Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-14 / 103. szám, péntek

•mm THE S PAC E M AN SS IN ORBÍT * * -fiWw* š .' v./.*.,J. A / ío / o z űrhajós földet ért így ír Mayer, az UPI sajtóiroda hírmagyarázója. Az egyik, világűrku­tatással foglalkozó amerikai tudós így nyilatkozott a sajtóiroda szer­kesztőjének: Minden ember büszke lehet Gagarin tettére. Leküzdötte a kozmikus akadályt. Megnyitotta az utat, mely a Holdra és más boly­gókra viszi az embert. Cyrus Eaton, a nemzetközi Lenin­békedíjas amerikai közéleti szemé­lyiség a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette: A nagy siker lelkesedéssel töltötte el a Szov­jetunió amerikai barátainak millióit. További sikereket kívánok a szovjet tudománynak és iparnak. Neves amerikai tudósok leplezet­len csodálattal nyilatkoznak a szov­jet világsikerről. Bruno Rossi pro­fesszort, az amerikai elnök űrkuta­tási tanácsadó bizottságának tagját a riporter korán reggel zavarta fel álmából. A professzor kijelentette: A bizottság legutóbbi jelentésében leszögeztük, nagyon valószínűtlen, hogy elsők lehetnénk. Többet nem tudok mondani, hisz éppen most ébredtem fel. Az AP sajtóiroda többek között a következőket írta kommentárjában: Az ember felbocsátása a földkörüli keringési pályára sikert eredménye­zett a Szovjetuniónak, mely meg­szerezte a vezetést a világűr ellen­őrzéséért folyó versenyben. Az oro­szok 1961 végéig még több okot szolgáltathatnak az Egyesült Álla­moknak a kiábrándulásra. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a Szovjet­uniónak sokkal erősebb rakétákat sikerült előállítani, mint az USA­nak és ezért tud aktívabb lenni a világűrben. Világos, hogy az oroszok terv szerint dolgoznak és párhuza­mosan oldják meg az egyes problé­mákat. Web, az amerikai országos űrhajó­zási hivatal elnöke nagyszerű siker­nek nevezte a szovjet ember első ürhajóűtját. Reményét fejezte ki, hogy az egész világ osztozhat a szovjet tudomány felfedezéseiben. Arra a kérdésre, nem deprimálja-e őt a szovjet siker, azt válaszolta: Senki sem szereti, ha megelőzik. A szovjetek előbb kezdték meg programjukat, vártuk, hogy elsők lesznek. Gratulálok nekik. A két társadalmi rendszer versenyének törvényszerű eredménye A Daily Worker angol lap csü­törtöki számában egész oldalt szen­telt az első űrhajós hőstettének. Az első kommunista a világűrben címet adta cikksorozatának. A Daily Worker szerkesztőségi cikkében megállapítja, hogy az USA sohasem érheti utói a Szovjetuniót a világűrkutatásban, mert a szovjet siker a két társadalmi rendszer, a szocialista és a tőkés rendszer ver­senyének törvényszerű eredménye. A lap nagyra becsüli, hogy a szov­jet kormány óriási tudományos si­kerével egyidejűleg béke- és lesze­relési felhívással fordul a világ né­peihez. A Daily Express „Nagy György" címet adja az első oldalon közölt hírnek. A Daily Express Üdvözlet az elvtársaknak című szerkesztőségi cikkében a következőket írja: Má­tól kezdve az ember nincs hozzá­kötve bolygónkhoz. Az egész világ­űr az övé. Jurij Gagarin őrnagy az úttörő, akí a nagy hadsereg út­ját egyengeti. Bátorsága megérdemli minden ember csodálatát. Csodálat­tal adózunk Oroszország óriási tu­dományos és műszaki sikerének. A lap a továbbiakban megjegyzi, hogy még egy nemzedékkel ezelőtt egyszerű zubbonyos, csizmás parasz­toknak tartották az oroszokat. Húsz évvel ezelőtt még kigúnyolták az oroszok technikai elmaradottságát. Ma pedig Oroszország áll egy igen fontos tudományos törekvés élén. Ma a Szovjetunióban évente 150 ezer technikus kerül ki a főiskolákról. A Daily Mail az 1961. év Kolum­buszának nevezi Gagarint és megál­lapítja, hogy á szovjet siker törté­nelmi határkő. James Ring angol fizikus, aki a manchesteri egyetemen holdkutatás­sal foglalkozik, az első szovjet űr­hajó utazásáról kijelentette, hogy csodálatosan rövid idő alatt oldot­ták meg az űrhajós felbocsátásával és visszahozásával kapcsolatos ne­hézségeket. A legnagyobb műszaki sikernek tartja az élő embert vivő űrhajó felbocsátását és visszaszál­lítását a megjelölt helyre. Ez a si­ker új lehetőségeket nyit a csilla­gászok előtt, — mondotta Ring. Gagarin a világűr Kolumbusza — jelentette ki Matovics neves jugoszláv űrkutató, az űrhajózási társaság megalapítója. Matovics hangoztatta, hogy az első szovjet űrhajós útja korlátlan lehetőségeket nyitott meg. Az a magasság, amelyet a Vosztok űrhajó elért, teljesen megfelelő a próbautakra. Dr. Ili ja Gyuricsics, a Szerb Tu­dományos Akadémia elnöke úgy nyi­latkozott, hogy e kísérlet eredmé­nyei közelebb hozzák a végső célt — a világűrkutatást, mely új korsza­kot jelent majd az emberi társa­dalom fejlődésében. A kongresszus gratulál India Kommunista Pártjának VI. kongresszusa szűnni nem akaró lel­kes éljenzéssel fogadta a szovjet ember világűrutazásának hírét. A küldöttek egyenesen Szuszlov elv­társtól, a szovjet küldöttség vezető­i jétől értesültek az eseményről. Szuszlov beszédének minden mon­datát lelkes tapssal és az SZKP, a Központi Bizottság, Hruscsov elv­társ és az első űrhajós éltetésével fogadták. GAGARIN NYILATKOZATA A TASZSZ tudósítójának MOSZKVA (CTK) — GAGARIN ŐRNAGY, A TÖRTÉNELEM ELSŐ ŰR­HAJÓSA A KÖVETKEZÜKET MONDOTTA MAGÁRÓL ÉS ÁPRILIS 12-1 REPÜLÖÜTJÁRÖL A TASZSZ TUDÓSÍTÓJÁNAK. Az első űrhajós akartam lenni. Az volt minden vágyam, hogy a világ­űrbe repülhessek. Amikor megbíztak ezzel a feladattal, felkészültem az űrrepülésre. Mint látják, kívánságo m teljesült. Gagarin kijelentette, hogy a repüléskor minden gondolata a program teljesítésére összpontosult. A lehető legjobban akartam teljesíteni a fel­adat valamennyi pontját. Sok volt a munkám. Az egész repülés munka. Gagarin nem érezte magát elhagyatva a világűrben. Jól tudtam, hogy barátaim, az egész szovjet nép figyeli űrrepülésemet. Biztos voltam benne, hogy a párt és a kormány kész minden pillanatban megsegíte­ni, ha bonyolult helyzetbe kerültem volna. Élményeiről, arról, milyen a magasból a Föld nappali és éjszakai ol­dala, a Nap, a Hold és a többi csll lag, Gagarin a következőket mondot­ta: A Föld napos oldala nagyon jól látható, jól észrevehetők a szárazföl­dek partjai, a szigetek, a nagy fo lyók, a nagy víztárolók és az orszá­gok körvonalai. Szovjet terület fölö tt Gagarin világosan látta a kolhoz­földek nagy négyzetes tábláit. Csak azt kellett kiatalálnia, hogy hol vannak a szántóterületek és hol a rétek. Az űrhajós családjánál „Drága Jurko! fin, Ga­1 ócska és Jelenka nagyon boldogok vagyunk, és szeretettel üdvözlünk. Várjuk, hogy drága űrha­jósunk mielőbb hazajöj­jön. Ölelünk és csóko­lunk." Ezt az üzenetet küldte az első űrhajós felesége, Valentyina Ga­garina férjének, amikor a TASZSZ tudósítója Meglátogatta a hős szov­jet őrnagy családját. A lakályos, kétszobás lakásban alacsony terme­tű, barna szemű fiatal­asszony fogadta. Viselke­dése szerény, sőt kissé szégyenlős. Dél óta egy­mást követték a látoga­tók. Eljöttek a család ba­rátai, hogy szerencsekí­vánataikat fejezzék ki férje hőstette felett. Valentyina asszony kar­ján apróka kislányt rin­gat — 35 napja született a csöppség, Jurij Gagarin 27. születésnapjának elő­estéjén. A szomszédos szobában alszik az első­szülött, a kétéves Jelen­ka. A rádió szinte szünet nélkül hozza a híreket, a szovjet űrhajós példát­lan útjáról. Bekapcsoljuk a televíziót — a képer­nyőn Jurij Gagarin jele­nik meg, könnyű nyári ruhába öltözötten. Valentyina asszony sze­méből kicsordulnak az öröm könnyei.\ Eszébe jut, hogy Jurij nemrég maga hozta rendbe a televíziós készüléket. Férjével négy esztendeje ismerkedett meg, akkoriban, amikor a Szovjetunióban felbocsá­tották az első mester­séges holdat. A kékszemű Jurij, az orenburgl repülő taninté­zet hallgatója és Valen­tyina, az egészségügyi is­kola tanulója hamarosan összemelegedtek. Jurij lelkendezve beszélt a re­pülésről, a magasba szár­nyalás romantikájáról. Akkor aligha jutott eszé­be, hogy ő lesz a világon az első űrhajós. A be­szélgetés itt önkéntelenül • nap legnagyobb esemé­nyére terelődik. Valentyi­na elmondja, tudta, hogy Jurij felelősségteljes fel­adatra készül. Reggel, — folytatja Valentyina asz­izony — izgatottan csön­getett be hozzám a szom­széd asszony, lelkendezve mondta., kapcsoljam be a rádiót, Jurijról beszél­nek. Csöngetnek. A postás üdvözlő táviratot hoz a belyi távösszeköttetési központi dolgozóitól. Ga­garinék lakásába szinte özönlenek az üdvözlő te­relek, táviratok. Valentyina asszony el­mondja, hogy Jurij nyu­godt, kiegyensúlyozott természetű, nagyon igaz­ságos ember. Nehéz meg­mondani, mi érdekli a legjobban, a sízés, az úszás, a jégkorong, vagy a kosárlabda. Annyi biz­tos, hogy kitűnő sportoló. Szereti a matematikát Is. Megtudjuk, hogy ta­nulmányainak elvégzése után egy repülőosztagnál szolgált és két vadászre­pülő bajtársával együtt a Szovjetunió légiterét vé­delmezte. (ČTK) SZAZADľM LEGNAGYOBB HŐSTETTETEK VILÁGVISSZHANGJA Jurij Gagarin neve első helyen áll az űrkutatók díszjegyzékén ság állapotát jól viseli. A térképek­nél és rádiós műszereknél szolgála­tot teljesítő szakemberek boldogan pillantanak egymásra. Minden rendben van, minden hibátlanul, terv szerint történik. Közeledik a leszállás perce. A parancsnoki szobába újabb ada­tok érkeznek: Pontos adatok arról a helyről, ahol a Vosztok földet ér. A térképre pillantok. A kijelölt pont alig valamivel tér el a vörös vonal­tól — az űrhajó pályájától. Az űrhajó földet ér. Egymás után adja a rádió jelzéseket. A kísérlet ve­zetője azonnal repülőgépeket és he­likoptereket küld a leszállás helyé­re. De már nincs is erre szükség. Cseng a telefon, örvendező, izgatott hang jelenti: — Gagarin nálunk van... A közeli lakótelepről telefonálnak. Az űrhajós leszállás után nem vár­ta meg az érte küldött repülőgépe­ket. Nagyszerűen érezte magát, ki­szállt a kabinból és maga sietett az űrhajó felé özönlő emberekhez. Az első helikopter néhány perc alatt elszállítja a világ első űrhajó­sát a legközelebbi repülőtérre. — Amit tettem, drága hazámért tettem, — ezek Gagarin első sza­vai. Fiatal arcán nyoma sincs a fárad­ságnak. Pedig micsoda óriási út van mögötte — szédítő sebességgel szá­guldott a Föld körül! Ott volt, ahol ember még soha nem járt. Látta azt, amit emberi szem előtte nem pillant­hatott meg. Most itt áll előttünk, pilótasisakja alól kitüremkedik szőke haja, ke­zeslábasa kék, akár az ég, amelyet megjárt. Alacsony, karcsú, élénk mozgású ember. Kék szeme vidáman ragyog. Mintha megmaradt volna benne a végtelen ür ragyogásának egy szikrája. Az üdvözlésére összesereglett em­berek között egy ismert repülőt pil­lant meg. Odarohcn hozzá, a két fér­fi összeölelkezik, olyan vadul szoron­gatják egymást, hogy a beavatatlan már ebből is rájöhetne, a nagy ka­land, az emberiség történetében pél­dátlan kísérlet sikerült. Özönével záporoznak Gagarinra a kérdések. Hogyisne! Mindenki első kézből szeretné hallani, milyen is a csillagok világa, amelyre az embe­riség mindeddig csak idelentről, a levegő óceánján keresztül nézhetett fel. — Milyen a menybolt fönn a vi­lágűrben? — fággatják Gagarint. — Sötét, elvtársak, nagyon sö­tét... — Hát a föld? — Olyan, mint valami kékes színű, óriás golyóbis. Csodálatos látvány! A V. P. Cskalov központi repülő­klub sportvezetője, 1. G. Boriszenko a leszállás színhelyén azonnal felje­gyezte azt a három első világrekor­dot, amelyet Jurij Gagarin a Vosztok szovjet űrhajóval elért. Tavaly ősz­szel ugyanis Barcelonában, a nemzet­közi repülősport-bizottság rendkívüli ülésén kidolgozták a világűrhajók re­püléseinek rekordszabályzatát. Ez olyan szerkezetekre vonatkozik, ame­lyek legalább 100 km magasságot érnek el a föld felszínétől számítva. Jurij Gagarin szovjet repülő, az el­ső űrhajós egyszerre három világ­csúcsot ért el: világűrutazási magas­sági rekordot, világűrutazási távolsá­gi rekordot, és a Vosztok egyben a legsúlyosabb űrhajó is volt, amely embert szállított fedélzetén. Talán mondani sem kell, hogy mindhárom rekord esetében úgynevezett alap-vi­lágcsúcsról van szó, hitt a történe­lem során ilyesmire példa még nerrí volt. Jurij Alekszejevics Gagarin, az el­ső, világűrt megjárt ember pontosan azon a területen szállt le, amelyet a Vosztok pályájának meghatározása során kitűztek. Amikor a helyi la­kosok, a földeken dolgozó traktoro­sok észrevették a szokatlan látványt, azonnal odarohantak hozzá és lelke­sen üdvözölték a világűr vándorát. Kevéssel utóbb megérkezett a ki­küldött helikopter, mely Gagarint a legközelebbi városba szállította. A lakosság is kiözönlött az utcákra és lelkesen ünnepelte a hős űrhajóst. Jurij Alekszejevics izgatottan fel­alá járkál a szobában, mosolyog, sze­me sugárzik, látni rajta, hogy mesé­be illő jókedve van. Nyílt arca ma­gán viseli az orosz jelleget, mosolya kedves és megkapó. Mindenki igyek­szik a közelébe jutni, szerencsét, jó egészséget kívánni neki. A Pravda tudósítója felteszi a szokásos, s mé­gis annyira szokatlan kérdéseket: — Hogy érzi magát, Jurij Aleksze­jevics ? — Pompásan, nagyszerűen, készen arra, hogy teljesítsek minden újabb feladatot, amellyel dicső kommunista pártunk, szovjet kormányunk, drága hazánk megbíz. — Hogy érezte magát repülés köz­ben? — Az űrhajóban szintén jól érez­tem magam, szabadnak éreztem ma­gam. A Vosztok mintha az otthonom lett volna, olyan nyugodt voltam, olyan biztonságérzet hatott át. Meg kell mondanom, hogy tudósaink, mér­nökeink és munkásaink igen nagy szolgálatot tettek hazánknak azzal, hogy ilyen nagyszerű űrhajót építet­tek. Mindenekelőtt hadd fejezzem ki forró hálámat szovjet népünknek, amiért ily nagyszerű embereket, tu­dósokat, mérnököket és munkásokat nevelt, akik képesek voltak megépí­teni e csodálatos űrhajót. Pedig ez csak a kezdet. Technikánk ma képes arra, hogy az embert útnak indítsa a világűrbe. — Nagy hőstettet vitt végbe, Ju­rij Alekszejevics, — jegyezzük meg. Gagarin meghatottan mosolyog és szerényen felel: — Nem, a hőstettet nem én vit­tem végbe. A hőstett végrehajtója szovjet népünk, dicső Kommunista Pártunk és a szovjet kormány. Ök készítettek elő mindent ahhoz, hogy megvalósuljon az első űrrepülés, hogy szovjet ember legyen az első űrhajós. Hálám elsősorban tudósain­kat, mérnökeinket, munkásainkat, egész népünket illeti, amiért előké­szítették ezt a világtörténelmi jelen­tőségű eseményt. A moszkvaiak leírhatatlan lelkesedéssel fogadták Gagarin őrnagy sike­res űrutazásának hírét. Rádiofoto: ČTK - TASZSZ Világszenzáció! A londoni lapok szerdán öles cí­mekkel közölték Gagarin hősies vállalkozásának hírét. Telefoto ČTK MOSZKVA (ČTK) — A PRAVDA TUDOSLTÖI A KŐVETKEZŐKET JELENTIK ARRÖL A TERÜLET­RŐL, AHOL GAGARIN ŐRNAGY ŰRHAJÓJÁVAL LESZÁLLT: A parancsnoki szobában a szolgá­latos szakember ott őrködik a nagy térkép előtt, amely feltünteti az ál­talános időjárási helyzetet, és vörös vonallal jelzi a ,Vosztok" űrhajó pá­lyáját. Az ügyeletesek mellett jobb­ra-balra, és előttük különféle szerke­zetek, műszerek. Befutott az első hír, — megtör­tént a rajt! A Vosztok a magasba emelkedett. — A földet ködfátyolba burkolva látom. Nagyszerűen érzem magam — hangzik Gagarin őrnagy első jelenté­se a világűrből. A megfigyelő állomások egymás után jelentkeznek. Igazolják, hogy az űrhajó az előre kiszámított pá­lyán mozog, a Vosztok másodpercen­ként ott halad át, ahol az előzetes tervek szerint várták. Fut az idő, sebesen száguld, mint­ha szárnya nőtt volna. Mintha ver­senyre kelne a szovjet űrhajóval, amely káprázatos sebességgel hasít­ja az űrt a csillagok alatt. Mégis ólomlábon járnak a percek. Alig győzzük kivárni a jelentések előre megállapított időpontját, s azt a pillanatot, amikor messze a felhók fölött, ezer és ezer kilométerre tő­lünk az űrhajós kabinjában működni kezdenek a fékező berendezések, s a fülke egyre lejjebb ereszkedik a föld felé, oda, ahol az eleve kidolgozott terv szerint le kell szállnia. Csodá­latos számítások, ámulatba ejtő pon­tosság! Fél másodperces, félfokos el­térés beláthatatlan következmények­re vezethetett volna. Tíz óra tizenöt perc. Gagarin őr­nagy jelenti a Vosztok fedélzetéről, hogy Afrika fölött van, a súlytálan­ÜJ SZO 83 * 1961. április 13.

Next

/
Thumbnails
Contents