Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-21 / 190. szám, vasárnap

Lakást - de a törvényesség betartásával!! Košicén évről évre több száz lakás épül, egész új varosnegyedek nőnek ki. A lakásigények kielégítésére azonban ez is kevésnek bizonyult. A városi nemzeti bizottság lakásügyi osztálya nagyobb körültekintéssel, a meglevő lakások igazságosabb elosztásával, a törvényesség betartásával elejét vehetné sok gyanúsításnak és mondjuk meg nyíltan: a gyakori jogos panaszoknak és felháborodásnak is. A lakáskérdés megoldása életünk egyik alapvető problémája. Az épülő ipari központ egyre több dolgozót és családot vonz a városba. Az igények is állandóan növekszenek. Mindenki korszerű, többszobás lakást szeretne lehetőleg a munkahelyéhez közel. A dolgozók megértik és támogatják a városi nemzeti bizottság irányelveit a lakások elosztását illetően. Előnyben kell részesíteni a Keletszlovákiai Vasmű és más gazdasági s közéleti szempontból elengedhetetlenül szükséges szakemberek lakásigényét. A dolgozók ugyanakkor jogos kifogást emelnek az ellen, hogy ennek égisze alatt olyanok kapnak lakást, akik a város közelében laknak, jó vasúti és autóbusz-összeköttetés révén bejárhatnának munkahelyükre. Kifogásolják azt is, hogy a lakáskiutalás előtt nem ellenőrzik kellőképpen a családtagok számát. Ebből következik, hogy a két-három szobás lakásokba az új lakók felhozzák vidéken élő szüleiket, felnőtt testvéreiket és rokonaikat. Röviddel a beköltözés után így szűknek bizonyul a lakás és ezek a családtagok is rövidesen lakásigényléssel lépnek elő. Ez is az egyik oka annak, hogy a lakásigénylők száma nem csökken, hanem állandóan növekszik. A választókerületekben az üzemekben és ott, ahol az emberek sérelmük orvoslását remélik, sok panasz hangzik el a lakásügyi osztály munkáját illetően. Az utóbbi időben igen gyakorivá váltak azok az esetek, hogy vidéki családok egyszerűen otthagyják falujukat, a szövetkezetet, s a könnyebb munka reményében a városba jönnek dolgozni és előbb lakáshoz jutnak, mint azok, akik évekkel ezelőtt nyújtották be kérvényüket, hogy a régi elavult lakásból rendes lakásba jussanak. A hihetetlennek látszó sok panasz közül két kirívó esetet felülvizsgáltunk. Történt ez azután, hogy az Obnova— Vkus munkása a lakáshivatalban nem talált meghallgatásra, és panaszával szerkesztőségünkhöz fordult. Košicén a Kovács utca 37 szám szám alatti emeletes házat, amelyben 6 lakásegység van, a legjobb akarat mellett sem minősíthetjük családi háznak. A lakáshivatal mégis ezt tette. — Nem vizsgáltuk ki megfelelően a tényállást — állapítja meg Dolobáčová, a lakásügyi osztály dolgozója. Ezt a „családi háznak" nyilvánított bérházat vette meg nemrégen Juraj Valko, volt öt hektáros gazda Nižné Slanyból. Ez a gazda 1958-ban falujában belépett a szövetkezetbe. Azt nemsokára otthagyta, beköltözött Košicére, ahol egy nemzeti vállalathoz éjjeli őrnek állt be. így szerzett jogot arra, hogy Košicén lakjék. Előbb egyedül, mint -albérlő húzódott meg egyik lakójánál. Közben megállapodott a ház egy másik lakójával, aki akkor építkezett. Amikor elkészült a háza, és abba beköltötzött, ő is beköltözött az utána üresen maradt lakásba, természetesen családostul. Megvetette a lábát, és a lakáshivatal segítségével kezdett terpeszkedni. Lakás iránti kérvényét csak azután, azaz a beköltözködés után adta be... A lakásügyi osztály mindezt természetesen elnézte neki. Elnézte azt is hogy mint újdonsült háztulajdonos durva, fenyegető fellépésével állandóan rémítgette a ház lakóit, hogy további lakásokat szabadítson fel a családtagok számára is. S nem kis eredménnyel. A hatóság ahelyett, hogy felelősségre vonta volna a kötekedő háziurat, elősegítette két nős fiának és leányának beszivárgását is/ A lakók védelme helyett segítséget nyújtott neki hogy lakói, akiknek a lakására pályázott, Elena Klimkovné és M. Reiterné más lakást kapjanak s így megint felszabaduljon számára két lakásegység. Így sikerült a Valko-családnak négy lakásegységet szerezni a lakkásügyi osztály segítségével a lakásra már évek óta váró dolgozók rovására. A lakásügyi osztály még a törvényellenes intézkedéstől sem riadt vissza, hogy kielégítse a háztulajdonos semmivel sem indokolt igényeit. A bíróság a lakáshivatal törvényellenes intézkedését felfüggesztette és elrendelte, hogy Reiterné bérlőt hélyezzék vissza eredeti lakásába. Ha nem sikerült így, keresünk más megoldást — minden bizonnyal ekképpen vélekedett a lakásügyi osztály vezetője a bíróság döntésével kapcsolatban. Arra hivatkozott, hogy a tulajdonos a kiürített lakást időközben már átalakította, és így már joga van rá. Természetesen ez nem felel meg a valóságnak. Ennek ellenére az egyedülálló, Sobrancéröl ideköltözött, sehol alkalmazásban nem lévő Reiterné kétszobás, túlméretezett lakást kapott. A lakásügyi osztály egyszerűen túltette magát a bírósági döntésen is. De mennyivel másképpen járt el a lakásügyi hivatal a nemzeti bizottság egyik köztiszteletben és megbecsülésben álló volt dolgozójával, aki ma nyugdíjas és özvegyen maradt. Kétszobás lakását a felesége elhalálozása után mindjárt túlméretezettnek nyilvánította, s végzést adott ki annak a kiürítésére. Hiába magyarázta, hogy rendezni óhajtja családi ügyeit, de röviden felesége elhalálozása után nem tud azonnal megnősülni. Halasztást kért július l-ig. Am hiába kért, hiába könyörgött, a lakásügyi osztály ragaszkodott rideg határozatához. Mennyi izgalmat kellett átélnie ennek az idős, beteges elvtársnak, míg végre a városi nemzeti bizottság alelnöke jobb belátásra bírta a lakásügyi osztály felelős dolgozóit és leállította a kilakoltatást! A lakáskérdés máről-hólnapra nem oldható meg. Ezt mindenki belátja. Ezzel szemben társadalmunk minden polgára, joggal elvárja, hogy minden egyes esetben a törvényes előírások értelmében, emberiesen és megértéssel járjanak el, s ha kell érvényesítsék a törvényes előírásokat mindazokkal szemben, akik helytelen cselekedeteikkel gátolják a lakáskérdés igazságos megoidását. Mózes Sándor. .v.v iSWň Neveljük gyermekeinket derék emberré! Minden szülő feladata és kötelessége, hogy gyermekét derék emberré nevelje! A szülőnek, aki gyermeke jövőjéért felelős, tisztában kell lenni azzal az eljárással, amely e célhoz vezet. Tudnia kell azt, hogy a „derék" szó tulajdonképpen milyen pozitív erkölcsi tulajdonságokat rejt magában. Hogy valakit a „derék ember" jelzővel illessen a társadalom, szükséges, hogy az egyén egész élete, tiszta jelleme, gondolkodásmódja és cselekedete tükrözze a jó erkölcsi tulajdonságokat. A gyermeknek a jó tulajdonságai mellett rossz tulajdonságai is vannak, amit a szülőnek és a nevelőnek egyaránt nyesegetnie kell. Ezzel az elég nehéz feladattal külön-külön bizony nem lenne könnyű megbirkózni, míg a legszorosabb együttműködés, a szülő és a nevelő között legyőzi a legnehezebb akadályt is. Hány esetben mond csődöt a pedagógus legjobb nevelési módszere is a családi nevelés ferdeségei miatt! Sok szülő elfelejti azt, hogy a gyermek is ember, társadalmi lény, akit a környezet erősen befolyásol és ezektől a befolyásoktól függ egész jellemének alakulása. A szülő igen sokszor mindenben és mindenkiben keresi a hibát, ami, vagy aki okozója lehet gyermeke erkölcsi hanyatlásának, lelki egyensúlya felbillené sének — csak éppen saját magában nem. Kétségbeeséssel, aggodalommal állapítja meg a tényt, hogy gyermeke sápadt, komor, nyugtalan, sovány stb., de hogy ennek saját maga az okozója, az eszébe sem jut, hanem előszeretettel igyekszik ott keresni a hibát, ahol nincs. Milyen erkölcsi tulajdonságokat kell tehát kialakítani a szülőnél a gyermek egyéniségében, hogy az elérje, illetve megközelíthesse a derékember típusát? Elsősorban igen fontos a lelkiismeretességre valő nevelés, mert a neveléssel eléri a szülő azt, hogy gyermeke nem lesz erkölcsi érzék nélkül. Nevelje a szülő gyermekét munkaszeretetre és tudatosítsa A SMREČINA n. v. dolgozói pártunk 40. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy a múlt évhez viszonyítva 5,6 százalékkal növelik a termelést, az önköltséget pedig 1 millió 513 ezer koronával csökkentik. Ennek elérésében nagy segítséget nyújtanak a szocialista munkabrigádok és az újítómozgalom. Képünkön: František Selecký technikus, az egyik szocialista munkabrigád vezetője, Pavol' Truban és Ján Baran karbantartók, akik az üzem kiváló újítói közé tar- Á toznak, az év egyik legjobb újítási ? javaslatát tanulmányozzák. 1, (F. Kocian — ČTK-felv.) t> nála a felelősségérzetet. A gyermek tanulja meg azt, hogy az ö legfontosabb munkája a tanulás. Legyen tisztában a gyermek a rendszeretet fogalmával és tanulja meg becsülni mind a saját, mind a mások — a köz tulajdonát. Plántálja el lelkében az igazmondás magvát, hogy még tapintatból, vagy kíméletből se mondjon valótlant. Nevelje úgy gyermekét, hogy tetteiért mindenkor vállalja a felelősséget, az igazságért bátran kiálljon. Ne alkalmazzon a szülő gyermekével szemben megalkuvó álláspontot. Nevelje gyermekét pontosságra, hiszen a pontos napirendre valő nevelést úgysem kezdheti el elég korán. Az udvarias viselkedés és a tiszteletadásra valő nevelés terén ne adjon a szülő hosszú, bonyolult magyarázatokat, de igyekezzék ezt szoktatással és példaadással megvalósítani. Mindezeket az erkölesi tulajdonságokat azonban csak úgy lehet kialakítani, ha ezen tulajdonságokkal maguk a szülők is bírnak, ha jó példájukkal oktatják gyermekeiket. Ha a szülő maga is lelkiismeretes, ha nagyfokú erkölcsi érzékkel rendelkezik, ha munkaszerető és pontos, ha igazmondó, akkor nem nehéz gyermekét ugyanilyenné nevelnie. Rá kell mutatni azonban arra a sajnálatos tényre is, hogy egyes szülőknél milyen kettősség mutatkozik a nevelés terén. A gyermekkel vagy felnőtt társaikkal szemben a legszigorúbb kritikát alkalmazzák az erkölcsi magatartás bármely pontjára, míg magukkal szemben a legmesszebbmenőkig elnézők és a kimagyarázkodás hengerével kívánják elsimítani erkölcsi göröngyeiket. Meg nem nevezhető „mennyiségű" indokot és okot képesek felhozni, kigondolni saját védelmükre. Az ilyen egoizmus igen szomorú következményeket vonhat maga után, hiszen e kettősséget nemcsak a felnőtt társ, de a gyermek is észreveszi, aki úgy szívja magába a körríyezeti ráhatásokat, mint szivacs a vizet. Az olyan szülő, aki csak az elméleti nevelés embere, soha nem ad társadalmunknak derék embereket. Nem ad, mert nem adhat, hiszen a gyakorlati példaadásban teljesen az ellenkezőjét mutatja a felállított elméletnek. Az ilyen szülőknek magának sincs meg a lelki egyensúlya, nincs határozott célja, nincs pontos állásfoglalása bizonyos dolgokkal szemben. Nem tud meghitt, őszinte hangú családi légkört teremteni, mert az ő állásfoglalása a hangulatától függ. Böszörményi Ilona mfB ••m-SHiWKmHmn-ún-HHHií^iíímn: Ifiilönös a vasárnap varázsa. Reggel hatkor nem csörög az óra, a gyerekekkel nem kell lóhalálban az óvodába sietni, nem csüngök tömött villamosokon, és ugye nem kell az üzemi portásnál a néhány perces késés miatt magyarázkodni. Mindezen túl is legalább a hét egyik napján nem állok sorban tálfával a kezemben az ablakocska előtt és nem szívom az üzemi konyha mindent átütő ételszagát, amely bejárja a folyosókat, belopakodik az irodákba, de beleissza magát az ember öltönyébe is. Mennyivel más otthon a vasárnapi ebéd illata! Ez is kiillan a konyhaajtón át, de korántsem kellemetlen. Ellenkezőleg: ingerlöen csiklandozza az ember szaglószervét... Délben azután sorban állás helyett asztalhoz ülök és a feleség tálal. Ebadta férfi-fajzat! Talán éppen ez az, ami egész héten hiányzik. A kényelem, a körülöttünk való sürgés-forgás. És ami fontos: az ember otthon véleményt is nyilváníthat. — Ez a hús megint kövér .. Az asszony, aki a tálalás után le nem veszi a tekintetét rólam és az első falat után lesi az arckifejezésem, vajon ízlik-e, most már kelletlenül nyúl a kése s villája után. — Neked semmi sem tetszik, amit én csinálok ... Oda a vasárnapi hangulat. Az asszony találva érzi magát, de lelkemre nincs: igaza. Tavaly például országszerte megrendezték a helyes táplálkozás hetét, A sajtó, rádió, televízió egy egész héten át riasztgatta a pocakosodókat: a hízás — öregedés. Orvosok, épolónök, szakácsok szólaltak meg és szolgáltak jobbnál jobb tanácsokkal, hogyan lehet megelőzni a hízást és természetesen a korai öregedést. Az utóbbi hatott! Mert a hízás még csak elviselhető, de az öregedés, az egészen más! Mert kinek is áll szándékában a kelleténél előbb megöregedni? Én is megfogadtam a tanácsot: nem eszem többé állati zsiradékot. Tavaly óta olajjal főzünk. De hiábavaló minden puritánság, ha az olajon zsíros sertéshús párolog! Az asszonyt nem lehetett megbékíteni. Hiába, nagyon érzékeny teremtés. — Jövő vasárnaptól az üzemi konyhán ebédelünk ... Kár az időért, meg a fáradságért. SOVÁNY HUS NINCS? 9 Ott még véleményt sem mert jaj annak, akire a lUIég csak ez hiányzik! Üzemi konyha vasárnap is? ajánlatos mondani, szakács egyszer megharagszik .., Érveltem, magyarázkodtam. — Az ebéd nem rossz, (persze, azt azért nem mondtam, hogy jó), csak a hús kövér. Ezen igazán lehet segíteni... — Próbáld meg! Azt hiszed, olyan nagyon válogathatsz ? — Mit nem válogathatok? Hát a pénzemért talán azt veszek, amit akarok! Nem? * • — Amit adnak. — Amit kérek! Nem is kérek, parancsolok! — csaptam az asztalra. — A hentes tán szóba áll veled? Rácsapja a mérlegre és kész ... — Egy hentes ne álljon szóba a vásárlóval? Hát hol vagyunk? Ezt is csak asszonyokkal teheti. — Tudod mit, jövő szombaton te fogsz bevásárolni. — Rendben! Majd én megmutatom! A következő hét végén az asszony szatyort és pénzt nyomott a markomba (mert az utóbbi években az egyenjogúság is úgy alakult, hogy az asszony megszabadította férjét a családi kassza kezelésének gondjaitól) és útnak indított. A kiszolgálás gyors, nem kellett sokáig várnom. Mégiscsak ügyes henteseink vannak! — Háromnegyedkilót a combjából, de soványát... Az utolsó szót jól megnyomtam. — Igen, soványát a combjából — ismételte a hentes és villámgyors mozdulattal vágta a húst és dobta a mérlegre. — Kilencven deka, lehet ? — Jó, — bólintottam, de a hús kicsit kövérnek tűnt. — Soványabb nincs? A hentes felemelte a levágott szeletet, amelyen két ujjnyi szalonna fehérlett. — Uram, ez sovány De egy kis zsíros csak kell hozzá, különben szálkás lesz, akárcsak a fát rágná. Nyugodtan bízza rám, a felesége meg lesz elégedve. Rábíztam, ó a szakember. Tálán igaza van. 'A kövérje úgyis kisül és a hús zamatosabb. Fizettem és távoztam. Büszkén, diadalittasan érkeztem haza. — Hoztál? — Hoztam ám! Kicsomagoltuk. Az asszony majd hogy nevetőgörcsöt nem kapott. — Ez neked sovány? — A soványhoz is kell egy kicsi kövér, nem? A hentes is mondta, aki jóakaratú embernek tűnt. De mégsem olyan kövér, mint a múlt heti ebéd volt... Az asszony csak nevetett. — Téged jól rászedett. Látta, hogy először vagy hentesüzletben ... — Rászedett? Engem? — Téged bizony. Nézd csak, a combhús kilója 31 korona. A szalonnáé 26, az ilyen levágott apró darabkák ára pedig húsz korona. Gyorsan számoltam. Ha combhússal elad egy kiló szalonnát, méghozzá darabkákat, azon az egy kilón tizenegy koronát nyer. Ahá? Most már értem! A helyes táplálkozásról hangoztatott elmélet a gyakorlatban ezen a tizenegy koronán bukik meg! lilém firtattam tovább. De nem adtam fel '* a harcot. Máskor már nem tesznek bolonddá. Elvégre gyakorlat teszi a mestert! A következő héten is vállaltam a bevásárlást. Most azonban taktikát változtattam. Két vasárnap sertéshús volt, a harmadikon marhahús lesz. Marhahúsban pedig igazán nem nehéz soványát találni. Természetesen munkahelyemen is eldicsekedtem otthoni tevékenységemmel, nem győztem hangoztatni, hogy az asszonyok a férj segítsége nélkül a háztartásban is tehetetlenek. Közben jótanácsokkal láttak el, így tudtam meg, hogy az önkiszolgáló boltban nem kell várni, kiváló minőségű áru kapható. Önkiszolgáló bolt! Biztosan a férfiak találmánya, akik ugyancsak megunták a sorban állást. Lám, micsoda nagyszerű intézmény! Szombaton oda látogattam el. Átlátszó műanyagból készült zacskóban a legszebb hús, amit valaha emberi szem látott. Egy morzsányi háj sincs sehol. Ki is választottam egyet és a nagy diadaltól fűtve tettem az asztalra nejem elé. — Tessék, sovány hús! — Szép — mosolyodott el. — De csomagold is ki, mielőtt a hűtőszekrénybe tennéd. Miért ne ? Inkább ne tettem volna. A szép szeletet kiterítettem az asztalra és ... Szóval minden hentes egyforma. A közepében, amit a zacskóban nem látni, jókora faggyú világított. Lázongtam. Az asszony csillapítóit. — Nézd, levágjuk és kész. De hát a hentesnek el kell adnia. Ő nem károsodhat. Igaz. Ő nem károsodhat. Én igen. Egészen logikus... Ő nem dobhatja el, én kénytelen vagyok eldobni. Most már azt is megértem, és igazat adok a hentesünknek (akinél rendszeresen vásárolunk), hogy ö valóban ráfizet az üzletre. Mert neki például szalonnával együtt adják a combot. A vevő szalonna nélkül akarja. A szalonnát külön ugyan eladhatja, de csak olcsóbban. Szegény hentes! Biztos ebből a ráfizetésből vette az új Spartak ját ... Ezek után csak egy javaslatom lenne. A helyes táplálkozás idei, immár hagyományos hetében a pincéreken és szakácsokon kívül meg kellene szólaltam a húsfeldolgozó ipar dolgozóit is: Igazgatókat, henteseket egyaránt. Hadd sírják el panaszaikat, hogy amíg mások jó dolgukban híznak a kövér hústól, addig ők véres verejtékkel kuporgatják össze fillérjeiket a sok-sok ráfizetésből és búsás összegeket kénytelenek fizetni gépkocsiutalványokért, mert az ó szakmájukat e téren se méltányolják kellőképpen. Sajnálatra méltó szerencsétlenek. Hízás ide — öregedés oda — én a jövőben többé nem is fogadok el sovány húst. Sót még azt sem bánom, ha a 31 koronás comb helyébe csupa 20 koronás szalonnadarabkákat kapok is. Ľrre az áldozatra hajlandó leszek min~ den orvosi vélemény és rendelkezés ellenére is. Igazán nem kívánhatom senkitói, hogy rám fizessen.,, ZSILKA LÁSZLÖ ÜJ SZÖ 4 * 1961. május 21.