Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-27 / 146. szám, szombat

kínai pionírok dala ~W — t l 8űj-ro-4i fönij, baj.nD-ü fenig, ti) nap KÉT KIS TÖRTÉNET A KAPITALISTA ORSZnGOK GYERMEKEINEK ÉLETÉBŐL DORIS NAGY BÁNATA KEDVES GYEREKEK! Az Üj Szó szerkesztősége a közeledő gyermeknap alkalmából minden jót kíván nektek és ezzel az oldallal kedveskedik ifjú olvasói ­nak. Jó szórakozást! V. MOROZOVs PIONÍR becsületszó A Georgia állambeli amerikai kisváros utcáján négerek­ből és fehérekből álló kisebb tün­tető csoport vonult fel. A járóke­lők közül néhányan csatlakoztak hozzájuk, mások meg szidalmazták, fenyegették a csendes tüntetőket, akik csupán azt követelték, hogy az amerikai legfelsőbb bíróság már hét éve hozott határozatát tartsak be a helyi hatóságok és a nyil­vános iskolákban a néger gyere­keknek is engedjék meg a tanulást. „Emberséget a négereknek!", „Vesszen a faji üldözés, a néger gyerekek is tanulni akarnak!" — hirdették a tüntetők táblái. Zárt sorokban csendben halad­tak a helyi hatóság hivatala felé, ahol követeléseiket írásban akar­ták átadni. Már egészen közel ju­tottak a hivatalhoz, amikor a mel­lékutcákból és a közeli kapuk al­jából váratlanul ólmos botokkal, láncokkal, korbáccsal felfegyver­zett suhancok rohanták meg a tüntetőket és ütlegelni őket. A közelben tartózkodó rend­őr nyugodtan bement a telefon­fülkébe és kényelmesen jelentette főnökének az esetet, aki négy szál rendőrt küldött a helyszínre. Ami­re azonban a rend őrei odaérkez­tek, már csak két néger és egy fehér tüntető feküdt eszméletlenül, véresen az utca kövezetén. A jel­szavas táblákat benzinnel öntötték le és nagy lánggal égtek. A rendőrök a helyszínen a jegy­zőkönyvet írták. Az egyik alélt tüntető mellett egy kis lány zo­kogott szlvettépően, kétségbeeset­ten: — Apukám! Apa, — szólítgatta a mozdulatlan embert — mi lesz most velünk ? Az emberek messzire elkerülték az embertelen garázdálkodásnak színhelyét. Nemsokára mentőautó érkezett és elszállította a sebesül­teket. Doris, a 13 éves néger kislány sírva, szívében kegyetlen fájdalom­mal indult hazafelé, hogy anyjának és négy testvérének hírül vigye a szörnyűséget: — Apát leütötték, s kórházba szállították. Hiába akarta elfojtani a könnyeket, azok csak előretörték, és a keserűség szinte megbénította. Futni, mene­külni akart haza, a külvárosi vis­kóba, a kegyetlen embertelensép színhelyéről, az édesanyjához, aki annyit bíztatta, olyan rózsás jövőt tudott eléje festeni. Azonban min­den hiába, a fehérek nem engedik be az iskolába, belőle is csak mo­sónő lehet, akár az anyjából. Másnap a rendőrfőnök elolvasta a helyszínen készített jegyzőköny­vet, piros ceruzával aláhúzta az alábbi sorokat: „Munkanélküli né­gerek és fehérek tegnap provo­katív tüntetést rendeztek, amely felháborította a lakosságot. Össze­tűzésre került sor, hárman megse­besültek. A szemtanúk egybehang­zó véleménye szerint a felvonuló rendzavarók a bűnösök". Ezután elgondolkozott egy ki­csit, majd nagy szálkás betűkkel kezdték ráírta a jegyzőkönyvre: „A tün­tetés szervezőit bíróság elé állí­tani!" És elégedetten szivarra gyújtott. A VÁLLALKOZÓ SZELLEMŰ Johnson úr az amerikai ültetvé­nyesek meg bízásából érkezett Dél­Koreába. A minisztériumban elő­zékenyen, nyájasan fogadták és az „Üzlet" lebonyolítására megbízott tisztviselői néhány kupica viszki után nyomban a tárgyra tért: — Ebbeň a szállítmányban 150 gyereket, természetesen fiúkat tu­dunk átadni. A legfiatalabbak is 13 évesek, úgyhogy már munkába le­het őket fogni. Többségük árva, vagy sok gyermekes családok gyermekei. — Mit kérnek értük? — érdek­lődött Johnson. — Természetesen ugyanannyit, mint az előző szállítmányért. Noha ebben a szállítmányban sokkal több a nagyobb fiú, akik már komoly hasznot hajtanak. Igénytelen te­remtések, egy maréknyi rizsért és néhány ruhadarabért látástól va­kulásig fognak dolgozni. — Ne felejtse el uram, hogy Amerikában is olcsóbb lett a mun­kaerő, hiszen nálunk is sok a munkanélküli. — Mindig megegyeztünk, most sem veszünk össze Johnson úr. — Remélem, ön is jól jár és én se fizetek rá a boltra. Apropos, az orvosi vizsgálatot én intézem. A múltkor is egy csomó tüdőba­jos volt közöttük, akik néhány hó­nap alatt elpusztultak az ültetvé­nyeken. — Igazán sajnáljuk, és ha így áll a dolog, akkor fizessenek 30 szá­zalékkal kevesebbet. — Számlázza csak ki a régi árat — halkította le a szavát az ame­rikai ügynök — a 30 százalékon pedig osztozunk. *** Három hét múlva egy öreg tc­herhajón 150 szerencsétlen dél­koreai gyermek indult el remény­kedve az „új világ" felé. Elbolon­dították őket, hogy Amerikában jő dolguk lesz. Dél-Korea mai urai eladták őket akár a barmokat, olcsón, csakhogy szabaduljanak az otthontalanul, éhesen csavargó gyermekektől. A bábkormánynak nincsen pénze az ifjúságra, az eszeveszett fegy­verkezés felemészt minden pénzt, a gyerekeket pedig eladják akár évszázadokkal ezelőtt a rabszolgá­kat. SZŰCS BÉLA S zokatlan csend volt a nagy szünetben. Senkinek sem volt kedve beszélgetni, futkározni, még nevetni sem. A gyerekek a gondosan bezárt tanári szoba aj­taját lesték, ahonnan a körzet rendőrének, haragos szavai szű­rődtek ki: — Igazat mondj! Ismerd be és elegendünk!... — Soha sem vettem el idegen holmit! Soha életemben! Pionír be­csületszavamra mondom — nem vettem el. Pionír besüietszavamra! Látják a vöröskendőmet... — Nem vagy méltó a viselésé­re! Ezt már a kolhozelnök, Sztyepan Dmitrijevics mondotta. Azért jött az iskolába, hogy segítségére le­gyen a rend őrének az ügy tisz­tázásában. Nem volt kellemes hal­lania: Burgyuk 7. osztályos pio­nírlány lopott. Az anyja szomszéd­ba küldte élesztőért. Amikor megkapta, észrevétlenül elcsente az idősebbik szomszédlány Zinaida óráját az asztalról. Legalábbis váltig így állítja Zinaida. Szét is kürtölte a kolhozban és bepana­szolta a körzeti rendőrnél, aki így került az iskolába. — Tehát nem akarod beismer­ni? — kérdi a rendőr — Mi az, meguntad a tanulást? A pionír­munkát? — Ugyan, miféle pionír ő? — hallatszott újra a tanító hangja. — Már régen el kellett volna venni a pionír-nyakkendőjét! A hetedosztályosok, ahogy a szünet után bevonultak a tante­rembe, hallották Nyina keserves sírását és fojtott hangját: — Hogy meri ezt mondani? Én soha sem hoztam szégyent a pio­nírnyakkendőmre, soha! Pionír be­csületszavamra mondom ... ...Pionír becsületszavára! Spi­levszkij elvtárs, volt maga pio­nír? Emlékszik rá, mit jelentett ez a szó? Talán a rendőrségi jegyzőkönyv száraz, élettelen sorai homályosítják el értelmüket ön előtt? és maga, Sztyepan Dmitri­jevics, hordott-e valaha pionír­nyakkendőt? Ugye hittek magának, amikor gyermekkorában pionír-be­csületszavát adta? ... Pionír-becsületszó! ... Vi­tathatatlan, hogy ha egy pionír ezt mondja, akkor becsületes is. Nyina társai hisznek benne. Igen, a muhovloki iskola pionír­jai sokat tudnának mesélni. Kolja Nautmcsik! Ugye nem fe­lejtetted el, hogyan alakult meg a harmadik osztályban a píonírcsa­pat? Emlékszel rá, hogyan ijeszt­gettek benneteket az öreg falu­siak: „Ha felkötitek a vörös ken­dőt, a rossz szellem megbüntet benneteket." Sok gyerek erre ke­reszttel a nyakán kezdett isko­lába járni. Féltek a „rossz szel­lemtől", meg a vallásos vénembe­rektől. De akadt egy bátor lány­ka, aki elsőként vonult végig a falun vörös nyakkendővel és ak­kor sem vette le, amikor a ba­bonás gonosz emberek megfenye­gették, hogy minden elképzelhető bajt a nyakába zúdítanak. Ez a lány Nyina Burgyuk volt! Az ő példáján felbuzdulva lép­tél be a pionírok közé te is Kol­ja, meg a többi falusi gyerek. Ljuba Szamoszjuk! Te vagy a pionirszervezet elnöke. Mondd, van-e ügyesebb Nyinánál a bur­gonyaszedésben? Ki dolgozik nyá­ron kettő helyett is a kolhozban s ki nógatja a lustábbakat? Nyi­na! És te, Misa Onyiscsuk, talán már nem emlékszel rá, hogy a kolhoz teherautóján egyszer ki­rándultatok Bresztbe, a nagy vá­rosba? A breszti erőd. Legendás szent hely! Harcosok vére öntözte min­den kövét. Emlékszel rá, hogy ak­kor valaki megszorította a vállad és felindultan a füledbe súgta: „Miska, hogy lehet valaki rossz, ha van a világon egy ilyen bresz­ti erőd?" Te megfordultál és Nyina Burgyuk nemét meghazud­toló férfias tűzben égő tekinte­tével találkoztál Mond csak, Zoszja Sokun, ho­gyan jártatok a negyedik osztály elvégzése után LuscsikJból Muhov­liklba? Több mint négy kilométert kellett gyalogolni Muhovlokiba, mert csak itt volt hétosztályos iskola. Az őszi reggel pedig ko­romsötét, akár az éjszaka. Akkor Nyinának eredeti ötlete támadt: hamut tett pléhdobozba, leönti petróleummal, meggyújtotta és előre ment ezzel a fáklyával, hogy megvilágítsa a többiek útját. Most pedig tolvajlással vádol­ják Nyina Burgyuk pionírt, a csa­pattanács tagját. A csapat min­den tagja érzi és tudja: Nyina nem bűnös, de. .. Miért nem mondtátok el mindezt a körzeti rendőrnek? Hisz hallottátok, hogy társatok pionír becsületsza­vát adta! Igen, becsUletes volt. Később kiderült, hgy Zinaida órája már jőval Nyina látogatása előtt eltűnt. Azt hinnők, végre felléle­gezhet az ember. Nagy kő esett le a szívéről. De miért ül valami nyomasztón még mindig Nyina és társai lelkén? Miért futnak el a pionírok és félnek Nyina szemébe nézni? (L. L. fordítása) Kiértékelik „A vörös zászló nyomában" pionírexpediciót Hazánk iskoláiban foly ik a vörös zászló nyomában pionír­expedíció kiértékelése. Ennek keretében a munkásosztály dicső harcainak színhelyét több mint 29 ezer pionírőrs vagyis 1100 000 fiatal kereste fel. Még az iskolai év befejezése előtt kiállítják az expedícióról készített krónikákat és az összegyűjtött más dokumentumokat. A pionírexpedíció befejezéseképpen a legjobb eredményt elért pionírok a közép-szlovákiai kerületben levő Rajecké Teplice melletti pionír-sátorvárosban találkoznak a párt- és a kormány vezetőivel. Június 26-tól július 3-ig a pionír­expedíció és az ifjúsági alkotóversenyek több mint 2000 győztese vesz részt e találkozón. Pionírjaink tovább foly­tatják hazánk nevezetes helyeinek megismerését és a nyári táborozások idején kirándulnak a CSKP és a munkásosztály emlékezetes harcainak színhelyére, valamint a szocializmus nagy építkezéseihez. Su.go. ra.i Ki - no c • qtir. ÚJ iemj * TTT" 'i -y-—í * é r ""ír.fcri íf «jt'i ai'-cun, új ftoj. nat - pírT~<=» l biV! 2. Hajnali szél, friss üde szél ej, haj takarodik végre a tél! Gyors légy, víg, ügyes, hej, pionír! Suhanó, mintha sólyom szállna, vagy mint a nyíl. 3. Oj tavasznak oly csoda-szép, szívünk hadd dobogja friss ütemét! Vár rád száz munka, hej, pionír! Rajta hát! ki-ki elvégezze, amennyit bír! • A Bolgár Népköztársaságban a felszabadulás óta több mint 1200 új iskolát, 60 pionírházat, 540 pionírtábort létesítettek, az iskolák­ban 5886 ének- és tánccsoport, 297 zenekar és közel 1000 színját­szókör működik. • A Kínai Népköztársaságban a gyerekeknek csupán egynegyede járt iskolába 1949-ig. Ma minden faluban van iskola. • A Szovjetunióban 24 folyóiratot és 34 újságot adnak ki a gyer­mekek számára. Átlagos példányszámuk 7 500 000, a Pionirszkaja Pravda pedig majdnem 4 millió példányszámban jelenik meg és ez­zel a világon vezet. • A Vietnami Demokratikus Köztársaságban ma tízszer több gyerek jár iskolába, mint 1945-ben. • A Szovjetunióban a 2000 kolhoz-pionírtáboron kívül még 7438 pionírtábor működik. A pionírpaloták és pionírházak száma 2141. Közel 300 a technikai állomások száma, 5000 nyári könyvtár mű­ködik 156 gyermekparkban és 40 pionírstadion. Több mint 100 gye­rekszínház, 100 hivatásos bábszínház és 600 sportiskola van. GÄGÄRIM A VÍZILÓ ÉS A GÓLYA (Szudáni mese) EGYSZER vitába bocsátkozott a víziló a gólyával, hogy kettőjük közül ki bír többet megenni. Nyomban el is határoz­ták, hogy próbát tesznek Kora reggel találkoztak a megbe­szélt helyen, a folyó közelében és versenyre keltek. A víziló egész délelőtt tömte magát és mikor jóllakott, elé­gedetten elaludt. Néhány óra múlva felébredt és littta, hogy a gólya még mindig eszik a folyó parton. A beképzelt víziló újra evéshez látott és amikor megint jóllakott, megpihent. Nagyon meglepte, hogy a gólya még mindig folytatja a vadá­szatot. \ A víziló elszunyókált, egyszer csak arra ébredt, hogy a gó­lya rászállt a hátára és csőrével csipegetni kezdi. A gólya a víziló kövér testére letelepedett férget akarta megfogni, de a víziló ezt nem tudta és ijedten szólalt meg: — Mit csinálsz? — Ennivalót keresek — felelte a gólya. Rettenetesen megijedt a víziló, hogy a gólya őt akarta megenni, felpattant, belevetette magát a folyóba és sietve elúszott. A/ IŽAI MAGYAR tannyelvű középiskola pionírjai min­den kulturális megmozdulásban részt vesznek. Az iskolá­ban három tánccsoport működik. A képen látható pioní­rok a harmadik osztály tanulói a járási Ifjúsági alkotó­versenyen második helyezést értek el. Részt vesznek kü­lönféle gyűjtési akciókban, így legutóbb a gyógynövény­gyűjtésben értek el dicséretes eredményt. Törd a fejed ® Törd a fejed £ Törd a fejed 1. Közelgő nemzetközi ünnepünk. MÚLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE 1. Gárdonyi Géza: Eg­ri csillagok. 2. Többféle megoldás van: 23 .10 .17 • 2 . 28 . 20 25 .12 .13 KIK NYERTEK: .Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül Gorkij: Az anya cimü regényét nyerték: 1. Mohnyánszky Vil­mos, Janik, 2. Szurdi Nándor, Kravany nad Dunajom, 3. Persely Sándor, Veľké Kapušany. 4. Tóth Ilona, Zemplín, 5. öszi János, Kolárovo, 6. Piroska Éva, Diakov­ce. Leveleiteket és meg­fejtéseiteket (lehetőleg postai levelezőlapon) az alábbi címre küldjétek, O j Szó, Gyermekvilág, Bratislava, Gorkého 10. 2. Kössétek össze az alábbi rajzon a két pontot úgy, hogy a vonalak egyszer haladjanak át valamennyi négyzeten. (Beküldte: Boiyós Etelka, Mul'ka) Dj SZÖ 8 * 1961. május 25. )

Next

/
Thumbnails
Contents