Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-24 / 143. szám, szerda

Ä ňlňll A KIS FALU egyik házának eresze alól hatvan év körüli bácsi szemléli az apró cseppekben szitáló esőt. Ám nem soká lelheti örömét benne, mert csak olyan átmeneti — mint ahogy mondani szokták — meleg eső, hogy esik is, meg a nap is süt. Kísérőm, Hák Eduárd, a szövetkezet könyvelője, ahogy a bácsihoz közelédünk, tudtomra adja, ho^y Trejbal Jaroslavhoz, a falusi pártszervezet elnökéhez lesz szerencsénk. — Szemerkél, pedig már eléggé nedves a föld — vetem föl kézszorítás közbeh, hogy megindítsam a beszéd fonalát. — Májusban ne száradjon meg a juhász botja — érvel Trejbal elvtárs — mert a nedves május jő termést ígér. — Bevált közmondás, elődeink jó megfigyelők voltak. Ahogy a telep felé tartunk, elgondolkodom az elnök megjegyzésén. Mennyire egy nézetet vall a Krkonoše alatti paraszt a csallóközivel, vagy A České Budéjovicei Állami Erdőgazdaság körzetében örömmel fogadták a Szlovákiából jött 700 erdőmunkást, akik a vihar által kidöntött fákat segítenek feldolgozni. A képeii Beňuš Ján csoportvezetőt látjuk munkaközben. , (K. Cích felv. - ČTK) a kelet-szlovákiaival. Májusi eső aranyat ér — ezt tartja valamenynyi. Bár messze laknak egymástól, óhajuk azonos, csak Ízlésük különböző. Az építkezés, a falu elrendezése egészen más egyik helyen, mint a másikon. Itt, ahogy az ember kilép az eresz alól, máris a füvet tapossa. A kövér, nedves fűszálak megroppannak lábunk alatt s szinte rosszul esik nézni, hogy fekve marad az értékes takarmány. Vagy talán csak nekem tűnik szokatlannak, aki azt tartom, hogy minden fűszálra szükség van, hiszen 102 szarvasmarhát tartanak 100 hektáron. Megkönnyebbülök, mikor az elnök a legeltetésre tereli a szót és hangoztatja, hogy az állomány nem győzi lelegelni a füvet. NEM NAGY az emelkedő, mely a telep felé vezet, de megállunk kis pihenőre, hogy „hizlaljuk" szemünket a változatos tájon, a szántók közé ékelődött fenyveseken. , — A Vörös-dombon legel a növendékállomány — mutat a könyvelő a falu túloldalán levő dombra. A domboldalon jól kivehető a kerítéssel felosztott legelő. A kerítések között traktor vontat egy lajtot, nagy füstfelhőt hagyva maga után. Trágyalevet visz a lekopasztott legelőre. Most már megértem, miért nem győzi lelegelni az állomány. Trágyáié serkenti a füvet s ha nincs elég csapadék, öntözhetik, mert vízvezeték is kígyózik fölfelé a dombra. Horáková Mária, a szövetkezet íootechnikusa csatlakozik hozzánk. Ő kalauzol portáján, az istállókon keresztül. Azt, hogy az állomány jó kondícióban van, hogy a tehenek fejésátlaga közel 11 liter és száz tehéntől száz borjút választanak el évente s egy anyakocától 20,5 malacot, olyan egyszerűen mondja, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Csak arra büszke egy kicsit, hogy már negyedik éve egészséges a jószág. A pirostarka tehenek, mintha tudnák, hogy róluk is beszélünk, kíváncsian fordítják fejüket a hang felé, s közben majszolják az illatos szénát. Mielőtt a legelőre mennének, ezzel csinálnak alapot maguknak, hanem mikor Korda Vladimír leoldozza nyakukról a láncot, egytőlegyig otthagyják a szénát és egyenesen a Völgy felé veszik útjukat, hogy az esti fejésig telerakják bendőjüket az ízletesebb zsenge fűvel. A tehenek nyomába szegődünk mi is, csakhogy ők a korlátok között maradnak, mi meg keresztül-kasul járjuk a határt, a slemenoi szövetkezetesek második büszkeségét, mert a jó terméshozamnak köszönhetik a sűrű állatállományt. Fácánkakast zavarunk meg táplálék-keresés köz- 1 ben. Vesztére a füveshere-keverékbe menekül, s az olyan sűrű és magas, hogy nem tud kikecmeregni belőle. Végtére is meglapul benne, hogy majd ha megpihen, szárnyra kaphasson. ELCSODÁLKOZOM a kaszára érő takarmány tömege fölött. Nem véletlen, hogy a fácán benneragad, ha egy kaszálás megad vagy 45—50 mázsát hektáronként. A takarmány jó minőségében sem kételkedem, hisz virágzás előtt vágják le, mikor sok benne a fehérje és ízletes is lehet, mert a sűrűség miatt nem vastagodhat meg a szára. — Más növényből sem takarítunk be gyarló termést — szólal meg a könyvelő — zabból 37 mázsát, burgonyából 214 mázsát, búzából 41 mázsát értünk el tavaly, ám nem sajnáljuk az időt jó vetőmag kitermesztésére. Egyszerű emberek irányítják a slemenoi Szövetkezetet, de állíthatom; gazdagok a tagok. Bevételük egy hektárról — beleértve minden jövedelmet — 10 483 korona. Tizenegy évvel ezelőtt, mikor Trejbal Jaroslav, Mikeš Bohuslav, Horák Stanislav és a többiek a szövetkezet megalakításán fáradoztak, tudták, hogy szebb eredményt érnek el, mint külön-külön. Arra azonban nem mertek volna gondolni, hogy ennyire viszik. Nem merték volna mondani Valeš Františeknek, a volt kéthektáros kisgazdának, hogy „te tív év múlva autót vehetsz", pedig vett, s már további öt szövetkezetes követte példáját. HALLGATOM az emberek véleményét, hogyan találták meg a gazdálkodás helyes útját s hogyan haladnak rajta tovább. A könyvelő számokkal tűzdelt beszéde leköt, mert érdekes. Bizonyítja, mire képes az ember, ha kedvező feltételekre talál. Beszél a könyvelő arról is, hogy a jövőben bevezetik az üzemen belüli elszámolást", s ezzel még előbbre jutnak, még olcsóbb lesz a termelés. BENYUS JÓZSEF mai kapcsolatos problémákat. A múlt évben 367 újítási javaslat érkezett az újítási osztályra, azonban ebből mindössze 120-at fogadtak el, vagyis a benyújtott javaslatok egyharmadát. Ez év első negyedében 136 újítási javaslatot adtak be a dolgozók, ebből 56-ot fogadtak el. Ha az újítási javaslatok száma a következő negyedévekben is annyival gyarapszik, mint az első negyedben, akkor ez azt jelentené, hogy 154-el túlszárnyalnák a tervet, ami pedig nem mondható rossz eredménynek, mert a dolgozók és a benyújtott újítási javaslatok száma közötti arány igen kedvező lenne. Tegyük fel — alapul véve az elfő negyedévet —, hogy az 544 újításból 224-et fogadnak el, A múlt évhez viszonyítva ez bizonyos Javulást jelentene, azonban az el nem fogadott újítások száma még mindig igen magas. Ennek több oka van. Először is: a gazdasági dolgozók sok olyan újítást nyújtanak be, melyeket az újítási bizottság, az illetékes osztályok és az üzem vezetősége nem fogadnak el, mert az újításként benyújtott megoldás — az igazgató rendelete alapján — feladatkörűkbe tartozik. Hanem az újításokat megítélő szervek egy kis dogmatlzmust visznek a kérdésbe, mert — úgymond — a gyártmányok minőségének javítására, vagy a gépek, felszerelések, gazdaságosabb kihasználására benyújtott újítások a gazdasági dolgozók hatáskörébe tartoznak, vagyis ezeket nem lehet újítási javaslatként elfogadni. Nem lehet ezt ennyire vulgarizálni, mint ahogy az Igazgató rendelete sem mondja kl, hogy a gazdasági vezetők nem adhatnak be újításokat. A gazdasági dolgozók címére pedig meg kell mondani, hogyha a munkaszervezési, vagy műszaki vonalon eszközölnek valamilyen javítást, — ez nem jelent mindjárt újítási javaslatot. Talán egy kicsit a becsület kérdése is, ha pl. olyasmit adnak be újításként, hogy munkaszünetben kikapcsolják a villanymotorokat. Az újítások visszautasításának egy másik oka az, hogy nem tökéletesen átgondoltak, vagyis a gazdaságosság szempontjából realizálásuk nem kifizetődő. Ügy véljük, mindkét esetben az újítók munkájának Irányításában történtek mulasztások. Mert bár hébe-hóba megjelenik egyegy tematikus feladat — az újítók lényegében ösztönösen dolgoznak. Sőt tovább menve fel kell hívnunk az üzem vezetőségének és az Illetékes szerveknek a figyelmét arra, hogy üzemüMíen a bürokratizmus iskolapéldája is létezik. Az újítók és az újítási osztály közötti kapcsolat levelezés formájában történik. Miután az egyes osztályokon megállapítják, hogy az újítás nem jó - az újítási osztály ezután írásban értesíti az újítót: újítási javaslatát nem fogadtuk el. Pont, aláírás s már csak az hiányoznék, hogy postára adják. De menjünk tovább. Vajon az újítási bizottság hány újítót hívott meg gyűlésre, hogy az újítással a szerző jelenlétében foglalkozzék? Hány újítónak magyarázták meg, hol követte el a hibát - vagy ha még igényesebbek akarunk lenni az újítási bizottsággal és az újítási osztállyal szemben: mi a sorsuk azoknak az újításoknak, melyeket nem fogadtak el, mert benyújtott formájukban nem jók, de kisebb-nagyobb igazításokkal hasznosítani lehetne őket? Vajon hány ilyen javaslatot tökéletesítettek már a konstrukciós osztályon? Ha netalán az említett esetekre mégis akadna példa - ez csak enyhíthetné a bírálatot. Nem foglalkozhatunk részletesen az idevágó kérdésekkel — ez az üzem vezetőségének a feladata lesz. Egy pár szót azonban mondanunk kell arról az értekezletről, melyet az üzemi pártbizottság elnöke szervezett meg — kezdeményezésünkre. Az értekezlet jelentőségét főleg abban kell látni, hogy megmutatta: az üzem igazgatójának, helyetteseinek, az osztályvezetőknek, mestereknek, technikusoknak, konstrukciós, technológiai és újítási osztályoknak, az újítási bizottságnak, az üzemi tanácsnak, az üzemi pártbizottságnak, és a tudományos-műszaki társulatnak, hatékony intézkedéseket kell foganatosítaniuk — de tüstént, késedelem nélkül. TÓTH ERNŐ, az újítási osztály dolgozója az értekezleten elmondta, hogy az újítási javaslatokat igen mostohán kezelik a konstrukciós és a technológiai osztályon. Hosszadalmas a véleményezés. Ha ez így megy tovább — csődbe jutunk. SÝKORA ISTVÄN fődlszpécser: Az újítási mozgalom üzemünkben kritikán aluli. Lényegesen meg kell javítani az újítási bizottság munkáját. Lehetetlen, hogy az újítási javaslatokat csigalassúsággal intézzék. MAG VILIAM, az üzemi tanici mellett működő újítási bizottság elnöke: Valóban igaz, hogy az újítási javaslatok intézése hosszadalmas. Legfájóbb pont pedig az újítások bevezetése. Vannak olyan újítások (Folytatás a 6. oldalon.) Dj SZÖ 5 * 1961. május 25. ) kuirűrcz* A leningrádi Népszínház J. P. Zlobin rendezésében nagy sikerrel játssza Vratislav Blažek Karácsonyi vőlegény című darabját. Felvételünkön az előadás egyik jelenete. Mikuláš Schneider-Trnavský szülelésének 80. évfordulójára A művész alkotó munkája egyben erkölcsi küldetés is. Mikuláš Schneider-Trnavský volt az első a szlovák zeneszerzők sorában, aki valóban teljesítette emberi és művészi küldetését. A szlovák zene fejlődésének szempontjából Schneider-Trnavský művészi munkásságának első szakát tekinhetjük a legjelentősebbnek. A huszadik század első húsz esztendejében egyénisége szervesen bekapcsolódott Szlovákia kulturális fejlődésének folyamatába. Schneider-Trnavský abban az időben élenjáró helyet foglalt el a nemzet kulturális haladásának fáklyavlvői között. A harmincas években már az ifjabb nemzedék vette át a vezető szerepet. Egy értékes hegedű-zongora szonáta, néhány zenekari mű és több templomi kóruskompozíció mellett Schneider-Trnavský alkotásának magvát a dalok alkotják. Nem hiába nevezték a szlovák Schubertnek. Feldolgozta a szlovák népdalokat és müdalokat komponált, amelyek alapjában véve a népdal talaján gyökereztek és oly közel álltak a szlovák nép lelkében született dallamokhoz, hogy rövid időn belül nagy népszerűségre tettek szert, szinte nemzeti közkinccsé váltak. SchneiderTrnavský dalai a maguk idejében nagy lňte'ňzítással hatottak. Talán éppen azért helyezte alkotásának súlypontját a dalirodalomra, mert tudta, hogy ezzel társadalmilag időszerű, nemcsak hatásos, de mélyhatású formát választ. Schneider-Trnavský elévülhetetlen érdeme, hogy az ő műdalaival és átdolgozott népdalaival hangzott el először szlovák dal európai hangversenypódiumokon. 1908-ban egy Umlr nevezetű cseh hangversenyénekessel Berlinben és Párizsban hangversenyeztek. Mikuláš Schneider-Trnavský életútja aránylag egyszerű. Zenei fejlődésére nagy hatást gyakorolt Kodály Zoltánnal kötött barátsága. Schneider-Trnavský Trnaván született, ott töltötte egész gyermekkorát és ott nyerte első zenei tanulmányait is. Kodály Zoltán, aki csak egy évvel volt fiatalabb nála, szintén Trnaván végezte a középiskolát és mi sem természetesebb, minthogy a két vérbeli muzsikusgyerek között benső barátság fejlődött ki. 1900ban együtt mentek Budapestre a Zeneakadémiára. Schneider-Trnavský később Bécsben, majd Prágában folytatta tanulmányait és így széles látókörre, európai műveltségre tett szert, Hetvenesztendős korában komponálta I. szimfóniáját (Symfónia spomienková), amely gazdag alkotó munkásságának betetőzését és egyben befejezését jelentette. M

ikuláš Schneider-Trnavský hetvenhétéves korában hunyt el. Nemcsak tehetséges művészt, hanem tiszta szívű, igaz embert vesztettünk el benne, aki népének élt és népének alkotott. HAVAS MARTA Tömeges jelleget az újítómozgalomnak Észre,ételek és megjegyzések a filakovói Kov smaltból Antonín Novotný elvtárs, a CSKP XI. kongresszusán az új technika bevezetésével kapcsolatban hangsúlyozta: „A technika fejlesztésének valamennyi gazdasági funkcionárius ügyévé kell válnia... A konkrét műszaki politikának az Uzeml pártszervezeti munka fontos részét kell képeznie. El kell érni, hogy... a javasolt újításokat... mielőbb megvalósítsuk. Elsősorban a munka termelékenységének emelésével, jobb technikával és a termelés jobb megszervezésével kell elérni a termelés növelését." Mielőtt az újitómozgalom kérdéseit elemeznénk, szóvá kell tennünk a termelési terv teljesítésével kapcsolatban észlelt megfigyelésünket. Tesszük ezt azért, mert — ahogy később rámutatunk — a két probléma igen szorosan összefügg egymással. Nemrégiben az üzemi tanács megtárgyalta az első negyedévi terv teljesítését. Bábela elvtársnak az igazgató gazdasági helyettesének beszámolójából kitűnt, hogy az első negyedévben a termelési tervet az üzem túlteljesítette s túlszárnyalta az egy órára eső munkatermelékenység tervét is. Ha nem keresnők a további összefüggéseket, akkor azt mondhatnánk: igen, nagyszerű, dicséretet érdemlő eredmény, annál is inkább, mert a harmadik ötéves terv lényegesen magasabb feladatainak teljesítéséről van szó. Igen ám csakhogy a mutatószámok között találkozunk ilyen adattal is: Az engedélyezett túlórák számát az üzem száz százalékkal túllépte. Több mint hetvenezer túlórát merítettek kl — s ez arra mutat, hogy a terv teljesítésének nagy az ára. Hogy ezt az állapotot még jobban kidomborítsuk megemlítjük az üzemi tanács két tagjának erre vonatkozó vitafelszólalását: CSlK ELVTÁRS A SZERELŐMŰHELYBŐL „A munkásoknak naponta 12 (!) órát Is kell dolgozniok, hogy a tervet teljesíthessék. Még vasárnapi műszakot is kell szerveznünk Mert ha nem teljesítjük a ter vet — nem kapunk prémiumot. A mun kások a műszaki fejlesztésben látják s megoldást." KIS ELVTÁRS A ZOMÄNCOZÔBÓL: „A munkásoknak nagyobb fizikai erőkifejtéssel kell elérni a felemelt terv teljesítését. Ennek következtében sok a beteg s a valóságban a munkahelyeken kevesebb a munkások létszáma." A túlórák nagy számát ki kell küszöbölni, mert ez kedvezőtlen állapot. Az üzemi tanács ezt helyesen felismerte. De kérdés, milyen döntés* történt a túlórázások kiküszöbölése érdekében. Az üzemi tanács egy-két hónapon belül egyáltalán nem engedélyezi a tervezett túlórák túllépését. Ennyi történt és semmi több. Ez pedig kevés. A döntés körülbelül a következő hasonlatnak felel meg: Egy harci osztagnak huszonöt kilométert kell előrenyomulnia. A katonák menetelnek. Kezdetben vidáman, később egyre lehangoltabban. Töri lábukat a csizma. A parancsnok buzdítja a legénységet: Gyerünk csak, gyerünk, mindjárt célba érünk. Végül célba érnek, de már hangíik az újabb parancs: Gyerünk tovább még harminc kilométert. A legénység felmorajlik: De hát tör a csizma. S a parancsnok erre elrendeli: Levetni a csizmát, menjetek mezítláb! Más szóval: Nesze semmi — fogd neg jól! Holott világos, hogy a .terv eljesítését nagyrészt a túlórák túlméretezése tette lehetővé, s ha nem engedélyezik a túlórák magas túlié oését, nyilván hatékony intézkedést kell eszközölni a műszaki fejlesztés ben a munkaszervezésben és az újftó mozgalomban, hogy a terv teljesltvi legyen. Igaz, a műszaki fejlesztés ben már sokat tettek — ezért kljái az elismerés. Vannak munkahelyek ahol tíz év alatt szinte a felismerhetetlenségig megváltoztak a munkaviszonyok. Ám nincs rendjén az, hogy a műszaki fejlesztés tervét az első negyedévben nem teljesítették. Pálenik főmérnök számolt be ezekről a kérdésekről s az üzemi tanács tudomásul vette, hogy nyolc feladatot nem teljesítettek. S milyen határozat született e kérdésben? — Sajnos, ilyesmiről szó sem esett. Felvetődtek azonban ilyen kérdések: Vannak az üzemben olyan gépek, amelyek nem dolgoznak és sok az olyan gép, mely nincs kihasználva két vagy három műszakban. Aztán, hogy pl. a lemezosztályon nagy az időveszteség — ez a munka rossz szervezéséből ered — s ezért kell a munkásoknak többet dolgozni. Hogy a munkaidőt alig 80 százalékra használják ki! Hogy bajok vannak a részlegekben az operatív tervezéssel. Hogy az üzemben sok a normázó — de ugyanakkor sok a műszakilag indokolatlan norma is. Hogy a prémiumrendszer még mindig nem vált mozgósító eszközzé. És még egy csomó „hogy" hangzott el, de konkrét határozatok nem születtek. Márpedig az üzemi tanács feladata nemcsak az, hogy a hiányosságokat regisztrálja, hanem főképpen az, hogy hatáskörében intézkedéseket foganatosítson, vonja felelősségre az illetékes gazdasági dolgozókat — éspedig tekintet nélkül. De nemcsak ezt. Az üzemi tanácsnak a felelős gazdasági vezetőkkel karöltve operatív intézkedéseket kell tennie (és kellett volna az első negyedévben is, hisz tudták, hogy a túlórák számát állanióan túllépik). Ezek után tegyük fel a kérdést víl a legfontosabb teendő, mi a leghatékonyabb módja az említett probémák megoldásának? — Szögeztük le egyszer s mindenkorra: A negoldás útja a műszaki fejlesztés iz újítómozgalom és a tökéletesebb nunkaszervezés. Most pedig néz2Ük az újitómozgalom-