Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-23 / 192. szám, kedd

Ki ad föbbef az államnak? ~ k u 1 r ú u 2X ~ Quartetto Italiano A Quarteto Italiano tagjai: Paolo Borciani, Elisa Pergeffi, Piero Fa­rulli és Franco Rossi. (M. Slosiariková íelv. - ČTK) 1 KECSKEMÉTI ISTVÁN csoportve­zető övig érő búzäszálakkal a kezé­ben ujjongva lépte át a mužlai EFSZ irodájának küszöbét. Elvtársak, megkezdhetjük a hegyaljai dűlő kaszálását. Ni, milyen magasra szökkent a takarmánybúza. Igen ám, de mi lesz akkor a kalászba boruló rozzsal, ha búzát fogunk etetni? Egyszerre két par­cella termését mégsem pazarolhatjuk feleslegesen az állatokra! - fogad­ták a csoportvezető bejelentését az irodában. '— Attól nem kell tartani, hogy kárba vész a takarmány — magya­rázza Kecskeméty István. — A ro­zsot lesilózzuk és kiváló nedvdús tö­megtakarmány lesz belőle. A búza etetésével pedig csak nyer a szövet­kezet, mert magasabb lesz a tejho­zam, többet tudunk eladni. E párbeszéd lezajlása után Sulci Géza, a fiatal elnök tekintete az egyik asztal sarkán jegyezgető Ku­csera János pártelnök arcára szegő­dött. Szó nélkül is ki lehetett érez­ni a két vezető ember magatartásá­ból nagy esemény előtt áll a szövetkezet, az egész tagság, hiszen nem kevesebb, mint 300 hektár te­rületről kell veszteségmentesen és jó minőségben betakarítani az évelő ta­karmányokat. — Éppen a legnagyobb és legsür­getőbb munkák idején - szőlal meg hosszabb hallgatás után a pártelnök. — Reggel éppen a határban jártam, az emberek úgy ellepték a 95 hektá­ros cukorrépatáblát, akárcsak a han­gyák. A falu apraja-nagyja a mezőre költözött és szinte versenyeznek helytelenül arra hivatkozva, hogy nem akarja megzavarni az embere­ket munkájukban avagy pihenőjük­ben, néha néhány hónapig sem hívja egybe a taggyü'ést, nem tájékoztat­ja a szövetkezet tagjait a termelési feladatokról, nem tanácskozik velük az adott problémákról, hanem gyak­ran rendelkezésekkel pótolja az irá­nyító munkát. A taggyűlések így persze nincsenek rendesen előkészít­ve. A tagok sincsenek megelégedve a tájékoztató jellegű közlésekkel, sem azzal, hogy a gyűlések rend­szerint a késő éjszakába nyúlnak, így nem is csodálkozhatunk azon, ha csekély a látogatottságuk. Az az elv, mely szerint az EFSZ valamennyi dolgozójának a lehető legnagyobb mértékben kell részt vennie a szövetkezeti gazdaság irá­nyításában, elválaszthatatlanul ösz­szefügg az önkéntes és öntudatos, de következetesen betartott szövet­kezeten belüli fegyelem elvével. Ez azonban megköveteli, hogy a szövet­kezetesek elsősorban tiszteletben tartsák a taggyűlés — a szövetke­zeti élet e legfelsőbb szerve — s az EFSZ-ben a szövetkezetesek által választott valamennyi szerv határo­zatait és azokat az utasításokat is, melyeket a szövetkezet funkcioná­riusai és vezető dolgozói adnak ki, akiket a taggyűlés bízott meg a szö­vetkezeti tevékenység bizonyos sza­kaszainak irányításával. Ez azonban nem zárja ki, hogy a szövetkezeti ta­gok ne figyelmeztessenek az EFSZ funkcionáriusainak helytelen dönté­seire. Nem helyes az olyan maga­tartás, ha az EFSZ-tagok „Ha má­soknak békét hagysz, téged is békén hagynak" elv szerint nem törődnek még az igen aggasztó fogyatékossá­gokkal sem, azokat hallgatólagosan tudomásul veszik és arra iparkodnak, hogy „amit nem termeltek", behoz­zák a háztáji gazdaság kibővítésével, a természetbeni juttatások iránti igényeik növelésével stb. Ennek ered­egymással a ritkítás mielőbbi befe­jezéséért. Az öreg Sulci József a parasztot jellemző higgadságával elismeréssel hallgatja a szövetkezetesek dicsére­tét és hozzáteszi: — Nem kell a mi népünket félteni! Annyi a munkaerő, hogy minden munkát magunk tudunk elvégezni. A hangsúly nemcsak azon van, hogy a munkákat elvégezzük, hanem főleg azon, hogy idejekorán befejezzük az egyelést, veszteség nélkül takarítsuk be a takarmányokat és ezzel párhu­zamosan a kukuricaföld pbrhanyósí­tását, kapálását se hanyagóljuk. el. Mužlai viszonylatban — ahol 300 hektárt tesznek ki az évelő takarmá­nyok, 350 hektáron termelik a kuko­ricát, 19 hektáron zöldségtermesztést folytatnak - magában a kétkezi munkaerő, bármilyen szorgalmasan és ügyesen dolgoznak, már nem ele­gendő. A munkatorlódásnak csak a gépek bevetése, tökéletes kihaszná­lása veheti elejét. ENNÉL A KÉRDÉSNÉL kissé hosz­szabban is elidőztünk. A szövetkezet vezetői szilárdan állanak hivatásuk magaslatán s tudják, hogy gépek nélkül nem sokra vihetnék. — Igaz — vallja be Sulci Géza, a fiatal elnök — a takarmányok beta­karítását még nem sikerült teljesen gépesítenünk, csupán a kaszálást és a gereblyézést végezzük traktorok segítségével. A többi munkafolyama­tot még a hagyományos, kistermelői módszerekkel vagyunk kénytelenek végrehajtani. Szalay István növénytermesztési csoportvezető kiegészíti az elnököt: ménye pedig mindig a közös terme­lés csekély mérvű fejlesztése, sőt néha egy helyben topogása is. Minden ehhez hasonló eset kísérő jelensége az, hogy a szövetkezet nem teljesíti kötelezettségeit a társada­lommal szemben és nem egy esetben iparkodik aránytalanul nagy mellék­termeléssel élősködni a társadalom rovására. Ilyen a helyzet például a petržalkai EFSZ-ben, melynek tagjai háztáji gazdaságukban nagymennyi­ségű zöldséget termesztenek, ami el­vonja őket a közösben szükséges munkától. A vezetőség a szövetke­zetesek házai mögötti gyümölcsös­kerteket nem számítja háztáji gaz­daságnak, ami tekintettel Bratislava közelségére semmiképpen sem nö­veli a szövetkezeteseknek az EFSZ­ben szükséges munka iránti érdek­lődését. A legrosszabb azonban, hogy a szövetkezet vezetősége többet tö­rődik a melléktermeléssel, mint a mezőgazdasági termeléssel. A petržalkai EFSZ-ben és a hozzá hasonló szövetkezetekben durván vétenek az EFSZ-ek alapszabályzata ellen, melynek érvényre juttatása biztosítja a szövetkezeten belüli de­mokrácia elveinek betartását. A hely­rehozás kiinduló pontja csupán az lehet és annak kell lennie — hogy pontosan betartsák az EFSZ alapsza­bályzatát, amely minden földműves­szövetkezet tevékenységének alap­törvénye. A SZÖVETKEZETEN BELÜLI DE­MOKRÁCIA további elmélyítéséhez vezető jelentős lépés az EFSZ-ek új mintaalapszabályzatának az idei V. kongresszuson jóváhagyott javaslata. Az EFSZ-ek új mintaalapszabályza­tának javaslata azon a tényen alap­szik, hogy lényegében befejeződött a szövetkezetesítés folyamata és a mindinkább megszilárduló szocialista termelési viszonyok, valamint a szö­vetkezetesek egyre magasabb politi­kai és szakmai színvonala alapján - A 350 hektárból 100 hektáron négyzetesen vetettük el a kukoricát. Kovács Ernő és Gonda Ferenc trak­torosaink ennek a területnek teljes megművelését magukra vállalták. Ez azt jelenti, hogy részben érvénye­sítjük a komplex gépesítést, noha ezt a módszert a többi növényfajták megművelésére, betakarítására is ki lehetett volna terjeszteni. Ezek szerint a lehetőség megvolt a munkák még nagyobb fokú gépesíté­sére, de úgy látszik a vezetőség a kétkézi munkát, az emberek szor­galmát helyezte előnybe a gépesítés­sel szemben. Az emberek akaratereje döntő — ezt nem lehet kétségbevonni — de ki hiszi el, hogy gyorsabb is a traktorok, betakarító gépek munká­jánál? A gépek alkalmazása lényege­sen olcsóbbá is teszi a termelést, megkönnyíti a dolgozó parasztok munkáját. A VEZETŐSÉG TAGJAI csóválják fejüket, nem tetszésüknek adnak ki­fejezést. Ki tudja, mire gondolhat­nak? Végre az elnök nem kis szem­rehányással hangjában kijelenti: — Tagadhatatlan, jobban is kihasz­nálhatnék a szövetkezet gépeit, még több munkafolyamatot gépesíthet­nénk. Ám a gyár nem szállítja idejé­ben és rendszeresen megrendelésein­ket. Kérvényünk hónapok óta ott fekszik az Agrotechna kerületi igaz­gatóságán elintézetlenül. Irtunk köz­ben a gyárakba is, küldjék mielőbb a gépeket. Mit tehetünk tehát, ha az üzemek dolgozói sem respektálják megrendeléseinket? A dolgoknak azonban két ismérve van. Ugyanilyen joggal a ' gépeket gyártó üzemek dolgozói is megkér­dezhetnék: teljesíti-e a szövetkezet a szerződésben foglalt hús, tej és egyéb mezőgazdasági termékek el­adását?' így állnak tehát a dolgok. Ha a szövetkezet azt követeli a gépgyá­raktól, hogy idejében szállítsák le megrendeléseit, akkor ezt elsősorban azzal érdemelheti ki, hogy folyamato­san teljesíti az állam iránti kötele­zettségeit, s minél több élelmiszert és egyéb nyersanyagot ad el az ál­lamnak. A szövetkezet pedig még mindig 45 ezer liter tejjel, jelentős mennyiségű sertéshússal tartozik a közellátásnak. AZ ELMARADÁST RÖVID IDŐN BELÜL pótolni lehet. A szövetkezet e napokban fejezi be a répaegyelést és minden erejét a kukorica gyom­talanítására, a takarmányok idejében való betakarítására kell összpontosí­tania. Ha a lelkes tagság akaratere­jét a gépek segítségével kiegészítik, kilábolhatnak a pillanatnyi nehézsé­gekből és a félévi mérleg elkészíté­sénél büszkén tehetik fel a kérdést a szomszédos szövetkezeteknek is. Nos ki adott el több terményt az állam­nak? SZOMBATH AMBRUS biztositanunk kell a mezőgazdasági termelés további fejlesztését. Amikor a szövetkezetesek kidol­gozzák EFSZ-ük alapszabályait s azo­kat érvényre juttatják a mindennapi életben, be kell tartaniuk azt az el­vet, hogy az alapszabályok lerögzí­tésében részt kell vennie minden szövetkezetesnek és így a gazdálko­dás mélyreható elemzése, a szövet­kezet fejlődési irányzatainak tisztá­zása alapján — kjilönösen ami a -dí­jazás különböző módozatait s a gaz­dálkodás haladó, nagyüzemi terme­lési módszereinek bevezetését illeti — az egyes termelési ágazatokban dolgozó szövetkezeteseknek még az­előtt kell kimondaniuk döntő sza­vukat, mielőtt megvitatják e kérdé­seket a taggyűlésen, úgyhogy jóvá­hagyásuk után sorra kerülhessen gyakorlati érvényre juttatásuk, vagy­is. hogy minden szövetkezeti tag szívügyévé váljanak. Csak így, a saját alapszabályzat kidolgozásával érhetjük el a szövet­kezetesek kezdeményezésének akti­vizálását és növelését, hogy az ed­diginél jobban tudatosítsák a szövet­kezeti mezőgazdasági termelés tör­vényszerűségeit. A szövetkezet új, saját alapszabályai, ha úgy vannak kidolgozva, hogy megfeleljenek az EFSZ-ek konkrét feltételeinek, szi­lárdan megalapozzák a szövetkezeti termelés további fejlesztését. ÁLLÍTHATJUK, HOGY MINDEN EFSZ-BEN megvannak a mezőgazda­sági termelés fejlesztésének objek­tív feltételei. A szubjektív tényezők — az emberek gondolkozásmódja, a kisüzemi termelés idejéből fennma­radt megrögzött szokásaik s néze­teik — azonban az objektív feltéte­lek elégtelen érvényesítését okozzák. A szövetkezeten belüli demokrácia elveinek betartása az EFSZ-ek alap­szabályainak értelmében éppen e té­ren az a fontos eszköz, mely lehe­tővé teszi az emberek gondolkodás­módjának lényeges megváltoztatását. Négy olasz művész egy estére el­hozta hozzánk a napfényes déli tá­jak varázsát. Felhangzottak Haydn B-dúr vonósnégyesének első taktu­sai... a közönség felfigyelt. Min­denki azonnnal megérezte, hogy nem mindennapi jelenséggel állunk szemben. Miben rejlik a Bratislavában ven­dégszereplő olasz művészek előadá­sának szuggesztív ereje, a spontán hatás titka, ami alól a hallgatóság nem tudja kivonni magát? Mond­hatnánk azt is, hogy a művészi összehangoltságban, az egyes szóla­mok közötti arányok tökéletes meg­oldásában. A kvartett minden egyes tagja megtalálja azt a hangerőt, amely a hangzást tökéletes egyen­súlyban tartja. Felhozhatnánk a for­mai felépítés világosságát, előadás­módjuk olaszos folyékonyságát, haj­lékony, rugalmas eleganciáját. Hang­szereik bársonyos, dús, szinte érzéki csengését, amivel a fűi nem tud be­telni. Ezek a tulajdonságok az olasz vonósnégyest nagyszerű együttessé emelik. De azt a bizonyos többletet, ami a zenét élménnyé avatja, mégis másutt kell keresnünk. A négy mű­vész átszellemülten, szinte megszál­lottan muzsikál, mintha a zenét nem is hangokból, de forró, lobogó, szenvedélyes emberi érzésekből sző­nék. Talán ezen a ponton találjuk meg a lenyűgöző hatás nyitját. A B-dúr kvartett (Op. 76. 1. szám) Haydn kései őpuszai közé tartozik. Až utolsó vonósnégyésekben Haydn papa derűs, kedélyes arca már me­H uszonöten készülnek az érett­ségire. A napok lázzal, izga­lommal telítődnek, az esték meg­hosszabbodnak, belenyúlnak az éj­szakába; a tanulószobában konok kitartással szórja fényét a lámpa, s a könyvek fura ábrái, jegyzetfüze­tek kékes sorai fölé kócos diákfe­jek hajolnak. Huszonötén... Négy éve — amikor kezdték — harmincnyolcan voltak. Csakhogy a tudás is kiválogatja a maga kato­náit. Kitartás, szorgalom — két szép tulajdonság, melyekkel azon­ban nem mindenki rendelkezik. Hanem Borbás Karcsi igen. ö a huszonöt közül való, akik rövidesen az érettségiztető bizottság elé lép­nek. Nyílt tekintetű, komoly, ér­telmes arcú fiú. Csupa érdeklődés az élet jelenségei iránt, melyek ilyenkor — tizennyolc éves korban — csodálatosan szépek és rejtélye­sek. Az élet küszöbén — mondhat­nánk patetikusan, dehát ez közhely, Karcsi viszont nem szereti a közhe­lyeket. Már maga a „rejtélyes" szó sem tetszik neki, zavarosnak, ho­mályosnak érzi. Igazis, Karcsi már megkapta a „kihelyezést". A dubo­veci EFSZ-be megy érettségi után. Tehát nincs itt semmi rejtély, tisz­tában van vele, mi vár rá „az élet küszöbén" túl. Meglepő s nagyon rokonszenves józanság az, amivel ebben az iskolában felvértezik a diákokat: a munka és a tudás jó­zansága. — A lehető legnagyobb mérték­ben gépesítenünk kell a mezőgaz­daságot. Meg kell szabadítanunk az j embert a nehéz testi munkától. Be kell vezetnünk a szilárd jutalma­zást, hogy az embereket minél ér­dekeltebbé tegyük a termelésben. Csak így tudjuk fokozni a munka­termelékenységet ... Szabatosan, szinte - jelszavakban beszél. „A jó diák felel" — gonda­lom. Ez a megállapításom azonban nem helytálló, mert egy ügyes for­dulattal a fiú másra tereli a szót. Arról kezd beszélni, hogy ismeri a Duboveci Egységes Földművesszö­vetkezet problémáit. Leendő munka­helyén nagy súlyt akar fektetni a rőben új vonásokat mutat. A szokat­lanul merész harmóniákat és akkor­dokat, a hangok hullámzó tengerét bevilágítja az öregedő mester tisz­tult egyszerűsége, fájdalmas és még­is megbékélt bölcs mosolya. Brahms c-moll kvartettjének (Op. 51. 1. szám) előadását legjobban ez­zel a szóval jellemezhetnénk: izgal­mas volt. Feltárta a mű mélyen szenvedélyes és fájdalmasan álmo­dozó jellegét, különös sötét alap­tónusát. A brahmsi férfiasan fanyar alaphang, ami ebben a műben erősen átüt, felfogásukban inkább elomló panasszá, bánatos dalolássá szelídült. Hangversenyüket Ravel F-dúr vo­nósnégyese zárta be. Olasz vendé­geink bensőséges lírával áthatott tolmácsolásában gyönyörűen érvé­nyesültek Ravel kifinomult színei és hanghatásai. Csipkefinom előadásuk, tökéletesnek mondható szólamveze­tésük a kamarazene művészet csú­csain járt. A Ouartetto Italiano szokatlanul nagy visszhangra talált. A hallgató­ság szűnni nem akaró tapssal ün­nepelte a ritka vendégeket. Havas Márta A SZARATOVI MÚZEUMNAK Ünnepé­lyesen átadták a „Jak-18" repülőgépet, amelyen Jurij Gagarin őrnagy első íz­ben végezte gyakorlőépüléseif. A világ első űrhajósa Szaratovban végezte tanul­mányait és itt látogatta a repülőklubot. takarmányalai nztosítására, mivel — úgy látja — a szövetkezet állat­tenyésztésében elért eredmények sokkal szebbek .lettek volna, ha ez­zel a kérdéssel alaposabban foglal­koznak. Ez már a szakember véleménye, a szakemberé, aki' — mielőtt megkez­di munkáját — alaposan körülnéz, megvizsgálja a lehetőségeket és az eredmények feltételeit. Makrai Miklós, á Šahy-i Mezőgaz­dasági Technikum igazgatója fiatal, barna, mosolygó szemű ember. Je­len volt az iskola születésénél, ötö­dik éve igazgatója. Leghőbb vágya, hogy kiváló, magas szakmai és po­litikai képzettségű szakembereket neveljen az iskola mezőgazdasá­gunknak. A diákok szeretik őt egy­szerű, közvetlen modoráért, tisztelik tudását, pedagógiai tehetségét. — Igazgató elvtárs, mi a vélemé­nye az érettségi előtt álló huszo­öt diákról? — tesszük {el az első kérdést. — Ez a második évfolyam, ame­lyet iskolánk fennállása óta az érettségire előkészítünk. Talán nem vagyok szerénytelen, ha azt állí­tom, hogy jó szakemberek lesznek. A tanári kar összetétele megfelelő. A szaktantárgyakat általában kép­zett emberek, mérnökök tanítják. A maturánsok tudása véleményem szerint jogot ad a bizakodásra. Ezek a gyerekek az életben is megállják a helyüket. Valamennyien a mezőgazdaságba kerülnek, ahol a legnagyobb szükség van jól képzett szakemberekre. Heten mezőgazdasá­gi főiskolára jelentkeztek. — Név szerint? — Természetesen a legjobb tanu­lók: Bolyós Béla, Balázs László, Go­ra István, Csudai László, Pál Enikő, Pásztor Emü, Kovács József. Makrai elvtárs a következő sza­vakkal búcsúzik: — Megteszünk minden tőlünk tel­hetőt, hogy a mezőgazdaságban mu­tatkozó szakember-hiányt, amennyi­re lehet, felszámoljuk. Ezúttal is felhívom a szülőket, az alapfokú iskolákat, támogassanak bennünket ezen a téren tehetséges diák-után­pótlással. ZSÉLY1 NAGY LAJOS Az opatovai Pol'ana-textilüzem dolgozói, akik az év elejétől 100 száza­lékra teljesítik tervüket, új vízmentes ruhaanyagokat kezdtek gyártani. Képünkön: Vasil Hrabuš, az impregnáló gép mellett. (F. Kocian felv. - ČTK) HUSZONÖTÉN ŰJ SZÖ 5 * 1961. május 20.

Next

/
Thumbnails
Contents