Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-24 / 143. szám, szerda

FIDÉL CASTRO: Nemcsak hadifogolycseréről, hanem az anyagi károk megtérítéséről van szó Havanna (ČTK) j — Castro, kubai miniszterelnök a Prensa Latina tudó­sítójának adott nyilatkozatában kije­lentette, hogy a kubai forradalmi kormány hajlandó tárgyalni az USÄ­val a hadifogolycseréről, mert ezt a beavatkozó zsoldosok okozta károk orvoslásának tartja. Castro hangoz­tatta, hogy ha az Egyesült Államok a jövőben is elferdíti Kuba békesze­rető és nemeslelkű álláspontját és 'saját magát fogja tartani az embe­riesség mintaképének, a kubai kor­mány visszalép elhatározásától. Tudvalevő, hogy az Egyesült Álla­mokban pozitívan fogadták a kubai kormány javaslatát, hogy traktoro­kért, vagy buldózerekért cserébe ki­adja a hadifoglyokat. Az amerikai propaganda azonban úgy állítja be a dolgot, mintha az Egyesült Államok „tisztán emberi szempontokból" egyeznék bele Kuba követelésébe. A külügyminisztérium hivatalos nyi­latkozata ugyanis azt látja a kubai kormány javaslatában, hogy „trakto­rokat cserélnek ki emberi életekért". (Jastro visszautasítja ezt az állítást, mely eltorzítja a forradalmi kormány álláspontját. Kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak nincs erkölcsi joga emberbarát képében fellépni, mivel ő szervezte, pénzelte és fegy­verezte fel a bérenc intervenciósokat, ő irányította a kubai partraszállást és a világ közvéleménye előtt beis­merte részvételét a kubai hadműve­letben. Ebben az esetben nem csupán a hadifoglyok cseréjéről van szó, hanem Kuba anyagi kárainak arányos megté­rítéséről. Szó sem lehet emberi éle­tek — az elesett hazafiak életének — anyagi pótlásáról. Nem lehet pó­tolni a hős kubai nép fiait, akik a haza szabadságáért és függetlenségé­ért a bérgyilkosok ellen folytatott harcban életüket áldozták. Ha az Egyesült Államok kárpótlás helyett csak kimondott hadifogoly­cserét akar, akkor a kubai kormány „hajlandó 1200 hadifogoly zsoldost kicserélni ugyanannyi portoricói, ni­caraguai, guatemalai, amerikai, spa­nyol és más antifasiszta politikai fo­golyért, akiket politikai okból több mint 5 évre ítéltek el." Castro kijelentette: „Figyelmeztet­ni kell az amerikai imperialistákat, hogy az „ő szabad világukban" tízez­rével sínylődnek a börtönökben po­litikai foglyok, igaz hazafiak, férfiak és nők, akik csak azért jutottak er­re a sorsra, mert védték nemzeti függetlenségüket, a békét, a szabad­ságot és a demokráciát". Kennedy könnyen megegyezhetne szövetségeseivel, az említett orszá­gok kormányával a politikai foglyok szabadon bocsátásáról — jelentette ki Castro beszéde végén. — Ez tény­leg humánus lépés lenne az Egyesült Államok kormányától, és ebben az esetben Kuba lemondana az anyagi kárpótlásról. NEW YORK-I TUDÓSÍTÁSUNK IIIIHIIIIIIIIIIinillllllllllllHIIIIIIIIIIIIIIIII A két államférfi találkozójáról beszél egész Amerika A Szovjetunió tiltakozása argentínai nagykövetségének megtámadása ellen Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió külügyminisztériuma határozottan tiltakozott a Szovjetunió argentlniai nagykövetsége elleni május 18-i tá­madással kapcsolatban. A miniszté­rium követeli az ügy kivizsgálását és a bűnösök megbüntetését. A TASZSZ közlése szerint A. Dob­rlnyiv, a Szovjetunió külügyminisz­tériumi osztályvezetője fogadta Ar­gentína moszkvai ügyvivőjét és kije­lentette, hogy a szovjet nagykövet­ség elleni támadást az argentíniai hatóságok nyilvánvaló támogatásával követték el. Rámutatott, hogy ez rö­vid időn belül már második provo­kációs támadás a Szovjetunió Buenos Aires-i nagykövetsége ellen. A Szovjetunió külügyminisztériu­ma reméli, hogy Argentína kormánya AZ OLASZ-SZOVJET TÁRSASÁG meg­hívta J. A. Gagarin őrnagyot, látogasson el ez év novemberében feleségével együtt Olaszországba. megteszi a szükséges intézkedése­ket a biztonság biztosítására a nem­zetközi jog szabályai értelmében és megteremti a nagykövetség normá­lis tevékenységének előfeltételeit. A bolgár dolgozók május 22-én, a délutáni órákban fogadták főváro­sukban Jurij Alekszejevics Gagarin ! őrnagyot, a Szovjetunió hősét, az első világűrutast. Képünkön a bolgár párt és kormányképviselők a szó­fiai repülőtéren üdvözlik Gagarin őr­nagyot. (ČTK — BTA rádiofoto) Krisna Menőn az általános és teljes leszerelésről Delhi (ČTK) — Krisna Menőn, a • genfi értekezletről visszatérve hazá- • jába Bombayban kijelentette, hogy! a tartós világbékét csupán az általá­nos és teljes leszereléssel lehet biz­tosítani. A leszerelés kérdésének; fokozott figyelmet kell szentelni, ez; a probléma kizár minden félmegol­dást. Az erőegyensúly nemzetközi diplomáciája a fegyverkezés útján ma már, az atomkorszakban elavult. Krisna Menőn megállapította, hogy. a katonai tömböktől való távolmara­dás és a békés egymás mellett élés; politikája, amelyet India folytat, egy­re nagyobb támogatásra talál más! országokban is. Véget ért Hollandia Kommunista Pártjának XX. kongresszusa Amszterdam (ČTK) — Május 22-én véget ért Amszterdamban Hol­landia Kommunista Pártjának XX. kongresszusa. A kongresszus megválasztotta a Központi Bizottság 37 tagját és négy póttagját. A Központi Bizottság fő­titkárává egyhangúlag ismét Paul de Groot, eddigi főtitkárt választották. A kongresszus jóváhagyta Hollan­dia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának az elmúlt időszakban kifejtett működéséről szóló jelen­tést. A határozat hangsúlyozza a párt további harcának szükségessé­gét a holland dolgozók életszínvona­lának javításáért. A kongresszus jóváhagyta a hol­land néphez intézett kiáltványt, amely Nyugat-Irián kérdésében harcra szólít a holland kormány gyarmati politikája ellen. A XX. kongresszus az Internacio­nálé hangjaival ért véget. | KOMMENTÁRUNK Őrségváltás Teheránban EGY ÉVE SINCS, hogy Iránban több mint egy hónapon át válasz­tások folytak a medzsliszbe, az iráni parlamentbe. Ilyen hosszú vá­lasztásokra még nem volt példa na­gyobb országokban sem, és ez is jelezte, hogy hiba van a kréta körül. A választási eredményekből aztán kitűnt, hogy a lakosságnak elenyésző százaléka adta csak le szavazatát, a zöme messze elke­rülte a szavazóhelyiségeket, sok helyen pedig a belügyi szervek erőszakkal hurcolták a választó­polgárokat az urnák elé és arra kényszerltették őket, hogy Egball volt miniszterelnök pártjára sza­vazzanak. A meghamisított válasz­tások általános botrányba fullad­tak, mire a sah érvénytelenítette eredményeiket. Bár az új minisz­terelnök, Sarif Emami, aki a bün­tetlenül távozó és „önként" le­mondó Egballt felváltotta, tetsze­tősebb politikát ígért a népnek, a tömegek elégedetlensége tovább fokozódott. Nem telt el egy év a kormány hivatalba lépésétől s már­is erős népi megmozdulás ingatta meg az iráni vezető körök pozí­cióit és kényszerítette lemondásra Emami kormányát. A közvetlen előzmények ismer­tek: az iráni tanítók hetek óta erélyesen követelték éhbérük fel­emelését s a rend „helyreállítá­sára" kiküldött osztag megölt egy tüntető sztrájkoló tanítót. Ezzel elindult a lavina, mely Emami kor­mányát lemondásra kényszerítette. Persze nem beszélhetünk forra­dalomról, vagy hasonló megmozdu­lásról. A tanítók s velük együtt a legszegényebb rétegek nyílt fel­lépése csak azért tűnik forradal­minak, helyesebben harci szelle­műnek, mert nem féltek Saban Dzsfari rendőrségének megtorlásá­tól, nyíltan meg merték mondani Teherán utcáin, hogy elégedetlenek életükkel és változást követelnek. A kétségbeesett s reménytelen helyzetükben mindenre elszánt em­berek halált megvető vakmerősé­ge diktálta lépésüket. AZ IRÁNI TÖMEGEK legutóbbi meg­mozdulása gazdasági okokra vezethető vissza, s ha nem is irányul k'moi­dottan a monarchia eben, a sah ud­vara, és a nyugati „védnökök" veszélyt éreznek. Jobb életet Kövateltek a taní­tók, jobb életet akar => nép. Megad­hatja-e nekik ezt a mostani rend­szer? Ismernünk kell néhány i'ényt. hogy magunkban megadhassuk rá a a­laszt. Irán legfőbb kincse, a kőolaj, egy nemzetközi kőolajkonzorcium kezén van. Ennek 40 százalékát öt amerikai társa­ság, további 40 százalékát a Rritish Petroleum Company, 14 százalékát a Royal Dutch Shell angol-holland ve­gyestársaság, 6 százalékát pedig egy francia társaság bitorolja. A legutóbbi öt év alatt léo millió tonna kőolajat fejtettek. Bár az értékesítéséből szár­mazó tiszta hasznon fele arányban os/ tozkodtak az iráni kormánnyal, 1 mil­liárd dollárt zsebeltek be. 1959-ben 300 millió dollár volt a tiszta hasznuk. Persze a valóságban nagyobb, mert kü­lönféle üzelmekkel kijátsszák az iráni kormányt. Az Iráni paraszt pedig túr­hatja a földet, ha ugyan van földje, mert az említett konzorcium Irán egy hatodrészét „szerződés" alapján 2004-ig földtani kutatásra kibérelte. Hát ezérl éheznek a törrjagek, ezért szűkösköd­nek a tanítók. Egy iráni tanító fize­tése alig haladja meg az évi 36 ezer rialt, ami valóban éhbér, hisz száz rial alig több mint 4 koronát tesz ki, ezzel szemben a több mint ezer nyilván­tartott Idegen szaktanácsadó ellátása évente 30 ezer dollárba kerül az Iráni államnak. Űjabban nyugatnémet szak­emberek fejik a kincstárt azzal az ürüggyel, hogy megteremtik az iráni kohóipart. A valóságban azonban el­lentétes érdekeket követnek és min­denképpen elodázzák a terv megvaló­sítását. Arsen nyugatnémet városépítési szakember például 7 200 000 rialt vett fel 4 éven át, azután cinikus bölcses­séggel kijelentette, hogy Teherán már ma olyan szép, hogy nincs is rajta mit változtatni. ALI AMINI, az új miniszterelnök, volt washingtoni nagykövet az ameri­kaiak embere. Gazdag családból szár­mazik, nem is lehet különösebb szív­ügye a tömegek sorsa. Politikai prog­ramjában hitet tett a nyugati szö­vetség riiellett, s ha mégis hangoztatja, hogy jószomszédi kapcsolatokat akar teremteni minden országgal, így a Szovjetunióval, akkor a háttérben a „szeiepnyitást" kell látnunk, azt a gesz­tust, mellyel csillapítani akarja a há­borgó kedélyeket. Árleszállítást, föld­reformot ígért és harcot hirdetett a korrupció ellen. Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó. Ezen a vélemé­nyen van Walter Lippmann, a neves amerikai kommentátor is, aki világo­san látja az iráni események való lé­nyegét: „Az Iráni forradalom a kor­mánykörök kétségbeesett kísérlete, hogy a sah kegyes beleegyezésével átszer­vezzék a rendszert, mielőtt alulról meg­döntenék. Szó sincs nyugatellenes, ame­rikaiellenes, kommunistabarát forrada­lomról. Ha azonban a megkezdett re­formok nem lesznek elég mélyrehatók, mind a három irányzat előretörhet." IGEN, Iránban az történt, hogy a«ik világosan látták a helyzetet, megpró­bálják menteni a menthetőt s megkí­sérelték a robbanás megelőzését. Kér­dés, sikerül-e a kísérletük, mert Te­herán utcáin újabb tömegtüntetések zajlanak le. A nép gyökeresebb vál­tozásokat akar elérni az ország poli­tikájában. Az értelmiség és a diákság is megmozdult. A sürgető feladatot az olajmonopóliumok uralmának és Irán CENTO-tagságának megszüntetésében látják. Az Amini-kormány viszont leg­újabb nyilatkozataiban hűséget foga­dott a nyugati tömbnek. L; L. NEM MONDHATOM, hogy Nyikita Hruscsov és Kennedy bécsi találko­zójának váratlan híre bombaként ha­tott volna Amerikában. Az emberek már régóta várták, ez volt a leg­hőbb vágyuk. Ezt tükrözik az újság­olvasók, rádióhallgatók és televízió­nézők levelei és nyilatkozatai. Az emberek többsége reméli, hogy a találkozó a hidegháború enyhülését eredményezheti. Csak kevesen osz­toznak a harcias szellemű hírmagya­rázók nézeteiben és ismételgetik a letűnt erőpolitika elcsépelt frázisait. Nagyon is értheíő az amerikaiak magatartása, mely békevágyukat tükrözi, azt, hogy érdekük a vitás kérdések békés megoldása, az ame­rikai és a szovjet nép kapcsolatai­nak rendezése. Ezért kitörő örömmel és lelkesedéssel fogadják a Mojsze­jev Együttes tagjait, ezzel is érez­tetve, hogy milyenek lehetnének a két nép kapcsolatai, ha nem emel­nének közéjük gátat egyes vállalko­zó- és katonai körök szennyes ér­dekei. Az amerikai néptől idegen a támadó tömbök erősítése és a fegy­verkezési kiadások növelése, számá­ra létkérdés az adók csökkentése, a munkanélküliség enyhítése, a harc a gazdasági hanyatlás ellen. Az amerikai népet más ok is arra készteti, hogy örüljön a Hruscsov­Kennedy találkozó megvalósulásának. A közvélemény soha sem merevedik meg, állandóan változik, újabb ta­nulsággal gazdagodik. A kubai part­raszállás kudarca, az amerikai kül­politika további baklövései kétség­telenül hatottak az „utca népének" gondolkodására, bár állandóan a szovjetellenes propaganda kereszttü­zében áll. Az amerikaiak egyre in­kább felismerik, hogy nem lehet örökké szembenállni a népi mozgal­makkal és a népszerűtlen, ingatag bábrendszerek támogatására építeni az amerikai külpolitikát. Egy kicsit másként reagáltak a la­pok és a közéleti személyiségek a találkozó hírére, mely helyeslést és tiltakozást is kiváltott. Ennek a ré­tegnek a reagálásában is visszatük­röződnek az amerikai külpolitika melléfogásai és a bírálatával kapcso­latban megnyilvánuló eltérő nézetek. Azok, akik helytelenítik a találko­zót, nyílván nem akarják látni nagy fontosságát. A régi, elavult erőpoli­Sievenson nyilatkozata a Hruscsov és Kennedy találkozóról New York (TASZSZ) — Adlai Ste­venson, az USA ENSZ-képviselője, az United Press International hírügy­nökség levelezője előtt kijelentette, reméli, hogy a Hruscsov és Kénnedy­találkozó elősegíti a béke ügyét. Ste­venson hangsúlyozta, hogy mindket­tőjük számára hasznos lesz, ha meg­ismerkednek és megtárgyalják a vi­tás kérdéseket. Túlságosan derűlátás lenne, azonban feltételezni, hogy ez az első összejövetel fontos megoldást hoz. tika utórezgései érezhetők felfogá­sukban. Azt állítják, hogy rosszkor kerül sor a találkozóra, miután nem sikerült a kubai kaland, felsültek az amerikaiak laoszi tervei, egyre nyugtalanabb Dél-Vietnam népe. Így azután gyengeség jelének vagy pá­niknak vélhetik a tárgyalási készsé­get. Olyan naiv hangok is hallatsza­nak, hogy a nemzetközi politikában járatlan 44 éves elnök hátrányban lesz a 67 éves tapasztalt szovjet ál­lamférfival szemben, ezért legyen kemény és elővigyázatos. Ezek az emberek nyilván elfelejtik, hogy a mai komoly helyzetben egy ilyen ta­lálkozó nem lehet piaci alkudozás színhelye, hogy itt nincs helye a ku­fárkodásnak. Itt mindenekelőtt a vi­lághelyzet reális szemléletének, a békevágynak kell győznie, fel kell adni az elavult, téves elképzelése­ket. A HÍRMAGYARÁZÓK és közéleti személyiségek másik csoportja pozi­tívan néz a tárgyalások elébe. Per­sze, körükben is megnyilatkoznak zavaros nézetek, melyekben a leg­utóbbi politikai káosz tükröződik. Ezek a hangok is követelik, hogy az elnök legyen kitartó és szilárd, vi­szont hangoztatják, hogy amennyiben a tárgyalások eredményesek lesz­nek, a leszerelésről, az atomrobban­tások betiltásáról, Nyugat-Berlin kérdéséről folytatandó tárgyalások alapját képezhetik és előbbre vihe­tik a kérdések megoldását. A közelmúlt évek sok tanulsággal szolgálnak. A Szovjetunió szorgal­mazta a' tárgyalások gondolatát és mindenkor kész volt tárgyalni, ha­csak a másik fél nem gördített aka­dályokat a tárgyalások útjába. A vi­lág közvéleménye meggyőződhetett róla, hogy a Szovjetunió rendületle­nül, védelmezi a béke és a népek ér­dekeit. E szempontból kell értékelni a bécsi találkozó jelentőségét. Párat­lan alkalom lesz az eszmecserére. Viszont lényeges kérdés, milyen ér­dekeket fog szorgalmazni az ame­rikai elnök. A fegyvergyárosok, a vállalkozók érdekeit-e, mint Kuba, Laosz és Kongó esetében, vagy pe­dig a béke és az amerikai nép érde­keit? Kennedy e hétre várt beszéde részben már választ ad erre a kér­désre. Emil Šíp A nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről tárgyaló háromhatalmi értekezlet folytatja munkáját Genf (ČTK) - Genfben, a Nemzetek Palotájában május 23-án a délelőtti órák­ban tartotta a nukleáris fegyverkísér­letek beszüntetéséről tárgyaló háromha­talmi genfi értekezlet 308. ülését, az angol küldöttség vezetőjének elnökletével, Az ülés mindössze félóráig tartott. A nukleáris fegyverkísérletek ideiglenes beszüntetésének kérdéséről Carapkin, a szovjet küldöttség vezetője és Charles Stelle amerikai küldött beszéltek. A további ülés május 25-én lesz. SZOVJET parlamenti küldöttség indult Ausztriába Alekszander Volkovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett mű­ködő munka- és bérkérdésekkel foglal­kozó állami bizottság elnökének vezeté­sével. A MUNKÁSIFJÚSÁG össznémetországi IV. kongresszusán Rostockban részt vesz­nek a csehszlovákiai, lengyelországi, ausztriai, franciaországi, belgiumi, olasz­országi és kubai ifjúsági szervezetek kül­döttei is. Az NDK kormánya a kongresz­szusnak küldött levelében felhívja a né­met ifjúmunkásokat, törekedjenek a bé­keszerződés megkötésére mindkét Né­metországgal, valamint arra, hogy Nyugat­Berlin mielőbb demilitarizált, szabad vá­ros legyen. BAGHDADI, az Egyesült Arab Köztársa­ság alelnöke gazdasági kérdések megbe­szélésére június elején Nyugat-Németor­szágba készül-. Utazását azonban elha­lasztotta, mivel az EAK kormánya nehez­tel Nyugat-Németországra, annak kérkedő viselkedése miatt az NDK Damaszkusban létesített konzulátusával kapcsolatban. MAURICE YAMEOGA, Felső-Volta elnö­ke, Ghanába látogatott, ahol Kwame Nkrumah köztársasági elnökkel tanácsko­zott. A két államfő elhatározta mindazon akadályok leküzdését, melyek eddig az országaik közötti kapcsolataikat gátolták. BELO HORIZONTE brazíliai városban a napokban számos író, egyetemi tanár, művész és újságíró nyilvánosan Kuba né­pe mellett foglalt állást. Kijelentették, hogy elítélik az USA politikáját, mely nemcsak Kubát, hanem más dél-amerikai nemzeteket is ie akar igázni. AZ ÉSZAK-AMERIKAI kereskedelmi tár­saságok a nicaraguai Leon város és a Fonseca-öböl környékén elkergették a parasztokat földjeikről, melyek már év­századok óta ezek tulajdonában voltak. Miután a földművesek — többnyire in­diánok — az amerikai társaságok önké­nyének ellenszegültek és megpróbálták megvédeni törvényellenesen elkobzott földjeiket, * nicaraguai kormány katona­ságot küldött ki ellenük. BEN GURION Kanadába és az Egye­sült Államokba indult látogatásra. Kenne­dy köztársasági elnöktől valószínűleg amerikai fegyverek szállítását fogja kérni Izrael számára. KARAMANLISZ, görög miniszterelnök, biztosította Johnsont, az USA alelnökét, hogy Görögország továbbra is a nyugati tömb tagján'ak tartja magát, és további katonai és gazdasági segély nyújtását kér­te Amerikától. MEGALAKULT Japánban a „Saját vé­delmi eszközök gyártásának tanácsa" a kormány- és ipari körök tevékenységének egybehangolására. E szervben a kormány­párti Naka Funada elnöksége alatt Japán nehézipari mágnások, valamint pénzügyi és katonai körök érdekeltjei tömörülne':. A TÖKIÓI egyetemi hallgatók május 23-án a parlament épülete előtt tüntetés­sel tiltakoztak a kormány és a liberális demokratikus párt törekvései ellen, hogy a parlamentben keresztül vigyék az úgynevezett politikai erőszak elleni tör­vényt HIVATALOS jelentések szerint Görög­országban 200 000 a teljesen, és 700 000 & részben munkanélküliek száma. t 0} SZŐ 3 + 1961. május 24.

Next

/
Thumbnails
Contents