Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-20 / 139. szám, szombat

AZ ÁLLAMI STATISZTIKAI HIVATAL JELENTÉSE a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népgazdaságának fejlődéséről az 1956—1960. évi második ötéves tervben Az 1956—1960-as években folytatódott a népgazdaság gyors fejlődése. Az általános gazdasági fejlődés legkifejezőbb globális mutatója, a nemzeti jövedelem az előzetes adatok szerint 1955-höz képest 1960-ban 41 százalékkal volt nagyobb. A második ötéves tervben a szocialista termelési viszonyok szilárdulását az egyes szektorok részaránya jellemzi a nemzeti jövedelem képzésében (az 1955. április elsejei állásponthoz viszonyítva összehasonlítható árak százalékában). 1955 1960 A nemzeti jövedelem együttvéve 10* 1°* Ebben a szocialista szektor 89 96 Ebből: a szövetkezeti vállalatok 7 í személyi gazdaság S 3 magánszektor 8 1 A szocialista szektor a mezőgazdaságban is határozott fölénybe jutott: 1960 végén már a mezőgazdasági földek 88 százalékán gazdálkodott. Azzal, hogy a kis- és középparasztok százezrei a közös szövetkezeti gazdálkodás útjára léptek, megoldódott a szocialista építés egyik legnehezebb feladata. A második ötéves terv fő politikai céljának elérésén, azaz a szocializmus anyagi-műszaki bázisának felépítésén kívül általában a többi feladatokat is teljesítettük és túlteljesítettük. A mezőgazdaság kivételével nemcsak betartottuk, hanem még fokoztuk is a termelőerőknek 1956—1960-ra tervezett gyors fejlesztését. A második ötéves tervről szóló törvény értelmében 1956-hoz képest 1960-ban az ipari össztermelésnek 54, a mezőgazdasági termelésnek 27, a vasúti teherszállításnak 61, a teherautók szállításának 55, az építőipari villalatok épitómunkáinak 57. a beruházásoknak pedig 78 százalékkal kellett növekednie. A valóságban az ipari össztermelés 66, az építőipari munkák 74, a beruházások pedig 90 százalékkal voltak nagyobbak. A közlekedés a második ötéves tervben biztosította a szükséges áruszállitást. A vasúti teherforgalom a nem takarékos szállítások korlátozása és a szállítások egy részének a közúti forgalomra való átruházása folytán csak 50 százalékkal növekedett, viszont a teherautószállitás 88 százalékkal volt nagyobb. A mezőgazdaság nem teljesítette a feladatokat: a mezőgazdasági termelés csak 11 százalékkal növekedett. A termelőerők fejlődése mindenekelőtt az ipari fejlődésre épült. Az ipar (a szokott árakat tekintve) mintegy 65 százalékban járul hozzá a nemzeti jövedelem képzéséhe/. Az ipari termelés gyors növekedése mellett biztosítottuk a nehézipar, főleg a nehézgépipar, a kohászat és a vegyipar elsődleges fejlesztését. A fűtőanyag- és energetikai alap fejlődése biztosította a népgazdaság szükségleteit. A kohóipari termelés nagyon gyors növekedése ellenére sem tudta teljes mértékben kielégíteni a népgazdaság igényeit termékeinek választékával. A vegyipar fejlődése növelte népgazdasági szerepét. A közszükségleti cikkeket gyártó ipar túlteljesítette feladatait, de a belpiac ellátásában hiányok merültek fel egyes árucikkekben. Noha a mezőgazdasági termelés előirányzott növekedését nem értük el, a nagyobb ipari termelés lehetővé tette, hogy az iparcikkek fokozott kivitelével elegendő mennyiségű elelmiszert importáljunk a lakosság szükségleteinek kielégítésére. 167 milliárd koronát ruháztunk be a népgazdaság gyors fejlesztésére (a generáljavítások nélkül). A beruházások túlnyomó többségét az ipar fejlesztésére, űj üzemek építésére, valamint a meglevők műszaki átalakítására és korszerűsítésére fordítottuk. Lényegesen megnövekedtek a mezőgazdasági beruházások, főként az 1958—1960-as években, amikor tovább gépesítettük a mezőgazdasági nagyüzemi termelést. A nagyarányú beruházások érdeméből a népgazdaság termelési állóalapjai a második ötéves tervben 57 százalékkal gyarapodtak, köztük a gépek és berendezések 65 százalékkal. Az állóalapok lényeges gyarapítása és a dolgozók tökéletesebb ellátása gépberendezéssel, valamint a dolgozók alkotó kezdeményezése a munkatermelékenység növelésében kitűzött feladatok túlteljesítését eredményezte. Az egy ipari munkásra számított munkatermelékenység 1960-ban 1935-höz képest az előirányzott 35 százalékkal szemben 40 százalékkal nagyobbodott. A többi ágazatokban is teljesítettük a munkatermelékenység tervezett növelését. A második ötéves terv évei további haladást jelentettek Szlovákia és a cseh országrészek gazdasági és kulturális színvonala különbségének kiegyenlítésében. A szocialista építés éveiben alapjában megváltozott Szlovákia népének élete. A burzsoá köztársaság elmaradott agrárterülete új, műszakilag fejlett iparú és fejlődő szocialista mezőgazdaságú, gazdaságilag virágzó országrésszé fejlődött. Szlovákia ipari termelése 1960-ban 1955höz képest 90 százalékkal növekedett, tehát lényegesen gyorsabban, mint a cseh országrészeké. 1960-ban több mint tízszerese volt az 1937. évinek. Szlovákia további iparosítása, anyagi és kulturális színvonalának emelkedése tovább erősítette a csehek és szlovákok testvéri kötelékét. A lakosság személyi fogyasztása 1960ban 1955-höz képest mintegy 36 százalékkal növekedett, tehár gyorsabban, mint azt a második ötéves terv feltételezte. A népgazdaság dolgozóinak átlag reálbére ugyanakkor 24 és fél százalékkal emelkedett. A személyi fogyasztás növekedésében nagv szerepe van a négy ízben megvalósított árleszállításnak — ml.v 7 milliárd 600 millió korona megtakarítást eredményezett a lakosságnak — a bérrendeleteknek és a járadékok felemelésének 1956-ban heti 46 órára rövidült a munkaidő, 1960-ban pedig az első üzemekben és vállalatokban már megkezdték a munkaidő további lerövidítését 42 órára (a föld alatt dolgozóknál heti 40 órára). A CSKP KB 1938-ban határozatot borotl a lakáskérdés olyatén megoldásáról, hogy 1970-ig 1 200 000 lakást kell építeni. E feladat teljesítése keretében 145 ezer lakást építettünk 1959-ben és 1960-ban. A második ötéves tervben számos intézkedést foganatosítottunk a lakosság jólétének növelésére. Ezek az intézkedések nem függtek össze közvetlenül a munkadíiazással és a lakosság szükségleteinek további díjtalan kielégítését jelentik. A második ötéves terv utolsó éveiben különöspn nagy gondot fordítottunk a kulturális forradalom elmélyítésére mindenekelőtt az iskolaügy terén. Csehszlovákia életszínvonalát tekintve a világ élenjáró államai közé küzdötte fel maflát. Az elmúlt ötéves tervben a termelőerők fcjlödéA második ötéves terv évei a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népe történelmének fontos korszakát képezték. Az előző sikerek alapján ezekben az években lényegében befejeződött a szocializmus anyagi-termelési bázisának felépítése. Csehszlovákia népe a CSKP vezetésével rövid történelmi idő - 15 év alatt megvalósította az átmenetet a kapitalizmusból a szocializmusba. Hazánkban győzött a szocializmus. Hazánk természeti és gazdasági feltételeinek tökéletesebb kihasználásával, a szocialista világrendszer országainak bővülő együttműködésével és dolgozó népünk önfeláldozó törekvésével elértük a termelőerők gyors fejlődését. sének fontos tényezője volt a nemzetközi szocialista munkamegosztás. Elmélyülése, főként a szocialista országok termelésének kezdődő szakosítása, az energetikai nyersanyag és anyagalap kérdéseinek közös megoldása pozitívan tükröződött a népgazdaság fejlődésében. Bővültek gazdasági kapcsolataink a szocialista világrendszer országaival, tóként a Szovjetunióval. A szocialista tábor országainak részaránya általános külkereskedelmi forgalmukban 1960-ban elélte a 71 és tél százalékot. Külkereskedelmi forgalmunk a második ötéves tervben a szocialista államokkal 71, a tőkés államokkal 60 százalékkal növekedett. A külkereskedelmi forgalom az előirányzott 48 százalék helyett 68 százalékkal nagyobbodott. A csehszlovák népgazdaság fejlődése a második ötéves tervben hozzájárult a szocialista világrendszer erősítéséhez a kapitalizmussal folytatott békés versenyben. Hazánk ipari termelésének évi átlag növekedése 1955 és 1960 között 10,7, az USÁ-é 2,3, Angliáé 2,7, Ausztriáé pedig 5 százalék volt. A legfontosabb termékek egy lakosra jutó termelésében a második ötéves terv folyamán megelőztünk sok államot. így például az acélgyártásban megelőztük Angliát (1960-ban 496 kg acél jutott egy lakosra és így világviszonylatban az ötödik helyre kerültünk). Az egy lakosra jutó nyersvastermelésben 1960-ban elértük a 544 kg-t és így megelőztük az USÁ-t, Franciaországot és Angliát. Az egy lakosra jutó cementgyártásban megelőztük az USÄ-t, Angliát, Franciaországot és Kanadát, a villamosenergia-termelésben pedig Belgiumot is (Franciaországot már 1955-ben elhagytuk). A munkatermlékenység színvonalát tekintve az iparban megelőztük Franciaországot és Angliát. Csehszlovákia szocialista fejlődése megszilárdította helyét a magas gazdasági színvonalú országok között. Ezek az eredmények meggyőzően bizonyítják a szocialista rendszer fölényét. A második ötéves terv sikerei különösen kitűnnek, ha összehasonlítjuk a tőkés köztársaság utolsó évével, 1937-el. A tőkés köztársaság fennállásának egész ideje alatt (1957-ben 1915-hoz képest) az ipari össztermelés egyharmaddal növekedett, viszont a szocialista rendszer fennállásának 15 éve után 1960-ban ipari termelésünk négyszerese volt az 1937. évinek. Egyes ipari ágazatok, főként a gépipar termelése sokkal gyorsabban növekedett. 1960-ban 1957-hez képest 6,3-szerte több villamosenergia, 5,1-szer annyi acél, 4,2-szer annyi cement, 5,8-szor annyi szerszámgép, 4,7-szer annyi személyautó, 29 százalékkal több pamutszövet, 85 százalékkal több cipó és 40 százalékkal több cukor jutott egy lakosra hazánkban. Az egy ipari munkásra jutó munkatermelékenység 1937-hez képest 1960-ban 2,8-szerte volt nagyobb. Csehszlovákia a világ iparilag legfejlettebb országai közé tartozik. Termelőerőinek fellendülését a lakosság anyagi és kulturális színvonalának lényeges növekedése kísérte. Egy lakos reáljövedelme 1960-ban 1937-hez képest négyötöddel volt nagyobb. Ugyanakkor a dolgozók fogyasztása még gyorsabban növekedett, mivel az 1937. évi fogyasztás a tőkések igen magas élősdi fogyasztását is felölelte. A szocialista rendszer minőségi változást tett lehetővé az életszínvonalban. A második ötéves tervben sikereink közvetlen alapja a dolgozók alkotó aktivitása és részvétele volt a feladatok teljesítésében. Ezt bizonyítja a dolgozók bekapcsolódása a szocialista munkaversenybe. 1960 végén már 3 173 000 dolgozó vett részt a szocialista munkaversenyben, 59 075 munkaközösség (380 ezer dolgozó) versengett a szocialista munka brigádja cím elnyeréséért. 2548 munkaközösség már elnyerte ezt a címet. Az 1956—1960-as években 90 Köztársasági Rendet, 924 munkaérdemrendet, 2707 „Az építésben szerzett érdemekért" kitüntetést, 2254 „Kiváló munkáért" kitüntetést adományoztunk a kiváló munkaközösségeknek és dolgozóknak, 1960-ban pedig első ízben tüntettünk ki 8 személyt „A szocialista munka hőse" címmel. A kommunista párt a szocializmus építésében a döntő szakaszokra irányította a dolgozók erőfeszítését. Ezt azok az intézkedések is elősegítették, melyek jobban szervezték meg a gazdasági életet és elmélyítették a szocialista demokráciát. Ipar A második ötéves terv alapvető ipari feladata az ipari össztermelésnek 1960-ig 1955-höz képest 54 százalékos emelkedését irányozta elő. Ezt a feladatot nagyon eredményesen teljesítettük, mert a/ ipari össztermelés az ötéves tervben 66 százalékkal növekedett. Az ipari termelés növekedésének előirányzott évi 9 százalékos átlagütemét a tervfeladatok túlteljesítésével 10,7 százalékra növeltük így az ipari termelés a második ötéves terv végén elérte az 1937. év négyszeresét. A termelőeszközök termelése az 1956— 1960. években az előirányzott 61 százalékhoz képest 74 százalékkal növekedett, a közszükségleti cikkek termelése pedig az előirányzott 44 százalékhoz képest 56 százalékkal nagyobbodott. Ennek következtében a termelőeszközök termelésének részaránya az általános ipari termelésben az 1953. évi 57.1 százalékről 1960-ban 59,8 százalékra növekedett. Az egyes ipari ágakban a következőképpen teljesítettük túl az ipar előirányzott növelését: 1960. évi termelési index 1955-höz képest százalékban Terv Valóság Fűtőanyagipar 145 156 Energetika 172 174 Kohóipar 159 166 Vegyipar 161 176 Gépipar 177 194 Közszükségleti cikkeket gyártó ipar 139 147 Élelmiszeripar 152 134 A gépipar, a vegyipar és az építoanyagipar jobb fejlődése megváltoztatta az ipari termelés általános szerkezetét. A tervfeladatok általában kedvező teljesítése ellenére az egyes iparágakban sok vállalat nem teljesítette termelési tervét az ötéves terv egyes éveiben. Még mindig nem sikerült kiküszöbölni a tervteljesítés egyenlőtlenségét. A nyersan.

y ag alapot — bár a hazait maximálisan fejlesztettük — egyre növekvő, túlnyomórészt a Szovjetunióból irányuló behozatallal kellett kiegészíteni, főként a vegyiparban és a kohászatban. Az 1956—1960. években szénmedencénk és a többi lelőhelyek felülvizsgált készletei a következőképpen növekedtek: kőszén 41, barnaszén 13, földgáz 30, vasérc 36, rézérc 53, ólom- és horganyérc 42 százalékkal. Az 1956—1960. években 67 milliárd koronát ruháztunk be az iparba, ebből 35 milliárd koronát gépekre és berendezésekre fordítottunk. Az ipari beruházások az állóalapok gyors gyarapodásában éreztették hatásukat. Az ipari állóalapok 1956— 1960-ban 58 százalékkal, nagyobbodtak. Az iparvállalatokat fokozatosan elláttuk új, korszerű gépekkel és magas műszaki színvonalú berendezéssel. A második ötéves terv fontos feladata volt a termelés gazdaságossá tétele valamennyi iparágban, amit maximális nyersanyag- ís anyagmegtakarítással, főként a fűtőanyag, energia és fémszükséglet csökkentésével, a selejt számának korlátozásával, valamint tökéletesebb gépek és berendezések munkába állításával s fokozott kihasználásával kellett elérni. Az ipari önköltségek a második ötéves terv első éveiben évente átlag 2,55 százalékkal csökkentek. 1960-ban az önköltségek 12,1 százalékkal voltak kisebbek 1955-höz képest. Az előirányzott 12,4 százalékos önköltségcsökkenést azonban mindenekelőtt azért nem értük el, mert 1956—1960-ban nem teljesítettük a kitűzött önköltség-csökkentési tervet. A második ötéves terv éveiben nagy változások történtek az ipar megszervezésében, irányításában, tervezésében és pénzellátásában. Az ipar átszervezése folytán a vállalatok száma az 1956. évi 2502-ről 1960 végén 1509-re csökkent. A második ötéves terv évében tovább növekedett az ipari alkalmazottak száma. Az ipari dolgozók létszáma az 1955. évi 1 957 000-ről 1960ban 2 502 000-re növekedett, tehát több mint 345 ezerrel (17,6 százalékkal). Az ipari munkások száma a második ötéves tervben 275 ezerrel, tehát több mint 18 százalékkal növekedett, s 1960-ban már 1 776 000 ipari munkást tartottunk számon. A dolgozók száma leginkább a gépiparban, a kohászatban és a vegyiparban növekedett. A második ötéves tervben megváltozott a dolgozók kategóriák szerinti összetétele. Az 1956—196Ó. években leginkább a mérnökök és műszaki dolgozók száma növekedett (20 százalékkal), továbbá a munkásoké (18 százalékkal), viszont a tisztviselők száma 1955-höz képest 1960-ban 2 százalékkal csökkent. Az ipari dolgozók között 1960-ban a munkások 80, a mérnöki-műszaki dolgozók 11, a tisztviselők pedig 6 százalékban voltak képviselve. Az iparvállalatok 1960 végén több mint 120 ezer tanoncot tartottak. A nők foglalkoztatottsága az ipari dolgozók létszáma gyors növekedésének jelentős forrása volt az ötéves terv folyamán. Annak a 345 ezer dolgozónak, akikkel a második ötéves terv éveiben az ipari dolgozók száma bővült, a felét nők képezik. A második ötéves tervben a munkaidő lerövidítése ellenére is tovább emelkedett az ipari dolgozók átlagbére. Az eddigi bérrendszerek már nem eléggé ösztönözték okét a termelés és a munkatermelékenység növelésére. Ezért az ötéves terv második felében valamennyi iparvállalatban módosították a bérrendszert. Az 1958—1959. években a műszaki-gazdasági dolgozók bérrendszerét, az 1959—1960. években pedig a munkások bérrendszerét módosítottuk. Ezek az intézkedések fokozták anyagi érdekeltségüket és lehetővé tették a műszakilag indokolt teljesítménynormák bevezetését és érvényesítését. 1960-ban egy ipari dolgozó havi átlagbére 1429 korona volt, tehát 1955-höz képest 12 százalékkal, azaz 157 koronával növekedett. Egy ipari munkás havi átlagbére 1960-ban 1396 koronát tett ki. s 1956-hoz képest 133 koronával, azaz 10 és fél százalékkal volt nagyobb. A második ötéves terv végén nagyobb gondot fordítottunk a több műszakos üzemeltetésre az iparban. A második ötéves tervben fokozódott a dolgozók kezdeményezése és aktivitása, amely az újítómozgalom további kibontakozásában és a találmányok számának növekedésében nyilvánult meg. Az 1956—1960. években 1 126 000 újítási javaslatot nyújtottak be, ebből 610 ezret fogadtak el és 499 ezret használtak fel a termelésben. Ugyanakkor 51 ezer találmány szabadalmaztatását kérték. Az ötéves, tervben több mint 325 millió koronát fizettünk ki jutalomként az újítóknak. Mező- és erdőgazdaság A második ötéves terv végén lényegében befejeződött a falu szövetkezetesítése. A szocialista termelési viszonyok a mezőgazdasáqban is döntő fölénybe kerültek. A szocialista szektor részaránya a mezőgazdaságban az 1955. évi 42.6 százalékról 1960-ban 88 százalékra növekedett. A második ötéves tervről szóló törvény feladatul tűzte ki a mezőgazdasági termelés 27 százalékos növekedését. Az előzetes eredmények szerint a mezőgazdasági termelés növekedése csak U százalékot ért el. Olyan fontos nolitikai és gazdasági feladat eredménves teliesítése mellett, mint amilven a mezőgazdaságban a magántulajdoni viszonvok szocialista viszonyokká való átalakítása volt. nemcsak nem csökkent a mezőgazdasági termelés, hanem a parasztok életszínvonalának párhuzamos emelkedésével határozottan növekedett is e folyamatban. A mezőgazdasági termelés növekedését az állandó mezőgazdasági dolgozók számának egyidejű csökkenése mellett értük el. A második ötéves tervben 26,2 százalékkal csökkent az állandó mezőgazdasági dolgozók száma. Ugyanakkor az egy állandó mezőgazdasági dolgozóra jutó mezőgazdasági össztermelés az 1956—1960. években 57 százalékkal nagyobbodott. A második ötéves tervben létrejöttek annak anyagi és technikai feltételei, hogy a harmadik ötéves tervben gyorsabban növekedjék a mezőgazdasági termelés. A CSKP és a kormány nagy gondot fordított a mezőgazdaság fejlesztésére és minden anyagi, pénzügyi és politikai segítséget megadott. Arra bíztatta a szövetkezeti parasztságot, hogy a szövetkezetek egyesítésével nagyobb termelőegységeket alkosson. Az 1959— 1960. években összesen 5477 EFSZ egyesült 1323 új szövetkezetbe. Átlag-területük is lényegesen bővült. A párthatározatok, a politikai és szervezési intézkedések közös állattenyésztési intézmények létesítésére, a gépesítés gyors fejlesztésére, a mezőgazdasági dolgozók szaktudásának növelésére és a káderek helyes elhelyezésére irányultak. Egyszerűbb lett a mezőgazdasági termelés tervezése, a mezőgazdaság irányítását pedig az alsóbbfokú nemzeti bizottságok vették át. A mezőgazdasági termékek új felvásárlási rendszerének bevezetése és a gépeknek a GTÄ-ból az EFSZ-ekbe való áthelyezéséről hozott határozat fokozta a szövetkezetesek anyagi érdekeltségét a termelés gyorsabb fejlesztésében. Törvény született a mezőgazdasági földalap védelméről, határozat jelent meg az EFSZ-ek munkadíjazásáról és a mezőgazdasági gépek árának leszállításáról. A mezőgazdaság nagyszabású átépítése szocialista nagyüzemi termelési alapra jelentős beruházási eszközöket vett igénybe. A második ötéves terv éveiben 27 milliárd 100 millió koronát, tehát 135 százalékkal többet ruházunk be, mint az előző öt évben. A gépekre és berendezésekre 9 milliárd koronát fordítottunk. A mezőgazdasági beruházásokból EFSZ-ek több mint 17 milliárd koronát állatte* nyésztési céljaikra ruháztak be. A mezőgazdasági üzemek a második ötéves tervben 52 800 traktort, 18 200 traktoros kultivátort. 19 800 vetögépet, 10 700 istállótrágyarakodót, 4200 trágyateregetőt, 4400 gabonakombájnt, 1400 répakombájnt, 1000 burgonyakombájnt, 11 400 silökombájnt, 11 7000 automata cséplőgépet és sok más gépet kaptak. Egyidejűleg kiselejtezték a régebbi, már alkalmatlan géptípusokat. Az 1956—1960. években 1 100 000 tehén, 600 ezer növendékállat, 2 200 000 malac, több mint 6 millió tyúk befogadására alkalmas istállókat, illetve telepeket létesítettünk stb Ezenkívül a mezőgazdasági üzemek, főként az EFSZ-ek megfelelő épületek átalakításával további istállóhelyiségekhez jutottak. A mezőgazdasági földterületek 1955-höz képest 86 ezer hektárral csökkentek, ebben s szántóterület 38 ezer hektárral. Ennek ellenére nem használtuk ki az egész földterületet. A második ötéves terv utolsó éveiben határozottabb lépéseket tettünk a föld termőképességének növelé» sére. A második ötéves tervben 154 ezer hektár talajiavítását végeztük el. elsősorban lecsapolássaf; Az öntözési munkálatok lassabban haladtak, mintegy 7 hektár lecsapolt teriilet iutott egy hektár öntözöttre. A fokozottabb komposzto'ás és a nagyobb mütrágvafogvasztás is hozzájárult a föld termőképesséoének növeléséhez. A mezőgazdasági dolgozók száma a második ötéves tervben 482 ezerrel csökkent. Hiányukat főként a növénytermesztésben, többnyire a fokozott gépesítés pótolta. Kedvezőtlenül alakult a mezőgazdasági dolgozók koraránya. Csökkent a húsz éven aluli ifjúság, valamint a 20 és 50 közötti dolgozók részaránya. Ezért a harmadik ötéves tervben évente 40 ezer fiatalt kell szervezni a mezőgazdasáqba. A munkaerők kedvezőtlen helyzetét a földművesek szaktudásának növelésével Is orvosolhatjuk. A második ötéves tervben a mezőgazdasági főiskolákról mintegy 4000, a szakiskolákból pediq több mint 28 ezer végzet^ diák került ki. A közvetlenül mezőgazdasági üzemekben dolgozó szakemberek száma azonban nem növekedett a végzettek számának megfelelően. A mezőgazdasági össztermelés (1955. évi állandó árakban) az 1956—1960. években 10 és fél százalékkal növekedett, a három év előtti helyzethez képest 1960-ban 5 százalékkal volt nagyobb. A tervezett évi átlagnövekedést csak 1960-ban értük el. A növénytermesztés lassú növekedése nem biztosított eleqendő saját takarmánymennyiséget az állattenyésztés céljaira és fékezte « általános mezőgazdasáqi termelés növekedését. Az állattenyésztés részaránya az általános mezőgazdasáqi termelésben 42,7 százalékról 44.6 százalékra növekedett. Á párt- és kormányintézkedések a növénytermesztés és állattenyésztés eddioi fejlődése egyenetlenségének meqszüntetésére irányultak. K mezőgazdasáqi termékek új felvásárlási rendszere feltételeket teremtett arra, hoqy a mezőgazdasági üzemek lényegesen több növénvi terményt hagyjanak meg takarmányozásra. Ennek meqfelelően a második ötéves terv utolsó éveire és a harmadik ötéves terv időszakára feladatul tűztük ki a növénytermesztés gyorsabb fejlesztését, a takarmánynövények hozamainak és vetésterületeinek növelését. Az erdei területet: 40 ezer hektárral bővültek és elérték a 4 400 000 hektárt. Az erdei alaDot átvette a szocialista szektor úgv. hoov 1960ban az erdrik 93 százaléka szocialista tulajdonban "Olt, mio 1 955-hen csak 82 és fél százalékot tett ki a szociálist'* f"*atHonhan levő erdők részaránya. Fokozódott a —iäc ä

* -'.-.állítás génesitésé. Közlekedés Á néngazdasin. főként az ipar, az énítnlöár S a külkereskedelem fejlődése a második Htíves tervben nagyobb igénveket támasztott a száHWSssal szemben. áruszállítás 1960-ban 1055bÖ7 kénest 111 millió tonna árúval. tehá< 50 7 százalékká' nrvel-edett A második ötéves •»"v éveíhen 1 mil'iárd 426 millió tonna teherszál'ítá«f bo"volítottunk le mintegv 60 százalékkal többet, mim " 1951—1955. évekhen. "(Folyťatls a 4. efôaían)' ÜJ SZÖ vS * 1961. május 20.