Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-14 / 103. szám, péntek

A szovjet ember tette az emberiség dicsősége Nagyszerű korban élünk Az első űrutas, a szovjet i ember legyőzte a végtelent! i Több órás földkörüli keringése a szovjet tudomány és ( technika nagyszerű diadalát ( jelenti/ftehéz szavakba foglalni ezt a teljesítményt., Hisz az egykor lehetetlen,, elképzelhetetlen e csodás ( tettel a valóságot jelenti ( már. Vártuk a hírt, mégis ( meglepett bennünket. A | lelkesedő öröm hangján \ szállt a rónán a hír embertől emberig. S a tavaszi I zsongásban az egyszerű em- 1 berek szívében egyszerre t magasra szökkent az elismerés szava: — Ez igen! Ez j ám a férfimunka, a csodás, tett!... Megnyílt a világmindenségbe vezető út. A megvalósult szocializmus országa i nyitotta meg ... Jurij Gaga- I rin szovjet repülő őrnagy i volt az első követ... Az' írók, költők nagyszerű kor- ' ról beszélnek ilyenkor. S lehet-e nagyobb öröm, megtiszteltetés, mint ebben a korban építeni a jólét és | megelégedettség otthonát?! Német Jenő, mérnök' az okoči EFSZ elnöke , l Amirö[ évezr

edek óta álmodtak az emberek Az emberi kéz kinyitotta a világűr kapuját Mi tudjuk, a szovjet ember, a szovjet tudósok, konstruktőrök és a szovjet űrhajós nyitotta meg, aki most olyan magasságból tekintett le a Földre, ahonnan ember még soha sem ' látta. Nem meglepetés, hanem elégtétel ez számunkra. És nagy öröm is, meft a szovjet emberek alkotó szellemébe vetett hitünk beigazolódott. A szovjet ember meghódította a világűrt. Az első volt, aki átlépte küszöbét. Ez a nap 1961. április 12. A szovjet ember meghódította a jövőt. Az első volt, aki átlépte küszöbét. 1917. november 7-ét írtak. E két dátum szorosan összefügg egymással. Az ember meghódította a világűrt. S mi tudjuk, hogy azt a sötét erőt is leigázza, mely akadályozza őt, hogy felrepüljön a csillagok birodalmába, mély álmukba is rémítgeti a gyermekeket és anyákat — a háború veszélyét. Az emberiség új útját megnyitó szovjet ember keze nyomán felragyog a világbéke. Jiŕí Marek, államdíjas író Megszilárdítja a materialista világnézetet Arra a hírre, hogy egy szovjet ember olyan magasságból volt képes letekinteni a mi földi világunkra, ahonnan ezt emberi szem még nem vette szemügyre, eszembe jut gyűléseinken és ünnepi összejöveteleinken énekelt nagyszerű forradalmi dalnak, az Internacionálénak az a sora, amely azt mondja, hogy a világ bázisa, alapja kicserélődik, ha megmozdulnak az elnyomottak. A Szovjetunió nagyszerű technikai tettén elgondolkodva azt kell mondanunk, hogy ezzel a fenomenális repüléssel a világűrben szemléletünk bázisa, a kozmoszról és a Földről alkotott eddigi elképzelésünk, szemléletünk — cserélődik ki. A Szovjetunió nemcsak az emberi társadalom világában teremtett új alapokon valami nagyszerűen újat, hanem a természettudomány világában is. Tette az emberiség dicsősége, megszilárdítja a materialista világnézetet, mert általa a világegyetem megismerése válik lehetővé, kiküszöböl onnan minden misztikus elemet. S mi nem feledhetjük el, hogy ezt a dicsőséges fényterjesztést, az emberi tudásnak ezt a kiszélesítését a matematikának és a modern technikával tökéletesített pontos észlelésnek köszönhetjük. dr. Sas Andor, a bölcsészettudományi kar tanára Örülünk az együttműködésnek JOZEF ČABELKA akadémikus, a bratislavai Hegesztési Kutató Intézet igazgatója meghallva a rendkívüli hírt, hogy a Szovjetunióban fellőtték az első embert a világűrbe, mindjárt közölni akarta munkatársaival. Pedig nagy volt az elfoglaltsága. — Mindent tegyen félre — mondta titkárnőjének s lediktálta, majd az üzemi rádióban felolvasta az intézet dolgozóinak szánt sorokat: — Engedjék meg, hogy önökkel együtt üdvözöljem a szovjet népet. Büszkék vagyunk a szovjet nép sikereire, és arra, hogy az első ember az első szocialista államból jutott fel a világűrbe.,. Čabelka akadémikus később elmondta, a szovjet tudomány nagy sikere arra ösztönzi az intézet dolgozóit, hogy az élenjáró szovjet kísérleti intézetekkel, köztük a vnitmasi intézettel közösen megoldják valamennyi fém és öntvény újfajta folyamatos hengerlésének, valamint a lemezek műanyaggal való bevonásának problémáit. A napokban az intézetből szakemberek utaznak a Szovjetunióba, hogy megbeszéljék a közös kutatások tervét. (k) A fantázia valósággá vált TIBOR DEMMER, a Keletszlovákiai Kohómfl egyik élenjáró építője, a szocialista munkabrigád vezetője, aki a köztársaság egyik legnagyobb gyári csarnokát szereli, a „Kiváló munkáért" kitüntetés viselője kijelentette: „Most, ezen valóság tudatában ifjú éveim kalandos regényei jutnak eszembe, amikor Verne „Utazás a Holdba" című fantasztikus regényét olvastam. Ez akkor fantázia volt, most azonban, amikor az emberiség ezen álma teljesült, a világürutazás mér nem utópia. Ezt első ízben bizonyította be a szovjet ember. Nem csalódtam Jóachim Zajak, a bratislavai Technika Háza újítási intézetének elnöke, a piesoki gépgyár újítója, a Munkaérdemrend tulajdonosa kijelentette, hogy „várva várta azt a napot, amelyen hírt kap a szovjet ember, az első világűrutas útjáról. Az ötödik űrhajó sikeres útja és leszállása után meg voltam győződve arról, hogy nincs messze a nap, amikor a világűrbe repül az első szovjet ember. Nem csalódtam. Ez a mai nap volt a szovjet tudomány és technika hatalmas győzelmének napja és egyúttal a szocialista társadalmi rendszer még nagyobb győzelmének napja a kapitalista rendszer felett. Az évszázad legnagyobb eseménye JÁN TOMIK, a Csehszlovák-Szovjet Barátság zavari EFSZ-ének elnöke a nagy eseménnyel kapcsolatban kijelentette, hogy „abban a pillanatban, amikor a szövetkezet határában végzett körutamrol viszatértem az irodába, a rádió jelentette, hogy a szovjet űrhajó az első világűrutassal sikeresen leszállt és az utas jól érzi magát. Nehezen fejezhető ki szavakkal örömöm, hogy szovjet ember volt az, aki elsőnek szállt fel a világűrbe. Rendkívül örülök annak, hogy fiam, aki a Szovjetunióban folytatja tanulmányait, az évszázad legnagyobb történelmi eseményét a szovjet néppel együtt élheti át. Nagy Ferenc munkacsoportja a bratislavai Februári Győzelem utcán épülő lakások részére épületelemeket gyárt. A munkacsoport tagjai kitörő lelkesedéssel fogadták az első szovjet ember űrutazásáról szóló hírt. (ČTK felv.) .IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII Az emberi törekvés űj korszaka kezdődik Dr. Ján Fischer docens, a bratislavai Komenský Egyetem természettudományi fakultása fizikai katedrájának vezetője a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítója előtt kijelentette: „Az emlékezetes 1957. október 4-e óta, amikor a Szovjetunióban felbocsátották a Föld első mesterséges holdját, a szovjet emberek páratlan gyorsasággal készítették elő az ember világűrutazását és visszatérését a Földre. Fokozták a szputnyikok súlyát, bővítették a kísérletek tudományos programját s tökéletesítették a tudományos és műszaki felszerelést. 1960. augusztusában sikeresen megoldották az űrhajó visszatérésének problémáját élőlényekkel együtt. Már akkor világossá vált, hogy megnyílt az ember útja a világűrbe. Nagy tudományos, műszaki találmányok részesei vagyynk, melyekkel az emberi törekvések új korszaka kezdődik. Ezen találmányok csúcspontja az ember felszabadulása a Földhözkötöttségtől, a világűrbéli közlekedési eszköz megszerkesztése és az ember, sikeres utazása a világűrbe." ''sssssssfsssssss/ssssssss/ssssfssss//rs/ssssssssfffsss/sssssssssss/sssss/ssrss. I Michal Sedloň: BESZÉLGETÉS A VILÁGŰRREL Megdönthetetlen bizonyíték VILÁGŰR Miféle kozmikus fülkét Választottál magadnak itt tanyául? A végtelenre, vágyói — másodperc néked elég: egyre gyenge roppanás — s te mozdulatlan testté válsz, amely szörnyű ellipszispályán száguld, soha már meg nem állván. • EMBER Mindezt tudom, s védekezni tudok. Az egész Föld testembe vésődött: tengerek, erdők, utak, belém torkolt minden földalatti ér, szemembe szöktek városai messze, s a sötétségbe engem úgy kisér emberi léptek s hangok nesze, mint szálló madarak. VILÁGŰR Társadul adom a magányt, messzeséget, a szédítő teret, mely ijesztő s fenséges, benne jéggé dermed Véred, s megkövül lélekzeted, és a tüzes jelet nem látod többé meg, a fehér sárga, kék és vörös színt. Társadul adom a magányt, messzeséget. EMBER Te nemzetted a Földanyát, a kegyes Napot adtad nekem, mely lánggal ég, és adtad még csillagok seregét. Kedved szerint legyen, de mindez nékem nem elég: kell hogy magam elé célokat én tűzzek, nem akarok szállni más kényétől űzve, nem hódolok be, nem, te hideg világűr, ' vak erődnek. S ha lehullnék véletlenül, mások célt érnek. Fordította: Fügedi Elek ^ A bratislavai G. Dimitrov Vegyiüzemben a szovjet szocialista tudomány és technika világraszóló sikere óriási lelkesedést keltett. Az a hír, hogy a Szovjetunió űrhajót küldött világürutassal földkörüli útra, gyorsan elterjedt minden munkahelyen. A Peter Lebovič vezette üzemrészleg, amely a szocialista munkaműhely címért versenyez, néhány percre megszakította a munkát. A munkások egybegyűlve örömmel beszéltek a szovjet űrhajó kibocsátásáról és Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagyról. „Elérkezett a nap, — mondotta Štefan Stankovič, az üzemrészleg dolgozója, — teljesült az emberiség régi álma, hogy a világűrbe juthasson és átkutathassa azt. Bár sohasem kételkedtem abban, hogy szovjet ember lesz, aki elsőnek jut a világűrbe, a mai történelmi esemény mégis nagy hatással volt rám. Felmérhetetlen a szovjet nép bölcsessége feletti örömöm és büszkeségem." A hír meghallgatása után az üzemrészleg többi dolgozói örömteljesen egyöntetűen kifejezték azt a véleményüket, hogy ez az esemény a legmerészebb lépésként kerül az emberiség történelmébe, s .megdönthetetlenül bebizonyította a szovjet tudomány és technika s ezzel együtt a szocializmus és béke táborának nagyszerű győzelmét. Nincs az a mértékegység, amellyel fel lehet mérni a távolságot n rőbálom megérteni, felfogni • ennek a napnak, 1961 április 12-ének a jelentőségét, amely az emberiség történetének döntő állomását jelenti. Tudom, hogy a készülő lexikonok ezen a napon új, fontos adat birtokába jutottak, amely soha többé nem kerül le a napirendről. Azt is tudom, hogy ezekben az izgalmas órákban a tudomány új korszaka kezdődött. A gyermekek képzeletébe Robinson helyére Gagarin, a szovjet ember lép, aki először repülte körül a Földet, akinek szeme először vette birtokába a világűrt. Valószínű az is, hogy Gagarin neve mellett Kolumbusz neve is elhomályosul. íme, mondom magamban, megszületett az új ember, és meggyőződésem, hogy az, aki ezt a viharvert Földet megajándékozza a várva-várt és a vágyva-vágyott békével, szovjet ember lesz. Am ugyanakkor, amikor gondolataimmal az új ember ragyogó pályafutását próbálom követni, lehetetlen, hogy ne gondoljak arra a másik emberre is, akinek van szeme, szája, orra, sőt mondják szíve is, és mégis a Föld legelvetemültebb gyilkosa. Most ott áll a bírái előtt... őt is fülkébe zárták, védett helyre, nehogy valami baja essék. A nagy eseményre őt is hosszú hónapok során készítették elő. És mégis szívem öszszeszorul, ha arra a különbségre gondolok, amely ezt a két embert, a régit az újtól elválassza. Nincs az a mértékegység, amellyel fel lehet mérni azt a távolságot, amely ezt a két embert elválasztja egymástól. Vajon mit gondolt Eichmann, amikor értesült a nagy eseményről?... Sejti-e, hogy az ő és gyilkos társainak pályafutása már véget ért? Sejtik-e, hogy az új szovjet ember a fasizmust végleg eltemette? Szabó Béla A Csemadok üdvözlete A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének Központi Bizottsága f. é. április 12-én a következő levelet küldte a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége bratislavai főkonzulátusának: „Drága elvtársak! Forró szeretettel köszöntjük a hős szovjet népet abból az alkalomból, hogy az emberiség történelmében először hatolt be ember a világűrbe —* szovjet polgár, Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagy volt az első, aki a világűrből visszatért a Földre. A Földünket elhagyó „Vosztok" rakéta s a Földünkre visszatérő ember a nagy Szovjetunió hatalmas erejének, a szovjet tudomány diadalának ragyogó bizonyítéka. Október dicső fénye ragyogja be az egész világot. Éljen a nagy Szovjetunió! Éljen a világbéke! A DT nyomában Hat órakor már kint szántott a három falu szövetkezetét tömörítő Hajnal EFSZ határában. Lánctalpas DTjével széles táblán forgatta alá a friss trágyát, amikor a diilő végén megállítottuk. A világot felrázó hírről így nem is szerzett még tudomást. — Hát mégiscsak igaz...? Elindult a világ első űrutasa... ? Visszatért ...? — álmélkodott bejelentésünk hallatán. Az ötsoros eke tükörsimára csiszolódott fémlapjáról ficánkolva vetítődnek a 23 éves Jozef Frniak ámuló arcára a napsugarak. Hirtelenében nem is tudja, hol folytassa: — Nagy horderejű dolog ez! Tudtam, hogy a sok kísérletezésnek az lesz az eredménye: feljut az ember a világűrbe. Autónk kitárt ajtaján a rádió megszakítás nélküli adását repíti fülünkbe a lágyan ringó szellő. Az adás egy pillanatra megszakad és Gagarinnak, a világűrben járt első űrutasnak hangja csendül fel. Közelebb lépünk a készülékhez. — Szinte hihetetlen ... de igaz... — mondja ujjongva tágranyílt szemekkel a traktoros. — Hatalmas lépés ez élőre a világbéke megteremtése felé. Nagy munka állt még ismerősünk előtt, tovább nem tartóztattuk. Ismét elfoglalta helyét a lánctalpas nyergében és nagy dohogás közepette fordult be a barázdába, (th). JUJ SZÖ 2 * 1961. április 12.