Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-25 / 144. szám, csütörtök

Jó műsor — osztatlan elismerés N » A Csemadok košuty-i dal- és táncünnepélye Ezrek és ezrek ünnepeltek Košutyn, ezrek és ezrek voltak tanúi egy emlékünnepnek és egy színvonalas, minden tekintetben igényes, sokatmondó kulturális műsornak ... Mint már beszámoltunk róla, Szlovákia Kommunista Pártjának bratislavai kerületi bizottsága és a galántal járási pártbizottság Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának 40. és a košutyi sortűz harmincadik évfordulója alkalmából május 20-án és 21-én Košuty kerületi manifesztációi rendezett. A Csemadok Központi Bizottsága ebből az alkalomból Košutyn rendezte meg a Csemadok nyugat-szlovákiai helyi csoportjai körzeti, dal- és táncünnepélyét. A kétnapos találkozón a Csemadok Nyugat-Szlovákiában működő legjobb csoportjain kivül fellépett a Lúčnica, a CSISZ Magyar Népművészeti Együttese és több szlovák tánccsoport, illetve ének- és zenekar. A bemutatkozott csoportok úgyszólván kivétel nélkül jó technikával, szépen, stílusosan, tudatosan szerkesztett, igényes művekkel szerepeltek. Nyugodtan elmondhatjuk: a Csemadok košutyi rendezvénye a szervezetnek minden eddigi bemutatóját felülmúlta. A műsort — az előbbi bemutatókAz összejövetel második napján — a két határozottan körvonalazott mondanivalót tartalmazó összeállítói eltérően nagyon helyesen — most giai Főiskola tánccsoportja lépett fel nem tartalom és stílusbeli összhang sikerrel, nélkül ömlesztve, hanem határozott mondanivalóval, egyetlen gondolati mag köré szerkesztve mutatták be. Az arányaiban ís mértéktartó, jól sikerült összeállítások „A hősök emlékmüve" és „A szabadságért harcoltak" címet viselték. alkalommal többek között a FelsőA hősök emlékműve az első, csallóközi Népművészeti Együttes a A szabadságért harcoltak című műsor pedig a körzeti dal- és táncünnepély második napján került bemutatásra. Noha mindkét összeállía Nitrai^ Magyar Tannyelvű Pedagó- szabb és többirányú szakmai felkészülést és talán nagyobb tehetséget is igényel, mint ami a — sok esetben még csak most induló — műkedvelő csoportoktól elvárható. Ennek táson kívül bemutatásra került még elIenére a

z eredmény mégis számota szorosabb értelemben vett nép- tev

ö- Szemléltetően mutatta ezt akár hagyományt elevenítő müsorrész. Ez a Csemadok šamoríni tánccsoportjátás osztatlan sikert aratott, a művészi teljesítmény és nem utolsó sorban a Laterna Magicára emlékeztető ügyes technikai megoldás révén a nagyobb pálma „A hősök emlékműve" című összeállításban szerepelt együtteseknek jutott. E műsor keretében lépett fel a CSISZ Magyar Népművészeti Együttesének ének- tánc- és zenekarán kívül a Szeredi Helyi Nemzeti Bizottság és a helyi kilencéves szlovák tannyelvű alapfokú középiskola szakszervezetének Zvon nevet viselő tanítói énekkara, a Csemadok šamoríni tánccsoportja, és jelšovcei énekkara, valamint az est fénypontja: a Lúčnica tánc- és énekkara. Az „Csárdás", a Csemadok matúškovói csoportja a „Farsangolók", a Csemadok jelkai csoportja a „Tollfosz- . .. , . , tóban", a Trenčíni Tizenkétéves f"

0^

0"

31

1 mai, - a nitraiak eseté nak „Emlékezzünk", akár a Nitrai Magyar Tannyelvű Pedagógiai Főiskola tánccsoportjának „Plakátragasztók" és a többi, cselekményes, kiSzlovák Tannyelvű Középiskola ifjúsági szervezetének a moszkvai Világifjúsági Találkozón díjat nyert Trenčan nevű tánccsoportja a „Diákok és kőművesek", a Csemadok deákovcei csoportja a „Guzsalyos", a Csemadok milanovcei csoportja a „Zoboraljai csárdás", a Sládkovičoben munkásvonatkozású mondanivalót tartalmazó — tánckompozíció. Ezek a táncok és általában az egész bemutató arról győzött meg, hogy koreográfusaink egyaránt kísérleteznek az egy-egy tánc legtipikusabb vonásait kiemelő -egyszerű voi Kilencéves Magyar Tannyelvű Kö- áttekinthető néptánckompozlciókkal zépiskola kórusművekkel, valamint a „Zöldágtánc", a Nové Zámky-i Tizenkétéves Magyar Tannyelvű Középiskola tánccsoportja pedig a „Locsoló" című tánckompozícióval aratott megérdemelten nagy sikert. A bemutatkozó csoportok műkedés az olyan mai mondanivalőjú művekkel, amelyekben a néptánc formanyelvén saját gondolataikat és érzéseiket fejezik ki. Noha az eredménnyel még korántsem lehetünk elégedettek, hiszen — velő táncmozgalmunknak úgyszólván a CSISZ Magyar Népművészeti Együtminden színét, minden műfaját felegyüttesek az elnyomatás elleni har- sorakoztatták. Az összkép — szilárd eredményekkel és biztató kísérletekkel — gazdag és sokrétű volt. A bőcokat, az egyszerű nép életét, a felszabadulás történelmi pillanatát és a mai örömteljes építőmunkát áb- ve

n lótott kísérletezéssel kapcsolatrázolták a népművészet eszközeivel, ban azonban meg kell mondjuk: A múltat felelevenítő és mát be- a cselekményes tánpjelenetek értését is beleértve — a legtöbb csoport cselekményes táncának formanyelve ma még sajnos nagyrészt a balett, pantomim és néptánc-motívumok keveréke, a jó szándék, hogy koreográfusok kísérleteznek, magámutató műsorszámokat a színpadon téke minden jószándék ellenére ban véve Is dicsérendő. Remélhetőelhelyezett három vászonra vetített s

okszor jóval egyenetlenebb volt, filmmel tették kifejezővé, szemléltetővé. Bár történtek kisebb műszaki hibák (a film nem mindig követte mint a hagyományos népi tánckompozícióké. És ez érthető. A néptánc formanyelvén nehéz és leg a jövőben a néptáncmotívumok beható tanulmányozása, e motívumok fűzésének, kapcsolásának, naa színpadon játszódó eseményt) a bonyolult feladat mai vonatkozású 9y°

b

b egységekbe tömörítésének jobb ' " cselekményt, jellemeket ábrázolni, elsajátítása koreográfusaink munműsor lenyűgözött, maradandó em léket szerzett. Köszönet, érte mind az együtteseknek, mind a műsort összeállító rendezőségnek. A dicséret hangján kell szólnunk „A szabadságért harcoltak" című öszszeállítás bemutatójáról is. Ebben a műsorban a Csemadok levicei népi zenekara, galantai énekkara, šamoríni tánccsoportja, a trnavai vasutasok Bradlan nevű énekkara, a CSISZ Magyar Népművészeti együttesének tánc-, ének- és zenekara, a Čata! kilencéves Magyar Tannyelvű Középiskola tánc- és énekkara, valamint A művészi teljesítmény ezen a téren káját a mostaninál is eredményesebalkotóktól, előadóktól egyaránt, hosz- bé teszi... Ropták a táncot, szállt az ének. Az emlékeztető, ugyanakkor derűt, optimizmust árasztó műsor méltó volt a jubileumi évfordulóhoz, méltón adózott a dicső harcok emlékének. Jobbra, szebbre gondolni sem mertünk. A Csemadok kelet-szlovákiai csoportjainak alaposan fel kell készülmök, ha a Gombaseken rövidesen sorra kerülő országos dal- és táncünnepélyena košutyi összejövetelen részt vett csoportokhoz hasonlóan akarnak szerepelni... A jó szervezés, a gondos felkészülés a reméltnél Is nagyobb eredményt hozott. A Csemadok Košutyn rendezett körzeti dal- és táncünnepélye így ismét meggyőzött arról, hogy érdemes, ha mind a művelődési otthonok, mind a szakszervezetek üzemi csoportjai és mindazok a szervezetek, ahol műkedvelők dolgoznak, segítik, támogatják a műkedvelő együtteseket. A támogatás, a jó szervezés es felkészülés — mint a mostani bemutatón Is láttuk — bőven kamatozik. BALÁZS BÉLA A Brnói Jakab téri Kilencéves Középiskola nyolcadik B osztályában az iskolán kívüli nevelés keretében hajómodellezőkör alakult. A körben Zdenék fiehula textilmunkás — az egyik szülő — irányítja a gyermekek munkáját. Hetente két órát foglalkozik a rábízott diákokkal s ezt az időt az iskola műhelyében elektromos motorcsónak-modell építésére fordítja. Képünkön Zdenék fiehula textilmunkás, a kör vezetője az elektromos motorcsónak készülő modelljét mutatja a kör tagjainak. (Emil Bican — ČTK — felv.) Ílls Mint lapunkban már beszámoltunk róla, néhány napja a Népművelési Intézet a Csemadok Központi Bizottságával és a Nemzeti Front többi tömegszervezetével karöltve Komárnöban kétnapos országos magyar szavalóversenyt rendezett. A szép szó kétnapos ünnepén az ország minden részéből közel 150 szavaló vett részt, hogy a hazai és külföldi írók, költök müveiből vett részletek tolmácsolásával bemutassák képességüket, számot adjanak felkészültségükről. Az összejövetelen számos tehetség>-,számos ígéret mutatkozott be. Érdemes rájuk felfigyelni, érdemes őket számon tartani, érdemes útjukat egyengetni... Ezzel kapcsolatban a Csehszlovák rádió magyar szerkesztősége vasárnapi adásával már megtette az első lépést. A „Parnasszus" irodalmi félórát ezúttal a versenyen részt vett előadók bemutatásának szentelte. Erdélyi Margit, Mészáros Márta, Szabó Ilona és Jakál Gyula állt a mikrofon előtt. Verseket, regényrészletet tolmácsoltak. Szép, igazán színvonalas előadásuk újra megerősítette abbeli hitünket, hogy vannak új tehetségeink, van előadói utánpótlásunk ... A szárnyaikat most bontogató fiatalokat a jövőben a rádióban ls szívesen hallgatnánk gyakrabban. A vasárnap sugárzott irodalmi félórát Major István a régi harcokra emlékező nyilatkozata, majd Klimits Lajos: Vörös pünkösd című rádiójátéka követte. Az adást Košútyn hallgattuk. A CSKP kerületi pártbizottsága és a galántai járási pártbizottság Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának 40. és a košútyi sortűz 30. évfordulója alkalmából ezen a napon tartotta Košútyn a kerületi manifesztációi, a nagy emlékünnepélyt. Az ünnepély résztvevői minden bizonnyal szívesen hallgatták volna a helyi hangosan beszélőben, e dicső harc egykori szervezőjének és vezetőjének: Major Istvánnak a beszédét, annál is inkább, mert az adás az emlékünnep szünetében hangzott el . .. Hogy nem így történt, a rendezőség — szervezési hiba folytán? — egy jelentős élménytől fosztotta meg az emlékünnep résztvevőit. Noha ezért nem a rádió a hibás, az esetet azért jegyezzük meg, mégis itt, hogy a jövőben hasonló alkalommal a rádió is nagyobb szervezőkészséget tanúsítson ... Hiányoljuk egyébként azt is, hogy a rádió magyar szerkesztősége nem vett részt az ünnepélyen és nem vette hangszalagra a minden tekihtetben színvonalas, rendkívül tartalmas és sokatmondó emlékmüsort. (zsa) A VÉRES HÉT 1871. V. 21. — 28. Z

sarnokoknak, katona-diktátoroknak, ellenforradalmároknak bő tananyag áll a rendelkezésükre: a sommás emberirtás történelme. A kollektív gyilkolás művészete. Még csak el sem kell kalandozniok az ókorba, elég, ha visszanyúlnak a közvetlen előttük lejátszódott emberirtási gyakorlathoz. A példák ragadósak, és újabb változatra ingerelnek: bővített, javított kiadásra. Egy kis hozzáadás, egy kis korszerűsítés és senkinek sem jut többé eszébe a plagizált tegnapi példa. Mi, mai emberek hozzá vagyunk szokva, hogy a borzalmakat, vérfürdőket hitleri mértékkel mérjük. Előttünk, a mi tanúságunk mellett játszódott le az újkor egyik legtökéletesebb emberirtása. Mindenki tudja, vagy hallotta, látta és megélte a csúcsfokot: a gázkamrát és az éíjető kemencét, A technikai kultúra a zsarnokság beteges ördöngösségét maradéktalanul kiszolgálta: a tökéletesített, szervezett üzemszerű emberirtásban Hitler tartja a rekordot. De az eszme nem új és Hitler — a volt mázoló —, itt is csak másoló lehetett. A 90 éves párizsi komműnre emlékezve, e napokban újra fellapoztam a „véres hét" borzalmas dokumentumait, és itt, az elsárgult tudósításokban, újságcikkekben megtaláltam az ősforrást: a párizsi ember-mészárszék ratakzó vérfolyamát, a példát, az alapot, melyre aztán Auschwitz és a többi haláltábor felépült. V

ae victis, jaj a legyőzötteknek! a reakció, a bosszú, az ellenforradalom viszszavágása mindig túlhaladja L forradalmi juszticia mértékét. Korunkban a Magyar és a Bajor Tanácsköztársaság bukása szolgált beszédes példákkal. A reakció boszszúia visszavágása azonban soha és sehol nem volt olyan aránytalan és mértéktelen, mint a párizsi kommün bukása idején. A vér itt tényleg patakokban folyt, az arányszám megközelítően 1:100! Egy halottért - 100 áldozat! A nem éppen haladó francia író — Paul Bourget — szerint a „véres hét" elhomályosította a francia történelem eddig volt legborzalmasabb emberirtását a Szt. Bertalanéjszakát, és a Siécle 1871 május 26-1 számában Így írt: „Ez már veszettség. Nincs többé különbség bűnös és ártatlan között. Aki gyanús, az halott! „Itt ezekben az újságtudósításokban bukkantam rá a gázkamrákat felidéző „kemencetöltés", „kemenceszállítmány" kifejezésekre. A „kemenceszállítmányt" emberek jelentik: elfogott kommünárok, asszonyaikkal, gyerekeikkel, kiket tömeges kivégzésre beterelnek egy kaszárnyaudvarra. Az udvaron senki és semmi csak a foglyok — a „kemencetöltés" — törött összevisszasága. És láthatatlan katonák ablakok mögül, lőrésekből rájuk bocsátják a tüzet. Mint Auschwitzban a víz<csapokból — láthatatlanul és hallhatatlanul — a gázt! A különbség mindössze az, hogy a náciknál a gyilkoló gáz után a „kemenceszállítmány" tényleg a hamvasztó kemencébe került, Párizsban azonban épp most, az „eltakarításnál" kezdődött a baj. A vér patakokban ömlött ki a kaszárnyák udvaráról az utcára, majd a csatornákba és innen a Szajnába. A párizsiak napokon át figyelhették ezeket a vörös csíkokat, „melyek sehogysem tudtak elvegyülni a vízzel". A La Petite Presse (május 31) szerint „ez a vércsík csak nem akar véget'érni!". Leninnek igaza volt, amikor megírta: „Ilyen öldöklést Párizs utcái még nem láttak". 30 000 ember véréről volt szó! A hamvasztókemencékkel dolgozó nácik, hogy megmosolyogták volna ezt a primitív ,,kemencetöltögetést"! Párizsban a „szállítmányokat" el is kellett tüntetni, földelni és gyorsan, tehát tökéletlenül. A Szajnaparti „sírokból" karok és lábak meztelenkedtek ki, és néhány nap múlva elkínzott hullaarcok kandikáltak ki a vékony földréteg alól... És május volt, a legszebb virágzó május, mit Párizs megélt. Az angol konzervatív The Standard történelmet rögzítőn krónikázza ezt a tavaszt: „Ezt a gyönyörű tavaszt emberek a legundokabb módon mocskolták be: összetört ágak, meqtépázott virágok, széttaposott pázsit, hullák pokoli bűze mérgezte a tavaszi szagokat, az ember szíve belefájdult e tavaszba". A

mi azonban sok, az még a gyilkosoknak is sok: A Temps a hullákon tölti ki dühét: „Nem járja, hogy ezek a nyomorultak még haláluk után is annyi kellemetlenséget okozzanak nekünk!". Az újságokban a hullabűz, a pestisfélelem dolgozik, amikor kiadják a jelszót: „Elég volt! Befejezni!". A Paris Journal június 2-i számában olvassuk: „Elég volt, nem akarunk többet ölni. Még gyilkosokat sem! Nem kegyelmet kérünk a nyomorultaknak, csupán — halasztást, elodázást". Semmi sem bizonyltja jobban az öldöklés féktelen arányait, mint ezek a mértékletességre, sőt „tüzet szüntess"-re apelláló újsághangok. A nyilvánosságot maguk a gyilkosok és uszítóik elégelték meg, és ez nagy erő: a kicsapongás annyira megfeküdte a gyomrukat, hogy ki kellett hányni a borzalmat! Az első napokban ugyanezen újságok még idézték és tapsolták az egyiptomi zsarnok nevét, kinek módszerét a párizsi katonai tör vényszékek olyan sikerrel alkalmazták. Ez a Mehemet-Ali nem ítélt senkit sem halálra, da ha egy delikvensre kimondotta a végzést: „Vezessétek a vizsgálóbíróhoz!", akkor az illető el volt intézve. A vizsgálóbíró az ágyú volt. A szerencsétlent hozzákötözték az ágyúhoz és elsütötték. Itt és most — Párizsban — a vádlottak két ajtón hagyták el a termet: a jobboldali a gyűjtőtáborba vezetett, a baloldali a kaszárnyákba, a halálba — akire a bíró kimondotta: „Vezessétek a brigádba", az el volt veszve. A „kemenceszállltmány" azonban csak a váratlan golyózáporban tudta meg, hogy „elvégeztetett". A legtöbb helyen bíróságra, ítéletre sem volt szükség. Egy-egy főkatona odaállt a foglyok elé és önkényesen küldte őket jobbra vagy balra, A balrakanyarodók adták a „kemencetöltést". Oswiecim és más haláltáborok életbenmaradottjai: emlékeztek az SS-parancsnokra, vagy a hírhedt női bestiára, akik elétek álltak és kényre-kedvre, pofára osztályoztak benneteket, életre-halálra, táborba vagy kemencébe?! Ez mind megvolt már: Himmler és Eichmann Gallifet tábornok tanítványa volt, kit akkor a párizsi nép vérbengázoló „vörössarkú generálisnak" nevezett el. M

ehemet-Ali, Gallifet, Hitler vagy Himmler: Heydrich vagy Eichmann, a zsarnokok és hóhérok időn és téren át kezet nyújtanak egymásnak. A Mehemetek, Gallifetek, Hitlerek közt csak módszerbeli különbségek vannak: az egyiptomi zsarnok „vizsgálóbírót" mondott, Párizsban „brigád" szóval álcázták a halálos ítéletet. A párizsi tollbetyárok a „kemenceszállitás" szót próbálgatták és kóstolgatták, hogy aztán 70 évvel később Himmler tényleges „kemenceszállítmányokkal" dolgozhasson. De a „véres hét" nélkül Hitler, Himmler és Eichmann nem lehetett volna az emberirtás perverz tökéletesítője! A „véres hét" a francia történelem szégyenfoltja. Egy fél évszázad előtt a párizsi kommün történetét magyarul és magyaroknak elrettentő példaképp Rákosi Viktor írta meg „Párizsi gyújtogatók" címen. A véres hét elől azonban még ez az ellenséges beállítás sem hunyhatta be a szemét. „Itt a borzalmak tetőpontjára értünk. Semmivel se lehet menteni ezeket a tömeges kivégzéseket. A vezérek nevei, akik ezt elrendelték és annak a neve, aki megakadályozhatta volna, megvetéssel kell, hojy említtessenek a történelemben". Thiersről van szó, Thiersről, aki a véres hetet a nemzetgyűlésben a következő szavakkal intézte el: „Az igazság, a rend, az emberiség és a civilizáció ügye diadalmaskodott. A szocializmusnak most jó időre befellegzett". Volt, aki mást mondott. Volt, aki Londonból megfellebbezte a 30 000 halott ügyét: „A munkások Párizsát, a párizsi kommünt, mint egy új társadalom előfutárát örökké ünnepelni fogják. Mártírjainak neve bo van vésve a munkásosztály nagy szivébe". Az ítélő neve Kar! Marx volt, és nem véletlen, hogy a Gallifetek és Thiersek történelmi fellebbezőjét — utódaiban, követőiben — évekig tartó „véres kezekkel" Hitler üldözte és hiába! A

történelem, a történelmi erők, kell, hogy felszámolják az emberiség aktusait, gyilkosságok stratégáit. Ha nem így lenne, az élet elvesztené értelmét. A Hitlerek. Himmlerek és Eichmannok csak a történelem szemétdombjára kerülhetnek! Ady igazsága fellebbezhetetlen és megvesztegethetetlen: „Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek". FÄBRY ZOLTÄN Dj SZÖ 7 * 1961. május 25. )