, a vidám hangulat mellett, az övéikre is gondoltak. A bratislavai Művelődési Ház honismereti körének hat tagja az ünnepségek résztvevőinek bemutatta a 4000 éves települést és az öreg vár romjait. Felvételünkön Vladimír Plicka tanár, a honismereti kör tagja hatodik szabadtéri előadását tarť'.i a kutatások eredményeiről. (Drábek Viktor felv.)' C J szö * * ,9 6' m áj us 5 0-