Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-27 / 146. szám, szombat

HÁZGYÁRAK Ha tengerjáró hajók részei előre J ) gyárthatók, s belőlük a hajók összesze-jj 1 relhetók, miért ne lehetne ugyanúgy el-1 [járni a házépítésben is? Nem lehetne) i a házakat futószalagon folyamatos mó- \ > don összeszerelni ? Ez a probléma fog' lalkoztatta Verisznylkov, Iszajev, Sztr- í , zsalkovszklj és Szizov leningrádi mér- \ i nököket. A javaslat előnyei első látszatra nyílC ! vánvalók. 1959-ben üzembe is helyezték) ja Leningrád környéki poljusztrovói, obu1 hovói és avtovól házépítő kombináto-í | kat, amelyek évente 228 házat gyári , tanak, összesen 12 960 lakással. A múlt V i évben üzembe helyezték a negyediket,? 1 a kuznyecovói házgyárat is, amelynek c | évi teljesítőképessége K0 ház, 4000 la- j i kással. A házgyárban az épület nagyelemei J 'készülnek (ablakos vagy erkélyajtós y I falak, válaszfalak, födémek). Ezeket aztán egyenesen teherautóról szerelik j* j össze az építkezés színhelyén a kombi-1 nát végső „szerelőműhelyében". A techj nológia ilyen folyamata akkor a leghatásosabb, ha a gépi előállítás a házak összeszerelésének folyamatos ritmusával egyesül. Minden részletet teljesen kész állapotban szállítanak, bele- Jj értve a villanyszerelést, egészen kapcsolók elhelyezéséig, — továbbá az l egész műszaki és egészségügyi beren-) dezést, a festést, az üvegezést Is. Ma már a munka 55 százaléka az ( üzemben folyik és csak 45 százaléka az í összeszerelés színhelyén. A legközelebbi) jövőben ez az arány még^ kedvezőbben £ fog alakulni. 70 százalék esik az előkészítő műhelyekre, s csak 30 százalék azji I összeszerelés színhelyére. A házépítés ÍJ időtartama két és fél—három és fél hó- ( 1 napra csökken. A múlt esztendőben mintegy 150 la-) kőházat építettek a házgyárak kb. 350 \ ezer négyzetméternyi hasznos terület- ( tel. Az építkezés önköltsége 7 száza- j lékkai csökkent. Ez erősen érzékelhető; mennyiség. Az új technológiai folyamat) sok száz munkás, ipérnök és technikus t munkaerejét tette szabaddá. A lenin- í grádi kezdeményezést Kijev, Minszk,) Novoszibirszk és a Szovjetunió sok más> városa is átvette. Jelenleg Kolpinóban befejezéséhez közeledik az ötödik házgyár építése. Az élet igazolta, hogy a házépítés jö- j l vője kizárólag ez ez új haladó módszer. A leningrádi mérnökök bevált újítási l javaslatát most Lenin-díjra terjesztik > fel. (sz.) \ Csehszlovák közszükségleti cikkek Párizsban Az idei párizsi nemzetközi árumintavásáron szokásosan Csehszlovákia is részt vesz. Csehszlovákia külkereskedelmének 13 üzeme, 850 négyzetméteren állítja ki termékeit Elsősorban textilárut, üveget és világhírű jabloneci bizsut mutat be. Az említett áruk között találhatók még, hangszerek, élelmiszeripari specialitások és gépiparunk sok érdekessége. NYERSBŐR KUBÄBÔL Áz utóbbi időben Kuba fontos nyersanyag szállítója a Csehszlovák bőriparnak. 150 000 darab nyers — marhabőr behozatalra kötött egyezményt — az elmúlt hónapban — a Centrotex, csehszlovák külkereskedelmi vállalat. Fejlődő bőriparunk behozatala a jövőben még nagyobb méreteket ölt. t írnom kellett... Maiunk, Nové Zámkyban a beneši köztársaságban százával mentek a gyerekek éhesen az iskolába, esetleg 2-3 deci feketekávéval, darabka kenyérrel, de gyakran anélkül is. A proletár gyerekeknek 25-30 százaléka rongyos volt. Sok családban két gyermeknek volt egy pár cipője, egyik délelőtt vette fel, a másik délután, vagyis egyszerre nem tudtak iskolába menni. Ennek azután az volt a következménye, hogy az apát annyi húsz koronára büntették, ahány napot a gyermek hiányzott az iskolából. Hiába hivatkozott rá, hogy a gyermekeknek nincs cipőjük, hogy ő munkanélküli, a polgári bíróságot ez nem érdekelte és szigorúan kimondta az ítéletet. Első tanú erre, Dubai Géza elvtárs, a tizenegyéves magyar iskola igazgatója. Az elhunyt nemesszívü Tatarik Emil bácsi is sokat mesélt erről, aki szintén tanító volt. Ök ketten félretettek minden szégyent és havonta minden jobbmódú családhoz elmentek pár koronát koldulni, hogy 2 deci tejet és egy darabka kenyeret vehessenek reggelire az éhező gyermekeknek, akik télen fázósan, dideregve jöttek az iskolába. Tatarik bácsi mesélte, sok családnál nem kaptak egy fillért sem, egyszerűen és durván odavágták nekik: minek csinálnak annyi gyereket. Szóval a proletár-gyermek nagyon sokszor úgy lakott jól, vagy csak úgy ismerte a vaiaskenyeret, ha valamelyik tökfilkó úri gyereknek elkészítette a feladatát. Ilyen sorsa volt a proletár-gyermekeknek Volt a városunkban egy Bablevescsárda, így hívták a hivatalos szegénykonyhát, ahová csak protekcióval lehetett bejutni. Állandóan babfőzeléket, káposztalevest és hasonló szegényes ételeket főztek ott. Az egyik ismerősöm, ma is szomszédom, — ötgyermekes anya, — egy napon boldogan jött nekem újságolni, hogy a szegénykonyhán gyermekei részére kosztot, illetve ebédet kap. Pedig a férje önálló iparos volt, annyit azonban nem tudott keresni, hogy ne legyen a szegénykonyhára utalva. A kisiparost és a kisparasztot sújtották az adóterhek, a banktartozás. A kisparaszt állandóan attól rettegett, mi lesz, ha nem lesz jó a termés, mert sem az adóhivatal, sem a bank nem várt. Ha nem fizetett időre, irgalmatlanul dobra verték a családi házát, földjét, kis vagyonkáját. Ilyenkor persze a kulákok már lesték a pillanatot, hogy olcsó pénzen megvehessek a házat, a földet. Szóval a kisparasztnak hasonló sorsa volt, mint a kisiparosnak, de még ennél is rosszabb sorsa volt a napszámosnak, a földmunkásnak. Nálunk ilyenkor kezdődött az embervásár. A piacon, a Szentháromság szobra körül gyülekeztek a földmunkások, a helybeli kulákok pedig mint vásárlók jelentkeztek. Némelyik még a karját is megtapogatta a prolinak, maradt-e a téli koplalás után annyi ereje, hogy bírja a munkát. Aztán, — mint a lovat - körüljárta, hány éves, nem követelődző-e ... Választék volt bőven, mert itt sorakoztak a környékbeliek is. Mindenki dolgozni akart, a munka már sürgetett, a boltos, aki télen hitelt adott, már követelte a tartozás kifizetését. Ilyen volt egykor a falusi földmunkások sorsa. . Városunkban voltak különféle jótékonycélú intézmények is, pl. az úgynevezett Kispipa-társaság és hozzá hasonlók. Ezek az egész évben kártyázgatás és ivászat közepette gyűjtötték az adományokat s ebből a pénzből ünnepi beszédek keretében karácsonykor 1-2 proli gyereket felruháztak és valami élelmiszert is adtak nekik. Persze városunkban „virágzott" a gümőkór. Ahhoz ugyanis, hogy valaki a Tátrába eljusson, nagy protekció kellett: kapcsolatot kellett keresni a Masaryk Ligával. ttröm nézni, hogy a gyermekek ma mily szépen, ízlésesen vannak felöltözve és mily jól tápláltak. Ma a szülők szinte mindent megadhatnak gyermekeiknek. Nem kell félni az apának, mi lesz holnap, lesz-e munka? Tudomásom van például egy érdekes esetről. Egy anya vett a gyermekének új cipőt. Á gyermek azzal jött haza az iskolából, hogy nem bírja hordani, mert szűk. Erre az anya azt mondta a fiának: Vidd el az iskolába, a tanító bácsi adja oda egy rászoruló gyermeknek. A fiúcska egy hét múlva visszavitte a cipőt, mert senki sem fogadta el. Ez nyolc évvel ezelőtt történt, azóta még javult is a helyzet. Vagy beszélhetnénk a cigányszármazású polgárainkról, akik azelőtt a társadalom kitaszított rétegéhez tartoztak. Ma a Péróban a cigányoknál közel 50 televízort, legalább 15 kisebb-nagyobb motorkerékpárt találtunk, sok a mosógépük és szép bútoraik vannak. Persze majdnem valamennyien munkaviszonyban vannak, dolgoznak. Udvardon néhányan összkomfortos házat építettek. Mindez, amit szocialista hazánkban elértünk, pártunk 40 éves munkájának gyümölcse. De nem szabad megfeledkeznünk a dicső szovjet hadseregről sem, amely annyi vért áldozott értünk, mert a szovjet hadsereg nélkül nem ünnepelhetnénk pártunk fennállásának 40. évfordulóját. ég sohasem írtam újságba. De úgy éreztem, most írnom kellett. Nagyon elfoglalt ember vagyok, csak gyorsan, fáradtan, este vetettem_ezeket a sorokat papírra. Meg kellett tennem, mert magam is harcoltam pártunk irányításával és most ezzel a levéllel szeretném kifejezni hálámat és őszinte ragaszkodásomat pártunk iránt. HÜBSCH SAMU, Nové Zámky A fő mechanikus műhely tetőzetén a vízlevezető csatornát Pavel Statečný és Ján Fereje, a Stavoindustria dolgozói készítik. Rövid vacsoraszünetet tart Deák János betonozócsoportja, mivel a munkából csak későn, úgy éjféltájban kerülnek haza. (Drábek Viktor felv.) A pórtholórozof alapján o vasúti közlekedés fejlesztése érdekében Az egyetemista mozdony vezető és a túlsúlyos tehervonatok Mindig is különös, úgyszólván magasztos pillanatot jelent életünkben, ha beteljesül valamelyik gyermekkori álmunk. Ilyesfélét éreztem én is, amikor Halász Károly hatalmas mozdonyán, a vezetőfülkében közvetlen közelségbe kerültem az irányítókarok, kerekek és fogantyúk sokaságával. E pillanatban leginkább az foglalkoztatott, vajon ugyanezt érzi-e Halász Károly mozdonyvezető is, valahányszor csak felkúszik pompás gépére? — Itt mindig otthon érzem magam, de azért sohasem megszokott, közömbös, vagy érdektelen számomra ez a hely. Kissé izgalomba hoz, ha elindítom ezt a gépet. Különösen várakozással vagyok tele, ugyan mit hoz az új út, akárha a százszor megjárt irányba visz is. Szeme csillog, arca felélénkül, mintha élete legérdekesebb élményét mondaná el, pedig csak a munkájáról beszél. Gépiesen rándítja meg a sípzsinórt, beidegződött mozdulattal nyúl az indítókar után, s tekintete valamilyen titokzatos vonzóerő hatására mereven a pályatestre irányul. Ilyen ő, biztos, határozott minden mozdulatában, életvidám, kitartó és felelősségteljes a nehéz munkában. Utunk nem tart sokáig. Félreállítja a mozdonyt, hogy néhány percig nyugodtan szót válthasson velem. Rögtönzi az életrajzát: — Huszonhét éves vagyok. Feleségem s három gyermekem van, itt lakom a pályaudvar egyik bérházában. 1954 óta vezetek mozdonyt, baleset és szerencsétlenség nélkül. A vasút adott kenyeret, az taníttatott ki, s most már úgy megszerettem, hogy" nem is tudnék megválni tőle soha. Igaz, sok a munkám, de örömöm telik benne. Mindig csak azon vagyok, hogy minél jobban dolgozzam. Ez eddig sikerült is. Miben látja ezt a sikert? Hátrasimítja szőke h^ját, gondolataiba mélyed. Ogy látom, nem kenyere a dicsekvés, de ha már elejtette a szót, tovább kell azt fűzni: — Az idén már másodszor voltam a mozdonycsarnok legjobb túlsúlyosa, én meg az egész brigád. Jutalmat is kaptunk, ezerötszáz koronát. — S hogyan lettek másodszor is az elsők? — Több ok játszott közre. Ismerni kell a gépet, tudni kell. mit lehet kivenni tőle. De hálátlannak se szabad lenni. Mintha a személyi tulajdonunk volna, úgy törődünk vele, úgy gondozzuk. — Milyen terhet vontat általában normán felül? — Havonta legalább hétezer tonnát. Ez hét közepes szerelvény. A prémium? Felmegy ezer koronára. így a fizetéssel hónaponként négy-ötezer korona. — Mivel nincs megelégedve? — A munkában? A mozdonycsarnok lehetne korszerűbb. A szerelvényösszeállítás is jobb lehetne, mert, ha a nehéz vagonokat akasztják a szerelvény végére, nehéz fékezni. — Mit szeret és mit csinál szabad idejében? — Tanulok. A Komenský Egyetem politikai tanszékének vagyok a távhallgatója. Már a második szemesztert végzem. Egyébként szeretem az irodalmat, a színházat, mozit és a labdarúgást. De rendszerint kevés a szabadidőm. így ami van, azt nagyon okosan kell beosztanom. — A segédvezetővel, vagy inkább mint köznyelven mondják — a fűtővel megértik egymást? — Nagyszerűen. Régi munkatársak vagyunk már, a gondolatunk is egy. S Bali Anton, mintha megérezte volna, hogy éppen róla folyik a szó, erőteljesen meghúzta a sípzsinórt, mely az idő előrehaladottságát volt hivatott jelezni. Halász Károly a karórájára pillant, s máris nyújtja a kezét: indulni kell. Fürgén, ügyesen szökik fel a mozdonyra, mintha csak kényelmes lépcsőkön járna. Ez hát Halász Károlyi Nem véletlenül akadtam rá. A Bratislava Keleti Pályaudvaron mindenki ismeri a nevét, mindenki tudja, hogy a legjobbak egyike. Pedig sokan vannak, és nemcsak mozdonyvezetők, hanem váltóőrök, forgalmisták, diszpécserek, gépmesterek, tolatók, kocsirendezők, irányítók és vezetők, akik nélkül Halász Károly nem boldogulna. Az áprilisi párthatározatot itt is igen alapvetően megvitatták. Az állomás dolgozói nem szűkölködnek a munkasikerekben, hiszen a legtöbb példát vehetne az itteniek munkájából, de a legtöbb állomásparancsnokság példát vehetne az itteniről, hogyan kell megszervezni a szocialista munkaversenyt, hogy mindenkit érdekeljen, mindenkit lelkesítsen, akárcsak itt. Mert sikereik titka ez. Nemrég vezették be az úgynevezett felajánlási füzetrendszert. Minden dolgozónak van egy könyvecskéje, melyben saját maga Írja bele a kötelezettségvállalásait. S egy füzetet sem találni, melyben egy-két oldal már tele ne lenne írva. Az ellenőrzés és kiértékelés rendszeres és szemléltető. Alkalmas helyeken, nagy táblákon egyszerű statisztikával fejezik ki az eredményeket, pontosan vezetik a napi teljesítményt szemléltető harmonogramot s nem szerénykednek a jutalmazásban sem. Lényegében pedig a párthatározatban felvetett problémák megoldásával kapcsolatban ez a legeredményesebb út. Érdekeltté kell tenni, jól kell szervezni és irányítani a dolgozók kezdeményezését, mely elsősorban is a kötelezettségvállalásokban jut kifejezésre, hogy azok minden oldalról előmozdítsák a vasúti közlekedés eredményes fejlődését. A szocialista munkaverseny kibontakoztatásának igen hatásos eszköze, ha az üzemi szakszervezet vezető funkcionáriusai kellőképpen rá tudnak mutatni egy-egy példás dolgozóra, aki öntudatos munkájával kiváló munkasikereket ér el. PILLANATKÉPEK A DUSLO ÉPÍTÉSÉRŐL A Hydrostav dolgozói szombaton, május 27-én a Šala nad Váhom-i Duslo műtrágyagyár építkezésén veszik át a minisztérium és a KSZT Vörös zászlaját. A Duslo dolgozói jelentősen hozzájárultak vállalatuk sikeréhez. Az év elejétől 101,5 százalékra, az első negyedévben 104,8 százalékra teljesítették az építkezés tervét. Van úgy, hogy hat teherautó folyvást hordja az építkezésekre a betont. Képünkön Jozef Hucík gépkocsivezető az éjszakai műszak kezdetén Ján Chromíval, a betonkeverő részleg mesterével beszélget. A brnói Délmorvaországi Malmok és Sütödék n. v. jíhlaval tanoncközpontjában évente tnintegy hatvan fiatal nyer szakképzettséget. Képünkön: Karel Pospíšil, a tanoncok mestere a kiflik alakítására tanítja növendékeit. (E. Bican — ČTK felvétele) A keleti pályaudvaron ilyen módszert alkalmaznak s elsősorban ez eredményezte, hogy az állomás dolgozói sikeresen teljesítik kocsirendezési, vontató és karbantartó feladataikat. Ritka eset, amikor egy szerelvény az állomás dolgozóinak hibájából késve indul el. Ha nem lennének ^íülső késések, Mrva Štefannak, az állomás forgalmi parancsnokhelyettesének szavai szerint, a harmonogramot talán néhány tized hiányával százszázalékra teljesítenék. Ezt pedig körültekintő, ésszerű munkaszervezéssel, céltudatosan irányított munkaversennyel, a dolgozók szüntelen iskoláztatásával és nevelésével §rik el. SZABÓ GÉZA Rábek Tibor darukezelő meghosszabbított műszakban dolgozik, hogy gépét jól kihasználja. ÜJ SZŐ 5 * 1961. május 27. »