Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-25 / 144. szám, csütörtök

NAGY LELKESEDÉSSEL Manapság az egész környéken sokat beszélnek a Tekovské Lužianky-i szövetkezetről. Elsők közé tartozott a járásban, amelyek kötelezettséget vállaltak a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítésére, az utóbbi napokban pedig a köztársasági elnök által adományozott kitüntetéssel vonja magára a figyelmet. A legtöbben bámulják eredményeit, akadnak azonban olyanok is, akik vitatják, sőt kétségbe vonják a szövetkezet óraműpontossággal haladó fejlődését. A tények beszélnek Ä napokban meglátogattuk a jó hírnévnek örvendő szövetkezetet s Molnár János elnöktől kértünk tájékoztatást a munkaszervezésről, a közös gazdálkodás eredményeiről és a termelés módszereiről. — Nem kell szavakkal bizonyítanom — ennek mi nem vagyunk hívei — a tények beszélnek. Tavaly gabonából 35 mázsa volt az átlagos hektárhozam. Kukoricából morzsolt állapotban 50 mázsás termést takarítottunk be hektáronként ... az 500 hektáros szövetkezet vagyona tíz éves fejlődése során közel 7 millió koronára szökkent. Jó emlékező tehetsége van az elnöknek — állapítottuk meg egyhangúlag — jegyzetek nélkül is pontosan fedsorolja az adatokat, a szövetkezet minden lépéséről, munkamozzanatáról tájékozódott. Belelát a könyvelésbe, tudja, hol szorít a csizma a sertéstenyésztésben és szinte mázsákra kiszámítja a takarmányszükségletet, a súlygyarapodás napi növekedését. Nézzük csak meg, ilyen-e a többi tagok viszonya is a szövetkezetben? Lehetőségek, tartalékok... Hanula János brigádvezető vállas termetével nyugodt, kiegyensúlyozott ember benyomását kelti, ö a szövetkezet gépesítője, a traktorok, kombájnok és az üzemzavarral bajlódó többi gépek, felszerelések igazi orvosa. Mostanában azon töri a fejét, hogyan végezhetné a szövetkezet eredményesen a kétmenetes aratást. i— Már csak a kaszálógép átalakítását kell megoldanunk — magyarázza — és a gabonabetakarítás munkáinak 25 százalékát kétmenetes módszer alkalmazásával végezhetjük el. Az aratáshoz szükséges gépek mind kijavítva, a fészer alatt várják bevetésüket, hogy ez idén lényegesen megkönnyítsék a szövetkezetesek munkáját, lerövidítsék az eddig elhúzódó aratás idejét. A takarmánykaszálók, a forgatógépek nagy munkában vannak, gyors ütemben végzik a derékig érő lucerna s a kissé megdőlt lóhere betakarítását. A brigádvezető sajnálkozik afelett, hogy mindmáig nem sikerült beszerezniök egy boglyázógépet, mely a takarmánybetakarítást is lényegesen meggyorsítaná. ötletben azonban nincs hiány és a szomszédos állami gazdasággal együttműködve ezen a téren is segítenek magukon. Az egyik parcella szélén, ahol a szövetkezet új búzafajták termelésével kísérletezik, kiszálltunk az autóból. A határút egyik oldalán hatalmas lóheretábla, a másik oldalán búza- és árpatenger hullámzik. Oly magas növésűek, a takarmányok, vetések alig különböznek el egymástól. — Az első kaszáláskor — teszi hozzá Molnár János — az évelőtakarmányokból száraz állapotban 60 mázsás hozamra számítunk. Kissé kétkedve nézünk az elnökre. — Ogy veszem észre, nem hiszik. No, majd az istállóban mindez kiderül, mert tavaly is ennyit takarítottunk be hektáronként. A tejhozam legyen az igazságos bíró. Négy év alatt - reális valóság A határból hazafelé sok mindenről beszélgetünk. Főleg az ötéves terv négy év alatti teljesítésének lehetőségeit boncolgatjuk. Tavaly a szövetkezet 193 kilogramm húst, 544 liter tejet. 245 tojást termelt hektáronként. Az ötéves tervben 1965-ig 27 mázsás átlagos gabonatermést, 177,8 kilogramm húst, 745,8 liter tejet és 416 tojást kell a szövetkezetnek termelnie. Az előző adatokból tehát könnyen megállapítható, hogy a szövetkezet négy év alatt célba ér és minden terményből a teljes hozamban is túlszárnyalja előzetes felajánlásait. — A fejéshozamban már jóval túljutottunk az ötéves terv irányszámain — mondotta az istállóban Horváth János zootechnikus. — A tehénállományt azonban tovább gyarapítjuk, hogy négy éven belül a még hiányzó 201 liter hektáronkénti tej termelést biztosíthassuk. Egyébként a múlt évi tejátlag 3000 literre rúgott tehenenként. Sertéshúsból viszont az idén 40 kilogrammal kell emelnünk a termelést, hogy az öt évre kitűzött irányszámot elérhessük. Ezt mondja a zootechnikuson kívül Vezekényi István fejőgulyás és Horváth János, Hanula János sertésetető is. Tehát mindnyájan ismerik a célt, pontosan tudják, ez idén mily mértékben kell gyarapítaniok a termelést, hogy a fejlődéssel lépést tarthassanak, egy évvel korábban célba érjenek. Az állattenyésztés fejlesztését egy-egy számosállatra 50 mázsa silőtakarmány készítésével igyekszik ez idén biztosítani a szövetkezet. Többet és olcsóbban Két évvel ezelőtt felvetődött az a kérdés, nem kellene-e nemcsak a termelés mennyiségét, de a kiadásokat is figyelemmel kísérni. Gulis Valéria könyvelő vállalta ezt a kezdetben nehéz munkát, melynek segítségével ma már fillérnyi pontossággal kiszámítják, mennyi a búza s más termékek önköltsége. A tavalyi eredmények: a búza termelése: 61,60 korona, a cukorrépa mázsája 8,20 korona, a sertéshúsé 7,60, a vágómarhahúsé 8,55 és a tejé 1,76 korona literenkénti önköltséggel járt. Az elkövetkező években a szövetkezet a termelés fokozása mellett nagy súlyt fektet az önköltségek csökkentésére, ami további százezrekkel gyarapítja majd a közösség vagyonát, a tagság bevételeit. Szorgalmasan dolgoznak a szövetkezetbe tömörült parasztok, akik az anyagiakon kívül már jő hírnevük öregbítése érdekében is lelkiismeretes gonddal végzik feladataikat minden munkaszakaszon. Az új díjazási rendszer nagy ösztönzőerő A szövetkezet eredményeit nem véletlenek folytán és nem is ösztönösen, hanem a pontos vezetés, jó munkaszervezés és a jutalmazás szocialista elvének érvényesítése következtében érte el. Tavaly és az előző években összesen 311 ezer koronát helyeztek el a tartalékalapra, 540 ezer koronát az oszthatatlan alapra. Ez annyira megszilárdította a gazdálkodást, hogy ez év elejétől rátérhettek a szilárd pénzbeli jutalmazásra, mely nagy ösztönző erőnek bizonyult. A teljesítménynormákat öt nehézségi osztály tarifája szerint fizetik ki a tagságnak, a túltermelésért, az önköltségek csökkentéséért és a munkák idejében való elvégzéséért pótjutalomban részesítik a szövetkezeteseket. Tavaly csak 25 korona volt egy-egy munkaegység értéke. Idén a legalacsonyabb bértarifa szerint 25 koronát, de az 5. nehéz- ; ségi osztályba sorolt teljesítmény- ; normákra 50 koronát folyósít a szö- ] vetkezet. — Hozzávetőleg mennyit tesz ki ! egy-egy szövetkezetes átlagos évi keresete? — tettük fel a kérdést a könyvelőnőnek. — Számításom szerint 22 ezer korona körül mozog az átlagkereset, de ebbe még nem számítottuk bele a félhektár háztáji föld jövedelmét. A kiskorú gyermekekre ezenkívül 70 korona családi pótlékot fizetünk. A természetbeni járandóságot pedig úgy állapítottuk meg, hogy minden 100 korona után 8 kilogramm gabonát vásárolhat hivatalos áron a tagság a szövetke

r zettől. lízek szerint jól jár a tagság és nem eshet csorba a szövetkezet gazdálkodásán sem, mert az egyének érdekeit s a társadalom érdekeit helyesen egybenhangolták. Ebben rejlik a szövetkezet ereje, eredménye, ezért munkálkodnak oly lelkesen és szorgalmasan a szövetkezeti tagok. SZOMBATH AMBRUS A bizalom ereje Határjáráson A szövetkezet vezetősége egy „kis" határjárásra is meginvitált. Kényelmes Pobjedájukon kalászba szökkenő vetések, hatalmas cukorrépatábla, szépen kisorolt kukoricások mellett suhanunk el. Amikor Molnár János elvtársat, a Tek. Lužianky-i szövetkezet őszülő elnökét megkérdezem, miben látja a szövetkezeti tagok fejlődését, némi gondolkodás után a következőket válaszolja: — Őszintén meg kell mondanom, az első években nagyon nehéz dolgunk volt nekünk, alapító tagoknak. Olyan emberekkel kellett a közös munkát megkezdeni, akik bizalmatlanul tekintettek erre, akik a kapitalizmus neveltjei voltak. Közismert, hogy a pénzreform előtt az emberek a harisnyában, a szalmazsákjukban őrizték a pénzüket. Nos, ma már i ez a bizalmatlanság a múlté... S amilyen bizalommal helyezik el pénzUket a takarékpénztárban, olyan bizalommal fognak ma össze tagjaink minden erejükkel, hogy minél többet termeljenek és hogy a szövetkezetet felvirágoztathassák. (sz. b.) A

^j népgazdaságfejlesztés ötéves tervének négy éven bélüli teljesítésére indult országos mozgalomba a levicei járásban levő, ugyanazon feltételek mellett gazdálkodó Tekovské Lužianky-i és a szomszédos ondrejovcei szövete kezet is bekapcsolódott. Az eredmények azonban eltérők. Az elsőben az üzemi pártszervezet minden termelési szakaszra arányosan széthelyezte a kommunistákat, akik a pártonkívü-, liekkel vállvetve harcolnak a szebb eredményekért, Ondre-s jovcén viszont n^gy fogyatékosságok mutatkoznak a mun-s kaszervezésben, a káderek nevelésében. Csupán ezek ä tényezők 2800 koronával rövidítették meg az egy hektárrá jutó bevételeket a Tekovské Lužianky-i szövetkezet jöve-i deimével szemben. A Tekovské Lužianky-i szövetkezet tagsága a szilárd tá-« karmányalap biztosítására nagy súlyt fektet. Nem szorulnak takarmányvásárlásra. Ez év elejétől 8,5 literes tejhozammal dicsekedhetnek. Szomszédjaik csak 3,5 litert fejnek naponta és tehenenként. A hízók súlygyarapodásából - mely a napi 20 dekát sem közelíti meg - viszont arra lehet következtet-: ni, hogy az ondrejovcei szövetkezet nemcsak hogy szűken biztosította a takarmányalapot, de szakszerűtlenül végzi az etetést is és nem bánik gazdaságosan az etetni valóval. Pél-í dául most a zöldtakarmányozás idején szinte túltömik friss takarmánnyal az állatokat. De mit adnak majd a tehenek-! nek, növendékállatoknak, ha elfogynak a készleteik? Hiszen nincs az a sok, ami el ne fogyna, de nincs az a kevés, mely pontos beosztás mellett elegendő ne lenne. Áz ondrejovcei szövetkezetesek kötelezettségvállalása épn pen a takarmánytermelésben mutatkozó hiányosságok miatt" nem reális, s csak nagy erőfeszítések árán lesz teljesíthető. Tekovské Lužiankyn éppen a takarmánybázis növelésével és minden lehetőség kihasználásával minden bizonnyal négy éven belül - egyes terményfajtákból előbb is célba érnek.1/ in it • 11 I Van jovojuk Kakas Zoltán, a HNB elnöke Talán sohasem éreztem még annyira a közös munka nyomában érkező tavasz ellenállhatatlan erejét, mint most, ezekben a májusi napokban, amikor a Tek. Lužanky-i szövetkezetben jártam. Valahogy ff úgy tetszett, hogy síi a pompásan zöldéi II lő határban szemem láttára szökken kalászba az őszi búza és árpa, szemem láttára ereszt gyökeret és fogamzik meg a dohánypalánta, amit a hajlongó lányok és asszonyok az imént a porhanyós földbe ültettek. Az összhang, a közös munka diadala további utam során is elkísért. Amint a határból a községbe érkeztem, egy szemléltető kép tárult elém. Oszlopokra támaszkodó, roskadozó öreg ház mellett egy takaros, frissen meszelt családi ház falain játszadozott a tavaszi napsugár. Mindkettő egy tulajdonosé lehetett. A kép az új győzelmét hirdette a régi felett. E benyomások hatása alatt léptem a szövetkezeti irodába, ahol Gulis Valéria főkönyvelő és Kakas Zoltán segédkönyvelö ült. Mindketten felekkel tárgyaltak, így hát kicsit körülnéztem az irodában. A falakat a berámázott kitüntető oklevelek egész sora díszítette. Egyetlen esztendő nem múlott el 1956 óta, hogy a szövekezet ne kapott volna kiváló eredményeiért a járástól vagy a kerülettől kitüntetést. A legújabb és legnagyobb országos kitüntetést, amit Novotný elvtárs személyesen írt alá, a szövetkezet még tokban őrzi, még nem volt rá idő, hogy bekeretezzék és méltó helyre tegyék. Ezt már Kakas Zoltán mondja, a 24 esztendős segédkönyvelő, aki nemrégen még mint szerelő dolgozott. Beszélgetésünk során kiderül, hogy 1953-ban fejezte be Galántán a kétéves géplakatos iskolát, innen Holiőra került, ahol 1955-ben kitűnő eredménnyel elvégezte a kétesztendós mechanizációs mesteriskolát. Egy ideig a szakmájában dolgozott, majd 1956-ban bevonult katonának, itt 1957-ben a politikai felelős és az altiszti iskola vezetője ajánlásával jelentkezeti, a pártba. E rövid életrajzhoz szükségesnek tartom még azt is meg•> jegyezni, hogy 1952 óta aktív munkát fejtett ki a CSISZ-ben. Persze csodálkozásomat fejeztem ki, hogy kiváló szakember létére segédkönyvelői állást vállalt a szö-> vetkezetben. / Ekkor kővetkézik a meglepetés, A főkönyvelő válaszol helyette: — Ő nemcsak segédkönyvelő. Így tudom meg, hogy Kakas Tol* tán, ez a szerény, mosolygós arcú huszonnégy esztendős fiatalember, pénztárnoka is a szövetkezetnek, ezenkívül a helyi párt- és CSISZszervezet vezetőségi tagja, és vé" gül a HNB elnöke. Szükséges itt azt is kiemelnem, hogy mindezeket a funkciókat lelkiismeretes kommunistához híven kifogástalanul végzi el. — Legszívesebben — mondja — a szakmánál maradtam volna, de a szövetkezet hívott, ezért jöttem. Tömör és szűkszavú ez a kijelentése, ám minden szavában a közös ügy iránti szeretet lüktet. A Kakas-családban Zoltán nem az egyedüli, aki szívén viseli a szövetkezet sorsát. Apja, aki ma rokDj SZÖ 4 * 1961. május 25. )